A hazai vállalati szektor a 2025-ös évnek kicsivel optimistábban vág neki: tavalyhoz képest 5%-kal többen – összesen a felmérésben részt vevők fele – számítanak növekedésre, emellett 9%-ra csökkent azok száma, akik a bevételük csökkenésére számítanak. A növekedést prognosztizálók kétharmada 4-10%-os növekedést vizionál. Kimondottan pozitívan a válaszadók 21%-a tekint 2025-re, ők nettó árbevételük ennél is nagyobb növekedésével számolnak. A románoknál 43%, a cseheknél pedig csak 29% vár növekedést, azaz végre optimistábbak vagyunk régiós versenytársainknál.

Érdekes, hogy bár a növekedés átlagos mértéke az infláció csökkenésével szerényebb, viszont míg tavaly nagyon szélsőségesek voltak a várakozások: vagy nagy növekedést, vagy nagy csökkenést vártak, most sokkal kiegyensúlyozottabb a kép. Kivételt ez alól az egész kontinensen küszködő autóipar képez, igaz az idén elinduló zöldmezős beruházások némileg árnyalják a képet.

Az ágazatokat tekintve az FMCG és a HORECA szektor a legbizakodóbb – tavalyhoz képest is optimistább –, de a kiskereskedelemben és a logisztikában tevékenykedő cégek többsége is árbevétele növekedésére számít. Ez nem véletlen: az alapvető fogyasztási cikkek folyamatos áremelkedése bővülésre ad okot az élelmiszeriparban, amelyet a kereskedelem és az áruk szállítmányozása is követ, igaz az utóbbi esetében a benzinárak emelkedése jócskán „beleharap” a profitba.

Hosszú évek óta most először az építőiparban is végre többségben vannak a növekedést várók, az ő optimizmusuk pedig a tágabb gazdasági klíma változásának is indikátora lehet.

Bár tavalyhoz képest kevésbé borúlátók, mégis a legkevésbé magabiztosak a növekedés kérdésében az üzleti szolgáltató szektorban (BSS) dolgozók. „Fontos azonban figyelembe venni, hogy ők nagyrészt exportálnak, azaz euróban, dollárban kapják fizetségüket, ami bár nem nő, de a forint gyengélkedése miatt mégis jól fognak járni” – értékelte a helyzetet Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője. A szakember tapasztalatai szerint az üzleti szolgáltatóközpontok a magasabb hozzáadott értékű munkák felé tolódnak – hiszen az egyszerű, angol nyelvet igénylő állások India felé mozognak –, ennek köszönhetően ők most is az egyik legaktívabban toborzó szektor itthon.

Bizakodásra adhat okot a cégeknek az, hogy az üzleti kihívásokat tekintve az alacsonyabb inflációnak köszönhetően csökken a bérnyomás: a tavalyi felméréshez képest 8%-kal kevesebben jelölték meg kihívásként a megnövekedett bérköltségeket – bár továbbra is nagy jelentőséggel bír, a válaszadók 70%-a említette. A legfőbb üzleti kihívások között szerepel a működés megnövekedett költsége (46%), valamint az egyre hangsúlyosabbá váló hatékonyság is – utóbbi idén 18%-kal nőtt 43%-ra.

Stabilizálódó létszámbővítés, több elbocsátás

Az utóbbi években egyre csökkent a létszámbővítést tervező cégek aránya. A 2022-ről 2023-ra történő drasztikus csökkenés után (2022-ben 89% tervezett bővíteni, 2023-ban 34%) stagnálni látszik azoknak a száma, akik létszámbővítést terveznek. Tavaly és idén is a válaszadók 30%-a nyilatkozott az év első felére vonatkozó létszámbővítési tervről. Az előző évhez képest kicsit csökkent a „silent rightsizing” eszközét alkalmazók, azaz azok száma, akik a távozókat nem pótolják (idén a cégek 13%-a), ugyanakkor majd azonos mértékben növekedett azok száma, akik elbocsátást terveznek (idén a cégek 10%-a).

Az iparágakat tekintve az IT és telekommunikációs vállalatoknál, valamint az üzleti szolgáltatói cégeknél a legerősebb a létszámbővítési szándék: ezekben a szektorokban a válaszadó cégek közel fele vagy több mint fele tervez munkaerőfelvételt 2025-ben.  A kiskereskedelemben tevékenykedő vállalatok is toboroznának, 2024-es képest jóval bizakodóbbak, 9% helyett már 38% tervez munkaerőbővítéssel.

A munkaköröket tekintve 2025-ben a legkeresettebbek a gyártásban dolgozók, a mérnökök, a sales-esek és az IT-szakemberek lesznek. Az új autóipari cégek, a gyógyszergyártás és a többi ipari gyártó miatt sokkal nagyobb a kereslet a gyártói környezetben dolgozókra (+15%), legyen az betanított munkás, szakképzett munkaerő vagy mérnök: a válaszadók kétötöde szeretne erre a területre munkatársat felvenni. Ahogy idén is, az IT/tech állások általában a legkeresettebb munkakörök között szoktak lenni, ám most jelentősen csökkent az ezen munkakörökre való felvételi szándék tavalyhoz képest (-11%). Ennek oka a nemzetközi konjunktúrában, az állami beruházások csökkenésében és a versenykörnyezet változásában egyaránt keresendő.

Irreális bérigény és tapasztalathiány

A toborzási folyamat során most is, ahogy évek óta az irreális fizetési elvárások jelentik messze a leggyakoribb problémát, de idén 5%-kal kevesebben, a válaszadók 83%-a számolt be erről a kihívásról. Egyre nagyobb problémát jelent a jelöltek limitált munkatapasztalata vagy teljes hiánya – az előző felméréséhez képest 14%-kal többen, a döntéshozók 69%-a jelölte meg ezt akadályként. Ezeken felül a nem megfelelő nyelvtudás, valamint a cég által kínált home office lehetőség túl alacsony szintje vagy teljes kizárása szintén jelentősen nehezíti a megfelelő munkavállalók megtalálását.

A HR kihívások megoldását a szakemberek többsége már nem csak a fizetések emelésében látja, hanem az oktatásban és a tréning programokban is, amelyek akár kulcstényezők is lehetnek a produktivitás növelésében is. Ezeket tavalyhoz képest 10%-kal többen, a válaszadók 75%-a látja megoldásnak, a fizetésemelést 9%-kal kevesebben, 68%-an jelölték meg.

Tervezett béremelés és dolgozói elvárások

2024-ben a felmérésben részt vevők 30%-a tervezett 11-15%-os béremelést, de végül 5%-kal többen, 35%-uk emelte ennyivel a fizetéseket; a cégek 4%-a 16-20%-os emelést is megengedhetett; míg a cégek mintegy fele 6-10%-os emelést valósított meg.

2025-ben a válaszadók 96%-a tervezi megemelni munkavállalóinak fizetését, azonban a csökkentő infláció mellett a munkaadók által tervezett béremelések dinaminkája jelentősen lassul. 15%-nál nagyobb fizetésemeléssel senki sem tervez: a cégek 61%-ánál 6-10%-os fizetésemelés van kilátásban, több mint negyedük 1-5%-os emeléssel tervez és idén már csupán 8% kíván eszközölni 11-15%-os emelést a tehetségek bevonzása és megtartása érdekében (többek között a FMCG szektor válaszadóinak 21%-a, az ipari gyártásban tevékenykedők 13%-a vagy az ingatlan / építőipari vállalatok 12%-a).

A Randstad Hungary social media felméréséből azonban kiderült, hogy ezek a mértékű béremelési tervek elmaradnak a munkavállalók várakozásaihoz képest, ők nagyobb léptékű fizetésemelést tartanak reálisnak a jelenlegi piaci helyzetben, az elvárásaik pedig egyre nőnek. A munkavállalók majdnem fele (45%, tavalyhoz képest +20%) több mint 20%-os emelést szeretne, de a megkérdezett cégek egyike sem tervez ezzel.

Mitől vonzó a munkahely?

A Randstad HR Trends kutatásában részt vevő vállalatok továbbra is egyértelműen úgy gondolják, hogy a versenyképes fizetés és a munkavállalói juttatások (92%) tesznek egy munkahelyet vonzóvá. Emellett a munka-magánélet egyensúlyának biztosítása (77%) és a rugalmas munkavégzés lehetősége (74%) a vonzó munkahely három legfontosabb jellemzője.

A cégek által felkínált juttatások között a legnépszerűbb a mobiltelefon, a bónuszok, az utazási költségtérítés, a parkolók és a céges autók. A legszembetűnőbb az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest, hogy sokan a béren kívüli juttatások növelését és az egészségbiztosítás bevezetését tervezik. A nem pénzügyi juttatások között a tréningek állnak legelöl, továbbá sokan szeretnék ezzel párhuzamosan a coaching és mentorprogramok bővítését vagy indítását is.

Összhangban áll-e ez a munkavállalók igényeivel? A felmérés szerint az esetek döntő többségében (87%) a munkavállaló azért mond fel, mert máshol jobb ajánlattal (jobb fizetés, jobb körülmények) várják. Emellett a karrierfejlődési lehetőség is befolyásoló tényező, a válaszadók 50%-a számolt be erről, mint a felmondás okáról, azonban az összes többi indok sokkal kisebb arányban jellemző.

Vissza az irodába

Már 2024-ben is jelentősen csökkent a cégek által kínált home office napok száma, 2025-ben pedig ez a tendencia folytatódik. Bár a cégek 87%-a nem tervez változást, a 10%-uk a home office csökkentését tervezi. Tavalyhoz képest is tovább, 17%-ra nőtt azoknak a cégeknek az aránya, amelyek kizárják az otthoni munkavégzés lehetőségét. A legtöbben, a kutatásban részt vevők harmada 2 nap home office-t kínál, 4 napot szinte alig ajánlanak, 5 napot pedig már senki sem. Teljesen rugalmas a munkahelyek 12%-a.

Ennek hátterében több minden állhat: a dolgozók irodába való visszarendelése lehet a lojalitás tesztelésének vagy a dolgozói létszám racionalizálásának eszköze is, de egyaránt cél lehet az üres irodák megtöltése és az irodabérlés költségének megtérülése vagy a hatékonyság növelése is.

Növekvő bizalom az AI felé

A tavalyi évhez képest nőtt az AI használatát támogatók aránya: a válaszadó cégek közül 28% (+9%) támogatja az AI használatát, valamint 31%-ra nőtt (+3%) azok száma is, akik nyitottak a használatára bizonyos területeken. Míg 2024-ben a válaszadók 46%-nak nem voltak világos elképzelései az AI használata kapcsán, mára számuk 10%-kal csökkent, ahogy azok száma is csökkent 5%-ra, akik nem látják annak jövőbeni használatát.

A válaszadók még inkább az adminisztrációs feladatokban látják legjobban az AI használhatóságát, de sokan a marketing és reklám, a személyzeti és HR menedzsment, valamint menedzsment területén is fogják alkalmazni. 38% szerint az AI csökkenti fogja az állások számát (tavaly még pesszimistábbak voltak, 45% mondta ezt), de a vállalati vezetők 60%-uk úgy látja most, hogy az AI nem fogja befolyásolni a munkahelyek számát.

Photo by Campaign Creators on Unsplash

Az érettségivel rendelkezők és a szakmunkás végzettségűek nyilatkoztak a legnegatívabban az elégedettség kapcsán, míg a diplomások voltak a legkevésbé elégedetlenek. Életkor alapján a 40-49 évesek a leginkább elégedetlenek (53 százalék a negatívan nyilatkozók aránya). Az idősebbek, a 60-69 évesek érzik magukat a legjobban a munkában, közöttük arányaiban a legkevesebb a munkahelyével elégedetlen és a legtöbb az elégedett.

A felmérés szerint a munkavállalók 51 százaléka úgy érzi, nem igazán tudja kibontakoztatni a tehetségét a munkahelyén. Míg az érettségivel vagy valamilyen szakmunkás végzettséggel rendelkezők negatívabban ítélik meg a kérdést, 59 illetve 54 százalék gondolja úgy, hogy nem igazán tudja kibontakoztatni tehetségét a munkahelyén, a diplomások és a nyolc általánossal rendelkező munkavállalók körében ez az arány 47 illetve 43 százalék.

A válaszadók fele (49 százalék) nem lát esélyt karrierje építésére jelenlegi munkahelyén, nem tartja valószínűnek, hogy házon belül váltani tudna vagy előléptetnék. Másik szakterületre, munkakörbe történő mozgást csupán a munkavállalók 20 százaléka tartja reális lehetőségnek, míg a magasabb pozícióba kerülésre 15 százalék lát esélyt. A férfiak körében magasabb, 18 százalék azoknak az aránya, akik úgy gondolják, van esélyük előléptetésre, a nőknek csak 12 százaléka kalkulál ezzel. Összességében a legfiatalabb munkavállalók (16-29 évesek) a legoptimistábbak karrierjük cégen belüli alakulását illetően.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a munkavállalók közel fele (47 százalék) nem a jelenlegi munkahelyén képzeli el magát, és két éven belül váltani szeretne: közülük 42 százalék minél hamarabb lépne, míg 58 százalékuk képzeli el ezt a következő 1-2 évben. Bár sokan szeretnének mozdulni, a kimondottan hosszú (5+ év) távban gondolkodók aránya is magas, 32 százalék, ugyanakkor a fiatalabbak (16-29 illetve 30-39 év közöttiek) sokkal kisebb arányban (22 százalék) terveznek öt évnél is hosszabb időre. A diplomások körében is alacsonyabb a ragaszkodás: 21 százalék mozdulna, amint lehet, mindössze 10 százalék tervez öt évnél tovább.

A lakosság 44 százaléka több mint öt éve dolgozik a munkahelyén. A nem olyan régen munkahelyet váltók aránya is magas: 18 százalék kevesebb mint egy éve, míg 14 százalék 1-2 éve dolgozik az aktuális munkáltatójának. A 16-29 évesek, illetve a 30-39 év közöttiek körében jelentősen magasabb (28 és 25 százalék) azoknak az aránya, akik kevesebb mint egy éve dolgoznak csak a jelenlegi munkahelyükön, míg a 60-69 évesek esetében kiugróan sokan, 80 százalék van ugyanazon a munkahelyen több mint öt éve.

„Az Ersténél azt valljuk, ha a kollégáink elégedettek, szeretnek itt dolgozni, elkötelezettek, akkor az ügyfeleink is elégedettek lesznek, így végül a tulajdonosaink is. Több mint egy évtizede mérjük kérdőívvel munkatársaink elégedettségét, amely évek óta 70 százalék feletti, tavaly 80 százalékos eredményt mértünk. Az Ersténél a munkatársak átlagosan közel tíz évet töltenek el, amihez az is hozzájárul, hogy a karrierjük építése, az előrelépés mellett arra is lehetőségük van, hogy kipróbálják magukat más munkakörben – az elmúlt egy évben közel négyszáz kollégánk váltott másik munkakörre. Munkatársak közel 80 százaléka ráadásul ma már társtulajdonosként dolgozik a bankban. Három éve indult részvényprogramunkban az összes jogosult munkavállaló Erste részvényt kapott, és közülük sokan éltek az extra részvényvásárlás lehetőségével is” – mondta el Mihók Krisztina, az Erste HR vezetője.

Az Erste arra is kíváncsi volt, a munkavállalók mennyire tartják fontosnak önmaguk fejlesztését, mit tesznek meg ennek érdekében, illetve kire, mire számítanak ebben, milyen támogatásra van szükségük. A felmérésben több választ is meg lehetett jelölni. A válaszok alapján a magyarok a fizikai egészségük gondozását (35 százalék), ideértve például a szűrővizsgálatokon való részvételt tartják a legjobb befektetésnek személyes fejlődésük szempontjából. Ettől alig lemaradva a családi, baráti kapcsolatok rendezése (34 százalék), a rövidebb képzések elvégzése (33 százalék), az autodidakta módon történő tanulás (33 százalék), a hagyományos oktatási intézményben történő tanulás (32 százalék), a lakókörnyezet rendezettebbé, kellemesebbé tétele (31 százalék), és a mentális egészség gondozása (30 százalék) követi. A tanulásnak egyébként a 30-39 év közöttiek tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget, minden formáját 40 százalék feletti arányban jelölték meg, míg a diplomások általánosságban több önfejlesztési módszert is pozitívan ítélnek meg.

Személyes fejlődésük érdekében jelenleg a legtöbben egyedül tanulnak (35 százalék), a lakókörnyezetüket rendezik (24 százalék), társas kapcsolataik fejlesztésén dolgoznak (23 százalék), a mentális egészségüket gondozzák (23 százalék), a fizikai egészségükkel foglalkoznak (22 százalék), vagy a megjelenésük javításán fáradoznak (21 százalék). A munkavállalók mindössze 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelenleg nem dolgozik a saját fejlődésén. A fiatalok (16-29 év közöttiek) jelentősen magasabb arányban (32 százalék) foglalkoznak a mentális egészség gondozásával, míg a 60 év felettiek a fizikális egészségre fordítanak nagyobb figyelmet az átlagnál (28 százalék).

A legtöbben napi (31 százalék) vagy heti (29 százalék) rendszerességgel fektetnek időt az önfejlesztés valamilyen módjába. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők többet foglalkoznak ezzel, az érettségizettek 62 százaléka, a diplomások 75 százaléka fordít időt önmaga fejlesztésére napi vagy heti rendszerességgel, míg a nyolc általánost végzetteknél ez az arány 48 százalék, a szakmunkásoknál 54 százalék. A munkavállalók közel fele (45 százalék) éves szinten 50 ezer forintnál kevesebbet költ önfejlesztésre, mindössze 5 százalék fordít 500 ezer forintnál többet erre a célra. A férfiak, a diplomások és a fővárosban élők összességében többet költenek önfejlesztésre, míg a nők kevesebbet.

A magyarok elsősorban a saját felelősségüknek tekintik önmaguk fejlesztését (45 százalék), de sokan számítanak családi, baráti támogatásra (39 százalék). Az államtól 22 százalék, a munkahelytől 20 százalék vár valamilyen jellegű segítséget. A férfiak sokkal nagyobb arányban (25 százalék) támaszkodnának a munkahelyükre, mint a nők (16 százalék). A segítséget a legtöbben (47 százalék) anyagi jellegűnek képzelik, de a rendszeres motiváció és emlékeztető a lehetőségekről (39 százalék), illetve a szabadidő megteremtése (33 százalék) is népszerű támogatási forma. A 60 év alattiak körében magasabb a pénzügyi támogatást igénylők aránya, míg a diplomásoknak nagyobb az igényük az idő megteremtésében nyújtott segítségre, illetve a rendszeres motiválásra, emlékeztetésre.

„Önmaguk fejlesztése az Erste munkavállalói számára is fontos, a bank ezért számos képzési lehetőséget biztosít a kollégák számára a soft skill tréningektől az informatikai és nyelvi képzéseken a mentorálásig és vezetésfejlesztésig. Munkatársaink tavaly fejenként átlagosan 16 órát töltöttek ilyen, belsős képzéseken, ez összesen csaknem 52 ezer órányi tréninget jelentett. A belsős képzések mellett két év munkaviszony után, lojalitás programunk részeként lehetőség van tanulmányi támogatásra, amely akár több százezer forint is lehet. Ezt a keretet bármilyen, nemcsak a munkakörhöz kapcsolódó fejlesztésre igénybe lehet venni, például egy festő tanfolyamra, ha valaki úgy érzi, erre van szüksége ahhoz, hogy ki tudjon teljesedni” – tette hozzá Mihók Krisztina.

Photo by Annie Spratt on Unsplash

Kettős kép látható a dolgozó fiatalok munkahelyi elégedettségét illetően a K&H legújabb kutatása szerint, amely a 19-29 éves városi lakosok körében készült a második negyedévben – közölte a pénzintézet.

Marad a megbecsültség

A megkérdezettek 44 százaléka érezte úgy, hogy kifejezetten vagy eléggé megbecsülik a munkahelyén, míg 38 százalékuk átlagosnak minősítette a helyzetét ebből a szempontból. 14 százalék nem igazán érzi magát megbecsültnek és csak 4 százalék volt azok aránya, akik úgy látják, hogy munkaadójuk egyáltalán nem becsüli meg őket.

Jelentős eltérés látható a megbecsültséget érző fiatalok között a korosztályos bontást tekintve. A 19–25 éves korosztályba tartozók 52 százaléka számolt be erről, az idősebbek – 26-29 évesek – körében viszont mindössze 34 százalékos volt az arányuk. Vagyis amíg a fiatalabbak fele tapasztalja azt, hogy megbecsülik a munkáját, a picit idősebbeknek csak a harmada. Az elmúlt 12 évre visszatekintő adatsor azt mutatja, hogy az említett közel 44 százalékos arány megfelel a hosszú távú átlagnak. A helyzet tehát évtizedes távlatban változatlan.

Másik állás?

A felmérés válaszadóinak 33 százaléka látja úgy, hogy nagyon könnyen vagy inkább könnyen találna másik állást, ha úgy gondolná, hogy váltásra van szüksége. 31 százalék azok aránya, akik átlagosnak látják az esélyeiket. Eléggé kemény diónak látja az állásváltoztatást a megkérdezett 24 százaléka, nagyon keménynek majdnem 12 százalékuk. Tehát összességében az a helyzet, hogy az elhelyezkedésüket borúlátóan megítélő fiatalok enyhe többségben vannak a mostani felmérés szerint.

A hosszú távú tendencia úgy fest, hogy 2012 és 2017 között lassan, fokozatosan emelkedett az optimisták aránya, majd ezt követően két éven át általában 30 százalék felett alakult. Ezután a koronavírus-járvány visszaesést hozott, majd 2022-től ismét visszatért az általában 30 százalék feletti érték, akik bizakodóak a könnyű munkahely váltás tekintetében.

A K&H ifjúsági index felmérés résztvevői kicsit pozitívabban látták a munkájukat az idei második negyedévben, mint az azt megelőző időszakban. A válaszadók 58 százaléka inkább szereti vagy szereti a munkáját és érdekli, amit csinál, bár a 19–25 évesek körében még 66 százalék, a 26–29 éveseknél már csak 48 százalék ez az arány. Hosszabb távon 45 és 50 százalék között alakult azok aránya a fiatalok körében, akik szeretik a munkájukat.

Az idei év áprilisa és júniusa közé eső időszakban az átlagosnál jobbnak látták munkahelyi fejlődési és előrelépési lehetőségeiket is a magyar fiatalok. Közel 36 százalékuk egyértelműen vagy inkább pozitívan nyilatkozott erről. Ugyanekkora volt azok aránya, akik bizonytalanok e tekintetben. A munkahelyükön maguk előtt lehetőségeket látók aránya 2012 és 2016 között a 17 és 27 százalékos sávban ingadozott, majd 2017 elején hirtelen 36 százalékra ugrott, ezután bő öt éven át nagy változásokkal a 20 százalékos tartomány aljáig hullámzott. Ezt követően, 2022 közepétől csak időnként és csak kicsit került 30 százalék alá.

Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash

Az IT-piacon akad olyan cég, amely a megszokott juttatások mellett, ingyenes nevezést biztosít a legnagyobb hazai tömegsport rendezvényekre vagy ajándék családi korcsolyapálya-belépőt ad a munkatársaknak. És olyan is, amely ingyen ebédet hozat az iroda előtti foodtruckból, vagy egy menő bárba hívja meg egy-két tüzes italra munka után a kollégákat, akiknek a születésnapjukon grátisz szabadnap jár.

Az ilyen megoldások egy részét a jogalkotó is támogatja, kedvezményes adózással érdekeltté teszi mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat az igénybevételükben. A béren felüli tételek egyszerre biztosíthatnak juttatást kedvező feltételek mellett a munkavállalóknak, és szolgálhatják a munkáltatók érdekét a munkaerő megtartásában.

Adózási szempontból négy csoportba oszthatóak:

1. adómentes juttatások (0%)
2. ún. béren kívüli juttatások (28%)
3. béren kívülinek nem minősülő, ún. egyes meghatározott juttatások (33,04%)
4. munkabérként adóztatandó juttatások (46,5%)

Adómentes juttatások

Az adómentes juttatások széles körét ismeri a jelenlegi szabályozás. Kulturális szolgáltatásra (mozijegy kivétel) vagy sportesemény belépőre adómentesen fejenként maximum a minimálbér összegét, azaz 232.000 Ft-ot lehet fordítani évente. Szintén e csoportba tartozik a munkáltató által juttatott óvodai-bölcsődei díj, a számítógéphasználat, a továbbképzések, illetve az e-kerékpárok biztosítása és a munkába járási költségek megtérítése is.

Az adómentes juttatások közé sorolható a COVID járvány alatt bevezetett „Home-office költségtérítés”, amelynek célja, hogy az otthoni munkavégzés miatt megnövekedett költségek (pl. közüzemi számlák) egy részét a munkáltató fizethesse ki. Az így adott „rezsiátalány” a minimálbér 10 százalékáig, havi 23.200 forintig adómentes juttatásnak minősül.

Béren kívüli juttatás

A béren kívüli juttatások legnépszerűbb eleme a SZÉP kártya rendszer. Továbbra is munkavállalónként legfeljebb 450.000 Ft éves keretet biztosíthatnak a munkáltatók. 2023 januárjától az eddigi három alszámla (szálláshely, vendéglátás és szabadidő) megszűnt, így egyetlen számlán rendelkezhetnek a SZÉP-kártya juttatásukkal a dolgozók.

Béren kívülinek nem minősülő, egyes meghatározott juttatások

E körbe tartozik például a céges telefon magáncélú használata, az üzleti ajándékok köre, bizonyos feltételekkel a csoportos életbiztosítás, a csekély értékű ajándék (a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékben legfeljebb évi három alkalommal), de a SZÉP kártya esetében a kedvezményesen adózó értékhatárt meghaladó juttatás is.

Munkavállalói Résztulajdonosi Programon (MRP)

Ritkán kerül megemlítésre e körben, az ún. Munkavállalói Résztulajdonosi Program – pedig kifejezetten alkalmas a munkavállalók ösztönzésére, közép-hosszútávú megtartására, miközben kedvező adózással is párosul. Az MRP lényege, hogy a munkavállalók – közvetlenül vagy közvetve – részesedhetnek a cég eredményéből, és ezáltal érdekeltté válnak a minél sikeresebb működésben. Az így kapott juttatás után általában kizárólag szja fizetési kötelezettség (15 százalék) keletkezik.

Parkolás, mint cafetéria?

A munkáltató adómentesen biztosíthatja magánszemély részére személygépkocsi magáncélú használatát, és ahhoz kapcsolódóan úthasználatra jogosító bérletet, jegyet. Az adómentesség ebben az esetben fennáll mind a hivatalos célú, mind a személyes személygépjármű-használatának esetében. Az Szja tv. ugyanakkor nem nevesít kifejezett mentességet, költségtérítést a parkolási költségek kapcsán (akár utcai parkolás, akár „saját névre szóló” parkolóhely esetében), így főszabályként – abban az esetben, ha a munkáltató közvetlenül megtéríti a munkavállaló parkolási költségeit – az így juttatott parkolási hozzájárulás a 4. kategóriába esik, és munkabér módjára adózik. Más megítélés alá eshet az az eset, ha a munkáltató meghatározott számú parkolóhelyet bérel, amelyet valamennyi munkavállalója igénybe vehet, de a tényleges igénybevétel nem névre szól, és az egyedi igénybevétel nem követhető. Ebben az esetben szóba jöhet a 3. kategória szerinti minősítés is, amelynek adóterhe bő 13 százalékkal kedvezőbb.

A belvárosi parkolóházak többféle módon szolgálhatják ki a munkavállalók igényeit, a Care Park hálózatánál jelenleg a legkedveltebb szolgáltatás a bérletes parkolás, amely 2022-ben a több mint félmillió behajtás 40 százalékát tette ki.

Ennél a lehetőségnél a vállalat bérletkártyát vásárol a munkavállalóinak, amellyel korlátlan mozgással vagy limitált behajtással is tudnak közlekedni, így mindig annyi dolgozó hajthat be a flottából, amennyit épp az adott cég egyszerre engedélyez. Ezek a bérletkártyák számos módon konfigurálhatók, megadott napokra, napszakokra beállíthatók.

A munkavállalók kaphatnak feltöltőkártyás bérletkártyát is, amelyre a munkaadó és a dolgozó egyaránt képes egyenleget feltölteni, így akár munkaidőn kívül is – ugyancsak kedvezményesen – használhatja a parkolót – írják.

Fotó: Austin Distel/unsplash.com

A dicséretet sokszor adni és fogadni is nehéz, különösen igaz talán ez a munkahelyi környezetben, ahol gyakran a munkaadónak és munkáltatónak is problémát okoz megtalálni a megfelelő körülményeket, hogy kifejezésre juttassák véleményüket.

„Elismerni, megdicsérni valaki munkáját nem egyszerű: írj neki egy post it-et, vagy veregesd hátba? Mi van akkor, ha nem látod őt egy hétig? Valószínűleg mire legközelebb találkozol vele, kimegy a fejedből az egész. Pedig a visszajelzés lényege, hogy azonnal elismerjük a másik munkáját” – mondta Pintér Antal, a Praisio alapítója, mely fejlesztés éppen abban nyújt segítséget, hogy gyorsan és könnyen kollégánk vagy beosztottunk tudtára hozzuk, hogy elégedettek vagyunk a munkájával. Pozitív visszacsatolás nélkül lanyhulhat a munkavállalók munkakedve, teljesítményük rendszeres elismerése (vagy adott esetben a konstruktív kritika megfogalmazása) nélkülözhetetlen a motiválásukhoz. A Praisio nevű platformon arra is van lehetőség, hogy megkérjük felettesünket vagy kollégáinkat, hogy véleményezzék a teljesítményünket, így még teljesebb képet kaphatunk arról, mások hogyan gondolkodnak munkánkról.

A koronavírus óta megnőtt azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik hibrid módszerben, részben irodából, többnyire azonban otthonról dolgoznak. Az ő esetükben, mivel a kollégáikkal többnyire csak online térben tudnak kapcsolatot tartani, még ajánlottabb a Praisio használata, hiszen így könnyebben tisztába kerülhetnek saját maguk és munkájuk értékével, teljesítményük minőségével. A világjárványtól függetlenül is igaz, hogy a munkavállalók kevés visszajelzést kapnak munkáltatójuktól, ezáltal csökken a motivációjuk, és sokan új munkahely után néznek. Egy cég csak akkor lehet sikeres és stabil, ha a fluktuáció minél minimálisabb szintre szorítják vissza, a munkaerő megtartásához pedig nem feltétlen az év végi bónusz, hanem a következetes és rendszeres visszajelzések is szükségesek. Pont erre kínál tökéletes megoldást a Praisio, mely használatával a munkavállalók azt érezhetik, hogy a vállalat értékes és megbecsült tagjai, lehetőségekkel a fejlődésre, szakmai előmenetelre – írják.

A gyors siker jelzi, hogy nagy a szükség az online eszközre

A nemrég megszületett online eszköz kéthetes ingyenes tesztidőszakára már a megjelenése napján kétszáznegyvenhárom cég regisztrált, köztük olyan óriásmárkák, mint az Apple, a Nike vagy Coca-Cola. A február elején, a Product Hunt nevű nemzetközi platformon bemutatkozó Praisio célja, hogy a munkatársak több és átgondolt minőségi visszajelzést kaphassanak a vezetőktől és egymástól is. A magyar fejlesztésű online eszköz segítségével a felhasználók néhány kattintással, mobilról vagy számítógépről, bármikor tudnak visszajelzést küldeni a munkatársaiknak. „ A Praisio arra is lehetőséget ad, hogy üzenetünket a cég idővonalán is megjelenítsük, így az egész cég láthatja a pozitív teljesítményt és az érte begyűjtött elismerést”, tette hozzá Pintér Antal. A felületen zajló kommunikáció tengernyi értékes adatot kínál a vezetők és a HR számára: kiderül többek között, hogy kik a legelkötelezettebb munkatársak, és kik azok, akik „perifériára szorultak”, de az is lekövethető, hogy az egyes osztályok vagy munkatársak milyen munkaviszonyban állnak egymással.

Nagy lemaradást kell behoznunk

Bár már tizenöt éve felfedezték, hogy nagy szükség van a munkaadóknak a visszacsatolásra, idehaza csak nagyon kevesek lehetnek elégedettek ebből a szempontból. A pozitív kritikák, konstruktív észrevételek elengedhetetlen feltételei annak, hogy a munkaadó fejlődni, változtatni tudjon, a dicséretek új lendületet, motivációt adnak a munkának. Czinege Andor, szervezetfejlesztési szakértőtől megtudtuk, a legtöbb vezető (tévesen) úgy gondolja, az ő feladata a hibák korrigálása, ha pedig valami jól megy a maga útján, azt természetesnek veszi. A szakember szerint a másik nagy tévhit a vezetők fejében, hogy a dicsérettől a munkavállaló elbízza magát. Fontos a beosztottak haladását figyelemmel kísérni, és ehhez kapcsolni a visszajelzéseket. Ha a munkáltató nem így tesz, könnyen lehet, hogy negatív fókuszúvá válik a visszacsatolási rendszere.

Fotó: Headway/unsplash.com

Így választanak munkahelyet a fiatalok

A PwC felmérésének eredménye azt mutatja, hogy a 19-28 éves korosztályban a csökkenő bizonytalanság nem állította vissza a pandémia hatására átalakult prioritásokat, sőt bizonyos szempontok tovább erősödtek: az alapbér továbbra is a legfontosabb tényező. Ezt követi a munkaidő feletti kontroll, azaz a rugalmas és kiszámítható időbeosztás. A fiatalabb munkavállalók még azt is elfogadják, hogy a rugalmasság alkalmanként túlterheléshez vezet, viszont elvárás, hogy ezt a vállalat megfelelően kompenzálja.

A járvány hatására jelentősen átalakult a fiatalok munkahelyhez való hozzáállása. Az új helyzetben egyértelműen nőtt a vállalati kultúra szerepe, amely nemcsak a magasabb munkavállalói élmény, hanem a sikeres és a vonzó munkáltatói márka kulcsa is. Az alkalmazottak és az álláskeresők számára megnőtt a közvetlen kollégák és a vezetési stílus fontossága, ezek a tényezők a negyedik és az ötödik helyen állnak a 2021-es összesített rangsorban a fiatalok esetén. A tapasztaltabb munkavállalók számára még ennél is fontosabb a közvetlen vezető személye – ők a harmadik legfontosabb tényezőként nevezték ezt meg – amelyben a pandémiának is szerepe lehet.

„Ez az eredmény egyértelművé teszi a házi feladatot a vállalatok és vezetőik számára: a szervezeteknek alkalmazkodniuk kell az új elvárásokhoz. Újra kell gondolniuk a távmunka és az irodai munkavégzés arányát, vagy a napon belüli flexibilitás fogalmát, és meg kell érteniük, hogy a munkavállalóik más kereteket és módszereket szeretnének a munkavégzésre és a kapcsolatok építésére. Emellett nőttek az elvárások a vezetők felé, nagyobb átláthatóságot, nyílt, őszinte és hiteles kommunikációt várnak az alkalmazottak” – emelte ki Bencze Róbert, a PwC Magyarország People & Organisation, HR-tanácsadási szolgáltatások igazgatója.

Honnan fogunk dolgozni?

A tapasztalatok alapján a vállalatok eltérő módon cselekszenek most, hogy már nyitott a lehetőség a visszatérésre. Sok szervezet megőrzi a hibrid munkavégzést, van, aki visszaáll a teljes irodai jelenlétre, és van, aki még progresszívabbá válik.

Az otthoni munkavégzés kapcsán eltérőek a tapasztalt és pályakezdő munkavállalók elvárásai. A 28 év felettiek számára a távmunka lehetősége kiemelten lényeges, a negyedik legfontosabb munkahelyválasztási szempont. A fiatalok számára ugyan számít az irodai munkavégzés – hiszen segíti őket a tanulásban, kapcsolatépítésben -azonban a válaszaikból az is kiderül, hogy nem térnének vissza egy olyan vállalathoz, amely úgy dönt, hogy nem alkalmazza többé a home office lehetőségét.

A munkavégzés helye kapcsán földrajzi eltérések is kirajzolódnak a fiatalok körében: a fővárosiak számára az otthoni munkavégzés döntő fontosságúnak bizonyult; itt a nyolcadik helyet érte el, míg az ország keleti régióiban egyre hátrébb szorul; az észak-alföldi régióban pedig csupán a 23. helyen áll.

Kinek a felelőssége a továbbképzés?

A PwC globális vezérigazgatói felmérése szerint a vezérigazgatók 83%-a tervez vállalatuk digitális átalakulásába fektetni. A felgyorsult folyamatok még több tudást és készséget követelnek majd a munkavállalóktól, miközben a szociális és érzelmi intelligencián alapuló kompetenciák már eleve felértékelődtek a szervezetekben.

„Az alkalmazottak tisztában vannak azzal, hogy az automatizáció és a munka változó jellege miatt elengedhetetlen a készségeik fejlesztése, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak. Többségük nyitott is új kompetenciák elsajátítására, akár teljes átképzésre. Sürgető a kérdés tehát, hogy kinek a felelőssége a továbbképzés. Felmérésünk egyértelművé teszi, hogy a munkaerő a képzéseket a munkaadóktól várja el” – mondja Örkényi Zoltán, a PwC Magyarország People & Organisation, HR-tanácsadási szolgáltatások menedzsere.

PwC 2021 Legvonzóbb Munkahelye Díj iparági kategória győztesei

A PwC 2021 Legvonzóbb Munkahelye Díjakat összesen tíz iparági, valamint egy összesített kategóriában osztották ki a kutatásban részt vett, 16-28 év közötti válaszadók értékelése alapján.

Autóipari gyártó

1. Audi Hungaria
2. Mercedes-Benz
3. BMW

Energetika és közüzem               

1. MOL Magyarország
2. MÁV
3. MVM Csoport

FMCG   (Fast Moving Consumer Goods – gyorsan forgó fogyasztási cikkek)

1. Coca Cola
2. Procter & Gamble
3. Hell Energy

Gyártó 

1. Bosch Csoport
2. LEGO
3. National Instruments

Gyógyszeripar 

1. Richter Gedeon
2. Egis
3. TEVA

Kiskereskedelem          

1. Aldi Magyarország
2. IKEA
3. Lidl Magyarország

Pénzügy             

1. OTP Bank
2. Morgan Stanley
3. K&H

SSC/BSC             

1. British Petroleum (BP)
2. GE
3. Deutsche Telekom IT Solutions

Technológia     

1. Microsoft Magyarország
2. Samsung
3. EPAM

Telekommunikáció és média   

1. Magyar Telekom
2. RTL Magyarország
3. Vodafone

Összesített 1. helyezett             

OTP Bank

A koronavírus olyan világválságot okozott, amelyben közvetlenül vagy áttételesen mindenki érintett.  Ebben a sorsközöségben előtérbe került az egymásra figyelés, a humánum, és ez a munkahelyeken különösen erősen érződik.

A Groupama Biztosító legfrissebb országos kutatásában többek között arra kereste a választ, hogy milyen következményekkel járt a munkaerőpiacon az a sok változás, ami már az első hullámban is érintette a munkahelyeket, és milyen hatásai lehetnek ezeknek hosszú távon.

A gyors intézkedéseket és a korrekt tájékoztatást mindennél többre értékelik a kollégák

„Megváltozott a munkaidőm, megnőtt az elvégzendő munka mennyisége, módosították a feladatkörömet, otthonról dolgozom, mások a munkatársaim” – jellemzően ezeket a változásokat élték meg az emberek a munkahelyükön tavasszal. Nem volt egyszerű az alkalmazkodás az új helyzethez, ennek ellenére 100-ból több mint 60 dolgozó alapvetően elégedett volt a járvánnyal kapcsolatos munkahelyi intézkedésekkel. Főleg azt díjazták, ha a munkaadó minden tőle telhetőt megtett a munkahelyek megőrzéséért, a cég működőképességének fenntartásáért. Nagyra értékelték azt is, ha a vezetés gyorsan lépett és korrekt módon tájékoztatta a dolgozóit.

A vezető személye még a magasabb bérnél is fontosabb

A járvány változást hozott abban is, hogy a dolgozók mi alapján ítélik meg a munkahelyüket. Az emberek kétharmada számára továbbra is elsődleges, hogy bejelentett munkaviszonyt ajánljon a munkáltató. Az egy évvel korábban készült, hasonló felmérés eredményéhez képest azonban érezhetően előtérbe került a munkahely stabilitása és a közvetlen vezető személye. Az, hogy jól ki lehessen jönni a vezetővel még fontosabb szempont, mint az, hogy ugyanazért a munkáért magasabb fizetést kapjanak.

„Tavasszal, a hónapokig tartó otthoni munkavégzés alatt óhatatlanul beszűkült a világ, mindenki szinte csak a közvetlen kollégáival és vezetőjével tartotta a kapcsolatot. Ebben a szituációban különösen meghatározó volt, hogy a vezető hogyan viszonyul a más-más élethelyzetben lévő munkatársaihoz, hogyan közvetíti és alkalmazza a vállalat döntéseit. Nem véletlen tehát a közvetlen vezető szerepének felértékelődése – mondja Marton Klaudia, a Groupama Biztosító humánerőforrás igazgatója.

„Nem is tudtam, hogy ilyen jó helyen dolgozom”

Az, hogy egy munkahelyen milyen járványügyi intézkedéseket vezettek be, befolyásolta a dolgozók véleményét a munkahelyükről. Csaknem minden harmadik ember mondta azt, hogy ebben az időszakban javult a cégéről kialakított képe, és csak fele ennyien jelezték, hogy romlott a megítélésük munkáltatójukról.  A legnagyobb pozitív változás a pénzügyi, az informatikai és egyéb üzleti szolgáltatások területén következett be. Ezekben a szektorokban a bevezetett intézkedéseknek köszönhetően a dolgozók 44 százaléka tekint a korábbinál pozitívabban a munkahelyére.

Mindenki óvatosabb a munkahelyváltással

Százból 17-en tervezik jelenleg, hogy munkahelyet váltanak, 13-an már egy éven belül. Főleg a fiatal fővárosiak, valamint azok a dolgozók keresnek új állást, akik a járvány miatt a jelenlegi munkahelyükön valamilyen megterhelő, nyugtalanító változást tapasztaltak. Egy éve ez az arány még jóval magasabb volt, ami egyértelműen arra utal, hogy a koronavírus a munkaerőpiacon nagyobb óvatosságra készteti a munkavállalókat. A kutatás megerősítette, hogy a cégek járványügyi intézkedései jelentősen befolyásolták a dolgozók munkahelyváltási terveit. A megkérdezettek harmada számolt be arról, hogy még ha korábban fontolgatta is, most kevésbé szeretné otthagyni meglévő állását, és csak fele ennyien mondták ennek az ellenkezőjét.

„A válaszokból látszik az is, hogy az emberek értékelik a cégek erőfeszítéseit, amit az egészségük és a munkahelyük megőrzése érdekében tesznek. Most, a második hullám idején elsődlegesen fontos feladat a vállalatok számára, hogy olyan megoldásokat találjanak, amellyel megóvják a dolgozók egészségét és biztosítják a hatékony munkavégzést is. A home office nem minden munkakörben működik jól, ezért nagy odafigyeléssel, empátiával és rugalmassággal lehet csak a következő hónapok munkarendjét kialakítani” – összegezte Marton Klaudia.

A legfrissebb kormányrendeletek egy része azt szabályozza, hogyan igényelhető állami forrás a munkabérek kifizetéséhez. A csökkentett munkaidős foglalkoztatás, illetve a kutató-fejlesztő állások támogatásának célja, hogy megmaradjanak a munkahelyek és a munkavállalók is a bérükhöz jussanak a válsághelyzet idején.

Ezeket a támogatásokat az összes érintett munkavállaló esetében egyszerre kell kérelmezni, ami a nagyobb létszámú cégek esetében alapos előzetes tervezést igényel. Az időzítést jól kell megválasztani, mert a cég gazdasági helyzetének későbbi romlása esetén a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó munkavállalók utáni támogatást további munkavállalókra már nem lehet igényelni, míg a csökkentett munkaidőhöz kapcsolódó támogatást csak a támogatási időszak és a létszámtartási időszak leteltét követő egy hónap elteltével lehet (amennyiben még fennáll a támogatás igénybevételének lehetősége). A támogatásokat a munkaadó ugyanakkor nem csak a veszélyhelyzet időtartama alatt, hanem annak megszűnését követő egy hónapon belül is kérelmezheti, így alkalmas lehet a válság elhúzódó hatásainak kezelésére is.

A rendelet tételesen nem határozza meg, mely esetekben, milyen gazdasági helyzetben lévő munkáltató részére adhatóak a támogatások, így ez kormányzati megfontolástól függhet.

Csökkentett munkaidő, teljes munkabérrel

Az új rendelkezések alapján az állam köztehermentes támogatást nyújthat annak érdekében, hogy a munkavállalók csökkentett munkaidős foglalkoztatás mellett is hozzájussanak a teljes bérükhöz és a munkáltatók az elbocsátás helyett megtarthassák a munkaerőt.

A támogatás legfeljebb három hónapra szól, ami elegendő lehet arra, hogy a járványhelyzet kezdeti legnehezebb szakaszát átvészelje a munkáltató, cserébe vállalnia kell a teljes munkavállalói létszám megtartását a támogatás idejére és további egy hónapra.

Az állami hozzájárulás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésekori havi nettó távolléti díj – azaz az alapbér, teljesítménybér és bérpótlékok alapján számítandó összeg – harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka. Célszerű a támogatást igénybe vevő munkáltatóknak a munkaidőt ilyen arányban csökkenteni, hiszen ettől eltérő mértékű változás esetére az új szabály nem tartalmaz konkrét rendelkezést, és a támogatás mértéke bizonytalan lehet. A támogatás havi összegének meghatározásakor a maximálisan figyelembe vehető távolléti díj legfeljebb a nettó minimálbér kétszerese.  Ezzel kapcsolatban többekben kérdésként merült fel, hogy csak azon munkavállalók esetén vehető-e igénybe a támogatás, aki távolléti díja nem haladja meg ezt az összeget. Vélhetőleg a helyes értelmezés az, hogy a támogatás járhat az ennél magasabb keresetűeknél is, csak számítási alapjának ez a maximuma.

A támogatás a munkáltató és a munkavállaló együttes kérelmére adható. A csökkentett munkaidő és bér tehát egyoldalúan nem rendelhető el a munkáltató által, annak feltételeiben a munkavállalókkal meg kell állapodni.

A csökkentett munkaidőn túl egyéni fejlesztési időben is meg kell egyezni, melynek mértéke a kiesett munkaidő 30%-a. Ezen időszak alatt a munkavállalónak rendelkezésre kell állnia, a munkáltatónak pedig munkabért kell fizetnie. A rendelet szövege alapján nem egyértelmű, hogy a munkavállaló a csökkentett munkaidő 30%-ban nem köteles munkát végezni, hanem képzésre kötelezhető vagy ez a 30%-os rendelkezésre állási időszak a csökkentett munkaidőn felül értendő; de a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján ma megjelent Tájékoztató alapján az utóbbi értelmezés a helyes.  A rendelet nem határozza meg, hogy a munkavállalónak részt is kell-e vennie képzésben, illetve milyen képzésre kötelezhető, ez a lehetőség a munkáltató igényétől, illetve a felek megállapodásától függhet. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a támogatással együtt a munkabér összege a támogatás időtartama alatt eléri a munkavállaló távolléti díját, így a fejlesztési időre a munkáltatónak ugyanazt a bért kell fizetnie, mint amit a munkában töltött időre fizet.  Ez azt is jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló munkabére a minimálbér kétszeresénél magasabb, ebben az esetben a munkáltatónak kell kipótolnia az állami támogatás által nem fedezett részt, hogy a munkavállaló a támogatási időszak alatt is az eredeti távolléti díjának megfelelő összeghez jusson, amely esetben a munkáltató fizetési kötelezettsége a fejlesztési időszak alatt meghaladja a 30%-ot.

A támogatáshoz a munkaadónak be kell mutatnia, hogy a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás gazdasági indoka a veszélyhelyzettel közvetlen és szoros összefüggésben áll. Alá kell támasztania azt is, hogy a munkavállalók megtartása nemzetgazdasági érdek. A jogszabály nem definiálja, hogy mi minősül nemzetgazdasági érdeknek és így az a támogatást odaítélő kormányzati megfontolástól függhet.

Fontos szem előtt tartani, hogy a támogatás ideje alatt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el a támogatott munkavállalók számára. Tehát a válság kapcsán kialakuló esetleges hektikus üzletmenetben egy váratlanul bejövő nagyobb munka ellátását túlóra nélkül kell megoldani.

Támogatás a kutató-fejlesztő munkavállalók foglalkoztatásához

A kihirdetett rendelet szerint az állam a veszélyhelyzettel összefüggő gazdasági okból támogatást nyújt a kutató-fejlesztőt foglalkoztató munkáltató számára. A rendelet nem tartalmazza kifejezetten, de nyilvánvalóan a kormányzati szándék a kutató-fejlesztő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók megtartásához való segítségnyújtás és azt az ezzel kapcsolatos nehézségekkel küzdő vállalkozások igényelhetik.

A támogatás időtartama ez esetben is legfeljebb három hónap, és a támogatás havi összege legfeljebb 318 920 forint, illetve 670 000 bruttó bér alatt annak arányos része. A munkáltatónak vállalnia kell, hogy a munkavállalót legalább a támogatás időtartamával megegyezően a munkabér csökkentése nélkül tovább foglalkoztatja, valamint azt is, hogy megtartja korábbi munkavállalói létszámát is.

Egyoldalúan elrendelhető hosszabb munkaidőkeret – hogyan lehet megoldás?

A munkáltatók a veszélyhelyzet fennállása alatt egyoldalúan – akár a kollektív szerződéssel szemben – az eddigi maximális négy, illetve hat hónapos munkaidőkeret helyett akár huszonnégy havi munkaidőkeretet is elrendelhetnek. Így ahol a járvány miatt jelentősen lecsökkent vagy leállt a működés, a dolgozók kényszerű elbocsátása helyett a munkáltatók átszervezhetik a munkaidő felhasználását és ezzel fenn tudják tartani a foglalkoztatást. A munkavállalókat a jelenlegi leálláskor vagy csökkentett működéskor pihenőidőre vagy csökkentett munkaidőre osztják be, és amikor újraindul vagy felpörög a működés, akkor hosszabb idő áll rendelkezésre a ki nem használt munkaidő felhasználására. A munkavállalóknak így megmaradhat a munkahelye és eredeti bére is.

A munkáltatók részéről figyelembe kell venni, a munkavállalók felé pedig fontos garanciális szabály, hogy a hosszabb munkaidőkeret esetén is pihenőidőre és maximális munkaidőre vonatkozó szabályokat be kell tartani.

A dolgozó fiatalok 68 százaléka, azaz tízből heten érzik stabilnak a jelenlegi állásukat, ez az optimizmus pedig megfelel az elmúlt két évben látott trendnek. Mindössze 11 százalék nem tartja stabilnak a munkahelyét – derült ki a K&H ifjúsági indexéből, amely a 19-29 éves korosztály munkaerőpiaci helyzetét vizsgálta 2019 negyedik negyedévében.

Az érintett fiatalok az elhelyezkedési lehetőségeket is pozitívan értékelték: 36 százalékuk szerint szükség esetén könnyen találnának másik munkát, és csak 10 százalék mondta azt, hogy nagyon nehezen tudna új állást szerezni. Egyébként a férfiak sokkal magabiztosabbak voltak: 44 százalékuknak nem jelentene ez gondot, szemben a nők 24 százalékos arányával.

Fontos rekord született
Csúcsot döntött az egyik fontos mutató: a dolgozó fiatalok közel fele, 46 százaléka érzi úgy, hogy a jelenlegi munkahelyén megbecsülik, hasonlóan magas arányra nem volt még példa a felmérés több mint hét éves történetében.

Érdekesen alakultak a nettó fizetésre vonatkozó várakozások is. A dolgozó fiatalok hatoda – 16 százaléka – számít nagyobb, az inflációt meghaladó fizetésemelésre. Jelentősek azonban a régiós különbségek: a fővárosban és környékén, valamint a nyugati országrészben élők negyede vár ilyen emelést, a keleti megyékben élő társaiknak viszont csak 4 százaléka tudja ezt elképzelni. A többség, a dolgozó fiatalok 53 százaléka kevésbé látja pozitívan a helyzetet: ők csekély mértékű – infláció alatti – béremelést várnak, míg változatlan nettóra az érintettek ötöde számít, 10 százalék szerint pedig elképzelhető, hogy kevesebbet fog kapni. Ez pedig leginkább a fővárosiakra és a 19-25 évesekre jellemző.

Mindez számokban a következőt jelentheti: a múlt év első tizenegy hónapjában 242 300 forint volt a nettó átlagfizetés, amennyiben ez a Magyar Nemzeti Bank által várt 3,5 százalékos infláció felett, például 4 vagy 5 százalékkal növekedne, az 252-254 ezer forintos nettó átlagbért jelent.

Hol kezdjük a keresést, ha betelt a pohár és mennyire használjuk az állásportálokat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ. A több mint 1000 kitöltő részvételével készült kutatásból izgalmas adatok derültek ki.

Szemünk a pályán

Megdöbbentő, de a válaszok tanúsága szerint téves a feltételezés, hogy már csak akkor nézelődünk az ajánlatok között, ha aktív álláskeresők vagyunk. A kutatásban részt vevők közel 52 százaléka ugyanis akkor is folyamatosan böngészi az állásajánlatokat, ha éppen nem gondolkodik a váltáson. Mindez az egyre kényelmesebb online megoldásoknak, valamint a magyar munkaerőpiac sajátosságainak is köszönhető. Nagyot fordult a világ az elmúlt évtizedben, hiszen az élethosszig tartó állás fogalma a váltásra való hajlandóság növekedésével eltűnni látszik. Amennyiben egy munkavállalót bármilyen módon is foglalkoztatja a váltás gondolata, akkor nézelődni kezd. Sőt, sokan már akkor is, ha elégedettek a munkahelyükkel, méghozzá azért, mert tisztában szeretnének lenni a piaci értékükkel.

Talán annak is köszönhető, hogy sokan folyamatosan a piacon tartják szemüket, hogy rengeteg, akár személyre szabott lehetőség áll rendelkezésre az online felületeken. Ezzel párhuzamosan persze a munkaadók is folyamatosan pásztázzák a kínálatot, és rendszeresen keresik meg az ígéretesnek tűnő munkavállalókat ajánlataikkal. Kereslet és kínálat talál egymásra tehát, hiszen a megkeresett munkavállalók tájékozottságuknak köszönhetően az esetek többségében tisztában vannak azzal, mennyit érnek, ebből kifolyólag pedig el tudják dönteni, hogy mérlegeljék-e az ajánlatot.

Hódítanak az internetes állásportálok

A felmérésből az is kiderül, hogy álláskereséskor a legnépszerűbb felületek az online állásportálok lettek. A kitöltők közel 96 százaléka az online állásportálokra szavaz, mindössze 2 százalék az, aki fejvadász segítségét veszi igénybe. A válaszadók 69 százaléka feliratkozott valamelyik álláskereső portál hírlevelére, így azt is elmondható, hogy a kutatásban részt vevők nagy része napi szinten értesül lehetőségeiről.

20 másodperc alatt dől el minden

Köztudott az is, hogy napjainkban már nem elég egy telegépelt fehér lapot benyújtanunk önéletrajzként. Egy jobb állásra a mai napig számtalan jelentkezés érkezik, és kutatások bizonyítják, hogy egy nagy volumenű kiválasztási folyamatban egy HR-szakember átlagosan 20 másodperc alatt dönti el, esélyt ad-e a jelentkezőnek vagy sem. Éppen ezért a jó CV kitűnik a tömegből, ha szépen szerkesztett, lényegre törő és olyan kvalitásokkal rendelkezik, melyeken azonnal megakad az azt olvasó HR-es szeme. Természetesen nem kell azonnal grafikust fogadnunk, mert az interneten is számtalan szerkeszthető sablon áll rendelkezésre. Ezt választotta a kitöltők többsége is, 45 százalékuk online elérhető mintákat keres és közel 9 százalékuk veszi igénybe szakértő segítségét.

Kijelenthetjük tehát, hogy az állásportálok, melyek minden eddiginél könnyebbé teszik a munkaerőpiac saját szempontjaink szerinti radarozását, egyúttal a munkavállalói szokások megváltozásához is vezettek: eddig soha nem látott szintre emelték a munkaerőpiaci (ön)tudatosság szintjét.

A Workaniáról

A Workania.hu a közel ötezer aktuális álláshirdetésével Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb állásportálja. Több mint 12 éves tapasztalattal és finn anyavállalatának köszönhetően nemzetközi háttérrel rendelkezik. A legkorszerűbb technológiai fejlesztéseket ötvözi az egyszerűséggel, így biztosítva a munkavállalóknak és a munkaadóknak a gyors és eredményes egymásra találást.