Mindhárom Musical Pályázaton olyan művek születtek, amelyek azóta a Madách Színház és más magyar színházak sikeres darabjaivá váltak – többek között a Bolba-Galambos-Szente: Csoportterápia, Bella Máté-Karafiáth Orsolya: Macskadémon, Másik Lehel-Vizeli Csaba: A púpos, Vizy Márton-Tóth Dávid Ágoston: Én, József Attila, Derzsi György-Meskó Zsolt: A tizenötödik. „A negyedik Madách Musical Pályázatot azzal a reménnyel indítjuk útjára, hogy megismétlődik a három korábbi pályázat sikere, és ismét kiváló művekkel gazdagodik a magyar musicalirodalom” – írja közleményében a színház.

A pályázaton kizárólag olyan művek vehetnek részt, melyek még nem kerültek nyilvános színpadi előadásra, továbbá a 2010-ben, 2012-ben és 2020-ban meghirdetett pályázatra már benyújtott musicalekkel sem lehet újra pályázni. A pályázaton egy pályázó egy művel vehet részt. A nyertes pályaművet bemutatják a Madách Színház Stúdiószínpadán.

A beérkező pályaműveket szakmai bizottság bírálja el, melynek tagjai Balatoni Monika dramaturg-rendező, Kocsák Tibor zeneszerző, a Madách Színház zenei vezetője, Müller Péter író, Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója, és Tihanyi Ákos koreográfus.

A pályázat lebonyolítása meghatározott szakaszokból áll.

I. szakasz
2025. április 15. kedd 24.00 óráig
A pályázatra való jelentkezés beadásának időpontja.
Ekkorra várják a jelentkezéseket e-mailben, az alkotók neveivel és a készülő mű címével.

II. szakasz
2025. június 30. hétfő, 24.00 óráig
Beadásra kerül a készülő művek öt dalának demo felvétele, egy jelenete, és szinopszisa.
A beadást követően prezentációt tartanakk, amelyen a szerzők bemutatják a fenti darabrészletet.
Ennek alapján határoz a zsűri a kieső, illetve a versenyben maradó művekről.

III. szakasz
2025. szeptember 30. kedd, 24.00 óráig
Beadásra kerül a kiválasztott művek teljes zenei anyaga demo felvételen, szövegkönyve és kottaanyaga (valamennyi anyagot online kérik – Google Drive). Ezek alapján határoz a zsűri a versenyben maradó művekről.
Az eredmény publikálását követő hónapokban a kiválasztott művekből 30 perces koncertszerű bemutató készül, a szerzők betanításában. A koncertszerű bemutatók színpadra állításához a Madách Színház rendezőt, előadókat, technikai segítséget és a próbákhoz helyiséget biztosít.

IV. szakasz
2026. január
A Madách Színház Stúdiószínpadán bemutatásra kerülnek a kiválasztott művek 30 perces koncertszerű feldolgozásai, a szerző által létrehozott zenei kísérettel. Ezt követően dönt a zsűri a nyertes pályaműről.

V. szakasz
2026. tavasz
A díjnyertes mű bemutatója a Madách Színház Stúdiószínpadán. A díjnyertes mű bemutatójára a 2026/2027-es évadban kerül sor. A bemutatóhoz szükséges zenekíséretet vagy zenei alapot a szerző biztosítja.

A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy második és harmadik helyet is kiadjon, és esetlegesen ezeket a műveket is bemutassa. Mindazon művekre, melyek 30 perces koncertszerű feldolgozásban bemutatásra kerültek, a Madách Színház 6 hónapig opciós jogot köt ki annak esetleges nagyszínházi bemutatójára.

A színház fenntartja magának a jogot, hogy a pályázat időtartama alatt a beadott művekből korlátozás nélkül bármilyen részletet – nem kereskedelmi hasznosításra – promóciós célra felhasználhasson.

A színház a résztvevőket és az érdeklődőket a honlapján keresztül tájékoztatja a pályázat fejleményeiről.

A pályázó a pályázat beadásával tudomásul veszi és elfogadja a fenti feltételeket.

A pályázatra való jelentkezéseket a kiírásban megjelölt időpontig elektronikus formában kérik elküldeni Papp Mária művészeti titkárnak a musical_palyazat_2025@madachszinhaz.hu e-mail címre.

Csukás István írása humorral, játékosan tanítja és szórakoztatja a gyerekeket, de persze szüleiket is, hiszen a mese egy szimbolikus történet, amely általános emberi problémákat és lehetséges megoldásokat fogalmaz meg. Az őszinte barátság meséje ez. Megmutatja, hogy nem baj, ha valaki értéktelennek tart, más számára talán attól leszel a legszerethetőbb, amit korábban nem is tudtál magadról. A lyukas Hordó, a törött Létra és a fogatlan Gereblye a szemétdombra kerülve fellázad és elmenekül. A gazda kisbéresét, Fecskefiút küldi a keresésükre, ám inkább ő is világgá megy velük. Útközben pedig Rózsalány is csatlakozik, aki gonosz mostohájától szabadulna.

A Fecskefiú szerepében Kerényi Miklós Mátét, Rózsalányként Békefi Viktóriát láthatják majd, a Hordót Weil Róbert, a Létrát Molnár Gyöngyi, a Gereblyét Sándor Dávid alakítja.

Az előadás a Madách Színházban első rendezése Vaszilenko Eugeniának, aki több mint tíz éve Szirtes Tamás munkatársa a musicalek színrevitelében. Pályáját a színházban táncművészként kezdte, mára széleskörű tapasztalattal bír a zenés színpadi művek alkotói folyamatában. Gulyás Levente zeneszerző új szerzeményei teszik a darabot olyan zenés művé, amely illik a teátrum repertoárjához. Jelmeztervezőként Horányi Juli, díszlettervezőként pedig Vízvárdi András neve garancia arra, hogy az előadás a közönség legújabb kedvence legyen.

A fesztivál kilenc napot felölelő és rekordnézettséget elért idei versenyprogramjában a Madách Színház Karinthy Frigyesről szóló online előadása mellett további tizenhárom előadás is szerepelt, amelyekre világszerte huszonhét ország nézői voltak kíváncsiak.

A két egyetlen – Karinthy Frigyes nagy szerelmei című online színházi előadás a Madách Színház „Írók-Sorsok-Szerelmek” című online irodalmi programsorozatának másodikként elkészült darabja, amely Karinthy Frigyes első
és második felesége, Judik Etel „Boga” és Böhm Aranka közötti szerelmi őrlődését egy fiktív szellemjárás keretében mutatja be. Agyműtétjére készülve az élet és halál között lebegő Karinthyt egyre kínzóbb látomások
gyötrik, amelyekben tragikomikus módon a két nővel egyszerre viaskodik: képzeletben a már elhunyt Bogával, a valóságban pedig Arankával.

A Madách Színház a SIX című koncertmusicalt kettős szereposztásban mutatja be, az egyikben színésznők, a másikban énekesnők alakítják a királynékat.

Aragóniai Katalin: Baranyai Annamária / Horányi Juli
Boleyn Anna: Zsitva Réka / Muri Enikő
Seymour Johanna: Peller Anna / Singh Viki
Anna von Kleve: Kardffy Aisha / Herceg Erika
Howard Katalin: Gadó Anita / Hien
Parr Katalin: Gallusz Nikolett / Veres Mónika Nika

Toby Marlow és Lucy Moss a Cambridge Egyetem végzős diákjaiként írták a SIX koncertmusicalt, amelynek első bemutatóját is diáktársaikkal készítették az Edinburgh-i Fringe Fesztiválon 2017-ben. Marlow popkoncertet szeretett volna olyan dalokkal, amelyek önmagukban slágerek, Moss viszont több történelmi utalást akart, és sokkal viccesebbnek képzelte leendő művüket. Inspirációjuk Antonia Fraser brit írónő műve VIII. Henrikről és hat feleségéről, valamint a Six Wives című dokumentumfilm, Lucy Worsley angol történész 2016-ban készült sorozata. Így alakult ki végleges koncepciójuk, amely a feleségek szemszögéből meséli el VIII. Henrik házasságait. (Lucy Moss később a SIX West End- és Broadway-produkcióinak társrendezője is lett, ezzel 26 évesen a legfiatalabb nő a Broadway rendezői között.)

A SIX koncertmusicalt 2019-ben 5 kategóriában jelölték a Laurence Olivier-díjra, 2020-ban elnyert 3 kategóriában Drama Desk, 2 kategóriában pedig Tony-díjat, és Grammy-díjra is jelölték a legjobb új musical albumok között.

Alkotók:

Koreográfus: Tihanyi Ákos

Látvány- és animációtervező: Madarász János, Vízvárdi András
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Zenei vezető: Kocsák Tibor
Zenei munkatárs: Köteles Géza
Hangtervező: Farsang Áron
Szcenikus: Szűcsborus János
Korrepetítor: Asztalos Rita, Felszegi Dalma, Bóna Ilona
A koreográfus kreatív asszisztense: Farkas Amáta
Koreográfus asszisztens: Végh Katalin
A rendező munkatársa: Vaszilenko Eugenia
Rendező: Szirtes Tamás

A Madách Színház hétfői közleménye szerint Szirtes Tamás és társulata intenzíven készül a legújabb premierre: a Pretty woman című non replika előadás próbái már tavasszal elkezdődtek, most pedig a főpróbaidőszak következik.

„Megterhelő próbaidőszakon vagyunk túl, amely abból a szempontból is egyedinek mondható, hogy a Pretty Woman musicalt, és az októberben debütáló Six koncertmusicalt párhuzamosan készítette ugyanaz a kreatív csapat” – idézi a közlemény az alkotói folyamatról a Madách Színház igazgatóját és a darab rendezőjét, Szirtes Tamást.

Az összegzés felidézi, hogy a Brodway-musical adaptációjául szolgáló, Julia Roberts és Richard Gere főszereplésével készült, az amerikai mozikban Pretty woman, majd a magyar filmszínházakba Micsoda nő! címmel 1990-ben bemutatott romantikus film története Vivian, a szeretetre vágyó escortlány és a sikeres üzletember szerelmi történetét mutatja be.

Mint írják, a később bemutatott Broadway-musical zenéjét Bryan Adams írta, a 1980-as ’90-es évek rockzenéjének stílusában.

A szeptember 15-től látható előadás főbb szerepeket a megszokott módon, többes szereposztásban láthatják majd a nézők: Viviant Gubik Petra, Arany Tímea és Zámbó Brigitta alakítják, Edward Lewis szerepében Pesák Ádám és Solti Ádám látható majd. Új karakterként tűnik fel Happy Man, aki több szerepet játszik el és elmeséli a történetet: őt Borbély Richárd, Sánta László és Serbán Attila formálják meg. Vivian legjobb barátnőjét pedig Kecskés Tímea, Molnár Györgyi és Sári Évi alakítják – olvasható a közleményben.

A bemutatót követően a Pretty Woman szereplői átadják a színpadot a VIII. Henrik angol uralkodó hat házasságát bemutató Six című koncertmusical szereplőinek. Az előadást október 15-től láthatják az érdeklődők.

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

A Madách Színház csütörtök esti, Mamma Mia! című előadásának fináléja előtt Szirtes Tamás, a színház igazgatója váratlanul a színpadra hívta a Baltazár Színház ép és fogyatékossággal élő színészeit, hogy a musical egyik dalát közösen adják elő a darabban szereplő színészekkel karöltve. „A nézők egy pillanatra megilletődtek, a meglepetés azonban egy szempillantás alatt mosolyba, tapsba és könnyekbe fordult – mondta Szirtes Tamás. – Túl a 400. előadáson már megszoktuk, hogy a finálé végén egyébként is túlcsordulnak az érzelmek. A közönség reakciója azonban ezúttal a szokásosnál is emelkedettebb volt. Nagyon nagy öröm számunkra, hogy méltóképpen valósult meg a két színház közötti együttműködés, büszkék vagyunk, hogy mi is hozzájárulhattunk a befogadás üzenetéhez.” – tette hozzá.

Az 1998-ban alakult Baltazár Színház az egyetlen olyan színtársulat hazánkban, ahol ép és értelmi sérült színészek együtt játszanak. Az intézmény így egyszerre lát el művészi és társadalmi feladatot, munkásságával lehetőséget teremt sérült emberek számára, hogy tehetségüket megmutassák a nézőknek. A színház legfontosabb célkitűzése, hogy színvonalas előadásokkal bizonyítsa: a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni előítéletek átírhatók. A mostani vendégszereplést egy több napos felkészülési időszak előzte meg, amelyben Kováts Kriszta, a Madách Színház színésze, egyben a Baltazár Színház rendezője vállalt kiemelt szerepet. „Sok éve dolgozom már a Baltazárban, ezalatt én is nagyon sokat tanultam tőlük. Az a jelenlét és kisugárzás, ami árad belőlük, igazán irigylésre méltó. Különleges élmény számomra, hogy megtaníthattam őket az egyik dalra – arra a dalra, ami a zene csodájáról szól. Évek óta dolgozom velük és sok különleges előadást hoztunk már létre, de ezt az estét mindnyájan nagyon vártuk. Azt, hogy a Madách színpadán együtt lehettünk a nézők előtt, azt hiszem ezt sose fogjuk elfelejteni.” – monda el a fellépés kapcsán Kováts Kriszta.

A két színház kooperációja a Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” szemléletformáló kampányának részeként valósult meg, amely motiváló történeteken keresztül mutatja be az ismert és kevésbé ismert érintettek inspiráló életútjait, ezzel is egy aktív, cselekvő közösségbe invitálva mindenkit. „Magyarországon ma egymillió embert, fogyatékossággal élőket és családtagjaikat érinti a mindennapokba való beilleszkedés és befogadás ügye. A Baltazár társulata olyan kultúrát kíván megteremteni Magyarországon, amely lehetőségét nyújt a fogyatékossággal élő emberek számára is, hogy teljes életet éljenek – mondta Bánhegyi Zsófia, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs és marketingigazgatója. – A nemzeti lottótársaság közel 20 éve zászlóshajó szerepet vállal a fogyatékossággal élők integrációjának területén, amelyben fontos szerepet szánunk a szemléletformálásnak. Az akadálymentes jövő nem csak a fizikai akadályok elhárításával, hanem a gondolatokban történő változással, a befogadással valósíthatjuk meg. Megtiszteltetés számunkra, hogy a fogyatékossági ügyért tett erőfeszítéseink mellé olyan emberek álltak, mint Illés Fanni paralimpiai bajnok, Barabás Lőrinc nemzetközi hírű trombitaművész, valamint Drávucz Rita világ- és Európa-bajnok vízilabdázó – ezúttal pedig a Baltazár Színház társulata.” – tette hozzá.

A koronavírus miatti korlátozások sajnos mindannyiunk életére hatással vannak: nemcsak a munkánkat és a tanulást kellett átszerveznünk, de kikapcsolódni és feltöltődni sem tudunk a megszokott módokon. Bár a közönség már visszavágyik a színházba, jelenleg még bizonytalan, hogy mikor láthatunk személyesen egy-egy új előadást.

A budapesti Madách Színház azonban most megtalálta a megoldást, hogy az újraindulás pillanatáig se fossza meg közönségét az előadások varázslatos világától: „Madách Színház élőben az Ön otthonában” néven indítja el új, online térben és valós időben közvetített előadássorozatát. A rendkívüli körülmények miatt az előadások helyszíne nem más, mint a színészek otthona, ahonnan élőben sugározzák majd a darabokat. Az új, digitális műfaj előnye, hogy minden néző a legjobb helyről nézheti végig a színdarabot, valamint az ülőhelyek korlátozott száma sem jelent gondot. A különleges előadásokat kizárólag a Madách Színház honlapjáról lehet majd elérni, később – ugyanúgy, mint a színházban játszott darabok – ezek sem lesznek visszanézhetők.

„Ezekben a nehéz időkben az embereknek még nagyobb szükségük van a színház adta egyedülálló impulzusokra. A színház varázsától és az ott megszülető egyedi, megismételhetetlen pillanatoktól senkit sem szeretnénk megfosztani. Ezért született meg az az ötlet, hogy az online térben nyújtsunk kellemes pillanatokat látogatóink számára. Ez azonban nemcsak a nézőknek nyújt majd örömet, hiszen a színészek is nagyon várják már, hogy újra „élőben” kápráztathassák el a közönségüket” – mondta Szirtes Tamás Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező.

A sorozat nyitásaként Szirtes Tamás rendezésében, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter előadásában mutatják be Carol Rocamora Örökké fogd a kezem című művét, amelyet a szerző Anton Pavlovics Csehov és felesége, Olga Knyipper színésznő levelezése nyomán írt. A nem mindennapi színdarabbal a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-házaspár, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter betekintést enged saját otthonába, ezzel még bensőségesebbé téve az előadás hangulatát. „Korábban is dolgoztunk már együtt házaspárként, de arra még nem volt példa, hogy a színpad helyett a saját otthonunk legyen a díszlet” – mondta a darab kapcsán Nagy-Kálózy Eszter.

A Madách Színház azonban nemcsak egy, hanem egyből két online remekművel kedveskedik közönségének. A sorozat következő darabja Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című vígjátéka lesz Kovács Lotti és Szemenyei János előadásában. „A darabot Harangi Mária rendezte úgy, hogy a próbafolyamat során egyetlen alkalommal sem találkoztunk személyesen. Ez mindannyiunk számára új helyzetet jelentett, de azt gondolom, hogy sikeresen vettük a digitális akadályokat, és egy nagyon izgalmas dolgot alkottunk közösen” – tette hozzá a George-ot alakító Szemenyei János színművész.

A Madách Színház újító kezdeményezésének további különlegessége, hogy a nézőknek nem csak az előadások megtekintésére lesz lehetőségük, hanem a színdarabok kezdete előtt, 19:20-tól részt vehetnek egy virtuális társalgáson is, ahol Nyáry Krisztián és Gálvölgyi János válaszolnak majd a publikum által feltett érdekes kérdésekre.

• A jegyek – jelképes, 1500 Ft-os áron – a Madách Színház honlapján már elérhetők.

• Az Örökké fogd a kezem című darab internetes ősbemutatójára 2020. június 4-én színházi időben, 20 órakor, a további előadásokra pedig június 5-én, 6-án, 9-én és 10-én kerül sor.

• A Jövőre, veled, ugyanitt című darabot először június 11-én, ezt követően pedig június 12-én, 13-án, 16-án és 17-én, ugyancsak 20 órás kezdettel tekinthetik meg a nézők.

Hol látja a kultúra helyét napjainkban, az életben és a fogyasztásban Magyarországon?

Más dolog, hogy hol látom és más az, hogy hol van. Test, szellem, lélek: egészségügy, oktatás, kultúra. Ha ez a három nem pulzál összhangban egymással, akkor az az ország, az a nép lemarad a világban bármilyen versenyben. De ha együttműködik, a pozitív egymásra hatások bármilyen magaslatokba fel tudják emelni az adott közösséget.

Ezért gondoltam úgy 2000-ben, hogy a hagyománymegőrzés terén, és ezen belül a tánchagyományainkban rejlő lehetőségek nincsenek jól kiaknázva. Erre egy világsztár hívta fel a figyelmemet, Michael Flatley, aki akkor lépett fel Budapesten. Én a Budapesti Piaclapkiadójaként a nyomtatott sajtó fő-médiatámogatója voltam a hetvenezres népstadion fellépésének. Amikor kimondta, hogy a magyar néptánckultúra sokkal összetettebb mozgáskultúra, sokkal több van benne, de nincs olyan képviselője a világban, mint például az orosz táncnak a Mojszejev, én pedig éppen kerestem a helyemet, úgy éreztem, ebbe a mondatba bele lehet kapaszkodni, ha megtalálom azt az innovatőr „termékfejlesztőt”, koreográfust, akinek a teljesítményére brandet lehet építeni. Ő volt Román Sándor. Az ExperiDance-ben ez a két erős láb, amire minden más lábunk tud támaszkodni, belőle építkezni: van egy innovatív „termékfejlesztőnk” és egy kiváló termékértékesítő, brandépítő csapat. Erre a szellemiségre épül az egész csapat és a hely is, ahol most dolgozunk, a Hungarian Talent’s House. Ez nem egyszerűen székház, hisz ma már nem csak a saját repertoárunkkal és az ExperiDance társulattal foglalkozunk, hanem közös produkciókon keresztül olyan előadókkal is, mint a 100 Tagú Cigányzenekar, vagy a Havasi Entertainment; olyan kollégákkal, akik nem főállású tagjai az ExperiDance tánctársulatnak.

Az ExperiDance-nél maradva: hogyan definiálná, miről szól, mint márka, mi a küldetése?

Ez volt az első mondat, amit leírtunk: felébreszteni több mint 50 éves Csipkerózsika-álmából a magyar tánchagyomány iránti tiszteletet; és ha ezt a produkcióidon keresztül hosszú évtizedeken keresztül jól csinálod, akkor stílusteremtővé tudsz válni.

Az ExperiDance első darabja, az Ezeregyév a Szolnoki Szigligeti Színházban született, és 30 előadás alapján nagyon jól vizsgázott. Viszont egyetlen produkción alapuló tapasztalati tőkéből még nem tudja az ember eldönteni, hogy a mutatvány megismételhető-e. Akkor annyit szerettünk volna elérni, hogy a nézőtéren ne harminc ember üldögéljen – ami általában a rossz közönségszervezés és marketingmunka eredménye -, hanem az akkori legnagyobb játszóhelyeken – Erkel Színház, Aréna, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Szegedi Szabadtéri Színpad – teltházas előadásokat tartsunk. Az embereket elkezdtük tömegekben rászoktatni, hogy szeressenek táncszínházba járni. Ez annyira jól sikerült, hogy reméljük, kicsit nekünk is köszönhetően 2001-ben megnyitotta kapuit a Nemzeti Táncszínház.

Időben hogyan alakult a tánc népszerűsége? 2000 környékén Michael Flatley járja a világot, ír sztepp őrület van, utána boldog-boldogtalan latin táncokat tanult, majd jött a Duna Televízió a Felszállott a pávával és újra lehetett magyar néptáncot látni a tévében, szép sikerrel. Mennyire tartható szinten az érdeklődés?

A tánc általános népszerűségének érdekében nagyon fontos, hogy legyen a szakmának egy intézménye, ez volt a Nemzeti Táncszínház. Azzal, hogy elvesztette az állandó játszóhelyét, ami az ExperiDance állandó játszóhelye is volt, ahhoz vezetett, hogy a helyzetünk teljesen különvált az általános táncszakmai viszonyoktól. Tulajdonképpen „előre menekültünk” ebből a nehéz helyzetből. Mára van egy székházunk a művészeti háttérmunkához nélkülözhetetlen próbatermekkel, a szakmaiságot és a produkcióinkat kiszolgáló struktúrával, teljes utaztatható színpadtechnikai eszközparkkal; és egy 640 fős színháztermük, a RaM Colosseum, amelyet a XIII. Kerületi Önkormányzattal kötött megállapodás alapján üzemeltetünk több mint 5 éve. Fontos, hogy 110 bejelentett főállású dolgozóból álló közösségünk ne néhány döntéshozótól függjön, hanem a legfőbb kontrolling szektorunktól, az évi 150.000 magyarországi nézőtől. Azt, hogy tőlük elkérhessük a szabadidejüket és még pénzt is kérhessünk ezért, azt egyetlen dologgal tudjuk befolyásolni: a valódi teljesítmény leadással. Ha soha nem csalatkoznak bennünk, akkor a következő produkcióra is jegyet fognak váltani. Van egy masszív, nagyjából 80.000 fős rajongótáborunk, ami folyamatosan bővül, és egy évben a magyarországi alaptánckarunkkal 220-szor lépünk fel.

Beszéljünk egy kicsit erről a rajongótáborról. Kik ők, milyen közös jellemzőik vannak?

Amikor beülök az előadásainkra, vannak olyan rajongók, akiket már név szerint ismerek, sőt olyan is, aki minden előadásunkra jegyet vált és ragaszkodik az állandó székéhez. Alapvetően családi szórakozást kínálunk. Olyan produkciókat hozunk létre, amelyek a hétévest és a hetvenévest is feltöltik, szórakoztatják, emellett értéket teremtenek, és pozitív üzenettel bírnak. A mostani, kicsit megszomorodott alkotói generáció nagyon sokszor nyúl a meghökkentés, megdöbbentés eszköztárához, amivel én, mint a néző szeme nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy ha a ma Magyarországán elkérjük valakinek a szabadidejét, akkor kápráztassuk el és nyűgözzük le. Ettől ez még nem ócska, nem kommersz és nem középszerű. Ehhez a művészeti irányvonalhoz 2000 októbere óta tartjuk magunkat, immár 20 megvalósult produkción keresztül.

A repertoár elég masszív. Hogyan lehet ezt tervezni, honnan jönnek az inspirációk és hogyan döntenek arról, mi az, ami illeszkedik az ExperiDance arculatához?

A repertoárt egy dolog nagyban meghatározza: a fizikai teljesítőképesség. 220 fellépés mellett évente egy produkciót lehet létrehozni. Értékesítési oldalról elengedhetetlen a művészi megújulás, az alkotás, de mondhatjuk, hogy az ExperiDance termékfejlesztői időszakának első üteme véget ért.

Flatley egyetlen koreográfiával, a Lord of the Dance-szel és az azzal 80 százalékos átfedést mutató Feet of Flames-zel öt társulattal évekig járta a világot, majd később még egy bőrt lehúztak róla. Ezzel szemben az ExperiDance-nek már most három alkotói korszaka van. Az elsőben Magyarországon, magyar közönségnek, magyar témákat felkarolva, a magyar történelemre építve alkottunk: Ludas Matyi, Nagyidai cigányok, Liliomfi. Ezek közül némelyik járt Olaszországban, Finnországban, hiszen általánosan ismert témákra épít, de alapvetően hazai közönségnek készültek. A következő korszakban elkezdtünk ExperiDance-színekben nemzetközi témákat megfogni. Ilyen volt az Én, Leonardo, a Szenvedélyem, Velence. Ekkor jöttünk rá, hogy a világ innovál és egyre jobban összművészeti élményeket keres. A harmadik alkotói korszak a koprodukciók korszaka, legyen az a 100 Tagú Cigányzenekarral a Fergeteges, a most készülő Nostradamus – Világok vándora, az Omega-musical, ahol élő zenekar tűnik fel, vagy a Monte Cristo grófja a Békéscsabai Jókai Színház művészeivel. Mindegyik produkció kiváló, de már nehezebb brandet építeni nekik, mint az elsőnek. A tizenhatodik már csak a tizenhatodik, akármilyen jó is. Ezért kell elmenni külföldre, mert külföldön viszont ezek a produktumok tudnak az elsők lenni. Németországban például az Apassionata-val való együttműködésünk és a Fergetegesből átírt Sissi-produkción keresztül ismerték meg az ExperiDance brandjét.

Milyen alkotóművészeket tudna megnevezni Magyarországon, akikkel még szívesen dolgozna együtt?

Azt hiszem, hogy szinte mindenkivel dolgozunk jelenleg, akivel dolgozni szeretnénk, vagy aki szeretne velünk dolgozni. A koprodukciók közül az egyik legerősebbet még nem is részleteztem: ez a Havasi-ExperiDance együttműködés. Most megyünk Bécsbe a Wienerstadthalléba, ősszel pedig indul a magyar és európai turné. Erre az összművészeti produkcióra az Arénába három nap alatt 48.000 ember váltott jegyet. A brandépítésünk hatékonysága pedig ezen mutatók mentén mérettetik meg: ha kilencen ülnek a produkció nézőterén, az egész művészkedés félő, hogy öncélúvá válik. Az igazán jó brandépítők, a kulturális értékeket hosszútávon pozícionálók elérik a közönségüket és azt is, hogy jegyet vegyenek az előadásaikra.

Ugyan már felépült a társulat neve az elmúlt másfél évtizedben, de milyen marketingeszközöket alkalmaznak akár az ExperiDance, akár az egyes előadások ismertté tételére, illetve milyen változások voltak ezen a területen?

A legjobb reklám az elégedett néző, aki kimegy a színházteremből és felhív még tíz másikat, hogy „ezt neked is meg kell nézned”! A 16 év alatt nagyon sok minden megváltozott: az első időszakban sokkal többet költöttünk óriásplakátra, közterületi reklámra és az ingyenes sajtóorgánumokban mind benne voltunk, az internet felgyorsulásával pedig mi is elmozdultunk digitális irányba. Ma már filléreket költünk reklámozásra, de arra nagyon odafigyelünk, hogy az országon belüli fellépésekkor, amikor megvásárolják a társulatot, nem kezdhetnek el önálló arculatot kitalálni. Van egy saját grafikai csapatunk, amely elkészíti a kreatív anyagokat, bárhol is lépünk fel, így az ExperiDance-nek azonos az arculata Debrecenben, Pécsen és Nyíregyházán egyaránt.

A törzsközönséggel tartják a kapcsolatot? Van arra mechanizmus, hogy értesítsék őket az új előadásokról?

Igen, Facebookon keresztül, blogon és hírlevelekben is időben informálunk mindenkit arról, hogy mi történik a társulatnál.

A külföld mennyire cél most, akár egyedül, akár koprodukciókkal?

Csak az a cél. A magyarországi vonalak szinte automatikusan működnek. Nagyon kevés olyan utaztatható magyar produktum van, amely reggel hétkor megérkezik teljes technológiai háttérrel és este hét órára készen is áll a világmutatvány. Az olyan sikerprodukciók, mint a Mamma Mia!, a Madách Színház többi előadása, és az Operettszínház előadásai nem, vagy csak nehezen mozgathatóak. Nagyon hálás vagyok az alkotói stábnak, hogy amikor elindul egy új produkció gyártása, ők megkérdezik, hogy milyen ismérvek alapján rakják össze a témát. Nagyon fontos az utaztathatóság, a könnyen telepíthetőség, mert ha három napig kell építeni és ennyi időre ki kell bérelni egy arénát, azt már nem bírja el a produkció jegyárbevétel. A világ mára sokkal rugalmasabb. Magyarországgal ebben a tekintetben készen vagyunk, már 2017-et szerződjük. A világ viszont borzasztóan nagy. A végcél három turnéstáb, kontinensekre osztva. Hisz ha valaki bemegy Kínába, tíz évig nem talál ki belőle, és ez csak egy ország. Mi most Európában vagyunk nagyon erőteljesen jelen, a két turnéstáb egyike Németországot járja, a másik Magyarországot, ki-kikacsintva a határon túlra: Prága, Berlin, Ljubljana, Bécs, de júniusban Párizsba is eljutunk. Egyre nehezebb időben összesimulni, egy évre előre kell egyeztetni egy kéthetes turnét, de jobb, ha tisztában vagyunk vele, hogy a világranglistások három évre előre egyeztetnek. Mi az, amit a világ keres? A nagybetűs Garanciát. Ha idejött, neked adta az idejét, hogy megnézze a produkciódat, és élvezte, amit látott, akkor vagy-e olyan komoly csapat, aki garantálni tudja, hogy három év múlva ugyanezt, ugyanilyen minőségben produkálni tudod, ott ahol ő mondja? Ehhez a mutatványhoz nagyon stabil gazdasági klíma és jogi környezet kellene.

Nemzetközi szinten kik tekinthetők ilyen színvonalú versenytársnak?

Az ExperiDance stílusteremtő, ma már tanítják is a stílusát. Kínosan ügyelünk arra, hogy ne hasonlítsanak senkivel össze, önálló individuumként kezeljenek minket. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor megépítettük az igazi időálló brandet.

Ugyanakkor az egyszeri berlini néző szemében, aki arról dönt, hogy az adott estén cirkuszba, nagykoncertre vagy táncos élményszínházba menjen, ez mindenképpen versenyszituáció.

A versenyt bátran kell fogadni, nem ülhetünk a barlangunkban. Ki kell menni és azt kell mondani: megérkeztem. Ehhez kell befektetői kedv és valódi teljesítmény, de még akkor sem biztos, hogy nyersz. Abban a pillanatban, hogy kilépsz a nemzetközi porondra, országimázst is viszel a válladon. Ez egy áldásos teher. A világ nagyon zajos és jól láthatóak az új fogyasztói szokások. Nem az van, mint húsz éve, hogy külön kis büdzsék voltak cukrászdára, mozira, színházra, étteremre, hanem a szabadidő eltöltése egy nagy csomag és mindenki mindenkivel versenyben van. Ha idejön egymás után öt előadásra a Papp László Sportarénába a Cirque du Soleil, ami 60.000 embert jelent, akkor fel kell kötni a gatyát, mert a néző azt fogja mondani, hogy táncot máskor is tud nézni, de őket csak most. Ezek izgalmas kérdések, de mindig megugrottuk. Minden hétfő úgy indul, hogy önértékelünk és tervezünk: mennyit haladtunk az elmúlt héten és mi a következő hét tennivalója. Szisztematikusan dolgozzuk fel az akadályokat és ennek a végeredménye az a cég, amit most magunk körül látunk, és ami egy másfél szobás lakásból indult anno 2000-ben el. És büszkék vagyunk rá, hogy ez a teljesítmény és színvonal elsődlegesen magyar állampolgárok pénzéből jött létre, amit úgy hívnak, hogy: jegyárbevétel.

A bevételek között azért a céges szponzorok is megjelennek.

Főleg a társasági adó támogatás, a cégek az adójukból sokkal könnyebben adnak, mint a marketingkeretből. A legnagyobb támaszunkat sikerült azért megtartanunk szponzornak, ez az Audi Hungaria.

Az Audival milyen közös bázisra építenek?

Innováció és a minőség mindenek felett. Ők szerettek belénk, és nem is Magyarországon, hanem a német menedzsment. Kint láttak minket és felhívták a magyar menedzsmentet, hogy támogatnak-e minket, mert ha nem, akkor kezdjék el. Ez nem ma történt, lassan tízéves az együttműködésünk.

Beszéljünk kicsit a Hungarian Talent’s House-ról is, ami az utánpótlás-nevelést is szolgálja. Mióta működik?

Ez egy üres 3350 négyzetméteres gyárépület volt nagy belmagassággal, ami tökéletesen alkalmassá tette arra, hogy iroda- és próbaterem-komplexum váljon belőle. Két és féléves ipari reorganizációs folyamatnak vagyunk az utolsó fázisában, ami fél éven belül be fog fejeződni, addig átadjuk a Fesztiváludvart és az ExperiDance Táncakadémiát is. Tervezetten minden partnerünknek helyet adunk a próbatermeinkben, fontosnak tartjuk, hogy a független szektor kreatív energiái köröttünk tömörüljenek, és ne tűnjenek el támogatottság hiányában a süllyesztőben. Ha nincs számottevő direkt állami támogatásod, akkor nem hibázhatsz, mert szinte csak és kizárólag a nézőtől származó bevételekre, és az azok mögé felsorakozó adótámogatás-hozományokra támaszkodhatsz. Ha a kultúrában dolgozol és ez nem egzisztenciális kényszerpálya számodra, akkor ez egy hitközpontú folyamat, a szerelmed, és az életed is egyben. Nekem az ExperiDance a három fiam mellett a negyedik gyermekem. Az elmúlt 16 évben voltak kifejezetten nehéz idők, gazdaságilag négyszer voltunk olyan mélyponton, ahol kizárólag a hitalapú kitartásunkon múlt, hogy talpra álltunk, és azt mondtuk, továbbra is ezt szeretnénk csinálni. A kollégáimtól ugyanezt várom, hogy sose adják fel.

(Fotók: Somfai Sándor)