Magyarországon már csak egy multinacionális lemezkiadó van jelen, viszont ezzel szemben élénken működnek a kisebb hazai kiadók. Mi az életképességük titka?

Ennek az éremnek két oldala van. Nem azért vonultak ki a multikiadók Magyarországról, mert a függetlenek kiszorították őket, hanem mert nem érte meg nekik itt maradni. Egy nagy kiadó elsődleges feladata, hogy a saját világsztárjait eladja egy adott országban. A CD piac összeomlásával nem volt elég bevételük a költségeik fedezéséhez.

A függetlenek pedig rugalmasan tudtak hozzáállni a piac változásához. Sok mostani kiadó a koncert- és műsorszervezői cégek közül kerültek ki, vagy menedzserek voltak, így az ideális 360 fokos kiadói együttműködést meg tudták valósítani. Szerintem pont ez a titok – már, ha van ilyen – hogy megfelelő gyorsan reagáljunk a változásokra.

A fizikai lemezkiadásnak kardinálisan megváltozott a szerepe. A digitális bevételek önmagukban tudják pótolni a bevételkiesést?

Mi 2003 óta adunk ki hangfelvételeket. Mire elértük azt a nagyságot, hogy sok CD-t tudtunk volna eladni, már nem volt kinek. Tehát nekünk nem voltak óriási CD eladásaink, eleve ehhez a környezethez vagyunk szokva.

Amúgy nagyon pozitív irányba fejlődik a digitális értékesítési hálózat. Számunkra nem az a cél, hogy egy vélelmezett időpont CD bevételeit elérjük. Hanem, hogy a hang és képfelvételek előállításához, finanszírozásához elegendő forrást tudjunk biztosítani. Mostani tendenciák alapján, ha nem is elegendő magában a digitális bevétel ehhez, de a fejlődés alapján egyre többet segít.

Miből tevődik össze a zeneiipar digitális bevétele?

Vannak a reklámalapú bevételek. Ez leginkább a Youtube-ot jelenti. Van a letöltés, mint az iTunes. Ez csökkenő tendenciát mutat. És vannak az előfizetéses/stream szolgáltatások, mint a Deezer vagy a Spotify, amelyek pedig szépen fejlődnek.

A booking és a lemezkiadás egyre jobban összefonódik. Tisztán lemezkiadásból ma már nem lehetne fenntartani egy céget?

Nem lehet. Mi például egy komplex szolgáltatást nyújtunk a művészeknek. Aminek része a kiadás, a digitális értékesítés, a marketing és a booking is. Ezek összesített bevételének egy része forgatódik vissza a hangfelvétel előállítására. Ha ezt nem a kiadó fizeti, mert a megállapodása alapján nem kap bevételeket a koncertekből, akkor legtöbbször a zenész finanszírozza meg.

A tehetségkutatókból kikerült győztesek mennyire piacképesek?

Jelenleg egy olyan médiakörnyezetben vagyunk, ahol a zeneipar legfontosabb alapja, a „slágergyártás” ellehetetlenült, hiszen nagyon kevés rádió van, és azok nagy része nem nagyon játszik magyar zenét. Így rendkívül fontos minden előadó számára egy országos média. Pláne, ha heteken keresztül szerepelhet benne. Ráadásul nem a bulvár híreivel, hanem saját magát adja, és zenél. Ezek alapján nagyon jó lehetőség egy-egy ilyen megjelenés.

Ami az idővel változott, hogy sokkal tudatosabbnak kell lennie az előadónak egy ilyen műsorban, mint pár évvel ezelőtt, hiszen nagyobb a verseny. Sokan azt gondolják, hogy elég szerepelni egy tehetségkutatóban, és minden jön magától. De nem, ez után kell jönnie a legkeményebb munkának.

Te javasolnád egy ma induló fiatal tehetséges zenésznek, zenekarnak a tehetségkutatók útját?

Igen. Ez is egy olyan marketingelem, mint a klip vagy a rádió. Nagyon okosan kell beleépíteni a karrierbe.

A Youtube és a Facebook ma már fontosabb promóciós eszköz, mint a klasszikus média az együttesek életében?

Talán még nem. És talán azért, mert nem a teljes közönség használja ezeket. A tévé és a rádió még mindig szélesebb réteget ér el. De nem hiszem, hogy a messze van az az idő, amikor a legfontosabb lesz.

Nemzetközi kiadóknál bevált szokás az, hogy akkor foglalkoznak egy új együttessel, ha már eleve produkál egy komoly Youtube-nézettséget. Itthon ez hogyan működik?

Egy kiadói szerződés eldöntése külső információk alapján történik. Ez nem azt jelenti, hogy csak akkor szállunk be egy produkcióba, ha millióan nézték meg a videóját, hanem hogy keresnünk kell olyan kapaszkodót, ami előrevetíti a sikert. Lehet ez egy jó formáció, egy jó dal, egy jó felület.

Megfordítom a kérdést. Miért gondolja egy együttes azt, hogy neki szüksége van kiadóra?

Egy bizonyos szintig szerintem nincs szükség kiadóra. De tapasztalatom szerint egy karrierfejlődési szakaszban egy produkció nem tud mindenre figyelni, és nincs meg sem a tapasztalata, sem a kapcsolatrendszere.

Persze vannak kivételek. De csak néhány produkciót lehet látni, akik saját erőből lettek nagyon sikeresek, sok-sok pedig el sem jut addig a küszöbig, hogy észlelhetőek legyenek a közönség számára.

A rádiós játszás feltétele egy zenekar sikerélnek?

A produkciók 90%-a nem működik rádiós sláger nélkül. A fennmaradó 10% sikeres tud lenni netes felületeken keresztül. De meggyőződésem, hogy ez folyamatosan el fog tolódni a netes felületek irányába.

Nagyon divatosak manapság Európában is a nemzetközi showcase fesztiválok. Ezek az események valódi hatást tudnak gyakorolni a zenei életre és a nemzetközi kapcsolatokra?

Külföldi példák alapján igen, a magyar zenekarok pedig még csak az út elején járnak. Egy showcase fesztiválon való részvétel nem csak azért fontos, mert utána az előadónak lehetősége adódik elindulni egy európai karrier felé, hanem rengeteg tanulási és fejlődési lehetőséget jelent, kapcsolatokat tud építeni. Európában minden ország piaca más és más. Ezt megtapasztalni és erre felkészülni olyan rutint adhat az egy produkciónak, ami a saját – akár – itthoni karrierjében is pozitív hatással lehet.

Miért olyan nehéz kijutnia egy magyar zenekarnak a nemzetközi piacra?

Egyelőre sok minden hiányzik. Talán a legfőbb baj, hogy a magyar rádiók a magyar zenekaroktól másfajta zenét várnak el, mint ami külföldön sikeres lehet. Tehát sokszor párhuzamos karriert kell építeni.

Aztán nincs meg még az igazi szakmai háttér sem. Majdnem minden európai országban van zenei exportiroda. Itt komoly pénzügyi háttérrel, komoly hazai és nemzetközi szakemberek dolgoznak az adott ország produkciói külföldi sikeréért. Magyarországon vannak már próbálkozások erre, de igazi háttér még nem alakult ki.

Több évtizedes probléma ugyanis, hogy a kiadott hangfelvételekre vonatkozó és a rádiós jogdíjak felosztásához szükséges adatok csak pontatlanul és gyakran ellentmondásosan állnak az EJI rendelkezésére. Ezen adatsorok alapján lehet kiszámolni, hogy az előadók mennyi jogdíjat kapnak a rádiós lejátszások után. Az adatsort a rádiók és az érintett előadók sokszor pontatlanul adják át az EJI részére és az adatokban lévő minden egyes hiba nehezíti és lassítja a jogdíjak arányos felosztását és kifizetését.

„Örülök, hogy a Gold Record felelős, elkötelezett kiadóként gyorsan és rugalmasan reagált megkeresésünkre. Ilyen kooperációra egyetlen jogszabály sem kötelez bennünket, együttműködésünk azon felismerésen alapul, hogy innovatív megoldásokra van szükség ahhoz, hogy gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb jogkezelést biztosíthassunk az előadóművészeknek. Ennek érdekében dolgozunk digitális ügyfélportálunk, az EJI fiók kialakításán is, amely jelentősen leegyszerűsíti majd előadóink számára a személyes adatok és felvételek regisztrációját” – mondta dr. Tomori Pál, az EJI igazgatója. Hozzátette: „A most bejelentett együttműködés minden kiadó felé nyitott, bármelyikük csatlakozhat.”

„A különleges vírushelyzet, melyben a zenészek elestek a koncertezés lehetőségétől és fő bevételi forrásuktól megmutatta, hogy egy ilyen együttműködés mekkora segítség lehet. Márpedig számunkra a zenészek és az előadóink az elsők” – mondta el Molnár Gábor, a Gold Record ügyvezetője.

Az egyik legnagyobb független kiadó vezetője hozzátette: „Mi zenei menedzsment oldalról érkeztünk a lemezkiadói pozícióba. Az elmúlt pár hónap megmutatta, hogy minden kis bevétel mekkora segítség lehet a zenészeknek és az előadóknak. Ennek üzenetét megértve kezdtünk az EJI-vel közösen kidolgozni egy rendszert, amellyel segíteni tudunk.”