Állati helyett több növényi

A hús előállítása – különösen a marhahúsé – minden más élelmiszernél nagyobb földterület- és vízhasználattal jár, illetve az állati eredetű élelmiszerek kapcsán nem feledkezhetünk meg az állatvédelmi, állatjóléti és etikai szempontok figyelembe vételéről sem. Az Oxfordi Egyetem és az Agroscope svájci mezőgazdasági kutatóintézet kiszámította[1], hogy 100 gramm fehérje előállításakor a marhahústermelés során a környezetet leginkább terhelő gazdaságok évi 370 négyzetméternyi földterületet használnak és nem mellesleg 105 kilogramm üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Bab- és borsófélék termesztésével ugyanakkor szintén 100 gramm fehérje előállításához elegendő lehet mindössze 1 négyzetméter földterület, csupán 0,3 kilogrammos CO₂-kibocsátás mellett.

További szempont lehet, hogy bár a szervezetünknek zsiradékokra is szüksége van, korántsem mindegy, hogy milyen típusú zsírokat fogyasztunk. A zsíros húsokban, magas zsírtartalmú tejtermékekben megtalálható telített zsírok növelik az összes és az LDL („rossz”) koleszterin szintjét, ezért a szív- és érrendszer egészségének megőrzése szempontjából érdemes korlátozni a bevitelüket, helyettük pedig egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírokat fogyasztani.

Figyeljünk arra, honnan érkezik az ételünk

Tény, hogy a növényi alapú élelmiszerek előállítása jóval kisebb környezetterhelést jelent, mint az állati eredetűeké. Ennek ellenére sem tekinthető egyformán szerény környezeti lábnyomúnak minden növényi alapú étrend, hiszen sok népszerű és egészségesnek tartott alapanyag termesztése folyik problémás körülmények között, ráadásul nem ritkán sok ezer kilométeren át szállítják őket, mire eljutnak a fogyasztókig.  Pont ez a helyzet a Magyarországon is népszerű avokádóval és kesudióval is. Az avokádó azért nem tekinthető környezettudatos választásnak, mert egyetlen darabjának előállításához 140-272 liter víz szükséges, miközben a mexikói, dél-amerikai, kaliforniai, dél-spanyolországi ültetvények nem ritkán igen vízhiányos területeken találhatóak, a friss avokádót ráadásul sokszor légi úton szállítják az európai és észak-amerikai piacokra. A kesudió és a belőle készült kesuvaj az avokádónál is vízigényesebb: egyetlen kilogramm kesudióbél megtermeléséhez több mint négy köbméter (!) vízre van szükség. A kesudiót hámozó munkások egészségét ráadásul a héj rétegei között található, a bőrre kerülve égési sérüléseket okozó olaj fenyegeti. Ha tehát szeretnénk növelni a növényi élelmiszerek arányát az étrendünkben, figyeljünk arra is, hogy lehetőleg a közelben és etikus módon termesztett, szezonális zöldségeket, gyümölcsöket vásároljunk.

Cseréljük le a vajat

Tény az is, hogy a tejipar környezeti lábnyoma kisebb, mint a már említett hústermelésé, ám így is igaz, hogy a növényi olajokból előállított margarinok alapanyagainak termesztéséhez szükséges földterület mindössze egyharmada a vaj előállítása során (állattartás, takarmánytermesztés) igénybe vett területnek és csupán feleakkora vízfelhasználással jár. Ezen felül a karbonlábnyom is jóval kisebb: az új Rama 100%-ban növényi alapú vajalternatíva például 50%-kal kisebb klímalábnyommal készül, mint a vaj. Ez azt jelenti, hogy egyetlen csomag 250 grammos kiszerelésű vaj lecserélése 1,8 kg CO₂-nak megfelelő üvegházhatású gázt^[2], ami 7 kilométernyi autós utazással, vagy egy okostelefon 220 (!) éjszakán át való töltésével egyenértékű. Ez nem minden, hiszen az új Rama vajalternatíva pontosan ugyanúgy használható, mint a vaj, akár sütésre, főzésre, akár szendvicsek készítésére.

[1] http://www.ox.ac.uk/news/2018-06-01-new-estimates-environmental-cost-food

[2] A Magyarországon eladott Rama 100%-ban növényi alapú vajalternatíva és a Magyar vaj összevetése a Quantis 2020 által, szakértők bevonásával készített életciklus-elemzésen alapszik. Egyetlen csomag 250 g kiszerelésű vaj lecserélése a Rama 100%-ban növényi alapú vajalternatívára 1,8 kg szén-dioxidnak megfelelő káros anyagot takarít meg. További részletek: https://www.rama.com/hu-hu/hu/fenntarthatosag/okologiai-labnyom

1. Nincs tele transzzsírsavval

A margarin ellen egyik leggyakrabban felhozott tipikus érv, hogy tele van a szív- és érrendszer egészségére ártalmas transzzsírsavakkal. Magyarországon – a legtöbb európai országot jócskán megelőzve – több mint fél évtizede bevezették azt a szigorú transzzsírsav-rendeletet, amelynek értelmében kizárólag rendkívül alacsony, 2g transzzsírsav/100g zsírtartalom határérték alatti élelmiszerek árusíthatók. Ez nem minden, hiszen ez év áprilisától az EU teljes területén hasonló szabályozás lépett életbe[1]. Ettől függetlenül fontos észben tartani, hogy a transzzsírsavakat a normál étkezésből teljesen nem lehet kiiktatni, mert a hétköznapi sütés-főzés közben is keletkezhetnek, és még a hidegen sajtolt olívaolajban is megtalálhatóak – igaz, csupán elenyésző mennyiségben.

2. Felejtsük el a hidrogénezést!

Az előző pontban említett transzzsírsavak nagy mennyiségben a növényi olajok részleges hidrogénezése, azaz keményítése során keletkeznek. Régen valóban tartalmaztak ilyen keményített növényi olajokat a margarinok, azonban e termékek kenhetőségét már hosszú ideje nem ezek az összetevők, hanem a szobahőmérsékleten is szilárd növényi zsírok, például kókusz- vagy pálmazsír biztosítják. Ha tehát valaki azért nem fogyaszt margarint, mert tart a hidrogénezett olajoktól és a transzzsíroktól, az olyan, mint ha a gőzmozdonyok sűrű fekete füstjétől és a kipattanó szikráktól félve kerülné a vonatutazásokat.

3. Nem is műélelmiszer

Tudományosnak látszó érv a margarinnal szemben, hogy kémiai szempontból hasonló szerkezetű molekulaláncokból áll, mint a műanyagok – ez persze valójában nem jelenti azt, hogy köze lenne hozzájuk. Ahogy ránézésre a víz képlete szinte ugyanaz, mint a hidrogén-peroxidé, úgy bármely, hasonló atomokból, ám eltérő struktúrában felépülő anyaggal kapcsolatban ki lehet jelenteni, hogy csak egy hajszál választja el egy mérgező vagy csak teljesen más tulajdonságú vegyülettől. Ráadásul hogyan lehetne a margarin műélelmiszer, amikor a legfőbb alkotóelemei a teljesen hétköznapi, természetes növényi olajok – jellemzően repce-, lenmag- és napraforgóolaj – és az ivóvíz? Ez az állítás könnyen ellenőrizhető: elég csak megnézni a megújult, 100%-ban természetes összetevőket tartalmazó Rama margarinok dobozán az összetevők listáját. A jó minőségű margarinokat alkotó repce- és lenolaj természetes módon tartalmazza a szervezetünk számára hasznos E-vitamint és omega-3 zsírsavakat, a napraforgóolaj pedig szintén kimagasló E-vitamin-, valamint omega-6 zsírsav tartalma miatt számít kedvező alapanyagnak. Ezek értékes összetevők a kíméletes előállítás folyamán is megmaradnak, hiszen a margaringyártás alapvetően az összetevők hűtés közbeni keverését jelenti.

3+1. Környezetkímélő alternatíva

Mivel a margarin alapvetően növényi alapú élelmiszer, kiválóan beilleszthető a flexitáriánus, vegetáriánus és – egyes termékváltozatok esetében – akár a vegán étrendbe is, ráadásul előállításának környezeti lábnyoma kisebb, mint az állati eredetű alternatíváké. Ha például a tehéntejből készült vajjal hasonlítjuk össze, a növényi olajokból előállított margarinok karbonlábnyoma 70 százalékkal kisebb. Az alapanyagok termesztéséhez szükséges földterület mindössze egyharmada a vaj előállítása során (állattartás, takarmánytermesztés) igénybe vett területnek és csupán feleakkora vízfelhasználással jár, tehát környezetvédelmi szempontból is kedvező választást jelent. Fontos, hogy a többek közt a Rama és a Flora margarinokról ismert Upfield a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (RSPO) tagjaként 100%-ban tanúsított forrásból származó pálmaolajat használ fel a termékeihez.

[1] 2021. április 1-től csak olyan élelmiszerek hozhatók forgalomba az Európai Unióban, amelyek esetében az élelmiszer összes zsírtartalmának 100 grammjában a transzzsírsavak mennyisége legfeljebb 2 gramm. Ezzel az uniós rendelkezés lényegében követi az Európai Bizottság által 2019-ben jó gyakorlatként elismert, 2014 februárja óta hatályos – az EU-ban egyébként az elsők között bevezetett – magyarországi szabályozást.

Az ízletes ételek készítéséhez szinte elengedhetetlen a zsiradék, ami nem csak lágyabbá teszi a fogások textúráját, de fontos szerepe van a hevítésénél is. Amennyiben inkább a vegetáriánus, flexitáriánus vagy akár laktózmentes étrenddel kísérletezünk, jó hír, hogy az állati eredetű zsiradékokat, így például a vajat bármikor ki lehet váltani növényi alapú margarinokkal. Az azonban nem mindegy, melyik típusú margarint használjuk sütéshez, főzéshez és kenéshez – összeállításunkban most bemutatjuk, mikor mit érdemes választanunk.

Főzéshez

Ideje elfelejteni, hogy csak olajban, zsírban lehet dinsztelni, például a hagymát, hiszen a 60 vagy 70 százalékos, csökkentett zsírtartalmú margarinokat egyaránt használhatjuk főzéshez és pároláshoz is. Ez ráadásul kifejezetten jó megoldás lehet krémlevesek, raguk vagy akár főzelékek készítésekor: a zöldségek a margarinban előbb párolódnak, puhulnak, majd egyenletesen, tejfehérje- és tejcukor-égés nélkül kezdenek el pirulni.

Serpenyős, tepsis sütéshez

A lazább szerkezetű húsokat vagy zöldségeket bátran süthetjük margarinban is. A magasabb, 70 százalék feletti zsírtartalmú margarinok kiválóan használhatóak akár sütőben, például kakukkfüves csirkecombhoz, vagy akár serpenyőben sült natúr halszeletekhez, friss és fagyasztott zöldségekhez, esetleg parázsburgonyához – ez utóbbinál különösen előnyös, hogy a margarin alacsony cukor- és fehérjetartalma miatt nem keletkeznek apró égett gömbök a krumplidarabok felszínén. Ráadásul az ételekkel sült zsiradékot pecsenyelé vagy mártás formájában is felhasználhatjuk, így a maradékról is gondoskodhatunk.

Süteményekhez

A legtöbb süteménynek, tortafélének egyik fő alapanyaga a zsiradék: enélkül szinte elképzelhetetlen egy tészta vagy krém elkészítése. Az omlósabb tésztáknál is érdemes 70 százaléknál magasabb zsírtartalmú margarint választani, ami elkészítés közben – pl. szobahőmérsékleten – jól tartja az állagát, így könnyű dolgozni vele. A sós vagy édes desszertek esetében ezek karaktere határozza meg, milyen típusú zsiradék bizonyul jobb választásnak: míg a fűszeres – például citrusos, kakaós – kelt tészták esetében inkább egy semlegesebb margarin ad teret a többi aromának, addig a croissant-ok vagy sós péksütemények készítésekor a vajas ízű verziók, például a Rama Vajas ízzel nevű termék ajánlható.

Szendvicsekhez

A klasszikus, csökkentett, illetve alacsony zsírtartalmú kenőmargarinok egyaránt remek szendvicshozzávalónak számítanak, köszönhetően annak, hogy a fő összetevőik a növényi olajok és zsírok, amelyek tartalmazzák azokat a létfontosságú zsírsavakat is, amiket a szervezet nem képes magától előállítani. Amennyiben szeretnénk különlegesebb fogásokat készíteni, a margarin kiváló alapja lehet házi kenőkrémeknek: például körözöttnek, tojás, padlizsán, avokádó vagy gomba felhasználásával készült szendvicskrémeknek. Ez nem minden, hiszen remek ízű melegszendvics-krémek is készíthetőek margarinnal.

Laktózmentes/vegán étrendbe beillesztve

Az étrendünk szempontjából is fontos lehet, hogy körültekintően válasszunk zsiradékot. Amennyiben laktózmentes vagy vegán életmódot folytatunk, a margarinnak is illeszkednie kell az étrendünkbe. A Flora Original, Gold, Light és Laktózmentes Rama termékek például száz százalékban növényi alapúak és nem tartalmaznak tejszármazékokat.

1. Felejtsük el a hidrogénezést!

Még mindig sok helyen tartja magát az a tévhit, hogy a margarin részben hidrogénezett, azaz keményített növényi olajokból készül. Régen ez valóban így volt, a margarinok kenhetőségét azonban már hosszú ideje nem ezek, hanem a szobahőmérsékleten is szilárd növényi zsírok, pl. kókuszzsír biztosítják.

2. Nincs tele transzzsírsavval

A margarin ellen felhozott másik tipikus érv, hogy – mivel hidrogénezett olajból készül – tele van az egészségre ártalmas transzzsírsavakkal. Sokan nem tudják, de Magyarországon több mint fél évtizede bevezették azt a szigorú transzzsírsav-rendeletet, amelynek értelmében itthon kizárólag rendkívül alacsony, 2g transzzsírsav/100g zsírtartalom határérték alatti élelmiszerek árusíthatók. Emellett az sem közismert, hogy a transzzsírsavakat a normál étkezésből gyakorlatilag nem lehet teljesen kiiktatni, mert a hétköznapi sütés-főzés közben is keletkezhet, és még a hidegen sajtolt olívaolajban is megtalálható.

3. Tényleg nem műanyag

Bár gyakran hallani, hogy a margarin műélelmiszer, valójában a legfőbb alkotóelemei a teljesen hétköznapi növényi olajok – jellemzően repce-, lenmag- és napraforgóolaj – és az ivóvíz. A növényi olajok értékes összetevői az előállítás folyamán is megmaradnak, hiszen a gyártás alapvetően az összetevők hűtés közbeni keverését jelenti. A vállalkozó kedvűek akár otthon is készíthetnek szendvicskrém-alapanyagként házi margarint: ehhez az egyszerűen beszerezhető alapanyagokon (növényi olajok, a kenhetőséget biztosító kókuszzsír, víz, valamint az olajok a víz keveredését elősegítő némi tejszín) túl csupán egy fagylaltgépre vagy egy jéggel teli edénybe tett keverőtálra van szükség, amelyben az összetevők folyamatos hűtés közben keverhetők össze.

4. Egészséges összetevők

A növényi olajok nagy előnye az állati eredetű zsiradékokkal szemben, hogy telítetlen zsírsavakban gazdagok, amelyek segítenek megőrizni a szív és az érrendszer egészségét. Ráadásul a jó minőségű margarinokat alkotó repce- és lenolaj természetes módon tartalmazza a szervezetünk számára hasznos E-vitamint és omega-3 zsírsavakat, a napraforgóolaj pedig szintén kimagasló E-vitamin-, valamint omega-6 zsírsav tartalma miatt számít kedvező összetevőnek.

5. Környezetkímélő alternatíva

Mivel a margarin alapvetően növényi alapú élelmiszer, kiválóan beilleszthető a flexitáriánus, vegetáriánus és – egyes termékváltozatok esetében – akár a vegán étrendbe is, ráadásul előállításának környezeti lábnyoma kisebb, mint az állati eredetű alternatíváké. Ha például a tehéntejből készült vajjal hasonlítjuk össze, a növényi olajokból előállított margarinok karbonlábnyoma 70 százalékkal kisebb. Az alapanyagok termesztéséhez szükséges földterület mindössze egyharmada a vaj előállítása során (állattartás, takarmánytermesztés) igénybe vett területnek és csupán feleakkora vízfelhasználással jár, tehát környezetvédelmi szempontból is kedvező választást jelent.