Az elmúlt három év megmutatta: a pánik helyett a kivárás működött. Magyarország 2022–23-ban nem kényszerült kapkodó beszerzésekre, így a régió több országánál olcsóbban jutott energiához. Ma azonban megfordul a helyzet: az orosz molekulák továbbra is dominálnak, a Török Áramlat útvonal háborús kitettsége nő, és miközben az alternatív infrastruktúra kiépült, a reputációs és gazdasági kockázatok összeadódnak. A kérdés már nem az, hogy lehet-e leválni, hanem az, hogy megéri-e tovább halogatni.

A szomszédból is tudunk elég gázt szerezni, miközben az orosz kockázat egyre nő

Az osztrák, román és horvát interkonnektorok, valamint az adriai LNG-kapacitás révén az ország orosz gáz nélkül is ellátható. Közben a belföldi fogyasztás tartósan alacsonyabb: a 2000-es évek 14 milliárd köbméteres csúcsáról körülbelül 10 milliárd köbméterre, a magas árkörnyezetben ennél is lejjebb csúszott. Ez mérsékli a sebezhetőséget, még ha az importfüggőség összességében meg is marad.

Az orosz vezetékes gáz jelenleg jellemzően olcsóbb a nyugati alternatíváknál, de az árkülönbség nem nagy; a szállítás viszont egyetlen, sérülékeny útvonalon történik. A kompresszorállomások és a tengeri szakaszok háborús és szankciós kockázatot hordoznak, a tranzitországok – Törökország, Bulgária, Szerbia – döntései pedig bármikor zavarokat okozhatnak. „Álmodni sem lehetne kockázatosabb viszonyokat, az ellátásbiztonság állatorvosi lova a mai magyar helyzet” – írja elemzésében Deák András.

Megéreznénk a váltást, de a halogatás ára fenyegetőbb

A földgáz és olaj együttes, teljes kiváltása a jelenlegi árakon nagyságrendileg évi 400 milliárd forintos többletet jelentene, ami a magyar GDP körülbelül fél százaléka. Ez érzékelhető, de kezelhető teher – különösen ahhoz képest, amekkora számlát fizetnénk egy kényszerű, válsághelyzetben végrehajtott, kapkodó átállásért.

A régiós kínálat bővül: 2027-től érkezhet a fekete-tengeri román Neptun mező gáza, a horvát LNG-terminál bővítése halad, és a balkáni infrastruktúra is egyre átjárhatóbb. Eközben erősödik az amerikai és európai politikai nyomás, a piac pedig alkalmazkodik – vagyis az orosz árelőny várhatóan tovább olvad. Stratégiai szempontból most érdemes lépni: fokozatosan csökkenteni a kitettséget, miközben a rendszer stabilitását megőrizzük.

„Lehet, itt az ideje engedni a kényszereknek, alkalmazkodni a viszonyokhoz, lassan ellépegetni és kialakítani egy kiegyensúlyozottabb portfóliót, ami ha valamivel drágább is a mindennapokban, növeli a hitelességet és csökkenti egy, ma már egészen valószerű negatív kimenetel következményeit” – zárja írását Deák András.

Forrás: Másfélfok.hu

A gázvezeték, amely az Európába irányuló orosz gázexport majdnem harmadát teszi ki, július 11-én állt le 10 napra a szokásos éves karbantartás miatt. Mivel az oroszok különféle technikai okokra hivatkozva eddig is korlátozták a gázszállításokat Európa felé, erőteljes volt az aggodalom, hogy az Északi Áramlat 1-et nem indítják majd újra technikai problémákra hivatkozva. Az aggodalom jelentős eurógyengülést váltott ki, és a gáz ára is emelkedett. A Reutersnek nyilatkozó, nevük elhallgatását kérő források szerint a gázvezeték újra fog indulni a tervezett időben, de csak napi 160 millió köbméter kapacitáson. „Vissza fognak térni a július 11. előtti szállítási volumenhez” – nyilatkozta az egyik forrás a Reutersnek.

További részletek a Portfolio cikkében.

Fotó: Kwon Junho, Unsplash