A 16—22 éves fiatalok számára első meghirdetett pályázat a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány társszervezésében, valamint a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány, Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésében, Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.

A határidőig 199 pályamű érkezett be, amely a kiírók legbizakodóbb reményeinél is színesebb és részletesebb képet mutat a fiatal generáció mindennapjairól, érzéseiről, jövőképéről – megjelenítve nemzedékük közös gondjait Covid karanténléttől bullyingig, teljesítménykényszertől bizonytalanságig, önbántástól klímaváltozásig, kapunyitási pániktól jövőbeli reményekig, családtörténetektől társadalmi problémákig. A Kárpát-medence minden részéből, falvakból és Budapestről, határon túlról és magyarországi nagyvárosból töltötték fel írásaikat a résztvevők, akiknek élettörténete a jelennek és jövőnek is tanulságul szolgál.

Az eseményre meghívást kaptak a short-listre bekerült pályaművek szerzői, az összesen 55 jelölt közül 25-en vettek részt a díjátadón.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője és Czigány Balázs, az Esterházy Magyarország Alapítvány képviselőjének, valamint Claudia Schmitz, a Budapesti Goethe Intézet igazgató-helyettesének köszöntője után videó-üzenetben jelentkezett be a Litván Nemzeti Könyvtár Judaika Kutatóközpontjának vezetője, dr. Larissa Lampertiené is.

“Noha kétszáz dolgozat nem reprezentatív felmérés, de mindenképpen érdekes látlelet arról, miként is látják a fiatalok, a más gondolkodó fiatalok a jelenüket, a jövőjüket” – emelte ki köszöntőjében Németh Péter.

Czigány Balázs elmondta: „az ilyen kezdeményezések, mint ez a pályázat, létfontosságúak társadalmunk fejlődése szempontjából, hiszen az élet.történet pályázat által megmutatkozó értékek – az önkifejezés, az empátia, a tisztelet – azok az alapkövek, amelyekre egy erősebb, nyitottabb és befogadóbb közösséget építhetünk. Alapítványunk pedig épp azért állt a projekt mellé, mert a küldetésünk az, hogy megmutatkozási lehetőséghez segítsük a fiatalokat. Hiszen egy gyerek csak akkor képes megjeleníteni a képességeit, ha erre lehetőséget és bátorítást kap. Akárcsak az Estöri Kreatív Történelmi Verseny során, a jelen pályázatban is azt láttuk a legfontosabb célnak, hogy komplexen tudjunk hatni a fiatalok személyiségfejlődésére, legyen szó például az önismeret fejlesztéséről, vagy olyan – akár új –

kompetenciák, készségek kibontakoztatásáról, mint például egy esztétikai értékkel is bíró írásmű készítése. Mindezek nemcsak a személyes élmények szintjén fontosak, hanem értékük a társadalmunk egésze számára is megmutatkozik.”

A zsűri nevében – a Freeszfe Írásképzésének oktatói, Szőcs Petra, Upor László és Németh Gábor – Németh Gábor író beszélt a kiválasztás szempontjairól, nehézségeiről. Az összképről elmondta:

„A hierarchia alja és teteje nyilván láthatatlan. És az ember hajlamos csak a drámaira emlékezni. A boldog családok egyformák, a boldogság unalmas és giccses.  Aggasztó, szívszorító összkép. A társadalmi mobilitás befagyása. Paternalista, tekintélyelvű társadalom, amiből jórészt hiányoznak az apák. Elnyomó iskolák, intézmények, egyházak, egyházi szervezetek. Neurodiverzitás, becslésem szerint a pályázók minimum egyharmadát érinti. Az ezzel semmit kezdeni nem tudó szociális rendszerek. Kishitűség, visszahúzás, intolerancia, kirekesztés. A csak magadra számíthatsz-érzés. Eszképizmus, kispolgári idill, mint a boldogság netovábbja. A társadalmi szintű cselekvés ritkuló vágya, ennek az illúziónak a korai szétfoszlása. A boldog pillanatokat tünékeny illúzióként élik át.”

Majd gondolatait az elbírálás szempontjairól, nehézségeiről így folytatta:„Nyilván nem életeket hasonlítunk össze, vagy díjazunk, hanem szövegeket. A szöveg minősége, az élettörténet rétegződései, drámája, a saját életre való reflexió szintje, és az a szubjektíven megítélhető szempont, hogy mennyire tűnik a korosztályra jellemzőnek, revelatívnak egy-egy írás, vannak-e társadalmi-közösségi, a szó klasszikus, görög értelmében politikai, azaz a polisz életére vonatkozó referenciái. De az igazi nehézség az volt, hogy ez nem egy tiszta profilú pályázat, nem irodalmi, nem történelmi, nem szociográfiai természetű. Műfaji sokféleség, esszé, novella, verseskötet, szubjektív napló, levél – eleve alig összehasonlítható formák.”

Upor László dramaturg videóüzenetben szólt a jelenlévő fiatalokhoz: „Ti vettétek a fáradtságot és megírtátok a saját történeteteket és ezzel közelebb léptetek ahhoz, ami mindannyiunknak a célja volna. Hogy megéljük a saját történetünket, ne csak tanúi, ne csak elszenvedői legyünk. Bevonjunk másokat, fölbátorodjunk mások történetei által, fölbátorítsunk másokat a saját történetünkkel, hogy együtt legyünk közösen részei annak a világnak, amit csak mi építhetünk föl és senki más, bármilyen patetikusan hangozzék is ez.”

A díjátadó eseményen a pályázat ötletgazdájának, Horváth Patríciának meghívására a Momentán Műhely fiatal játékosai szabad rögtönzésben előadott jeleneteikkel adtak képet generációjuk legbelsőbb gondolatairól, melyek eleven párbeszédbe léptek az élet.történet. pályázat írásaival: személyes, mélyen átélt, gyakran kimondatlan érzéseket és tapasztalatokat hoztak felszínre, ezáltal új nézőpontokat kínálva a szövegek értelmezéséhez és befogadásához.

Az 1 millió forintos fődíjat, GallusGallus Domesticus jeligével, Krolikowski L. Lilian nyerte el, aki patchwork-családjuk pillanataiba enged betekintést, rengeteg kérdés foglalkoztatja, minden érdekli, maga körül szomorú, harcoló felnőtteket lát, de mégis szépnek látja a reggeleket, a nevetést a barátaival a metrón:

„Hét mentett kutyánk van. Ennek minden nehézségével és szépségével. Rajtuk keresztül szoktam megérteni a világot. Mi a felelősség, mi a szeretet, mi az elfogadás, mi a gondoskodás: szétrágott tárgyak, lepisilt ruhák és korai séták. Az általános iskoláról a felismerés jut eszembe, hogy a felnőttek gonoszsága mennyire álruhás. Jó tanuló, szorgalmas voltam, nem volt velem semmi baj, nem is értették, hogy miért nem hagynak a szüleim a rosszabb közösségekben. De nem találtam sehol a helyemet. A szüleim nem hagyták, hogy elhiggyem, hogy sehol sincs olyan hely, ahol láthatóvá válhatok. Mások azt mondogatták, hogy nem az életre nevelnek ezzel. Pedig ennél jobban sehogysem mutathattak volna rá a valódi életre, ahol kell, hogy legyen mindig még egy mákszemnyi utolsó bátorságod, hogy merj őszintén élni. Szerintem a valódi alázat nem önfeláldozás, a bátorság pedig nem a félelem hiánya.”

Második díjban a CARMINEFALCON jeligével beküldött írás, Ősi Anna szerzeménye részesült, jutalma 750.000 forint. Anna életét kísérő betegségébe avatja be olvasóját:  „Gondolkodtam, megírjam-e, megmondjam-e neki; megölni akartam, és aztán döntöttem úgy, inkább szerelmet vallok. A pszichológus azt mondta; disszociáció. Én meg nem ellenkeztem, pedig tudom, hogy akartam. Mintha egy apró madár mozdulna meg a mellkasomban – biztos erre mondják; megdobban a szíve –, szétterjed a mellkasomban a szárny rezdülése: milyen jó lenne őt megölelni, lecsókolni a szájáról az összes félelmet, lesimítani a gondokat a kulcscsontja ívéről. Csak hümmögök, bólogatok. Aztán meg dadogni is kezdtem, mint egy hülye. Úgy tűnik, kényelmetlenül sokat kell zabálnom ahhoz, hogy kényelmesen legyek a világban. Betemetni a gyomromban a szorongást. Amúgy elmebaj. Miért kell nekem mindig határok metszővonalán állnom?” 

Harmadik helyezést ért el, és ezzel 500.000 forintos pénzjutalomban részesült az ANYÁTLANUL jeligével, Kiss Bálint Béla írása, aki az anya hiányáról és édesapjához fűződő viszonyáról írt: „Hamar megtanultam, mit jelent a halál. Akkor még persze aligha érzékeltem anyukám hiányát. Vagy már csak nem emlékszem rá. Természetes volt, hogy nincs nekem, mintha soha nem is lehetett volna. Mindig furán éreztem magam, amikor elmondtam valakinek, hogy félárva vagyok, és erre sajnálkoztak, vagy részvétüket nyilvánították. Csak legyinteni szoktam ilyenkor, hogy már régen történt, nincsenek róla emlékeim. Annyira természetes volt ezt mondanom, mintha valami teljesen hétköznapi dolog lenne, mint bevásárolni vagy kivinni a szemetet. És nekem az is. Nem ismertem mást soha. Ha visszagondolok rá, nem tudom eldönteni, gyászoltam-e őt valaha, vagy csak elfogadtam a tényt, hogy lemaradtam élete végéről. Mert miképp gyászolhatnék valakit, akit nem ismertem?”

A FIFI jeligével született írás, egy nevelőotthonban nevelkedő fiatal, Kamarás Hanna beszámolója a gyermekprostitúcióról végzett a negyedik helyen, jutalma 150.000 forint: „A rendszer megpróbált elpusztítani, de nem sikerült. Mert értem mindig felszólalt valaki. Ha másban nem is voltam jó, de azok az emberek mindig megtaláltak, akik nem hagyták, hogy maga alá gyűrjön és porrá zúzzon a rendszer. De azon kívül, hogy volt hol aludnom, mást nem kaptam. Se egy ölelést, se egy jó szót, mert néha az is elég lett volna. Hirtelen kellett felnőni. Pedig még igazából csak egy gyerek vagyok. Egy szerencsés gyerek, mert vannak olyanok, akik mellett nem kell eljátszani, hogy felnőttem. Nem lettem prostituált, se rabló, de még csak drogos se. Sőt néha már azt is elhiszem, lehet szeretni engem. Viszont ez ritka, nagyon kevés gyerekért nyúl egy segítő kéz. Mert tapasztalatom szerint az emberek inkább elfordítják fejüket mintsem, hogy segítsenek. Persze vannak kivételek. Így hát úgy érzem kötelességem most ezeknek a lányoknak a nevében felszólalnom, ha kell üvölteni. Mert nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Nem mindenkit mentenek meg. Pedig mindenki megérdemelné.”

Az ötödik helyezett a FELNŐTT GYERMEKEK jeligével, Bátor Emma írása, szintén 150.000 forintos pénzjutalomban részesült:

„Erős fényre keltem. Nem magamtól. A nagybátyám az ágyam végében, a barátnője Netti mellett ül.

Lányok.

Anya elment.

Felülök. Nagyon fényes és nagyon homályos.

Tudom – válaszolom álmosan.

De nem tudtam, és akkor sem értettem amikor magához húzott, remegve megölelt, mikor Netti sírása felszakadt a háttérben. Teljes lélekjelenlétemet vesztettem, kizuhantam magamból, a szobámból, a földszinti fészekből. Táskát ragadtak, beletömtek pár ruhát, kézen fogtak és húztak kifelé, a folyosón át. Anya ajtaja csukva volt, előtte állt a második fiútestvér, épphogy elkaptam üveges tekintetét. Alig láttam, alig hallottam, alig éreztem. Lélegeztem. Ennyit jelenthetek ki biztosan, a légzésem vittem magammal, semmi mást. Autó, gyújtás, város, világos, fények, homály. Szoba, fekvés, alvás, sírás, egyszerre, külön-külön. Apa, kopog, szia lányom, könnycsepp, elmegy. Este, sötét, gyertyák, család, égbolt.

Válasszunk neki csillagot. Legyen a papa mellett.”

 Az első öt helyezett pénzdíját az Esterházy Magyarország Alapítvány biztosította, a Népszava és Budapest Főváros egy-egy 100.000 forintos különdíjat ajánlott fel.

A Népszava 100 000 forintos különdíját a BUBU 16 jeligéjű írás kapta, melynek szerzője Bolovits Bodza betegségének történetéről számol be: ”A kemoterápia sok mindent kivett belőlem, de a mai nap teljesen más. Ma van az őssejt- transzplantáció napja. Kimondani is fura. A várakozás… az volt a legrosszabb. Órák amik nem akartak elmúlni és percek amik inkább napoknak tűntek. Feküdtem a steril boxban, néztem a falakat, amik már olyan ismerősek lettek, hogy kezdtem elfelejteni, milyen volt más szobában lenni. Az ágy ami alapból kényelmes, most kezd kényelmetlenné válni. A várakozásban van valami fojtogató.

Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy: mikor? Csak vártam csendben, feszülten, kicsit félve, de nagyon remélve. 15:55-kor jött egy üzenet. Egy kép. Az egyik nővértől kaptam. Megnyitottam, egy átlátszó zacskó, benne valami folyadékkal. Az őssejtjeim. Aztán utána egy szívecske emoji. Nagyon jót nevettem rajta, mert elég ironikus volt. De tudtam, hogy végre eljött az én időm.

A nővér bekötötte a transzplantációt. Néztem, ahogy a csövön keresztül beáramlik a szervezetembe. Ennyi volt az egész, de közben tudtam, hogy ez nekem most minden. Valami ami új életet ad, és ott abban a pillanatban éreztem azt, hogy talán tényleg van tovább. Nem volt látványos, nem volt zajos, mégis nagyon fontos dolog történt. Egy zacskó, egy vékony cső, és benne az esély arra, hogy újrakezdjem.” 

Budapest különdíjában melyet Karácsony Gergely főpolgármester adott át az ÚJRATERVEZÉS című írás szerzője, Nagy Rebeka részesült. Rebeka felemelt fővel vállalja roma identitását, és büszke hagyományaikra, egyben őszintén vall saját megéléseiről: „Anyuról beás cigány vagyok, édesapámról meg paraszt, szóval keverék. Voltak bajaim olyanokkal, hogy óvodában nem mertek hozzám ülni, nem nagyon foglalkoztak velem, az iskolában sem mertek hozzám ülni padtársnak, mert „fú, nem ülök mellé, mert cigány meg tetűs meg büdös”. Azért, mert most valakinek barna a bőre, nem azt jelenti, hogy lop, csal meg hazudik, meg büdös, nem tud tisztálkodni, meg tele van tetvekkel, szóval volt nekem ilyen gondom később az iskolában is. Egyébként én soha nem szégyelltem azt, hogy cigány vagyok, mert minekünk, romáknak vannak főzési szokásaink, öregapám, anyukámnak az apukája (már nem él sajnos) teknővájó cigány volt, fakanalakat csinált, kosarakat font. Soha nem szégyelltem azt, hogy roma származású vagyok, sőt, inkább felemelt fejjel megyek, hogy azért nekünk, romáknak hagyományaink vannak.”

Különdíjban részesültek az ars poetica (Fekete Gergő), PUSTI (Török Boglárka), Pippi, Zsálya (Szövényi Boglárka Ida) Ida07 (Tarpai Zsófia), KERESZTÚT (Virág Réka) címmel leadott pályamunkák.

Az írások június 13-án 18 órától elérhetőek ezen a linken,  a www.elettortenet.com oldalon.

A szervezők bejelentették, hogy terveik szerint kétévente lesz pályáztatás, így a következő pályázatot 2027 januárjában írják ki, hogy a megszületett írásokat könyv formájában fogják publikálni, és dolgoznak egy színdarab színpadra állításán is.

Életveszélyes merényletet követtek el Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, egykori washingtoni és oslói nagykövet ellen – írja a Népszava.

A Mérték 8 médium híreit vizsgálta meg, a következő csoportosításban:

• magánkézben lévő kormánypárti médiumok (Magyar Nemzet, TV2 Tények, Origo),
• magánkézben lévő kormánykritikus médiumok (Népszava, RTL Híradó, 24.hu),
• közszolgálat (M1/Duna Híradó, Kossuth Rádió Déli Krónika).

A tartalomelemzést kétszer négyhetes időszakban végezték el, 2023 tavaszán és 2024 tavaszán. Utóbbi választási kampányidőszakra esett. A főbb megállapításokat az eredményeket közlő 100 oldalas tanulmány összefoglalójából idézi a Lakmusz.

Napilapok

A Népszavában leggyakrabban az újságíró (a cikk szerzője), valamint szakértők, ellenzéki politikusok voltak a narratívák – a tanulmány narratíva alatt propagandisztikus üzeneteket ért – elbeszélői, de negyedik helyen a kormánypárti politikusok is megjelentek elbeszélőként.

A Magyar Nemzetben többségében kormánytagok vagy kormánypárti politikusok töltötték be ezt a szerepet, az újságírók és (kormányközeli) szakértők szerepe is említésre méltó, de más szereplők, például ellenzéki politikusok vagy uniós intézmények képviselői lényegében nem kaptak teret, hogy megfogalmazzák saját üzeneteiket.

A Népszavában elhangzó narratívák kimagaslóan nagy arányban a kormánypártokra irányultak, és ezek döntő többsége negatív volt, míg az ellenzéki pártok/politikusok ritkábban kerültek a narratívák célpontjába, és ezek körülbelül fele-fele arányban voltak pozitívak és negatívak.

A Magyar Nemzetben a kormány vagy a kormánypártokhoz köthető szereplők néhány alkalmat leszámítva szinte kizárólag pozitív hangvételű narratívák révén jelentek meg. Nem úgy az ellenzéki pártok és politikusaik, vagy az Európai Unió intézményei és politikusai, akik bár számos esetben voltak célpontjai valamilyen narratívának, azok szinte csak negatív jelentéstartalommal bírtak.

Tévéhíradók

Az RTL Híradóban mindössze két rendszeresen visszatérő narratívakategóriát sikerült azonosítani, ezek a rosszul működő közszolgáltatásokról, illetve a kormány értékeinek/ideológiájának bírálatáról szóltak, ez utóbbi jelentősen nőtt a 2024-es vizsgálatban.

A TV2 Tények műsorában a leggyakrabban a kormány politikai ellenfeleiről szóló narratívák jelentek meg, de gyakran jelent meg Magyarország pozitív külpolitikai szerepe és a gazdaságfejlesztő kormányzat is.

A két csatorna kiegyensúlyozottsága közötti különbséget a narratívák elbeszélői mutatják meg igazán. Az RTL esetében leggyakrabban az újságíró, illetve ellenzéki párt/politikus volt az elbeszélő (59-59 alkalom), ezt követte szintén holtversenyben a kormánypárti politikus és a szakértő (38-38 alkalom). A TV2-n ezzel szemben kiemelkedően sokszor volt kormánypárti politikus a narratívák elbeszélője (217 alkalom), ezen kívül említésre méltó még az újságíró (93 alkalom) és a szakértők (19 alkalom) szerepe. Sem ellenzéki politikus, sem európai uniós politikus, sem más azonosítható szereplő nem jelent meg saját narratíva elbeszélőjeként a vizsgálat idején a TV2 hírműsorában.

Az RTL-en a kormány és a kormánypárti politikusok voltak a narratívák legjellemzőbb célpontjai (123 alkalom), mások ehhez képest csak elenyésző számban jelentek meg. A kormány megjelenése túlnyomórészt negatív volt a róluk szóló narratívákban, de 14 százalékban pozitív attitűddel bíró narratívák is felbukkantak a vizsgált hírelemekben.

Ennél sokkal aránytalanabb volt a TV2 Tények műsora. Az elhangzó narratívák legnépszerűbb célpontja az ellenzék volt (132 alkalom), kivétel nélkül negatív attitűddel. A kormány és kormánypártok szereplői valamivel ritkábban jelentek meg (85 alkalom), kimagaslóan magas arányban, 99 százalékban pozitívan bemutatva. Meglehetősen gyakran (53 alkalom) megjelent az Európai Unió is, kizárólag negatív ábrázolással, az említések harmadában háborúpártisággal vádolva.

Online hírportálok

A 24.hu-n csak a rosszul működő kormányzat/közszolgáltatások narratívakategória jelent meg rendszeresen, ráadásul ez is csökkenést mutatott a 2024-es vizsgálatban az előző évivel összevetve. Az Origón több rendszeresen előforduló narratívakategóriát is sikerült azonosítani, ezek egy kivétellel mind negatívak. Az első helyen a hazai ellenzékről szóló narratívakategória van, de az Európai Unióval és Ukrajnával kapcsolatos kritikák, valamint a hanyatló Nyugat és a háttérhatalmi összeesküvések narratívái is a cikkek nagy százalékában megjelentek. A második leggyakoribb viszont a kormány pozitív külpolitikai szerepéről szóló narratívák kategóriája. Feltűnő, hogy a vizsgált 2023-as és 2024-es időszakot összevetve az Origónál minden narratívakategória említése jelentősen megnőtt.

A 24.hu kiegyensúlyozottságát jól mutatja, hogy a narratívák elbeszélői között gyakorlatilag megegyező az ellenzék (139 alkalom) és kormánypártok (137 alkalom) száma. Harmadik helyre az újságíró került (67 alkalom), de több, általunk vizsgált elbeszélői kategória szerepe is jól kirajzolódott. Az Origón kiemelkedően sok narratíva jelent meg a vizsgált időszakokban, ezek leggyakoribb elbeszélője a kormány volt (1219 alkalom), ezt követte az újságíró (699 alkalom) és a más média (415 alkalom). Az ellenzék viszont alig jelent meg (20 alkalom) valamely narratíva elbeszélőjeként.

A 24.hu narratíváinak leggyakoribb célpontja a kormány és kormánypártok (205 alkalom) voltak, ezek nagyrészt negatív attitűddel, de azért az esetek 24 százalékában pozitív attitűddel jelentek meg. Talán sokak számára meglepő, hogy az ellenzéki pártokkal és politikusokkal szemben is főként negatív hangnemű narratívák fogalmazódtak meg ezen a hírportálon, a 84 alkalomból mindössze 7 százalék volt pozitív.

A közszolgálati média sokkal visszafogottabb volt a kormánypárti narratívák ismétlésével, mint a magántulajdonban lévő kormánypárti médiumok, de az így is jól kirajzolódott, hogy a kormánykritikus narratíváknál sokkal gyakrabban jelentek meg a kormányt támogató üzenetek.

Photo by Unseen Studio on Unsplash

A NAV tájékoztatása szerint tavaly több mint 1,8 millió adózó összesen 15,3 milliárd forintnyi adót, az szja 1%-át felajánló támogatást irányított mintegy 29 ezer civil szervezethez. Miután a KSH szerint 4,8 millió ember tartozott a gazdaságilag aktívak közé, látható, hogy 3 millió személy, az adózók több mint 60%-a nem rendelkezett az egy százalékokról. A Népszava kampányával arra biztat mindenkit, hogy akár a szűkebb, akár a tágabb környezetéből támogasson egy-egy civil szervezetet, akinek a munkája fontos számukra.

„Ma már a NAV a rendelkezésre álló adatok alapján az adózók többségének elkészíti az önbevallását – vagyis ezzel már sokaknak nem kell bajlódniuk, ami jó dolog” – mondta Németh Péter, a Népszava főszerkesztője. „Talán ennek a kényelemnek következménye azonban, hogy sokan megfeledkeztek az egy százalékuk felajánlásáról – bár ez tavaly a hathatós kampánynak köszönhetően változott. Most, és a következő hetekben arra bíztatjuk minden adófizető olvasónkat, hogy éljenek az 1 %-os felajánlások lehetőségével” – tette hozzá a főszerkesztő.

A napilap kampányában – az elkövetkező hat hétben – tizenkét különböző szervezet munkáján keresztül mutatják be a civil társaságok, egyesületek, alapítványok szerteágazó tevékenységét. Hangsúlyozzák azonban, hogy „ez a 12 civil szervezet egyfajta példaként szolgál. Rengeteg jó ügy van, amit a civilek képviselnek, mindenki találhat magának olyan szervezetet, amellyel könnyen tud azonosulni” – mondta Németh Péter.

Fotó: Népszava

„Tegyen mindenki tehetsége szerint, hogy lapunk minél messzebb kiterjedést nyerjen. — Ne legyen műhely, kevésbé pedig munkás kunyhó, hol a „Munkás heti-krónika ne találtatnék” – írta 1873. január 5-én a Népszava elődjének számító Munkás heti-krónika, mely főként „a társadalmi kérdések megvitatását és a munkások anyagi érdekeinek megóvását és gyámolítását tűzte ki czéljául” – írták akkor. A nyitó lap címoldalán fontosnak tartották közölni azt is, hogy az újság „a család iránt, különösen pedig a munkásnők irányában is tekintettel lesz…”, valamint „felvilágosításokat fog tartalmazni a munkavásárról, az élelmiszerek ár-állásáról, a különféle munkások keresetéről”.

A kiállítás ezzel a címlappal indít, majd végigvisz a történelem kiemelt pillanatain, emlékezve például a lap felelős szerkesztőjének, Somogyi Bélának meggyilkolására, de címlapon hozta a Népszava 1937. október 29-én a nagy hírt, hogy „Nobel Díjat kapott Szent-Györgyi Albert tanár”. Ott van a kiállított tablók között továbbá 1941. december 25-én megjelent híres karácsonyi, az antifasiszta nemzeti összefogás és függetlenségi mozgalom gondolatának szentelt szám. És megannyi fontos történelmi, nemzetközi és hazai vonatkozású pillanat: a londoni 6:3, az Apollo–11 űrutazása, az első magyar Oscar-díj, Göncz Árpád köztársasági elnökké választása, 9.11. vagy Kertész Imre Nobel-díja is. És ott van a legközelebbi múlt is néhány címlapon, és felvillan a digitális jelen… jövő.

Németh Péter a kiállítással kapcsolatban elmondta: „Sokszor próbálták már eltemetni ezt az újságot, nem gondolom, hogy nincsenek most is ilyen törekvések, a 150 évünk azonban bizonyítja: túlélésre születtünk.”

A plakátokat tervezte Váradi Gábor, a Népszava kiadójának a XXI. század Média Kft.-nek a munkatársa, építész, grafikus. A november 29-én 18 órakor nyíló kiállítást Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, valamint Németh Péter, a Népszava ügyvezető főszerkesztője nyitja meg a Petőfi Sándor u. 5. szám alatti Fuga Építészeti Központban.

A fizikai atrocitás megengedhetetlen támadás a sajtószabadság és a szólásszabadság alkotmányos értékei ellen – írják a közleményben. Hozzáteszik: „A díjkiosztó gálán mintha mi sem történt volna,  senki nem tett említést erről az atrocitásról, mind a szervezők, mind a film alkotói hallgattak. Vasárnap viszont a rendező már bocsánatot kért az újságírótól. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Filmművészek Szövetsége leszögezi: Magyarországon törvények – Alaptörvény, médiatörvény – rögzítik a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. Ezeket mindenkinek be kell tartania. Különösen igaz ez azokra, akik munkájukkal kilépnek a nyilvánosság elé.”

Ahogy arról például a 24.hu is hírt adott, a Magyar Mozgókép Fesztivál pénteki rendezvényén Tősér Ádám meglökte, majd ordítva fenyegette meg Csákvári Gézát, a Népszava újságíróját. A rendező később úgy kért bocsánatot, hogy közben „Neymar-díjas alakításnak” nevezte Csákvári viselkedését.

Fotó: InterCom

Az alapítványi fenntartású Óbudai Egyetem bejelentkezett a budapesti, VI. kerületi Szinyei Merse Pál Gimnázium fenntartásának átvételére, szándékukról a múlt héten tájékoztatták a tantestületet, a diákokat és a szülőket – értesült a Népszava.

A március 7-én, kedden – az egyetem, a tankerület, az önkormányzat, az iskolavezetés és a szülői munkaközösség képviselői részvételével tartott – egyeztetésről készült jegyzőkönyv szerint a jelenlegi fenntartó, a Belső-Pesti Tankerületi Központ nyitott az iskola átadására, amelyről a köznevelésért is felelős Pintér Sándor belügyminiszter dönt majd várhatóan május 31-én.

A Szinyei Gimnázium lenne az első, és feltehetően nem is az utolsó, amely egyetemhez kerülne. Legalábbis erről árulkodik az Óbudai Egyetem rektorhelyettesének, Molnár Andrásnak egy kijelentése: a váltást egyebek mellett azzal indokolta a jegyzőkönyv szerint, hogy „az állam a szerepvállalását, ahogy elkezdte csökkenteni a felsőoktatásban, úgy ezt a közoktatásra is ki akarja terjeszteni” – írják.

Fotó: Szinyei Merse Pál Gimnázium

]]>