Talán nem is gondolunk bele, de karácsonykor nem csak pénzadománnyal, hanem figyelmünkkel, társaságunkkal is sokat segíthetünk olyanokon, akik egyedül vannak. A Miutcánk közösségfejlesztő alkalmazás szeretne rámutatni, hogy bár lehet nem is tudunk róla,a közvetlen környezetünkben is lehetnek olyanok, akik magányosan töltik az ünnepeket. Ennek kapcsán és az ilyen irányú érzékenységet vizsgálva a több mint 50 ezres felhasználói körében a platform kutatást készített.

A kitöltők több mint háromnegyede szívesen ajánlana fel kisebb-nagyobb értékű adományt a közelében élő rászorulóknak az ünnepek során. A válaszadók alig harmada jelezte, hogy nem szeretné, ha az ünnepek alatt egy szomszédja meglátogatná, ellenben ötből egy ember kifejezetten örülne egy ilyen gesztusnak. A legtöbben viszont már attól is jobb kedvűek lennének, ha az egymás mellett élők a folyosón összefutva egy kicsit megállnának, és kellemes ünnepeket kívánnának egymásnak.

A Miutcánk szeretné felhívni a figyelmet az elesettekre, egyedülállókra, hogy az év végi ünnepek alatt minél kevesebben maradjanak egyedül. Ennek keretében a főváros legforgalmasabb helyein citylight plakátok sora jelenik meg, amelyek figyelmességre, empátiára buzdítják az embereket. Ennek érdekében az alkalmazás együttműködést kötött a világ vezető outdoor média vállalatával, a JCDecaux Hungary-vel. valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal.

December 16-tól kezdődően Budapest legforgalmasabb helyein citylight plakátok jelennek meg, „ÉRJÜK EL EGYÜTT, HOGY IDÉN SENKINEK SE KELLJEN EGYEDÜL KARÁCSONYOZNI!” felhívással. A kampány célja, hogy legyünk nagyobb empátiával az elesettek és a nehéz helyzetben lévők irányába, akik akár a szomszédunkban is élhetnek. Számukra különösen nagy örömet okozhat egy apró figyelmesség, egy jó szó, s már ettől is érezhetik, hogy figyelnek rájuk.

„A család szerepe, a meleg, szerető légkör fontos minden ember életében, amely különösen igaz a karácsonyi ünnepek alatt. A JCDecaux szívesen működik együtt feltörekvő, sikeres startupokkal, akik számára szintén fontos az élhetőbb közösségek, városok kialakítása.” – mondta Szelei Szilárd társ-vezérigazgató.

„Az emberi kapcsolatokat nem pótolhatjuk tárgyakkal, ajándékokkal. Értenünk kell, hogy a legnagyobb lehetőséget az ember számára a másik ember jelenti. A Miutcánk applikációval közös kampányban arra hívjuk a jó szándékú embereket, egy kicsit több figyelemmel forduljanak a környezetükben élő emberek felé, ha pedig szeretnének rendszeresen segíteni, akkor önkéntes szolgálattal vállaljanak közösséget a rászoruló emberekkel” – közölte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

„Ha idén karácsonykor csak annyival segíthetünk, hogy átkopogunk egy szomszédunkhoz, akiről tudjuk, hogy egyedül él, tegyük meg. Ha csak egy tál süteményt tudunk felajánlani, vigyük el számára. Tegyünk azért, hogy idén senki ne legyen egyedül karácsonykor!” – fejtette ki Cseh Norbert, a Miutcánk társtulajdonosa.

A motorosfűrésztől a tetőcsomagtartón át a sífelszerelésig számos olyan terméket megveszünk, ami egyszeri használat utána akár évekig porosodik a tárolóban. Kis körültekintéssel, ismeretségünk adta lehetőségeket kihasználva akár jelentősen csökkenthetjük kiadásainkat, hiszen számos eszközt kérhetünk, s adhatunk kölcsön.

Az hogy ilyen módon segítsük ki a környezetünkben élőket vagy barátainkat nem áll távol az emberektől. A Miutcánk közel 400 felhasználó bevonásával készített kutatásából kiderül, a megkérdezettek több mint 80%-a minden további nélkül ad kölcsön rokonainak vagy barátainak. A válaszadók kétharmada pedig nem zárkózik el az elől sem, hogy szomszédjaira is rábízza értékeit.

A leggyakrabban könyveket, újságokat adnak és kérnek kölcsön az emberek, a szerszámok, kerti szerszámok állnak a második helyen, amit az élelmiszerek követnek. Miközben alig 9% nem ad kölcsön soha semmit, addig közel 23% mondta azt, hogy soha nem kérne kölcsön. A válaszadók 40% viszonylag gyakorta, havi rendszerességgel ad kölcsön, míg harmada körülbelül évente adja erre a fejét. A többiek jellemzően alkalmi esetekről számoltak be.

„A kölcsönadás és -kérés jelentőségét a fogyasztói társadalmakban egyszerűen minimálisra csökkentik, holott ennek a fenntartható fejlődésben hatalmas szerepe lenne. Különösen igaz ez a sűrűn lakott városokra, ahol egészen elképesztő ki nem használt kapacitás halmozódott, halmozódik fel. Elég Alex Steffen jövőkutató elektromos fúrókkal kapcsolatos kijelentését alapul venni. Előadásaiban hangsúlyozza, hogy egy ilyen készülék egész életében csupán 6-20 percet van működésben. Ha csak azokat a lehetőségeket kihasználjuk, amelyek a közvetlen közelünkben vannak, akkor számottevően mérsékelhetjük a környezeti terhelésünket, s rövidtávon nem mellékesen a kiadásainkat is” – fejtette ki Szabó Dávid, a Miutcánk társalapítója.

Az alkalmazáson belül ebből pedig bőven akad. A platform használói mostanra 80 ezer olyan eszközt osztottak meg egymás között, amelyeket hajlandóak kölcsönadni másoknak. Ezek között létra, porszívó, fúró, botmixer a legnépszerűbb, de egyebek között szép számmal akad láncfűrész vagy fűnyíró is.

Ráadásul az sem lehet mondani, hogy az emberek csak apróságokat hajlandóak átadni ismerőseiknek, bár azért ez a leginkább jellemző. Amíg a kutatásban résztvevők harmada pár ezer forintos érték alatti eszközt hajlandó kölcsön adni, addig a válaszadók 36%-a 10 ezer forintos, 22 százaléka pedig akár 100 ezer forintos eszközt is kész rábízni ismerősére.

A megkérdezettek 3%-a milliós értékben szabott határt kölcsönadáskor, 4%-a pedig az ennél a drágább eszközeit is hajlandó mással megosztani. Mindez azt mutatja, hogy megosztáson alapuló vállalkozások számára valóban van lehetőség a fejlődésre. Már csak azért is, mert ha kölcsönkérésről van szó, akkor az emberek kifejezetten mobilnak mondják magukat. Több mint harmaduk a város bármely pontjára hajlandó elmenni, ha a kívánt eszközt a rendelkezésére bocsátják, további közel 30% pedig a kerületen belül „mozgósítható”. A többiek csak a szomszédhoz vagy az utcájukon belül hajlandóak elmenni egy-egy tárgyért.

Számos nem mindennapi eszközt kapott már kölcsön Kalla Lilla Eszter szociális munkás, a Zöldebb Bolygó online közösség alapítója, aki a Miutcánk közösségének egyik legaktívabb tagja. „Egy tál diótól és egy kalapácstól kezdve a matracon, a sátoron és a laptopon át egészen a multiméterig és a csőgörényig hosszú a lista, amit pár napra megkaptam a szomszédoktól az alkalmazás segítségével, de magam is megosztottam már befőttesüveget, babaruhát, sőt még kávéfőzőt is. Annak, hogy így kisegítjük a körülöttünk élőket, nem csupán közösségépítő, de sok esetben hulladékcsökkentő hatása is van, amivel lokális szinten mi is hozzájárulhatunk a globális környezeti problémák megoldásához” – véli Lilla.

Gyűjtsünk szelektíven!

Igazán egyszerűnek hangzik, de akik társasházban élnek talán tudják, hogy a cél érdekében számos buktatót kell venni. Hiába gyűjtjük a saját otthonunkban jól a szelektív hulladékot, ha azután egy koszos pizzás doboz néz vissza ránk a papírhulladék tetejéről. Sajnos sokszor előfordul, hogy a közös szelektívgyűjtők tele vannak nem gyűjthető darabokkal. Többet is tehetünk azonban annál, minthogy mások szelektív szemetét a helyes tárolóba tesszük: edukáljuk a lakóközösségünket! Készítsünk egy táblát a faliújságra arról, mi az, ami igen és mi az, ami semmiképp sem kerülhet az egyes hulladékgyűjtőkbe. Ha ezzel nem is váltod meg a világot, akit valóban érdekel, ezután figyel majd rá. Sokszor a kis lépések számítanak a legtöbbet.

Ne vegyünk – kérjünk kölcsön!

Számtalan olyan eset adódhat, amikor hirtelen olyan eszközre van szükségünk, ami nincs otthon. Hogy elkerüljük a túlvásárlást és a felesleges pénzköltést, a legjobb, ha a jól átgondolt vásárlás előtt megkérdezzük az ismerőseinket, szomszédjainkat, lapul-e náluk olyasmi, amire szükségünk van. A Miutcánk alkalmazáson kapcsolatba kerülhetünk a környékünkön élőkkel; legyen szó létráról, fúróról vagy befőttes üvegről, biztosan találunk valakit, aki segíthet. Ne felejtsük el, hogy ez akkor is nagyon hasznos, ha nekünk van olyan eszközünk, amit már nem használunk, de másnak jól jöhet.  Nyugodtan feltehetjük a Miutcánkra, valaki biztosan nagyon boldog lesz vele!

Keressük a helyit!

Az alkalmazás arra is alkalmas, hogy megtaláljuk a környékünkhöz legközelebb eső piacot vagy tájékozódjunk a kistermelőkről, üzletekről a közelünkben. Ez lehet, csupán 10 perc sétára van tőlünk, vagyis sokkal közelebb, mint gondolnánk. Ha nem kell beutaznunk a fél várost a szupermarkethez, nem csak a környezetünket és a pénztárcánkat kíméljük, de a helyi termelőket is segítjük. Tegyük fel a kérdést a Miucánkon, hogy ki hol vásárol – sosem árt a jó kapcsolati háló a környéken. Arról nem is beszélve, hogy ezeken a helyeken általában megoldható, hogy saját vászonzacskóba vagy dobozba kérjük az árut, amivel visszaszoríthatjuk a felesleges műanyaghasználatot is.

+1 Komposztáljunk együtt!

Tudjuk, hogy a komposztálás nem olyan egyszerű, ezért ezt a tippet haladó hulladékmenteseknek ajánljuk. Ha nincs kertünk és lehetőségünk komposztálni, keressük meg a hozzánk legközelebbi közösségi kertet, vagy kérdezzünk körbe, hátha a környékünkön van valaki, akinél akad, és szívesen megengedné, hogy elvigyük hozzá a konyhánkban keletkezett hulladékot. Ha sokan érdeklődnek a környékünkön a komposztálás után, még sincs a közelben lehetőség, jó, ha tudjuk, hogy ez a tevékenység és a kész komposzt felhasználása nem engedélyköteles, egyeztetve a közös képviselővel és a többi lakóval a ház saját udvarában is elhelyezhetünk egy komposztálót.

Az eNET két évvel ezelőtti, első sharing economy kutatása még a közösségi gazdaság korai szakaszát detektálta. Az elmúlt két évben a közösségi gazdaság legnagyobb szereplői megerősödtek, a piaci jelenlétük által felvetett kérdéseket a hagyományos konkurensek és az állami szabályozás sem tudja megkerülni. Nyáron, kétéves működés után kivonult Magyarországról az Uber, ugyanakkor az általa hagyott piaci résbe azonnal benyomultak az új szolgáltatók, szolgáltatások. A másik nagy sharing economy szereplő, az Airbnb 2015-ben a vendégéjszakák számát tekintve itthon megszerezte a szálláspiac ötödét a BDO adatai szerint. A közösségi gazdaság formáit ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni – de hogyan viszonyulnak ehhez a magyarországi internetezők?

Megosztó vélemények

A hazai felnőtt netezők egyharmada hallott már a közösségi gazdaság / megosztáson alapuló gazdaság / sharing economy fogalmáról, amelyet elsősorban a közös tulajdonláshoz, használathoz kötnek, de markánsan megjelenik a rendszer kölcsönösségen alapuló jellege, a megosztás, a bérlés-csere, illetve a költséghatékonyság dimenziója is.

A sharing economyt pillanatnyilag visszafogott lelkesedés övezi az internetezők világában. Bár izgalmas, új lehetőségnek tartják, valamint olyasminek, ami jó mód környezetünk védelmére (46% ért ezen állításokkal egyet), mégis nagy visszatartó erő a használatban a bizalom megléte vagy hiánya: közel hattized úgy nyilatkozott, hogy nem bízik meg annyira idegen emberekben, hogy a tulajdonát kölcsönadja. Csak a netezők harmada véli úgy, hogy nagyobb értékű, vagy kihasználatlan tulajdonainkat jó ötlet kölcsönadni, bérbeadni.

Hazai sikertörténetek: Oszkár, Rukkola, Miutcánk

Hogyha sharing economy, akkor elsősorban autó- és szállásmegosztás. Mindkét terület folyamatosan és markánsan tematizálja a közvéleményt, elsősorban a két nagy szereplő, az Uber és az Airbnb térnyerése kapcsán. Nem csoda, hogy mind ismertségben, mind részvételben az autó- és szállásmegosztás tekinthető a közösségi gazdaság húzóágazatainak. Az internetezők, spontán módon, saját maguktól elsősorban az Ubert, Airbnb-t, Facebookot és az Oszkár telekocsit nevezték meg, mint olyan weboldalt vagy mobilapplikációt, ami a közösségi / megosztáson alapuló gazdasághoz társítható.

A közösségi autóhasználat az egyik legismertebb sharing economy forma: az internetes oldalon vagy applikáción keresztül szerveződő telekocsi lehetőségről tízből 9, a „közösségi taxiról” tízből nyolc internetező hallott már. A közösségi autóhasználat mellett a szállásmegosztás szolgáltatás mutat magas ismertséget, amennyiben tízből hat internetező tud ilyen lehetőségről. Közösségi finanszírozásról saját bevallása szerint minden ötödik, a közösségi irodákról kicsit több mint minden tizedik internetező hallott már. Az egyes részterületek ismertsége tehát magas, ugyanakkor ezt az ismertséget pillanatnyilag még Magyarországon csak korlátozottan sikerült használatra váltani a területen működő cégeknek.

Jó példa erre az Uber, ami kétéves hazai működése alatt megtízszerezte az ismertségét (79%-ra), viszont a használóinak aránya egy számjegyű maradt (7%) – való igaz, hogy meglehetősen korlátozott ideje volt arra, hogy résztvevőket verbuváljon magának, miközben mindössze a fővárosban volt elérhető. És, míg a hazai szálláspiacnak vendégéjszakák számát és forgalmat tekintve egyaránt markáns szereplője az Airbnb, addig egyelőre a hazai internetezők ritkán foglalnak szállást közösségi szállásmegosztó oldalakon keresztül: az Airbnb-t 4%, riválisát, a Couchsurfinget 1% használta már.

Érdekes, hogy amíg a nemzetközi piac nagy szereplőit sokan ismerik, de viszonylag kevesen használják, addig a magyar piacnak van egy lassan, de folyamatosan építkező szereplője, ez pedig az Oszkár Telekocsi: a szolgáltatás ismertsége 2014-hez képest megduplázódott, a használók aránya pedig (az internethasználók körében) 5%-ről 8%-ra emelkedett.

A hazai sikertörténetek közé tartozik még a rukkola.hu és a miutcank.hu – ezeket az oldalakat az internetezők valamivel több, mint tizede ismeri, és 2-2% használja – az internetes cikkekben, bejegyzésekben vizsgálódva a Rukkola a negyedik leggyakrabban emlegetett szereplője nálunk a megosztott gazdaságnak.

Dinamikusan növekvő részvétel

A hazai internetezők 22%-a vesz részt a sharing economy különböző formáiban, elsősorban a közösségi autóhasználatban – de meg kell itt említenünk a BUBI-t is, melyet a hazai internetezők 2%-a használt már, és további 14% lehetségesnek tartja, hogy használni fogja. A tipikus sharing-economy használó fiatal, fővárosi, magasan képzett, vagy még diák. Azzal együtt, hogy főként a fiatalok élnek ezekkel a lehetőségekkel, a szinglik vagy partnerükkel együtt élők terepe. A résztvevők motivációiban elsősorban a jövedelemkiegészítés, a környezet megóvása és a másoknak nyújtott segítség dominálnak.

A sharing economy az általa felvetett szabályozási kérdések és hagyományos gazdasági versenytársak akár gépromboló megmozdulásai ellenére is folyamatosan terjeszkedik, és széles bázisra számíthat: az internetezők több, mint fele hajlik arra, hogy használjon egy „közösségi taxi” szolgáltatást, és ennél is nagyobb az érdeklődés a telekocsi-lehetőség iránt, amit autósként minden második, utasként pedig háromból két internetező elképzelhetőnek tartana a maga számára. A szállásmegosztásban is szívesen részt vennének: tízből négy netező fogadna vendéget, adná kölcsön a lakását, házát internetes oldalon keresztül kölcsönösségi alapon vagy fizetség ellenében. Amikor pedig mi magunk keresünk szállást, realisták vagyunk: inkább olyan szállást választanánk, ahol nem él ott a tulajdonos/ kiadó is, illetve inkább fizetnénk érte, mintsem, hogy ingyen, szívességi alapon vegyük igénybe a lehetőséget.

Mindezek alapján elmondható, hogy a közösségi gazdaság már nemcsak a spájzban van, de ott toporog a nappalinkban és helyet akar foglalni a kocsinkban is.