A civilek azt javasolják, hogy a tagországok előszőr vessenek ki vámot vagy illetéket az orosz gáz-, olaj- és szénbehozatalra, a későbbiekben pedig teljes egészében szüntessék meg ezek importját. Az orosz olaj- és gázexportból származó öt dollárból négyet az olaj tesz ki, és ez több mint két évtizede Putyin katonai kiadásait szolgálja. Ennek véget kell vetni – jelenti ki a Kijevtől Lisszabonig terjedő civil szervezetek koalíciója.

„Oroszország illegális háborúja Ukrajna ellen pusztítja országunk népét. Az orosz rakéták és bombák ukrán védők és civilek százait ölik meg. Ez csak rosszabb lesz” – állapította meg Heorhij Veremijcsik, az Ukrán Nemzeti Ökológiai Központ vezetője. „Sürgős cselekvésre van szükségünk, hogy megbénítsuk a Putyin-rezsim képességét a háború finanszírozására. Az EU kormányai akaratlanul is tovább finanszírozzák Oroszország támadását Ukrajna ellen. Ennek véget kell vetni.”

A gazdasági szankciók eddig nem érintették az orosz olaj és a gázimportot, és – bár szükségesek – nem állítják meg az orosz előrenyomulást. Az uniós országok továbbra is naponta több százmillió eurót utalnak át olajért és gázért a Putyin-rezsimnek – becslések szerint 2022-ben 80-85 milliárd eurót –, fizetve ezzel az Ukrajna elleni illegális háborúját. Az orosz olajimport kétharmadát a közlekedés használja fel.

Az Oroszországgal folytatott gáz-, olaj- és szénimport korlátozása emeli az energiaárakat, de Putyin rendkívüli katonai agressziója rendkívüli választ igényel. A civilek egyúttal felszólítják a kormányokat, hogy tegyenek határozott lépéseket, hogy megóvják a rászoruló háztartásokat és a vállalkozásokat az energiaválságtól. A Nemzetközi Energiaügynökség azon országainak, amelyek 90 napra elegendő olajtartalékkal rendelkeznek vészhelyzet esetére, ezeket az Oroszországgal szemben nagymértékben kitett országok támogatására kellene fordítaniuk.

William Todts, az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) igazgatója elmondta: „Az ukrán városokat romboló rakétákat az európai autókban lévő benzinből vásárolták. Húsz éve vérdíjat fizetünk Putyinnak. Olajfüggőségünk megszüntetése nem csupán erkölcsi kötelességünk az éghajlatváltozás kezelése érdekében, hanem kulcsfontosságú a háború befejezéséhez is.”

Lukács András, a Levegő Munkacsoport (a T&E tagszervezete) elnöke arra hívja fel a magyar lakosságot, hogy az orosz agresszió befejezéséig csak akkor használják az autóikat, ha az feltétlenül szükséges. „Tudjuk, hogy ez sokaknak kellemetlenségeket okoz, de gondolják meg, hogy ezzel is hozzájárulnak a háború mielőbbi befejezéséhez, sok értelmetlen szenvedés és halál elkerüléséhez.”

A kilenc pontban megfogalmazott követeléseket tartalmazó felhívás angol nyelvű szövege itt olvasható.

A taxonómia fő célja annak meghatározása, hogy mely beruházástípusokat kell fenntarthatónak minősíteni, bár nem korlátozza, hogy a kormányok miként támogathatnak egy bizonyos típusú energiaforrást. Ugyanakkor a gyakorlatban tudományos alapokon nyugvó osztályozásként kell szolgálnia a pénzügyi szereplők számára a tájékozott befektetésekhez, ami jelentős hatással lesz az európai és nemzeti szervek beruházásaira. Az olyan szennyező energiaforrások, mint a földgáz és az atomenergia fenntarthatónak minősítése az állami támogatásokkal kapcsolatos döntésekre és szabályozási megközelítésekre is kihatással lesz, valamint ellentmondásos üzeneteket küld más európai szereplők, például az Európai Beruházási Bank (EBB) számára is.

Mivel a gázinfrastruktúra átlagos élettartama körülbelül 30 év (a cseppfolyósított földgáz-terminálok esetében ez a szám akár 80 évre is emelkedhet)³, a ma tervezett további gázkapacitások évtizedekig elkerülhetetlenül nagy mennyiségű üvegházhatású gázkibocsátást, valamint egyéb káros légszennyező anyagokat (például nitrogén-oxidokat) és más, a földgázkitermelés során okozott szennyezéseket fognak eredményezni. Továbbá egy jelentős gazdasági terhet jelent majd azon országok fogyasztóinak, amelyek energiafogyasztásukat egyre inkább a földgázból biztosítják.

Az atomenergia fejlesztése döbbenetesen nagy, soha meg nem térülő költségekkel jár. Az ilyen beruházásoknál rendszeresen és nagymértékben túl szokták lépni a tervezett költségeket, továbbá nem számolnak az atomerőmű majdani lebontásának – a megépítéséhez hasonló nagyságú – költségeivel és a radioaktív hulladékok többszázezer éves biztonságos tárolásának költségeivel sem.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kijelentette: „Az energiaellátás biztonsága egyáltalán nem kerül veszélybe, ha a megújuló energiaforrások bevezetését fokozott energiahatékonysági intézkedésekkel, valamint a villamosenergia-hálózat és az energiatárolás fejlesztésével párosítják ahelyett, hogy további földgáz- és atomenergia-beruházásokra költenék a rendelkezésre álló forrásokat.”

Európa-szerte számos civil szervezet szólította fel a nemzeti kormányokat és az Európai Bizottságot, hogy ne támogassák a földgáz és az atomenergia zöldre festését.

A képnek ez a forrása.

Bár a kormány eddig nem hozta nyilvánosságra a Bizottságnak benyújtott változatot, a hírek alapján ez lényegében nem különbözik az október 8-án a kormány honlapján megjelent változattól. A tervezetnek az a legfőbb hiányossága, hogy nagyrészt olyan infrastruktúra-fejlesztéseket irányoz elő, amelyek nyersanyag- és energiaigényük miatt fokozhatják a környezet állapotának romlását, ugyanakkor nem derül ki belőle, hogy mennyivel lép előre az ország az EU éghajlatvédelmi, környezetvédelmi céljainak elérése felé. Például a tervezet szerinti gyorsforgalmi utak építése vagy a Duna merülési mélységének növelése a természeti értékeink további romlását vetítik előre. A tervezet a Balaton térségére kiemelt fejlesztési területként hivatkozik, ami hasonlóan aggasztó, hiszen ez a gyakorlatban már ma is azt jelenti, hogy az uniós adófizetők (köztük a magyarok) olyan beruházásokat finanszíroznak, amelyek környezeti és gazdasági szempontból fenntarthatatlanok, messze meghaladják az érintett terület tűrőképességét, és sokszor óriási természeti pusztítást okoznak. E beruházások rövid távú haszna a magánszereplőkhöz kerül, míg a szükséges közszolgáltatások, a környezeti károk, illetve a hosszabb távon fenntarthatatlannak bizonyuló létesítmények terhei a közösséget terhelik.

A tervezet energiáról szóló része nem irányoz elő hathatós intézkedéseket az energiahatékonyság javítására, mindenekelőtt az épületek felújítására. A levegőminőségről szóló részből hiányoznak a lakossági fűtésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló lépések, és szintén túlságosan az új infrastrukturális elemekre összpontosít. A levegőszennyezésért elsősorban a „széntüzelésű kályhákat” teszi felelőssé, miközben nem említi, hogy a felhasznált szén a legrosszabb minőségű lignit, amelynek a lakossági fűtésre történő értékesítését már évekkel ezelőtt be lehetett és be kellett volna tiltani. Azt sem említi, hogy az emberi egészségre legveszélyesebb légszennyezés a háztartásokban széles körben elterjedt hulladékégetésből ered, és mindenekelőtt a kormány intézkedéseinek hiánya teszi lehetővé ezen illegális tevékenységek folytatását.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kijelentette: „Aggályosnak tartjuk, hogy miközben az uniós jogszabályok előírják a Partnerségi Megállapodás társadalmi egyeztetését, a magyar kormány úgy nyújtotta be a tervezetet, hogy a végleges változatot nem hozta sem előzetesen, sem a mai napig nyilvánosságra. Ez már önmagában veszélyezteti a dokumentum Bizottság általi elfogadását. Ennél is nagyobb gond, hogy a PM vélhetően számos egyéb ponton is uniós jogszabályokba ütközik.”

Alapvető probléma, hogy miközben egy tagország csak akkor kaphat uniós támogatást, ha megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartájának, ez Magyarország esetében távolról sem áll fenn. A megfeleléséhez jelentős javulásra van szükség a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás és az ügyészségi munka terén, valamint fel kell számolni a politikai alapú diszkriminációt és érdemi korrupcióellenes intézkedéseket kell hozni.

A Levegő Munkacsoport részletes értékelése a Partnerségi Megállapodás tervezetéről itt olvasható: https://www.levego.hu/egyeb/kiadvanyok-hatekony-unios-tamogatasokkal-a-klimasemleges-europaert/

Fotó: Lukács András, Levegő Munkacsoport

A „Tiszta Városok Kampány” keretében végzett és a mai napon nyilvánosságra hozott elemzés kimutatta, hogy többet vásárolnak az emberek azokon a városi területeken, ahol visszaszorították a gépjárműforgalmat. Madridban az alacsony kibocsátású övezetben (vagyis ahová csak korszerű autókkal lehet behajtani) a 2018-as karácsonyi időszakban 8,6 százalékkal nőttek az üzletek bevételei, míg a város egészében csak 3,3 százalékkal. Miután pedig Londonban a főutcákon és a városközpontokban gyalogos és kerékpáros fejlesztéseket hajtottak végre, a bezárt üzletek aránya 17 százalékkal kisebb lett, mint a szomszédos területeken, ahol nem történtek ilyen fejlesztések. A londoni bevásárlónegyedekben a gyalogosan érkező vásárlók havi szinten 4,3 százalékkal több pénzt adnak ki, mint az autósok. Bernben az autós parkolóhelyek kerékpáros parkolóvá alakítása azt eredményezte, hogy a vásárlók bolti négyzetméterenként 13 százalékkal többet költöttek, mint korábban. Berlinben, ahol az elmúlt időszakban komoly intézkedéseket hoztak a környezetkímélő közlekedési módok elterjesztésére, a gyalogos, kerékpáros és tömegközlekedést használó vásárlók költik el az összes vásárlási kiadás 91 százalékát.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke elmondta: „A neves dán várostervező, Lars Gemzøe már 2005-ös nemzetközi konferenciánkon beszámolt arról, hogy annak idején a helyi kereskedők élénken tiltakoztak az ellen, hogy a koppenhágai belváros egyik fő autós útvonalát Európa leghosszabb sétalóutcájává alakítsák át. Miután viszont a város vezetése megvalósította az átalakítást, a kereskedők vagyonokat kerestek. A mostani tanulmány ismét megerősítette, hogy az autóforgalom csökkentése nemcsak a környezetnek, hanem egy város gazdaságának is előnyös.”

Vargha Márton, a szervezet közlekedési témafelelőse hozzátette: „A járvány felfutása idején különösen fontos, hogy minél kevésbé szennyezzük a levegőt, hiszen egy nemzetközi kutatás megállapította: Magyarországon a légszennyezés a felelős a koronavírusos halálozások 25 százalékáért. Számos vizsgálat mutatta ki viszont azt, hogy a maszkviselés és egyéb higiéniai előírások betartásával a tömegközlekedési járműveken szinte elenyésző a fertőződés kockázata. A legjobb persze az, ha aki teheti, gyalog vagy kerékpárral megy vásárolni. Arra is ügyeljünk, hogy amit vásárolunk, annak minél kisebb legyen a környezetterhelése az előállítás, szállítás, illetve használat során.”

A Tiszta Városok Kampány számos európai ország civil szerveződéseinek – köztük a Levegő Munkacsoportnak – a közös kezdeményezése, amely azt kívánja elérni, hogy 2030-ban a városainkban a közlekedés már ne szennyezze a levegőt.

Nyitó képünkön Európa leghosszabb sétálóutcája, Koppenhágában, egy májusi hétköznapon (fotó: Lukács András)

Minden lehetőséget meg kell ragadni a személy- és áruszállítás CO₂-kibocsátása növekedésének megállítására.  A nulla kibocsátású személygépkocsikra és teherautókra való átállás ugyanis évtizedekig tartana, és nem old meg olyan problémákat, mint a gyors ütemben növekedő nyersanyag-felhasználás, a közlekedési torlódások és a mozgásszegény életmód. Ennek ellenére a COP26 november 10-i Közlekedési Napja kizárólag a közúti járművek villamosítására összpontosított.

A levél aláírói úgy vélik, hogy a kerékpározás az emberiség egyik nagy reménye a széndioxid-kibocsátástól mentes jövőre. A széles körben elérhető kerékpár használata nulla kibocsátással jár, miközben világszerte a közlekedés felelős az üzemanyagok elégetéséből származó közvetlen széndioxid-kibocsátás 24 százalékáért. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként akár 150 gramm szén-dioxid kibocsátását is megtakaríthatja. A villanyhajtású áruszállítóhoz és triciklikhez köthető kibocsátás a tizede a dízelüzemű furgonokénak. Ha akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra váltunk az autóról, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat.

Pogátsa Zoltán, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja kijelentette: „A környezetvédelmi előnyök mellett a kerékpározás óriási gazdasági hasznot hajt az egész társadalom számára. Az autózás viszont nemzetgazdaságilag rendkívül veszteséges: az Európai Bizottság számításai szerint Magyarországon a személy- és tehergépkocsik használata háromszor akkora költséget okoz a társadalomnak, mint amennyit az üzemeltetőik az adókon, díjakon keresztül megfizetnek.”

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A Levegő Munkacsoport több munkatársa, köztük jómagam is, rendszeresen kerékpárral járunk be az otthonunktól 11-15 kilométerre lévő munkahelyünkre. Ezt sokan megtehetnék, csak elhatározás kérdése.”

Az alábbiakban olvasható a nyílt levél nyersfordítása.

Levél a COP26-on részt vevő kormányoknak

COP26: A kormányoknak el kell kötelezniük magukat a kerékpározás fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.

A világ vezetőinek el kell kötelezniük magukat a kerékpározók számának fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.

A világnak sokkal több kerékpározásra van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzon a klímaválság kihívásaival. Ha a kormányok nem tesznek gyorsabb és határozottabb lépéseket világszerte a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a jelenlegi és a jövő nemzedékeket egy sokkal ellenségesebb és kevésbé lakható világra ítélik.

Ezért mi, az alulírott 251 szervezet, nyomatékosan kérjük az ENSZ 26. Éghajlatváltozási Konferenciáján (COP26) Glasgow-ban részt vevő valamennyi kormányt, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy jelentősen növelik a kerékpárosok számát országukban. A kormányok ezt úgy érhetik el, hogy több jó minőségű kerékpáros infrastruktúrát építenek, a kerékpározást integrálják a tömegközlekedésbe, javítják a közlekedésbiztonságot, és olyan politikákat hajtanak végre, amelyek arra ösztönzik az embereket és a vállalkozásokat, hogy az autóval megtett utakat kerékpárral és más közlekedési módokkal, például gyaloglással és tömegközlekedéssel váltsák fel. Az aktív mobilitás előmozdításának és lehetővé tételének a globális, nemzeti és helyi stratégiák egyik sarokkövének kell lennie a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez.

Világszerte a közlekedés felelős az üzemanyag elégetéséből származó közvetlen CO₂-kibocsátás 24%-áért. A közúti járművek a közlekedés CO₂-kibocsátásának közel háromnegyedéért felelősek, és ezek a számok nem csökkennek. A Föld éghajlatát tönkretevő, fenntarthatatlan mértékű CO₂-kibocsátás mellett a közúti járművek soha nem látott mértékben szennyezik a levegőt, és becslések szerint évente hétmillió ember halálát okozzák világszerte.

Az Éghajlatváltozással Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentése a kerékpározást a biztonságos és fenntartható világ mindenki számára történő biztosításának egyik útjaként jelölte meg, most és a jövőben egyaránt. A kerékpár használata nulla kibocsátást eredményez, és a kerékpározás a szennyezés csökkentése mellett messzemenő pozitív társadalmi-gazdasági hatásokkal is jár.

A kerékpározás az emberiség egyik legnagyobb reménye a szén-dioxid-kibocsátásmentes jövő felé való elmozdulásban. Az új kutatások azt mutatják, hogy a CO₂-kibocsátás az életciklus során 14%-kal csökken minden egyes további kerékpáros útra, és 62%-kal minden egyes elkerülhető autóútra. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként 150 gramm CO₂ kibocsátását takarítja meg. Az elektromos áruszállító kerékpárok 90%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást a dízelüzemű furgonokhoz képest. Ha a városokban akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra cseréljük az autót, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat. A más utazási módokkal, például a tömegközlekedéssel való szinergiák kiépítése jelentősen növelheti ezt a potenciált.

A világunk lángokban áll. Sürgősen ki kell használnunk a kerékpározás által kínált megoldásokat, és radikálisan növelnünk kell a használatát. Most arra van szükségünk, hogy a kormányok politikailag és pénzügyileg elkötelezzék magukat a több, biztonságosabb és integrált kerékpározás mellett, amely az országainkban, városainkban és régióinkban élők számára méltányos. Sürgetjük a COP26-on részt vevő valamennyi kormányt és vezetőt, hogy vállaljanak kötelezettséget a kerékpáros közlekedés jelentős növelésére. Ezt a következőkkel tehetik meg:

A kerékpározás minden formájának előmozdítása, beleértve a kerékpáros turizmust, a sportkerékpározást, a kerékpármegosztást, a munkába vagy iskolába járást és a testmozgást.

A kerékpározás, mint klímavédelmi megoldás elismerése, egyértelmű kapcsolatot teremtve aközött, hogy a kerékpáros utazások számának növekedése és a személygépkocsival megtett utak számának csökkenése hogyan csökkenti a CO₂-kibocsátást.

Nemzeti kerékpáros stratégiák kidolgozása és finanszírozása, valamint a kerékpározásra vonatkozó adatok gyűjtése annak érdekében, hogy tudjuk, hol lehet javítani az infrastruktúrát és a használatot.

Beruházások a biztonságos és jó minőségű kerékpáros infrastruktúra kiépítésére és a kerékpározásból hagyományosan kiszorult közösségek ösztönzése a kerékpár használatára.

Közvetlen ösztönzők biztosítása az emberek és a vállalkozások számára, hogy mindennapi útjaik nagyobb részében térjenek át az autóról a kerékpárra.

Szinergiák kiépítése a tömegközlekedéssel és a kombinált mobilitási megoldások támogatása egy olyan multimodális ökoszisztéma kialakítása érdekében, amely képes minden felhasználói igényt kielégíteni anélkül, hogy személygépkocsira támaszkodna.

Közös elköteleződés a magasabb kerékpározási arány globális céljának elérése mellett. A több kerékpározás néhány országban nem lesz elegendő a globális CO₂-kibocsátás csökkentéséhez. Minden országnak hozzá kell járulnia, és ezeket az erőfeszítéseket az ENSZ szintjén nyomon kell követni.

A kerékpározás széles körű elterjesztése nélkül a kormányok nem tudják csökkenteni a CO₂-kibocsátást elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék az éghajlati válság legsúlyosabb következményeit. A kerékpározás az egyik legjobb megoldás, amellyel már most is biztosíthatjuk, hogy bolygónk az elkövetkező nemzedékek számára is lakható maradjon.

A Bizottság Főtitkársága és Környezetvédelmi Főigazgatósága közös válaszlevelében megköszöni a civileknek, hogy felhívták a figyelmüket arra, hogy egyes tagállamokban a helyreállítási tervek végrehajtása az unió környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása helyett inkább kárt okozhat az embereknek és a környezetnek. A Bizottság megköveteli a visszalépés tilalma elvének betartását, vagyis azt, hogy semmilyen intézkedéssel, új jogszabállyal nem szabad rontani a környezet védelmének jelenlegi szintjét, hanem inkább javítani kell azt. Csak ilyen feltétellel kaphatnak támogatást a tagországok a Helyreállítási Alapból (amiből Magyarországnak 2500 milliárd forint jutna).

A civilek levelükben rámutattak, hogy a szlovák kormány nemrég egy olyan jogszabályjavaslatot terjesztett elő, amely erősíti a beruházók pozícióját, gyengíti a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek helyzetét, és gyakorlatilag lehetetlenné teszi a természetvédelmi hatóságok számára, hogy elvégezzék a munkájukat. A szlovén kormány azt fontolgatja, hogy megszünteti a civil szervezetek azon jogát, hogy részt vegyenek a környezetvédelmet érintő eljárásokban. A lengyel kormány pedig a vízügyi törvény, az építési törvény, valamint a bányászati és földtani törvény módosításával szabad utat akar adni olyan beruházásoknak, amelyek jelentősen ronthatják a folyók és környezetük ökológiai állapotát.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke kijelentette: „Az EU keleti tagállamaiban sajnos rendszeresen hoznak olyan intézkedéseket, jogszabályokat, amelyek a korábbinál is hátrányosabb helyzetbe hozzák a környezetvédelmet. Magyarországon az elmúlt két évtizedben szinte folyamatos volt a visszalépés, így például vészesen legyengítették az illetékes hatóságokat, megnehezítették a hozzáférést a környezeti adatokhoz, továbbá »nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű beruházásnak« minősítettek szinte minden olyan beruházást, ahol komoly környezetvédelmi aggályok merülhettek fel, így nehezítve meg a lakossági fellépést ezek ellen. A Bizottság levele reményt ad, hogy ez a gyakorlat nem fog tovább folytatódni.”

A civilek külön előremutatónak tartják, hogy a Bizottság konkrét választ adott az említett tagországokkal kapcsolatban felvetett problémákra is.

A civilek levele és a Bizottság válasza angolul és magyarul itt olvasható.

A főváros és környékének légszennyezettsége már évtizedek óta drámainak mondható: évente mintegy 3000 ember korai halálát és több mint 300 000 megbetegedést okoz.

A Kúria 2021. januári ítéletében kimondta, hogy a levegőminőségi tervek készítése pusztán egy igazgatási feladat, amely nem minősül olyan közigazgatási cselekménynek, amely ellen bírósági jogorvoslattal lehet élni. A Levegő Munkacsoport így elvesztette azt a pert, amelyet a főváros és környéke légszennyezettségének egészségügyi határérték alá szorítására szolgáló terv felülvizsgálata iránt indított. A hazai jogszabályi keretek ilyen szűk értelmezése a Levegő Munkacsoport szerint gyakorlatilag megtiltja a lakosság hozzáférését az igazságszolgáltatáshoz ezen a téren és ennek következtében jelentősen csökkenti a tervek hatékonyságát A Kúria döntése ráadásul jogsértő is, hiszen az uniós és nemzetközi jogszabályok, valamint az európai bírósági gyakorlat egyértelműen arra utal, hogy a levegőminőségi terveket a civil szervezetek bíróság előtt megtámadhatják, ha azokat elégtelennek találják.

A strasbourgi bíróságnak írt beadványában a Levegő Munkacsoport arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa keleti felén – így Magyarországon is – sajnos sokszor akadályozzák azt, hogy civil szervezetek, illetve a lakosság jogi úton szerezzen érvényt az egészséges levegőhöz való jogának.

„A célunk, hogy a levegőminőségi terv olyan intézkedéseket írjon elő és kérjen számon, amelyeknek a megvalósítása rövid idő alatt javítja a levegőminőséget és ezzel elősegíti egészséges környezethez való jogunk érvényesülését. Sajnos a Budapestre és környékére készített jelenlegi terv nem felel meg ennek az elvárásnak, ezért szükséges, hogy a bíróságok érdemben felülvizsgálhassák. Álláspontunk szerint a Kúria ezzel ellentétes értelmezése és a hazai jogi keretek sértik az Európai Emberi Jogi Egyezmény által biztosított jogot a tisztességes tárgyaláshoz, illetve hatékony jogorvoslathoz” – fejtette ki Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

A civil szervezet 2018 áprilisában részletes indoklással kérte a környezetvédelmi hatóságot a levegőminőségi terv felülvizsgálatára, majd a kérelme elutasítását követően az illetékes hazai bírósághoz nyújtott be keresetet.

Óriási károkat okoz a budapestieknek a hatalmas gépjárműközlekedés. Jelentősen hozzájárul a fővárosi rossz levegőhöz, ami miatt évente mintegy 2500 idő előtti halálozás és 200 000 megbetegedés történik. Számtalan szív- és keringési elégtelenség, az asztma és a tüdőrák kialakulása is erre vezethető vissza.

„Jól látszik, hogy a jelenlegi gépjárműforgalom Budapesten nem fenntartható. Az autózás okozta környezeti és egészségi károk évente meghaladják az 1000 milliárd forintot. Ezek csökkentése érdekében sürgetjük a városi útdíj bevezetését, aminek hatására átgondoltabb lenne az autóhasználat, megszűnnének a dugók és élhetőbb lenne a főváros és nem lenne ennyi megbetegedés a környezetszennyezés miatt” – mondta Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.

A fővárosi útdíj hasonlóképp működne, mint a jelenleg Magyarországon a tehergépkocsikra kivetett úthasználati díj. Ennek mértéke négy tényezőtől függ: a megtett út hosszától, a jármű levegőszennyezési tulajdonságaitól, a jármű tengelyterhelésétől és az adott útvonaltól. A városi útdíj esetében egy ötödik tényező lehetne a napszak, például éjszaka kevesebbet kellene fizetni, mint csúcsidőben.

Az úthasználati díjból származó bevételt a javaslat szerint részben visszajuttatnák a rászoruló budapestieknek. A bevételek további részéből pedig javítani lehetne a gyalogos, kerékpáros és egyéb környezetkímélő közlekedési módok feltételeit.

Most egy petícióban arra kéri a civil szervezet a főváros vezetését, hogy első lépésként készíttessen egy megvalósíthatósági tanulmányt a témáról.

A petíció itt érhető el:
https://szabad.ahang.hu/petitions/csokkentsek-a-budapestiek-terheit-a-fovarosi-utdij-bevezetesevel

Az Útdíjat Budapestre! kampány honlapja itt érhető el. 
Ez az Útdíjat Budapestre! kampány Facebook oldala.

“Lassan egy éve, hogy csak maszkban léphetünk ki az otthonunkból. Ennek a Covid az oka, de ha így folytatjuk, a jövőben már csak maszkban járhatunk az utcán. Ezt mindenképp el kell kerülni” – mondja Ercsey Petra 9. osztályos tanuló, aki többek között ezért állt össze diáktársaival, hogy minél több ember figyelmét felhívja a súlyos egészségügyi károkat okozó légszennyezésre és lakossági hulladékégetésre.

Balatoni József, vagyis Jocó bácsi, ahogyan a diákjai és sokan a közösségi médiából ismerik, tanárként különösen fontosnak tartja, hogy a gyerekekkel minél több olyan témával foglalkozzon, ami, a későbbi életüket érinti.

„A levegő tisztasága pont egy ilyen téma. Egy olyan ügy, ami mellé szívesen és teljes mellszélességgel állok oda. Beszéltem a gyerekeknek arról, hogy a légszennyezéshez a lakossági szemétégetés milyen nagy mértékben járul hozzá. Hiszem, hogy a jövő a gyerekeknél és a gyerekekkel kezdődik. Ők pedig fogékonyak, érdeklődőek, sőt, tenni is akarnak azért hogy minél jobb legyen a világ. Őszintén és szívvel.”

A háztartási hulladékégetés akár több százszor komolyabb egészségkárosító kockázatot jelent annál, mint amit eddig feltételeztünk. Ezt állapította meg egy új nemzetközi kutatás. Magyar és román kutatók az általuk vizsgált települések mindegyikén – Budapesten és Bukarestben csakúgy, mint kisebb vidéki településeken – ki tudták mutatni a kizárólag a szilárd hulladékfajták égetéséből származó ártalmas vegyületeket. Méréseik szerint a hulladékégetés hozzájárulása a légszennyezéshez átlagosan öt százalék.

Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője hangsúlyozta: „Bár az öt százalékos arány alacsonynak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy ennek az egészségkárosító hatása akár több százszor akkora lehet, mint a fennmaradó 95 százaléknak, akkor az eredmény rendkívül elkeserítő.”

Azt ugyanis már egy korábbi kutatás során megállapították, hogy a háztartási hulladékégetés során a tűzifa elégetéséhez képest 100-700-szor több és akár ezerszer mérgezőbb vegyületek kerülnek a levegőbe.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A környezetvédő civil szervezetek hosszú évek óta hangoztatják, hogy az állam és az önkormányzatok haladéktalanul és hatásosan fel kell lépjenek az illegális lakossági hulladékégetés ellen. Mindenekelőtt szemléletformálására, az energiaszegénységben élők megsegítésére, a háztartási hulladékok, lomok elhelyezésének felhasználóbarát biztosítására, és nem utolsósorban a szabálysértőkkel szemben eljáró hatóságok megerősítésére van szükség. Mindez a töredékébe kerülne annak, mint amekkora kárt a lakossági hulladékégetés okoz.”

A légszennyezés Magyarországon évente 13.000 ember korai halálát okozza.

A diákok videós üzenete a Levegő Munkacsoport Facebook oldalán tekinthető meg.

A lakossági hulladékégetés illegális, de ennél is nagyobb baj, hogy ennek során az egészségre legártalmasabb égéstermékek közé tartozó, ún. policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) brutális mennyiségben kerülnek a levegőbe, amelyek még a születendő gyermekek egészségét is életre szólóan károsíthatják.

A Levegő Munkacsoport már tavaly hírt adott az MTA-Pannon Egyetem Levegőkémiai Kutatócsoportja tanulmányáról, amely kimutatta a háztartási hulladékégetés során rendkívül nagy mennyiségű mérgező, rákkeltő anyag jut a levegőbe. Bár a tűzifa elégetése is jelentősen szennyezi a levegőt, bizonyos műanyag hulladékok elégetésekor ennél 100-700-szor több és akár ezerszer mérgezőbb PAH kerül a levegőbe. Hasonló okból a fajellegű hulladékok (papír, forgácslemez, farostlemez, bútorok) égetése is kerülendő, hiszen az általuk kibocsátott légszennyező anyagok is mintegy harmincszor rákkeltőbbek annál, mint amikor száraz tűzifát égetnek.

Most ennek a kutatásnak a folytatásaként készült egy újabb tanulmány: magyar és román kutatók közösen vizsgálták, hogy milyen mértékben járul hozzá a települések levegőjében lebegő részecskeszennyezéshez (szálló por, PM10) a lakossági hulladékégetés Magyarországon és Romániában. A kutatók az általuk vizsgált települések mindegyikén – Budapesten és Bukarestben csakúgy, mint kisebb vidéki településeken – ki tudták mutatni a kizárólag a szilárd hulladékfajták égetéséből származó ártalmas vegyületeket. Méréseik szerint a hulladékégetés hozzájárulása a PM10 koncentrációjához akár öt százalék is lehet.

Szegő Judit környezetkutató, a Levegő Munkacsoport projektvezetője megállapította: „Bár az öt százalékos arány alacsonynak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy ennek az öt százaléknak az egészségkárosító hatása akár több százszor akkora lehet, mint a fennmaradó 95 százaléknak, akkor az eredmény rendkívül elkeserítő. A kutatás alapján az is kijelenthető, hogy a magyarországi hivatalos légszennyezés-mérő állomások adataiból levont következtetések messze alábecsülik az egészségügyi kockázatokat. A PM10-koncentráció és az emiatti megbetegedések, halálozások összefüggéseivel kapcsolatos elemzések ugyanis a nyugati országok helyzetét vették alapul, ahol a lakossági hulladékégetés ismeretlen, így az ebből származó egészségkárosodás valószínűségét is figyelmen kívül hagyták.”

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „Az új kutatás fokozottan támasztja alá a környezetvédő civil szervezetek hosszú évek óta hangoztatott követelését, hogy az állam és az önkormányzatok haladéktalanul és hatásosan lépjenek fel az illegális lakossági hulladékégetés ellen. Mindenekelőtt szemléletformálására, az energiaszegénységben élők megsegítésére, a háztartási hulladékok, lomok elhelyezésének felhasználóbarát biztosítására, és nem utolsósorban a szabálysértőkkel szemben eljáró hatóságok megerősítésére van szükség. Mindez a töredékébe kerülne annak, mint amekkora kárt a lakossági hulladékégetés okoz.”

Az angol nyelvű tanulmány még nem jelent meg, azonban a Levegő Munkacsoport elkészítette a tanulmány magyar nyelvű összefoglalóját.