Alkalmanként 20 és 40 km közötti távolságokat teljesítve, heti két-három napot rászánva, több mint egy évig, 2013 májusától 2014 novemberéig tartott az útja. A fotográfus kamerája hol a természet szépségeit, hol a meglepő furcsaságait örökítette meg. Lenyűgöző tájak, ismerős-ismeretlen emberek, meglepetések vagy éppen apró, szép részletek bukkannak elő ennek a vándornaplónak a lapjairól, ami összességében egy spirituális értelemben is erős országképet mutat nekünk.

Csizek Gabriella, a Capa Központ kurátora a Kékvándor című albumból és a vándorlás alatt készült mintegy 40 000 fotográfiából válogatott.  A 100 fotográfia és a különleges installációk az Országos Kéktúra tizenkét tájegységén, vagyis a teljes útvonalán vezetnek végig.

A fotográfiák egy része klasszikus módon, kiváló minőségű kiállítási kópiákon mutatkozik meg – felhasználva a Magyar Természettudományi Múzeum régi, használaton kívüli ún. lepkedobozait, tartófiókjait. Ezen kívül láthatóak textilre nyomtatott képek a térbe belógatva, az erdőt stilizálva, valamint plexire nyomtatott, térhatású fotográfiák. A kupola alatti részben egy magasles várja a látogatókat, amelyről távcsővel nézhetőek a kiállítás képei. A felvételek látványos elemeken, hatalmas világítókockákon tűnnek át sejtelmesen. Az oszlopokra a Kéktúra motívumai kerültek, jelzőtáblák, pecsételőhelyek. A flóra és fauna átlényegülve jelenik meg a térben: hanghatások, fényhatások segítik a látogatók „erdő-mező” élményét. A kiállításképei közül néhány pedig az AR segítségével meg is mozdul. Ezen kívül interaktív bekapcsolódásra is lesz lehetőség: érintőképernyőn bebarangolható a Kéktúra és további, tájegységenkét legalább 30-40 fotográfiát is meg lehet nézni.

A kiállítás külön fotókon mutatja be a kékvándorok felszerelését is. Burger Barna özvegye, Feszthammer Fanni a kiállítás rendelkezésére bocsájtotta a fotográfus néhány, a túrázás során használt tárgyát, illetve nem csak a fizikai tárgyak, de a túrázás előkészületének a dokumentumai is rendelkezésre állnak. A tárlat fontos részét képezik a szövegek, amelyeket Burger Barna sok évtizedes barátjával, a Kéktúrán több tájegységen át vele gyalogló alkotótársával, Kőrösi Zoltánnal írt. Az író és a fotográfus a természetről, a tájról, a megtett útról közösen írta szövegeit. „A mindennapos gyaloglás inkább józan mérsékletre és kitartásra tanít. A lassú élet bátorságára és szépségére. Gyalogolnod kell, hogy mindinkább megértsd: elindulni és úton lenni a cél, nem a megérkezés. A Kéktúrát nemcsak szeretni, de tisztelni is kell.” 

A Magyar Természettudományi Múzeum és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésében megvalósuló kiállítást változatos szakmai programok – filmvetítések, könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, megemlékezések, tárlatvezetések – kísérik.

Dr. Bereczki Ibolya, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnöke beszédében kiemelte, hogy korunk politikai, gazdasági, társadalmi változásai közepette egyre égetőbb, hogy a magyar múzeumok felismerjék, miként járulhatnak hozzá egy békés, fenntartható jövő építéséhez és eme tevékenységeiket tudatosan alkalmazzák, felerősítsék. A Beporzók napja megünneplése is része a fenntarthatóságra nevelésnek, mindezzel a múzeumok fontos társadalmi szerepet vállalnak fel.

Buzár Ágota, a Magyar Természettudományi Múzeum általános és közművelődési főigazgató-helyettese előadásában bemutatta a Zümmögés a múzeumban – Tehetsz Méh Többet! interaktív tárlatot, amely egyedülálló módon, rovarperspektívából mutatja be a méhek szerepét, felhívja a figyelmet a méhek és más beporzók globális pusztulásának beláthatatlan következményeire, és jó példát mutat a velük való együttélésre. Európa legnagyobb beporzó-tárlata elsősorban az iskolás korosztályt célozza meg, a fiatalok akár egy biológiaóra keretében ellátogatva ismerkedhetnek meg a méhek és más beporzók munkájával és a mézfogyasztás jótékony hatásaival.

Dr. Vásárhelyi Tamás biológus, a múzeum egykori főigazgató-helyettese, jelenleg önkéntese, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Pulszky Társaság tagja, a Beporzók napja egyik ötletgazdája előadásában elmondta, hogy rovarok, és különösen a beporzók nélkül nem tudna fennmaradni a mai élővilág. A növényzet legnagyobb részében virágos növényekből áll, azoknak több mint 80%-át állatok, zömmel rovarok porozzák be. A beporzók nélkül megbillenne a mai növényvilág, és inogni kezdene minden tápláléklánc és táplálékhálózat, ami a növényekből indul ki. A rovarvilág pedig bajban van, mert globálisan 1-1,5 százaléka tűnik el évente. Az idén 5. születésnapját ünneplő Beporzók napja e globális környezeti problémára és a beporzók kulcsfontosságú szerepére kívánja felhívni a figyelmet.

A Beporzók napja esemény megszervezésében a múzeumok kulcsfontosságú szerepet töltenek be; nemcsak méhlegelők, rovarszállók telepítésével, amellyel példát mutatnak a látogató iskoláknak, óvodáknak, magánszemélyeknek, de kiállításaikkal, foglalkozásaikkal, online megjelenéseikkel is nagy hatást gyakorolnak a látogatókra, ismereteket terjesztenek, edukálnak, pozitív attitűdöt alakítanak ki. A korábbi példák is azt mutatják, hogy sok múzeum vállalkozott arra, hogy a legötletesebb módokon kapcsolja össze a rovarokat, a virágokat és a beporzást a saját működési területével – írják.

A múzeumi programok és a múzeumok támogató hozzáállása a beporzó rovarokhoz sokat segíthet abban, hogy az állampolgárok megértsék: át kell alakítanunk a gondolkodásunkat. Ennek legegyszerűbb módja a virágok ültetése, a virágokat látogató rovarok segítése vízzel, búvóhellyel, fészkelőhellyel.