2025 nyara eddig a korábbi rekordévekhez mérhető meleget hozott hazánkban, megerősítve a hosszú távú trendet, hogy Magyarország nyarai egyre forróbbak és szárazabbak. Az országos átlagok alapján hazánk már tavaly nyáron is melegebb volt, mint Spanyolország, és csak néhány balkáni országban mértek magasabb értékeket.

Szabó Péter elemzése szerint a hosszú távú adatok azt mutatják, hogy a nyarak Európában északnyugat–délkelet irányban melegszenek: míg Írországban az elmúlt ötven évben csupán 0,9 °C-kal nőtt a nyári átlaghőmérséklet, addig Magyarországon és a Balkánon 3–4 °C-os emelkedés zajlott le, ami a globális átlagot is jelentősen meghaladja. Ez arra utal, hogy Nyugat- és Észak-Európában az Atlanti-óceán és a nyaranta északabbra tolódó ciklonaktivitás még mérsékelni tudja a felmelegedést, míg a Balkánon a Földközi-tenger hatása gyengébb, és térségünkben a kontinentalitás erősödése is érezhető, vagyis egyre gyakoribbak a hőhullámok és a hosszan tartó forró, száraz időszakok.

Ezzel párhuzamosan a csapadék is megosztja Európát: hazánkban, a Balkánon és Kelet-Európában 25–40%-kal csökkent a nyári csapadékmennyiség az elmúlt ötven évben, és csak kevés országban (a Brit-szigeteken, Skandináviában) nőtt. Nálunk tehát a melegedés és a csapadékcsökkenés együttesen súlyosbítja az aszályos helyzeteket, rontja a mezőgazdasági terméshozamokat és növeli a vízhiány kockázatát.

“Hazánk térsége, tőlünk keletre és a Balkán-félsziget országai nyáron egyaránt a legerőteljesebb melegedést és a legnagyobb csapadékcsökkenést tapasztalják – ezek együttes hatása pedig még súlyosabb nyári aszályos helyzetek kialakulásához vezet” – írja az ELTE Meteorológiai Tanszék munkatársa.

Most üt be igazán a kontinentális klíma forrósodása

Szabó Péter számszerűen arra is felhívja a figyelmet, hogy a felmelegedés üteme nem egyenletes: a ’90-es évektől gyorsult, nagyjából 2005 és 2010 közöttre átmenetileg lassult, de a 2020-as évekre – és ezt az idei év is alátámasztja – újra fokozódni kezdett, különösen Közép- és Délkelet-Európában. Ez azt jelzi, hogy a következő évtizedekben a kontinentális klíma hatásai tovább erősödhetnek, fokozva a nyári hőhullámok és aszályok gyakoriságát.

A szakértők szerint elengedhetetlen az alkalmazkodási stratégiák kidolgozása és megvalósítása, ám a kedvezőtlen klímatrendek miatt ezek egyre költségesebbek és nehezebben kivitelezhetők lesznek. Szükség van a vízvisszatartás és az aszálykezelési intézkedések sürgős fejlesztésére, valamint a mezőgazdasági és települési vízgazdálkodás átalakítására, hogy mérsékelhessük a kontinentális klímaváltozás emberek százmillióira gyakorolt közvetlen és közvetett hatásait.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak tanulmánya szerint a Balaton vízhőmérséklete ma már átlagosan 1,7 °C-kal magasabb, mint 2000-ben, és a változás üteme folyamatosan gyorsul. Míg a 19. század végétől az 1980-as évekig az éves középhőmérséklet csak lassan változott, a 21. században évi 0,07 °C-os átlagos növekedést mértek. Télen ez még drasztikusabb: a hőmérséklet-emelkedés eléri az évi 0,21 °C-ot.

Eközben a tóban tapasztalható vízhőmérsékleti hőhullámok – azaz olyan időszakok, amikor legalább öt napon keresztül a víz melegebb, mint amit a 19. század végi adatok alapján az adott napok legmelegebb 10%-ában mértek – egyre gyakoribbak és hosszabbak. Az 1990-es évekhez képest mára évente már több mint 100 hőhullámos nap is előfordulhat. A hőhullámok alatt a víz átlagosan 6 °C-kal is melegebb lehet a korábbi éghajlati normánál – míg ez az eltérés korábban „csak” 4 °C volt.

A melegedés az ökológiai rendszert is jelentősen átalakítja. Gyakoribbá válnak az oxigénhiányos időszakok, nő a párolgási veszteség, és fokozódik a tápanyag-felszabadulás az üledékből. Ez utóbbi táplálja az algásodást, amely a 2019-es nyári algavirágzás során már látványos problémát okozott. A kutatók szerint felmelegedéssel egyre nő a tó hajlama arra, hogy feldúsuljon tápanyagokban (eutrofizáció), ami kedvez az elsődleges termelő szervezeteknek (algáknak, hínároknak).

A parti zónák is érzékenyen reagálnak: az alacsonyabb vízállás kedvezhet ugyan a nádasok, hínárosok terjedésének, ugyanakkor új, inváziós fajok is megjelennek. A közönséges csavarhínár 1998 óta már a Balaton nyugati medencéjének jelentős részében jelen van, és a Hévízi-tó meleg kifolyóvize újabb melegkedvelő fajokat „nevel”, amelyek megtelepedhetnek a tóban.

A hőmérséklet-növekedés a vízinövények közötti versenyt is átrendezi: a 30 °C fölötti nyári vízhőmérsékletben már a szúrós levelű, oxigénszegény környezetet is elviselő fajok érzik jól magukat, mint a tócsagaz vagy a nagy tüskéshínár – ez pedig a fürdőzők számára is „kézzel-lábbal fogható” kellemetlenséggé válhat.

„Ha a Balaton vizének hőmérséklete továbbra is emelkedik, az egyre inkább mediterrán, sőt szubtrópusi mintázatokat követő ökológiai viszonyokat teremthet. Ebben az új világban a jövő vízinövényei között már nem feltétlenül a ma megszokott fajok lesznek többségben, hanem olyan közösségek alakulhatnak ki, amelyekhez sem az élővilág, sem az emberi használat nincs hozzászokva” – zárják cikküket a kutatók.

A Balaton vízmelegedése tehát nemcsak természeti kérdés, hanem társadalmi kihívás is. Az ökológiai egyensúly megbillenése hosszú távon hatással lehet a tó használhatóságára, turisztikai vonzerejére és élővilágára egyaránt.

Forrás: Másfélfok

Fotó: Wikipedia Commons