Arról beszélt, hogy a színházban a színész és a közönség játszik. Nélkülük nincs előadás. „A rendezőre is nagy szükség van, és az összes többi – a díszlet- és jelmeztervező, a világosító, a kellékes, mindenki – csak őket, a színészeket segíti” – mondta, kiemelve: az a dolguk, hogy hatásosabbá tegyék azt, amit a színészek előadnak. „Ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy akihez szól a színpadi játék, tehát a nézőtéren ülő közönség megfelelően reagáljon. Sírjon, nevessen, elgondolkodjon” – tette hozzá.

Kitért arra is, hogy mit jelent ma a siker. Mint kiemelte, nagyon sok fogalom jelentése megváltozott, így ma már a siker sem egyértelmű.

Egy-két kivételtől eltekintve nálunk ma már nincsenek igazán sorozatosan műsoron tartott, úgynevezett en suite-előadások – mondta, hozzátéve, hogy a repertoárszínházakban, ha egy bemutatóról azt írják, hogy sikeres, annak semmi jelentősége. „Legfeljebb havonta egyszer vagy kétszer játsszák. Mire legközelebb műsorra tűzik, már senki sem emlékszik, mit mondtak vagy írtak róla” – hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy így nem lehetnek igazán komoly sikerek, de a bukások sem tűnnek fel senkinek. „Én ezt is hiányolom. A siker és a bukás csak együtt értelmezhető” – mondta.

Bodrogi Gyula Budapesten született 1934-ben. Édesapja vadász volt, aki fiával is megszerettette ezt az időtöltést. Gyermekként pedagógusnak készült, matematika-fizika tanár szeretett volna lenni, de végül a művészetek mellett kötelezte el magát. Pályáját néptáncosként kezdte, 1954-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, diplomáját 1958-ban kapta meg. Első szerződése a József Attila Színházhoz kötötte, amelyhez több mint húsz évig hű maradt.

A Vidám Színpadhoz 1982-ben került, ahol volt színész, művészeti igazgató, igazgató-rendező, majd 1996 és 2002 között a Vidám Színpad Kht. ügyvezető igazgatója, 2002-ben pedig örökös taggá választották. 2003-ban Jordán Tamás igazgató meghívására a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. 1975-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Pályakezdőként elsősorban kortárs és klasszikus darabok karakterszerepeit játszotta, de hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztathatta. Rendezőként is szívesen választott zenés darabokat. Filmszínészként is hamar a közönség kedvence lett. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott.

Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a sárkány, a Kérem a következőt (Dr. Bubó) Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, kedvelt szereplője show-műsoroknak és kabaréknak is.

A vadász néha főz is címmel 1993-ban könyvet jelentetett meg, amelyben legkedvesebb vadásztörténeteit és receptjeit adta közre. Később több könyve is megjelent, 2020-ban pedig Léner Péter rendező publikálta róla szóló interjúkötetét, Bodrogi címmel – írja az MTI.