Szerző: Boros Péter | óraadó | Metropolitan Egyetem Budapest és Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar

E-mail: peter@peterboros.eu

Nincs ez máshogy a fenntarthatóság témakörben sem. Például indulhat egy tanóra azzal a felvetéssel (ahogy ez történt nemrég), hogy a fenntarthatóság csak marketing-„hype”, közönséges kis marketingeszköz, aminek a profitnövelésen kívül semmi haszna, és senkit sem érdekel igazán.

Ujjé! Van tehát valami, ami szuperdivatos, és növeli vállalkozásunk profitját. Amivel mindenki csak azért foglalkozik, mert nem akar lemaradni a marketingvonatról. Az újrahasznosítható csomagolás, a biotermékek, a zöldszemlélettel átitatott papír zsebkendő jelenti ma a kulcsot az üzleti vállalkozások sikeréhez. Az a cég, amelyik nem hivatkozik az egész szervezetét átfogó fenntarthatósági aktivitásokra, lemarad a profitnövelési versenyben.

Persze hogy nem. Az üzleti siker sok tényezőn múlik, amelyek közül a fenntarthatósági szempontoknak való megfelelés csak az egyik. Ma már viszont az is egyértelmű, vagy legalábbis jól látható, hogy messze nem csak egy felfújt marketingeszközről van szó.

Napjainkban szinte minden komolyabb, hosszabb távra tervező vállalkozás versenyképességének fontos mérési szempontja, hogy mennyire része a cég stratégiájának a fenntarthatósági szemlélet. Nem elég csak kijelenteni, mennyire „zöld” a cégünk, az üzleti folyamatoknak, az egész vállalati szervezetnek tükröznie kell ezt a szemléletet, és természetesen az is fontos, hogy az ügyfelek, a fontos piaci szereplők tudjanak erről.

Itt jut kulcsszerepbe a kommunikáció és vele a hype-effektus. A nemzetközi szinten zajló marketingaktivitásoknak (reklám, PR, egyéb kommunikáció) nagy érdeme, hogy előtérbe hozták az emberiség történelmének talán eddigi legnagyobb kihívását. Sikerül-e vajon megoldást találni fennmaradásunk biztosítására, vagy teljesen feléljük természeti és ásványkincseinket, elvágjuk magunk alatt a faágat (sajnos szó szerint)?

A tömegkommunikáció véleményformáló hatását nem érdemes vitatni. Legyen szó bármilyen iparágról, üzleti, politikai vagy egyéb témáról, ha hosszú időn keresztül, elég sokszor halljuk a hozzánk eljuttatni kívánt üzenetet, akkor is változik a szemléletünk, ha éppen nem értünk egyet az üzenet tartalmával. Ezt számos kutatás bizonyítja, de a felméréseken kívül világszerte különböző gyakorlati példák is vannak a kommunikáció hatékonyságára nézve.

Talán sokak által ismert a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, lásd keretes írásunkat) állatvédő szervezet tevékenysége, amely megosztó, sok esetben botránykeltő, néha kifejezetten durva kampányaival elérte, hogy világszerte megváltozott az állatok, az élővilág szerepéhez való hozzáállás. Egyéb tényezők is közrejátszottak, de a szervezet tevékenysége komoly mértékben hozzájárult azokhoz a változásokhoz, amelyek jelentősen átformálták mind a különböző iparágak (például divat, ruházat) szereplői, mind pedig vásárlóik szemléletét. A természetes szőrméből készült ruhák szerepe visszaszorult, és átadták a helyüket olyan modern anyagokból előállított termékeknek, amelyeknek fizikai tulajdonságai, érzékszervi megjelenése szinte megszólalásig olyan, mint az állati eredetű szőrméé. (Az más kérdés, hogy ezeknek az új anyagoknak a használata mennyire terheli környezetünket.)

Bátran vonhatjuk le tehát azt a következtetést, hogy a fenntarthatóság esetében is lényeges a hatékony kommunikáció. A „hype-olás”. Igenis, toljuk túl, beszéljünk róla sokszor, minden lehetséges fórumon, mert bár az elmúlt három évtizedben nemzetközi szinten folyamatosan konferenciák követik egymást a témában, átfogó, világszintű változást még mindig nem sikerült elérni.

A figyelemfelhívás mellett az eddig elért eredményeket is érdemes minél szélesebb körben megosztani, hiszen azok mind az egyének, mind a közösségek, vállalatok szintjén látványosak, és jó irányba mutatnak. Az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása, a környezetfejlesztési programok, a szén-dioxid-kvóták bevezetése, a vízzel való takarékosság, a nagyobb vállalatok esetében az üzleti stratégiába bekerülő fenntarthatósági KPI-ok, ESG és egyéb rendszerek kidolgozása mind-mind kivétel nélkül kitűnő és biztató fejlemény.

A tanulási folyamat hosszú, és sajnos időnk kevés van, de ha mindent beleadunk, sokan megértik majd, hogy a fenntarthatóság jóval több, mint egy divatos marketingeszköz.

PETA

A People for the Ethical Treatment of Animals (PETA, www.peta.org) a világ legnagyobb állatvédelemmel, állati jogokkal foglalkozó szervezete. Nemzetközi szinten tagjainak és támogatóinak száma meghaladja a kilencmilliót. A szervezet tevékenysége négy területre koncentrálódik, a laboratóriumokban végzett állatkísérletekre, az élelmiszeriparra, a ruhaiparra és a szórakoztatóiparra. Az ezeken a területeken előforduló, állatokkal szembeni, morális szempontból elfogadhatatlan eljárásokon kívül egyéb olyan ügyeket is felvállalnak, ahol az állatok jogai sérülnek, állatokkal szemben való kegyetlen bánásmód érhető tetten.

Közösségi oktatás, oknyomozó újságírás, kutatások, állatmentés és különböző demonstrációk, tüntetések, tiltakozó kampányok szervezése tartoznak elsődleges kommunikációs eszközeik közé. Ezek közül különösen a tiltakozó kampányokkal tűntek ki, amelyek rendszerint igen megosztó, sokszor sokkoló, brutális naturalizmusukkal keltenek nagy feltűnést és publicitást.

Ez a nyers kommunikációs stílus nagyon hatásosnak bizonyul. A szándékosan megbotránkoztató aktivitások rendszeresen a nemzetközi vezető újságok, média híradásaiban szerepelnek, gyakorlatilag a világon mindenhová eljuttatva a szervezet üzeneteit. Máig emlékezetes az orvvadászat elleni 2013-as kampányuk, amelynek során hirdetéseikben megcsonkított állati tetemeket mutattak be, meztelen emberi női testekkel együtt, amelyeket fogyasztásra szánt állathúshoz hasonlítottak.

Többek között ezeknek a kampányoknak köszönhetően világszerte egyre szélesebb nyilvánosságot kapott az állati jogok témaköre, az orvvadászat, az illegális állatkereskedelem elleni küzdelem, ami nagymértékben hozzájárult például a divat- és a szórakoztatóiparban bekövetkezett, állatvédelemmel kapcsolatos változásokhoz.

Nyitó kép: Nick Fewings, Unsplash

Használjuk ki az otthon töltött időt

Koronavírus, karantén, elrendelt home office, social distancing – pillanatok alatt a mindennapjaink szerves részévé váltak ezek az eddig alig, vagy egyáltalán nem használt kifejezések. Nincsenek csoportos edzések, hétvégi szórakozás, színházak és még a nagyszülők vasárnapi ebédjéről is le kellett mondanunk. A korlátozásokat azonban lehetőségként is felfoghatjuk, hiszen az otthon töltött idő tökéletes alkalmat ad arra, hogy kibontakoztassuk kreativitásunkat. Mivel a megváltozott helyzetben kevesebb impulzus ér minket, az agyunknak is jól jön egy kis edzés.

Ismerjük meg magunkat

Az önismeret elengedhetetlen a fejlődésünkhöz, legyen szó akár karrierbeli, társasági vagy személyiségbeli előrelépésről. Mérjük fel, mik az erősségeink, gyengeségeink, amikkel gazdálkodhatunk: erősségeinket használjuk ki, vessük be őket, gyengeségeinket pedig igyekezzünk erősséggé fejleszteni; így lehetünk sikeresek az alkotásban és a munkában, kiegyensúlyozottak és elégedettek a magánéletünkben, társas kapcsolatainkban. Ebben segíthet, ha folyamatosan feljegyezzük, milyen feladatot hogyan végeztünk el és ehhez milyen készségekre volt szükségünk, így idővel pontos képet kaphatunk arról, milyen területek lehetnek ideálisak számunkra.

Találjuk meg, ami minket motivál

Gyakori csapda lehet, hogy kedvet kapunk a főzéshez egy jól felépített Instagram-profil követése során, belevágunk a saját készítésű ékszerek bizniszébe barátnőnk lelkes beszámolói miatt, vagy elkezdünk festegetni, mert a párunk szerint az nyugtatóan hat. Kövessük inkább a saját megérzéseinket! Egy jól megválasztott hobbi, egy reálisan elérhető cél nagy energiákat képes adni, hatékony feltöltődési és örömszerzési forrásunk lehet. Azonban egy félresikerült projekt kedvünket szegi és épp a várt eredmény ellenkezőjét hozza: egyszerűen csak untat, de egyenesen kedvünket is szegheti, elszomoríthat, ha kudarcba fullad a végén. Éppen ezért érdemes sorra venni, mik azok a területek, amelyek valóban érdekelnek minket.

Foglaljuk írásba

Bár az elismert művészekről sokan azt gondolják, hirtelen ihlet szállja meg őket egy alkotás létrehozásakor, ez a valóságban a legritkább esetben van így. Még az igazán intuitív művészek mögött is sokévnyi kemény munka áll és egy-egy munka elkészültét van, hogy órákig tartó gondolkodás vagy éveken át gyűjtött halomnyi jegyzet előzi meg. Kezdjünk el jegyzetelni! Írjuk le gondolatainkat, ötleteinket, időnként olvassuk őket vissza és nézzük meg, miben változott a véleményünk. Az, ha nem hagyjuk elveszni a kósza, de hasznos gondolatainkat, új világokat nyithat meg előttünk.

Álljunk alkotóként a feladathoz

Életünk során folyamatosan figyelhetjük az érzéseinket, viselkedésünket és a körülöttünk lévők arra adott reakcióit – és ez alapján fejleszthetjük magunkat. Ebben egészen gyermekkortól akár a különféle oktatási intézmények is segíthetnek. Hazánkban is vannak már olyan iskolák, ahol a korábban elterjedt egyoldalú, frontális oktatási forma helyett műhely jellegű, gyakorlatorientált, személyre szabott képzés folyik, amely fókuszában a tanuló áll. A Budapesti Metropolitan Egyetem egy módszertani reformmal nemrégiben a felsőoktatásban is teret nyitott ennek a megközelítésnek azzal, hogy bevezette az Alkotóegyetem fogalmát. Az új koncepció szerint az egyetemisták gyakorlatorientált tantervet követve ismerik meg és fejlesztik saját egyéniségüket, keresik meg az inspirációjukat. Az egyetemi évek során a hallgatók egy kézzel fogható portfólióba rendezik az elsajátított készségeket és ismereteket, így már az egyetemi évek alatt teljes képet kapnak alkotói énjükről. Az intézmény oktatóinak fenti tippjeit követve az otthon töltött idő alatt mi magunk is elindulhatunk ezen az úton.

A korlátozások alatt sem töltöttünk kevesebb időt egymással

A hallgatók nagyjából ugyanannyi időt töltenek a barátaikkal, mint a járvány előtt, a szülőkkel viszont többet: a hallgatók egyértelmű többsége (92%) fele-fele arányban ugyanannyit vagy még többet beszélt a szüleivel, mint a járvány előtt, és csak 8 százalékuk kevesebbet. A megkérdezettek többsége kapcsolattartás céljából elsősorban a Facebook Messengert és a hagyományos telefonhívást használja, ezek után következik az Instagram, majd az e-mail. A Google Hangouts, Microsoft Teams, TikTok WhatsApp és Skype alkalmazásokat azonban a hallgatók többsége egyáltalán nem használja erre a célra. A szülőkkel a legtöbben telefonon tartották a kapcsolatot, a második helyre a Facebook került. Az olyan alkalmazások, mint a Skype, a Zoom, a Viber vagy a FaceTime egyáltalán nem népszerűek a megkérdezettek körében, ha a szülőkkel való kapcsolattartásról van szó.

Évi néhány alkalom helyett napi szintű videochat

A járvány egyik következménye a hallgatók körében is a videochat elterjedése: az addig csak évi vagy havi néhány alkalommal használt alkalmazásokat a járvány időszakában a hallgatók fele hetente, további közel 40 százaléka pedig napi rendszerességgel használta. Emellett a válaszadók nagyobb része (42 százaléka) gondolja, hogy ez is a legalkalmasabb eszköz a kapcsolattartásra ebben az időszakban, több mint egyharmaduk a telefonban vagy az audiohívásban, 23 százalékuk pedig a chatben vagy az üzenetküldésben bízik. A válaszadók harmada leggyakrabban a barátokkal való kapcsolattartásra használta a videochatet, a második helyre az egyetemi csoporttársak kerültek, a megkérdezettek 18-18 százaléka pedig a kollégákat és a családtagokat hívta videochaten a legtöbb alkalommal.

A szórakozás és az ügyintézés a digitális térbe költözött

A járványügyi helyzet előtt a válaszadók 38 százaléka saját megítélése szerint napi 4-6 órát töltött a digitális térben munka, mobilhasználat vagy szórakozás miatt, 23 százalékuk pedig 1-3 órára becsülte ezt az időt. Az otthon töltött időszak ezeket az arányokat jelentősen átírta: a válaszadók 34 százaléka napi 7-9 órát, negyede napi 10-12 órát, 17 százaléka pedig napi 12 óránál is többet töltött online. A hallgatók többsége korábban például egyáltalán nem online felületen bonyolította le különóráit, a háztartási termékek beszerzését, a testmozgást és a hivatali ügyek intézését, a járvány időszaka alatt azonban ezek teljes mértékben az online felületekre terelődtek át.

A válaszadók új digitális megoldásokkal ismerkedtek meg az elmúlt hónapokban: többségük (60%) 1-2, de sokan 3-4 (24%) vagy 5-nél is több (7%) új programot vagy alkalmazást próbált ki a járvány miatt. A hallgatók közül sokan éltek az olyan elektronikus szórakozási lehetőségekkel, mint a videojáték, a streaming szolgáltatások vagy a zenehallgatás, sőt, a kitöltők negyede elő is fizetett valamilyen streaming szolgáltatásra, például Netflixre vagy HBO Go-ra ebben az időszakban. A hallgatók közel negyede kezdett el továbbá valamilyen online kurzust –, például programozást, nyelvet, művészetet, kreszt vagy digitális marketinget.

A járvány alatt jobban átgondoltuk, mire költünk

A megkérdezettek saját bevallásuk szerint pár ezer forintos tételekről gyorsan, pár tízezer forintos vagy annál nagyobb tételekről pedig inkább megfontoltan hoztak döntéseket a járvány előtt. A pandémia ideje alatt azonban sokkal tudatosabban döntöttek már pár ezer forintos tételekről is.

A hallgatók korábban a gépjárművásárlással és a háztartási és szórakoztató elektronikai eszközök beszerzésével kapcsolatban inkább racionálisan, a ruházati és divatcikkek és az utazás esetében viszont inkább érzelmi alapon döntöttek. A járvány időszaka ezt megváltoztatta: a válaszadók minden téren – élelmiszervásárlás, háztartási eszközök, ruházkodás, elektronika, gépjármű, utazás – racionálisan hoztak döntéseket.

Nem váratlan, hogy a legtöbben sokkal kevesebbet költöttek öltözködésre, közlekedésre, utazásra és szépségápolásra. A szórakozáson, tanfolyamokon, különórákon és sporton viszont nem takarékoskodtak: ezekre – az étkezéssel és az egészségügyi szolgáltatásokkal együtt – ugyanannyit költöttek a járvány időszakában, mint korábban.

Új hobbik több sütés-főzés, de kevesebb szépségápolás

A kitöltők több mint fele valamilyen új elfoglaltságra fordította a felszabadult időt, vagy újra elővette régi hobbiját, 12 százalékuknak azonban kevesebb ideje lett a szabadidős tevékenységekre. A válaszadók az új hobbik között említették a rajzolást, a festést, az olvasást és a valamilyen új sporttal való megismerkedést is. Nagyobb arányban fordítottak időt az otthoni teendőkre, például a sütés-főzésre, a kertészkedésre, a barkácsolásra, a takarításra vagy a lakberendezés-felújításra is.

A megkérdezettek többségének (57%) több szabadideje lett a járvány ideje alatt, a hallgatók 27 százaléka azonban úgy ítélte meg, hogy kevesebb ideje lett, vagy egyáltalán nem maradt kapacitása szabadidős elfoglaltságokra. A válaszadók 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a járvány időszakában kevesebbet mozgott, mint korábban, 30 százalékuk azonban több időt fordított kifejezetten a testmozgásra.

A járványügyi helyzet előtt a megkérdezettek közel 80 százaléka járt fodrászhoz vagy borbélyhoz, a válsághelyzet alatt ez az arány 30 százalékra csökkent. Hasonló csökkenés volt tapasztalható az olyan szépségápolási szolgáltatásoknál is, mint a manikűr, a kozmetika, a masszázs vagy a szolárium. A válaszadók 22 százaléka a válsághelyzet alatt a felsoroltak közül egy szolgáltatást sem vett igénybe, ez az arány a járvány előtt 4,5 százalék volt.

Megbeszéljük majd, hogyan álltak át a Metropolitan Egyetemen egy nap alatt a digitális oktatásra,  hogyan viselkedtek, mit és miként kommunikáltak a a márkatulajdonosok a pandémia alatt, megvitatjuk, milyen trendek jellemzik majd a brandinget a válságot követő új normalitás körülményei között. Nem mellékesen: új, bővített kiadásban jelenik meg Árpád hét évvel ezelőtti könyve, A márkanév ereje.

Hangoljatok este 7-kor a 90.9 Jazzy rádióra!

Szakács László főszerkesztő

A gazdasági válságok közös jellemzője, hogy a márkatulajdonosok azonnal csökkentik a marketingköltségeiket. Egyetemi oktatóként, márkatanácsadóként mit mondasz erre?

Én értem, hogy marketingesként nekünk ez fáj a legjobban. De azért ne csináljunk úgy, mintha egy gazdasági válságban csak a marketingköltségeket csökkentenék. Az persze fennáll, hogy az ez egyik első költségelem, amihez hozzányúlnak, de ez vélhetően azért is van, mert könnyebb és gyorsabb egy médiafoglalást lemondani, egy ügynökségi szerződést felmondani vagy éppen csökkenteni, mint más területeken intézkedni.

Ettől persze még igaz marad, hogy azok a márkák, amelyek hosszú távon a legnagyobb mértékben megerősödnek, beleértve az értékesítési eredményeket is, olyan márkák, amelyek a válságban nem vágják meg a marketingbüdzséjüket, netán még többet is költenek. Ezt igazolja minden korábbi válság tapasztalata, az ezzel kapcsolatos kutatások.

Nagyobb perspektívából nézve, a marketing tudja motorizálni a gazdaságot. Nem véletlen, hogy a Magyar Marketing Szövetség is azzal a hashtaggel lépett elő kapcsolódó tartalmakkal, hogy: #mostnincsmegallas

Azért az elmúlt hónapokban sem maradtunk teljesen kampányok nélkül. Láttál jó példákat, olyan cégeket, amelyek a járvány idején jól kommunikáltak? Lesznek olyanok, akik bekerülnek a következő könyvedbe?

A kommunikációnál is sokkal fontosabbnak tartom, hogy egyes cégek milyen gyorsan alakították át az üzleti modelljeiket, vezették be, erősítették meg például az online értékesítést. Ez részben persze kényszer volt részükről, de most pár hét alatt meglépték azt, amit akár éveken át halogattak.

A kommunikációt tekintve (de valójában ez sem csak kommunikáció, sőt elsősorban nem az) a társadalmi felelősségvállalást emelném ki. Ez befelé is fontos: az első számú prioritás, hogy gondoskodunk a munkatársakról, azok biztonságáról. Meghallgatjuk őket, odafigyelünk rájuk, és amennyire lehet, rugalmasak vagyunk. Kifelé pedig fontos, hogy biztosítsuk a vevőket és a partnereket, hogy továbbra is minden rendben a céggel. Az első kérdésre visszautalva ezért is lényeges ilyenkor a kommunikáció, a kampányok. Ha ez elmarad, könnyen azt hihetik, hogy lehúztuk a rolót. Az is fontos, hogy gondoskodjunk a vevők biztonságáról, különösen az offline üzletekben, találkozások során. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ez most nem a harsány, nyomulós marketing, az önpromóció ideje. Legyünk empatikusak, és adjunk akkor, amikor és amennyit csak lehet – ez lesz az igazi CSR.

Az iskoláknak, egyetemeknek szinte egyik napról a másikra kellett átállniuk a távoktatásra, a digitális megoldásokra. A Metropolitan Egyetemnek hogy sikerült az átállás? Kinek volt nehezebb, a diákoknak vagy a tanároknak? Mi lesz a vizsgaidőszakban?

Büszkén mondhatom, hogy míg az összes felsőoktatási intézmény szünetet rendelt el, és 10 nap alatt állt át az online oktatásra, addig mi azt mondtuk, hogy felkészültek vagyunk és mindössze egyetlenegy napot adtunk magunknak. Nagyon hamar kellett megtanulnunk bizonyos digitális megoldások használatát, így aztán villámgyorsan különböző tutorialokat készítettünk magyar nyelven. Tekintve, hogy ezek nézettsége több tízezer, így nekem úgy tűnik, a többi egyetem tanárai is a Metropolitan Egyetem anyagait használják. A legnagyobb tanulság azonban az volt, hogy nem is a technológia a lényeg, hanem az oktatásmódszertan. Ez mind az oktatóktól, mind a diákoktól több energiát kívánt, de megérte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az én karomon, az Üzleti, Kommunikációs és Turisztikai Karon a net promoter score kutatásunk ugyanazt a magasnak tekinthető értéket mutatta a tavaszi, karantén alatti félévben, mint az őszi, campusos félévben. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, no meg persze építő kritikát is. Biztos, hogy jó néhány elemét meg fogjuk tartani az online oktatásnak akkor is, amikor újra kinyit majd az egyetem. Ez, vagyis az offline oktatáshoz való visszatérés terveink szerint szeptemberben történik meg. Nem akarunk túl hamar nyitni, a mostani vizsgaidőszakot, sőt magukat a záróvizsgákat is online formában bonyolítjuk le, kollégáink és diákjaink egészségének védelme érdekében.

A zenészek, színészek, fotósok, szabadúszó újságírók és sokan mások munka nélkül maradtak március óta. Mi a helyzet a tanácsadói piacon, csökkent vagy nőtt az ügyfelek száma, aktivitása?

Visszatérve az első kérdéshez: sok cég ilyenkor egyfajta szünetet tart, a tanácsadói szerződéseket felfüggesztik pár hónapra. Néhány cég viszont épp most kapcsol, így a legismertebb tanácsadóknak továbbra is csörög a telefonjuk. Az online ügynökségek biztosan nem panaszkodnak: most a klasszikus tanácsadók is őket keresik, hogy miként lehet erősíteni online megjelenésüket, vagy éppen személyes konzultációikat, tréningjeiket, workshopjaikat miként lehet a digitális térbe áthelyezni.

Te magad hogyan élted át az elmúlt heteket? Mi az, amit másként látsz, másként csinálsz, mint korábban?

Hát azt biztos nem mondhatom, hogy kevesebb lett a feladatom. Sőt, az elmúlt bő két hónap igen intenzív volt, még ha többnyire otthonról is intéztem mindent. Tanulság, hogy mindent meg lehet oldani így, az oktatást, a meetingeket, a céges partnerekkel való együttműködéseket, vagy akár a Magyar Marketing Szövetség tisztújító közgyűlését is. Persze azért a legtöbb dolgot kellemesebb lett volna a kollégákkal, tanítványokkal, ismerősökkel, na és a családtagokkal találkozva offline megtenni. De igyekszem csak a szépre emlékezni ebből az időszakból is.

Desztináció- és örökségmenedzser

A területen dolgozó szakember azért felelős, hogy egy adott földrajzi hely turisztikai attrakcióit minél népszerűbbé tegye a potenciális érdeklődők, és minél élménydúsabbá a látogatók számára. A menedzser egyik legfőbb feladata, hogy előre feltérképezze a látogatók jövőbeli élményeit, amihez elengedhetetlen a szakmai alapokra épülő kreatív gondolkodás. Az ilyen szakemberek jellemzően turizmus és vendéglátás szakról kerülnek ki.

Tárgyaló

A hivatásos tárgyaló feladata, hogy egy nemzetközi szervezet, vállalat vagy politikai párt érdekeit képviselje az intézmény falain kívül. A jellemzően nemzetközi tanulmányok szakon végzett szakembereknek a remek nyelvtudás és a kimagasló tárgyalástechnikai tudás mellett gazdasági, kulturális és jogi ismeretekkel is rendelkeznie kell, méghozzá professzionális szinten.

Interakciótervező

A számítógépek és más elektronikai eszközök emberi információbevitelt igényelnek, ennek hatékony működését pedig az interakciótervezőknek köszönhetjük. A területen dolgozók egyrészt azt a felhasználói cselekvést térképezik fel, amivel az eszközeinket irányítjuk: legyen az egérklikk, egy érintőkijelző végigsimítása vagy hangutasítás. Másrészt pedig az eszköz erre adott válaszát határozzák meg: hogyan reagáljon ezekre az utasításokra, milyen folyamatok induljanak el az eszközön és mi jelenjen meg a kijelzőn ezeknek hatására.

Mediátor

A bírósági polgári peres ügyeket – a lehetséges esetekben – igyekeznek megelőzni: ez kevesebb terhet jelent a bíróságnak és a legtöbb esetben a felek is a sérelmeiket feloldva, emberközeli körülmények között rendezhetik a nézeteltéréseiket. A mediátor ezeknek a folyamatoknak a hatékony irányítására szakosodott. A területen dolgozóknak a jogi ismeretek mellett tisztában kell lenniük az adott helyzetben végbemenő pszichológiai folyamatokkal, hogy képesek legyenek kézben tartani a felmerülő sérelmeket és érzelmeket. Ahhoz, hogy valaki mediátor lehessen, speciális szakképzés szükséges, de jellemzően kommunikáció szakosok érdeklődnek a terület iránt.

Kísérleti designer

A szakterület mozgatórugója maga az innováció. A kísérleti designer a korábbi tapasztalatok alapján tervez tárgyakat nem megszokott anyagok, sémák és technológiák felhasználásával. A munkafolyamat gyakorlati fázisa laboratóriumok helyett innovációs műhelyekben zajlik, így nem áll távol a tőlük a kreatív, kézműves kivitelezés sem. Azok, akik szívesen dolgoznának hasonló területen, érdeklődési területtől függően média design vagy kézműves tárgykultúra szakon sajátíthatják el a szakmát.

„2011-óta foglalkozunk egyetemi szintű coach képzéssel a Metropolitan Egyetemen (METU), de a piac igényeire reagálva a mostani félévtől megújítottuk a tanfolyamot. Számtalan nemzetközi és hazai üzleti siker bizonyítja, hogy nem csak az egyének fejlesztése, hanem maga a módszertan kikerülhetetlen a mai folyamatosan változó világban” – indokolta a szakpár elindítást Sándor Jenő.

Egyedülálló hazánkban az egyetemi szintű team coach képzés

Magyarországon egyetemi szinten eddig nem létezett team coach képzés, de ez a szakirányú továbbképzés másban is egyedülálló. A legtöbb hasonló kurzus egyéni coach képzéssel kezdődik 150 órában, majd ezután tanítják a team részt 100 órában. A METU-n a hallgatókat azon felül, hogy az első két félévben, 100-100 órában, egyéni majd team coach képzést kapnak, a harmadik félévben tisztán gyakorlati oktatáson vehetnek részt.

Sajnos továbbra is az látszik, hogy hazánkban alacsony a produktivitás, ami gyakran szervezeti problémákra, rossz folyamatokra, tehát humán jellegű problémákra vezethető vissza, aminek az orvoslására fontos eszköz a coaching szemlélet. A jelenlegi munkaerőpiaci trendek is megkövetelik, hogy vezetői szinten alkalmazzák a módszertant. „Manapság már nem viselkedhet egy cégvezető akárhogyan, mert a dolgozó azonnal feláll, ha rosszul érzi magát. A fiatalabbak pedig gyakorlatilag nem is tudják elvégezni a feladataikat, ha nem vonják be őket a döntésekbe” – hívta fel a figyelmet Sándor Jenő.

A coach képzés növeli a munkaerőpiaci értéket

A vállalati vezetők mellett, akik a munkájukat segítő új eszközre vágynak, igen széles a skála, hogy kik választják a business és team coach képzést. Több kutatás és a Metropolitan Egyetemen adatai is azt támasztják alá, hogy a tanfolyam elvégzése nagy mértékben növeli dolgozó munkaerőpiaci értékét, legyen szó saját coach praxist alapító karrierváltó jogásztól, vagy éppen portfólióbővítő közgazdászról.

„Automatizálódó világunkban az embernek egyre inkább emberként kell viselkednie, jó érzéseket kell kiváltania, kapcsolatot kell létesítenie másokkal. A coach szemlélet ezt segíti elő, hiszen az ember emberségéből indul ki, abból, hogy az embernek érzése, személyisége, (véges) erőforrásai vannak, és ezeket figyelembe véve akar megoldást találni” – húzta alá Sándor Jenő.

„15 év ügynökségi tapasztalata megmutatta, hogy nem elég gyorsan dolgozni, hanem elég időt is kell szánni a feladatoknak, illetve a problémáknak a megoldására. BTL-ből egy business development és transzformációs reklámügynökséggé nőttük ki magunkat, amely minden esetben minőségi időt szán az ügyfeleire. Ezt fejezi ki az új név és a szervezeti átalakulás egyaránt. A közel 20 fős ügynökségi csapatot egy háromfős board vezeti. Kaufmann Bernadett, stratégiai vezető és Mátyás Kitti client service director mellé egy kreatív igazgatót szerződtettünk, akinek a kiléte egyelőre még nem publikus” – mondta el a bejelentés kapcsán Kollmann Áron tulajdonos-ügyvezető.

Az ügynökség újrapozicionálását egy mélyinterjús, az ügyfelek aktív közreműködésével megvalósított kutatás és egy design workshop előzte meg. Az átalakuló 2Republic 15 éves fennállása során olyan márkák gyakran komplex, több divízión átívelő kihívásain dolgozik/dolgozott, mint az E.ON, a PPG Trilak, az Ooops!, a Bayer Hungária, az Artisjus, a Metropolitan Egyetem, az Allianz, a SMEG, a Chevrolet, az Opel, a Ferrero vagy a Borsodi.

„Sokkal komplexebb megoldásokra van szüksége ennek a szakmának és az ügyfeleinknek.

A ti:me a probléma feltárásától a kreatív megvalósításig hosszú távú együttműködésre, sőt együtt gondolkodásra és növekedési célok elérésére hívja partnereit.

Közülük sokan 10-15 éve dolgoznak velünk, hiszen a komplex, stratégiai gondolkodást és kompetenciákat igénylő problémák feltérképezését és megoldását, amit egy általános kreatív ügynökséggel nem tudnának” – tette hozzá Mátyás Kitti client service director.

„Ezért nyúltunk a stratégiai megközelítéshez, és ezért döntöttünk úgy, hogy inkább üzleti problémákból indulunk ki, és arra építjük a kreatív megoldásainkat.

Működésünk túlmutat a hagyományos reklámügynökségi formákon, hiszen a problémára szabjuk a megoldást, ezáltal a marketingcsapatot holisztikusan tudjuk támogatni.

Az üzleti problémából indulunk ki, és nem félünk közben kérdezni, összefüggéseket feltárni, szükség esetén pedig szakértőt bevonni és hozzányúlni a régi struktúrákhoz” – egészítette ki Kaufmann Bernadett stratégiai vezető.

A Még egy nap élet című alkotás nyerte az idei Anilogue-on az egész estés animációk versenyét. A zsűri indoklása szerint „a dokumentarista jellegű, hiteles ábrázolásmód és a drámai kifejező erejű, fikciós elemek magas szintű ötvözéséért, valamint a kiemelkedő vizuális és filmnyelvi megoldások alkalmazásáért”. A film az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháború borzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében.

Idén öt egész estés animáció volt versenyben: a nyertes alkotás mellett Santiago Caicedo Tropical Virus című kolumbiai–ecuadori filmje, Denis Do Funan című külön díjjal jutalmazott munkája, mely 1975-ben, a vörös khmer forradalom idején játszódik, Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című családi animációja és az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus, mely az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan Egyetem animációs tanszékének vezetője, Drasko Ivezic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntöttek a fődíj odaítélésről.

Idén 30 rövidfilm versenyzett. A rövidfilmek versenyében az Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Veljko Popovic horvát rendező alkotta zsűri döntötte el, hogy a dán Martina Scarpelli Egg című filmje kapta a Best of Anilogue-Cartoon Network Díját, mely 2000 euróval jár. A zsűri kiemelte, hogy ez a film megtalálta azt a módot, hogy egy személyes témát olyan vizuális élményként ábrázoljon, amely az érzelmeket egy teljesen eredeti és jelentésteli történetmesélésbe ágyazza. Hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát a rendezőnő, amivel egészen új élményt nyújt, és teszi mindezt egy olyan témával, amihez az ember korábban nem is gondolta volna, hogy tud kapcsolódni.

Ambrus Ferenc Hegyi Olivér Take Me Please című alkotását részesítette külön elismerésben, Pedro Rivero David Doutel és Vasco Sá Agouro című rövidfilmjét méltatta, Veljko Popovic különdiját pedig Igor Grubic How Steel was Tempered című alkotása érdemelte ki, míg a közönségdíjat Lucréce Andreae Grandpa Walrus című munkája kapta.

Az ötnapos fesztiválon 14 egész estés filmet és 300 új rövid animációt láthatott a közönség. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia álltak. A fesztivál vendége volt az animációs világ egyik legnagyobb mestere, a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot és a Candide című magyar alkotás francia zeneszerzője, Benjamin Efrati is.

A fesztivál nyitófilmje a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot legújabb munkája, a Dilili Párizsban című filmje lesz, mely a századfordulós francia művészvilág izgalmas karikatúráját is felrajzolja. A vetítés után közönségtalálkozóra kerül sor a rendezővel. Ocelot új műve akár az új magyar animáció, a Ruben Brandt, a gyűjtő tükörképeként is szolgálhat.

A két filmet elsőként a budapesti nézők láthatják egymás mellett – az Anilogue-on. A fesztiválon továbbá Michel Ocelot két korábbi filmjét, az Esti meséket és a Kirikou és a boszorkányt is megnézheti majd a magyar közönség. Az Anilogue zárófilmje Mamoru Hosoda legújabb alkotása, a Mirai – Lány a jövőből lesz, melyben a négyéves Kun azóta haragszik a világra, amióta kishúga születésével felfordult az élete. Ám egy reggel titkos, mesebeli világot talál a kertjükben, ahol találkozik azzal a kislánnyal, aki majd az anyukája lesz és azzal a férfival, aki majd a dédnagypapája lesz. A varázslatos kalandokban útitársául szegődik egy nagylány. Egy nagylány, akit pont úgy hívnak mint az utált kistestvért.

Idén öt egész estés animáció lesz versenyben: Santiago Caicedo Tropical Virus című kolumbiai–ecuadori filmjében egy hagyományosnak a legkevésbé sem nevezhető családban nő fel Paola, aki egyedi, női világlátása miatt számos előítélettel szembesülve küzd a függetlenségért. A Még egy nap élet című alkotás az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháború borzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében. Denis Do Funan című munkája szintén 1975-ben, a Vörös Khmer forradalom idején játszódik. Miközben a saját túlélésért küzd, Chou, a fiatal kambodzsai anya a négyéves fiát keresi, akit a rezsim elvett tőle. Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című, családi animációjában egy fiú képes rovar méretűvé zsugorítani önmagát.

Az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan Egyetem animációs tanszékének vezetője, Veljko Popovic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntik majd el, hogy melyik filmnek ítélik oda a fődíjat.

Idén 30 rövidfilm versenyez, köztük Bucsi Réka Solar Walk és Hegyi Olivér Take Me Please című alkotása. A rövidfilmek versenyében pedig az Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Drasko Ivezic horvát rendező alkotta zsűri dönti majd el, mely film kapja a 2000 eurós fődíjat, melyet idén első alkalommal a Cartoon Network ajánlja fel. Az idei Anilogue egyik izgalmas csemegéje továbbá, hogy a hazai közönség itt láthatja majd először a Cartoon Network legújabb sorozatát, a Bűbáj tábort – Julia Pott-tól, a Kalandra fel! társalkotójától.

Idén 300 animációs rövidfilmet és 14 egész estés filmet – számos magyar alkotást is – kínál a fesztivál, melyek közül több a Három Hollóban lesz megtekinthető, a Francia Intézet a Lengyel Intézet és a Cervantes Intézet pedig ingyenes vetítéseket is tart majd. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia állnak.