Az elmúlt három év megmutatta: a pánik helyett a kivárás működött. Magyarország 2022–23-ban nem kényszerült kapkodó beszerzésekre, így a régió több országánál olcsóbban jutott energiához. Ma azonban megfordul a helyzet: az orosz molekulák továbbra is dominálnak, a Török Áramlat útvonal háborús kitettsége nő, és miközben az alternatív infrastruktúra kiépült, a reputációs és gazdasági kockázatok összeadódnak. A kérdés már nem az, hogy lehet-e leválni, hanem az, hogy megéri-e tovább halogatni.

A szomszédból is tudunk elég gázt szerezni, miközben az orosz kockázat egyre nő

Az osztrák, román és horvát interkonnektorok, valamint az adriai LNG-kapacitás révén az ország orosz gáz nélkül is ellátható. Közben a belföldi fogyasztás tartósan alacsonyabb: a 2000-es évek 14 milliárd köbméteres csúcsáról körülbelül 10 milliárd köbméterre, a magas árkörnyezetben ennél is lejjebb csúszott. Ez mérsékli a sebezhetőséget, még ha az importfüggőség összességében meg is marad.

Az orosz vezetékes gáz jelenleg jellemzően olcsóbb a nyugati alternatíváknál, de az árkülönbség nem nagy; a szállítás viszont egyetlen, sérülékeny útvonalon történik. A kompresszorállomások és a tengeri szakaszok háborús és szankciós kockázatot hordoznak, a tranzitországok – Törökország, Bulgária, Szerbia – döntései pedig bármikor zavarokat okozhatnak. „Álmodni sem lehetne kockázatosabb viszonyokat, az ellátásbiztonság állatorvosi lova a mai magyar helyzet” – írja elemzésében Deák András.

Megéreznénk a váltást, de a halogatás ára fenyegetőbb

A földgáz és olaj együttes, teljes kiváltása a jelenlegi árakon nagyságrendileg évi 400 milliárd forintos többletet jelentene, ami a magyar GDP körülbelül fél százaléka. Ez érzékelhető, de kezelhető teher – különösen ahhoz képest, amekkora számlát fizetnénk egy kényszerű, válsághelyzetben végrehajtott, kapkodó átállásért.

A régiós kínálat bővül: 2027-től érkezhet a fekete-tengeri román Neptun mező gáza, a horvát LNG-terminál bővítése halad, és a balkáni infrastruktúra is egyre átjárhatóbb. Eközben erősödik az amerikai és európai politikai nyomás, a piac pedig alkalmazkodik – vagyis az orosz árelőny várhatóan tovább olvad. Stratégiai szempontból most érdemes lépni: fokozatosan csökkenteni a kitettséget, miközben a rendszer stabilitását megőrizzük.

„Lehet, itt az ideje engedni a kényszereknek, alkalmazkodni a viszonyokhoz, lassan ellépegetni és kialakítani egy kiegyensúlyozottabb portfóliót, ami ha valamivel drágább is a mindennapokban, növeli a hitelességet és csökkenti egy, ma már egészen valószerű negatív kimenetel következményeit” – zárja írását Deák András.

Forrás: Másfélfok.hu

Az orosz–ukrán háború nyomán az EU radikális tempóban kezdte csökkenteni az orosz gázimportot, miközben a klímavállalások teljesítése is napirenden maradt. A fordulat legsúlyosabban Közép- és Kelet-Európát érintette, ahol a gázalapú fűtés elterjedtsége és az orosz importfüggőség a legnagyobb volt.

2021-ben az EU földgázfelhasználásának több mint 40%-a származott Oroszországból, de ez 2024-re 14%-ra esett vissza. A változás oka részben az uniós szankciókban keresendő, részben abban, hogy Oroszország a háború során a gázszállítások leállításával és korlátozásával nyomásgyakorlási eszközként használta az energiahordozót, ami alapjaiban rengette meg az európai ellátási láncokat. A helyzet a klímacélokat sem hagyta érintetlenül: egyes országok a kieső gáz pótlására átmenetileg a szén felhasználását növelték, míg mások a megújulók gyors bővítésével reagáltak.

A V4-ek mozgástere: eltérő utak az orosz gáz után

A Visegrádi Négyek eltérő stratégiákat választottak a válság kezelésére. Lengyelország teljesen leállította az orosz importot, norvég gázt hoz be a Balti-tengeri vezetéken, LNG-terminálokat bővít, és hőszivattyús, valamint távfűtési fejlesztésekbe kezdett, hogy kiváltsa a széntüzelésű rendszereket, miközben az épületfelújításokat is gyorsítani kezdte.

Szlovákia a lengyel–szlovák gázvezetékkel és LNG-beszerzésekkel csökkenti függőségét, a megújulók arányát 19%-ról 28%-ra emelte a fűtésben, de a kormány jelezte: 2026-tól megszünteti a megújulók támogatását, részben az Azerbajdzsánnal kötött gázszerződés miatt.

Csehország 1990-hez képest már 43%-kal csökkentette kibocsátását a szén fokozatos kivezetésével, de továbbra is nagymértékben támaszkodik a fosszilis energiára, és a „Fit for 55” célokhoz szigorúbb klímapolitikára, energiahálózat-fejlesztésre és a megújulók rendszerbe illesztésére van szüksége.

Magyarország: gázimport mindenek felett

Magyarország ezzel szemben kitart az orosz gáz mellett, hosszú távú szerződéssel biztosítva a Gazprom szállításait a Török Áramlaton keresztül. A kormány azzal érvel, hogy az ország földrajzi helyzete és alternatív útvonalak hiánya miatt a lakossági és ipari ellátás biztonsága érdekében szükséges fenntartani a stabil orosz importot.

Bár itthon jelentős napenergia-kapacitás épült ki, a megújulók terjedése lassú és rendszertelen, különösen a szélenergia és a biogáz területén. “A rezsicsökkentés miatt nincs forrás sem a villamosenergia-hálózat fejlesztésére, sem a tárolási kapacitások érdemi bővítésére. Az állami támogatások szűkössége, valamint a rezsicsökkentés mítosza nem ösztönzi eléggé a lakosságot sem az alternatív, környezetbarát technológiák használatára, sem az energiahatékonysági beruházásokra” – fogalmaz a munkacsoport elemzése. A magyar energiarendszer így továbbra is jelentős mértékben a földgázra épül, miközben az EU 2027 végéig fokozatosan megszünteti az orosz gázimportot, 2025 végétől pedig új szerződéseket sem lehet kötni.

Magyarország számára ez radikális irányváltási kényszert jelent, ha el akarja kerülni az ellátásbiztonsági és árrobbanási kockázatokat a közelgő uniós importstop után. A valódi kérdés már nem az, hogy érdemes-e változtatni, hanem az, hogy a kormány a rendelkezésre álló szűk időben a tétlenséget választja-e, vagy belevág az energiarendszer érdemi átalakításába.

Forrás: masfelfok.hu

A szállítmányozás iránti kereslet 2050-re várhatóan megháromszorozódik, és ezzel egyidejűleg a szektornak teljes mértékben szén-dioxid-mentessé kell válnia. A Shell megbízható és tisztább energiamegoldásokkal segíti elő szállítmányozó partnerei karbonkibocsátásának csökkentését. A teherjárművek esetében a mai hagyományos dízelhez képest az LNG használata hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez „well-to-wheel”, azaz a kinyeréstől a tankolásig, míg a bio-LNG használata nullára redukálhatja az emissziót – írják.

A Shell Hungary zRt. tegnap megnyitotta első LNG-állomását Magyarországon. Az állomás az M0-s körgyűrű mellett található, és az autópálya mindkét irányából megközelíthető. A Shell Európa-szerte alkalmazott magas szintű minőségi és biztonsági elvárásainak megfelelően modernizált állomás LNG, a későbbiekben pedig majd bio-LNG üzemanyaggal látja el a kamionokat Magyarországon, egyben támogatja a más országokba, pl. az Ausztriába, Csehországba, Németországba, Romániába, Szlovéniába vagy Szlovákiába irányuló teherforgalmat is.

„A Shell üzleti stratégiájával, a Powering Progress-szel összhangban magyarországi legfontosabb kezdeményezéseink és intézkedéseink leginkább arra összpontosítanak, hogy felelős üzleti tevékenységet folytassunk, gondoskodjunk működésünk, köztük telephelyeink szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséről, kínálatunkban szerepeljenek az alternatív, illetve karbonsemleges üzemamanyagok, valamint segítsük ügyfeleink útját a karbonsemlegesség felé, most és a jövőben is. A Shell első magyarországi LNG töltőállomásának átadása fontos pillanat vállalatunk számára, örömmel teszünk újabb lépést a nettó zéró kibocsátású jövő felé” – mondta Istenesné Solti Andrea, a Shell Hungary zRt. igazgatóságának elnöke.

Bors András, a Shell közép-kelet-európai LNG fejlesztésekért felelős menedzsere hozzátette: „A Shell-nél az ügyfelek magas színvonalú kiszolgálásáért dolgozunk. Többek között velük együttműködve elősegítjük a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentését, különösen a nehezen dekarbonizálható ágazatokban, mint például a közúti kereskedelmi szállítás. Az LNG ma fontos eleme az alacsonyabb karbonkibocsátású üzemanyagkínálatnak. A Shell célja, hogy Európa-szerte működtessen LNG-állomásokat a kontinens főbb nemzetközi közlekedési útvonalai mellett, hogy minél könnyebben és szélesebb körben elérhetővé tegye azt az üzemanyagot.”