A fiatalok (18-29 éves korosztály) aránya a kékgalléros munkavállalók egynegyedét (18 százalék) sem éri el, éppen ezért a munkaadóknak kiemelt figyelemmel kell fordulniuk e nagy potenciállal bíró korcsoport felé. A fizikai dolgozók 77 százaléka alkalmazottként, alig több mint egytizedük atipikus formában – vagyis munkaerő-kölcsönzés és egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül – végzi a munkáját. A válaszadók közel fele szak-, míg egyharmaduk betanított munkásként áll foglalkoztatásban. A kutatásból kiderül az is, hogy az iskolai végzettség jelentősen befolyásolja a foglalkoztatottsági formát, ugyanis az alkalmazottak több mint felét (54 százalék), a vállalkozók közel kétharmadát (70 százalék) a szakmunkások alkotják. Ugyanakkor a munka típusát tekintve a betanított- és a segédmunkát végzők csoportjai egyértelműen felülreprezentáltak az alkalmi jelleggel dolgozók (49 százalék), illetve az atipikus formában foglalkoztatottak között. A kutatás (a 2011-es népszámlálási adatok fényében) a munkavállalói társadalmon belüli átrendeződést jelez, ugyanis a fizikai dolgozók a vártnál nagyobb mértékben (36 százalék) mozdultak el a betanított munka irányába, ami 11 százalékkal magasabb a több mint egy évtizede mért arányuknál. A betanított munkát végző dolgozók elsőszámú felvevő piacát az ipar különböző területei jelentik, tehát a gazdaság más szegmensei – például a mezőgazdaság – munkaadói érdemes a folyamathoz preventív hozzáállással viszonyulniuk és megoldásokat találniuk a szegmensek közötti mozgás lassítására, megakadályozására. A kutatásból kiderült az is, hogy a kékgalléros munkavállalók döntő többsége (89 százalék) szerint fontos lenne nagyobb figyelmet fordítani a szakmunkások képzésére és utánpótlás kérdésére is. A munkavállalók közel 90 százaléka határozatlan idejű szerződéssel áll foglalkoztatásban.

Elégedettek, de a bérek kérdése kritikus pontot jelent

A kutatás szerint a válaszadók közel kétharmada (73 százalék) elégedettségét fejezte ki az általa végzett munka változatosságával kapcsolatban. Hasonló arányban (68 százalék) vélekedtek pozitívan a munkakörülményeiket illetően, míg 59 százalék látta biztosítottnak a munkahelyén a szakmai fejlődés lehetőségét. Ugyanakkor – noha a fizikai dolgozók összességében kedvezőnek ítélték meg a helyzetüket –, az anyagiak kérdésköre fájó pontként jelenik meg az életükben. A válaszadók több mint fele (57 százalék) rossznak ítélte a fizetési- és jövedelmi helyzetét, de a döntő többség (79 százalék) összességében is úgy gondolja, hogy anyagilag nem becsülik meg eléggé.

A dolgozók negatív hangulatát jelzi a kutatás által megállapított, a különböző intézményekbe vetett alacsony bizalmi szint is. Egy 5-ös skálán mérve csak a hazai tulajdonban lévő vállalatok haladták meg a 3-as értéket, míg a külföldi tulajdonban lévő cégek, a szakszervezetek, a munkaerőkölcsönzők és -közvetítők, valamint a különböző állami szervezetek mind ezen érték alatt teljesítettek. Miután a bizalom az egyik legfontosabb erőforrás, különös hangsúlyt kell fektetni a már meglévő és leendő munkavállalók transzparens tájékoztatására, releváns információkkal való ellátására.

Veszélyben érzik a munkájukat

A válaszadók több olyan tényezőt is megneveztek – például a külföldi vendégmunkások hazai munkaerőpiacon való megjelenését, illetve a technológia-, a digitalizáció- és a robotika térnyerését – amelyek veszélyt jelenthetnek a munkaerőpiaci pozícióikra. Összességében elmondható, hogy a magyar fizikai dolgozók több mint kétharmada érzi úgy, hogy a külföldi vendégmunkások veszélyeztetik az ő munkaerőpiaci pozícióikat, míg a robotika térnyerését hasonló arányban (67 százalék) értékelték rizikófaktorként. A hangulat javítása érdekében a munkaadóknak nagy hangsúlyt kell fektetnie a transzparens tájékoztatásra, a megfelelő beillesztésre és az integrációs folyamatokra.

A felmérés alapján a fizikai dolgozók közel egynegyede – mintegy minden második munkavállaló – arra számít, hogy valamilyen ok miatt elveszíti a munkáját. A legnagyobb mértékben (35 százalék) a segédmunkát végzők gondolják azt, hogy például elbocsátás vagy a foglalkoztató cég megszűnése miatt munkanélkülivé válik.

Az álláskereső munkavállalók számára kiemelkedően fontos szemponttal bír, hogy mennyire nehéz vagy könnyű elnyerni egy új álláslehetőséget. A kutatás alapján szinte azonos arányban vannak, akik szerint könnyű (53 százalék) és akik szerint kifejezetten nehéz (47 százalék) elhelyezkedni. Az álláskeresés terén viszont erősen támaszkodnak az internetben- és a személyes kapcsolatokban rejlő lehetőségre is: több mint kétharmaduk használná az internetes keresést és a különböző online állásportálokat, míg a válaszadók több mint fele a barátok, ismerősök, illetve a szűkebb és tágabb családokhoz, míg 38 százalékuk a munkaerőkölcsönző cégekhez fordulna az új állás reményében. Összességben is elmondható, hogy a válaszadók döntő többsége (88 és 90 százaléka) az internetet és az online médiát, illetve a közösségimédia-platformokat részesíti előnyben az új álláslehetőségek keresése során.

A munkát vállaló diákok döntő többségének – 84 százalék – legfontosabb motivációját a jövedelemszerzés jelenti. A pénzkereseti lehetőség kiemelt szerepét mutatja az is, hogy ennek hiányában minden harmadik diák kénytelen lenne felfüggeszteni a tanulmányait. Ugyanakkor a kutatás az anyagi biztonság megteremtése mellett más hajtóerőket is beazonosított. A felmérésében résztvevő és a munkaerőpiacon megjelenő diákok kétharmada számára lényeges tényezőt jelent az általános és a több munkaterületen is való tapasztalatszerzés, illetve az ezeknek a tapasztalatoknak az önéletrajzban való megjelenítése is. A válaszadók 56 százaléka tanulmányok végeztével szívesen folytatná a karrierjét annál a foglalkoztatónál, ahol diákként szakmai tapasztalatokra tettek szert, ami gyógyírt jelenthet a foglalkoztatók szakemberhiányára is. Hasonló arányban vannak azok is, akik számára a munka szeretete jelenti a legfontosabb motivációt a munkaerőpiacra való kilépés során.

A kutatás kitért a diákok munkájukkal és a munkakörülményeikkel való elégedettségére is. Döntő többségük – 89 százalék – alapvetően elégedettségét fejezte ki az aktuális munkakörülményeikkel kapcsolatban, közel kétharmaduk tartotta izgalmasnak az általa végzett feladatokat, míg a szakmai fejlődés lehetőségével kapcsolatban 62 százalékuk fejezte ki pozitív véleményét. Ugyanakkor a fizetésekkel való elégedetlenség mértéke igencsak nagy arányú: a válaszadók 40 százaléka értékelte negatívan a jövedelemmel kapcsolatos helyzetet.

Mérlegen az iskolaszövetkezetek megítélése

Az iskolaszövetkezetek jelentős szereppel bírnak a diákok munkaerőpiaci elhelyezkedésében, és ezzel a tanulók is tisztában vannak. A felmérésben résztvevő tanulók közel 100 százaléka hallott már az iskolaszövetkezetek által biztosított lehetőségekről, több mint kétharmaduk vállalt már ebben a formában munkát, és 52 százalékuk jelenleg is ebben a konstrukcióban dolgozik. A kutatás rávilágít arra, hogy a diákok körében az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás domináns szerepet tölt be.

Az iskolaszövetkezetek megítélése is magas értékkel bír: a megkérdezettek 89 százaléka tudott pozitívumot, míg kétharmaduk valamilyen negatív tényezőt megnevezni. Utóbbi kapcsán a legnagyobb arányban a fizetésekkel kapcsolatban (38 százalék) fogalmaztak meg kritikát, emellett a közvetítői díj mértékének aránytalanságát, az iskolaszövetkezetek ügyintézéssel kapcsolatos munkáját, valamint a munkakínálat szűkösségét jelölték meg, mint e foglalkoztatási forma hátrányát. Ugyanakkor az iskolaszövetkezetekkel való együttműködés előnyeként 44 százalékos arányban említették, hogy a kooperáció leveszi vállukról az álláskeresés és az adminisztratív feladatok terhét, illetve könnyebben jutnak fix munkalehetőséghez. További pozitívumként említik a szélesebb álláskínálatot, a jogilag biztonságos munkalehetőséget, a rugalmasságot és a kiszámítható jövedelmet.

Egyensúly a tanulás és a munka között

A felmérés arra is rávilágít, hogy a válaszadó diákok számára az iskolaszövetkezetekkel való munkaerőpiaci együttműködés nem bír jelentős előnnyel az új tapasztalatok megszerzése, a személyes szakmai fejlődés és a későbbi karrierépítés kapcsán (3 százalék), viszont a tanulmányokkal kapcsolatos kötelezettségek ellátása és a munkavégzés összeegyeztethetőségének nehézségét a megkérdezettek mindössze 1 százaléka említette, vagyis az egyensúly megteremtése ebben a foglalkoztatási formában szinte semmilyen akadályba nem ütközik. Az adatok alapján az látszik, hogy az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás, illetve a szolgáltatást nyújtó iskolaszövetkezetek fogadtatása egyértelműen pozitív – írják.