Aukciós rekordok

Virág Judit művészettörténész és Törő István üzletember 1997. május 31-én nyitotta meg 40 négyzetméteres galériáját a Falk Miksa u. 13. alatt Mű-Terem Galéria néven. Egy évvel később rendezték meg első aukciójukat, amellyel berobbantak a hazai műtárgy piacra: Rippl-Rónai József Zorka kék gyűrűvel című képe 21 millió forintos új aukciós rekorddal kelt el.

„A kezdeti sikereket az intenzív marketingkampánynak, a válogatott képanyagnak és az újszerű, tanulmányokkal, kutatási adatokkal tűzdelt katalógusnak köszönhettük. Sokat számított az is, hogy megreformáltuk az árverések lebonyolítását, elegáns külsőségek mellett élményt kínáltunk a művészetek kedvelőinek” – mondta el Virág Judit.

A 2001-es év mérföldkő volt a cég életében, a galéria átköltözött jelenlegi helyére, a Falk Miksa utca 30. szám alá, az aukciók és a kiállítások igazi otthonra leltek. Innentől a műtárgyakat méltó körülmények között, szépen megvilágítva tudták az érdeklődők elé tárni. Közben egymás után döntötték meg az aukciós rekordokat.

Innovációk a hazai műtárgypiacon

„2011-ben nyugat-európai mintára, elsőként a piacon bevezettük a becsértékes aukciót” – mondta el Törő István társtulajdonos. Az üzletember azt is kiemelte, hogy a Virág Judit Galéria a világon elsőként rendezett Zsolnay aukciót, amelyen minden tétel elkelt.

A világjárvány éveit a galéria fejlesztésre használta fel, a kiállítótér 440 négyzetméterrel bővült, valamint elsőként a magyar műtárgypiacon kifejlesztették a saját online aukciós platformjukat, lehetővé téve ezzel a professzionális vásárlást.

A galéria elévülhetetlen érdemeket szerzett a háború utáni hazai kortárs művészet megismertetésében, az itt született rekordok alapjaiban írták át a piacot: a hazai kortárs alkotók is évről évre keresettebbek idehaza és külföldön. Míg 2017-ben a galéria nettó árbevétele 1,2 milliárd forint volt, 2021-et már 4,8 milliárd forint felett zárta a cég.

Ismeretlen remekművek kerülnek kalapács alá

A galéria május 31-én klasszikus művekből, június 1-én pedig a kortárs alkotásokból tart jubileumi aukciókat, olyan festményeket árvereznek el, amelyet a nagyközönség eddig nem csodálhatott meg. „2021-ben soha nem látott számban keltek el 100 millió feletti festmények és úgy látjuk, hogy a zavaros világpiaci helyzet ellenére a műkincs egy értékálló és biztos befektetés marad, így az ünnepi évben is kiemelkedő forgalomra számítunk. Emellett folytatjuk non-profit tevékenységünket a hazai művészet elismertségének növelésére” – mondta Virág Judit.

Top 5 rekord és leütési árak

Csontváry Kosztka Tivadar: Rejtélyes sziget, 460 millió forint

Csontváry Kosztka Tivadar: Traui táj naplemente idején, 240 millió forint

Rippl-Rónai József: Piacsek bácsi a Niklay lányokkal, 220 millió forint

Tihanyi Lajos: Pont Saint Michel, 220 millió forint

Munkácsy Mihály: Poros út I., 220 millió forint

Az Invitech Solutions október elején ismét meghirdette az InnoMax Díj innovációs pályázati programot, Business, valamint Nonprofit és civil kategóriában. Jelentkezni 2017. október 31-éig lehet.

Az idén nyolcadik évébe lépő kezdeményezés célja, hogy komoly, érdemi támogatással segítse valóra váltani azokat az ötleteket, amelyek jobbá tehetik mindennapjainkat. A Nonprofit és civil kategóriába nevezett pályázatok elbírálását az előző évi tapasztalatok eredményeképpen idén is a Magyar Adományozói Fórum bonyolítja le. A pályázatra ezúttal is bármely civil és nonprofit szervezet benevezheti kreatív projektötleteit, amennyiben azok infokommunikációs vagy információtechnológiai megoldásokkal teszik élhetőbbé környezetünket, legyen szó fenntarthatóságról, oktatásról, egészségügyről, felzárkóztatásról vagy éppen esélyegyenlőségről.

A Business kategóriában olyan innovatív, lehetőség szerint egyedi beruházási, fejlesztési ötletek vagy projekttervek bemutatását várja az Invitech, amelyek felhasználása nem csak a pályázó, hanem mások üzleti sikereihez is hozzájárulhat. Itt a vállalatok mellett, a különböző intézmények pályázatait is szívesen fogadja a neves szakemberekből álló zsűri, akiknek listáját az év végéig hozzák nyilvánosságra. A kategóriában mérettől függetlenül bármely hazai vállalkozás vagy intézmény elindulhat.

Az üzleti infokommunikációs megoldásszállító szemlélete a pályázatban is megjelenik: célja, hogy a kitalált ötleteket lehetőség szerint minél nagyobb arányban sikerüljön hazánkban megvalósítani. A tavalyi évben 160 nevezés érkezett és volt pályázó, aki 2 millió forint összegű támogatást kapott fejlesztéseihez. Az Invitech Solutions a pénzügyi támogatás mellett a szakmai konzultáció lehetőségét is felajánlja a nyerteseknek.

Jelentkezési határidő: 2017. október 31. További információ: https://www.invitech.hu/innomax/hu/fooldal

A Média 2.0 Blog idei utolsó meetupjának témája a non-profit szervezetek kommunikációja volt. A szektor egyre profibban működik, ugyanakkor a társadalomban még számos tabutéma és rossz beidegződés nehezíti a munkájukat.

A rendezvényen Dely Géza, a Nem Adom Fel Alapítvány vezetője, Fodor-Kovács Éva, a Bátor Tábor marketingvezetője, Romet-Balla Ágnes, az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítvány adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója, valamint Gusztos Péter, a Suhanj! Alapítvány elnöke beszélgettek a nonprofit szervezetek kommunikációs megoldásairól.

Akár rendelkeztek korábbi céges tapasztalatokkal, akár más pályáról kerültek a civil szférába, abban mindannyian egyetértettek, hogy a non-profit szervezetek nem amatőrök, nagyobb méret esetén ugyanúgy éves és kampánytervezésre van szükségük, mint a vállalatoknak. Akik hobbiból vágtak bele a tevékenységbe, azok is érzik, hogy eljön az a pont, amikor már profivá kell válni. A főbb különbségeket a büdzsék eltérő nagyságrendje, a bizalom kiemelt szerepe, valamint a vásárló és a fogyasztó személyének elkülönülése jelentik. A vásárló ebben az esetben az adományozás élményén túl egyfajta márkaértéket „visz haza”, bár egyes esetekben az önkénteseknek is lehetősége nyílik a bevonódásra, illetve a folyamatos kommunikáció, a nem feltétlenül pénzgyűjtő célú megkeresések is fontosak. További nehézség, hogy a társadalmi célú reklámkampányokat nehéz tervezni, az erre szolgáló felületek rendelkezésre állása gyakran csak az utolsó pillanatban derül ki, ami nagyfokú rugalmasságot követel meg.

A kampányoknál ugyanúgy vannak megalapozó kutatások, kidolgozott üzenet és call to action, mint az egyéb reklámoknál. A cél itt is a tömegből, a zajból történő kiemelkedés, amihez erős nemzetközi háttér és know how hiányában gerillataktikákat lehet bevetni. Mindenkinél van valamilyen „varázslat”, amit be lehet mutatni. Az üzeneteknél különösen vigyázni kell arra, hogy ne legyenek sértőek. A nyugatabbra már elterjedt provokatívabb reklámok nálunk még nem működnek, kerülni kell a túlzó ábrázolásokat, gondosan egyensúlyozva a kreatívokban a „szomorú és éhes, de még nem túl reménytelen helyzetben lévő kisgyerek” megmutatásáért. Bár a Nem Adom Fel és a Suhanj! esetében is kimondott cél a pozitív üzenet, a fogyatékossággal élők értékeinek és lehetőségeinek, a társadalomhoz való hozzájárulásuknak a bemutatása, és ezen a területen sikeresek is, ami elindíthat egyfajta szemléletváltozást.

Azt a beszélgetők is elismerték, hogy létezik egyfajta verseny a szervezetek között a viszonylag limitált, jellemzően AB státuszú városi nőkből álló célcsoportért, egyesek attól sem riadnak vissza, hogy a többiek keresőszavaira ráhirdessenek. Ugyanakkor a versenyt magát építő jellegűnek értékelik, mert hatékonyságra ösztönöz és az egész szegmens láthatóságát, elfogadottságát, társadalmi beágyazottságát is növeli. Amit inkább problémaként érzékelnek, az a 4-5 jelentős háttérrel bíró szervezet, valamint az a tény, hogy sokszor állami intézmények, például kórházak felszerelésében is civil szervezetek vállalnak szerepet, holott ez az állam feladata lenne.

A nagyvállalati szférában már egyre tudatosabb az adományozói tevékenység, azonban sok helyen még mindig úgy gondolják, az önkéntesség a piszkos, kétkezi munka, a plüssjáték-gyűjtés, a sütisütés és a cipősdoboz-ajándékok gyűjtése körében kimerül, holott „elfogytak a lefestendő kerítések”. Az ügynökségek pro bono felajánlásai kapcsán viszont egyöntetűen pozitívak a tapasztalatok.

Ami a lakossági adományozókat illeti, a legegyszerűbb megoldásokat – például televízióban hirdetett mobilos adományozást – érdemes választani, mert az összetettebb modellek, különösen a havi fix adományozás rendszere nálunk még nem terjedt el, nem is beszélve a hagyatéki adományozás roppant kényes terepéről, amelyet egyelőre inkább csak a partvonalról vizsgálnak a szektor szereplői. Szintén ritka még a napi fix időben felajánlott önkéntes szellemi munka, pedig az alapítványoknak is szükségük van pénzügyesekre vagy marketingesekre. Különösen azért, mert hazánkban még nem elfogadott, hogy az egyes szervezetek személyi költségeket vagy reklámköltségeket is elszámolnak, holott ez a napi működésük része. Épp ez az egyik akadálya a valóban transzparens kommunikációnak is, holott a nyíltság és egyenesség a szektor alapvető értékei közé tartoznak.

De mint a lezárásban elhangzott, a hazai non-profit szektor csupán 25 éves, elfogadottságban, a stabilitás érzetében még nem versenyezhet a nagy történelmi intézményekkel. Idővel viszont alakulhat a szemlélet, fokozódhat a profizmus és a tabutémák listája is egyre rövidebb lesz.

(A szervezőknek ezúton is külön gratulálunk a jelnyelvi tolmácsoláshoz. A Média 2.0 oldala itt található.)

10-15 éves fiatalokat oktat programozásra, website fejlesztésre, appok és játékok készítésére a LogMeIn az első budapesti CoderDojo-n. A kezdeményezés lényege, hogy fiatal tehetségek sajátíthatják el a programozás alapjait, de weboldalak, applikációk és játékok fejlesztésére is oktatnak a mentori jellegű, kötetlen foglalkozásokon.

A non-profit módon működő kurzusokat május 15. és június 12. között tartják heti rendszerességgel. A szoftverfejlesztő cég önkéntes szakembereinek célja, hogy a jövő programozóinak adják meg a kezdő támogatást és alapvető szakmai iránymutatást.