A Magyar Turisztikai Ügynökség a nyár folyamán több hónapos integrált kommunikációs kampányban hívta fel a figyelmet Magyarország rejtett kincseire, értékeire. A felfedezés azonban nem ér véget a nyárral. Ősszel ugyanúgy rengeteg élmény várja az útnak indulókat, ezért az ügynökség mostani, őszi kampányában is belföldi utazásra inspirál, amelynek aktualitását elsősorban az őszi gasztronómiai kínálat, a bor és az egyéb őszi aktivitások, mint az aktív kikapcsolódást és a kulturális feltöltődést szolgáló őszi programok adják.

Az MTÜ megvizsgálta, mit vesznek tekintetbe a magyar utazók, amikor utazást terveznek. Az eredmények alapján a bor- és gasztronómiai élménykínálat sokszínűsége, a helyi látványosságokkal és speciális programokkal együtt befolyásolják a döntést – évszaktól függetlenül. Ezt támasztja alá, hogy a kutatás eredményei szerint a belföldi turisták közül egyre többen keresnek fel borászatokat, pincészeteket és vesznek részt borkóstoláson: 2016-ban már a megkérdezettek 16 százaléka említette ezt, mint a rövidebb belföldi utazásaik során kedvelt tevékenységet. A hosszabb időre utazóknak pedig már közel ötöde látogat meg szőlőbirtokokat és pincészeteket és vesz részt borkóstoláson. Arra a kérdésre, hogy mi késztetné a rövidebb időre utazókat legalább 4 éjszakás, azaz hosszabb belföldi utazásra, jelentős, mintegy 26 százalékos volt a borturizmust, a borutak fejlesztését is megemlítők aránya. Az MTÜ kutatásából az is jól látszik, hogy az 1-3 éjszakára belföldre utazók esetében van egy jelentős csoport, akik több programot, látnivalót igényelnének.

Az utazási élmény fontos része tehát a helyi gasztronómiai kínálat – köztük a bor – felfedezése is, ezért indul az MTÜ kampánya az Őszi menük hetei elnevezésű kezdeményezéssel, amelyet számos szakmai szervezet támogat. Az MTÜ a kampány során együttműködik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, a Stílusos Vidéki Éttermiséggel, a Pannon Gasztronómiai Akadémiával, a Magyar Bocuse d’Or Akadémiával, a Magyar Vendéglátók Ipartestületével, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel, valamint a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével is. A csatlakozott vendéglátóipari egységek az őszre jellemző fogásokkal várják a vendégeket, amelyek elkészítéséhez az ajánlásként összeállított „őszi kosárból” választhatják ki tetszés szerint a kiváló, hazai hozzávalókat. Az így készült ételek tökéletes kiegészítőjeként bemutatkozik a hazai borvidékek színes kínálata is. Az eseménysorozat csúcspontja november 11., Szent Márton napja, az újbor és a libaételek ünnepe.

2017. október 17. és november 15. között a csatlakozott szállodák és éttermek minden 18 év feletti vendégnek borkóstoló-jegyet kínálnak, amelyek a kampányban résztvevő pincészetekben válthatók be egy ajándék pohár borra. A pincészetek a kóstolójeggyel érkező látogatóknak helyben mutatják be boraikat. A szállodák pedig a vendégek számára összeállított őszi ajánlataikban különleges előnyöket biztosítanak (pl. ingyenes késői kijelentkezést, vagy egyéb kedvezményes áron kínált pluszszolgáltatást).

Az MTÜ – a nyárihoz hasonlóan – átfogó, integrált kampányt folytat: a klasszikus médiaeszközök (például televízió, rádió, közterületi és sajtómegjelenések) mellett hangsúlyos szerepet szán a digitális kommunikációnak is, kampányoldalt indít hellomagyarorszag.hu címen, emellett közösségimédia-aktivitásokat, valamint véleményvezérek bevonását tervezi. Így a kampányban szerepet vállalnak Széll Tamás és Szulló Szabina séfek is.

A séfpáros nem csak nevüket, de tudásukat is adják az ősz hazai szépségeinek bemutatásához. Összeállítottak négy exkluzív receptet a kampány számára, amely az ebben az időszakban jellemző ízeket emeli ki. A fogások hozzávalóit az „őszi kosárból” válogatták össze, így egyebek mellett a pisztráng, a csicsóka és a dió ízei jellemzik azokat. A kulináris kirándulást nem csak ötletadónak, de szemléletformálónak is szánja az MTÜ.

Az utazási élmény fontos része tehát a helyi gasztronómiai kínálat – köztük a bor – felfedezése is, ezért indul az MTÜ kampánya az Őszi menük hetei elnevezésű kezdeményezéssel, amelyet számos szakmai szervezet támogat. Az MTÜ a kampány során együttműködik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, a Stílusos Vidéki Éttermiséggel, a Pannon Gasztronómiai Akadémiával, a Magyar Bocuse d’Or Akadémiával, a Magyar Vendéglátók Ipartestületével, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetséggel, valamint a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével is. A csatlakozott vendéglátóipari egységek az őszre jellemző fogásokkal várják a vendégeket, amelyek elkészítéséhez az ajánlásként összeállított „őszi kosárból” választhatják ki tetszés szerint a kiváló, hazai hozzávalókat. Az így készült ételek tökéletes kiegészítőjeként bemutatkozik a hazai borvidékek színes kínálata is. Az eseménysorozat csúcspontja november 11., Szent Márton napja, az újbor és a libaételek ünnepe.

2017. október 17. és november 15. között a csatlakozott szállodák és éttermek minden 18 év feletti vendégnek borkóstoló-jegyet kínálnak, amelyek a kampányban résztvevő pincészetekben válthatók be egy ajándék pohár borra. A pincészetek a kóstolójeggyel érkező látogatóknak helyben mutatják be boraikat. A szállodák pedig a vendégek számára összeállított őszi ajánlataikban különleges előnyöket biztosítanak (pl. ingyenes késői kijelentkezést, vagy egyéb kedvezményes áron kínált pluszszolgáltatást).

Az MTÜ – a nyárihoz hasonlóan – átfogó, integrált kampányt folytat: a klasszikus médiaeszközök (például televízió, rádió, közterületi és sajtómegjelenések) mellett hangsúlyos szerepet szán a digitális kommunikációnak is, kampányoldalt indít hellomagyarorszag.hu címen, emellett közösségimédia-aktivitásokat, valamint véleményvezérek bevonását tervezi. Így a kampányban szerepet vállalnak Széll Tamás és Szulló Szabina séfek is.

A séfpáros nem csak nevüket, de tudásukat is adják az ősz hazai szépségeinek bemutatásához. Összeállítottak négy exkluzív receptet a kampány számára, amely az ebben az időszakban jellemző ízeket emeli ki. A fogások hozzávalóit az „őszi kosárból” válogatták össze, így egyebek mellett a pisztráng, a csicsóka és a dió ízei jellemzik azokat. A kulináris kirándulást nem csak ötletadónak, de szemléletformálónak is szánja az MTÜ.

A kampányhoz videó is készült. A koncepció az alapgondolatot hangsúlyozza: az élmények nem érnek véget a nyárral. A kisfilm 4 kiemelt borvidéken – Tokaj, Villány, Badacsony, Sopron – forgott annak érdekében, hogy átadja az ősz szívet melengető hangulatát. A film zenéje megegyezik a nyári kampányvideóéval, amelyből önálló dal is született. A Magyar Turisztikai Ügynökség, látva Fodor Máriusz és Kama dalának sikerét, úgy határozott, hogy az őszi kampányban is megtartja azt.

Az MTÜ nyári kampánya a felmérések szerint 4,3 millió embert ért el belföldön, a hatásait feltáró reprezentatív kutatás eredményei szerint pedig közel minden második megkérdezett válaszolta azt, hogy a kampány hatására többször, illetve hosszabb időre utazik majd belföldön turisztikai céllal. Az MTÜ a most induló őszi kampányával továbbra is azt kívánja ösztönözni, hogy minél többen, minél több időt töltsenek el belföldön az adott desztinációban – lehetőleg egy nappal többet, mint az elmúlt években. Az ügynökség célja továbbá, hogy megmutassa, nem csak nyáron érdemes bejárni Magyarországot, illetve a kiemelt turisztikai desztinációk ismertségének növelése, a bor- és gasztroturizmus népszerűsítése, valamint a magyar bor imázsának emelése, a borvidékek megismertetése is.

A turizmus 2016-ban és 2017 első negyedévében is rekordteljesítményt mutatott, és a legfontosabb mutatók szerint Magyarországot egyre többen választják úti célként mind a külföldiek, mind a belföldön nyaralók. A KSH 2016-os adatai szerint belföldi vendégek száma (5 815 451 fő) több mint 6 százalékkal, a belföldi vendégéjszakák száma (13 827 408 éjszaka) 7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest. A vendégek a szálláshelyeken ugyanakkor átlagosan csak 2,4 (+0,7%) vendégéjszakát töltöttek el tavaly.

Az MTÜ ezért a magyar háztartások utazási szokásait vizsgáló, az idei év tavaszán végzett saját kutatásában arra is kereste a választ, hogy mi lenne az, ami miatt a magyar háztartások hajlandóak lennének hosszabb időre tervezni belföldi utazásaikat, azaz miért maradnának tovább. A felmérésből kiderült, hogy amennyiben lenne jobb minőségű, de elérhető árú szolgáltatás, és ha reklámoznák a kevésbé ismert, de érdekes helyszíneket, azaz a rejtett kincseket, akkor akár hosszabb időre is maradnának a családok egy-egy helyen. A felmérés szerint az is jelentősen befolyásolja a döntésüket, hogy van-e a helyszínen vagy a környékén fesztivál, kulturális rendezvény vagy valamilyen érdekes, tematikus út, látnivaló.

Többek között ennek az utazási döntésnek a meghozatalában segít az ügynökség 2017 júniusában indult országos kommunikációs kampánya, amely hazai, kevésbé ismert kulturális, épített és természeti értékeket mutat be és népszerűsít. A kampánnyal arra inspiráljuk a magyar családokat, hogy minél többen, minél több időt töltsenek el belföldön az adott desztinációban – lehetőleg egy nappal többet, mint az elmúlt években.

Az augusztus 31-ig tartó kampány klasszikus médiaeszközöket (televízió, rádió, közterületi és sajtómegjelenések) foglal magában, ugyanakkor az MTÜ minden eddiginél hangsúlyosabb szerepet szán a digitális kommunikációnak: külön kampányweboldalt indít és üzemeltet fedezdfel.itthon.hu címmel, valamint közösségimédia-aktivitásokat is tervez. Az ügynökség a legnagyobb nyári fesztiválokra is készül, a soproni Telekom VOLT Fesztiválon, a zamárdi Balaton Soundon vagy a budapesti Sziget Fesztiválon mobiltelefonon is könnyen elérhető bemutatókkal, 360 fokos interaktív túrákkal és egyéb digitális, például VR (virtuális valóság) megoldásokkal hívják fel az adott fesztiválra látogatók figyelmét a környéken lévő attrakciókra. A média és social media felületeken pedig véleményvezérek bevonásával tervez hirdetni az MTÜ.

A kampány három érték – a Fertő tavi cölöpházak, a Balaton-felvidéki Hegyestű és az egerszalóki sódomb – megjelenítésével indult, amelyeket további inspirációt adó attrakciók követnek majd. A nyári kampány fókuszában a Balaton áll majd, de az ügynökség az ország más részéiben található értékek megjelenítését is tervezi a weboldalon.

„A turizmus versenyképességének növekedése nem várható pusztán a külföldi turistáktól, a belföldi utazások során eltöltött vendégéjszakák számát is növelni kell. Ez csak úgy érhető el, ha megfelelő attrakciókkal és élménykínálattal ki lehet csalogatni a vendégeket a megszokott üdüléseikből és ajánlani lehet nekik akár helyi vonzerőket, akár családbarát programokat vagy egyéb turisztikai szolgáltatásokat is. A kampány célja, hogy mind több utazót győzzünk meg arról, hogy nemcsak Ausztriába, Horvátországba vagy az Égei-tenger partjára érdemes elutazni” – fogalmazott Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója.

A Y&R Best Countries kutatása – mely az ügynökség Brand Asset Valuator (BAV) márkaérték-kutatásán alapult, és a rangsorok készítésében jártas U.S. News, valamint a Wharton Business School részvételével készült – számos tényezőt figyelembe vett az értékelésnél. így a GDP alakulását, a turizmus mutatóit, a Human Development Indexet és a külföldi tőkeberuházások (FDI) alakulását is. 60 országot értékelt a 16.200 megkérdezett, akik között az átlagpolgárok mellett üzleti döntéshozók, valamint a „tájékozott elitbe” tartozók is helyet kaptak.

A felmérés eredményeit Saul Betmead, a Y&R EMEA és Gál Sarolta, a Y&R Budapeststratégiai igazgatója ismertette. Az országmárkázás és a nemzeti azonosságtudat szinte egyidős a birodalmakkal, de ma már számszerűsíthető is. A történelmi, katonai, pénzügyi mérőszámok („bankok és tankok”) helyett egyre nagyobb a puha mérőszámok – életminőség, kreativitás, kulturális befolyás, innováció, globális felelősség (stewardship), kaland, nemek egyelősége – szerepe. Miután egyre szélesebbé, mélyebbé és holisztikusabbá válik az értékelés, az országmárkázás sem csupán a turisztikai irodák feladata. Betmead felvetése szerint az állami vezetők is CMO-vá válhatnának, ahogy ez már a kanadai Trudeau-nak vagy Obamának sikerült.

Magyarország a hatvanas listán a 44. helyre került. (A minket jobban ismerő európai válaszadók körében 39-dikek, az üzleti döntéshozók körében 33-dikak lettünk.) Általánosságban elmondható, hogy nagyon keveset látnak belőlünk a világban. A márkaértéket meghatározó tényezők közül azoké, amelyekre jellemzően büszkék vagyunk – szépség, kulturális örökség, kaland – nem túl magas, cserébe a kifejezetten fontos egyediség, eredetiség épp a leggyengébb pontjaink. Az innováció és a globális állampolgárság mellett relatíve jó eredményt értünk el a jó étkezések, a vallásszabadság, a könnyű közlekedés és a biztonság terén is.

A szakemberek szerint a relatív erősségeinkre tudnánk márkát építeni, de ennek az önértékelésünkkel is összhangban kell állnia. A márkaértékeket vizsgáló BAV kutatás szerint elsősorban másnak látjuk magunkat, viszont önértékelésben jelentősen elmaradunk más nemzetektől. (Igaz, cserébe a szomszédaink többségét is lenézzük.) Számos ellentétes állítást fogalmazunk meg önmagunkról: progresszív, csiszolatlan, barátságos, arrogáns, kedves, merész, jövőbetekintő, gyakorlatias…

A jó hír, hogy az erős márkák jó részének középpontjában is egy-egy ellentmondás áll: a szuperhősök többsége ilyen; Diana hercegnő királyi és polgári, a Facebook intim és nyilvános, a Nike a sport-csúcsteljesítményeket és a mindennapokat is megtestesíti.

Az eredmények prezentációját követően Pistyur Veronika, a Bridge Budapestvezérigazgatója, Varga Zoltán, a Central Médiacsoport vezérigazgatója és Rózsa Iván, a Budapest2024 kommunikációs vezetője beszélgettek a helyzetről és a lehetőségeinkről.
Az innovációt mindannyian ígéretes irányként értékelték, hiszen már a múlt rendszerben is a szellemi tőkénkre alapoztunk, de felhívták a figyelmet arra, hogy ez a gondolkodásmód nem természetes, viszint fejleszthető, ugyanakkor a „magyaros” problémamegoldás, a „brahis innováció” hátrányt is jelenthet. Különösen igaz ez a vállalkozók roppant hátrányos megítélésének fényében.

A beszélgetők körében felmerült a fókusz igénye is, és úgy érezték, Magyarország megismertetéséhez Budapest felépítésén át vezethet az út. A főváros márkaattribútumai már most sokkal erősebbek, mint az országé, de a nemzetközi ismertségük továbbra is csekély. Ha viszont valaki ideutazik, már meggyőzhető, akár fesztiválvendégként, akár áttelepülő külföldi munkavállalóként. Varga Zoltán ezt még kiegészítette azzal, hogy a Jeremie-programban nonszensz volt a vidéki jelenlét kikötése, ha egyáltalán van esélyünk startup-központtá válni (amire egyébként minden régiós főváros hajt), arra Budapestnek van lehetősége.

Néha a saját kincseinket sem ismerjük fel, és főleg nem tudjuk azokat fókuszáltan kommunikálni. Ehhez belső építkezésre is szükség van. Erről szól a Bridge Budapest missziója, a magyar sikertörténetek megosztása, példaképek állítása. A Z-generáció is egy digitális, kinyílt világban próbálja megállni a helyét, feléjük ráadásul hatékonyan lehet kommunikálni a digitális térben – hívja fel a figyelmet Varga Zoltán. Rózsa Iván szerint pedig a legfontosabb, hogy élvezzük ezt a várost és mások számára is tegyük élvezhetővé.

(A nyitóképen balról jobbra: Aczél László, a Y&R Budapest ügyvezetője, Rózsa Iván, Pistyur Veronika és Varga Zoltán)

Giorgi Szigua, a fesztiválatya arról beszélt portálunknak: két év munkával oda jutottak, hogy izgalmassá tették Grúziát a technofesztivál potenciális közönsége számában. Segített, hogy a térségben nincsen riválisuk, de az is, hogy találtak egy teljesen szűz területet, amelyet a saját ötleteik alapján fejleszthetnek. A bővítési elképzeléseknek pedig a jelek szerint alig szab határt valami – talán a csillagos ég.

Miért pont Anakliába, Grúzia és a maroknyi állam által elismert Abházia határára tervezték tavaly az első Georgian Electronic Music Festivalt?

Mert ezt a helyet olyanná alakíthatjuk, amilyenné akarjuk. Ez egy kicsiny település, a grúzok számára is a világ végén, ahol a GEM Festen kívül nem történik semmi.

Mekkorára nőtt az idei fesztivál?

Körülbelül 14 ezer hetijegyet és 30 ezer egyszeri belépőt adtunk el, utóbbiról tudni kell, hogy tényleg addig maradhattál vele a kapun belül, amíg akartál. Ha öt napig csöveztél, hát végig itt voltál. Úgy számolunk, hogy egy átlagos estén egyszerre 22 ezer vendégünk volt. A tavalyi, az első fesztivál hétmillió lariba (mintegy egymilliárd forintba) került, már akkor is kaptunk központi segítséget: a biztosításba besegített a rendőrség, a szemátszállítás ingyen volt. Az idei rendezvény költségvetése közel hatmillió körül alakult, de ennek majdnem harmada már kormányzati támogatás volt.

Az elővétel idején azt közölték, a vendégek kétharmada hazai. Ebből nem épül külföldön imázs.

Aztán változtak az arányok, a külföldiek belehúztak, így valahol fele-fele lett végül az arány. Harmincöt busz hozza a fesztiválozókat Iránból, nyolc Moszkvából, vagy tíz Azerbajdzsánból, de rengetegen jöttek egyénileg.

Hova tovább? – kérdezheti a szemlélő. Hosszabb fesztivál vagy több látogató a cél?

Egyszer kiszámoltuk, hogy a helyszínt adó szigetre közel félmillió embert tudunk bezsúfolni, ha úgy állnak, mint halak a konzervdobozban, kulturáltan 50-60 ezer ember fér ér. De az igazi cél az, hogy a térség ifjúsági turizmusának központjává váljunk. És ehhez az kell, hogy ne csak öt napra adjunk programot. Jövőre már egy egész hónapos lesz a fesztivál, és azt tervezzük, hogy 2020-ban június elejétől augusztus végéig adunk programot.

Ehhez viszont fejleszteniük kell. A helyi szállásadók már a mostani tömeget sem bírják.

Igen, csak pár 3-4 csillagos hotel van a környéken, a magánszállások száma se több harmincnál; a fesztiválozók zömét a saját kempingünkben helyeztük el, de így sem lehet kiadó szobát találni harminc kilométeres körzetben. De a GEM-nek helyet adó szigeten már épül egy ötcsillagos szálloda, két négycsillagost pedig a közelben húznak fel nemsokára. Egyikük már jövőre elkészül a tervek szerint.

Egy vagy három hónap bulizás kicsit sok. Vagy más programot is kínálnak majd az érkezőknek?

Három évig dolgoztam a grúz idegenforgalmi hivatalnál, amelynek éléről távoztam tavalyelőtt, hogy megcsináljuk ezt a fesztivált. Akkor is, most is az volt a célom, hogy fejlesszük az ország turizmusát. A régi kapcsolatok élnek, tehát bőségesen el tudjuk látni programmal az ide érkezőket. Ezzel pedig alaposan felkelthetjük az érdeklődést az ország iránt. És ha azt vesszük, hogy egy-egy résztvevők átlagosan ezer larit (140 ezer forintot) költ egy hét alatt ételre, italra, szállásra, akkor látjuk, hogy ez a környező településeknek is jó üzlet.

Mindezt saját kútfőből hozták össze, vagy volt egy kis nemzetközi háttér is?

A stáb nemzetközi, de szinte csak olyanokból áll, akik Grúziában élnek, éltek. A vajdasági Exit fesztivál fődizájnere tervezte a tavalyi fesztivál arculatát, idén a főszínpad volt az ő terepe.

Van kapcsolatuk a budapesti Szigettel?

Egyelőre nincs, pedig mi is egy szigeten működünk, ha nem is egy folyó közepén, hanem egy tenger szélén. De örülnénk a dolognak.

A résztvevők mellett a jelek szerint a médiára is odafigyeltek. Vagy harminc külföldi újságíró van itt a nyitónapon.

Igen, de be kell vallanom: azután, hogy az elmúlt évtizedekben csak hirdetéssel, természeti katasztrófával és polgárháborúkkal kerültünk be a nemzetközi médiaáramba, eléggé jó érzés, hogy a nagy tévétársaságok stábjai sorban állnak interjúért. Ez azt jelenti, hogy mostanra áttörtünk egy falat.

(Az interjú elsőként testvéroldalunkon, a Médiapiac.com-on jelent meg.)

Hol látja a kultúra helyét napjainkban, az életben és a fogyasztásban Magyarországon?

Más dolog, hogy hol látom és más az, hogy hol van. Test, szellem, lélek: egészségügy, oktatás, kultúra. Ha ez a három nem pulzál összhangban egymással, akkor az az ország, az a nép lemarad a világban bármilyen versenyben. De ha együttműködik, a pozitív egymásra hatások bármilyen magaslatokba fel tudják emelni az adott közösséget.

Ezért gondoltam úgy 2000-ben, hogy a hagyománymegőrzés terén, és ezen belül a tánchagyományainkban rejlő lehetőségek nincsenek jól kiaknázva. Erre egy világsztár hívta fel a figyelmemet, Michael Flatley, aki akkor lépett fel Budapesten. Én a Budapesti Piaclapkiadójaként a nyomtatott sajtó fő-médiatámogatója voltam a hetvenezres népstadion fellépésének. Amikor kimondta, hogy a magyar néptánckultúra sokkal összetettebb mozgáskultúra, sokkal több van benne, de nincs olyan képviselője a világban, mint például az orosz táncnak a Mojszejev, én pedig éppen kerestem a helyemet, úgy éreztem, ebbe a mondatba bele lehet kapaszkodni, ha megtalálom azt az innovatőr „termékfejlesztőt”, koreográfust, akinek a teljesítményére brandet lehet építeni. Ő volt Román Sándor. Az ExperiDance-ben ez a két erős láb, amire minden más lábunk tud támaszkodni, belőle építkezni: van egy innovatív „termékfejlesztőnk” és egy kiváló termékértékesítő, brandépítő csapat. Erre a szellemiségre épül az egész csapat és a hely is, ahol most dolgozunk, a Hungarian Talent’s House. Ez nem egyszerűen székház, hisz ma már nem csak a saját repertoárunkkal és az ExperiDance társulattal foglalkozunk, hanem közös produkciókon keresztül olyan előadókkal is, mint a 100 Tagú Cigányzenekar, vagy a Havasi Entertainment; olyan kollégákkal, akik nem főállású tagjai az ExperiDance tánctársulatnak.

Az ExperiDance-nél maradva: hogyan definiálná, miről szól, mint márka, mi a küldetése?

Ez volt az első mondat, amit leírtunk: felébreszteni több mint 50 éves Csipkerózsika-álmából a magyar tánchagyomány iránti tiszteletet; és ha ezt a produkcióidon keresztül hosszú évtizedeken keresztül jól csinálod, akkor stílusteremtővé tudsz válni.

Az ExperiDance első darabja, az Ezeregyév a Szolnoki Szigligeti Színházban született, és 30 előadás alapján nagyon jól vizsgázott. Viszont egyetlen produkción alapuló tapasztalati tőkéből még nem tudja az ember eldönteni, hogy a mutatvány megismételhető-e. Akkor annyit szerettünk volna elérni, hogy a nézőtéren ne harminc ember üldögéljen – ami általában a rossz közönségszervezés és marketingmunka eredménye -, hanem az akkori legnagyobb játszóhelyeken – Erkel Színház, Aréna, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Szegedi Szabadtéri Színpad – teltházas előadásokat tartsunk. Az embereket elkezdtük tömegekben rászoktatni, hogy szeressenek táncszínházba járni. Ez annyira jól sikerült, hogy reméljük, kicsit nekünk is köszönhetően 2001-ben megnyitotta kapuit a Nemzeti Táncszínház.

Időben hogyan alakult a tánc népszerűsége? 2000 környékén Michael Flatley járja a világot, ír sztepp őrület van, utána boldog-boldogtalan latin táncokat tanult, majd jött a Duna Televízió a Felszállott a pávával és újra lehetett magyar néptáncot látni a tévében, szép sikerrel. Mennyire tartható szinten az érdeklődés?

A tánc általános népszerűségének érdekében nagyon fontos, hogy legyen a szakmának egy intézménye, ez volt a Nemzeti Táncszínház. Azzal, hogy elvesztette az állandó játszóhelyét, ami az ExperiDance állandó játszóhelye is volt, ahhoz vezetett, hogy a helyzetünk teljesen különvált az általános táncszakmai viszonyoktól. Tulajdonképpen „előre menekültünk” ebből a nehéz helyzetből. Mára van egy székházunk a művészeti háttérmunkához nélkülözhetetlen próbatermekkel, a szakmaiságot és a produkcióinkat kiszolgáló struktúrával, teljes utaztatható színpadtechnikai eszközparkkal; és egy 640 fős színháztermük, a RaM Colosseum, amelyet a XIII. Kerületi Önkormányzattal kötött megállapodás alapján üzemeltetünk több mint 5 éve. Fontos, hogy 110 bejelentett főállású dolgozóból álló közösségünk ne néhány döntéshozótól függjön, hanem a legfőbb kontrolling szektorunktól, az évi 150.000 magyarországi nézőtől. Azt, hogy tőlük elkérhessük a szabadidejüket és még pénzt is kérhessünk ezért, azt egyetlen dologgal tudjuk befolyásolni: a valódi teljesítmény leadással. Ha soha nem csalatkoznak bennünk, akkor a következő produkcióra is jegyet fognak váltani. Van egy masszív, nagyjából 80.000 fős rajongótáborunk, ami folyamatosan bővül, és egy évben a magyarországi alaptánckarunkkal 220-szor lépünk fel.

Beszéljünk egy kicsit erről a rajongótáborról. Kik ők, milyen közös jellemzőik vannak?

Amikor beülök az előadásainkra, vannak olyan rajongók, akiket már név szerint ismerek, sőt olyan is, aki minden előadásunkra jegyet vált és ragaszkodik az állandó székéhez. Alapvetően családi szórakozást kínálunk. Olyan produkciókat hozunk létre, amelyek a hétévest és a hetvenévest is feltöltik, szórakoztatják, emellett értéket teremtenek, és pozitív üzenettel bírnak. A mostani, kicsit megszomorodott alkotói generáció nagyon sokszor nyúl a meghökkentés, megdöbbentés eszköztárához, amivel én, mint a néző szeme nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy ha a ma Magyarországán elkérjük valakinek a szabadidejét, akkor kápráztassuk el és nyűgözzük le. Ettől ez még nem ócska, nem kommersz és nem középszerű. Ehhez a művészeti irányvonalhoz 2000 októbere óta tartjuk magunkat, immár 20 megvalósult produkción keresztül.

A repertoár elég masszív. Hogyan lehet ezt tervezni, honnan jönnek az inspirációk és hogyan döntenek arról, mi az, ami illeszkedik az ExperiDance arculatához?

A repertoárt egy dolog nagyban meghatározza: a fizikai teljesítőképesség. 220 fellépés mellett évente egy produkciót lehet létrehozni. Értékesítési oldalról elengedhetetlen a művészi megújulás, az alkotás, de mondhatjuk, hogy az ExperiDance termékfejlesztői időszakának első üteme véget ért.

Flatley egyetlen koreográfiával, a Lord of the Dance-szel és az azzal 80 százalékos átfedést mutató Feet of Flames-zel öt társulattal évekig járta a világot, majd később még egy bőrt lehúztak róla. Ezzel szemben az ExperiDance-nek már most három alkotói korszaka van. Az elsőben Magyarországon, magyar közönségnek, magyar témákat felkarolva, a magyar történelemre építve alkottunk: Ludas Matyi, Nagyidai cigányok, Liliomfi. Ezek közül némelyik járt Olaszországban, Finnországban, hiszen általánosan ismert témákra épít, de alapvetően hazai közönségnek készültek. A következő korszakban elkezdtünk ExperiDance-színekben nemzetközi témákat megfogni. Ilyen volt az Én, Leonardo, a Szenvedélyem, Velence. Ekkor jöttünk rá, hogy a világ innovál és egyre jobban összművészeti élményeket keres. A harmadik alkotói korszak a koprodukciók korszaka, legyen az a 100 Tagú Cigányzenekarral a Fergeteges, a most készülő Nostradamus – Világok vándora, az Omega-musical, ahol élő zenekar tűnik fel, vagy a Monte Cristo grófja a Békéscsabai Jókai Színház művészeivel. Mindegyik produkció kiváló, de már nehezebb brandet építeni nekik, mint az elsőnek. A tizenhatodik már csak a tizenhatodik, akármilyen jó is. Ezért kell elmenni külföldre, mert külföldön viszont ezek a produktumok tudnak az elsők lenni. Németországban például az Apassionata-val való együttműködésünk és a Fergetegesből átírt Sissi-produkción keresztül ismerték meg az ExperiDance brandjét.

Milyen alkotóművészeket tudna megnevezni Magyarországon, akikkel még szívesen dolgozna együtt?

Azt hiszem, hogy szinte mindenkivel dolgozunk jelenleg, akivel dolgozni szeretnénk, vagy aki szeretne velünk dolgozni. A koprodukciók közül az egyik legerősebbet még nem is részleteztem: ez a Havasi-ExperiDance együttműködés. Most megyünk Bécsbe a Wienerstadthalléba, ősszel pedig indul a magyar és európai turné. Erre az összművészeti produkcióra az Arénába három nap alatt 48.000 ember váltott jegyet. A brandépítésünk hatékonysága pedig ezen mutatók mentén mérettetik meg: ha kilencen ülnek a produkció nézőterén, az egész művészkedés félő, hogy öncélúvá válik. Az igazán jó brandépítők, a kulturális értékeket hosszútávon pozícionálók elérik a közönségüket és azt is, hogy jegyet vegyenek az előadásaikra.

Ugyan már felépült a társulat neve az elmúlt másfél évtizedben, de milyen marketingeszközöket alkalmaznak akár az ExperiDance, akár az egyes előadások ismertté tételére, illetve milyen változások voltak ezen a területen?

A legjobb reklám az elégedett néző, aki kimegy a színházteremből és felhív még tíz másikat, hogy „ezt neked is meg kell nézned”! A 16 év alatt nagyon sok minden megváltozott: az első időszakban sokkal többet költöttünk óriásplakátra, közterületi reklámra és az ingyenes sajtóorgánumokban mind benne voltunk, az internet felgyorsulásával pedig mi is elmozdultunk digitális irányba. Ma már filléreket költünk reklámozásra, de arra nagyon odafigyelünk, hogy az országon belüli fellépésekkor, amikor megvásárolják a társulatot, nem kezdhetnek el önálló arculatot kitalálni. Van egy saját grafikai csapatunk, amely elkészíti a kreatív anyagokat, bárhol is lépünk fel, így az ExperiDance-nek azonos az arculata Debrecenben, Pécsen és Nyíregyházán egyaránt.

A törzsközönséggel tartják a kapcsolatot? Van arra mechanizmus, hogy értesítsék őket az új előadásokról?

Igen, Facebookon keresztül, blogon és hírlevelekben is időben informálunk mindenkit arról, hogy mi történik a társulatnál.

A külföld mennyire cél most, akár egyedül, akár koprodukciókkal?

Csak az a cél. A magyarországi vonalak szinte automatikusan működnek. Nagyon kevés olyan utaztatható magyar produktum van, amely reggel hétkor megérkezik teljes technológiai háttérrel és este hét órára készen is áll a világmutatvány. Az olyan sikerprodukciók, mint a Mamma Mia!, a Madách Színház többi előadása, és az Operettszínház előadásai nem, vagy csak nehezen mozgathatóak. Nagyon hálás vagyok az alkotói stábnak, hogy amikor elindul egy új produkció gyártása, ők megkérdezik, hogy milyen ismérvek alapján rakják össze a témát. Nagyon fontos az utaztathatóság, a könnyen telepíthetőség, mert ha három napig kell építeni és ennyi időre ki kell bérelni egy arénát, azt már nem bírja el a produkció jegyárbevétel. A világ mára sokkal rugalmasabb. Magyarországgal ebben a tekintetben készen vagyunk, már 2017-et szerződjük. A világ viszont borzasztóan nagy. A végcél három turnéstáb, kontinensekre osztva. Hisz ha valaki bemegy Kínába, tíz évig nem talál ki belőle, és ez csak egy ország. Mi most Európában vagyunk nagyon erőteljesen jelen, a két turnéstáb egyike Németországot járja, a másik Magyarországot, ki-kikacsintva a határon túlra: Prága, Berlin, Ljubljana, Bécs, de júniusban Párizsba is eljutunk. Egyre nehezebb időben összesimulni, egy évre előre kell egyeztetni egy kéthetes turnét, de jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy a világranglistások három évre előre egyeztetnek. Mi az, amit a világ keres? A nagybetűs Garanciát. Ha idejött, neked adta az idejét, hogy megnézze a produkciódat, és élvezte, amit látott, akkor vagy-e olyan komoly csapat, aki garantálni tudja, hogy három év múlva ugyanezt, ugyanilyen minőségben produkálni tudod, ott ahol ő mondja? Ehhez a mutatványhoz nagyon stabil gazdasági klíma és jogi környezet kellene.

Nemzetközi szinten kik tekinthetők ilyen színvonalú versenytársnak?

Az ExperiDance stílusteremtő, ma már tanítják is a stílusát. Kínosan ügyelünk arra, hogy ne hasonlítsanak senkivel össze, önálló individuumként kezeljenek minket. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor megépítettük az igazi időálló brandet.

Ugyanakkor az egyszeri berlini néző szemében, aki arról dönt, hogy az adott estén cirkuszba, nagykoncertre vagy táncos élményszínházba menjen, ez mindenképpen versenyszituáció.

A versenyt bátran kell fogadni, nem ülhetünk a barlangunkban. Ki kell menni és azt kell mondani: megérkeztem. Ehhez kell befektetői kedv és valódi teljesítmény, de még akkor sem biztos, hogy nyersz. Abban a pillanatban, hogy kilépsz a nemzetközi porondra, országimázst is viszel a válladon. Ez egy áldásos teher. A világ nagyon zajos és jól láthatóak az új fogyasztói szokások. Nem az van, mint húsz éve, hogy külön kis büdzsék voltak cukrászdára, mozira, színházra, étteremre, hanem a szabadidő eltöltése egy nagy csomag és mindenki mindenkivel versenyben van. Ha idejön egymás után öt előadásra a Papp László Sportarénába a Cirque du Soleil, ami 60.000 embert jelent, akkor fel kell kötni a gatyát, mert a néző azt fogja mondani, hogy táncot máskor is tud nézni, de őket csak most. Ezek izgalmas kérdések, de mindig megugrottuk. Minden hétfő úgy indul, hogy önértékelünk és tervezünk: mennyit haladtunk az elmúlt héten és mi a következő hét tennivalója. Szisztematikusan dolgozzuk fel az akadályokat és ennek a végeredménye az a cég, amit most magunk körül látunk, és ami egy másfél szobás lakásból indult anno 2000-ben el. És büszkék vagyunk rá, hogy ez a teljesítmény és színvonal elsődlegesen magyar állampolgárok pénzéből jött létre, amit úgy hívnak, hogy: jegyárbevétel.

A bevételek között azért a céges szponzorok is megjelennek.

Főleg a társasági adó támogatás, a cégek az adójukból sokkal könnyebben adnak, mint a marketingkeretből. A legnagyobb támaszunkat sikerült azért megtartanunk szponzornak, ez az Audi Hungaria.

Az Audival milyen közös bázisra építenek?

Innováció és a minőség mindenek felett. Ők szerettek belénk, és nem is Magyarországon, hanem a német menedzsment. Kint láttak minket és felhívták a magyar menedzsmentet, hogy támogatnak-e minket, mert ha nem, akkor kezdjék el. Ez nem ma történt, lassan tízéves az együttműködésünk.

Beszéljünk kicsit a Hungarian Talent’s House-ról is, ami az utánpótlás-nevelést is szolgálja. Mióta működik?

Ez egy üres 3350 négyzetméteres gyárépület volt nagy belmagassággal, ami tökéletesen alkalmassá tette arra, hogy iroda- és próbaterem-komplexum váljon belőle. Két és féléves ipari reorganizációs folyamatnak vagyunk az utolsó fázisában, ami fél éven belül be fog fejeződni, addig átadjuk a Fesztiváludvart és az ExperiDance Táncakadémiát is. Tervezetten minden partnerünknek helyet adunk a próbatermeinkben, fontosnak tartjuk, hogy a független szektor kreatív energiái köröttünk tömörüljenek, és ne tűnjenek el támogatottság hiányában a süllyesztőben. Ha nincs számottevő direkt állami támogatásod, akkor nem hibázhatsz, mert szinte csak és kizárólag a nézőtől származó bevételekre, és az azok mögé felsorakozó adótámogatás-hozományokra támaszkodhatsz. Ha a kultúrában dolgozol és ez nem egzisztenciális kényszerpálya számodra, akkor ez egy hitközpontú folyamat, a szerelmed, és az életed is egyben. Nekem az ExperiDance a három fiam mellett a negyedik gyermekem. Az elmúlt 16 évben voltak kifejezetten nehéz idők, gazdaságilag négyszer voltunk olyan mélyponton, ahol kizárólag a hitalapú kitartásunkon múlt, hogy talpra álltunk, és azt mondtuk, továbbra is ezt szeretnénk csinálni. A kollégáimtól ugyanezt várom, hogy sose adják fel.

(Fotók: Somfai Sándor)

A Volkswagen-botrányhoz vezető útról már írtunk korábban, ahogyan a közvetlen következményekről is beszámoltunk. Akkor még csak felvetettük, hogy várhatóan a márkaérték is erodálódik, most itt vannak a Brand Finance vonatkozó számításai.

David Haigh, a márkatanácsadó cég vezetője szerint a VW 31 milliárd dollárra becsült márkaértéke a botrány nyomán 10 milliárddal csökkenhet. Pedig az autómárka kategóriájában eddig a harmadik legértékesebb volt, és jelentős növekedést ért el a 2014-es 27 milliárd dollárhoz képest. Most várhatóan jócskán visszaesik a tavalyi szint alá.

A jelentős márkaérték-csökkenés nem példa nélküli, a Brand Finance mindjárt vissza is idézi a Toyota 2009 és 2011 közötti gondjait. Akkor több szériát hívtak vissza műszaki gondok miatt.  Ez a márkaértékben is megmutatkozott: a 2010-es 27,3 milliárdos érték 2011-ben már csak 26,2 milliárd volt, majd 2012-ben tovább csökkent 24,5 milliárd dollárra. Más kérdés, hogy két év alatt sikerült nemcsak visszakapaszkodni, hanem a korábbi értéket jócskán meghaladó 34,9 milliárd dollárt elérni. A Toyota jelenleg a világ legértékesebb autómárkája, amely idén is 35 milliárd körüli márkaértékkel büszkélkedhet.

Egyébként a márkatanácsadó cég eleinte úgy vélte, hogy a VW elkerülheti a brutális márkaérték csökkenést, hiszen a Toyota esetében a feltárt hibák (pl. fékproblémák) a közvetlen életveszély lehetőségével fenyegettek, míg a német brand esetében áttételesebbek azok a veszélyek és hárányok, amelyek a vásárlókat érhetik. Azonban amióta kiderült, hogy milyen mértékű a csalás és ez mekkora publicitást kap, elkerülhetetlennek látják a komoly márkakárokat.

A VW vélhetően brutális büntetésre és egyéb, a visszahívásból eredő addicionális költségekre számíthat, amelyek meghaladják a Toyota hasonló költségeit. Ráadásul a csalás ténye mélyen érinti a hitelességét, ami a márka alapértékeit – megbízhatóság, őszinteség, hatékonyság, takarékosság – tekintve borzasztóan nagy károkat okoz. Ha tehát vissza akarnak kapaszkodni, nagyon komolyan kell venniük a felelősök megkeresését, a probléma okainak feltárását, és annak a bemutatását, hogy milyen módon kívánják biztosítani, hogy a jövőben ne történjen hasonló eset, hangsúlyozza a márkatanácsadó cég.

És akkor még nem beszéltünk egy további járulékos kárról: ez pedig a német országmárkát érinti. A VW szlogenje ez: Das Auto. Büszként vállaltan német márka, a hatékonyságáról, pontosságáról, megbízhatóságáról ismert német ipar egyik zászlóshajója. A németeket általában dolgozni tudó és akaró, becsületes népnek látják. Ha tehát egy ilyen márka betlizik ekkorát, akkor az visszahat a németekről és Németországról ápolt képre is. A Brand Finance ugyanakkor kiemeli, nem ez az első eset. Elég a Siemens gigabotrányára gondolni, amely szintén károkat okozott, s amelyre még azt lehetett mondani, hogy ez mindössze egy rohadt alma a sok egészséges között. Ám, ha újabb és újabb hasonló botrányok jönnek, nehéz lesz ezt a képet fenntartani.

Mintegy 20 millió dolláros költségvetésével a „Találkozzunk Dubajban!” az Emirates Airlineeddigi legnagyobb kampánya, amelyet a Dubaji Idegenforgalmi és Kereskedelmi Marketingosztály (DTCM) együttműködésével valósított meg. A globális kampány az európai, ázsiai, latin-amerikai és közel-keleti piacokra, utasokra összpontosít.

„Dubaj mára elismert globális központtá és célállomássá vált, az Emirates számára pedig egyúttal a saját, egyedi megkülönböztető jegyünk. Mindig is az volt a célunk, hogy összekössük Dubajt a világgal, és hogy Dubajon keresztül kapcsolatot teremtsünk a világ különböző országai között” – nyilatkozta Őfelsége Ahmed bin Saeed Al-Maktoum Sejk, az Emirates Airline és az Emirates Csoport elnök-vezérigazgatója. „Dubaj közel 11 millió nemzetközi vendéget fogadott az elmúlt évben. A látogatószámot szeretnénk növelni, és arra törekszünk, hogy izgalmas városunk a nemzetközi utazók elsődleges célállomásává váljon. Annak érdekében, hogy ezt a célt teljesítsük, az Emirates és a DTCM minden lehetőséget megragad, hogy bemutassa a várost – legyen szó nemzetközi és vállalati rendezvényekről, szponzorációról vagy marketingkampányokról.”

A nyomtatott, elektronikus, online és kültéri médiában megjelenő „Találkozzunk Dubajban!” kampány egyszerre mutatja be a város jól ismert és sokak számára ismeretlen lehetőségeit, hogy átadja a folyamatosan fejlődő, izgalmas világváros hangulatát.

Az Emirates amellett, hogy kulcsfontosságú turisztikai és kereskedelmi útvonalakat létesít, kiemelt támogatója számos dubaji eseménynek, amelyek globális érdeklődést és nemzetközi közönséget vonzanak. Jó példái ennek az Emirates Airline Dubai Rugby 7s, az Emirates Airline Irodalmi Fesztivál, és a Dubaji Nemzetközi Filmfesztivál.

(Fotó: Dubai.com)

Japán első alkalommal zárt a lista élén, megelőzve Svájcot és Németországot. A top10-be ezen országok mellett Svédország, Kanada, Norvégia, az Egyesült Államok, Ausztrália, Dánia és Ausztria került be. Magyarország az európai régiós rangsorban a mezőny második felében végzett, az összesített rangsorban az 56.

Néhány fontos következtetés a FutureBrand részéről:

• Japán az élen. Az ország az örökség/kultúra, a turzmus és az üzleti lehetőségek dimenzióban is erősen szerepelt, s a „made in” dimenzió bekerülése is sokat segíthetett az első hely megszerzésében.
• A magas ismertség még nem jelenti azt, hogy az országmárka erős is lesz. Például Olaszország ismertsége nagyobb, mint Japáné, mégis utóbbit ítélik meg pozitívabban a válaszadók. Hasonlóan, Mexikó hatalmas ismertsége sem párosul egyértleműen pozitív képpel. Izgalmas, hogy mit adnak az országmárkához a nagy sportesemények. A hatások nem írhatóak le egységesen: miközben Dél-Afrika, Kanada vagy Oroszország élni tudott a lehetőséggel, Brazília például lerontotta a mutatóit, foci-vb ide vagy oda.
• Ha ismertek az ország márkái, maga az országmárka is erősebb lesz. Nem mindegy tehát, hány erős fogyasztói brand származik egy adott piacról. Ha Japán, akkor már sorolhatjuk is, hogy Toyota, Nintendo, Honda, Sony, Toshiba, Panasonic…
• Minél több szektorban „hozzáértő” egy ország, annál erősebb lesz az országmárka.Azaz minél több szektorban mutat kiváló teljesítményt egy ország, annál jobb eredményt ér el a listán. Az amerikaiak a 15 vizsgált szektorból 14-ben ott vannak az élbolyban és a technológia terén a legerősebbek, míg a franciákat a divat, a németeket az autógyártás, a japánokat pedig a technológia terén találják a legerősebbnek a fogyasztók.
• Ami erőssé tesz: a technológia, az innováció és a fenntarthatóság. Azaz alapvetően nem a gazdasági hatalom, vagy kulturális jelentőség, amelyekre először asszociálhatnánk.
• Egy fecske nem csinál nyarat. Azaz egyetlen nagy befolyással, erős márkával rendelkező város még nem tesz egy egész országot erős márkává. De, mondjuk jó ha van ilyen egy piacon.

S hogy kikre kell figyelni? A top20-at az európai országok uralják, ugyanakkor az „akikre figyelni kell” kategóriában nem európai országok szerepelnek: Kína, az Egyesült Arab Emírségek, Dél-Korea, Izrael és Katar. Hogy a lista hogyan alakul a továbbiakban, három kulcstéma alakulása is befolyásolja, ezek pedig a szélsőségek, a fogyasztás Földünkre gyakorolt hatását érintő aggodalmak, illetve a bevándorlás.

A teljes tanulmány elérhető itt, érdemes letölteni!

Az idén 100 éves magyar animációs film a 15. Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díszvendége. Ennek kapcsán az „aranykort” és a jelenlegi alkotókat is bemutató, mintegy 250 műből álló, tematikus blokkokra osztott program utazik a fesztiválra, míg a versenyprogramban 3 magyar alkotás is megméreti magát (Gelley Bálint: Otthon, Bucsi Réka: Symphony no.42, Ruska László és Ringeisen Dávid: Papírvilág).

A fesztiválra mintegy 30.000 látogatót várnak, az 59 munkából álló versenyprogramot pedig 2500 nevezés közül válogatták össze. A magyar részvétel a zsűritagként is szerepet kapó Mikulás Ferenc kezdeményezésére, az NMHH, a Magyar Turizmus Zrt. és az MTVA támogatásával jött létre. A kiutazó delegáció célja, hogy – a Japánban már jól ismert zene és zeneoktatás mellett – a magyar animációsfilm-kultúrát is bemutassák a szigetországban, egyúttal kulturális gyökereinkre építve támogassuk a hagyomány és az örökség megújulását, valamint a piacképes kulturális modellek megtalálását is. A fesztivál alkalmat kínál a MOME bemutatkozására is – a magyar reklámanyagokat (szpot, roll-up és könyv) az egyetemen tervezték.

A filmfesztivállal párhuzamosan, augusztus 25-31. között az Uránia Nemzeti Filmszínház válogatást mutat be a magyar programból, az M2 gyerekcsatorna pedig főműsoridőben sugároz animációs műveket – részben a legutóbbi idők terméséből.

A Symphony no.42 trailere