Ez az ambíció azonban nem áll összhangban a karriercélok hagyományos értelmezésével: már nem feltétlenül csak a hagyományos értelemben vett karrierépítést jelenti. A munka és a magánélet egyensúlya, a rugalmasság és a méltányosság áll most a karrierdöntések középpontjában.

Bár a magyarországi válaszadóknak mintegy fele tartja magát ambiciózusnak, mégis a globális átlagnál kevésbé érdekli őket a karrierépítés és az előmenetel, illetve csupán a válaszadók mintegy negyede mondana fel a munkahelyén, ha az nem kínálna karrierépítési lehetőséget. A magyarok közel fele egyáltalán nem törekszik az előrelépésre, elégedett a jelenlegi pozíciójával, míg 60%-uk szívesen marad egy olyan munkakörben, amelyet szeret még akkor is, ha nincs lehetőség az előmenetelre.

A munkahelyválasztásnál a karrierépítési lehetőségnél sokkal fontosabb a munka és a magánélet egyensúlya, amely már megközelíti a fizetést a munkavállalók prioritási listáján. A globális adatok alapján ugyanolyan fontos a két faktor, és Magyarországon is szinte ugyanolyan súllyal szerepel a dolgozóknál. Míg a fizetést a magyarok 95%-a tartja fontosnak a jelenlegi és a jövőbeli munkahelyek szempontjából, a munka és a magánélet egyensúlyát 93%. Ám csak 38%-uk mondana fel a munkahelyén, ha az megakadályozná abban, hogy élvezze az életet – ez 10%-kal marad el a globális átlagtól, ami arra utalhat, hogy a magyarok nagyobb mértékben függnek anyagilag a munkahelyüktől.

Az, hogy a munkavállalók nem szeretnének előléptetést, nem jelenti azt, hogy nem érdekli őket a fejlődés. A Randstad Workmonitor kutatás magyar résztvevőinek 70%-a (a felmérésben részt vevők 72%-a) fontosnak tartja a képzést. A munkavállalók szeretnék fejleszteni kommunikációs és prezentációs készségeiket (25%), nagy hangsúlyt fektetnének arra, hogy a jövőre nézve biztosítsák készségeiket a mesterséges intelligencia (27%), a programozás/kódolás (26%) és az informatikai képzésekkel (23%), de leginkább well-being és tudatosságra nevelő képzésekre (30%) vágynak, ami a munka és a magánélet egyensúlyára való törekvést tükrözi.

Egyensúly és rugalmasság mindenek felett

A munka és a magánélet egyensúlyának fontossága a rugalmas munkavégzés iránti igényben is megmutatkozik. A munkavállalók továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek a munkavégzés helyét és idejét érintő rugalmasságra – annak ellenére is, hogy a munkáltatók egyre inkább az irodába való visszatérést szorgalmazzák.

A magyar munkavállalók 38%-a számolt be arról, hogy az elmúlt hónapokban a munkáltatója szigorúbbá vált az irodai jelenléttel kapcsolatban.

A Randstad korábbi, HR Trends 2024 kutatásából kiderült, hogy összességében kevesebb napot tölthetnek otthoni munkavégzéssel a dolgozók 2022-höz képest. A cégek 17%-a ajánl heti 3 nap home office lehetőséget a 2022-es 27% helyett. A teljesen rugalmas munkavégzést ajánlók aránya 12%-ra csökkent, ugyanakkor a home office-t eltörlők aránya 11%-ra emelkedett, továbbá a korábbi 10% helyett ma már a cégek 19%-a várja el, hogy minimum egy napot az irodában töltsön a dolgozó. A legjellemzőbb itthon a heti 2-3 nap home office, és a cégek 91%-a nem tervez már ebben változást idén, tehát úgy tűnik, ezt tartják ideálisnak.

A Randstad legújabb Workmonitor kutatása szerint az otthonról történő munkavégzés 5-ből 2 munkavállaló számára nem képezi alku tárgyát, sem globális szinten, sem Magyarországon. A felmérés résztvevőinek 37%-a nyilatkozott úgy, hogy megfontolná a felmondást, ha több időt kellene az irodában töltenie. A magyar válaszadók a globális átlagnál jobban ragaszkodnak a már megszokott munkafeltételekhez, megváltoztak az elvárásaik, 44%-uk felmondana, ha többet kellene az irodába menniük. (Ám nem csak a magyar munkavállalók készek távozni, Új-Zéland, Ausztria, Hong Kong, az Egyesült Királyság, Ausztrália és India munkavállalóinak is fele vagy több mint fele felmondana, ha többet kellene az irodában dolgozniuk.)

Annak ellenére, hogy a munkavállalók egyre jobban tartanak munkahelyük elvesztésétől (tavalyhoz képest Magyarországon is 10%-kal többen, a válaszadók 44%-a), a rugalmasság továbbra is meghatározza a munkavállalóik prioritásait. A munkavégzés térbeli és időbeli rugalmasságát leginkább a Z-generáció tartja a legértékesebbnek, de természetesen a korcsoportok mellett régiók és iparágak szerint is találunk különbségeket. Míg globális szintén kicsivel fontosabb a rugalmas munkaidő, mint a munkavégzés helyét érintő rugalmasság (41% és 37%), a magyaroknak szinte ugyanolyan fontosak (33% és 34%) – bár elmarad a globális adatokhoz viszonyítva.

„A rugalmas munkavégzéssel kapcsolatos ellentétek idén tovább erősödhetnek” – állítja Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője, aki szerint a munkáltatók számára továbbra is versenyelőnyt jelent a rugalmas munkavégzés biztosítása. „A vállalatvezetőknek meg kell találniuk a működőképes egyensúlyt a munkaerő bevonzása és megtartása, valamint a stratégiai érdekek tekintetében, hiszen a munkáltatói értékígéretnek továbbra is fontos részét képezi ez a dimenzió” – tette hozzá.

Photo by Annie Spratt on Unsplash