Több mint két évtizedes szakmai pályafutás van már mögötted. Kitől, illetve hol, pályád melyik állomásán tanultad a legtöbbet?

Sosem tagadtam, hogy eddigi életem meghatározó részét igazán két embernek köszönhetem. Mindig szerencsés voltam, mert olyan emberekkel hozott össze a sors, akik nagy hatással voltak rám szakmai szempontból.

Nagy Ferenccel először a Vista Caféban, majd később a Dorottya Udvar irodaházban dolgoztam együtt. Ő egy nagyon maximalista úriember volt, aki operát hallgatott és énekelt. Mindent jobban tudott mindenkinél, ugyanakkor szakmailag egy fantasztikus embert ismerhettem meg a személyében. Ha nem akartam megkóstolni valamit, kanállal kergetett a konyhában, és sosem engedett az elképzeléseiből. Nem igazán jöttünk ki egymással, de dolgozni nagyon jól tudtunk együtt. Sok évvel később meg is köszöntem neki, hogy ilyen volt. Fiatal titánként mindig harcolni akartam vele, de ő mindig letörte a szarvamat – és végül be kellett látnom, hogy neki volt igaza.

Azt szoktam mondani, hogy gasztronómiai szempontból az Alabárdos Étteremben születtem meg Bicsár Attila mellett. Ő volt az étterem séfje, én pedig a vezetőhelyettes séf. Az, ahogyan kommunikált az emberekkel, a konyhai szemlélete, a magyar alapanyagok iránti szeretete mind olyan dolgok, amelyeket a mai napig őrzök és valamilyen módon tovább is viszek. A vezetői attitűdjét is teljes mértékben magaménak érzem. Abban az évben dolgoztam az Alabárdosban, amikor Magyarországon elkezdődött az úgynevezett gasztroforradalom – akkor nyitottunk a nemzetközi trendek felé, és akkor ismertük meg igazán a Michelint is. Nagyon jókor voltam jó helyen. Egyébként a mai napig tartom a kapcsolatot Attilával, és továbbra is nagyra tartom az ő munkásságát.

Hogy kap az ember Michelin-csillagot? Lehet előre tudni, hogy figyelnek, vagy egyszer csak jön az értesítés, hogy az inkognitóban dolgozó bíráktól megkaptad az elismerést?

Ez egy olyan világ, ahol soha nem derül ki, hogy egy vagy több bíra járt-e az étteremben, férfi vagy nő volt-e, és mikor érkezett. Egyszer csak jön egy értesítés, hogy csillagot kaptál. De még ez sem teljesen igaz, mert amikor 2014-ben megtudtam, hogy elnyertük, nem közvetlenül a Michelintől értesültem róla. Egy gasztroblogger, Jókuti András mutatott meg a telefonján egy e-mailt, amelyet egy ismerősétől kapott – így derült ki számomra, hogy megvan a csillagunk.

Először nem is akartam elhinni. Leginkább azért, mert mi voltunk az első bisztró jellegű étterem Magyarországon, amely megkapta ezt az elismerést. Akkoriban csak az Onyx és a Costes volt Michelin-csillagos itthon, így mi lettünk a harmadik étterem az országban. Nagyon örültünk neki, de teljesen váratlanul ért minket.

Később azért kaptatok hivatalos értesítést?

Nem, egyszerűen csak megláttuk magunkat a Michelin-kalauzban.

Talán az egyik legnagyobb áttörést az jelentette az étterem életében, amikor a New York Times írt rólunk egy nagyon pozitív cikket még a Borkonyha kezdeti időszakában. Sok külföldi vendégünk lett ennek hatására, és biztos vagyok benne, hogy a Michelin is figyeli a visszajelzéseket. Emellett követik a gasztronómiai kiadványokat is, hiszen ők sem szeretnének olyan helyre elmenni, amelyet a helyi közönség vagy a guide-ok nem tartanak kiemelkedőnek.

Egyes vélemények szerint a magyar konyha világhírű, mások azt mondják, csak Záhony és Sopron között. Te milyennek látod a hazai vendéglátás színvonalát és esélyeit?

Az elmúlt évtizedekben Magyarország beleesett abba a skatulyába, hogy a hazai konyhát a gulyásleves, a pörkölt, a pirospaprika és a zsír határozza meg. Pedig ennél jóval sokrétűbb és gazdagabb a gasztronómiánk. Úgy látom, hogy egyre több olyan kiváló étterem nyílik, amely magyar alapanyagokra építve, a tradicionális recepteket a mai kor szellemében újragondolva mutatja be.

Én magam is imádom a klasszikus magyar fogásokat, a rántott hústól kezdve a pörköltön át a belsőségekig. Ezek remek ételek, de a túlzott fogyasztásuk már megterhelő lehet. Hiszek abban, hogy a magyar konyha folyamatos fejlődésben van, és mostanra felnő egy olyan generáció, amely nemcsak ismeri, hanem tovább is viszi az étterembe járás kultúráját. A fiatalok egyre nyitottabbak, és hazánkban is egyre több elismert szakember dolgozik, valamint világszínvonalú alapanyagokkal rendelkezünk – de még van hová fejlődni.

Komoly televíziós múltad van már. Rengeteg főzni akaró, főzni szerető ismert és ismeretlen embert láttál fakanállal a kezében. Csak tanítottad, gyámolítottad őket, vagy magad is tanultál tőlük?

Szerintem ez mindenképpen egy kölcsönös tanulási folyamat. Amikor 2016-ban elkezdtem televíziózni, úgy gondoltam, ha már csak egy-két ember szemléletét meg tudom változtatni, újat tudok mutatni nekik, vagy egy kicsit szélesíthetem a gasztronómiai látásmódjukat, akkor már megérte.

A főzés egy kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá, mindenkinek van véleménye és tapasztalata. Ezért a gasztronómia remek kommunikációs eszköz, és én magam is rengeteget tanultam az emberektől – recepteket osztottak meg velem, élményeket szereztem, amelyek engem is gazdagítottak, és amelyeket a saját szemléletem szerint tovább tudtam gondolni, formálni, majd beépíteni a munkámba. Ez egy igazi win-win helyzet, hiszen egymást edukáljuk.

Hogy fogadtad a VIASAT3 megkeresését ehhez a műsorhoz? Hezitáltál, hogy elfogadd-e? Mivel győztek meg? 

Az az igazság, hogy nem nagyon hezitáltam. Amikor kikerültem a szabad piacra, jó érzés volt látni, hogy a televíziók nyitottak az én szakmai tapasztalatomra és akár a személyemre is. Nagyon örültem a VIASAT3 megkeresésének. Bár egy pillanatig meglepett a döntésük, mert Wossala Rozinát nagyon szeretem, és régóta barátok vagyunk, úgy gondoltam, hogy friss arcként új színt vihetek a műsorba. Ráadásul nagyon szeretem ezt a formátumot, mert játékosságot és humort visz a gasztronómiába.

A Troll a konyhában nem klasszikus főzős műsor, itt a troll leleplezése legalább olyan fontos, mint maga a főzés, afféle Louis de Funès-be oltott Maigret felügyelővé kellett válnod. Könnyű volt azonosulni ezzel a speciális helyezettel?

Természetesen, hiszen aki igazán ismer, az pontosan tudja, hogy számomra a jókedv mindennél többet ér. A nyomozás egy kis játékosságot és bolondozást visz a produkcióba, miközben mégis egy klasszikus főzőműsorról beszélünk abból a szempontból, hogy jó ételek születnek, és rengeteg ötletet lehet belőle meríteni.

A saját konyhámat sem hierarchikus rendszerként építem fel, hanem az emberi oldaláról közelítem meg. Egy vezető akkor jó, ha a csapata jó hangulatban tud együtt dolgozni – hiszen több időt töltünk egymással, mint akár a saját családtagjainkkal. Olyan ez, mint egy mini, zárt világ, és úgy gondolom, hogy ez a műsor is pontosan ezt tükrözi.

Valószínűleg rengeteg élményed volt a felvételek során, új műsor, új kollégák, új televíziós csapat. Mire emlékszel a legszívesebben?

Talán a hangulat volt az, ami igazán magával ragadott. Nagyon jó volt egy másik közegbe kerülni és olyan embereket megismerni, akik ugyanúgy gondolkodnak a saját területükön, mint én. Jót akarunk csinálni, szívvel-lélekkel, és mint egy család dolgozunk együtt. Így minden forgatási nap élvezetes volt számomra.

Izgatottan vártam, hogy be tudok-e illeszkedni a csapatba, el tudnak-e fogadni engem, és tudok-e valami új színt hozni a műsorba. Egyébként úgy érzem, hogy nagyon hamar összehangolódtunk Ferivel és az egész stábbal.

Séfként ismernek, de fotósnak készültél, festesz, tetoválsz is. Hogy érzed, a nyomozás lesz az új hobbid?

Sosem lehet tudni – sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Az igazság az, hogy a művészet bármely ágában szeretem megtalálni önmagam, legyen szó gasztronómiáról, festészetről vagy tetoválásról. Nagyon szívesen lennék akár színész is, és ha így lenne, egy Marvel-hősként képzelem el magamat, aki megvédi a világot a gonosztól. Nem lehet tudni, mit hoz az élet. Lehet, hogy egyszer csak megunom a gasztronómiát, és nyomozónak állok. Ki tudja?

Fotó: VIASAT3, Udvardi Attila, Fábián Bori

Világszinten érzékelhető lassulás figyelhető meg a vállalati tranzakciós piacokon az egészségügyi vészhelyzet következtében. A szervezetek jelenleg az egészségügyi veszélyhelyzet közvetlen hatásaink kezelésével és likviditásuk megőrzésével vannak elfoglalva, ami természetes reakció a jelenlegi időszakban. Az EY elemzése szerint azok a vállalatok, amelyek egy krízis után mernek merész stratégiai befektetésekbe kezdeni, hosszú távon jelentős nyereségre tehetnek szert.

A 2008-2010-es világgazdasági válság kihívásaira szinte azonnal portfolió-átalakítással válaszoló társaságok teljes részvénytulajdonosi hozama (TSR) egy évtized alatt 25 százalékponttal lett magasabb, mint a tevékenységeiket változatlanul hagyó vállalatok esetében – világít rá a tanulmány. Azok az üzleti szereplők, amelyek a visszaesés után közvetlenül fektettek be, két- vagy háromszoros megtérülést könyvelhettek el az óvatosabb versenytársaikhoz képest.

„A legjobb helyzetben most azok a vállalatok vannak, amelyek olyan pénzügyi tartalékokkal érkeztek meg a válságba, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet kezelésével párhuzamosan szinte azonnal portfólió-tisztítással vagy felvásárlással is tudtak reagálni”– mondta Nagy Ferenc, az EY Stratégiai és Tranzakciós Tanácsadás üzletágának szakértője. – Ahhoz, hogy a nehezebb helyzetben lévő szervezetek is újra növekedhessenek, fontos, hogy a gazdasági lassulást követő fellendülés során a cégek minél hamarabb mérlegeljék az akvizíciók lehetőségét. Ezek a tranzakciók lehetővé teszik ugyanis a döntéshozók számára, hogy újraértelmezzék a társaságuk tevékenységét a hosszú távú, eredményes működés biztosítása érdekében”. 

Az egészségügyi szektorban a tranzakciókat várhatóan a nagyvállalatok innovatív felvásárlásai fogják hajtani, amelyek elsősorban sejt- és génterápiával foglalkozó cégeket céloznak majd.  A média- és telekommunikációs piacon a digitális szórakoztatóipari beruházások lesznek gyakoriak. A kiskereskedelmi és ipari területen a pénzügyi mérleg javítása és likviditás növelése adhat lendületet az értékesítéseknek. Mindeközben az autóiparban az olyan, már folyamatban lévő trendek, mint az elektromos járművek elterjedése ösztönzi az ügyleteket.

Világszerte a vállalatok közel fele (49%) a két évvel ezelőttivel megegyező vagy annál alacsonyabb nyereségességgel kalkulált az idei évre, a kialakult egészségügyi vészhelyzetnek köszönhetően most túlnyomó többségük (95%) még alacsonyabb profitra készül. A bevételi és a jövedelmezőségi célok teljesítése érdekében ezért jelentős átalakításba kezdett a cégek 72 százaléka, és a korábbinál rendszeresebb stratégiai és portfólió-felülvizsgálatokat terveznek. A kialakult helyzet enyhülésével prioritás lesz az új digitális és technológiai megoldásokba való beruházás (43%), illetve a portfólión belüli tőkeátcsoportosítás (42%) is.

V vagy U? Jelenleg mindenki a példátlan globális egészségügyi krízisre figyel, a döntéshozók azonban már tervezik a válság utáni időszakot

2021-be átnyúló, U alakú felépülési időszakot vár lelassult gazdasággal a cégvezetők 54 százaléka, 38 százalékuk számít arra, hogy V alakú visszaesés és fellendülés lesz, vagyis a szokásos gazdasági tevékenység már ez év harmadik negyedévében visszatér. Mivel középtávon élénkülést feltételez a legtöbb döntéshozó, 56 százalékuk továbbra is aktívan tervezi a fúziókat és felvásárlásokat (56%) a következő 12 hónapban is. Egy akvizíció során a vezetők 38 százaléka számára a megcélzott vállalat üzleti rugalmassága lesz döntő szempont.

„A válsághelyzet egyelőre nem kényszerítette terveik teljes feladására a cégvezetőket. Az akvizíciók továbbra is hatékonyan alakíthatják a vállalati portfóliókat, illetve felgyorsíthatják a társaságok előtt álló átalakulási folyamatokat. Ahogy a 2008-as pénzügyi válságot követő időszak is rámutatott, az éledező piacon sok esetben épp egy felvásárlás segíti hozzá a cégeket, hogy újra megerősödjenek és a visszaálljanak a növekedés útjára” – hangsúlyozta Nagy Ferenc, az EY Tranzakciós Tanácsadás üzletágának szakértője.

A következő időszakban tehát egy jelentős átstrukturálódásra lehet számítani. Ez az élénkülés az M&A piacon azonban csak akkor fog megindulni, ha már túl vagyunk az egészségügyi vészhelyzet nehezén.