Ha nem a városok összesítését nézzük, hanem az országokét, akkor látható, hogy az őszi hónapokban is vágyunk a tenger mellé, hiszen Olaszország, Spanyolország és Görögország a szeptemberi favoritok, míg októberben a dobogó 3. fokán Portugália váltja Görögországot, amely így a 4. helyen szerepel a Kiwi.com foglalási listáján.

A vállalat foglalásai alapján a legtöbb magyar az iskola kezdetekor száll repülőre, ha a szeptemberi és az októberi adatokat nézzük. Azaz sokaknak nem becsengetnek idén szeptember 1-jén, hanem vélhetően a nyári szabadságukat kezdik meg, esetleg folytatják. Szeptember 1. (péntek) után szeptember 6-a a második legnépszerűbb indulási nap, amit egy szintén pénteki nap, szeptember 8. követ. „Azt gondolhatnánk emiatt, hogy sokan a hétvége meghosszabbításával miniszabira indulnak, de a foglalási adatok alapján a többség ilyenkor legalább 4 napos utazást tervez. Repülővel a magyarok harmada 4-6 napos útra, 31%-a pedig 1-2 hetes nyaralásra indul szeptemberben és októberben” – mondta el az adatok kapcsán Eliška Řezníček Dočkalová, a Kiwi.com ügyfélélményért felelős igazgatója.

Az átlagárak jelentősen alacsonyabbak az őszi hónapokban, mint nyáron. Míg nyáron a repülőjegyek átlagára 150 euró, addig szeptemberben átlagosan 129, októberben pedig 132 euróért repülhetünk. A hosszú, 4000 km-nél hosszabb repülőutak esetében látható a legnagyobb kiugrás: az augusztus 8-ig leadott foglalások alapján különösen jól járt az, aki szeptemberben utazik a tengerentúlra, hiszen átlagosan 365 euróért vehetett repülőjegyet, míg nyáron pl. ugyanaz a táv 489 euróba kerülhetett.

Fotó: Marcin Nowak/unsplash.com

A legendás gördeszkapark tervező, Joe Ciaglia segítségével a Red Bull számos gördeszkása, köztük a hatszoros X-Games aranyérmes Leticia Bufoni, a feltörekvő sztár Lore Bruggeman és az argentin Aldana Bertran gördeszkaparkká változtatta az ikonikus teret, és egy egyszeri, kizárólag a Canon kameráival felvett videósorozatot készítettek.

A múzeum kiemelkedő kiállításai, köztük az Ásványok Csarnoka és a Hintze-csarnok, Hope bálnával kiegészülve egyik napról a másikra gördeszkabarát területté alakultak át: az épületben rámpákat és korlátokat állítottak fel, hogy kihasználják a tér természetes építészeti adottságait. A gördeszkások triójához csatlakozott Margie Didal gördeszkás legenda, és együtt felderítették az egész múzeumot, hogy olyan helyeken gördeszkázzanak, amelyeken senki nem fog többé.

Kiefer Passey, a film operatőre így nyilatkozott: „A felszerelés egyik funkciója, amit nagyon élveztem, a Servo Grip volt. Egy olyan cinema objektívvel dolgozni, amely nagyon gyorsan tud zoomolni, egyszerűen csodálatos. Gyors, az autofókusz jó, és tényleg visszarepített a gördeszka-forgatás kezdeti időszakába.”

A kifinomult operatőri munka és az „utcai stílusú” felvételek tökéletes keveréke érdekében a gördeszkás legenda Margie Didal – aki sajnos megsérült, így nem tudott részt venni a forgatáson – vállalta az élő, közeli akciófelvételeket készítését egy Canon XF605 videokamerával. Az egyik operatőr így nyilatkozott: „Nagyon jó felvételeket készített, azt hiszem, ezek után már nem lesz munkánk!”

Caitlin Black, a Cut Media igazgatója elmondta: „Egy álom vált valóra azáltal, hogy egy ilyen hihetetlen helyszínen forgathatunk, és hogy a Canonnal együttműködve örökíthetjük meg mindezt.”

Kiefer Passey, a film operatőre szerint: „A Canon ökoszisztémájával együtt dolgozni nagyon jó volt. A képminőség páratlan, a színek tökéletesek – egyszerűen csak elvégzi a munkát, amikor arra csak nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Ez egy igazán szórakoztató forgatás volt, mert a kreativitásra tudtunk koncentrálni egy ilyen változatos és lenyűgöző felszereléssel, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket.”

Tyson Benton, a The Flash Pack kreatívigazgatója elmondta: „Canon-t használunk mindenhez. Megbízhatóságra és minőségre van szükségünk. Ezeket a tulajdonságokat várjuk el egy videókamerától. Az ilyen forgatásokon rengeteg dolog elromolhat – szerencsére a kamerák az egyetlenek, amelyek nem romlanak el.”

2022. december 1. és 2023. január 12. között 275%-kal több repülőjegyet vásároltak a magyarok, mint az előző év azonos időszakában. A legtöbben az új év első hetében foglaltak. Az adatok alapján idén is Olaszországba, Spanyolországba és az Egyesült Királyságba repülhet a legtöbb magyar. Városok terén London vezet, amit Milánó és Róma követnek. Mi Londonba utazunk, de álmodozunk olyan tengerentúli úti célokról, mint Dubai, New York vagy Bangkok, amelyek a keresések top 10-es listáján szerepelnek. Egyértelműen a kontinensen belüli utazások viszik a prímet: az eddigi foglalások alapján a magyarok 87%-a európai úti célt választ, 9% repül Ázsiába, 2% Afrikába, 1% pedig Észak-Amerikába. A foglalt jegyek átlagára a vizsgált időszakban 105 euró, ami a tavalyi értéknél (75 euró) ugyan magasabb, de a koronavírus járvány kitörése előtti értéknél (148 euró) alacsonyabb.

A repülőjegyek iránti kereslet erős marad

Mario Gavira, a Kiwi.com növekedésért felelős alelnöke elmondta, hogy az, hogy mikor érdemes foglalni nagyban függ az útvonaltól és az utazás dátumától. Ugyanakkor az esetek nagy részében igaz lehet az, hogy annál kedvezőbb árat kap valaki idén, minél előbb foglalja le a repülőjegyét. „Arra számítunk, hogy a légi utazás iránti kereslet továbbra is erős marad, és mivel a légitársaságok kapacitása korlátozott, így ez az utazás dátumához egyre közelebb kerülve az árak fokozatos emelkedését hozza magával.” A szakember megosztotta azt is, hogy azt tapasztalják, hogy néhány nagy európai diszkontlégitársaság, amelyek a koronavírusjárvány óta jelentősen növelték kapacitásaikat, komoly tarifaakciókkal indított az év elején. „Az akcióval érhetik el azt, hogy az utazási kereslet szempontjából hagyományosan gyengének mondható első negyedévben is megtölthessék gépeiket. Kiemelendő azonban, hogy várhatóan egyes légitársaságok ezeket az akciókat áprilistól júniusig tartó utazási időszakra is kiterjesztik, hogy elérjék növekedési céljaikat” – tette hozzá Mario Gavira.

A magyarokhoz hasonlóan európai szinten is Spanyolország, Olaszország és az Egyesült Királyság a legnépszerűbb országok. A városok között London, Milánó és Barcelona szerepel az első három helyen, míg Budapest az európai foglalások tekintetében a 8., a globális foglalások tekintetében pedig a 9. helyen áll, a legnépszerűbb útvonal pedig a Tel-Aviv-Budapest útvonal.

Guruljov gyilkos vízióját itt is meghallgathatja:

Nyitó képünk: Handler Cruttenden, Unsplash (illusztráció)

A nagy pestist megelőző 50 év során London lakossága megduplázódott: a szegénynegyedekben tízfős családok tömörültek össze kétszobás házakban, a sikátoros utcák nedvesek és koszosak voltak, az emberek mások által levetett ruhákat hordtak, az alapvető higiéniai feltételek sokhelyütt hiányoztak. A járvány London egyik legnagyobb szegénynegyedében, St. Gilesben robbant ki, és a COVID 19-cel ellentétben, amit egy vírus terjeszt, ez bakteriális alapú volt, ugyanakkor rendkívül ragályos, és aki elkapta, annak mindössze 30% esélye volt a túlélésre.

Nem úgy terjedt a pestis, mint sokáig hittük

Akkoriban nem tudták, mi okozza a ragályt, a XIX. századtól kezdve egészen napjainkig viszont úgy vélték, hogy a patkányok, illetve az azokon található bolhák terjesztették a kórt. Legújabb kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a betegség tetvekkel terjedt, egészen pontosan a ruhatetvekkel, amelyek a modern mosási módszereknek köszönhetően mára szinte teljesen eltűntek. Ezek a kis és szívós rovarok képesek voltak megkapaszkodni az emberek ruházatán, és bőrükkel érintkezve, azon keresztül táplálkozva juttatták a kórokozókat a szervezetbe. Mi több, egy másik kutatás azt bizonyította be, hogy bolhák önmagukban is képesek voltak terjeszteni a betegséget anélkül, hogy közben bármilyen patkánnyal érintkeztek volna. A tetvek és a bolhák pedig ott éltek az emberek ruházatában és ágyaikban, így pillanatok alatt képesek voltak átadni a bennük élő betegséget.

Védekezés a 17. században: Módszerek, melyek még ma is működnek

1665 májusára nyilvánvalóvá vált, hogy komoly intézkedésekre van szükség a pestis megfékezése érdekében. II. Károly angol király egyik első rendelkezése az volt, hogy bezáratta a színházakat. A járvány súlyosbodásával pedig egészségügyi igazolást állíttattak ki a tünetmentes embereknek, amik hiányában nem szállhattak meg fogadókban, sőt a vidéki falvakból, városokból is visszafordították őket. Ekkor jöttek rá először a közösségi távolságtartás fontosságára is, plusz a fertőzött házakat lezáratták, az itteni tárgyak adásvételét pedig betiltották. A fizetésre szolgáló érméket ecetben tárolták, a piacokon a vevők és az eladók kerülték a közvetlen érintkezést, ezért a vevő maga vette el a megvásárolt árut. Az orvosok az azóta szimbolikussá vált madárfej-szerű maszkot viselték, amelynek csőrében levendulával és más illatozó anyagokkal szűrték a levegőt. A maszkhoz viasszal bevont köpeny is járt, és nem is sejtették, hogy ezeken nem tudtak megkapaszkodni a tetvek és bolhák, ami életmentőnek bizonyult. Szintén fontos volt, hogy a pestis miatt kiürült házakat 40 napig tartották lezárva, ezt követően pedig kifüstölték és kimeszelték őket – ezek a tevékenységek szintén ártottak a kórokozóknak. Az emberek úgy védekeztek a kór ellen, hogy azt se tudták, mivel állnak szemben.

Mindennek ellenére London alulmaradt a járvánnyal folytatott harcban. A pandémia 1665 szeptemberében tetőzött, amikor is egy hét alatt több mint 7000 ember halt meg csak a fővárosban. A Járvány: A nagy pestisből az is kiderül, hogy végül miként sikerült, óriási árat fizetve, de megfékezni a kórt. Március 7-én, 14-én és 21-én 21 órától a Viasat History csatornán.

Az új dizájn friss, kreatív, ízléses és igényes – pont, mint a Kinley üdítőitalok és rajongóik. A Kinley-fogyasztók lelkes felfedezők, akik bátran térnek le a kitaposott ösvényről, hogy a saját útjukat járják.

„A Kinley megadja a lehetőséget, hogy a fogyasztók megünnepelhessék a döntéseiket és megkoronázhassák a saját különleges pillanataikat. Ezzel az ötlettel kerestünk olyan dizájnt, amely a különböző országokat és kultúrákat ünnepli, és így jutott eszünkbe, hogy a palackokon városokat mutassunk be” – mondta Rebecca McCowan, a Coca-Cola Company közép-európai dizájnvezetője.

Így a Tonic Water múzsája a kozmopolita London, a fűszeres Ginger Ale-é a mindig nyüzsgő Bangkok lett, az üdítő Virgin Mojito palackját pedig a fülledt Havanna inspirálta.

A termékcsalád csomagolásain térképminták és nonfiguratív motívumok, geometriai alakzatok is láthatók.

„London, Bangkok és Havanna esetében is törekedtünk megragadni a város lényegét, hogy a fogyasztót képzeletben eljuttassuk oda, ha csak egy pillanat erejéig is. Ehhez, mielőtt megtervezzük a címkéket, alaposan feltérképezzük a városokat, és egy moodboard létrehozásával először azonosítjuk az adott helyre jellemző színeket, a mintákat, az illusztrációkat. Ezután válogatjuk ki azokat az elemeket, amelyek a címkén is jól mutatnának. A tervezés során arra törekszünk, hogy a végeredmény egyszerre legyen feltűnő és szép is, miközben rögtön az adott várossal kapcsolatos életérzést idézi fel” – mesélt Rebecca McCowan a tervezési munka folyamatairól és kihívásairól.

Az esztétikus és egyedi dizájn mellett a Kinley egy másik újítása, a Kinley Tonic Water zero is 2019 áprilisában is debütál, az új variánssal az eredeti, jól megszokott frissítő íz mostantól már cukormentes kiadásban is elérhető.

Így végre azok is megkoronázhatják életük jelentős pillanatait egy Kinley Tonickal, akik eddig a cukortartalma miatt kerülték az eredeti változatot.

A Kinley Tonic Water zero félliteres palackos kiszerelésben kerül áprilisban országszerte az üzletekbe.

A már régebb óta elérhető Kinley Tonic és a Kinley Tonic Ginger pedig most már 0,25 literes, alumíniumdobozos változatban is elérhető.

Nyugaton általánosan elterjedt az a vélekedés, hogy egy átlagos képességű ember körülbelül 10 ezer órányi gyakorlással válhat szakemberré a saját szakterületén. Japánban viszont csak azt tekintik mesternek, aki legalább 60 ezer órát töltött a legmagasabb szintű mesterfogások elsajátításával. Ez azt jelenti, hogy 30 éven keresztül, évente 250 napon át, napi 8 órában tanul és gyakorol. Ezekből az emberekből lesznek Japán legképzettebb kézműves mesterei, a Takumik, akiket most egy érdekfeszítő dokumentumfilmben mutat be a világ legzöldebb luxusautó-márkájából az elmúlt években valódi zöldéletmód-márkává váló, a dizájn, a gasztronómia, a kultúra és így a filmvilág területén is aktív, az értékek közvetítésére is mind nagyobb hangsúlyt helyező Lexus.

Az alkotást a Chef’s Table című televíziós sorozat rendezője, Clay Jeter készítette a luxusautó-márka számára, és a filmet most mutatta be világszerte a Prime Video. A Takumi – A kézművesség fennmaradásának 60 ezer órányi története négy japán művészt mutat be, akik mesterségüknek szentelték az életüket: egy két Michelin-csillagos séfet, egy tradicionális papírmetsző művészt, egy autóipari kézműves mestert és egy asztalost a világ egyik legrégebbi építőipari vállalatától. A hosszát és üzenetét tekintve egyaránt egyedinek számító dokumentumfilm premierjét New Yorkban, a DOC NYC filmfesztiválon rendezték meg. A film egy rövidebb, lényegre törőbb változatban is elérhető, de létezik egy teljes, 60 ezer órát bemutató anyag is, ami bemutatja, amint benne szereplő Takumi mesterek újra meg újra megismétlik, gyakorolják és tökéletesítik mesterségük fogásait, és a film órákra, napokra és évekre visszamenőleg jelzi e tanulási folyamat állomásait.

A British Museum volt igazgatója, Neil MacGregor narrációjával elkészített és a kézművesség és a mesterséges intelligencia világhírű szakértőit egyaránt megszólaltató film azt a kérdést feszegeti, hogy képesek leszünk-e megbecsülni és megmenteni az emberi kéz által teremtett művészeti értékeket, miközben olyan gépeket tervezünk, amelyek olyan precízek és gyorsak, amilyen az ember sosem lehet. A film trailere az alábbi linken tekinthető meg.

„Olyan korban élünk, amit a figyelemhiány és az örök időzavar jellemez” – fogalmaz Nora Atkinson, a Smithsonian American Art Museum kézművességre szakosodott kurátora. „Ezért aztán egyre kevesebb művész képes több tízezer órát rászánni arra, hogy tökéletesre csiszolja a tudását.”

Az előrejelzések szerint 2050-re a gépek gyakorlatilag minden területen túlszárnyalják majd az emberi képességeket. „Egy exponenciálisan gyorsuló fejlődési folyamat kellős közepében vagyunk” – véli Martin Ford, a Robotok kora – Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül? című könyv szerzője. Hozzáteszi még: eddig sosem tapasztalhattunk ilyen szintű átalakulást. „A következő tíz év során 10 ezer évnyi fejlődésnek lehetünk majd tanúi.”

Vajon eltűnik-e kézművesség, amint a mesterséges intelligencia túllép az emberi határokon? Vagy éppen ez lesz kultúránk túlélésének alapköve, és minden eddiginél értékesebbé válik? A dokumentumfilm végigjárja a tökéletességhez vezető utat egy olyan világban, amely az állandó racionalizálás és a gyors megoldások lázában ég. „A Takumi lényege, hogy egy adott művészet legapróbb részleteit is teljes mélységében megértsük” – véli Nahoko Kojima, a dokumentumfilmben szereplő tradicionális papírmetsző művész. „Eltökélten kell koncentrálnunk egyetlen dologra, és számtalan órát kell rászánnunk a megismerésére – majd pedig tovább kell lépnünk a következő részlet elsajátításához. Ehhez teljesen meg kell tisztítani a tudatunkat, és olyan szinten kell összpontosítani, ami egyszerűen elképzelhetetlen, amikor még csak a szakma alapfogásait tanuljuk.”

„A Takumi koncepció mind fizikai, mind filozófiai értelemben a Lexus lényege – méghozzá a márka megalapításának kezdetétől fogva, azaz immár 30 éve” – avat be Spiros Fotinos, a Lexus globális márkaigazgatója. „Takumi mestereink több mint 60 ezer órát (vagyis több mint harminc évet) áldoztak tudásuk fejlesztésére. Szeretnénk azáltal emlékezetessé tenni Lexus alapításának kerek évfordulóját, hogy egy filmben örökítjük meg a Takumi lényegét, és a mesterré váláshoz vezető 60 ezer órás utat.”

A nézők megtekinthetik a film 54 perces változatát, de megnézhetik a 60 ezer órás változatot is ezen a honlapon, hogy átéljék és megértsék azt az elkötelezettséget, ami arra ösztönöz valakit, hogy ilyen magas szintet érjen el választott mesterségében. A The&Partnership London által készített dokumentumfilm elérhető az Amazon Prime Video, az Amazon Instant, a Google Play és az iTunes oldalain.

A FILM KÉSZÍTŐI

Clay Jeter – író/rendező

Az amerikai rendező, Clay Jeter olyan produkciókon dolgozott eddig, mint az Emmy-díjra jelölt Chef’s Table, az első eredeti Netflix dokumentumsorozat. Jeter hat epizódot készített el 2015 és 2018 között, kialakítva közben saját jellegzetes vizuális stílusát. Ugyancsak az ő munkája volt a Jess + Moss című film is, amit 2011-ben mutattak be a Sundance Festivalon.

Dave Bedwood – író

Dave Bedwood 1998-ban kezdett szövegírással foglalkozni. Miután több londoni reklámügynökségnél is dolgozott, 2004-ben három munkatársával megalakították saját ügynökségüket, aminek a Lean Mean Fighting Machine nevet adták. Alig négy év kellett ahhoz, hogy a Cannes International Advertising Awards zsűrije nekik ítélje az Év ügynöksége címet. Dave olyan ügyfelekkel dolgozott együtt (és nyert velük díjakat), mint az Emirates, a Virgin, a Samsung, a The Guardian és a Lexus.

Rupert Maconick – producer

Rupert rengeteg igazán fontos film- és dokumentumfilm-rendezőivel dolgozott már együtt. 1994-ben alapította meg a Saville Productions vállalatot, amely hatalmas nézőszámú, fontos díjakat nyerő produkciókat vezényelt le és neves filmkészítőket foglalkoztatott: Martin Campbell (Casino Royale), Fernando Meirelles (Isten városa), Stephen Daldry (A felolvasó), James McTeigue (V mint Vérbosszú), Gavin O’Connor (A végső menet), Barry Levinson (Esőember), Bryan Singer (Közönséges bűnözők), Spike Lee (A belső ember), vagy Paul Haggis (Ütközések), Wim Wenders (Paris Texas), Morgan Neville (20 Feet from Stardom), és Werner Herzog (Cave of Forgotten Dreams). A Saville volt a producere a Global World Cup című rövidfilmnek, amit Fernando Meirelles (Isten városa) rendezett az adidasnak. Ugyancsak ő volt a producer a Werner Herzog rendezésével készített 35 perces From One Second to the Next című rövidfilmnél is, ami az AT&T számára készült, és hatalmas web- és PR-sikernek bizonyult – olyannyira, hogy már több mint 40 ezer iskolában és főiskolán levetítették. További fontos projektjei közt szerepel még a Bending the Light, amit Michael Apted (Up sorozat) készített a fotózás művészetéről, méghozzá a fotósok lencséin keresztül jelenítve meg a történeteket.

A FILMBEN SZEREPLŐ MESTEREK

Shigeo Kiuchi

A dokumentumfilm első szereplője a 67 éves asztalos, Shigeo Kiuchi, akit még az apja tanított a régi japán asztalosmesterség, a Miyadaiku művészetére.

„Úgy tekintek magamra, mint akire rábíztak valamit” – magyarázza Kiuchi. „A tudást apámtól kaptam, aki már előttem is ezt a munkát végezte, most pedig én adom át a következő generációknak.”

Kiuchi már tizenéves kora óta egy oszakai templomépítő cégnél, a Kongō Gumi vállalatnál dolgozik, amit 578-ban alapítottak. Kiuchi úgy tervezi, hogy a lehető legtovább folytatja pályafutását, mert mint mondja, „az asztalosok nem mennek nyugdíjba”. Ám e hosszú idővel szembeállítva saját szerepét csupán „egy szempillantásként” jellemzi a vállalat másfél évezredes történetében. A Kongō Gumi a világ legrégebb óta működő cége, amit még Shotoku herceg alapított az első japán buddhista templom megépítéséhez. A vállalat tulajdonosa a kezdetek óta ugyanaz a család, amelynek immár a 41. generációja vezeti a Kongō Gumi igazgatótanácsát.

Hisato Nakahigashi

Hisato Nakahigashi vezeti a Kiotóban működő, két Michelin-csillagos Miyamasou éttermet. A helyet még nagyapja alapította, és eredetileg fogadóként működött a zarándokok számára, akik a XII. században épült templomot látogatták; ez az a szentély, ami jelenleg a Miyamasounak is helyet ad.

„Hisato életében akkor érkezett el a fordulópont, amikor Takumi-fejlődésének 20 ezredik órájánál tartott” – meséli Clay Jeter, a dokumentumfilm rendezője. „Ekkor történt, hogy 55 éves édesapja váratlanul elhunyt, miközben Hisato éppen külföldi fine dining éttermekben tökéletesítette a tudását. Ekkor döntött úgy, hogy hazatér, és folytatja a családi hagyományt, ám az éttermet valami igazán különleges hellyé változtatja át.”

A nagy tiszteletben tartott vendégek tökéletes kiszolgálására Hisato minden reggel a helyi folyóból fogja ki a halakat, és a környéken gyűjti össze a helyben termő fűszernövényeket és hegyvidéki zöldségeket – miközben „köszönetet mond” a természetnek, amiért ellátja a konyháját alapanyagokkal. Ez a szemlélet a tradicionális japán Kaiseki szerves része, ami egy hagyományos, több fogásos japán vacsora. A Miyamasou úgy alkotja meg ezt a vacsorát, hogy a vendégeknek nyújtott élmény túlmutasson a puszta étkezésen.

Nahoko Kojima

A film harmadik szereplője Nahoko Kojima, aki 37 éves kora ellenére már teljesítette a 60 ezer órás tanulási időt. Kojima már ötéves korában, magántanulóként kezdte elsajátítani a Kirie, azaz a japán papírmetszés művészetét, majd 18 évesen Tokióba költözött, és 2004-ben dizájneri diplomát szerzett a Kuwasawa-intézetben. Egy ideig még grafikai tervezőként dolgozott a városban, de végül Londonba költözött, hogy még inkább elmerülhessen művészeti tanulmányaiban, és néhány éven belül megnyitotta első önálló papírmetszés-kiállítását. 2012-ben a Saachi Galéria mutatta be a Cloud Leopard című művét, ami öt hónapon át készült egyetlen darab fekete papírból. Kojima mindig részletes vázlatokkal és az eredetinél jóval kisebb papírmodellekkel kezdi az alkotást. Módszere „végtelenül munkaigényes, és óriási koncentrációt igényel; ha valamit elront, már lehetetlen kijavítani a hibát. A metszéshez használt szikék fele olyan vékonyak, mint a szokványos pengék, és három percenként cseréli őket.” 2013-ban az úszkáló jegesmedvét ábrázoló, Byaku című műve elnyerte a Jerwood Makers Open díját. 2018-ban vágott bele eddigi legnagyobb művének megalkotásába, egy életnagyságú, 32 méter hosszú kékbálna megformálásába, aminek elkészítését a film nézői is láthatják. Bár Kojima főleg Londonban él, 2016-ban egy tokiói ünnepségen átvehette a neves Kuwasawa Díjat, amivel azokat tüntetik ki, akik sokat tettek a művészetért.

Katsuaki Suganuma

A dokumentumfilm a Lexus egyik Takumi mesterét, Katsuaki Suganumát is bemutatja, aki már 32 éve dolgozik a vállalatnál. Ez idő alatt a Lexus végső minőségi ellenőreként hatalmas technológiai változások szemtanúja volt, hiszen megélte a mesterséges intelligencia térhódítását és a robotok munkába állítását is. Mégis ő az élő bizonyíték arra, hogy az emberi tudás nélkülözhetetlen az autógyártásban. A film elkalauzol minket Japánba, a 4 millió négyzetméteres Tahara üzembe, a világ egyik legmodernebb technológiájú gyárába. Katsuaki egyike annak a maréknyi elkötelezett mesternek, akik negyed évszázadnyi tanulással és munkával Takumi mesterré váltak. 60 ezer órányi gyakorlás áll mögöttük. Ezt a rengeteg időt azzal töltötték, hogy tökélyre csiszolják tudásukat és pontosságukat; így született meg ez a szinte emberfeletti képességekkel bíró csoport, akiknek pengeélesek az érzékeik. A Lexus úgy tekint rájuk mint őrzőkre, akik a gyártás minden egyes fázisában biztosítják az autók hibátlan, tökéletes kidolgozását. Ez a szemlélet a Lexus minden tevékenységét áthatja, és a Takumik feladata, hogy e filozófiát nemzedékről nemzedékre átörökítsék. Minden Takumi kineveli tanítványait, továbbadva a tapasztalatot, a hagyományt és a Takumi szellemiséget. Ezért hisszük szilárdan, hogy a Lexusok kézműves kidolgozása egyedülálló.

TOVÁBBI SZAKÉRTŐK

Nora Atkinson

Nora Atkinson a kézművesség neves amerikai szakértője, különös tekintettel a kézművességnek a modern kultúrában betöltött szerepére és fontosságára. Jelenleg a washingtoni Smithsonian American Art Museum kurátoraként dolgozik, és számos nagy sikert aratott kiállítást szervezett már, amiért a Washingtonian Magazine 2018-ban neki ítélte a Legmerészebb és legjobb kurátor címet. Atkinson ez év elején tartotta meg a TED-en a Rácsodálkozás kora című előadását, aminek témája a jövő társadalmi szintű változásai mellett a mesterséges intelligencia új szerepe volt a kreativitásban. Atkinsonnal Washingtonban forgattunk, ahol nemcsak általában a kézművességről beszélt, hanem arról is, hogy hol a helye e művészetnek a digitális korban – felfedve a luxus és a kézi munka összefüggéseit, és ennek értékét a jövőben.

Martin Ford

Martin Ford jövőkutató szakterülete a mesterséges intelligencia és a robotika hatása a társadalomra és a gazdaságra. Eddig két könyvet írt a technológiáról; legutóbbi műve, a Robotok kora – Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül (2015) felkerült a New York Times bestseller-listájára, és elnyerte a Financial Times és a McKinsey A 2015-ös év legjobb üzleti könyve díját.

Martin TED-előadása, a Hogyan okozhatja az AI a munkahelyek eltűnését? azt az ellentmondást boncolgatja, hogy a mesterséges intelligencia kedvezőtlen jelenségeket szül az iparban, ugyanakkor vitathatatlanul haladást jelent, és új iparágakat teremt.

Jon Bruner

Jon Bruner újságíró és programozó vezeti a professzionális szintű 3D nyomatókat gyártó Formlabs vállalat Digital Factory programját. Ezt megelőzően számos publikációt írt az adatokról, a mesterséges intelligenciáról, a hardverekről, a Dolgok Internetéről, a gyártásról és az elektronikáról, és Joi Itóval közösen vezetett egy programot, aminek témája a szoftverek és a fizikai világ metszéspontja volt. Az interneten rengetegen olvasták cikkeit, például a Hogyan válhat átláthatóvá az AI és az Adat-integrálás AI-val című írásait, amelyekben az emberi szakértelem és az algoritmusok kapcsolatát fejtegeti. Jonnal a The Economist is készített már podcast-interjút a gépek azon képességéről, hogy az embert utánozzák. Jon felteszi a kérdést: ha a számítógépek gyönyörű zenéket tudnak írni, akkor vajon a 3D nyomtatók is el tudják sajátítani a hagyományos technikákat? Martin Forddal ellentétben Jon Bruner derűlátó. Ő az a fajta jövőkutató, akit lelkesedéssel töltenek el a lehetőségek, amelyek akkor nyílnak meg az emberek számára, amikor a mesterséges intelligencia végzi majd el bizonyos feladataikat és munkáikat. Arról beszél, milyen gyönyörű lesz, amikor az ember és a gép együtt, vállt vállnak vetve dolgoznak majd.

Neil MacGregor narrátor

Neil az emberiség történetének rendkívül elismert szakértője, aki éveken át dolgozott a National Gallery és a British Museum igazgatójaként, jelenleg pedig a berlini nyílt Humbolt Forum vezetője (ez Németország válasza a The Metre). Neil az ember alkotta tárgyakat elemezve mesél a világ történetéről. Bestsellerré vált könyve – és egyben kiállítása és podcastja –, A világ története 100 tárgyban igazi mérföldkőnek számít ezen a szakterületen, amelynek ő maga világhírű szaktekintélye, szerzője és előadója.

Új szállodával gyarapodott a magyar főváros. A feltűnő, hullámokra emlékeztető, betonból és üvegből készült épület a belváros közvetlen közelében található. A bruttó 6600 négyzetméter alapterületű, hétemeletes szálloda a MEININGER Hotels első épülete Magyarországon.

A belsőépítészeti koncepciót a magyar iparművészet és a szomszédos Fővám téri Központi Vásárcsarnok ihlette, amelyet neogótikus stílusával Európa egyik legszebb épületeként tartanak számon. „Napjaink sikeres szállodái helyi identitással bírnak. A MEININGER Budapest Great Market Hall belsőépítészeti kialakítása ezt a megközelítést szem előtt tartva, a magyar főváros épített környezetének jellegzetességeit felidéző, egyedi stíluselemekkel rendelkező belső terekkel várja vendégeit” – mondta el Kai Ratschko, a német Ratschko építészeti iroda tulajdonosa. A MEININGER Hotels tervező csapatával együtt dolgozta ki és valósította meg a helyben kidolgozott tervezési koncepciót. A nyilvános helyiségek, mint például a recepció, a lobbi-, a reggelizőterem, a társalgó és a bár a tágas földszinten találhatók. Az épület ezenkívül mélygarázzsal és a szállodaláncra jellemző vendégkonyhával és játékteremmel rendelkezik, a felső emeleti szobák erkélyéről pedig festői kilátás nyílik a Dunára és az óvárosra.

„2018 rekordév volt a magyarországi turizmus számára, hiszen összesen mintegy 31 millió vendégéjszakát regisztráltak, a külföldi vendégek által eltöltött éjszakák száma pedig 650 ezerrel növekedett 2017-hez képest. A bővülő kereslet legnagyobb haszonélvezője a főváros, amely világörökségi nevezetességeivel és páratlan hangulatával a világ minden tájáról vonzza látogatóit. Örömmel tölt el bennünket, hogy mostantól a MEININGER szállodájában üdvözölhetjük a vendégeket, akik azért érkeznek, hogy felfedezzék ezt a csodálatos várost” – tette hozzá Hannes Spanring, a MEININGER Hotels vezérigazgatója.

A Központi Vásárcsarnok melletti új szálláshely egyaránt várja azokat, akik egyedül vagy csoportosan utaznak, illetve akik üzleti útra érkeznek a fővárosba. „Rugalmas szobakínálatunk lehetővé teszi, hogy vendégeink különböző igényeinek megfeleljünk. A kínált szálláslehetőségek között a klasszikus egy- vagy kétágyas szobák mellett privát többágyas szobák és többágyas hálótermek is szerepelnek. A közösségi helyiségek teret adnak a társas tevékenységeknek, és tükrözik a helyi környezet jellegét” – mondta el Doros Theodorou, a MEININGER Hotels kereskedelmi igazgatója.

A MEININGER Budapest Great Market Hall Ferencvárosban, a Központi Vásárcsarnok és a Szabadság híd között helyezkedik el, a Váci utca közvetlen közelében. Az épülettől körülbelül 400 méterre két metróállomás is található. Tömegközlekedéssel a repülőtér 40 percre van, a Keleti pályaudvar pedig 10 perc alatt érhető el.

A MEININGER Hotelsről

A MEININGER Hotels hibrid koncepciója a nemzetközi budget hotelek szolgáltatásait és kényelmét ötvözi a rendkívüli felszereltséggel, amely olyan szolgáltatásokra is kiterjed, mint a vendégkonyha vagy a játékzóna. Valamennyi hotelre jellemző a kimagasló ár-érték arány, a központi elhelyezkedés, a kiváló színvonalú berendezés, ahogyan a rugalmas szobakínálat is. A szobák között a hagyományos kétágyas szobák, a többágyas privát szobák és az osztott hálótermek egyaránt megtalálhatók. Minden egyes hotel egyedi dizájnnal rendelkezik, amely visszatükrözi a helyi környezet jellegét és rugalmas vendéglátási megoldásain keresztül a legkülönbözőbb vendégek elismerését is kiváltja. A MEININGER jelenleg 25 hibrid hotelt működtet több mint 3805 szobával és 13 403 ággyal 15 európai városban, úgymint Amszterdam, Berlin, Koppenhága, London, Milánó, München, Róma, Szentpétervár és Bécs. 2019-ben további hotelek megnyitását tervezik Heidelbergben, Münchenben és Párizsban. Emellett 10 hotelprojekt áll fejlesztés alatt, a többi között Svájcban, Izlandon és az Egyesült Államokban. A 2017/2018-as üzleti évben a hotellánc 88 százalékos szobakapacitás kihasználtságot ért el.

A MEININGER a Holidaybreak Ltd. leányvállalata, amely egy európai oktatási és szabadidős utaztató csoport. A Holidaybreak Ltd. az egyesült királyságbeli Prometheon Holdings Ltd. leányvállalata, utóbbi pedig a Cox & Kings Ltd. csoport része, amelyet az angol nemzeti tőzsdén és a mumbaji BSE Ltd.-en is jegyeznek. A 2018-as Treugast beruházási besoroláson a MEININGER Csoport AA minősítést kapott. A csoport székhelye Berlinben található.

A hazai viszonyok között továbbra is kiemelkedő fizetésre számíthatnak a programozók, amit a többi között a Hays Salary Guide is alátámaszt, miközben az IVSZ tanulmánya szerint is legalább 22 ezren hiányoznak a piacról. Ezt mutatják a Progmatic számai is, hiszen a képzés után a diákok 400-450 ezer forintos bruttó átlagfizetéssel indulhatnak neki pályájuknak. Hogy mekkora a hiány képzett informatikusból, azt jól jelzi, hogy akár még a programozói iskola elvégzése előtt is kaphatnak állásajánlatot a tanulók. Ez a hihetetlen piaci igény pedig az előrejelzések szerint a belátható jövőben sem változik.

Jó a gazdaságnak, a természetnek és a családoknak

Az ágazat – amellett, hogy 2025-ig 200 milliárd euróval növeli Kelet-Közép-Európa GDP-jét – a fenntartható fejlődés motorja. Így kijelenthető, hogy a globális verseny szempontjából is létfontosságú, hogy a szakemberek Magyarországon maradjanak – vagy el se menjenek.

Itthon kezdenek új életet

A Progmatic összes eddigi tanfolyamán vettek részt nyugatról hazatérő diákok. „Tanulóink 12 százaléka külföldről jött vissza Magyarországra, hogy segítségünkkel új szakmába vágjon bele” – mondta el Muraközy Andrea. A programozóiskola ügyvezetője kiemelte: a diákok 3 százaléka érkezett azzal a szándékkal, hogy külföldre megy a megszerzett tudással.

Londoni McDonald’sból a budapesti Nokiához

A hazatérők motivációja a korábbi kiköltözésre igen változatos képet mutat, de van közös elem is. „Mindenki a pénzért megy ki” – mondta el Krisztián, aki a közszférát hagyta hátra, hogy az egyik londoni McDonald’s segítségével megvesse a lábát Nyugat-Európában. Sikerült hamar jobb munkát találnia, de ennek ellenére hazatért, hiszen minden Magyarországhoz kötötte. Egy idő után úgy érezte, nincsen más alternatívája itthon, mint a programozás kitanulása, hiszen nincsen nagyon másik szakma, melyben ilyenek a lehetőségek. Felvételizett az ELTE-re, ugyanakkor szüksége volt rá, hogy mielőbb el is tudjon helyezkedni, ekkor döntött a Progmatic öt hónapos kurzusa mellett. Elmondása szerint vér és verejték kellett a több fronton való teljesítéshez, de valódi sikersztoriról lehet beszélni, hiszen a nyár óta a Nokiánál foglalkoztatják.

Hamar megtérülő szakma

Az iskola egyik hölgy „visszatérője” az egyetem befejezése után kalandvágyból, nyelvtanulási szándékkal és némi pénz félretevésének reményében hagyta itt hazánkat. A német–amerikai munkavállalás ideje alatt autodidakta módon kezdte el képezni magát programozónak. A Progmatic mellett azért döntött, mert nem akart ismét hosszú éveket az iskolapadban tölteni visszatérése után – ami ráadásul nem is biztos, hogy megfelelő szakmát biztosított volna. Olyan munkára vágyott, amivel másoknak segíthet és ami folyamatos gondolkodást és önképzést jelent. A Morgan Stanley amerikai pénzintézet budapesti irodájában ezt sikerült is megtalálnia.

Visszatérés

Iván Gergely azzal a szándékkal érkezett a Progmatic tanfolyamára, hogy a megszerzett tudást külföldön kamatoztassa. A tanfolyam elvégzése előtt azonban már ajánlatot kapott egy hazai kkv-tól, ami miatt ideiglenesen le is mondott a kalandról, sőt később a programozóiskola mentora lett. A külföldi útra már inkább csak tapasztalatszerzésként tekint, hiszen mindenképp visszatérne hazánkba – húzta alá.

Az észt zenei és képzőművészeti fotós, Kaupo Kikkas a finnországi Vizuális Művészetek Intézetében tanult fotózni, díjnyertes klasszikus zenei portréit (klarinét, szaxofon- és ének) azonban a terepen szerzett tudásának tulajdonítja. Tizenkét évig szinte csak képzőművészeti fotózásokat vállalt, és bár székhelye Észak-Európában van, gyakran dolgozik Londonban, Berlinben és az Egyesült Államokban.

Személyes és az Amazonas esőerdeiről szóló projektjei mellett elkészítette a temetőkről készült tanulmányát, a palabányászokról készült portrésorozatát és az egyiptomi sivatagban található elveszett mozi képeit. Munkáit világszerte elismerik. Számos könyv és klasszikus zenei album borítóját fotózta, munkáival pedig gyakran találkozhatunk magazinokban is. 2013-ban a WPPI Las Vegas 16×20-as fotópályázatán a legjobb kereskedelmi portréfotós díját nyerte el, 2011-ben pedig megkapta a legjobb észt portréfotósnak járó elismerést a Balti Fotográfiai Fesztiválon.

Amikor Kikkas nem dolgozik, szívesen megy kempingezni (és fotózni) Lappföldre. Néha még szaxofont is ragad, néhány ital után pedig akár énekel is.

Az új Sony α Universe Europe weboldal 2018 augusztusától, 22 európai nyelven várja az érdeklődőket. A legfrissebb hírek és tartalmak regisztráció után válnak elérhetővé.