Az Európai Unió által 2023-ban elfogadott bértranszparencia-irányelvet 2026. június 7-ig kell átültetni a magyar jogrendbe. A szabályozás célja, hogy egyenlő értékű munkáért a nők és a férfiak azonos mértékű díjazásban részesüljenek. Ezt a jogalkotók többek között a bérek átláthatóságának növelésével, a munkavállalói tájékozottság erősítésével és a jogérvényesítés megkönnyítésével kívánják elérni. Bár az irányelv keretrendszere ismert, számos gyakorlati kérdés – így a részletszabályok, az adatszolgáltatás pontos módja vagy az alkalmazás ütemezése – továbbra is nyitott, ami megnehezíti a cégek számára az időben történő felkészülést.

Szinte minden szervezetet érint majd az új szabályozás

Az irányelv a köz- és a magánszférára egyaránt kiterjed, és minden munkavállalóra alkalmazandó, beleértve a vezetőket, a részmunkaidős és határozott idejű dolgozókat, valamint a kölcsönzött munkaerőt is. A szabályozás már a toborzási folyamatokra is hatással van, miközben átlátható bérstruktúrát, világos bérmegállapítási elveket és hozzáférhető információkat ír elő.

A legalább 100 főt foglalkoztató vállalatok számára kötelező lesz a nemek közötti bérkülönbségekről szóló jelentéstétel, első alkalommal 2027-ben, az előző évi adatok alapján. Amennyiben egy adott munkavállalói kategóriában a fizetések közötti eltérés meghaladja az 5 százalékot, és azt a munkáltató nem tudja objektív, nemi szempontból semleges kritériumokkal indokolni, valamint hat hónapon belül nem orvosolja, kötelező bérértékelési eljárás indul.

A felkészülést most már nem lehet halogatni

A bértranszparencia nem pusztán jogi megfelelési kérdés – hangsúlyozták az NGM Foglalkoztatási Szabályozási Főosztályának munkatársai a rendezvényen. A bérstruktúra, a szervezeti térkép, az adatkezelési gyakorlatok és a belső kommunikációs folyamatok felülvizsgálata idő- és erőforrás-igényes feladat, különösen a nagyobb szervezetek esetében. Azok a vállalatok, amelyek a végleges részletszabályokra várva halogatják a felkészülést, jelentős működési, jogi és reputációs kockázatot vállalnak – mutattak rá az EY szakértői.

„A bértranszparencia bevezetése nem pusztán egy jelentéstételi feladat a cégek számára, hiszen átfogó szervezeti átalakulást indokol az egyenlő és transzparens bérstruktúra, valamint a jelentéstételre vonatkozó elvárások következtében. A szabályok érvényesítésekor a legnagyobb kihívás a strukturált adatok előállítása mellett az, hogy a bérkülönbségek mögötti indoklás következetes, objektív és üzletileg is védhető legyen” – emelte ki Oláh Veronika, az EY partnere.

Helyszíni kutatás: a szakemberek félelmei

A rendezvényen részt vevő, mintegy 60 vállalat képviselői körében végzett, iránymutató gyorsfelmérés alapján a szabályozás részleteivel, többek között az adatszolgáltatással, a határidőkkel és a szankciók mértékével kapcsolatos bizonytalanság aggasztja leginkább a döntéshozókat. A munkavállalói csoportok kialakítása, illetve a különböző bérelemek és a bérszámítási metodológia meghatározása terén is komoly kihívást jelenthet a döntések objektív alátámasztása. Emellett a szigorú elvárások miatt megnövekedő adminisztrációs terhektől és a nem megfelelő adatkezelés mentén felmerülő jogi és reputációs kockázatoktól is tartanak a válaszadók.

A bérfeszültségek és a munkavállalók közötti belső konfliktusok kiéleződését is jelentős veszélyforrásnak tartják a helyszíni felmérés résztvevői, miközben sokak szerint a vezetők nincsenek felkészülve arra, hogy a változásokat hitelesen és magabiztosan képviseljék a szervezeten belül, illetve megfelelő magyarázatot adjanak az indokolt bérkülönbségre.

„Az idő rövidsége miatt komoly nehézségekre számítanak a cég- és a HR vezetők, mert – bár az NGM munkatársai jelezték, hogy minimum implementáció a cél-, egyelőre tisztázatlan szabályok vannak, a magyar jogszabály hiánya miatt. Korlátozott erőforrásokkal, akár jelentős szervezeti átalakulást is igénylő feladatok mellett kell megfelelniük egy rendkívül összetett, súlyos jogi és reputációs következményekkel is járó elvárásrendszernek. Ugyanakkor azok a vállalatok, amelyek időben elkezdik a felkészülést, a béradatok rendezését, a munkaköri struktúrák felülvizsgálatát, a szabályzatok frissítését, a belső kommunikációs alapok megteremtését, nemcsak a jogszabályi megfelelés kockázatait csökkenthetik, hanem hosszabb távon átlátható, fenntartható és versenyképes munkaköri, javadalmazási és HR operációs rendszert is kialakíthatnak” – mondta el Oláh Veronika.

A Magyar Reklámszövetség a kormányzati döntéshozókkal az előző években folytatott produktív egyeztetései^[1] alapján bízik abban, hogy a 2026. évi módosító adócsomag tervezet részeként a végleges javaslatban a reklámadó legalább további teljes egy évre felfüggesztésre, később pedig végérvényesen kivezetésre kerül az érintett több ezer hazai és Magyarországon működő kommunikációs iparági szereplő – hirdető vállalkozások, médiumok, reklám- és egyéb kommunikációs ügynökségek – érdekében; de elsősorban a fogyasztók és az egész hazai gazdasági potenciál fenntartása, erősítése miatt.

Míg a korábbi, október 2-i őszi adócsomag tervezet még a reklámadó további egy évre való felfüggesztését^[2] javasolta, addig az október 14-i módosításban már csak fél éves időtávlatban határozza meg azt (azaz a 2019 július elsejétől – közel 6 és fél éve érvényes – 0%-os adókulcs csak 2026. június 30-ig maradna érvényben^[3]).

A Reklámszövetség a reklámadó koncepciójának felmerülése óta hangoztatja szakmai ellenérveit a különadóval szemben: a reklámadó visszavezetése és fennmaradása kontraproduktív, a várt gazdasági növekedés ellen hat, gátolja a gazdasági stabilitást, növelheti az inflációt; valamint jelentősen veszélyezteti a média-, reklám és kommunikációs iparág fenntartható és a hazai gazdaság számára profitábilis működtetését.

Milyen következményekkel járhat a reklámadó 7,5% kulcsának visszavezetése a teljes magyar gazdaságra nézve, a kommunikációs iparági szereplőkre és a fogyasztókra?

• A reklámipar a gazdaság multiplikátoraként bizonyítottan a gazdaságot erősíti, annak reklámadóval való terhelése kontraproduktívan hat a gazdasági stabilizációra, a gazdaság növekedésére és a GDP-re. (Az MRSZ reklámgazdasági hatástanulmánya egyértelműen kimutatta: minden reklámra elköltött 1 forint 6 forinttal növeli a magyar gazdaság teljesítményét, azaz ennyivel járul hozzá a GDP-hez.)
• Az MRSZ és társszakmai szervezeti által 25 éve előállított média- és kommunikációs iparági adatok alapján 2024-ben – a korábbi időszakot jellemző negatív hullámvasútról épphogy leszállva – végre kissé felívelő pályára kezdett állni az iparág: mind a médiatorta, mind a non-média torta már reálértéken is kisebb pozitív változást mutatott az előző évhez képest. A Reklámadó visszavezetése az épphogy reálértéken növekedésnek induló piacot újra visszavetheti mindamellett, hogy tovább ronthatja az amúgy is alacsony hazai médiaköltési arányt^[4] a nemzetközi mértékhez képest.
• A Reklámszövetség egyik korábbi Barométer felmérésének reklámadóra vonatkozó kérdéseire adott válaszok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a szektor kulcsszereplőinek több  mint 80%-a szerint az utóbbi évtizedek legkomplexebb válságsorozatával küzdő kommunikációs iparág fennmaradását, és adófizető cégeinek eredményességét segítette a folyamatosan bonyolódó krízishullám átvészelésében a 0%-os reklámadó. Ebből következően a felmérésben részvevő a média-, reklám- és kommunikációs iparági szereplők több mint 65%-ának működését erősen érzékelhetően megnehezítené, ha ez az iparági adónem a jövőben visszavezetésre kerülne.
• A hazai médiaszereplők kitettsége, a globális platformokkal szembeni hátránya a reklámadó visszavezetésével ismét jelentősen megnő, veszélybe sodorva számos ismert hazai média brand működését és fennmaradását.
• Véleményünk szerint a magyar kommunikációs ipar képes lenne jelentős régiós központi szerepet betölteni, – ahogy azt az MRSZ-EY 2024 első negyedévében elkészített tanulmánya részletesen taglalja – ennek megvalósulását is jelentősen gátolhatja a reklámadó újra élesítése.

A Magyar Reklámszövetség hivatalosan is kérte a szakmai konzultációt a kormányzattal remélve, hogy az egyeztetés a teljes magyar gazdaság és a kommunikációs iparág számára is elfogadható megoldással zárul.

Photo by Tingey Injury Law Firm on Unsplash

^[1] A Magyar Reklámszövetség és a döntéshozók közti korábbi egyeztetésekről a reklámadó tárgyában: 2019. május, 2022. május, 2022. október, 2022. november, 2023. október, 2023. december,

^[2] „a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény a) 5/A. §-ában a „2025. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2026. december 31-ig” szöveg, b) 11. § (1) bekezdésében a „2025. december 31.” szövegrész helyébe a „2026. december 31.” szöveg lép.”

^[3] „a Reklámtv. a) 5/A. §-ában a „2025. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2026. június 30-ig” szöveg, b) 11. § (1) bekezdésében a „2025. december 31.” szövegrész helyébe a „2026. június 30.” szöveg lép.”

^[4] 25 év alatt drasztikusan, 43 százalékponttal csökkent a médiaköltés aránya a GDP-hez viszonyítva Magyarországon. A nemzetközi adatok viszonylatában is rendkívül alacsony a hazai 0,47%-os adat annak fényében, hogy 2024-ben a nemzetközi átlag 0,99% volt és bár világszerte csökkent a médiaköltés/GDP mutató, hazánkban jóval nagyobb mértékben, mint a nemzetközi átlag. Forrás: MRSZ Média és Kommunikációs torta 2024

Az online árfigyelő rendszerben napi szinten frissülő áradatok alapján (…) egyértelművé vált, hogy a kötelező akciózás kivezetését követően többek között a finomliszt, a 2,8%-os UHT tej és a cukor fogyasztói ára tekintetében a legnagyobb kiskereskedelmi láncok egyidejű és jelentős áremelést hajtottak végre. A gyártói márkás finomliszt árát átlagosan közel 80 százalékkal emelték a legnagyobb kiskereskedelmi láncok, de egyes üzleteknél valamely lisztek esetében több mint 100 százalékos áremelés is volt. Az ugyancsak gyártói márkás tej árát átlagosan mintegy 45 százalékkal növelték, míg a gyártói márkás kristálycukrot átlagosan több mint 25 százalékkal drágították. Továbbá a saját márkás termékek árait is – bár kisebb mértékben – ugyancsak jelentősen, mindhárom terméktípus esetében átlagosan 30 százalékkal emelték.

A Nemzetgazdasági Minisztérium fogyasztóvédelmi szempontból megvizsgálta a helyzetet, majd megállapította, hogy az érintett kiskereskedelmi láncok magatartása aggályos, az áremelések túlzók, ezért szükséges a kiskereskedelmi láncok egyidejű és jelentős áremelésének versenyjogi vizsgálata – teszik hozzá.

Photo by Marie-Michèle Bouchard on Unsplash

A büki és sárvári szállodákat tizenkét éve igazgató Katz Péter Spa szállodák vezetésében szerzett szakmai tapasztalatára a Danubius egyik pöstyéni szállodájában is igényt tartanak.

A szakember elfogadta az ajánlatot, így pályafutását júniustól a Danubius Hotels Group ötcsillagos pöstyéni Health Spa Resort Thermia Palace és Irma Gyógyfürdő igazgatójaként folytatja, így a szállodalánc egyik legjelentősebb és legexkluzívabb gyógy- és wellness-szállodáját fogja irányítani.

Katz Péter több mint negyvenéves vendéglátóipari és tizenöt éves szállodaigazgatói pályafutást tudhat maga mögött. A DHSR Bük és Sárvár élén töltött éveinek egyik legfontosabb eredménye volt a büki szálloda nagyon sikeres all inclusive szolgáltatásának bevezetése. Péter kimagasló szakmai tudását több neves szakmai szervezet is elismerte: megkapta a Nemzetgazdasági Minisztérium Pro Turismo Díját, és a Best of Budapest, valamint a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének Év Szállodása címeit is.

Németh Viktória követi Katz Pétert a Danubius Hotels büki szállodájának igazgatói székében. Bükön az all inclusive megoldás bevezetésének köszönhetően az utóbbi években jelentősen megnőtt a kereslet a szálloda szabadidős szolgáltatásai iránt, a szálloda kiemelkedő sikereket tudhat magáénak ezen a területen.

Németh Viktória a Danubius Hotels Group sárvári szállodájának operatív és gazdasági igazgatói pozíciójából érkezik a büki szálloda élére. Az új vezető „Danubius–növendék”, a főiskola elvégzése óta a szállodalánc kötelékében dolgozik. Az elmúlt tizenöt évben büki és sárvári szállodákban többek között revenue, sales, marketing és pénzügy területeken is tapasztalatot szerzett.

A szakember különösen büszke arra, hogy szakmai karrierjét a Danubiusnál kezdte, és szerencsésnek tartja magát, amiért mindig kihívást és fejlődési lehetőséget biztosító feladatokat kapott a Danubius Hotels Group szállodáiban.

A Danubius Hotels Group központi elhelyezkedésű, kitűnő wellness szolgáltatásairól ismert sárvári szállodájának élére is új igazgató kerül, június elsejétől.

Henrik István fogja vezetni, aki egyúttal a sárvári és büki szállodák értékesítési igazgatói feladatait is ellátja majd. Henrik István tizenkét éve dolgozik a szállodaiparban, 2010 óta a Danubius sárvári és büki szállodáinak csapatait erősíti. Korábban a Danubiusnál proaktív értékesítéssel, majd rendezvényekkel és a szálloda sportcsoportjaival foglalkozott. Ez utóbbi különösen testhez álló feladat volt számára, hiszen szakmai karrierjét megelőzően az első osztályban kosárlabdázott. A szakember 2016 óta a sárvári és a büki szállodák értékesítési és marketingigazgatójaként dolgozott.

Jóllehet a választási évek alapvető jellemzője, hogy ilyenkor a szokásos mértékhez képest eleve kevesebb jogszabályt hirdetnek ki, de ez a számadat még ebben a kontextusban is kiemelkedően alacsonynak minősül. A 2014-es választási évben 1030, a 2010-es választási évben 1142, a 2006-osban pedig 1119 jogszabályt hirdetett ki a jogalkotó.

Mindez összesen 37 624 oldalnyi Magyar Közlönyben volt olvasható, ami kevesebb, mint a 2017-es 40 004 oldalnyi Magyar Közlöny (a 2016-os pedig még a 2017-es duplája, 86 578 oldal volt). Az utóbbi nyolc év jogalkotási terjedelmét vizsgálva a 2018-as év a középmezőnyben helyezkedik el, ennél több közlönyoldal a 2017-es és a 2016-os éven kívül 2011-ben (42 242), 2012-ben (39 048) és 2013-ban (90 345) jelent meg. Ugyanakkor messze meghaladja a legszerényebb közlönyoldalszámmal rendelkező 2010-es (32 842), 2014-es (27 022) és 2015-ös (28 776) éveket.

Rég nem látott nyugalommal indul a 2019-es új esztendő. Míg tavaly, javarészt az új polgári perrendtartás és az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény, a közigazgatási perrendtartás, az ügyvédi tevékenységről szóló törvény, a nemzetközi magánjogról szóló törvény, az adózás rendjéről szóló törvény és az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény hatályba lépésével szükségessé vált új jogszabályi környezet kialakítása miatt 2018 első napján 2010 norma lépett hatályba, módosult vagy helyezték hatályon kívül, addig 2019. január 1-jén mindösszesen csak 686 norma lépett hatályba, módosult vagy helyezték hatályon kívül (ezek közül a módosítások összesen 532 darabot tesznek ki, új jogszabály 128 darab van, míg hatályon kívül helyezett 26).

Ez a normaszám az utóbbi nyolc év jogalkotásának fényében is kiemelkedően alacsony. 2017. január 1-jén összesen 1889 darab, 2016. január 1-jén 1016 darab, 2015. január 1-jén 763 darab, 2014. január 1-jén 1114 darab, 2013. január 1-jén 1249 darab, 2012. január 1-jén 1612 darab, 2011. január 1-jén 1398 darab, 2010. január 1-jén pedig 869 darab volt.

Nyugalom övezte az év utolsó pár napját is. A két ünnep közötti időszakban, az év utolsó két munkanapján (december 27–28) összesen 5 Magyar Közlöny jelent meg (2017-ben az utolsó 3 munkanapon összesen 10), igaz, ezen 5 Magyar Közlöny közül egy december 30-án, vasárnap jelent meg (összesen 217 Magyar Közlöny volt 2018-ban). Az utolsó napokban összesen 677 oldal terjedelemben jelentek meg Magyar Közlönyök (2017 év végén mindez több mint 4200 oldal volt), vagyis az éves közlönyoldalak csupán 1,8 százaléka esett erre a pár napra, szemben a tavalyi 10,5 százalékkal.

Az év utolsó pár napján összesen 149 jogszabály módosítását (2017-ben 966) és 9 jogszabály hatályon kívül helyezését (2017-ben 218) rendelte el a jogalkotó. Kiemelkedő volt azonban a közjogi szervezetszabályozók közül az 1829/2018. (XII. 27.) Korm. határozat, amely csak maga 479 darab kormányhatározat hatályon kívül helyezését és visszavonását rendelte el.

Az utóbbi évekhez képest nem találunk kiugró eredményt a jogszabályok számában, annak ellenére, hogy az idei év jóval visszafogottabb volt a 2017-es évhez képest. 139 törvény és egy alaptörvény-módosítás (2017-ben 208 törvény), illetve 324 kormányrendelet (2017-ben 532 kormányrendelet) született, ezek az utóbbi 7 év átlagával összhangban állnak.

A legaktívabb minisztérium az elmúlt évben is az agrárügyi tárca lett a maga 55 rendeletével (ebben benne van a Földművelésügyi Minisztériumként kiadott 10 rendelet is), bár ez a szám jelentősen elmarad a 2017-es 70 rendelettől. Őt követi az innovációért és technológiáért felelős minisztérium 46 rendelettel (ebből 9 még Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által kiadott), majd az Igazságügyi Minisztérium következik 32 rendelettel, a Pénzügyminisztérium 29 rendelettel (ebből 9 még Nemzetgazdasági Minisztérium által kiadott) és a Honvédelmi Minisztérium 22 rendelettel.

A legkevésbé aktív tárca idén újra a 7 rendeletet kiadó Külgazdasági és Külügyminisztérium lett, amely a 2017-es fellendülést követően csúszott vissza ebbe a pozícióba. Csökkent a Belügyminisztérium által kiadott rendeletek száma, a 2017-es 44 rendelet után idén 38 rendelet született. Az emberi erőforrások minisztere ezzel szemben 9-cel több, összesen 49 rendeletet adott ki idén. A tavaly a jogalkotási palettán új szereplőként megjelent Paksi Atomerőmű két új blokkja tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter idén újabb rendeletet adott ki, így már összesen két rendeletnél jár. Ezzel szemben az idei évben jogalkotási jogot szerző, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter már 10 rendeletnél jár, míg a Miniszterelnökséget vezető miniszter 21 rendeletet adott ki idén.

A 2016-os szintre csökkent vissza az Alkotmánybíróság aktivitása, és a 2017-es és 2015-ös 36 határozat után idén ismételten 25 határozatot hozott.

Emelkedett a köztársasági elnök által kiadott határozatok száma, az idei 542 határozat már megközelítette a 2015-ös rekordot (548). Szintén a 2016-os szintre kúszott vissza az Országgyűlés által kiadott határozatok száma. Idén a tavalyi rekordalacsony 34 határozat után ismét 36 határozat született. Jelentős mérséklődés mutatkozott meg a kormány által kiadott határozatok terén, a tavalyi 1148 határozat után idén 838 határozat született.

Kisebb változások figyelhetőek meg a kiadott rendeletek számában az előző évvel összevetve a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál (18-ről 16-ra) és a Magyar Nemzeti Banknál (39-ről 48-ra), jelentősen csökkent viszont a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által kiadott rendeletek száma (13-ról 2-re)

A Jogászvilág kiadója a Wolters Kluwer Hungary Kft.

 A Wolters Kluwerről

A Wolters Kluwer világszinten vezető szerepet tölt be az egészségügy, az adózási és pénzügyi szakemberek, a kockázatkezelési és a jogi szektor számára nyújtott szakmai információk és tartalmak, szoftvermegoldások és szolgáltatások piacán. A Wolters Kluwer éves árbevétele 2017-ben 4,4 milliárd euró volt. A vállalatcsoport több mint 170 országban szolgál ki ügyfeleket, több mint 40 országban működik, és világszerte több mint 19 ezer főt foglalkoztat. A vállalat központja a hollandiai Alphen aan den Rijn. A Wolters Kluwer Legal&Regulatory divíziója ügyfeleit világszerte szakértői információs megoldásokkal, szoftverekkel és szolgáltatásokkal látja el a jog, az üzlet és a szabályozásnak való megfelelés területén.