Mi az elvárás a közösségi média platformokkal szemben?

Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a tárhelyszolgáltatókkal (tipikusan a Facebook-kal) szemben megfogalmazható-e valamilyen társadalmi és/vagy jogi elvárás a jogsértő tartalmak eltávolítására vonatkozóan. E kérdésre alapvetően igenlő választ adhatunk: a közösségi médiaszolgáltatók nemcsak jogosultak megakadályozni jogsértő tartalmak megjelenését, de ez velük szemben elvárás is, mert ez az egyetlen eszköze annak, hogy a jogsérelem elkerülhető legyen. E körben hangsúlyozandó, hogy a jog reakciója általában ex post reakció (egy jogilag tilalmazott magatartás utólagos szankcionálása), ezért fontos, hogy a szolgáltatók szerepet kapjanak a jogvédelmi folyamatban, mert közreműködésük nélkül nem biztosítható hatékony, sok esetben megelőző jogvédelem. Ezt a célt szolgálja a szerzői jogban kialakított notice and takedown rendszer, amely a tárhelyszolgáltatók felelősségére is irányadó. A tárhelyszolgáltatónak tehát kontrollálnia kell a potenciálisan jogsértő magatartásokat, és törekednie kell a jogsértés hatásának csökkentésére.

Van-e fellebbezés a szolgáltató döntése ellen? Egy magyar jogeset a bíróság előtt.

A tárhelyszolgáltatók tartalomellenőrző szerepe kapcsán abban a helyzetben merül fel izgalmas jogi kérdés, amikor a tárhelyszolgáltató általa jogellenesnek vélt tartalmat eltávolít, de ezzel az intézkedéssel a felhasználó nem ért egyet. Kérdés, hogy ilyen esetben a felhasználó vitathatja-e a térhelyszolgáltató döntését, intézkedését, és ha igen, milyen alapon. Az alábbiakban egy, a vázolt jogkérdéssel kapcsolatos közelmúltbéli jogesetet mutatok be röviden.

A magyar bíróságok elé került konkrét ügy lényege az volt, hogy egy internet alapú platformszolgáltatást nyújtó gazdasági társaság – többszöri figyelmeztetés után – véglegesen törölte az egyik magyar felhasználó profilját arra hivatkozással, hogy a felhasználó több közzétett bejegyzése sérti a felhasználási feltételek és a közösségi irányelvek gyűlöletbeszédre vonatkozó előírásait. A felhasználó polgári bírósághoz fordult, keresetével kérve fiókjának visszaállítását. A felhasználó azt állította, hogy a szolgáltató a profil törlésével megsértette személyiségi jogait (elsősorban a véleménynyilvánításhoz, valamint a másokkal való kapcsolattartáshoz való jogot).

A Szegedi Törvényszék mint elsőfokú bíróság 7.P.21.305/2021/19. számú ítéletével a felhasználó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a szolgáltató által kiépített internet alapú szolgáltatások igénybevételére a felek között magánjogi szerződés jött létre, és a szolgáltató a szerződési szabadság alapján maga jogosult meghatározni, hogy a felhasználó a szolgáltatást milyen keretek között veheti igénybe, továbbá azt is, hogy a szolgáltató a közösségi platformot igénybe vevő más személyek jogainak, érdekeinek védelme érdekében mit nem tart a szerződés részévé vált elvekkel összeegyeztethetőnek. A bíróság azt is rögzítette, hogy a felhasználó a Felhasználási Feltételek elfogadásával tudomásul vette, hogy a használat során tiszteletben kell tartania a szolgáltató által meghatározott magatartásszabályokat, és azt is, hogy a szolgáltató jogosult az alapelveknek való megfelelőséget ellenőrizni és tilalmazott tartalom közzététele esetén a megfelelő szankciókat alkalmazni. A kereset jogalapja ekként kizárólag kontraktuális alapon volt vizsgálható: amennyiben a szolgáltató a felhasználó profilját a szerződéses rendelkezéseknek megfelelően törölte, jogsértést nem követett el.

A felhasználó fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.147/2022/24. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla is megállapította, hogy a felek között szerződéses jogviszony jött létre, amelynek tartalmát a szolgáltató által kidolgozott általános szerződési feltételek határozzák meg, amely általános szerződési feltételek a regisztráció során történő megismerésével és elfogadásával a szerződés részévé váltak. A határozat utal arra is, hogy a szerződési szabadság elvéből következően a szolgáltató maga határozhatta meg, hogy milyen tartalmak közzétételét engedélyezi, a felhasználó pedig ugyancsak szabadon döntött arról, hogy a kidolgozott általános szerződési feltételek alapján a szolgáltatást igénybe kívánja venni, ezzel vállalva véleménynyilvánítási joga korlátozását.

A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria Pfv.IV.20.914/2023/7. számú precedensképes határozatával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában rögzítette, hogy az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a felhasználó által állított jogsértés (profil jogszabálysértő törlése) megítéléséhez nem a véleménynyilvánítás szabadságának vizsgálatához meghatározott értelmezési tartományból kell kiindulni. A felhasználó a szolgáltatási szerződés létrejöttéhez szükséges regisztráció során elfogadta a szolgáltatás igénybevételéhez szükséges általános szerződési feltételeket, ezért a jogvita elbírálása során ennek tartalmát kellett vizsgálni. Ez azt eredményezte, hogy az állított szerződésszegés megítélésénél nem annak volt jelentősége, hogy a felhasználó mit tekint más személyeket sértő közlésnek, hanem a szolgáltató gyűlöletbeszédre adott fogalommeghatározása alapján kellett vizsgálni és minősíteni a sérelmezett tartalmat.

A szolgáltató azt töröl, amit szeretne – a felhasználói szerződés szerint

Az ügyben eljárt bíróságok tehát a jogszabálysértő tartalom eltávolításával kapcsolatos jogvitát tisztán szerződéses jogvitának tekintették, és a felhasználó fiókjának törléséhez való jogot a feleket megillető szerződéses szabadságból vezették le. A bíróságok aláhúzták, hogy a felhasználási feltételek elfogadásával a felek között szerződés jön létre, és a felhasználó egyfajta önkorlátozást vállal akként, hogy a szolgáltatások igénybevétele során nem tesz közzé olyan bejegyzést, amely sérti a platformszolgáltató által meghatározott magatartási normákat, követelményeket. A Kúria precedensképes határozatán alapuló bírói gyakorlat tehát jelenleg kizárólag a szolgáltató által kialakított szerződéses feltételek alapján ítéli meg azt, hogy mi tekinthető jogszabálysértő és ekként szankcionálandó tartalomnak, e körben alkotmányos (alapjogi) sztenderdek nem vizsgálhatók. Figyelemmel a tárhelyszolgáltatók tartalomkontrolljával kapcsolatban napjainkban tapasztalható aktivitásra és a felhasználói panaszok egyre növekvő számára, a közeljövőben újabb esetek és döntések várhatók, amelyek finomíthatják a jelenlegi gyakorlatot – zárja gondolatait Gass István ügyvéd.

A hír hallatán többek szemében megjelenhettek a dollárjelek arra gondolva, hogy a McDonald’s után most ők is megmutathatják, hogyan kell „BIG MAC” szendvicset készíteni. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.

Először is fontos leszögezni, hogy a McDonald’s nem veszítette el a „BIG MAC” EU-s védjegyét. Minden olyan árura megmaradt ugyanis a védjegy, amely vonatkozásában a McDonald’s sikeresen bizonyította a védjegyhasználatot. A „BIG MAC” védjegy oltalma tehát csak részlegesen szűnt meg, mégpedig azon áruk kapcsán, amelyekre azt a McDonald’s egyébként sem használta. A legjelentősebb, médiahírt is kapó olyan áru, amelyre vonatkozóan megszűnt a „BIG MAC” védjegy oltalma, a csirkés szendvics volt – ha valaki evett már mekis „BIG MAC” burgert, az pontosan tudja, hogy ez a fantázianév nem egy csirkés szendvicset takar.

A döntés nem jelenti azt, hogy megnyílt az út a fent már említett BitMac, MikiMac és hasonló „frappáns” nevű csirkés szendvicsek előtt. Legfőképpen azért, mert a (részben) megmaradt védjegy, illetve az évek alatt kialakított márkaismertség továbbra is széleskörű oltalmat biztosít a McDonald’s-nek.

A McDonald’s továbbra is használhatja akár csirkés szendvicsen is a „BIG MAC” védjegyet

„Érdemes kiemelni, hogy a McDonald’s továbbra is jogszerűen használhatja a „BIG MAC” megjelölést nem csak a fogyasztók széles köre által ismert marhahúsos szendvicseken, hanem akár a fent említett csirkehúsos szendvicseken is– – már, ha szeretné – ugyanis a védjegy hiánya önmagában még nem jelenti azt, hogy tilos a megjelölés használata” – magyarázza Geyer-Hirt Dóra (a nyitóképen). E használat pedig nem csak azt jelenti, hogy továbbra sem tudja harmadik személy megtiltani a McDonald’s-nek, hogy használja a „BIG MAC” megjelölést, hanem azt is, hogy mivel azt „mindig is” az amerikai gyorsétteremlánc használta, akár a jövőben is kifogást emelhet mások használatával szemben. A McDonald’s korábbi, időben és földrajzi értelemben is kiterjedt, intenzív használata ugyanis a védjegytől független jogi védelemre is alapot ad.

Mindez azt is jelenti, hogy a McDonald’s vélhetően továbbra is sikerrel fel tudna lépni olyan védjegybejelentésekkel szemben, amelyek a „BIG MAC” megjelöléssel azonos, vagy ehhez hasonló megjelölést – például – csirkés szendvicsekre kívánnának oltalom alá helyezni. Ennek egyik oka, hogy a csirkés szendvicsek és a „BIG MAC” védjegy által továbbra is oltalmazott marhahúsos szendvicsek a védjegyjogi gyakorlat szerint hasonló áruk, márpedig a védjegy alapján a megjelölésnek nemcsak az azonos, hanem a hasonló árukon történő használatát is meg lehet tiltani. Ezért a fellépés lehetősége továbbra is adott, így e körben nem jelent érdemi változást a védjegyoltalom részleges elvesztése.

A védjegy „jóhírneve” széles körű oltalmat biztosít

Megállapítható továbbá, hogy a McDonald’s „BIG MAC” védjegye, annak régóta fennálló, széleskörű ismertsége okán ún. jóhírnévre tett szert. „Egy jóhírnévvel bíró védjegy alapján pedig akkor is sikeresen fel lehet lépni későbbi megjelölésekkel szemben, ha az ellentartott áruk nem kifejezetten hasonlók” – hívja fel a figyelmet Geyer-Hirt Dóra. Elég, ha a két megjelölés hasonlít annyira, hogy a fogyasztók a későbbi megjelölést észlelve a korábbi jóhírű megjelölésre asszociálnak, és ez az asszociáció a jóhírnévvel bíró védjegyre káros hatással lehet. Így például a későbbi megjelölés kihasználja, vagy adott esetben rontja a korábbi védjegy jóhírnevét. Utóbbi esetre lehetne példa, ha valaki „BIG MAC” néven óvszereket kezdene árulni.

A fentiek miatt a McDonald’s még mindig meglehetősen széles „fegyverarzenállal” bír, legyen szó akár egy újonnan megjelenő MikiMac csirkés szendvicsről, vagy akár BitMac frappéról.

Ugyanakkor a McDonald’s is csak addig tud nyújtózkodni, ameddig a takarója ér: vagyis, bár a „BIG MAC” védjegye jóhírnevére olyan esetekben is tud elméletileg támaszkodni, amikor az áruk nem hasonlók, nem igaz az, hogy soha, semmilyen hasonló nevű áru nem létezhet a piacon.

Ez alapján mi a helyzet a Macbookkal? Jogosan merül fel ez a kérdés, és ezen a példán keresztül rá is lehet világítani a jóhírnévre való hivatkozás határaira. A határvonalat ott kell meghúzni, ahol az áruk már annyira különböznek, hogy nem lehet feltételezni a fogyasztói asszociációt a két áru között. Így ha egy fogyasztó délben egy „BIG MAC” szendviccsel csillapítja éhségét, majd az irodában felnyitja a Macbookját, vélhetően meg sem fordul a fejében a kettőt bármilyen módon is egy nevezőre hozni.

„Tehát a „BIG MAC” EU-s védjegy részleges megszűntnek nyilvánítása a nem csorbítja érdemben a McDonald’s márkával kapcsolatos jogait. Továbbra sem jó ötlet tehát előállni a „MikiMAC” csirkés szendviccsel, még ha egyes cikkekből erre is lehetett következtetni” – emeli ki az Oppenheim szakértője.