Mit kell tudni a pilonidiális cisztákról?

A betegségre először a II. világháború idején figyeltek fel, főleg a dzsipvezetők körében alakult ki. A ciszta az avatatlan szemek számára egy csúnya, gennyes pattanásra emlékeztet, ami a betegek hátának alsó részén, a farokcsontnál, a két farpofa találkozásánál alakul ki. Egyes esetekben a cisztának egy vagy több kivezető nyílása van, ilyenkor apró váladékozó sipolyok formájában jelentkezik. Más estekben a ciszta zárt, mert a vastag bőrön keresztül a genny nem képes kitörni, inkább a környező laza fartájéki zsírt beolvasztva terjeszkedik, ami tályog kialakulásához vezet.

A ciszták leggyakrabban a 15 és 35 év közöttieket érintik, és a férfiak körében gyakoribbak. Azoknál, akik többet izzadnak, sűrűbb a szőrzetük, esetleg rendszeresen, rosszul szellőző ruházatot viselnek nagyobb az esélye a ciszta megjelenésének. A hormonális változások is hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához, emiatt a fiatal felnőtteknél is gyakori ez az elváltozás. Az ülő életmód vagy helyi trauma miatt a szőrszálak nem tudnak a bőrfelszínre törni, a bőr alatti zsírban, a mélyben növekednek. Emellett a szőrtüszőkben faggyút és verejtéket termelő mirigyek nem képesek a bőrfelszínre üríteni, ezért a váladék a kitörni képtelen szőrzettel együtt a mélyben, a bőr alatt csomót képez.

Miért alakul ki a betegség?

A ciszták kialakulásában közrejátszik a hát alsó részére nehezedő fokozott nyomás és a gyakori súrlódás, például abban az esetben, ha valaki sokat ül egy bizonyos pozícióban. Ezzel is magyarázható, hogy a betegség elterjedt a sofőrök körében. A kellemetlen dudor megjelenhet egy károsodott vagy egy benőtt új szőrszál miatt is.

Mikor van szükség a műtétre?

A zárt ciszták miatt kialakuló, tályoggal jelentkező betegség esetén sürgős műtétre van szükség. A szakember különböző módszerekkel felnyithatja, leszívhatja a cisztát. A beavatkozás után a gyógyulás hosszadalmas lehet, 4-6 hétig is elhúzódhat, és a leggyakoribb szövődmény, hogy a ciszta újból megtelhet gennyel és a beavatkozást meg kell ismételni. A sebet a következő hetekben nyitva kezelik, amíg a gyulladás vissza nem húzódik és a seb ki nem tisztul. Dr. Sipos Péter hangsúlyozza, hogy ennek a megelőzésére később, ha már nincs gyulladásban a terület, a bőr alatti tasak kimetszését szokás javasolni.

A tályog gyógyulását követően, vagy amennyiben a páciens még az aktív gyulladást megelőzően fordult szakorvoshoz, az érintett bőrfelület kezelésére több műtéti eljárás is ismert, a vákuumos sebkezeléstől a lézeres ellátásig. A műtétek jellemzően altatásban történnek, hogy a páciensek számára a beavatkozás a lehető legminimálisabb fájdalommal járjon. Kis elváltozás esetén akár a helyi érzéstelenítés is elegendő lehet.