A díjra bárki küldhet ajánlatot, újságíró, szerkesztőség, vagy akár olvasók, nézők, hallgatók is. A beküldési határidő mindig a megjelenést követő hónap 2. napja éjfélig, a következő címre: info@muosz.hu.  Online anyagoknál, vagy rádiós, tv-s produkcióknál podcastoknál, fotóknál elég a jelölt mű elérését biztosító linket elküldeni, nyomtatott cikkeknél viszont kérik a jelölt mű szkennelt változatát.

A beérkező jelölések közül a MÚOSZ 11 tagú elnöksége, a jelenlévők többségi szavazatával választja ki az adott hónapban A hónap sajtódíja elismerésre jogosult alkotást.

Az elbírálás szempontjai:

–         mennyire fontos, aktuális, közérdekű a választott téma

–         milyen mélységű a feldolgozása

–         van-e egyéni hangja, saját stílusa a műnek

–         milyen a nyelvi/képi eszköztára

–         vagy van-e olyan elsöprő jellemzője, ami az előző szempontokat mellőzve is a hónap alkotásává teszi (pl. olyan exkluzív információ, ami óriási társadalmi jelentőséggel bír)

A hónap sajtódíja elismerést elnyerő szerző oklevelet kap, valamint a MÚOSZ Szó-beszéd heti podcastjában vendégként körülbelül 50 percben kifejtheti a szakmával kapcsolatos gondolatait. A MÚOSZ minden fórumán nyilvánosságra hozza a díjazott nevét, a nyertes alkotást.

A fizikai atrocitás megengedhetetlen támadás a sajtószabadság és a szólásszabadság alkotmányos értékei ellen – írják a közleményben. Hozzáteszik: „A díjkiosztó gálán mintha mi sem történt volna,  senki nem tett említést erről az atrocitásról, mind a szervezők, mind a film alkotói hallgattak. Vasárnap viszont a rendező már bocsánatot kért az újságírótól. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Filmművészek Szövetsége leszögezi: Magyarországon törvények – Alaptörvény, médiatörvény – rögzítik a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. Ezeket mindenkinek be kell tartania. Különösen igaz ez azokra, akik munkájukkal kilépnek a nyilvánosság elé.”

Ahogy arról például a 24.hu is hírt adott, a Magyar Mozgókép Fesztivál pénteki rendezvényén Tősér Ádám meglökte, majd ordítva fenyegette meg Csákvári Gézát, a Népszava újságíróját. A rendező később úgy kért bocsánatot, hogy közben „Neymar-díjas alakításnak” nevezte Csákvári viselkedését.

Fotó: InterCom

„Cinikusan és alkotmányellenesen él vissza a kormány a rendkívüli helyzettel, amikor az ukrajnai háború miatt kihirdetett veszélyhelyzetre hivatkozva titkosította – ráadásul egy  visszamenőleges hatályú rendeletében  a koronavírus-járványt kezelő operatív törzs üléseinek jegyzőkönyveit. Éppen akkor, amikor ez ügyben bírósági eljárás zajlik, amit a HVG indított az adatok nyilvánosságáért.

Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy az Ukrajna ellen indított háborúra hivatkozva korlátozzák a Covid-járvány idején keletkezett jegyzőkönyvek elérhetőségét.

Minden magyar állampolgárnak joga van tudni, hogy mit tartalmaznak az operatív törzs jegyzőkönyvei. A nyilvánosságra tartozik, hogy a világjárvány elleni küzdelemben milyen, eddig nem publikált döntéseket hozott a kormány illetékes szervezete, különösen azért, mert a magyar halálozási adatok, és a járványellenes küzdelemre fordított kiadások még rengeteg megválaszolatlan kérdést vetnek fel. Felszólítjuk Magyarország Kormányát a jogállamiság egyik legfontosabb alapelvének betartására – a törvények nem lehetnek visszamenőleges hatályúak. Állítsák helyre az alkotmányos működés rendjét, tegyék hozzáférhetővé a jegyzőkönyveket!”

Fotó: Roman Kraft/unsplash.com

Az újságírást a New York-i Egyetemen tanulta, a The New York Timesnál volt gyakornok, rövid ideig Edinburgh-ban, a BBC Rádiónál dolgozott, majd 1971-ben került a Magyar Rádió angol szekciójába. A hiteles újságírás iránti szenvedélyét otthonról hozta magával. Édesapja, Ipper Pál 1953-tól volt a Magyar Rádió munkatársa, a hírszerkesztőség egyik vezetője, 1963-tól New York-i tudósítója.

Ipper Péter a rendszerváltás után, a médiaháború idején Ausztráliába települt, ahol hat évig volt Ausztrália legnagyobb közszolgálati rádióállomása, az SBS Radio hírszerkesztőségének a vezetője. Majd hazatért és újra a médiában dolgozott néhány éven át – írja a MÚOSZ.

Fotó: 168 Óra

A megnyitón átadták a tizennégy kategória első három helyezettjének járó díjakat és a különdíjakat is, a díjazottak nevét már korábban nyilvánosságra hozták. A pályázatra 245 fotográfus 2305 pályaművet töltött fel, a zsűrinek több mint 5800 képet kellett elbírálnia – mondta a megnyitón Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese.

A 40. Magyar Sajtófotó Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvarában május 29-ig látható.

Rédei Ferenc fotóriporter a megnyitón kiemelte: ez a tárlat mérföldkő, 40. rendezvénye annak a sorozatnak, amelyet Szalay Zoltán indított el még a Műegyetem R-Klubjában.

A Magyar Sajtófotó Kiállítással párhuzamosan az elmúlt 40 év legjobb magyar sajtófotóiból látható válogatás május 29-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, Budapesten – emlékeztetett Bánkuti András fotóriporter, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának elnöke, a tárlatok kurátora.

A sajtófotó pályázattal párhuzamosan a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya tervezői díjat és könyvpályázatot is hirdetett. A legjobb képhasználatért járó Molnár István-díjat Heltai Ákos tipográfus kapta. A Gera Mihály-díj az elmúlt öt év legszebb olyan fotóalbumát jutalmazza, amelynek képanyagát magyar, határon túli magyar vagy Magyarországon élő külföldi szerző fényképezte. Nyertese a Fortepan Masters – Kollektív fotográfia a 20. századból című kötet. Ötletgazdája és művészeti vezetője Barakonyi Szabolcs, a könyvterv kreatív koncepciója Salát Zalán Péter munkája, felelős kiadó Simó György, szerkesztő Szilágyi Róza Tekla. A kiállítás megnyitásával egyidőben jelent meg Az év fotói album, amelyben valamennyi díjnyertes kép látható – írja az MTI.

Fotó: MTI/Kovács Attila