A bizalmi vagyonkezelési jogviszony célja a családi vagyon megóvása és átörökítése generációk között, ennek megfelelően a vagyonrendelő és a kedvezményezett(ek) egyaránt magánszemélyek, de lehetnek cégek is akár. A kezelt vagyon tőkeösszege adómentes juttatásként kiosztható a kedvezményezettek részére, bizonyos feltételek teljesülése mellett. A vagyonkezelő jogosult a személyi jövedelemadó szerinti tartós befektetési számla által elérhető kedvezmények alkalmazására, aminek köszönhetően a rendelkezésre álló vagyon kezelésével generált profit / hozam személyi jövedelemadó mentesen osztható ki a kedvezményezett részére öt éves tartási időszakot követően, további feltételek nélkül.

Magyarországon a bizalmi vagyonkezelés intézménye a szerződésbe foglalt végrendelet által biztosítja a vagyon védelmét, illetve a vagyon és a keletkező hozamok megfelelő felhasználását a vagyonrendelő kívánságainak megfelelően. Egyúttal jóval kevesebb időráfordítással és adminisztratív teherrel jár a konstrukció kialakítása, melyre kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak. Bár a bizalmi vagyonkezelés külső szolgáltató megbízása esetén díjköteles szolgáltatás, a szerződés megkötésével minden kötelezettség a vagyonkezelőre hárul, mint például a kezelt vagyonra vonatkozó beszámolási és könyvvezetési teendők is. A jogszabály arra is lehetőséget ad, hogy egyfajta családi vagyonkezelési konstrukció jöjjön létre, melynek keretében családon belül kerül kijelölésre a vagyonkezelő személye, ezáltal garantálva a családi vagyon feletti belső kontrollt.

A konstrukció fontos szabályai, hogy a szerződést (melynek időtartama maximum 50 év lehet) írásba kell foglalni, a vagyonkezelő nem lehet kizárólagos kedvezményezett, egyúttal nem utasítható a vagyonrendelő és a kedvezményezett(ek) által. Ezektől eltekintve a jogi szabályzás alapvetően diszpozitív, és a felek szabad szerződéses akarata nagymértékben érvényesülhet minden más kérdésben.

„A bizalmi vagyonkezelés intézménye már jó ideje létezik a magyar szabályozási környezetben, de csak az utóbbi két-három évben kezdett széles körben alkalmazott vagyonvédelmi megoldássá válni. A magyar szabályozás rendkívül rugalmas és kedvező feltételeket biztosít, ezért jó vagyontervezési eszköz családi vállalkozások generációk közötti átörökítéséhez” – mondja Karácsony Balázs, a BDO Magyarország adótanácsadási és privát üzletágának vezetője.

A bizalmi vagyonkezelési konstrukció számtalan élethelyzetben tud hatékony megoldás lenni a vállalkozók számára, az egyik legfontosabb szempont azonban a cégérték adózása. Alap esetben ugyanis a cég alapításkori és eladási/átruházási értékének különbözete után nyereségadót kell fizetni az eladónak. Ha pl. egy magyar magánszemély 3 millió forint törzstőkével alapított egy Kft-t 2003-ban, majd ezt eladja 2022-ben 300 millió forintért, akkor főszabály szerint 297 millió forint nyerség után kellene adóznia. Ezt az adófizetési kötelezettséget akár teljes egészében meg lehet spórolni, ha az alapító él a bizalmi vagyonkezelés lehetőségével.

A házastársakkal szemben a be nem jegyzett élettársak a törvény alapján nem örökölnek egymás után, sőt a túlélő társnak akár a közösen lakott ingatlant is el kell hagynia megfelelő használati jogcím hiányában. Az élettársat a hagyatékból kizárólag az a vagyonszaporulat illeti meg, amelynek keletkezése a saját közreműködésére vezethető vissza (például az elhunyt élettárs cégében végzett munka eredményeként). Ennek a közreműködésnek az arányát az élettársnak bizonyítania kell, ami a vagyoni és érzelmi viszonyok bonyolultsága miatt a legtöbbször nehézségekbe ütközik. Az adójogszabályok sem kímélik az élettársakat: míg a házastársak öröklésiilleték-mentesen kapják meg az örökséget, addig az élettársnak 18 százalékos illetéket kell fizetnie a szerzett vagyon után.

Megoldást jelenthet a kiszolgáltatott helyzet megelőzéséhez, ha a párok átfogó utódlás és vagyontervezés keretében élettársi vagyonjogi szerződést kötnek egymással. Ebben rugalmasan rendezhetik vagyoni viszonyaikat az együttélés idejére és az élettársi viszony felbomlása esetére is. Tisztázni tudják, hogy mit tekintenek külön és közös szerzeménynek és azt milyen arányban szeretnék megosztani egymás között. Rendezni tudják a közös lakás használatát és a közös gyermekkel való kapcsolattartás rendjét is.

„A vagyonjogi szerződés azonban csak a közösen szerzett vagyon megosztásában segít, nem oldja meg azt a problémát, hogy a nem bejegyzett élettársak semmit sem örökölnek egymás után. Ezért bír jelentőséggel a végrendelkezés az élettársak életében.

A végrendeletben a párok szabadon meghatározhatják, hogy a vagyonból milyen vagyontárgy milyen arányban kerüljön a másik félhez és a többi örököshöz. Megjegyezzük, hogy míg a házastársak írhatnak közös végrendeletet, addig az élettársaknál ez nem lehetséges. A külön megírt végrendelettel ugyanakkor maradéktalanul megvalósítható az élettárs öröklése” – mondta el dr. Takács Diána, a Deloitte Private szakértője.

Megoldás lehet még az élettárs öröklési helyzetének biztosítására a végintézkedés egy ritkábban alkalmazott formája is, a halál esetére szóló ajándékozás. Ebben az esetben tételesen meghatározott vagyontárgyakról, például ingatlanról, autóról, műtárgyakról lehet rendelkezni bizonyos, a teljes hagyatékra vonatkoztatott, értékbeli korlátok figyelembevételével.

A hagyományos végintézkedési formák mellett érdemes megemlíteni a magyar jogban 2014 márciusa óta létező és egyre növekvő népszerűségnek örvendő bizalmi vagyonkezelés intézményét is, ami az öröklési jog eszközeihez képest rugalmasabb juttatási formaként funkcionálhat. Ennek keretein belül egy elkülönült vagyontömeg jön létre (például a közösen lakott ingatlan, használati tárgyak, pénzeszközök tekintetében), amelynek vagyonkezelője vagy kedvezményezettje lehet akár a túlélő élettárs is. Társasági részesedéssel rendelkező felek esetében fontos lehet, hogy a vagyonrendezés során – a végrendelettel ellentétben – nemcsak azt lehet megjelölni, hogy ki örökölje a tulajdonosi részesedést, hanem külön lehet rendelkezni például a vagyonkezelő társaság vagy természetes személy szükséges kvalitásairól, az általa követendő üzletvezetési politikáról, a kedvezményezettek részére történő kifizetések gyakoriságáról vagy annak feltételeiről.

„A halál esetére szóló bizalmi vagyonkezelés intézménye – a megfelelő végrendeleti intézkedésekkel kiegészítve – alkalmas konstrukcióként szolgálhat, ha például a felek a tulajdonukban álló társaságok operatív vezetésében bekövetkező utódlásról is rendelkezni kívánnak (például végrendeleti végrehajtó kinevezésével).

Az angolszász jogrendszerek öröklési célú, vagyonvédelmi trustjainak bevett gyakorlatát és tapasztalatait is hasznosító magyar bizalmi vagyonkezeléssel megelőzhető az irányítás és a döntéshozatal megbénulása, illetve a társasági vagyon létét veszélyeztető elaprózódás is” – tette hozzá dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-európai vezető partnere.

Fontos megjegyezni azonban, hogy az említett dokumentumok érvényességéhez és a hatékony védelemhez komoly formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelni. Habár az elmélet egyszerűnek tűnhet, a gyakorlatban egy összetett, üzleti érdekeltségeket vagy külföldi elemeket is tartalmazó hagyaték esetében (akár azért, mert a vagyon egy része külföldön található, akár mert a felek életvitele nemzetközi elemeket hordoz) a gazdasági, nemzetközi jogi és adózási szükségletek egymásra ható követelményei jellemzően komplex kezelést, tervezést igényelnek.