A döntés két szempontból is történelmi: egyrészt megerősíti, hogy az Orbán-kormány kirekesztésre és megbélyegzésre épülő politikájának nincs helye az EU-ban, másrészt az Európai Unió Bírósága (EUB) jelentős lépést tett afelé, hogy ne csak a gazdasági unió, de közös alapértékeink védelmezője is legyen azzal, hogy első alkalommal állapította meg az Európai Unióról szóló szerződés szerinti közös értékek sérelmét.

A bíróság ítélete azt jelenti, hogy véget kell vetni a homofób és transzfób cenzúrának a nyilvánosságban, a fóliázásnak a könyvesboltokban és a mai döntés alapján a 2025-ben elfogadott önkényes „Pride-tilalom” sem maradhat.

A bíróság indokolása

Az orosz mintára elfogadott törvény rendszerszerű diszkriminációt vezetett be a szexuális és nemi kisebbségekkel szemben, amikor megtiltotta a 18 éven aluliak számára az olyan tartalmakhoz való hozzáférést, amelyek „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást” népszerűsítik vagy jelenítik meg.

2025-ben a kormány ezt a tág korlátozást a békés gyülekezéshez való jog területére is kiterjesztette, hogy jogalapot teremtsen a Pride-felvonulások vagy az LMBTQI emberek jogegyenlőségéért kiálló más tüntetések megtiltására, a szervezők kriminalizálására és a résztvevők megbírságolására. Ezekben az ügyekben az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság, a Háttér Társaság és a Társaság a Szabadságjogokért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Az EUB ma kimondta, hogy egy tagállam nem hivatkozhat a nemzeti alkotmányos identitására egy olyan diszkriminatív szabályozás indokaként, amely sérti az unió alapértékeit. Az EU-hoz csatlakozáskor minden tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkében lefektetett értékeket, így az emberi méltóságot, szabadságot, demokráciát, egyenlőséget, jogállamiságot, emberi jogokat, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Az Unió közös értékei olyan „vörös vonalat” jelentenek, amelyek megsértésekor az Unió alkotmányos modelljének védelme érdekében válaszra van szükség. Az EUB első alkalommal állapította meg az Unió alapjául szolgáló, valamennyi tagállamban közös értékeket meghatározó EUSZ 2. cikk különálló megsértését.

A kormány 2021-ben azzal indokolta a jogszabály elfogadását, hogy az a gyerekek és a szülők védelmét szolgálja, mivel a kiskorúak „LMBTQI tartalomnak” való kitettsége kedvezőtlenül befolyásolhatja fejlődésüket. Az EUB azonban alapjaiban utasította vissza ezt, megállapítva, hogy a szabályozás nem a gyerekekre veszélyes tartalmakra irányul, a kormány ezt az állítását semmilyen gyakorlati, tudományosan igazolt ténnyel nem tudta bizonyítani. A gyerekek nyíltan szexuális tartalmakkal szembeni védelméhez nem volt szükség az „LMBTQI tartalmak” tilalmát bevezető jogszabálymódosításra, hiszen a védelmükre vonatkozó szabályok már a törvény elfogadása előtt is voltak.

Az Európai Unió Bírósága azt is világosnak látta, hogy a propagandatörvény bevezetése a kormány azon előítéleten alapul, hogy a szexuális és nemi kisebbséghez tartozók élete nem azonos értékű vagy státuszú, mint a heteroszexuális és cisznemű emberek élete. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a propagandatörvény megbélyegző és sértő jellege a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó emberek társadalmi „láthatatlanságának” kialakításához vagy megerősítéséhez vezet, ami sérti a méltóságukat. Ez pedig ellentétes ellentétes az Unió – mint a pluralizmus társadalmában érvényesülő közös jogrend – saját identitásával.

Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján az új országgyűlésre hárul a feladat, hogy a jogsértő törvényt hatályon kívül helyezze. Ha nem így jár el, a Bíróság akár bírság megfizetésére is kötelezheti.

Képünk illusztráció.

A Háttér Társaság két ügyfele alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz miután sikertelenül próbálták meg bejegyzett élettársi kapcsolatként elismertetni külföldön kötött házasságukat. Beadványaikban azzal érveltek, hogy sérti az Alaptörvényben védett emberi méltósághoz és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogukat, hogy a külföldön kötött házasságukat a magyar hatóságok nemlétezőnek tekintik, és azt nem hajlandóak sem házasságként, sem bejegyzett élettársi kapcsolatként elismerni. Ez érvelésük szerint ellentétes az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatával is.

Az ügyben az Alkotmánybíróság 2024 februárjában személyes meghallgatást tartott, ahol a Külgazdasági és Külügyminisztérium kifejtette, hogy az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a külföldi jog alapján fennálló kapcsolatokat – az azonos nemű párok házasságát – a magyar jog szerint elismert jogosultsággá, bejegyzett élettársi kapcsolattá alakítsa. Az Igazságügyi Minisztérium írásbeli észrevételében megjegyezte, hogy az azonos nemű házaspárok köthetnek Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatot, de továbbra is fontos a két intézmény közötti elhatárolás fenntartása, az elismerés álláspontjuk szerint ezt áttörné.

Az Alkotmánybíróság tegnap meghozott határozatában emlékeztetett arra, hogy a jogalkotó már több, mint másfél évtizede létrehozott egy jogintézményt – a bejegyzett élettársi kapcsolatot – az azonos nemű párok párkapcsolatának elismerésére, amely joghatásaiban a házassághoz hasonló. A testület hangsúlyozza, az elismerés hiánya sérti az indítványozók alapjogait, és ezt a jogkorlátozást a bíróságok nem tudják jogértelmezéssel feloldani.

A kisebbségi véleményekkel összevetve megállapítható: az Alkotmánybíróságban teljes egyetértés volt annak kapcsán, hogy a jelenlegi helyzet alapjogsértő, ugyanakkor két megoldás rajzolódott ki: az egyik szerint a külföldön kötött házasságokat bejegyzett élettársi kapcsolatként kell elismerni, és ezt jogszabályban kell rögzíteni. A másik szerint elég lenne azt rögzíteni (jogszabályban vagy az Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányos követelményben), hogy a külföldön kötött házasság nem akadálya annak, hogy ugyanazok a személyek Magyarországon később bejegyzett élettársi kapcsolatot kössenek. Az Alkotmánybíróság többsége végül az első, az azonos nemű párok számára kedvezőbb megoldás mellett döntött.

Az Országgyűlésnek 2025. október 31-ig kell megalkotnia az alaptörvény-ellenes helyzetet felszámoló jogi szabályozást: ennek során az Alkotmánybíróság döntésében foglaltaknak megfelelően kell eljárnia, azaz érvényre kell juttatnia a külföldön házas azonos nemű párok emberi méltósághoz és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogukat.

Az Alkotmánybíróság döntése hosszú évek pereskedése végére tesz pontot. Egy amerikai-magyar pár Belgiumban kötött házasság ügyében már 2017-ben kimondta egy hazai bíróság, hogy házasságukat bejegyzett élettársi kapcsolatként kell elismerni, ezt az ítéletet azonban a Kúria – formai okokra hivatkozva – később hatályon kívül helyezte. Szintén az elismerés álláspontjára helyezkedett egy Amerikában kötött házasság kapcsán a Fővárosi Törvényszék 2022-ben, ezt a Kúria érdemben elbírálva hatályon kívül helyezte, kimondva: kifejezett jogi rendelkezés hiányában nincs lehetőség a házasságok bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerésére. Az Alkotmánybíróság most azt állapította meg: egy ilyen jogszabályi rendelkezés megalkotása nemcsak lehetősége, hanem kötelessége a jogalkotónak.

Az azonos nemű párok jelenleg a világ 38 országában köthetnek házasságot, nemcsak Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hanem például Taiwanon, Thaiföldön, a Dél-Afrikai Köztársaságban és Latin-Amerika legtöbb országában is. Az Európai Unió 27 tagállama közül 16 ismeri el az azonos neműek házasságát. A magyar társadalomban az elmúlt években jelentősen nőtt az azonos nemű párok házasságának támogatottsága, egy 2024-es reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a magyarok 54% támogatná a házassági egyenlőséget.

„Az Alkotmánybíróság döntése fontos mérföldkő az LMBTQI emberek jogegyenlőségéért folytatott munkánkban. Büszkék vagyunk rá, hogy ügyfeleink megtiszteltek minket a bizalmukkal, és együtt érhettük el ezt a sikert. Jogsegélyszolgáltunk 25 éve dolgozik azért, hogy Magyarországon szexuális irányultságától vagy nemi identitásától függetlenül azonos jogok illessenek meg, és most egy kis lépéssel közelebb kerültünk ehhez” – mondta el Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője.

2024. december 11-én rövid interjút közölt a Magyar Nemzet Rodrigo Ballesterrel, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetőjével. A Háttér Társaság ennek kapcsán fogalmazta meg az álláspontját, amelyet változtatás nélkül közlünk:

Az álláspontját szakmailag megalapozott véleményként tálaló kutató ebben kifejtette, hogy az LMBTQI-ellenes ún. „gyermekvédelmi” törvénnyel (propagandatörvénnyel) szemben indított kötelezettségszegési eljárással az Európai Unió tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét olyan kérdésekben, mint a gyermekvédelminek beállított cenzúratörvény. Az eljárás alapját képező, az Európai Bizottság (EB) által az Európai Unió Bíróságához (EUB) benyújtott beadvány alapján ez nem egyszerűen rosszindulatú csúsztatás, hanem nyílt hazugság.

Nézzük meg, miről szól a kötelezettségszegési eljárás! Az EB valóban sok mindent kifogásolt, csak nem azt és nem úgy, ahogy a kutató állítja. A 2021. június 15-én elfogadott LMBTQI-ellenes törvény az EB és a mellette beavatkozó 16 tagállam szerint sérti az elektronikus kereskedelemről, az audiovizuális médiaszolgáltatókról, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet, és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkét. Utóbbi kontextusában a Bizottság beadványa nem említi az oktatás kérdését, a köznevelési törvény módosítása a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv megsértése kapcsán merül fel, és ott is korlátozottan. A Bizottság érvelése kifejezetten óvatos és tiszteletben tartja a tagállami hatásköröket.

Az EUSZ 2. cikkére hivatkozást nem a tagállami hatáskörök elvonása indokolja. Ez a rendelkezés írja elő az EU alapértékeinek, így az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettségét. A propagandatörvény – az EUB előtt novemberben tartott meghallgatáson elhangzottak alapján – súlyosan sérti ezeket az alapelveket, ezzel veszélyezteti azt a közös minimumot, amelyre az EU épül, és amelyet a csatlakozással minden tagállam elfogadott. Ezen alapelvek egyike sem újkeletű, bár lehet, hogy eddig elkerülte a kormány és az ahhoz közelálló szakértők figyelmét, hogy az EU kompetenciák végrehajtása során Magyarországot is köti az EU Alapjogi Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Ezek tiszteletben tartása esetén nem merülne fel az EUSZ 2. cikkében hivatkozott emberi jogok sérelme.

Az ügynek tehát nem azért van rendkívüli jelentősége, mert ez – ahogy Ballester fél – megnyitja az utat a „szivárványos genderideológia” előtt, és az kötelezővé válik az Európai Unióban. Azért kiemelkedően fontos ez az eljárás, mert most alkalmat kapott az EUB arra, hogy egyértelműen állást foglaljon az emberi jogokat – legyenek azok LMBTQI jogok vagy a menekültek jogai – szándékosan és szisztematikusan megsértő államokkal szembeni egységes fellépésről.

Ballester az interjúban a kormány azon érvét ismétli, hogy a törvény célja, hogy a szülők dönthessenek a gyermekeik felvilágosításáról. A törvény azonban ennek pont hogy az ellenkezőjét teszi: a szülők jogait korlátozza, amikor kimondja, hogy senki – így a szülők sem, nemhogy szülői felhatalmazással oktatási intézmények vagy szakemberek – sem adhat hozzáférést LMBTQI tartalmakhoz.

Az MCC vezető kutatójának megnyilatkozása ismét megerősíti azt a széles körben osztott nézetet, hogy az MCC nem egy magas szintű akadémiai standardokat követő oktatási és tudományos központ, hanem a kormány álláspontját hűen követő, ahhoz sok szálon kötődő propagandaintézmény.

Egy tavalyi reprezentatív közvéleménykutatás szerint a magyarok többsége (58%) szerint probléma, hogy az állam dönt arról a szülők és a tanárok helyett, hogy mit tanítsanak az iskolákban. 57% tartja problémának, hogy a szexuális nevelés a propagandatörvény elfogadása óta ellehetetlenül az iskolákban, és 56%, hogy a törvény eredményeként az állam cenzúrázza a médiatartalmakat. Egy korábbi hasonló kutatás szerint a magyarok 66%-a szerint helyes, ha az iskolai tananyag része, hogy a fiatalok hallanak a szexuális kisebbségekről.

Photo by Isi Parente on Unsplash

A Háttér Társaság közleménye:

A magyar kormány 2010 óta szisztematikusan ássa alá Magyarországon a jogállamiság, az emberi jogok és a demokrácia legalapvetőbb biztosítékait, illetve igyekszik ellehetetleníteni azokat a szervezeteket is, melyek a párkapcsolati erőszak és az intézményesített homo- és transzfóbia ellen küzdenek, miközben leépít minden ilyen célú állami ellátórendszert. Elég akár a transz identitás jogi elismertetését ellehetetlenítő, 33-as paragrafusként elhíresült transzfób rendelkezésre, akár a gyermekvédelminek csúfolt propagandatörvényre gondolni, mely többek között tiltja az azonos nemű kapcsolatok és a születéskor kijelölt nemtől eltérő nemi identitások “népszerűsítését” a köznevelési intézményekben és a médiában.

Azok az európai törvények és narratívák, amelyek az LMBTQI emberek jogainak megfosztására, a közéletből való kiradírozására irányulnak, legfőbb inspirációjukat az Orbán kormányban találták meg. Szélsőjobboldali politikusok rendszeresen hivatkoznak Európa-szerte Orbán Viktor kirekesztő politikájára, emellett a közelmúltban Romániában és Bulgáriában is a magyarhoz hasonló LMBTQI-ellenes jogszabályokat terjesztettek elő, fogadtak el. A hatása a mindennapok szintjén is megjelenik: egy magyar férfi, aki 2022-ben kést rántott egy leszbikus párra a villamoson Budapesten, a bíróságon azt mondta a támadásról, hogy “Orbán Viktor is hasonlóan
gondolkodik”.

Aggasztónak tartjuk, hogy Orbán a mai megszólalásával olyan homonacionalista diskurzusokra csatlakozik rá, melyek Nyugat-Európában a menekültválság kezdete óta jellemeznek bizonyos jobboldali mozgalmakat, és melyek az LMBTQI közösséget aduászként használva szítanak gyűlöletet a bevándorlókkal szemben úgy, hogy sok esetben az LMBTQI emberek alapvető jogai sem biztosítottak Magyarországon – Orbán Viktor pártjának köszönhetően. Elutasítjuk, hogy a sokszor háborús övezetekből menekülő, többszörösen kitett helyzetben lévő emberektől jobban kéne féltenünk a jogainkat a magyar politikai elitnél.

Károsnak tartunk minden olyan kormányzati retorikát, amely kényére-kedvére játszik ki különböző kiszolgáltatott társadalmi csoportokat egymás ellen, hogy abból különböző kontextusokban politikai tőkét kovácsolhasson. Ez a stratégia azonban nem újkeletű a magyar kormány részéről. Már a 2015-ben tetőző menekültellenes kampányban is gyakori retorikai fogás volt a magyar nők védelme, miközben az ezt biztosító isztambuli egyezmény ratifikálását a kormány elutasította; és hasonló ellentmondások jellemzik a gyermekvédelem helyzetét is, ahol forrás-mellérendelés és jól működő protokollok kidolgozása helyett a létező problémákra a fentebb említett propagandatörvény volt a válasz. Ez világosan rámutat arra, hogy bár a kormány tud a marginalizált társadalmi csoportok nehézségeiről, ez mindössze addig tart számot a döntéshozók érdeklődésére, amíg ezeket a csoportokat retorikai fogásként használhatja fel politikai haszonszerzésre.

„Amennyiben Orbán Viktor komolyan aggódik az LMBTQI emberek jóllétéért, első lépésként azt javasoljuk, hogy vonják vissza a pártja által hozott diszkriminatív törvényeket a közösséggel szemben, és tegyenek lépéseket a nap mint nap ellenünk zajló szisztematikus uszítás megfékezése érdekében” – nyilatkozta Zsirka Hella, a Háttér Társaság ügyvivője.

Photo by Ian Taylor on Unsplash

Október 28-án jelent meg a hír, hogy a Dúró Dóra által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképpen Csák János miniszter kérte a Nemzeti Múzeumtól az ún. „gyermekvédelmi” törvény tiszteletben tartását és a kiskorúak kizárását a Nemzetközi Sajtófotó Kiállításról. A Mi Hazánk politikusában felháborodást kiváltó képek egyrészt az LMBTQI emberek elleni erőszakot, másrészt egy, a szexuális és nemi kisebbségek tagjainak otthont adó idősotthon mindennapjait ábrázolják. A Nemzeti Múzeum honlapján a felszólításnak megfelelően már megjelent, hogy a kiállításra 18 éven aluliak nem válthatnak jegyet, vagyis nem csak az érintett fotókat, hanem az egész kiállítást elzárják előlük.

Érthetetlen, miért gondolja ma Magyarországon egy politikus, hogy az LMBTQI erőszakra felhívni a figyelmet – akárcsak egy sajtófotóval – károsan hat bármely gyermek fejlődésére, ha ugyanezt a fenntartást nem érvényesíti a háború borzalmait vagy a kilátástalan szegénységet bemutató képek esetében. A szóbeli és fizikai bántalmazások minden szexuális és nemi kisebbséghez tartozó személy mindennapjának részei, ez alól a 18 év alattiak sem kivételek. Az ő történetük elrejtése tovább erősíti a velük szembeni előítéleteket, stigmatizációt.

A másik kifogásolt tartalom a fülöp-szigeteki Golden Gays idős LMBTQI emberek egymást támogató közösségéről szóló fotósorozat. A képek egy számos nehézséggel, diszkriminalizációval és marginalizációval küzdő közösség mindennapjait mutatják be. A képek üzenete egyértelmű: szükség van a másikért felelősséget vállaló, támogató környezetre a többségi elutasítással szemben. Belelátni ebbe bármi mást rosszindulatú értelmezés. Az LMBTQI fiatalok sokszor elszigetelve érzik magukat közvetlen környezetükben, a homo- és transzfób közegben megkérdőjelezik, vajon lehetnek-e boldogok, és emiatt gyakoribb esetükben a depresszió és az öngyilkos gondolatok megjelenése. A Golden Gays-et bemutató fotók nekik azt üzenik: LMBTQI emberek is élhetnek hosszú, teljes életet. A könyvek és a filmek, sorozatok korlátozása után most újabb ilyen példát vett el tőlük a magyar állam.

A bárkit érő erőszak elítélése és a társadalmi szolidaritás és elfogadás megjelenítése emberi jogi kérdések. Dúró Dóra azonban politikai ügyet csinál belőlük és a saját homo- és transzfób narratívájának közvetítésére használja a tiltakozását, amelynek alapot adhat az ún. „gyermekvédelmi” törvény. Ugyanakkor fontos, hogy a törvény nem a gyermekek érdekét szolgálja: semmi nem igazolja, hogy őket távol kell tartani a szexuális és nemi sokszínűségre vonatkozó tartalmaktól, ezt a magyar Alkotmánybíróság is kimondta már 2010-ben: “Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az a tény, hogy a kiskorúak szocializációjuk során a homoszexualitás elfogadását tükröző jogi szabályozással és várhatóan ennek megfelelő társadalmi magatartással találkoznak, semmiképpen sem minősíthető egész személyiségüket, testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket negatívan érintő, jövőjüket meghatározó kárnak vagy veszélynek.” Az Emberi Jogok Európai Bírósága is számtalan alkalommal hangsúlyozta: tudományosan nem igazolható, hogy a homoszexualitás vagy nemi diverzitás megjelenítése vagy említése károsan hatna a gyermekek fejlődésére, és a gyermekek védelme nem egy szabadkártya az államok kezében, amellyel az ilyen tartalmak cenzúrázását igazolni lehet.

„A cenzúra az LMBTQI fiatalok önértékelését, önegyüttérzését rombolja, ami közvetlenül kockázatot jelent az érintettek lelki egészségére, nem beszélve arról, hogy ez nemcsak számukra, de családtagjaikra és tágabb közösségeikre is jelentős terheket ró. Ahhoz, hogy az LMBTQI fiatalok a képességeik szerint tudjanak fejlődni és kibontakozni a lelki egészségüket megőrizve, a közösség és a társadalom teljes jogú részeként, biztonságban kell érezzék magukat” – mondta el Beda Balázs, a Háttér Társaság Lelki Egészség Programjának vezetője.

A Háttér Társaság jogsegélyszolgálata a jogsegely@hatter.hu címen várja azon 18 év alatti fiatalok és szüleik jelentkezését, akiket felháborít a Múzeum döntése, és jogi úton lépnének fel az alaptörvény-ellenes korlátozás ellen.

2020 májusában a kormánytöbbség az LMBTQI emberek elleni kormányzati gyűlöletkampány első jogalkotási lépéseként ellehetetlenítette a transz és interszex emberek számára nemük jogi elismertetését, a felmérésből viszont kiderül, hogy a társadalom közel háromnegyedes többsége (72%) szerint igenis engedni kellene, hogy a transznemű emberek hivatalosan is megváltoztathassák a nemüket és nevüket az irataikban – fogalmaz a Háttér Társaságnak a kutatást ismertető közleménye.

Az azonos nemű párok szülőségét támogatók aránya is biztató. Többségben vannak (56%), akik egyetértenek azzal,  hogy “azonos nemű pároknak is lehetővé kellene tenni, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe”. A társadalom kétharmada (66%) szerint azonos nemű párok is lehetnek jó szülők..

Minden második válaszadó inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy “helyes, ha 14 és 18 év közötti fiatalok az iskolai tananyag keretében találkoznak a homoszexualitás témájával”. 2021-ben 55%, a mostani felmérés szerint már 60% ellenzi az LMBTQI emberek tévébeli megjelenítésének cenzúrázását.

A válaszadók 62%-a értett egyet azzal, hogy az állam feladata, hogy fellépjen az LMBTQI embereket érő hátrányos megkülönböztetés ellen. Jelentős többségben (71%) vannak azok, akik elutasítják az állítást, hogy a melegek és leszbikusok megrontanák a gyerekeket.

„A kutatásunk is megerősítette, hogy az elmúlt másfél év homofób és transzfób kormányzati propagandája érdemben nem rontotta az elfogadást. A hazug és gyűlöletre építő politikának nincsen társadalmi többsége. Mi a Háttér Társaságnál továbbra is azon dolgozunk, hogy az LMBTQI emberek mindennapjait megkönnyítsük, és egy mindenki számára biztonságos társadalomban élhessünk.” – mondta Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivője.

Az idézett közvélemény-kutatást a Háttér Társaság megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végezte 2022. december 9-e és 15-e között, 1000 fős országos reprezentatív mintán telefonos megkérdezéssel. Az adatközlés során a válaszadástól elzárkózókat, illetve a kérdésben állást foglalni nem tudókat figyelmen kívül hagyták.

Az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, illetve ahogyan Kertbeny Károly előtt nevezték: szodómia – többnyire halálbüntetéssel való – megtorlása évszázadokra vezet vissza. Az 1566-ban keletkezett Kassai Jogkönyv halálbüntetést írt elő a szodomitákra, ahogyan Mária Terézia 1770-ben hatályba lépett törvénykönyve, a a Constitutio Criminalis Theresiana is, és bár utóbbi hivatalosan csak az osztrák tartományokban lépett életbe, a magyar bíróságok mégis alkalmazták egyes passzusait. Az 1878-as hírhedt Csemegi-kódex 241. paragrafusa a „férfiak között véghezvitt fajtalanság”-ként nevezi meg e cselekedetet és az állattal való fajtalansággal együtt „természet elleni fajtalanság”-ot vétségnek – és nem bűntettnek! – tartja. A vétséget elkövetőt a törvény egy évi fogházbüntetéssel sújthatta. A Kódex több módosításon is átesett 1945-ig, majd a háború utáni átdolgozásban az eredeti jogforrás egy szocialista általános résszel bővült. A hatályos büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása (BHÖ) című dokumentumban a természet elleni fajtalanság még mindig csak a férfiakra vonatkozott, és nem csupán vétségnek, hanem már bűntettnek minősült és börtönnel szankcionálták.

1961-ben a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvét jelző 1961. évi V. törvény vonatkozó paragrafusainak módosításával viszonylag haladó jogszabály keletkezett: nem büntették tovább a felnőtt férfiak beleegyezésen alapuló kapcsolatát. A cselekmény, azaz a fajtalanság csak  akkor minősült bűntettnek, ha azt erőszakkal, fenyegetéssel stb. kényszerítették ki, illetve kiskorúval (ekkor 20 év alatti), netán másokat megbotránkoztató módon követték el. További érdekessége a jogszabálynak, hogy azonos nemű személyeket említ, azaz a szankció nemcsak a férfiak közötti cselekményekre vonatkozik, mint a Csemegi-kódexben. A miniszteri indoklás szerint a nők ugyanazon elbírálás alá kell, hogy essenek, mint a férfiak, hiszen a társadalmi veszélyesség azonos és a „nemi érdeklődés abnormális irányba fejlődésének (…) veszélye” nők között is „fennforog”.

Ez a jogszabály-módosítás  – habár korántsem jelentett az LMBTQI közösségnek teljes felszabadulást, a társadalmi hozzáállás miatt a legtöbben továbbra is rejtőzködve kényszerültek élni –  méltán tekinthető történelminek, ugyanis Magyarország a melegség dekriminalizálása terén néhány, jóval fejlettebb demokráciát is megelőzött, többek között Angliát (1967), az egykori Német Szövetségi Köztársaságot (1969), Kanadát (1969), Ausztriát (1971), Finnországot (1971) és Norvégiát (1972) is.

A magyar büntető törvénykönyv következő jelentős módosításakor 1978-ban a beleegyezési korhatárt leszállították a 20 életévről a 18. életévre. A rendszerváltozást követően az LMBT-szervezetek több ízben követelték a
beleegyezési korhatár egységesítését a hetero- és homoszexuális kapcsolatok tekintetében. Számos beadvány született e tárgyban, míg végül európai uniós, valamint Európa Tanácsi bírálatok után, illetve a Magyar Alkotmánybíróság határozatát követően, 2002. szeptember 3-án az Alkotmánybíróság megsemmisítette a BTK 199. paragrafusát és ezáltal a beleegyezési korhatár az azonos és különnemű párok esetén azonos szintre (14 éves kor) emelkedett – írják.

Fotó: Raphael Renter/unsplash.com

A Háttér Társaság bízik abban, hogy ez a célja nem csak szavakban, hanem tettekben is megmutatkozik, ezért az egyesület személyes találkozót kezdeményez a köztársasági elnökkel a magyarországi LMBTQI közösséget érintő problémákról.

Bár az elmúlt évtizedekben a magyar társadalom és jogrendszer sokkal elfogadóbbá vált a szexuális és nemi kisebbségek irányában, ez a pozitív tendencia az elmúlt években megfordulni látszik. Nőtt az LMBTQI személyek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma, egyre elterjedtebbé vált az ellenük irányuló gyűlöletbeszéd. Az EU Alapjogi Ügynökségének 2019-es kutatása szerint minden második magyar LMBTQI embert (49%) ért diszkrimináció az élet különböző területein – írják.

Az LMBTQI emberek jogegyenlőségének, társadalmi elfogadásának biztosítása hosszútávú feladat, amelyben az állami szerveknek kiemelt szerepük van. E problémák megoldása természetesen nem várható a köztársasági elnöktől, de az ország elsőszámú közjogi méltóságaként nagy felelőssége van abban, hogy hogyan alakul a témával kapcsolatos közbeszéd, az állami szervek mennyire veszik komolyan e problémák megoldását. A Háttér Társaság szeretne bízni a köztársasági elnök asszony mihamarabbi, pozitív válaszában – teszik hozzá.

Fotó: Sharon McCutcheon/unsplash.com

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a magyar felnőtt társadalom többsége elfogadó a melegekkel szemben. A megkérdezettek homoszexualitáshoz való viszonyában számos tényező is nagy szerepet játszik, például a válaszadók életkora, iskolai végzettsége, lakhelye, de még a neme is. Elmondható, hogy a nők nagyobb mértékben elfogadók a melegekkel szemben (62%), mint a férfiak (48%). A kutatás eredményeit összegezve megfigyelhető, hogy az életkor növekedésével csökken az elfogadó magatartás. Korosztály tekintetében ugyanis a 60 év felettiek a legelutasítóbbak, nekik mindössze 38 százalékuk támogatja csupán a nem heteroszexuális kapcsolatban élőket. Ugyanakkor a településszerkezetet tekintve a kistelepülésektől a nagyobb városok felé haladva növekszik az elfogadás. Leginkább elfogadóak a 18-39 év közötti, érettségivel, illetve főiskolai/egyetemi diplomával rendelkező budapestiek.

Érdekesség, hogy a megkérdezettek 23 százalékának van homoszexuális ismerőse. Nem váratlan talán, hogy túlnyomó többségük (87%) elfogadó a melegekkel szemben. Míg azok a válaszadók, akik nem tudnak arról, hogy ismeretségi körükben megtalálható a többségtől eltérő szexuális irányultságú egyén, jóval kisebb mértékben (46%) elfogadóak csak.

Az elkövetkező hetekben az RTL Klub hírműsorai több riportban is foglalkoznak a melegeket érintő témákkal. Az RTL Híradó többek között annak is utánajár, hogy milyen hátrányos megkülönböztetések érhetik a melegeket a munkahelyen, milyen a szivárványcsaládok megítélése ma Magyarországon, valamint mennyire lenne elfogadott, ha Magyarországnak homoszexuális miniszterelnöke lenne. Az RTL Híradó ma esti adásában többek között az azonos nemű párok örökbefogadási nehézségeiről is szó esik. Az, hogy a megkérdezettek körében mi számít az örökbeadandó gyerekek szempontjából kedvezőbb fejleménynek – ha állami intézményben nevelkednek, vagy ha homoszexuális pár fogadja őket örökbe –, kiderül ma este 18.00-kor az RTL Híradóban az RTL Klubon.

Fotó: Brielle French, Unsplash

Június 15-én megszavazta az országgyűlés azt a propagandatörvényt, amely betiltja a 18 éven aluliak számára az összes olyan terméket, reklám- és médiatartalmat, amely meleg vagy transznemű embereket jelenít meg, tiltaná a társadalmi célú reklámokban az LMBTQI emberek megjelenését, valamint betiltana minden olyan oktatási programot, amely említést tesz az LMBTQI emberek létezéséről.

Civil szervezetek válaszul hirdették meg a #nemvagyegyedül kampányt, hogy megmutassák a magyar illetve magyarországon élő LMBTQI embereknek, hogy ők is ugyanolyan értékes részei a társadalomnak, hogy a szexuális irányultságukkal és nemi identitásukkal együtt úgy jók, ahogy vannak. A szavazás másnapján szervezett demonstráción több mint 350 levél gyűlt össze Áder János köztársasági elnöknek címezve, hogy megmutassák: a szeretet hangosabb a gyűlöletnél, vidéki demonstrációkra is több száz levelet és üzenetet hoztak LMBTQI emberek és támogatóik. A Háttér Társaságnak emailben is el lehetett küldeni az üzeneteket: 400 emailt kapott az egyesület. A megosztásra szánt személyes történetek a Háttér Társaság Facebook és Instagram oldalán találhatóak.

LMBTQI emberek osztották meg előbújásuk történetét, vagy amikor feltétel nélkül számíthattak a támogató személyekre az életükben. Történeteikben megjelentek olyan pedagógusok, pszichológusok vagy segítő szakemberek, akik segítettek abban, hogy elfogadják önmagukat, illetve iskolai beszélgetések, ahol hiteles információkat kaphattak LMBTQI emberekről. Sok szövetséges osztotta meg, miért és hogyan támogatja LMBTQI családtagját, ismerősét, barátját.

“Középiskolai tanár vagyok, elsőrendű fontosságúnak tartom a gyerekek védelmét. Tudom azonban azt is, hogy ezt a védelmet titkolózás nem szolgálhatja. Ahhoz, hogy a gyerekek ne szenvedhessenek semmilyen visszaéléstől, arra van szükség, hogy tudják: van a közelükben felnőtt, akit ismernek, akiben megbízhatnak, aki igyekszik mindenféle kérdésükre válaszolni. Nemcsak azzal tudom támogatni tanítványaimat, hogy tudják: bármikor fordulhatnak hozzám a kérdéseikkel. Azzal is, hogy egyáltalán megtartom a magyaróráimat, ahol a tantervnek megfelelően szó esik az említett életművekről. Akik a saját nemük iránt éreznek vonzalmat, láthatják, hogy van helyük az európai kultúrában, akik pedig a másik nem iránt, azok a sajátjuktól eltérő nézőpontot is fölismerhetik” – írta egy magyartanár.

A propagandatörvény ellen több mint 160 szervezet, intézmény és vállalat állt ki, többek között a Pedagógusok Szakszervezete, a Gyermekjogi Civil Koalíció, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa, a Magyar Reklámszövetség, a Mazsihisz, az IKEA, a Publicis Groupe, a Central Médiacsoport és a WarnerMedia. 13 uniós ország közös nyilatkozatban ítélte el a törvényt. Európaszerte tüntetnek az LMBTQI emberek megbélyegzése ellen: Londonban, Dublinban, Amszterdamban, Prágában, és számos magyar vidéki városban is volt demonstráció.

Fotó: Steve Johnson, Unsplash