A felmérés közel 50 ezer munkavállaló véleményét vizsgálta 48 országban és régióban, és jelentős különbségeket tárt fel a munkavállalók jövővel kapcsolatos várakozásai, karrierkilátásai és munkahelyi tapasztalatai között egy olyan időszakban, amikor egyre többen szembesülnek gyors változásokkal, növekvő munkaterheléssel és emelkedő megélhetési költségekkel.

A válaszadók 51%-a mondta azt, hogy hozzáfér a munkájához szükséges tanulási és fejlődési lehetőségekhez, ez egy évvel ezelőtt még 59% volt. Az eltérés különösen látványos a megkérdezettek 56%-át kitevő, a szervezet működésének gerincét alkotó csoportban (ld. később „engine room workers”). Ők azok, akiknek a készségei kevésbé keresettek, és még nem jutottak messzire az AI használatához szükséges tanulási folyamatban. Közülük mindössze ötből ketten nyilatkoztak úgy, hogy rendelkezésükre állnak a szükséges képzési lehetőségek. A változások hatásait ugyanakkor nem minden munkavállaló éli meg egyformán: az AI-t rendszeresen használók jellemzően optimistábban látják saját lehetőségeiket és karrierkilátásaikat.

„A munkavállalókra növekvő nyomás nehezedik az egyre nagyobb munkaterhelés, a technológiai változások és a külső bizonytalanságok miatt. A kutatás szerint azok vannak a legkedvezőbb helyzetben, akik nap mint nap használják a mesterséges intelligenciát. Ők magabiztosabbak, ambiciózusabbak, és pozitívabban látják karrierjük alakulását és jövőbeli lehetőségeiket. A vezetők feladata, hogy továbbra is támogassák ezeknek a munkatársaknak a fejlődését, de ne a többi munkavállaló rovására” – véli Csornai Zsuzsanna, a PwC Magyarország szakértője.

Növekvő terhek a munkavállalókon 

A dolgozók egyszerre szembesülnek pénzügyi, munkahelyi és technológiai kihívásokkal. A felmérésben megkérdezettek közül minden harmadik válaszadó mondta azt, hogy a hónap végén marad félretett pénze, ami 8 százalékpontos visszaesést jelent az előző évhez képest. Mindemellett a munkavállalók közel harmada (29%) úgy érzi, hogy ma lényegesen gyengébb az alkupozíciója a munkahelyén, mint három évvel ezelőtt. Ez több mint kétszer akkora arány, mint azoké, akik nem értenek egyet ezzel az állítással. A teljes mértékben távmunkában dolgozók körében ez az arány 10 százalékponttal magasabb.

A munkahelyek biztonságát érintő kockázatok közül a munkavállalók többsége a gazdasági bizonytalanságot tartja a legnagyobb fenyegetésnek (57%), megelőzve attól való félelmüket, hogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesz át (44%). A Z generáció tagjai valamennyi vizsgált területen nagyobb aggodalomról számoltak be.

A változásokat tapasztalók 58%-a szerint az elmúlt egy évben több átrendeződés történt, mint a korábbi években. A megkérdezettek 27%-a nyilatkozta, hogy a kimerültség vagy a kiégés érzése rontja a munkateljesítményét. A munkavállalók túlnyomó többségének az elmúlt egy évben új készségeket is alkalmaznia kellett a munkájában, és tízből négyen (40%) úgy vélik, hogy erre nagy vagy nagyon nagy mértékben volt szükség.

A változások gyorsabban érik el a vezetői szinteket. A felsővezetők több mint fele (51%), valamint a középvezetők 46%-a mondta azt, hogy új készségeket kellett alkalmaznia munkakörében. Ez az arány a nem vezető beosztású munkavállalóknál 29%, míg a pályakezdőknél 38%.

Az AI-t használók előnyben érzik magukat

Az elmúlt 12 hónapban a válaszadók közel kétharmada (64%) használt AI-eszközöket a munkája során, ami 10 százalékpontos növekedést jelent az előző évhez képest. A generatív mesterséges intelligenciát napi szinten használók aránya ugyancsak emelkedett: 14%-ról 22%-ra.

A munkavállalók mintegy háromötöde (59%) számít arra, hogy a következő egy évben többet fog AI-t használni a munkája során. E csoport tagjai körében nagyjából ötször annyian érzik úgy, hogy a technológia használata energiát és nagyobb mozgásteret ad, mint ahányan fárasztónak vagy kiszolgáltatottságot okozónak tartják.

Az AI-t napi szinten alkalmazók optimistábbak is. Közülük 68% bízik munkahelye hosszú távú biztonságában, szemben a nem rendszeres használók 57%-ával. Ez a csoport emellett nagyobb valószínűséggel kezdeményez előléptetést (+12 százalékpont), jobban bízik a felsővezetésben (+15 százalékpont), és magabiztosabb abban is, hogy képes új készségeket elsajátítani (+21 százalékpont).

A munkaerőpiac új törésvonala

Bár a munkavállalók többsége (61%) bízik abban, hogy képes alkalmazkodni a változásokhoz, mindössze 51% érzi úgy, hogy hozzáfér az ehhez szükséges tanulási és fejlődési lehetőségekhez. Ez jelentős visszaesés az egy évvel korábbi 59%-hoz képest.

A kutatás a munkavállalókat négy csoportba sorolta:

• Éllovasok (14%): olyan munkavállalók, akik ritka, keresett szaktudással és magas szintű AI-kompetenciákkal rendelkeznek.
• Újítók (18%): készségeik kevésbé számítanak ritkának, de az AI használatával többet tudnak kihozni a munkájukból.
• Kulcsszereplők (11%): értékes, nehezen helyettesíthető szaktudással rendelkeznek, ugyanakkor még az AI alkalmazásának korai szakaszában járnak.
• „Engine room workers” – a szervezet motorja (56%): ők azok, akiknek a szaktudása kevésbé számít keresettnek, és a mesterséges intelligencia használatában is a kezdeti lépéseknél tartanak.

A PwC felmérése kiemeli, hogy a munkáltatóknak különös figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalók többségét alkotó csoportra. Ők a szervezet motorja, mégis ritkábban kapnak elismerést azért, hogy új készségeket sajátítanak el, AI-eszközöket használnak, vagy megkérdőjelezik a bevett munkamódszereket. Pedig e csoport adja a munkaerő több mint felét, és jellemzően náluk összpontosulnak a szervezet mindennapi működését biztosító feladatok.

Egy hazai PwC-s kutatás szerint az AI-jal kapcsolatos egyenlőtlenségeket nemcsak a készségek, hanem a hozzáférési lehetőségek különbsége is okozza. A megkérdezett munkavállalók mindössze 27%-a rendelkezik a vállalata által biztosított AI-eszközzel, ezért sokan saját vagy ingyenes megoldásokkal próbálják pótolni ezt a hiányt. A szervezetek előtt tehát nemcsak képzési, hanem hozzáférési kihívás is áll: a technológiát elérhetővé és a mindennapi munkafolyamatok részévé kell tenniük.

„Sok szervezet még mindig elsősorban készségfejlesztési kérdésként tekint az AI-ra, de a hozzáférés legalább ennyire fontos tényező. Ha a munkavállalók nem kapnak megfelelő eszközöket, iránymutatást és lehetőséget a technológia mindennapi használatára, akkor a mesterséges intelligencia előnyei csak a szervezet egy szűk csoportjához jutnak el. A feladat nem csupán az AI-ismeretek fejlesztése, hanem annak biztosítása, hogy minél többen tudják a technológiát a munkájuk részeként használni” – mutatott rá Cserjés-Kopándi Ildikó, a PwC szakértője.

Az „engine room workers” csoporttal szemben viszont az „éllovasok” egyértelműen profitálnak kedvező helyzetükből. Körükben a globális átlagnál másfélszer nagyobb valószínűséggel jutalmazzák a bevett munkamódszerek megkérdőjelezését, és 20%-kal gyakrabban ismerik el az új készségek elsajátítását. Emellett ők 33 százalékponttal nagyobb valószínűséggel kezdeményeznek előléptetést is. Mindez komoly kihívást jelent a munkáltatók számára legértékesebb munkavállalóik megtartásában: az „éllovasok” közel harmada (29%) ugyanis azt mondta, hogy nagyon vagy rendkívül valószínűnek tartja, hogy a következő egy évben munkahelyet vált.

A PwC korábbi Global AI Jobs Barometer kutatása szintén arra mutatott rá, hogy a mesterséges intelligencia nem egységesen alakítja át a munkaerőpiacot: egyes munkakörökben növeli a szakértelem értékét és a fejlődési lehetőségeket, míg más területeken fokozza a lemaradás veszélyét.

„Valós a veszélye annak, hogy a munkaerőpiacon új törésvonal alakul ki. A munkavállalók több mint fele egyelőre nem ugyanúgy részesül a mesterséges intelligencia és a készségfejlesztés nyújtotta lehetőségekből, mint a keresett szaktudással és fejlett AI-skillekkel rendelkezők. Utóbbiak viszont egyre magabiztosabbak, könnyebben váltanak munkahelyet, és kedvezőbb helyzetből építhetik a karrierjüket. A vezetőknek alaposan át kell gondolniuk, hogy mely készségek fejlesztésébe fektetnek, hogyan segítik a munkavállalókat az alkalmazkodásban, és miként tudják megtartani a szervezet számára legértékesebb tehetségeket” – mondta Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

Kép: joel-filipe-VuwAfoHpxgs-unsplash_800, free license

A 15. PwC Magyarországi Vezérigazgató Felmérés főbb megállapításai és eredményei:

• 15 éves mélypontra került a vállalatvezetők bizalma a saját cégük bevételeinek növekedésével kapcsolatban: egy éves távlatban mindössze 31%-uk vár növekedést.
• A világgazdaság gyorsulásával kapcsolatban optimistábbak a vezetők, mint a hazai gazdaság növekedési ütemének emelkedésével.
• Gazdasági mutatók tekintetében 2026-ra 397 forintos eurót, 4,6%-os inflációt és 1,5%-os GDP-növekedést jósolnak.
• Az elmúlt években folyamatosan csökkent azok aránya, akik kitettnek érezték magukat a különböző vizsgált veszélyeknek. Ez most megfordult, újra nőtt azok aránya, akik a különböző külső tényezők fenyegetését veszélyként élik meg a vállalatukra nézve. A listát a szabályozói környezet változása, az infláció és a makrogazdasági volatilitás vezetik.
• „Elég gyorsan alakítom-e át a vállalkozásomat ahhoz, hogy lépést tartsak a technológia változásaival, beleértve az AI-t?” – ez a kérdés az, ami a legtöbb vezérigazgatót foglalkoztatja; közben 77%-uk még nem tapasztalja az AI hatását a vállalata eredményességében.
• A vállalati transzformációs törekvéseket nehezíti a gazdasági kilátásokból fakadó óvatosság és kockázatkerülés.
• A vezérigazgatók mindennapjainak az a sajátossága, hogy hosszú távú stratégiai döntésekre átlagosan munkaidejük 10%-át tudják fordítani.
• Felerősödtek a bizalmi kérdések a vállalatokkal kapcsolatban: a hazai vezetők 81%-a észlelte az érintettjei igényét nagyobb átláthatóság iránt a cégével kapcsolatban.

A növekedési várakozások kettőssége: világgazdaságot illető optimizmus, hazai óvatosság

A magyar vezetők jóval optimistábbak globális társaiknál, ha a világgazdaság növekedéséről van szó: 71% bízik annak élénkülésében, szemben a nemzetközi 61%-kal, és mindössze 5% számít lassulásra az előző év üteméhez képest. Ugyanakkor a hazai gazdasággal kapcsolatos kilátások már árnyaltabb képet mutatnak. A korábbi 60%-hoz képest idén csupán 53% vár gyorsulást, ami egyértelműen utal a bizalom romlására.

A vállalatok bevételi várakozásai is pesszimistábbak, mint az előző években: a következő 12 hónapra vonatkozó árbevétel-növekedést Magyarországon mindössze 31% valószínűsíti, ami a felmérés másfél évtizedes történetének legalacsonyabb értéke. A hároméves horizont viszont már optimistább, itt a hazai (48%) és globális eredmények (49%) szerint is a vezetők mintegy fele optimista.

A vállalatvezetők makrogazdasági előrejelzései a forint átlagárfolyamára, az inflációra és a GDP-növekedésre szintén mérsékelt bizalmat tükröznek: az idei jóslatok 397 forintos átlagárfolyamot, 4,6%-os inflációt és 1,5%-os GDP‑bővülést jeleznek.

A hazai szabályozási környezet az új első számú kockázat

A fenyegetettségek megítélésében fordulat következett be: 2023 óta először nőtt érezhetően a vezérigazgatók kockázatérzeti szintje. Idén a hazai szabályozási környezet került a félelmek élére 51%-kal, megelőzve az inflációt és a makrogazdasági volatilitást (mindkettő (43%), és némiképp emelkedett a geopolitikai konfliktusoktól tartók aránya (a tavalyi 36-ról idén 37%-ra), a kiberkockázat pedig továbbra is a legjelentősebb fenyegetések között szerepel 37%-kal (globálisan 31%). Jelentősen csökkent az alapvető fontosságú készségek rendelkezésre állásától tartók aránya (44% → 32%) és a technológiai zavaroktól való félelem (35% → 24%).

A vámok körüli bizonytalanság új jelenségként került fel a listára: a magyar CEO-k 75%-a csekély vagy semmilyen hatást nem vár, ugyanakkor 12% szerint a vámok negatív irányba fogják befolyásolni a nyereséghányadot. A kutatás rámutat, hogy a növekvő fenyegetések világában csökken a stratégiai kockázatvállalási hajlandóság. Magyarországon a vállalatok 18%-a mondta, hogy a geopolitikai helyzet miatt kisebb valószínűséggel hajt végre jelentős beruházást – ez a visszafogottság sok ágazatban szemmel látható.

Bizonytalan az AI megtérülése, az erős alapok nélkülözhetetlenek

A vezérigazgatók számára ma az a legfontosabb kérdés, hogy elég gyorsan alakítják-e át a vállalkozásukat ahhoz, hogy lépést tartsanak a technológia változásaival, beleértve az AI-t. Annak ellenére, hogy az AI-korszaknak még a korai szakaszában vagyunk, a szervezetek már számos területen kísérleteznek a technológiával, de a vállalati szintű integráció még kevéssé elterjedt. Magyarországon az AI-t a megkérdezettek nagy vagy nagyon nagy mértékben a keresletgenerálás (18%), az ügyfélélmény (17%) és a támogató szolgáltatások területén (12%) használja.

A mérhető üzleti eredmények szintén korlátozottak: mindössze 13% számolt be többletbevételről az AI‑bevezetések eredményeként, és a költségcsökkentés terén sem sokkal jobb a helyzet. A felmérésben részt vett hazai vállalatok 77%-a szerint pedig nem tapasztalható sem költségcsökkenés, sem bevételnövekedés a mesterséges intelligencia alkalmazásából.

A kutatás hangsúlyozza az erős AI‑alapok szerepét: akik rendelkeznek stabil technológiai környezettel, felelős AI‑keretrendszerrel és integrált ütemtervvel, háromszor nagyobb valószínűséggel realizálnak pénzügyi előnyöket (bevételnövekedés az elmúlt 12 hónapban 9% vs. 28% az erős alapokkal rendelkezők javára Magyarországon, a költségek csökkenése 12% vs. 33%). Annak ellenére, hogy a stabil AI-alapok tekintetében nincs lényeges eltérés a globális és a hazai minta között, a hasznok vonatkozásában a különbség látványos: sokkal kevesebben realizálnak előnyöket itthon. Míg Magyarországon mindössze 6% azok aránya, akik bevételnövekedésről és költségcsökkenésről is beszámoltak, addig nemzetközi viszonylatban ez 12%.

„A mesterséges intelligenciának már nem csak jövője, hanem múltja is van, ezért egyre több összefüggésre derül fény. Az idei felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az AI-felkészültség megléte itthon kevesebb eredménnyel járt. Kérdés, hogy ugyanazt értjük-e felkészültség alatt, illetve amennyiben erre a kérdésre igen a válasz, úgy milyen más okok húzódnak meg a szerényebb eredmények mögött? Most csak találgathatunk, de a következő években izgalmas megállapítások jöhetnek, amik visszahatnak a mesterséges intelligencia alkalmazására” – érvelt Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa. 

Iparági transzformációk

A vállalatok egyre inkább felismerik, hogy a növekedéshez szükséges a hagyományos iparági határok átlépése. A magyar vezérigazgatók 35%-a, a globális vezetők 42%-a versenyez ma már új szektorokban az elmúlt öt év adatai alapján. Mindeközben a recessziós félelmek miatt a terjeszkedési kedv érezhetően alacsonyabb, mint világszerte.

Azok, akik a következő három évben legalább egy jelentős felvásárlást terveznek, hasonló arányban (Magyarországon 34%, globálisan 44%) várnak ügyleteket a meglévő ágazatukon vagy iparágukon kívülről. Tavaly ez a szám Magyarországon 42%, globálisan 60% volt.

„A versenyképesség megőrzéséhez több út is lehetséges, ezek egyike a más ágazatokba való átlépés. Ennek szándéka egyértelműen látszik világszerte és Magyarországon is, mértékét azonban itthon vélhetően jelentősen befolyásolta a növekedési kilátásokkal kapcsolatos óvatosság. A technológiai szektor vonzereje viszont Magyarországon kevésbé tapasztalható” – mutatott rá Mezei Szabolcs.

Ahogyan a PwC egy korábbi kutatása is rámutat, a következő évtizedben az iparágak a fogyasztói igények változásának megfelelően fognak átalakulni, mindez pedig a hagyományos ágazati határvonalakon átívelő új területek kialakulásához vezet.

„A gazdaság szerkezetének átalakulásával az értékteremtés egyre inkább olyan szervezetektől fog származni, amelyek felismerik a hagyományos iparágak közti kapcsolódási lehetőségeket. Az üzleti vezetők óriási növekedést érhetnek el, ha a változó ügyféligényekre összpontosítanak és a legfrissebb technológiák mentén alakítják üzleti tevékenységüket” – mutatott rá Radványi László, a PwC Magyarország vezérigazgatója.

Innováció: ambíció és valóság között

Az innováció a magyar vezérigazgatók 53%-a szerint vállalatuk üzleti stratégiájának kritikus eleme, ám a konkrét gyakorlatok terén jelentős szakadék mutatkozik. Magas kockázatot az innovációs projektek terén a vállalatok alig egyötöde tolerál (18%), ahogy az esetlegesen alulteljesítő K+F projektek leállítására szolgáló rutinszerű folyamatok is ritkák (16%).

A stabil innovációs alapokkal rendelkező vállalatok ugyanakkor gyorsabb árbevétel‑növekedést és magasabb nyereséghányadot érnek el, ami alátámasztja a hosszú távú és következetes innovációs stratégia szükségességét. A PwC szakértői kiemelik: a vállalati megújulás nem elszigetelt ötletekkel, hanem rendszerszintű építkezéssel valósulhat meg.

Bizalom és fenntarthatóság: új elvárások, változó prioritások

A bizalommal kapcsolatos aggályok világszerte és Magyarországon is erősödtek. A hazai CEO-k 81%-a szerint vállalatuknál az elmúlt évben legalább mérsékelt mértékben megjelentek az olyan területekhez kötődő bizalmi kihívások, mint az AI-biztonság, adatvédelem, transzparencia vagy a klímaváltozás hatásai. Eközben a klímakockázatok rendszerszintű integrációja még mindig alacsony szinten áll: mindössze minden harmadik magyar vállalat rendelkezik megfelelő folyamattal a fenntarthatósági szempontok beépítésére. A PwC elemzése szerint a vállalatok nagy része ma inkább az energiaigényekre, az ellenállóképesség növelésére és a változó ügyféligényekre koncentrál – a trend azonban egyértelmű: a fenntarthatósági jelentéstétel és a kapcsolódó elvárások erősödnek.

Radványi László, a PwC Magyarország vezérigazgatója hozzátette: „A vezetők visszajelzései is megerősítik, hogy bizonytalanság idején minden szervezetnek a saját értékeire és közösségére kell támaszkodnia. A bizalom, a transzparencia és az együttműködés azok a pontok, amelyekhez akkor is vissza tudunk nyúlni, amikor gyorsan változik körülöttünk a világ. A hosszú távú versenyképességhez most az kell, hogy tudatosan fűzzük szorosabbra a kapcsolatot az ügyfeleinkkel, és merjük átírni a régi működési mintákat. Ha jól használjuk ki ezt az időszakot, nemcsak alkalmazkodunk, hanem előnyt is kovácsolunk belőle.”

A vezérigazgatók mindennapjai: a rövid táv uralma

Az időhorizontok közötti feszültség a kutatás egyik legmarkánsabb üzenete. A vezetők világszerte idejük 47%-át fordítják egyévesnél rövidebb távú tevékenységekre, Magyarországon ez az arány 60%. Hosszabb távú, 5 évnél távolabbi ügyekre mindössze munkaidejük 10%-át tudják fordítani. A PwC szakértői szerint ez a rövid távú fókusz érthető a jelenlegi gazdasági helyzetben, ugyanakkor a stratégiai fejlődés egyik legnagyobb akadálya is lehet: a vállalatoknak időt kell szánniuk a hosszú távú transzformációs programokra, különösen az AI és az innováció területén.

„Ma a vezérigazgatóknak egy beruházási szempontból alapvetően kedvezőtlen környezetben kell kezelniük egy távlati, technológiai indíttatású transzformációt. A halogatás egyre kevésbé opció. A mesterséges intelligenciába vetett bizalom ma már nem kérdés, a döntésképesség, a megfelelő felkészültség és helyes alkalmazás viszont óriási kihívást jelent” – hangsúlyozta Radványi László.

A jövő kulcsa az időhorizontok közötti tudatos egyensúly megteremtése: a mikroszkópot időnként teleszkópra kell cserélni ahhoz, hogy a vállalatok ma és holnap is versenyképesek maradjanak.

A világ 95 országában megkérdezett 4454 vezérigazgató közül mindössze 30 százalék nyilatkozott úgy, hogy bizakodó cégének következő 12 hónapban várható bevételnövekedésével kapcsolatban – szemben a 2025-ben mért 38, illetve a 2022-es 56 százalékkal. Az eredmények arra utalnak, hogy számos vállalat még nem tudta a befektetéseit pénzügyi eredményekké formálni, miközben a vezérigazgatók olyan összetett működési környezetben próbálnak eligazodni, amelyet a gyors technológiai változások, a geopolitikai bizonytalanság és a gazdasági nyomás alakít.

2026 döntő év lehet az „AI-éllovasok” és a „lemaradók” közötti versenyben

A vezérigazgatók számára a legfontosabb kérdés az, vajon elég gyorsan alakítják‑e át a működésüket ahhoz, hogy lépést tartsanak a technológiai változásokkal, beleértve a mesterséges intelligenciát (AI) is. A megkérdezettek 42 százaléka ezt nevezte meg első számú aggodalmának – jóval megelőzve az innovációs képességekkel vagy a közép- és hosszú távú életképességgel kapcsolatos félelmeket (mindkettő 29%).

Bár széles körben kísérleteznek a mesterséges intelligenciával, mindössze 12% lát kézzelfogható előnyöket. A megkérdezettek 33%-a nyilatkozott úgy, hogy jelentős mértékben invesztált a technológiába, és ebből bevételnövekedése is származott, miközben a cégvezetők 56%-a eddig nem tapasztalt jelentős pénzügyi hatást.

A gyors, szervezeti szintű AI-integráció profitkülönbséget teremt: azok a vezérigazgatók, akik az AI-befektetések után már többletbevételeket is realizálnak, két‑háromszor nagyobb arányban jelezték, hogy vállalatuk széles körben beépítette az AI-t termékeibe és szolgáltatásaiba, az ügyféligények generálásába, valamint a stratégiai döntéshozatalba.

Az alapok legalább annyira számítanak, mint a bevezetés mértéke. Azok a vállalatvezetők, akik szerint szervezetük erős AI‑alapokkal rendelkezik – például felelős AI-keretrendszerrel és olyan technológiai környezettel, amely lehetővé teszi a vállalati szintű integrációt –, háromszor nagyobb valószínűséggel számoltak be érdemi pénzügyi megtérülésről. A PwC külön elemzése szerint azok a vállalatok, amelyek széles körben alkalmazzák az AI-t termékeikben, szolgáltatásaikban és ügyfélélményeikben, közel négy százalékponttal magasabb profitrátát értek el, mint azok, amelyek idáig még nem jutottak el.

Mohamed Kande, a PwC globális vezetője kiemelte: „2026 döntő évnek ígérkezik a mesterséges intelligencia szempontjából. Egy szűk vállalati kör már most mérhető pénzügyi eredményekké alakítja az AI-t, miközben sokan továbbra is küzdenek azzal, hogy a pilotprojektek szintjéről továbblépjenek. Ez a szakadék már most megmutatkozik a bizalomban és a versenyképességben – és gyorsan tovább fog nőni azok számára, akik nem lépnek.”

Csökkenő bizalom, fokozódó vám- és a kiberkockázatok

A vezérigazgatók bizalma tovább csökkent, miközben növekedett a külső kockázatokkal szembeni kitettség. Világszerte a cégvezetők egyötöde (20%) úgy véli, hogy szervezetük a következő 12 hónapban nagy vagy rendkívül nagy mértékben ki lesz téve a vámokból eredő jelentős pénzügyi veszteségek kockázatának, bár a kitettség mértéke régiónként jelentősen eltér – a Közel-Keleten 6%, a kontinentális Kínában 28%, Mexikóban pedig 35%. Az Egyesült Államokban a vezérigazgatók 22%-a számolt be magas kitettségről.

A kiberkockázatokkal kapcsolatos aggodalom jelentősen erősödött: a vállalatvezetők 31%-a említi ezt fő fenyegetésként, szemben a tavalyi 24, illetve a két évvel korábbi 21%-kal. A megkérdezettek 84%-a jelezte, hogy a geopolitikai kockázatokra adott válaszaként vállalati szinten erősíteni kívánja a kibervédelmet.

A makrogazdasági volatilitással (31%), a technológiai zavarokkal (24%) és a geopolitikával (23%) kapcsolatos aggodalmak szintén fokozódtak, míg az infláció miatti félelmek kis mértékben csökkentek (27%-ról 25%-ra az előző évhez képest).

A megújulás stratégiai kényszerré válik

A kedvezőtlen kilátások ellenére a vezérigazgatók egyre inkább úgy látják, hogy a folyamatos megújulás elengedhetetlen a növekedéshez. Tízből több mint négyen (42%) jelezték, hogy vállalatuk az elmúlt öt évben új ágazatokban kezdett versenyezni. A jelentős akvizíciókat tervezők 44%-a várhatóan a jelenlegi iparágán kívül fog befektetni, a technológia pedig a legvonzóbb szomszédos szektor.

A vezérigazgatók valamivel több mint fele (51%) tervez nemzetközi beruházásokat az előttünk álló évben. Az Egyesült Államok továbbra is a legfontosabb célpiac – a megkérdezettek 35%-a sorolta a három elsődleges célország közé. Az Egyesült Királyság és Németország (mindkettő 13%), valamint a kontinentális Kína (11%) szintén előkelő helyen szerepel. India iránt gyakorlatilag megduplázódott az érdeklődés éves összevetésben: a nemzetközi befektetést tervező vezérigazgatók 13%-a sorolta a három legfontosabb célország közé.

A megvalósítás terén azonban továbbra is vannak hiányosságok. Mindössze minden negyedik megkérdezett mondta azt, hogy szervezete magas kockázatot is elfogad az innovációs projektekben, határozott folyamattal rendelkezik az alulteljesítő kezdeményezések leállítására, vagy dedikált innovációs központot, illetve vállalati kockázati tőke funkciót működtet.

Az idő is szűk keresztmetszet: a vezérigazgatók arról számoltak be, hogy idejük 47%-át olyan témákra fordítják, amelyek időhorizontja kevesebb, mint egy év, miközben mindössze 16%-ot szánnak az öt éven túli döntésekre.

„A jelenlegi helyzet legnagyobb ellentmondása, hogy a világgazdasági helyzet (ideértve az összes körülményt) óvatossági reflexet hoz felszínre a vezetőkben, miközben egy olyan technológia időalapú versenye zajlik, ami hosszabb távon alapjaiban formálja át a működést, és láthatóan nem adaptálható gyors intézkedések keretében” – mutatott rá Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

A 297 magyarországi cégvezetővel készült személyes interjúból kiderül, hogy a tavalyi rekord pesszimista év után a többség gyorsulásra számít: a világgazdaság húzóerejének erősödésében 54%, a magyar gazdaság növekedési ütemének gyorsulásában 60% hisz. Lassulást globálisan és magyar viszonylatban is 22% jósol, szemben a tavalyi 76% és 85%-kal. A felmérés történetében idén először fordul elő, hogy a magyar vállalatvezetők a gazdasági növekedéssel kapcsolatban optimistábbak, mint a saját bevételeik alakulását illetően. Azok aránya, akik bíznak cégük 2024-es gyarapodásában, a 2012-ben mért 47%-os szintre esett vissza.

A külső, fenyegető tényezők közül továbbra is az infláció hatásától tartanak a legtöbben (51%). Ezt követi a szakképzett munkaerő hiánya (48%), majd közel azonos eredménnyel a makrogazdasági volatilitás (37%), a geopolitikai konfliktusok (36%) és a kiberkockázatok (35%). 2023-hoz képest a makrogazdasági volatilitásnak és a geopolitikai konfliktusoknak való kitettség érzése csökkent legnagyobb mértékben, nem változott azonban a klímaváltozás hatásaitól és a kibertámadások okozta kockázatoktól való aggodalom a vállalatvezetők körében.

A változás kényszere

Tavalyhoz képest nem változott azok aránya (43%), akik úgy vélik, hogy cégük a jelenlegi pályáján haladva tíz éven belül elveszíti életképességét. Az értékteremtési képességükön az elmúlt öt évben új termékek és szolgáltatások fejlesztésével (54%) , technológiai képességek házon belüli kialakításával (32%), vagy külső forrásból történő bővítésével (44%) és stratégiai partnerségek kialakításával (47%) javítottak a megkérdezettek.

Noha a vállalatok kétharmadánál évről évre történik pénzügyi és humánerőforrás-átcsoportosítás a fő üzleti tevékenységek között, nagyobb transzformációra a többségnél csak akkor került sor, ha az ügyfél preferenciák (55%) vagy a technológia átalakultak (44%), a szabályozási környezet megváltozott (48%) vagy ha a versenytársak léptek (30%).

„A transzformációs kényszer azt is jelenti, hogy az extenzív növekedés lehetőségei jórészt kimerültek: a bevételek növekedésével nem számolnak a vezetők, a létszám növelésének igénye is inkább a szakképzett munkaerő biztosításának szól, mint a számbeli növekedésnek” – mondta Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

Ebben az ökoszisztémában a szabályozási környezet kétarcú; a vállalatvezetők közel fele (48%) szerint a változást ösztönzi, míg több mint egyharmaduk (35%) szerint akadályozza azt. Az átalakulás további gátjai a szervezeten belüli bürokrácia (20%), a munkatársak technológiai képességeinek hiánya (20%), valamint a korlátozott pénzügyi források (19%).

„Ha a transzformációt célzó intézkedések mellett megnézzük a napi rutinfeladatok ellátásának hatékonyságát, akkor a vállalatvezetők szerint igen jelentős, mintegy 29%-os hatékonysági tartalék rejlik olyan feladatok ellátásában, mint az emailen történő kommunikáció, a beszerzés, a munkaerő-felvétel, vagy a vezetői döntéshozatali és a kommunikációs fórumok. Márpedig ezeknek a tevékenységeknek a minél hatékonyabb ellátása kulcskérdés az átalakulásban” – emelte ki a Mezei Szabolcs.

A generatív mesterséges intelligencia felforgatja a vállalati működést

A generatív mesterséges intelligencia adaptációja még várat magára: a vállalatok alig ötödének (18%) működésében játszott csak szerepet, és a vezetők 27%-a nyilatkozott úgy, hogy a technológiai stratégiájában már helyet kapott a generatív MI. Kivételt képez ez alól a technológia, média- és szórakoztatóipar, valamint a távközlési iparág, ahol az elvárások és a félelmek szintje is magasabb az átlagosnál.

A generatív mesterséges intelligencia átalakító szerepére a következő egy évben jóval többen számítanak: 52% szerint a MI javítja a termékek vagy szolgáltatások minőségét, illetve az érintettjei bizalmát a cége felé (45%), és növeli a munkaidő hatékonyságát (56%). A következő három évre a cégvezetők hat tizede úgy véli, hogy nem pusztán új készségeket követel majd meg a MI a munkatársaiktól (68%), hanem megváltoztatja majd az értékteremtés módját (60%) csakúgy, mint a verseny természetét az iparágukban (63%). Az elkövetkező öt évre a megkérdezettek négyötöde jósol hatékonyság-növekedést a munkaidőre vonatkozóan (86%), és kétharmaduk vár javulást a profitabilitásban a MI-nak köszönhetően (68%).

A generatív mesterséges intelligencia szerepével kapcsolatos rövidtávú aggodalmak közül a kiberkockázatokat 72% említette, öt éves távlatban már 77% ez az arány. A vezérigazgatók 52%-a véli úgy, hogy az MI a téves információk terjedését gerjeszti már egy éven belül, öt éves távlatban 71% lát ilyen kockázatot. Emellett vállalatuk hírnevét fenyegető kihívásokkal és a jogi kötelezettségek növekedésével számolnak a vezérigazgatók, jövőre 53%-uk, 5 év távlatában pedig 62% várja ezen hatások erősödését.

Klímavédelem energiahatékonysági beruházásokkal

Idén a külső körülményektől való félelmek minden mutatónál csökkentek, kivéve a klímaváltozást, melynek negatív hatásaival a tavalyival megegyező arányban (13%) számolnak, és ők azok, akik 2024-ben már elkezdték, vagy tervezik a klímatudatosabb működésre való átállást, és ellensúlyozzák az őket és ügyfeleiket közvetlenül érintő energiaválság hatásait. A legtöbben energiahatékonyságukat javítják (84%); új, klímabarát termékeket, szolgáltatásokat vagy technológiákat fejlesztenek (64%); vagy az ügyfelek klímaváltozással szembeni ellenállóképességét támogató megoldásokat dolgoznak ki (52%). A vállalatok 47%-a megkezdte a munkatársak átképzését is, a pénzügyi tervezésben pedig 40% már a klímakockázatokkal is számol.

Ugyanakkor a vállalatok 13%-a nem tekinti feladatának az általa okozott kibocsátás csökkentését, és közöttük az MI-vel kapcsolatban élenjáró telekommunikációs és szórakoztatóipari cégek aránya kimagasló.

A dekarbonizáció útjában leginkább két tényező áll: a klímabarát beruházások alacsonyabb megtérülése (45%) és a szabályozás összetettsége (44%).

Bővülő vezérigazgatói kompetenciák

A magyar felmérésben arról is kérdezték a vállalatvezetőket, hogy szokásos feladataikon túl mivel foglalkoznának szívesen és hol látják még a szerepüket a vállalati struktúrában. A magyar válaszadók négyötöde több figyelmet kíván fordítani szervezete humánerőforrást érintő kérdéseinek megoldására (80%), azon belül elsősorban a szervezeti kultúrára (94%), a munkáltatói márkára (66%) és a munkavállalóik megtartására (64%) fókuszálnának. Emellett csaknem négyötödük (78%) a saját digitális készségeinek fejlesztését tartja fontosnak, (háromnegyedük a kollégáiét is), és 62%-uk közelebb kerülne a technológiai döntések meghozatalához: elsősorban a fejlesztésekkel felmerülő üzleti vagy szervezési kérdésekben (63%), valamint stratégiai partnerségek kialakításában (56%) vállalnának több szerepet.

„A vezérigazgatók mindennapjait erőforrás-átcsoportosítások, technológiai és szabályozói változások, makrogazdasági adottságok, klíma- és kiberveszélyek, valamint transzformációs szükségletek alakítják. Többségük úgy látja, hogy vállalatuk kritikus stratégiai fordulópontok előtt áll. Ebben a környezetben kell meghatározni saját prioritásaikat. A gördülékeny adaptáció és a munkatársak középpontba helyezése tűnik a legjobb receptnek” – foglalta össze az idei felmérés megállapításait Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország vezérigazgatója a február 15-i sajtótájékoztatón.

Dr. Kőmíves Krisztina 2006-ban a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól igazolt a PwC Magyarország adótanácsadási részlegéhez. Fő szakterülete a magyar és külföldi ügyfelek PwC-hez kiszervezett könyvelési, adóbevallási, bérszámfejtési tevékenységének irányítása. Ezen túl széles körű tapasztalattal rendelkezik az általános forgalmi adókkal, adóhatósági eljárásokkal, adózási stratégia, kontroll funkciók kialakításával kapcsolatos tanácsadás területén. Krisztina évek óta a PwC és a Világbank közös kiadványának a Paying Taxes-nek a Magyarországi felelőse. Csapatával több száz hazai és multinacionális vállalatnak nyújt teljes körű vagy részleges számviteli, bevallási, bérszámfejtési, cégkapu, székhely és egyéb adminisztrációs szolgáltatásokat. Krisztina feladatai közé tartozik a PwC Magyarország munkaerő kölcsönzési szolgáltatásainak vezetése is. Feladatait július 1-jétől cégtársként látja el, célja a PwC stratégiájával összhangban, az innovatív digitális megoldások mind szélesebb körű alkalmazása, a hazai piaci jelenlét további erősítése. Krisztina az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte jogász diplomáját, ezen kívül jogi szakvizsgával, mérlegképes könyvelői, adótanácsadói végzettséggel is rendelkezik. Két kisgyermek édesanyja, hobbija a családi túrázás és a labdarúgás, a PwC Magyarország női focicsapatának oszlopos tagjaként.

Mezei Szabolcs 2018-ban csatlakozott a PwC Magyarország üzleti tanácsadási területéhez. Ezt megelőzően pályáját a közszolgálati szervezetek fejlesztése határozta meg: dolgozott a Belügyminisztérium számviteli vezetőjeként, valamint több mint 10 éves tanácsadói pályafutása során az államháztartási szervezetek széles körénél vezetett szervezetfejlesztési, valamint gazdasági és informatikai témájú projekteket. Szabolcs az elmúlt három évben sikeresen építette fel a PwC közszolgálati szervezetekre szakosodott csapatát, melyet a központi közigazgatás, az egészségügy és az oktatás területén számos sikeres és eredményes munka bizonyít. Július elsejétől cégtársként látja el ezt a feladatot azzal a céllal, hogy a PwC hazai tevékenységét tovább erősítse, illetve a korábban felsorolt szakterületek fejlődéséhez a régió több országában is hozzájáruljon. Szabolcs a Pécsi Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát, emellett minősített vezetési tanácsadói címmel (CMC), valamint közigazgatási szakvizsgával is rendelkezik.