Amikor arra kérdeztek rá a felmérés készítői, hogy a technológiai fejlesztések közül mi szolgálja a leginkább a majdani jólétet, a legtöbb demográfiai csoportban a fenntartható környezetvédelmi és energiamegoldások végeztek az élen, hajszállal megelőzve még az egészségügyi és élettani újításokat is. A többség világosan látja, hogy az energiaátmenet sikere, a tiszta zöldenergiára történő áttérés nélkülözhetetlen lesz a mindennapok biztonságához a jövőben. Az adatokat részletesebben megvizsgálva az is kiderül, hogy a felsőfokú végzettségűek egyértelműen a környezet iránti felelős attitűdöt tartják a boldog jövő kulcsának.

A megkérdezettek csaknem fele (47%) szerint a megújuló energiaforrások, például a napenergia használatának elterjedése az alapfeltétele a jövő fenntarthatóvá válásának, 21% pedig az energiatakarékosságot, illetve ezügyben a szokásaink megváltoztatását is ide sorolja. Tíz magyar közül négy azt is elképzelhetőnek tartja, hogy 2050-re teljesen átálljunk a megújulókra. A háztartások önellátóvá válását a legtöbben (37%) a megfizethető napelemektől és energiatároló berendezésektől várják. A célzottan a klímavédelemre vonatkozó kérdéseknél 28% a megújuló energiaforrások gyorsabb bevezetését, 22% pedig a fogyasztási szokások megváltoztatását sorolta előre. A közlekedés fejlesztésén belül a közösségi közlekedés került az élre 35%-os említéssel, de a válaszadók 13%-a az elektromos járműveket is megemlítette.

A felnőttkorú magyar lakosság a kutatási eredmények szerint a kultúrában is rendelkezik olyan jövőképpel, amelynek a megvalósulása szerintük hozzájárulna a harmonikus élethez. A legtöbben (28%) azt várják el, hogy a hagyományos művészeti formák és a fizikai közösségi terek megmaradása kapjon támogatást. Az oktatásban is sokan (20%) erősítenék a kultúra szerepét – minden bizonnyal elsősorban a tradicionális kulturális formákét, mivel a digitális és a mesterséges intelligencia (MI) alapú kultúra integrálását kifejezetten kevesen (5%) ösztönöznék.

Az MI kapcsán a felelős és átlátható szabályozást (28%), valamint az ember és a gépek együttműködésének erősítését nevezték meg a legtöbben a jövőt építő célként, de viszonylag sokan (18%) említették az átképzést, a folyamatos tanulás lehetőségének biztosítását is.

Fontos megállapítása a kutatásnak, hogy az anyagi biztonságot, a munka és a szabadidő egyensúlyát, valamint a közösségek és az emberi kapcsolatok erősítését a biztonságos és tiszta környezet elé helyezi a többség az értékrangsorban. Az anyagi jólét azok értékvilágát határozza meg a leginkább, akik a legtávolabb vannak tőle: az alacsony jövedelműek és az alapfokú végzettségűek tették az első helyre. Ugyanakkor a diplomások, illetve az életkoruk miatt már főleg a következő generációk érdekeire figyelők körében az erősebb közösségek és az emberi kapcsolatok kerülnek a rangsor élére.

A legújabb telepítések 2025 első felében, Nyíregyházán, a Tiszavasvári úti szupermarketben, valamint a székesfehérvári Palotai úti üzletben valósultak meg. Mindkét helyszínen 50 kW teljesítményű rendszer kezdte meg működését, amely évente több tízezer kilowattóra energiát képes előállítani. Ennek köszönhetően az érintett boltok villamosenergia fogyasztásának legalább 15%-át váltja ki a megújuló energia.

„A SPAR számára rendkívül fontos, hogy energiafelhasználásunkat hatékonyabbá tegyük és minél nagyobb mértékben támaszkodjunk megújuló forrásokra. A SPAR Magyarország 2024-ben összesen 912 GJ, vagyis 253 256 kWh megújuló villamos energiát használt fel, amely teljes egészében a saját áruházaink tetején telepített napelemes rendszereinkből származott. Minden új beruházásnál arra törekszünk, hogy a napelemek a lehető leghatékonyabban szolgálják ki az adott üzlet villamosenergia-igényét, ezzel is támogatva az energiatudatos működésünket” – mondta Maczelka Márk, a SPAR Magyarország kommunikációs vezetője.

A SPAR 2020-ban Szegeden indította el napelemes programját, majd 2022-ben Pécsen és Dorogon, 2023-ban Gödön, 2024-ben pedig Dunaföldváron és a pécsi INTERSPAR hipermarketben valósult meg telepítés. A legnagyobb volumenű fejlesztés eddig a pécsi INTERSPAR-ban történt: az ottani rendszer energia tárolóval kombinálva egyhavi energiafogyasztást képes megtakarítani az áruháznak. Az eddigi projektek eredményeként a vállalat éves megújulóenergia-termelése 2024-ben meghaladta a 253 ezer kilowattórát, ami 80 átlagos családi ház éves fogyasztásának felel meg.

A most átadott nyíregyházi és székesfehérvári rendszerekkel a SPAR tovább erősíti azt a törekvését, hogy a jövő áruházai ne csupán modern kereskedelmi terek legyenek, hanem saját energiát is termelő, környezeti szempontból felelős egységek. A vállalat minden új beruházás és felújítás során vizsgálja a napelemes megoldások alkalmazásának lehetőségét, és a következő években további telepítések várhatók.

A napenergia tárolása kulcsfontosságú kérdés azoknak, akik maximálisan szeretnék kihasználni a napelemes rendszerükben rejlő potenciált. A fejlett akkumulátoros tárolók folyamatos erőforrás-ellátást biztosíthatnak napfénymentes időszakokban és áramkimaradás esetén is. Ez az innovatív megközelítés lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy a napfényes órákban termelt, és adott pillanatban el nem fogyasztott többletenergiát, igény szerint, később használják fel, ahelyett, hogy nyomott áron visszatáplálnák a hálózatba.

„Miközben a világ egyre inkább a fenntartható energiamegoldások felé fordul, létfontosságú, hogy olyan technológiákat fejlesszünk, amelyek nemcsak hatékonyak, de hosszú távon is fenntarthatóak. A napenergia tárolása lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy maximalizálják a napelemekből származó erőtartalék-felhasználást, csökkentve ezzel a hálózatra való támaszkodást, illetve a villamosenergia-számláikat, és javítva a hálózati stabilitást. A technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már léteznek olyan nagy teljesítményű, de kis helyigényű akkumulátorok, amelyek képesek hatékonyan kezelni ezt a kihívást, elősegítve ezzel a napelemes rendszerek kapacitásának optimális kihasználását” – avat be Nádorfi Árpád, napelemes szakértő, a Top NRG tulajdonosa.

2024-től több ezer ügyfél számára ér véget a kedvező 10 éves szaldóelszámolási ciklus

Számukra különösen fontos, hogy azokban az időszakokban, amikor a napelemes rendszerük több energiát termel, mint amennyit az ingatlanuk abban a pillanatban felvesz, ne kelljen a felesleget nyomott áron értékesíteni a szolgáltató felé, illetve alultermelés esetén nyolcszoros áron plusz energiát vételezni a hálózatból. De nemcsak nekik érdemes előrelátóan gondolkodni, hanem annak a közel 240 ezer régi inverterrel rendelkező napelem-tulajdonosnak is, akik úgy szeretnék élvezni a szünetmentes áramellátás adta lehetőségeket, hogy közben a szaldóelszámolás előnyeit is teljesen kihasználják.

„Akik a napelemes rendszerüket akkumulátoros tárolókkal egészítik ki, jelentős előnyökre tehetnek szert. Nemcsak az energiafogyasztásukat optimalizálhatják, hanem az erőforrás-ellátásukat is stabilizálhatják, különösen a kritikus időszakokban. Az akkumulátorok áramszünetek idején szünetmentes energiaellátást biztosítanak olyan létfontosságú eszközök számára, mint a hűtők, a klímaberendezések, a hőszivattyúk és a garázskapuk. A régi inverterek azonban nem kompatibilisek az új hibrid rendszerekkel, így a magán és céges tulajdonosok számára kihívást jelent a modernizáció, hiszen azzal a szaldóelszámolásból való azonnali kizárást kockáztatják. Az általunk kifejlesztett, régi inverterekhez is csatlakoztatható okos akkumulátorok lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy maximálisan kiaknázzák napelemes rendszerük potenciálját, miközben nem veszélyeztetik a meglévő szerződésüket” – magyarázza az Életműdíjjal kitüntetett szakértő.

A biztonság legyen az első

Az akkumulátorok tervezésénél alapvető szempont, hogy minőségi alapanyagokból készüljenek és legmagasabb biztonsági, illetve teljesítményi normáknak is megfeleljenek. Ez azonban nem garantálható az ismeretlen gyártók gyenge minőségű akkumulátorai esetén, illetve, ha a régi elektromos autó akkumulátorokat felújítva, újként adják tovább. Az ilyen tápegységek tűzveszélyesek lehetnek, és az ígért 10 év helyett gyakran mindössze 2 évig bírják.

“A napelemes energiatárolás csak akkor lehet hatékony és biztonságos, ha nagy hírű gyártóktól származó, vadonatúj akkumulátorokat szerelünk be. Mi például a legnevesebb akkumulátorgyárakkal, már 3 éve kizárólagos szerződést kötöttünk. Kizárólag új, minimum 15-20 évig fennakadásmentesen működő, kiváló minőségű és biztonságosan 48 voltos alacsony feszültséggel tölthető akkumulátoraink moduláris kialakítása a garancia arra, hogy a különböző méretű és igényű otthonokban is könnyen telepíthetők és skálázhatók, biztosítva a zökkenőmentes összekapcsolást a meglévő, régi típusú inverterekkel rendelkező napelemes rendszerekkel is. Amit a Mentsük meg a Földet Együtt Alapítvány 250 ezer forinttal támogat.” – emeli ki Nádorfi Árpád.

Akkumulátor támogatás is igénybe vehető

Magyarországon közel 255 ezer darab maximum 5 kW teljesítményű, háztartási naperőmű üzemel, és ez a szám a most startoló Napenergia Plusz Programnak köszönhetően a közeljövőben minimum 10%-kal gyarapodhat. Az állami támogatás keretében a beruházás költségeinek 66%-a igényelhető, amit a Mentsük meg a Földet Együtt Alapítvány további 250 ezer forinttal támogat – írják.

„Célunk, hogy a legmodernebb napelemes technológiát minél több háztartás és cég számára elérhetővé tegyük. Új webáruházunk is ennek fényében készült. Az állami pályázattal és az alapítvány által kínált támogatásokkal a magánszemélyek és vállalkozások jelentősen csökkenthetik a beruházás kezdeti költségeit, ami szélesíti a hozzáférést a legújabb energiatakarékos megoldásokhoz. A szünetmentes tápellátást igénylő berendezések tulajdonosai így nemcsak a környezetnek tesznek jót, hanem hosszú távú gazdasági előnyöket is élvezhetnek” – zárta gondolatait a 2023-ban Európai Mérföldkő díjjal kitüntetett Top NRG tulajdonosa.

Photo by American Public Power Association on Unsplash

A világszerte elismert művész, Olafur Eliasson és Frederik Ottesen mérnök alapította Little Sun társadalmi vállalkozás elkötelezetten dolgozik azért, hogy minél több ember férjen hozzá a napenergiához azokban a közösségekben – legfőképpen Afrika szubszaharai régiójában –, ahol nincs rendszeres áramellátás. A Little Sun és az IKEA együttműködéséből olyan praktikus tárgyak születtek, amelyek kézzelfoghatóvá teszik a nap energiáját. A SAMMANLÄNKAD célja, hogy az emberek az otthonukban is megtapasztalhassák a napenergia hasznosságát, miközben felhívja a figyelmet arra, hogy a mindennapi használati tárgyak működtetéséhez alternatív áramforrások is rendelkezésre állnak.

„Ahhoz, hogy a következő évtizedben áttérjünk a megújuló energia használatára, fontos felismernünk a napenergiában rejlő lehetőségeket. A napfény ugyan láthatatlan, de a napenergiával láthatóvá tehetjük” – mondta Olafur Eliasson, művész, a Little Sun társalapítója. „Az IKEA-val való együttműködésünk során is az a küldetésünk lebegett a szemünk előtt, hogy felhívjuk a figyelmet az áramellátáshoz való hozzáférés jelentőségére, és emlékeztessük az embereket arra, hogy együtt lehetőségünk van formálni a világot” – tette hozzá.

„Az együttműködéssel célunk, hogy beemeljük a közbeszédbe a napenergiával kapcsolatos témákat, és az emberek többsége első kézből tapasztalja meg a benne rejlő lehetőségeket. Mindkét vállalat osztja a nézetet, hogy egy jól átgondolt dizájn képes felhívni a figyelmet a problémákra és változást tud előidézni” – mondta James Futcher, az IKEA of Sweden kreatív vezetője.

A kisebb hordozható lámpa előnyei elsősorban kültéren mutatkoznak meg. Napközben a sárga szíj segítségével felakasztható az ablakra vagy a hátizsákra, hogy feltöltődjön napenergiával. Mindkét lámpa napelemekkel és cserélhető akkumulátorral felszerelt. Ha éppen nem éri napfény az asztali lámpát, akkor USB-A és USB-C portokon keresztül is tölthető, ráadásul teljesen feltöltött állapotában a lámpáról akár a mobiltelefonunkat is tölthetjük.

Fenntartható üzleti stratégiája részeként az LG arra törekszik, hogy különféle szén-dioxid-kibocsátáscsökkentő intézkedésekkel, valamint megújuló energiával kapcsolatos kezdeményezései révén 2030-ig 50 százalékkal csökkentse a globális tevékenységéből fakadó kibocsátást. A vállalat hosszú távú célja a teljes karbonsemlegesség, melyet a kibocsátással egyenértékű ellentételezési kvótákkal kíván elérni.

A vállalat számos stratégiai kezdeményezés révén a 2017-es közel 2 millió tonnáról 2030 végére globálisan 960 ezer tonnára csökkenti a gyártás során kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Az üvegházhatású gázok csökkentése érdekében az LG nagy hatékonyságú gyártóegységeit és technológiáit is fejleszti, hogy a termelőfolyamat minél kevesebb károsanyag-kibocsátással járjon.

Az LG napenergiát hasznosító termékeivel a megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítményeit is bővíti, valamint kiterjeszti az olyan energiatakarékos B2B technológiai megoldásainak használatát, mint a nagy hatékonyságú hűtőberendezések vagy az energiagazdálkodási (EMS) rendszerek.

A gyártó továbbá úgynevezett tiszta fejlesztési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM) projektjeinek kiterjesztésével kíván hitelesített kibocsátáscsökkentési (Certified Emission Reduction, CER) krediteket szerezni. A CDM projektek révén a karbonlábnyom csökkentése érdekében kötelezettséget vállaló cégek saját tőkéjük és technológiájuk felhasználásával, tiszta beruházások támogatásával járulnak hozzá a fejlődő országok kibocsátáscsökkentéséhez. Az ilyen projektek rendkívül fontosak a CER kvóták megszerzéséhez, melyeket az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye alapján, alapos értékelési folyamatot követően kaphatnak meg a vállalatok.

Az LG 2015-ben a háztartási készülékek gyártói közül elsőként szerzett CER kvótákat, rendkívül energiahatékony háztartási gépei pedig úttörő szerephez juttatták a vállalatot a környezettudatosságban: 2018 végéig az LG összesen 340 000 tonna CER kvótát szerzett a CDM kezdeményezéseken keresztül.

„Az LG elszántan küzd a klímaváltozás ellen. Fenntarthatóság iránti elkötelezettségünket a minél alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásért tett előremutató lépéseink és számos ENSZ CDM projektünk bizonyítja” – mondta Lee Young-jae, az LG Electronics környezetvédelemért felelős alelnöke.

A Toyota mindeközben azonban már nem csupán sorozatgyártott hidrogénüzemanyag-cellás személyautót kínál (Mirai), de a vállalat Motomachi üzemében hadrendbe álltak a technológiával meghajtott targoncák, és sorozatgyártásra készek a vállalat hidrogénüzemanyag-cellás busz (Sora) és teherautó (Portal) prototípusai is. Előbbiek már jövőre, a tokiói olimpia során is a város tömegközlekedésének szerves részét képezik majd és a portugál Caetanobus is megkezdi a gyártásukat, míg utóbbiak elsőként Los Angeles és Long Beach teherkikötőinek forgalmát igyekeznek majd zölddé tenni a Paccarral együttműködve. Zárójelben megjegyzésre érdemes még az is, hogy a napokban bejelentett, a japán űrügynökség részére tervezett holdjárót is ez a technológia hajtja majd.

A Toyota ezenfelül számos a hidrogén széles körű felhasználását célzó kísérleti projektben van benne, az ipari és lakossági felhasználástól a hajózásig, és komolyan befektet a Japánban üzemelő hidrogéntöltő állomások számának növelésébe. A japán autógyártó ugyanis 2050-re új járműveinek átlagos szén-dioxid-kibocsátását legalább 90 százalékkal kívánja csökkenteni a 2010-es értékhez képest, de nem titkolt cél a zéró emisszió elérése.

A Toyota bejelentette, hogy olyan kutatási projektbe kezd, amely az energiaipar kulcsfontosságú szereplőjévé teheti a hidrogént. A Toyota Európa a Holland Energiakutatási Intézettel (Dutch Institute for Fundamental Energy Research) együttműködve dolgozik egy olyan eszközön, amely napsugárzás hatására hidrogént állít elő párás levegőből. Ez a szilárdtest fotoelektrokémiai cella tökéletesítve és nagyobb léptékben megvalósítva akár otthonok vagy autók energiaellátására is alkalmas lehet. Ez egyike azoknak az ígéretes technológiáknak, amelyek a környezetet szennyező fosszilis üzemanyagoktól való függőségünk enyhítésére a sokak által alkalmasnak vélt hidrogént mint energiaforrást igyekeznek hasznosítani. Szemben azokkal a folyamatokkal, amelyek szennyező energia felhasználásával állítanak elő hidrogént, a Toyota projektje – amely a holland tudományos kutatási szervezet pénzügyi támogatását is élvezi – ezt kizárólag napfény és levegő felhasználásával valósítaná meg. A kutatási projekt szorosan kapcsolódik ahhoz az újult erővel ébredő kezdeményezéshez, amivel a japán gazdaság a hidrogén felé fordul.

A februárban Las Vegasban megrendezett szórakoztatóelektronikai kiállításon (CES) mutatták be a Toyota és a Paccar teherautógyár által közösen kifejlesztett, hidrogénüzemanyag-cellás teherjárművet, amely az első a konténerkikötők károsanyag-kibocsátásának csökkentését célzó prototípusok sorában. Ezek a kezdeményezések egytől egyig annak az átfogó célkitűzésnek a részei, amelynek keretében Japán meg kívánja valósítani a tiszta energia álmát. A törekvés okait könnyű felismerni. Japán a világ első számú LNG (cseppfolyós földgáz) importőre, illetve a négy legnagyobb olaj- és kőszénimportőr egyike. A 2011-es fukusimai katasztrófát megelőzően atomerőművek biztosították az ország energiaszükségletének mintegy 30 százalékát, ám a 9-es erősségű földrengés és az azt követő szökőár következtében bekövetkezett üzemzavarok miatt az ország átmenetileg az összes atomerőművét leállította. Ez felgyorsította Japán átállását a fenntartható energiára. Az ország célja egy hidrogénalapú társadalom létrehozása, és már 2020-ban, a tokiói nyári olimpiai játékok alkalmából demonstrálni szeretnék eredményeiket.

„Ahogy az 1964-es tokiói olimpia hagyatéka a széles körben alkalmazott sinkanszen gyorsvasút volt, a 2020-as játékok a hidrogén-infrastruktúrát hagyják örökségül az eljövendő generációknak” – fogalmaz magabiztosan Yōichi Masuzoe korábbi kormányzó, akinek a számos nemzetközi szakértő által osztott véleménye szerint az ambiciózus japán stratégiai energiaterv (amely 30 éves távlatban vázolja fel a gyártás, a közlekedés és a tárolás terén megvalósítandó célokat) más országok számára is modellként szolgálhat.

A legfontosabb leküzdendő akadályok

A változás folyamata természetesen nem nélkülözi az akadályokat, amelyekkel a 2014-es kezdetektől meg kell küzdenie az országnak (a hidrogén mint abszolút zöld energiahordozó autóipari és széles körű társadalmi felhasználását célzó fejlesztések terén a Toyota több mint két évtizedes múltra tekint vissza). A hidrogént elő kell állítani, ám éppígy meg kell oldani a szállításra és tárolására szolgáló infrastruktúra problémakörét, miközben az üzemanyagcella hatásfokán és előállításának költségszintjén is akad még fejlődési lehetőség.

A japán gazdasági, kereskedelmi és ipari minisztérium (METI) 2016-ban elhatározta, hogy 2020-ra mintegy 40 ezer hidrogénüzemanyag-cellás gépkocsinak (FCV) kell közlekednie Japán útjain, amelyek kiszolgálására 160 töltőállomást és 1,4 millió lakossági üzemanyagcellát (úgynevezett ene-farmot) kell telepíteni. A METI a várakozások szerint a 2020 márciusáig tartó, kétéves időszakban legalább 108 milliárd jennel (975 millió dollár) finanszírozza a hidrogénprojekteket. Ma, kevesebb mint másfél évvel az olimpiai nyitóünnepség előtt a hidrogénalapú társadalom álma még meglehetősen távolinak tűnik.

A mindennapokban most még csupán elvétve találkozhatunk hidrogénalapú energiával. Tokióban több mint 100 darab Toyota hidrogénüzemanyag-cellás buszt áll majd forgalomba a játékok kezdetére, ám jelenleg még csupán hét darab üzemel a tokiói pályaudvar és a Tokyo Big Sight konferencia és kiállítási központ között. Míg a töltőállomások száma jövőre országszerte elérheti a 120-at, a telepítési költségek egyelőre mintegy háromszor magasabbak, mint egy hagyományos benzinkút esetében, a kereslet pedig még változatlanul igen csekély, különösen a nagyvárosok közigazgatási határain kívül. Japán déli részén, Szaga prefektúrában például mindössze 16 üzemanyagcellás gépkocsi működik, az egyetlen, 2016-ban telepített töltőállomás naponta egy ügyfelet szolgál ki a helyi napilap, a Szaga Sinbun szerint.

Az újgenerációs járműveket népszerűsítő központ adatai szerint Japánban eddig nem egészen háromezer üzemanyagcellás gépkocsit adtak el, az összeladások 2020-ig pedig várhatóan elmaradnak majd a célként kitűzött 40 ezer darabtól, annak ellenére, hogy a rohamos ütemben bővülő hidrogén-infrastruktúra alapjaiban gyorsíthatja fel a folyamatot. Ami a háztartási üzemanyagcellákat illeti, számuk a BloombergNEF jelentése szerint 2018 júliusában negyedmilliónál járt.

A magánszektor kezdeményezései hozhatják az áttörést?

Valószínű, hogy az országnak nem sikerül maradéktalanul teljesítenie a 2020-ra kitűzött célokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy lassulna a hidrogén iránti érdeklődés Sőt, a privát szektor erőfeszítéseinek köszönhetően folyamatos növekedésben van a technológia.

2018 márciusában tizenegy japán vállalat, köztük a Toyota, a Nissan és a Honda létrehozta a Japan H2 Mobility (JHyM) elnevezésű vállalkozást, azzal a céllal, hogy 2022-re nyolcvan hidrogéntöltő-állomást létesítsenek. A vállalat jelentése szerint mostanra csaknem tizenkét állomást adtak át.

Egy hónappal később a Kawasaki Heavy Industries más vállalatokkal egyetemben bejelentette, hogy Ausztráliában barnakőszénből kívánnak hidrogént kinyerni, amelyet cseppfolyós állapotban, hatalmas mennyiségekben szállítanának Japánba, hogy ezzel is csökkentsék a költségeket.

Más cégek, köztük az olaj- és gáziparban tevékenykedő Chiyoda a világ első nemzetközi hidrogénellátó útvonalát igyekeznek létrehozni: jövőre ennek keretében akár 210 tonna hidrogént szándékoznak behozni Bruneiből – ez a mennyiség elegendő 40 ezer üzemanyagcellás gépkocsi tankolására.

A Tokyu Hotels szállodalánc tavaly megnyitotta a világ első, részben műanyaghulladékból kinyert hidrogénnel működtetett szállodáját. A köznyelvben csak Warehouse (raktár) néven emlegetett Kawasaki King Skyfront Tokyu REI Hotel üzemanyagcellája szén-dioxid-kibocsátás nélkül biztosítja a vendégszobák áram- és melegvíz-ellátását, áll annak a Toshiba Energy Systems & Solutions szolgáltatónak a jelentésében, amely uszodákban és áruházakban telepített már hasonló üzemanyagcellákat.

Japán emellett belföldi hidrogéntermelését is igyekszik felfuttatni: 2018 áprilisában mindössze 200 tonnára becsülték az előállított hidrogén mennyiségét, a gyártástechnológia fejlesztésével és a hidrogénimport rendszeresítésével a kormány a METI hidrogén alapstratégiájával összhangban 2020-ra négyezer, 2030-ra pedig 300 ezer tonnára kívánja növelni a megtermelt mennyiséget. Már előkészületben vannak a termelés növelését célzó projektek. A Toshiba Energy Systems & Solutions, valamint az új energia és ipari technológiai fejlesztési szervezet (NEDO – egy állami támogatású K+F központ) részvételével létrehozott konzorcium tavaly megkezdte egy olyan létesítmény építését Fukusimán, amely évente akár 900 tonna hidrogént is képes előállítani szél- és napenergia, valamint hálózati elektromos energia felhasználásával. Az itt megtermelt hidrogént üzemanyagcellás gépkocsikban, valamint Észak-Japánban és más területeken működő gyárakban fogják felhasználni.

Tokió kormányzója, Yuriko Koike szerint ugyancsak ezzel a hidrogénnel biztosítják majd a 2020-as játékok során az olimpiai falu energia-ellátását. A NEDO, a Kawasaki Heavy Industries és az Obayashi építkezési vállalat közös projektje 2018-ban a NEDO jelentése szerint a világon először megvalósította egy városi körzet tisztán hidrogénalapú hő- és elektromosenergia-ellátását. A cél, hogy hosszú távon megvalósítsák a közösségek energiaellátásának új módszerét.

„Az energiaipari átállás hosszú időt vesz igénybe. Még 2030-ban is csupán 800 ezer üzemanyagcellás gépkocsi járja majd a japán utakat. Mi magunk 2050-re előirányzott hidrogéntechnológiai célkitűzések megvalósításán dolgozunk. Számos feladat vár még ránk, a költségek csökkentésétől kezdve a hidrogén előállítására, tárolására, szállítására és felhasználására szolgáló technológiák tökéletesítéséig. A hidrogén népszerűsítése terén szerzett tapasztalatunknak köszönhetően Japán vezető szerepet fog betölteni ezen a területen. Emellett más országokkal együttműködve teremtjük meg a hidrogénalapú társadalmat” – véli Eiji Ohira, a NEDO igazgatója.

A Toyota az élen jár

Az üzemanyagcellás járművek iránt mutatott elkötelezettségével a Toyota kiemelkedik a hidrogént támogató japán vállalatok közül. A környezetbarát hibrid elektromos technológia több mint két évtizeddel ezelőtti bemutatása révén az elektromos autók forradalmát elhozó és ma is a világszintű részben vagy teljesen elektromos eladások mintegy 70 százalékát jegyző japán autóipari óriás több mint 25 éve kutatja az üzemanyagcellás technológiákat, első hidrogénüzemanyag-cellás elektromos (FCEV) koncepciójárművét 1996-ban mutatta be egy oszakai kiállításon. Az elmúlt években a Toyota egyre nagyobb összegeket ruházott be a hidrogénüzemanyag-cellás járművek technológiájába: csekélyebb költséggel gyártható, tömegpiaci személygépkocsikat és szabadidőjárműveket tervezett, a jobb méretgazdaságosság érdekében pedig teherautókba és buszokba is beépíti technológiáját.

A világ legnagyobb autógyártóit és energiaipari vállalatait tömörítő Hidrogén Tanács egyik vezető tagjaként pedig a Toyota aktívan részt vesz a hidrogénben mint zöldenergia-hordozóban rejlő össztársadalmi lehetőségek széles körű bemutatásában, nem utolsósorban pedig 5600, a hidrogénüzemanyag-cellás elektromos autók gyártásával kapcsolatos szabadalmát ingyenesen osztotta meg versenytársaival. A Toyota 2050-re új járműveinek globális átlagos szén-dioxid-kibocsátását legalább 90 százalékkal kívánja csökkenteni a 2010-es értékhez képest, végső célja pedig a zéró emisszó. Az autógyártó 2014 decemberében bocsátotta piacra a világ első sorozatgyártású üzemanyagcellás gépkocsiját: a futurisztikus megjelenésű Mirai szedánt, amely egy feltöltéssel több mint 500 kilométert képes megtenni. Az autó forgalmazása egyelőre a hidrogénkút-hálózattal már rendelkező országokra korlátozódik, tesztprojektjeikben előszeretettel választják energetikai vállalatok, közigazgatási szervek és mobilitási szolgáltatók (taxivállalatok és közösségi közlekedési vállalatok). A Toyota jelentése szerint 2018 végéig több mint 7500 Mirai szedánt értékesítettek a világ mintegy 16 országában.

A hidrogénüzemű nyerges vontatók és buszok mellett a Toyota egyre nagyobb arányban alkalmaz hidrogénüzemanyag-cellás villás targoncákat a Toyota Cityben működő Motomachi autógyártó üzemében, valamint a Los Angeles-i teherkikötőben. A vállalat 2018-ban bejelentette, hogy 2020 után tízszeresére szeretné növelni üzemanyagcella-köteg és hidrogéntartály-gyártási kapacitását, valamint hogy a Japánban működő Seven-Eleven üzlethálózattal közösen üzemanyagcellás könnyű haszonjárműveket készülnek bevezetni. Reményeik szerint hamarosan évente több mint 30 ezer üzemanyagcellás gépkocsit adnak el. Ezek a járművek azonban csak egy részét képezik majd a számos különböző technológiájú elektromos gépkocsiból álló flottának. 2030-ra a Toyota célja, hogy éves szinten minimum 1 millió zéró emissziójú járművet értékesítsen (ebbe a hidrogénüzemanyag-cellás járművek mellett beletartoznak az akkumulátoros elektromos autók is, amelyek eladásai szintén felfuthatnak a hatótáv növelését és a töltési idő csökkentését lehetővé tévő szilárdtest akkumulátorok térnyerésével).

„A hidrogén hosszú távú felhasználása nem olyasvalami, amire pusztán törekszünk, ezt alapvető feladatunknak érezzük” – fogalmaz Hisashi Nakai, a Toyota vállalati és technológiai csoportjának munkatársa. „A szén-dioxid-emisszió csökkentése fontos feladat, energiafogyasztásunkhoz kapcsolódóan fokozatosan egyre kevesebb szén-dioxidot szabad kibocsátanunk. A hidrogén könnyebben tárolható és szállítható, mint az elektromos energia, és mivel az utóbbi könnyen átalakítható hidrogénné, alkalmas az elektromos energia átalakításával, szállításával és elosztásával kapcsolatos, gyakori problémák megoldására. Úgy véljük, a hidrogén energiaforrásként történő alkalmazása a járható út, ezért mindent megteszünk az üzemanyagcellás gépkocsik széles körű elterjesztése érdekében.”

A gazdaságra váró feladatok

Egyes szakértők szerint Japánnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a hidrogénalapú jövő alapvető feltételeire. A hidrogénüzemanyag-cellás technológiára vonatkozó szabadalmak 60 százaléka japán kézben van, az ország 1974 és 2015 között közel 15 milliárd dollárt fordított a megújuló energiák, a hidrogén és az üzemanyagcella finanszírozására, írja Noriko Behling, az Elsevier Economic Analysis and Policy Journal hasábjain 2015-ben megjelent, Japán hidrogéniparáról szóló tanulmány társszerzője. Az üzemanyagcellának azonban olcsóbbnak, tartósabbnak és takarékosabbnak kell lennie, ha valódi változást kívánnak elérni

„Jóval nagyobb beruházásra van szükség a hidrogént, illetve az üzemanyagcella-technológiákat érintő kutatás és fejlesztések terén. Ehelyett azonban a japán kormányzat csökkenti K+F kiadásait” – világít rá Behling a kormány fogyatkozó költéseire.

Ahogy Martin Tengler, a tokiói BloombergNEF energiaipari elemzője kiemeli, számos kutató foglalkozik tökéletesített üzemanyagcellák tervezésével és hatékonyabb tárolási megoldásokkal – például fémhidridekkel –, ám ma még nem tudható, hogy ezek eljutnak-e a piaci bevezetésig. Japán hidrogénutópiájának életképessége végső soron a költségeken, illetve más országok részvételén áll vagy bukik.

„Ma még túl korai megmondani, a hidrogén életképes energiaforrás lehet-e Japán számára” – véli Tengler. „A jelenlegi becslések szerint 2025-ben a hidrogén importja kétszer olyan drága lesz, mint az LNG behozatala, a technológia azonban ma még gyerekcipőben jár. Ha az előállítás költsége ugyanolyan gyors ütemben csökken majd, mint a nap- és szélenergia technológiák esetében, akkor az ár a jelenlegi várakozásoknál jóval hamarabb mérséklődhet.”