Igazán érdekfeszítő beszélgetés bontakozott ki pénteken késő délután a Ludwig Múzeumban Ottrubay István, az Esterházy Alapítványok vezetője, Rieder Gábor kurátor, az Esterházy Art Award zsűritagja és Margócsy István irodalomtörténész-kritikus, az Esterházy Irodalmi Díj zsűritagja között Winkler Nóra moderátor kérdései nyomán.

A kortárs irodalmi művek sokkolhatnak – de nem épp ez a dolguk? Margócsy István szerint a kor konszenzusát megbontó alkotásokból válnak remekművek, bár elismerte, remekmű az, ami az olvasóját meg tudja szólítani, ideértve az ítészt is. A kritikus szerint az Esterházy Irodalmi Díj rövid listájára bejutott hét alkotás kevésbé „szaggatott” és érzelemmel fűtött, mint az Amiben hiszünk – Esterházy Art Award 2025 kiállításban felvonultatott alkotások, melyek terében a beszélgetés zajlott. Rieder Gábort, aki 16 éve kurátora a képzőművészeti díjnak, inkább csak meglepik a kortárs művek, amelyek egy közös kiállítás anyagaiként képet tudnak adni a mai magyar kortárs művészeti szcénáról, de talán a jelen Magyarországáról is. Arról nem született egyetértés, hogy vajon a képzőművészeti alkotások megfeleltethetőek-e irodalmi műveknek, bár Rieder Gábort a felvetés láthatólag felvillanyozta.

Ottrubay István szerint a kortárs művek befogadásához ismerni és érteni kell a kontextust. Az Esterházy-örökség letéteményeseként azt hangsúlyozta, hogy a kortárs művészet támogatásával a sokszázéves múltra visszatekintő alapítvány a 21. századdal való élő kapcsolatát demonstrálja. Büszke arra, hogy lökést adhatnak egy-egy alkotó karrierjének az alapítvány díjaival, amelyekről a másik két beszélgető partner is egyetértőleg állapította meg: függetlenek – még az alapító befolyásától is -, felerősítik a magyar művészeti szcéna hangját, és nemzetközi jelentőséggel bírnak.

A beszélgetés további izgalmas részleteit meghallgathatják az alapítvány hamarosan induló podcast csatornáján.

Fotó: Gosztom Gergő