A széles körben ismert nyelvművelő 1960-ban diplomázott. A Magyar Tudományos Akadémián több funkcióban is dolgozott, majd az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar tanára volt. Szerkesztőként és rovatvezetőként is tevékenykedett több lapnál. Országos ismertségre az 1987-ben indult Álljunk meg egy szóra című televíziós másorral tett szert. Grétsy László 91 éves volt.

Fotó forrása: Wikipedia, készítette: FORTEPAN / SZALAY ZOLTÁN, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=74391844

A szakember elmondta, hogy az agyunk a magnézium 70 százalékát elhasználja. Mivel folyamatosan működik szüksége van az állandó utánpótlásra. Azért a fogyasztásával sem szabad elmenni a falig. 375 mg a napi ajánlott bevitel ebből az ásványi anyagból.

„Különböző magnéziumformák léteznek. Szervetlen magnézium például a magnézium-oxid, amely csekély mértékben hasznosul a szervezetben, ezért nem a legjobb választás. A szerves magnéziumsók közül a magnézium-laktát laktózt tartalmaz, ezért a tejre, laktózra érzékenyeknek nem ajánlott. A magnézium-biszglicinát viszont képes segíteni a relaxált állapot elérését. Nyugtató hatású, megnövelheti a mélyalvási ciklus hosszát” – mondta Molnár Nikoletta.

Hozzátette, hogy a magnézium esszenciális ásványi anyag. Rengeteg enzimreakcióhoz szükséges, gyakorlatilag a teljes szervezet működéséhez kell. Éppen ezért sokkal inkább a magnéziumot kellene pótolnunk rendszeresen, mint a C-vitamint. Különösen a dohányosoknál, illetve az alkoholt fogyasztóknál ürül ki gyorsan a szervezetből. Nekik különösen oda kellene figyelniük a magnéziumpótlásra. A hiánya ugyanis okozhat memóriaproblémákat, depressziót, izomgörcsöt, koncentrációcsökkenést, vércukorszint- ingadozást is.

Ha így tekintünk a felmérésre, akkor az adatok azt mutatják, hogy a 16–29 éves fiatalok legalább egy harmada nem érzi jól magát a jelenlegi magyarországi viszonyok között, sőt, 40 százalékuk több évre is szívesen lenne külföldön munkavállaló. Három éve, a Magyar Fiatalok 2020 kutatásban még csak 21 százaléknak voltak hosszú távú munkavállalási szándékai, azaz megduplázódtak az adatok – írja a HVG.

A külföldi letelepedést érintő kérdést a kutatók különösen közhangulati jellegűnek vélik, hiszen jóval nagyobb elszántság, elköteleződés, előkészület, anyagi és egyéb befektetés szükséges a kivitelezéséhez, mint akár egy Erasmus-ösztöndíj elnyeréséhez, vagy egy rövid távú külföldi munkavállaláshoz.

A 2023. májusi adatok szerint minden harmadik (35%) magyar 16−29 év közötti fiatal fejében megfordult már a gondolat, hogy inkább itt hagyja az országot és másutt élje az életét. Ez az aggasztó adat – hangsúlyozzák a kutatók – leginkább dühöt, frusztrációt, elkeseredettséget mutat az ifjúsági réteg egy részében. A három évvel ezelőtti számokhoz képest (11 %) ez több mint háromszor magasabb érték.

A jómódú, ellenzéki érzelmű gimnazisták tanulnának elsősorban külföldön

Nemzetgazdasági előnnyel jár, ha egy fiatal Magyarországon kívül is tanul középiskolában, egyetemen, majd hazajőve kamatoztatja a megszerzett ismereteit. Rövidebb távú külföldi tanulási szándékokról vagy külföldi diplomaszerzésről a „magas státuszú” fiatalok számolnak be: ha mindkét szülő diplomás, akkor a külföldi tanulási szándék aránya megduplázódik. De még ennél is fontosabb tényező az életkor és vele szoros összefüggésben a jelenlegi iskolai szint. A legfiatalabbak, azaz a 16−19 évesek körében 42, míg a gimnazistáknál 50 százalék azok aránya, akiknél szóba jöhet, hogy fél-egy évig külföldön tanuljon, illetve, hogy akár külföldön szerezzen diplomát.

A külföldi tanulási szándékok pártpreferenciák mentén is érdekes összefüggést mutatnak. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a 2022-ben együtt induló ellenzéki pártok, valamint a preferenciájukat titkolók körében felülreprezentáltak a külföldön tanulni szándékozók. A Fidesz és a Mi Hazánk fiatal szavazói azonban kevéssé vágynak a Magyarországon kívüli tanulásra – írják.

Fotó: Kari Shea/unsplash.com

A konferenciát Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke nyitotta meg és vezette le. Köszöntő beszédében kiemelte, örömteli, hogy a tudás palotájában ilyen sok szakember gyűlt össze az oktatás, a média, a tudomány, az IT-szektor, a kormányzat és a civil szféra területeiről, és még hackereket is sikerült megnyernünk.

Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke “Belső világunk és az információrobbanás hatásai a memóriafolyamatokra” címmel tartott előadást. Felhívta a figyelmet arra, milyen neurológiai problémákhoz vezet a gyermekek céltalan szörfözése az interneten. llyenkor ugyanis fokozatosan elvész a motiváció, az érzelmi viszonyulás, viszont teleíródnak az agy átmeneti tároló rekeszei olyan információkkal, amelyekből egyetlen eredeti, új gondolat sem fog támadni. Azt tanácsolja a szülőknek, tudatosan keressenek olyan elfoglaltságot gyermekük számára, amely gazdagítja a belső világukat, és érdekesebb mint a világháló.

Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, az NKE Kiberbiztonsági Kutatóintézetének vezetője a deepfake-jelenségről szólt előadásában. Kifejtette, a mesterséges intelligencia témakörébe tartozó technológiák évek óta komoly kihívás elé állítják a kiberbiztonsági szakembereket. Ezen belül a deepfake az egyik olyan megvalósítás, amelynek szerepéről és veszélyeiről számos tanulmány született, de érdemi technológiai védelem még nem terjedt el ellene széles körben. Eközben a kiberbűnözés, a kiberhadviselés, a kiberkémkedés és a hacktivizmus területén sorra látnak napvilágot olyan hírek, melyek arra utalnak, hogy a támadó oldal aktívan használja ezt a megoldást. Különös hangsúlyt ad a témának az orosz-ukrán háború, ahol rögtön az összecsapások elején mindkét fél élt a deepfake-kel. Ez a technológia villámgyorsan fejlődik, ezért fontos, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon. Krasznay Csaba vezette le a kerekasztal-beszélgetést a hackerekkel, amely az internethasználatot a másik oldalról mutatta meg.

Klausz Melinda, a kozossegi-media.com ügyvezetője elmondta, hogy egy ‘átlagos’ tini naponta 9 órát aktív az online térben, ebből egyre több időt töltenek a TikTokon és a legújabb közösségimédia-felületen, a BeRealen vagy éppen a Poparazzin. Bár ez utóbbi, eredetileg vidám, táncos videókat bemutató platform, mára igencsak veszélyes, sőt életveszélyes tartalmakat is bemutat, és sokszor erre ösztönző challengeket is tartalmaz, nagyon sok szülő nincs tisztában ezzel. Az új felületek már nem csupán arra biztatnak, hogy magunkról készítsünk tartalmakat, hanem a barátainkról is, így gyakran adatvédelmi kérdéseket is felvetnek. A TikTok ráadásul minden korábbinál gyorsabban ráhangolódik a felhasználó igényeire, így nem csupán beszippantja és addiktív módon függővé teszi a gyerekeket, hanem a kínai államnak szolgáltatott adatok által könnyen kiismerhető, manipulálható és akár zsarolhatóvá is válhat a felhasználó.

Szabó Péter, a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója prezentációjában azt járta körül, hogyan lehetnek biztonságban a gyerekek a világhálón. Sok praktikus internet-biztonsági tanács létezik, amelyeket érdemes betartani. Alapvető például, hogy erős jelszót használjunk, ne osszunk meg olyan tartalmakat, amelyekből bárki rájöhet arra, hogy hol lakunk. Ne mondjunk olyan véleményt, amely a végén gyűlöletbeszéddé alakulhatna. Ne piszkáljuk egymást a neten. Ezen kívül kiemelte a szülők és az oktatók szerepét. A gyerekekkel ki kell alakítani egy olyan légkört, amibe hajlandóak bevonni minket.

Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus előadásában rámutatott: egy friss magyar kutatás szerint a mai középiskolások mintegy 20 százaléka kütyüfüggő. Ez napi hat óra netezést jelent. Ezért lényeges, hogy fokozatosan vezessük be a gyerekeket az internet világába, kezdve ott, hogy pici korában mennyi mesét néz, és szabjuk meg a kereteket. A szakember úgy véli, hogy a bizalom kialakítása a családon belül kulcsfontosságú, azért, hogy a gyermek ne meneküljön az online térbe. Szülőként akkor lehet jól jelen lenni a gyerekek digitális világában, ha a fokozatos partnerséget tartják szem előtt.

Bereczki Enikő ifjúsági- és generációs szakértő, mentálhigiénés prevenciós specialista “A rejtélyes Z generáció – Együttműködés a mai tizen- és huszonévesekkel” című előadásában arról beszélt, hogy a mai Z generáció (1996 és 2009 között születtek) tagjait számos olyan hatás éri, melyek erőteljesen formálják a nemzedék karakterisztikáit. Ilyen például a világjárvány, a szomszédos háború és az annak hátterében megjelenő gazdasági válság, a folyamatos online kitettség, az influenszerek hatása és az ehhez kapcsolódó holdudvar-hatás. A megváltozott társadalmi, és a nevelésben megjelenő szokások miatt ma már elengedhetetlenül fontos a bizalomépítés és a nyitás a Z generáció felé, ahhoz, hogy az idősebb korosztály tagjai is befolyással legyenek az életükre. A szülők, a pedagógusok és a munkáltatók is lehetnek influenszerek (befolyással bíró személyek), ha az előítéleteket félreteszik, és mentori attitűddel nyújtanak iránymutatást.

A zárszóban Edvi Péter kihangsúlyozta, hogy valamennyi előadó, résztvevő és a szervezők is egyetértettek abban, mennyire fontos a gyerekek, tanárok és szülők oktatása a biztonságos internethasználatra. Erről a NAT-ban is több információ szerepelhetne. Azt is megállapították, hogy az internettel kapcsolatos törvények szabályozása többször túlzó, elévült, ezeket a mai követelményeknek megfelelően módosítani kellene.

Homokot vinni a sivatagba olyan, mint vizet önteni az óceánba: értelmetlen – gondolhatnánk. Pedig az Egyesült Arab Emirátusok – egy jórészt sivatagos ország – éppen ezt teszi mint a világ egyik legfontosabb homokimportőre. Hiába van tele ugyanis a sivatag homokkal, az nem alkalmas építkezésre. A megfelelő homok viszont lassan globális hiánycikké válik, a fogyatkozó kínálat és a növekvő kereslet pedig fenntarthatatlan és ökológiai katasztrófával fenyegető, önsorsrontó praktikákra sarkallja a világ megannyi országát.

Sokan hasonlítják manapság a homokot a kőolajhoz – mégpedig joggal. A két nyersanyag ugyanis sok tulajdonságában hasonlít egymáshoz, és ezek sajnos mind kedvezőtlenek ránk, illetve bolygónkra nézve. Mindkettő létrejöttéhez geológiai léptékben is rengeteg idő szükséges, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani, használat után visszaalakítani eredeti formájába (bár az újrahasznosítás lehetséges) – olvasható a New Scientistben. De a hasonlóságok itt még nem érnek véget.

Mindkettő kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és mindkettő készletei kifogyóban vannak, pedig jelen tudásunk szerint a homok és a kőolaj is elengedhetetlenül szükséges megannyi iparág fennmaradásához.

Természetesen ezek homokéhsége eltörpül az építőipar mellett, hiszen a világ homokkitermelésének hetven százaléka a beton előállítására megy el. (Itt felkaphatják olvasóink a fejüket, mondván, a betonban nem homok, hanem sóder van. Ugyanakkor a két nyersanyag alapvetően azonos, azzal a különbséggel, hogy a sóderben a 0,06–2 milliméteres szemcsemérettel definiált homokfrakció mellett nagyobb kavicsok is vannak.)

Első hallásra az elfogyó homokról szóló hírek szöges ellentétben állnak azzal, hogy más hírek viszont évtizedek óta az elsivatagosodás veszélyeire figyelmeztetnek. A sivatagok terjedésével nemhogy fogyna, hanem éppen gyarapodik a világ homokállománya. Hogy is van ez? „A betonkészítés szempontjából elsőrendű fontosságú a homok felületi érdessége és szemcsemérete. A sivatagi homok ehhez túl apró szemű, sima felületű, és sok esetben nemkívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Emellett az agyagtartalmú homokok ugyancsak alkalmatlanok a betongyártásra, mert a szemcsék felületén lévő agyag rontja a cementkötés minőségét – mondta Török Ákos egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Tudományos Bizottságának elnöke. – A sivatagi homok vas-oxidos bevonata ugyancsak hátrányos a betonkészítés szempontjából, hiszen hajlamossá teszi a korrózióra.”

Az építkezési szempontból legjobb homokot a tengerparton, folyómedrekben, illetve homokbányák mélyén találjuk. Ennek mennyisége azonban korántsem olyan határtalan, mint a sivatagok végeláthatatlan dűnéi. Pedig alig felmérhető, hogy milyen mennyiségben van rá szükségünk. Az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célra, olvasható az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben. Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot betongyártásra fordítottunk. Csak a Dubaj partjai mentén épített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe (egy köbméter tömege nagyjából másfél tonna). Török Ákos és munkatársai a Londoni Geológiai Társaság kiadásában megjelent kötetben közölt tanulmányukban kimutatták, hogy a világszerte kitermelt kőzetek összértéke mintegy 886 milliárd dollárra tehető. Ez még viszonylag csekélynek tekinthető (tonnánként nagyjából 17 dollárnak felel meg), ugyanakkor a jövőben egészen biztosan drágulni fog a kőolajhoz hasonlóan.

Nem alakult ki a középosztály

A 13 560 fő megkérdezésével, a Heti Válasz és az Origo médiatámogatása mellett megvalósított Osztálylétszám2014 kutatás az egyén rendelkezésére álló gazdasági, kapcsolati és kulturális tőke szemszögéből térképezte fel az aktuális hazai osztályszerkezetet.

Az eredmények alapján a magyar társadalom osztályszerkezetével kapcsolatban az ezredfordulón megfogalmazott várakozások nem teljesültek, és a mai napig nem alakult ki a középosztály. A társadalom rétegei egyfajta körte formában épülnek egymásra, amely a legszélesebb alsóbb osztályoktól felfelé haladva egyre keskenyedik. Az osztályok közötti átjárás korlátozott – míg lejjebb kerülni viszonylag könnyű, addig felsőbb osztályba lépni meglehetősen nehéz.

Ugyanakkor a többség számára nem fontos az osztályhoz tartozás, a többi „osztálytárssal” való azonosulás – a magyar társadalomban gyenge az osztálytudat. Az ország területileg is megosztott: óriási a szakadék a fővárosi-nagyvárosi és a kisvárosi-falusi lakóhely között.

Az egyén társadalomban elfoglalt helye szempontjából fontos, hogy mekkora jövedelemmel és vagyonnal rendelkezik, milyen az iskolai végzettsége, mivel foglalkozik hivatásszerűen, mennyi embert ismer és ezek az ismerősök mely társadalmi csoportba tartoznak. Sokszor az alapján sorolnak valakit az elitbe, hogy milyen sok a pénze, holott az is fontos, hogyan tölti a szabadidejét, milyen kapcsolatai vannak, és hogyan használja azokat. Sokat elárul valaki pontos társadalmi helyzetéről az, hogy jár-e nyaralni, és ha igen, hová, milyen zenét hallgat vagy éppen összejár-e a barátaival.

Így épül fel a magyar körte

A gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke dimenziói alapján a kutatók a következő osztályokat találták:

Elit (2 százalék, legfeljebb 200 000 ember)

Gazdagok és a magas kultúra különböző szegmenseinek fogyasztói, ugyanakkor kapcsolati szempontból zárt csoport. Nagyon magas körükben a felsőfokú végzettségűek és a budapestiek aránya, státuszuk gyakorlatilag „örökletes”, hiszen már szüleik is hasonló társadalmi körülmények között éltek.

Felső közép (10,5 százalék, szűk egymillió ember)

Fővárosi és nagyvárosi lakóhelyen élnek, mind a gazdasági, kulturális és kapcsolati tőke terén jó eredményeket mutatnak. Magasan képzettek, sok embert ismernek és kapcsolataikat jól is használják. Rendszeresen járnak színházba, sok szabadidővel rendelkeznek, sportolnak, aktív közösségi életet élnek.

Feltörekvő fiatalok (6 százalék, mintegy félmillió ember)

Ők azok a fiatalok, akik jelenleg főleg még szüleik pénztárcáját használják a mindennapokban, de tudásuk, saját és szüleik kapcsolatai révén bennük van a jövő ígérete – bármi lehet belőlük. Az összes társadalmi csoport közül ők az újtőke maximális felhasználói: a tudásmenedzsment, az információkezelés vagy a személyes kapcsolatok működtetésének gurui. A csoport egy részét a fiatalos attitűddel rendelkező középkorúak alkotják.

Vidéki értelmiség (7 százalék, 600 000–700 000 ember)

A vidéki értelmiség mindennel rendelkezik, amivel a felsőbb társadalmi osztályok, de mindenből kevesebb van neki. Ők a kisvárosi tanárok, orvosok, helyi közéleti szereplők, akik mindenkit ismernek. Átlagos, de biztonságos jövedelemmel rendelkeznek, járnak nyaralni, magas a kultúra iránti igényük, többnyire állami alkalmazottak vagy vállalkozók.

Kádári kisember (17 százalék, mintegy másfélmillió ember)

A kádári kisember „éldegél”. A mindennapokban nehezen, de kijön a jövedelméből, nyaralni nem jár, alig beszél idegen nyelvet, inkább állami munkahelyen dolgozik, ahol irodai foglalkozást űz. Főleg kisebb településen él.

Sodródók (18 százalék, 1,6–1,7 millió ember)

A feltörekvő fiatalok mellett a másik fiatalos réteget a sodródók adják, akiknek szülei nem az elitbe, hanem a középosztályba tartoznak. Képzetlenebbek, nincs elég kapcsolatuk (sem személyes, sem szervezeti), nem járnak színházba, nem olvasnak könyveket, viszont nagyon otthon vannak az újkultúrában. A mindennapoknak élnek, ugyanakkor újkultúra-tudásuk (internet) akár feljebb is viheti őket a társadalomban. A réteg fiataljainak egy jelentős része a „mamahotel” viszonylagos biztonságában él.

Munkások (16,5 százalék, mintegy másfélmillió ember)

A réteg tagjai döntően szakmunkás végzettségűek, viszonylag sok embert ismernek, de kötődéseik alacsony presztízsűek. Kis vagyonnal, jövedelemmel rendelkeznek, és egyáltalán nem fogyasztanak kultúrát, barátokkal ritkán járnak össze, leginkább otthonukban szórakoznak, „tévéznek”. A munkásokat a leszakadtaktól egyetlen tényező különbözteti meg: az ide tartozóknak van munkája, azonban amint elveszítik az állásukat – tartalékok híján – azonnal a leszakadtak osztályába kerülnek át.

Leszakadtak (23 százalék, bő kétmillió ember)

A magyar társadalom számosságában legnagyobb rétege a leszakadtak köre. Nem csupán anyagi, jövedelmi, vagyoni helyzetük rendkívül kedvezőtlen, de kapcsolatszegények, kultúrafogyasztásuk pedig elhanyagolható. Jelentős körükben a szakképzetlenek aránya: ha dolgoznak, fizikai vagy mezőgazdasági munkát végeznek, de leginkább munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, segélyezettek, és magas körükben a rokkantak, illetve az öregségi nyugdíjasok aránya. Megállapítható, hogy szüleik is hasonló jellemzőkkel bírnak: azaz a legalsó réteg is újratermeli önmagát.

A társadalom alsóbb csoportjai kisvárosi, falusi lakóhelyeken koncentrálódnak, főként körükben jelennek meg az önmagukat romaként meghatározó válaszadók.

Gyenge az osztálytudat

Az osztály-hovatartozás érzete Magyarországon nem erős: saját bevallása alapján a magyar társadalom alig valamivel több, mint fele tartja magát valamely osztályhoz tartozónak (58 százalék). Akik úgy érzik, tartoznak valamilyen osztályhoz, azok inkább a közép-alsóközép osztályokhoz sorolják magukat.

A legalsóbb és egyben a számított értékek alapján legnépesebb társadalmi osztályba tartozónak kevesen vallották magukat – vélhetően nem szeretik magukat e csoportban látni, ezért aztán inkább úgy tekintik, nem tartoznak semmilyen osztályhoz.

Nincs önmagát elitként definiáló közösségünk sem, a felső középosztályba pedig saját bevallása alapján három százalék tartozik, miközben az elit és a felső középosztály összesen a társadalom 12,5 százalékát adja. Az önbevallásról szóló adatok szerint a válaszadók nem szívesen sorolják magukat az alsó és felső társadalmi osztályokba.

Ma Magyarországon a lakóhely és az életkor a rétegződésben elfoglalt társadalmi pozícióban meghatározóbb, mint azt a korábbi mérések alapján vélelmezni lehetett. A nemek szerint nincsenek jelentős különbségek, az iskolai végzettség azonban továbbra is meghatározó, alapvető szempontja a társadalmi hovatartozásnak.

Megállapítható, hogy a felsőbb társadalmi osztályok tagjai jellemzően fővárosi/nagyvárosi lakóhelyen élnek és magasan iskolázottak, míg a vidéki kisvárosi/falusi lét, valamint a képzettség hiánya szinte determinálja az alsóbb osztályhoz való tartozást.

A részletesebb cikk hamarosan következik.