A 13 európai országban több mint ezer igazgatósági tag értékelésén és 300 befektető megkérdezésén alapuló tanulmány szerint a pénzügyi szolgáltatók már elkezdték megreformálni az igazgatósági tanácsokat, de még bőven van tennivalójuk. Az idei év első felében kinevezett tagok mindössze negyedének van gyakorlati tapasztalata az ESG, illetve a fenntarthatóság területén, és alig harmaduk (36%) rendelkezik széleskörű technológiai ismeretekkel, miközben a vezetői tapasztalatok mellett ezeket tartják kulcsfontoságú készségeknek (87%) a befektetők Európában.

„A bankok, a biztosítók, a vagyonkezelők és a fintech cégek is egyre inkább érzékelik a piaci szereplők szigorodó elvárásait. Érdemes minél hamarabb olyan kontroll-folyamatokat kialakítaniuk, amik biztosítják a lehetőséget arra, hogy folyamatosan felül tudják vizsgálni és szükséges esetén akár bővíteni az igazgatósági tanács körét. Ezzel el tudják érni, hogy ne csak ma, de hosszú távon is releváns döntésekkel tudják biztosítani a társaság versenyképességét” – hangsúlyozta Bácsfalvi András, az EY compliance szolgáltatásokkal foglalkozó vezetője.

Hiányoznak a nők a tanácstermekből

Az érintett társaságoknak a közeljövőben megoldást kell találniuk arra a helyzetre is, hogy a tőzsdén jegyzett európai pénzügyi szolgáltatók ötödénél (28%) nem teszi ki a 40 százalékot a női igazgatósági tagok aránya. Az Európai Bizottság irányelve szerint 2026 júniusáig valamennyi tőzsdén jegyzett uniós nagyvállalatnál tíz vezetőből legalább négynek női döntéshozónak kell lennie a nem ügyvezetői tanácsokban és az összes tanácsban is el kell érniük a 33 százalékot. A felzárkózás lassan halad, mivel az elmúlt pénzügyi évben (2022. július – 2023. június) a kinevezések csupán 44 százalékánál volt nő a jelölt.

„A női kvóták kérdése nagy port kavart a múltban is, de szükségességüket a lassú haladás hívta életre. A legfontosabb feladat, hogy személyes és szervezeti felelősségvállalással egyenlő lehetőségeket teremtsünk a nők és férfiak számára a karrierjük építésére. A női vezetők megfelelő aránya az igazgatósági tagok között a teljes szerveztre pozitív hatással van, mind az eredményességet, mind a munkahelyi kultúrát tekintve” – hangsúlyozta Farkas Margit az EY, munkaerő és emberi erőforrás tanácsadással foglalkozó területének partnere.

A pozícióhalmozás káros is lehet a vállalat irányítására

Európa legnagyobb pénzügyi szolgáltatóinál a tanácstagok jelenleg átlagosan három pozíciót töltenek be, miközben a megkérdezett befektetők döntő többsége (82%) szerint ennyi megbízás mellett már nehezen lehet hatékonyan irányítani egy vállalatot. Leggyakrabban a vagyonkezelőknél (49%) tölt be egy személy több pozíciót, amit a biztosítási (41%) és a bankszektor (39%) követ. Ezeknek a tisztségeknek a megosztása szintén hozzájárulhat a sokszínűség és a tudásbázis erősítéséhez.

Az Egyenlítő Alapítvány közreműködésével létrejött kerekasztal-beszélgetés első számú kérdése az volt: mit kell tennünk azért, hogy több nő kerüljön vezető beosztásba? Ezt azonban megelőzi egy másik kérdés: miért van erre szükség, miért jó ez a cégeknek üzletileg? Szalóky Tóth Judit, a beszélgetés moderátora már a bevezetőjében utalt arra, rengeteg kutatás bizonyítja, hogy üzletileg is eredményesebbek azok a vállalatok, amelyek sokszínűek: jobban megértik a külső és belső célcsoportjukat, hatékonyabbak a termékfejlesztésben, eredményesebbek az innovációban.

De ha ezt mind tudjuk, miért tartunk még mindig ott, ahol tartunk? Az Európai Unióban 34% a női vezetők részaránya, és egyetlen tagországban sem éri el az 50%-ot. Lettországban a legjobb a helyzet, ahol ez 44%. A nők hátránya fizetésben 14%, és bizonyos területeken, mint az informatika, a természettudományok, a mérnöki hivatás, még mindig nagyon kevés nő dolgozik. A pandémia a munkaerőpiacon is rombolt, a nők körében 20%-kal több azok aránya, akik elvesztették az állásukat.

Liptay Gabriella az Egyenlítő Alapítvány kapcsán elmondta, van előrelépés a tíz évvel ezelőtti induláshoz képest, „ez a téma sok helyen már nem téma”, azaz megtalálta a helyét a gondolkodásban. Tevékenységünk nem mozgalmi jellegű, hanem olyan tematikák mentén zajlik, amelyek az üzleti területi beágyazódást, a vállalati márkaépítő közegbe való kapcsolódást segítik.

Horváth Krisztina azt a kérdést tette fel, miért ilyen lassú a változás, ugyanis nem öncélú aspirációról van szó. Számára CFO-ként a profitabilitás a kiindulópont, márpedig ahol a vezetésben, felsővezetésben a nők is képviseltetik magukat, ott az pénzben kifejezhető előnyöket jelent. Ma már nem csak a világban, hanem itthon vannak jó példák. Az ilyen példákat meg kell mutatni, mert akkor a többi nő is elhiszi, hogy képes lehet rá. Létezik egy társadalmilag meghatározott kisebbségi komplexus, amiről sokat beszélünk, de nem eleget. Amibe nem teszünk energiát, abból nem lesz semmi.

Óhidi Zsuzsanna szerint az ember minden életkorban máshol találja meg a kihívást: egy fiatal lánynak a karrier építésének kezdetén mások a problémái, feladatai mint egy olyan nőnek, aki jó ideje építi a karrierjét, ugyanakkor csaknem minden fázisban gondot okoz, ha nem látnak elég jó példát, nincs elég önbizalmuk vagy a családjuk nem támogatja az ambícióikat. Ha pedig valaki túl sikeres, azt férfiasnak, törtetőnek nevezik, sokszor éppen a nőtársak ítéleteivel kell küzdelmeket vívni. Éppen ezért egy médiacég különösen felelős azért, hogy elég teret adjon a sikertörténeteknek.

Tóth Ágnes a felsőoktatás kapcsán elmondta, több nő szerez diplomát, mint ahány férfi. A nők és a férfiak sok szempontból különbözőek: a nők azonos jogokat akarnak, de akarnak egyformák lenni. Eltérő a férfi és női agy felépítése, a testalkat, az izomzat, nem véletlen, hogy a sportban külön versenyeznek a nemek. Egyéni különbségek vannak, de a férfiak átlaga gyorsabban fut, mint a nők átlaga. A nőknek és a férfiaknak ugyanazon a pályán nem ugyanazzal az eszközrendszerrel kell dolgozniuk. Vezetőként nem nyerni kell, hanem eredményt elérni. Vannak olyan soft skillek, eszközök, amelyekben a nők jobbak, például alkalmasabbak a win-win helyzetek kialakítására.

Lantos Judit felsővezetői coach-ként hasonló problémákkal találkozik. Az egyenlőség nem egyformaságot jelent. A két nem különbségei megmutatkoznak a problémamegoldásban is. A férfiak szeretnek irányítani, a nők kommunikációban inkább érzelemközpontúak. A sikeres tevékenységhez az IQ és az EQ egyaránt fontos, akkor járunk jól, ha a kettőt összeegyeztetjük, külön-külön egyik sem elég. Egy amerikai tanulmány szerint az az optimális, ha a felsővezetésben legalább 30% a női vezetők aránya.  Egy nő számára nagyon fontos, hogy ki merjen állni magáért, jó célokat tűzzön ki maga elé, de kell a jó társadalmi környezet is, hogy a férfiak támogatóak legyenek a munkahelyen és otthon is.

A beszélgetés végén a pandémia témája került a fókuszba: mi változott a járvány és a bezártság idején, a home office körülményei között, és van-e pozitív hozadéka, következménye ennek az alapvetően negatív időszaknak? Az utóbbira a hibrid üzemmód térnyerése volt a mindenki által tartósnak nevezett pozitív eredmény, a munka mellett több idő jut magánéletre, a családra, kevesebb az időrabló meeting, ami van, az célirányosabb, elterjedt az IT-eszközök használata.

Óhidi Zsuzsa végül Madeleine Albright gondolatát idézte, amit mindenki elfogadott zárszónak: „Külön hely van fenntartva a pokolban azoknak a nőknek, akik nem segítik a nőtársaik boldogulását.”