A 4-6 szerzője maga a társulat, helyszíne pedig a budapesti Nagykörút ikonikus pontja, a 4es6os kocsma, amely egyszerre kiindulópont és érkezési hely, akárcsak a várost átszelő villamos. Egy gyűjtőpont, ahol minden generáció jelen van, egy olyan időszakban, amely úgy tűnik, történelmi jelentőséggel bír. Schnábel Zita díszlete a Vígszínház nagyszínpadán idézi meg a kocsma világát, de még az olvasópróbát is az egyik 4es6osban tartották, hogy ebből az élményből is inspirálódni tudjanak az alkotók. „A @LL3t4rgIA-val már megpróbáltuk feloldani azt az ünnepélyességet, ami sokak számára a színházba járáshoz kapcsolódhat. Meghatározó élmény volt úgy dolgozni, hogy tudtuk, olyan fiataloknak készítünk előadást, akiknek eszük ágában sem volt soha, hogy színházba jöjjenek. Ezt gondoltuk tovább. Ahogy egy kamasz életében meghatározó tér tud lenni a tornaterem, éppolyan emlékezetes lehet egy fiatal felnőtt számára az első belvárosi kocsma élménye. Olyan helyszínt kerestünk, ahol a legnehezebb szépséget, játékot és reményt találni. A kocsmát úgy képzeljük el, mintha Magyarország modellje lenne, vagy inkább Budapest gyomra. Valójában azonban a @LL3t4rgIA-hoz hasonlóan itt is a főszereplő belső világába lépünk be, ahol egy fiatal lány személyes történetében tükröződnek mindazok a társadalmi ellentmondások, amelyek között ma felnőni és eligazodni próbálunk.” – emeli ki ifj. Vidnyánszky Attila.

A 4-6-ban tehát elmosódik a nézőtér és a színpad közötti határ. A folyamatba pedig olyan szakembereket és alkotókat is bevontak, akik más területről érkezve kapcsolódnak az előadás világához és kérdésfeltevéseihez. Így került a produkcióba Szirmai Marcell, azaz Pogány Induló is, aki a kocsma egyik fiatal törzsvendégének szerepében áll színpadra: „A @LL3t4rgIA-t többször is láttam, nagyon szeretem, ezért különösen jó érzés, hogy a folytatásában én is benne lehetek. Bandi és Marci között ráadásul vannak átfedések: Bandi is egy fiatal srác, aki szeret szövegeket írni, ki akar törni, közben mégsem biztos magában. Az élete viszont sokkal nehezebb. Attilával már forgattunk együtt egy filmben, hamar megtaláltuk a közös hangot, ezért amikor felhívott, azonnal igent mondtam. Nagyon szeretem, ahogy dolgozunk: sokszor szabad kezet ad, lehet ötleteket hozni, a társulat pedig az első pillanattól befogadó és türelmes velem. Apró gesztusokkal, odakacsintásokkal segítenek, hogy otthonosabban érezzem magam ezen a színpadon is.”

Az előadás dramaturgiai gerincét nemzeti ünnepeink adják, miközben az elmúlt időszak közéleti eseményeiből is merít inspirációt. Az egyes jelenetek a próbafolyamat során alakultak ki, de lesznek olyan részek, amikor a nézők is aktívan bekapcsolódhatnak a történetbe, így akár előadásról előadásra valami új is születhet. „Új szereplőként kerültem bele ebbe a csapatba, akik már hozzászoktak ehhez a munkamódszerhez, amit nagyon vagánynak tartok. Féltem tőle, de hízelgő volt a feladat, mert számomra imponáló az a merészség és pimaszság, az a kíméletlen őszinteség, ahogyan ezek a fiatalok reflektálnak a világ dolgaira. Több, mint száz napja dolgozunk ezeken a látszólag spontán jeleneteken, mert időnként egészen szürreális képzetek is beleúsznak az előadásba. Ezek már a költészet eszközei, melyek elemelik a kocsma közegét és a mindennapi életünk négyes-hatos valóságát egy másik perspektívába. Számomra külön kihívás volt, hogy a szerepem lényege a nem-cselekvés, hogy passzív gesztusokkal, ám fokozott jelenléttel kell megalkotni a figurát, aki tehetetlenségében menekül a saját sorsa irányítása elől és a fiatalok nemzedékéhez való kapcsolódástól. Sokszínű és lendületes az előadás. Egyáltalán nem kíván kiszolgálni semmilyen megszokott ízlésvilágot. Ezért nem tudom megjósolni a fogadtatását, csak abban bízom, talál benne mindenki valami emlékezeteset.” – meséli Majsai-Nyilas Tünde.

Büchner mindössze 23 évesen írta meg Leonce és Léna című komédiáját, amelyben két fiatal úgy dönt, elmenekül a felnőtt élet felelőssége elől. @LL3t4rgIA az alapműből kiindulva, ifj. Vidnyánszky Attila és Németh Nikolett szövege, valamint a társulat improvizációi alapján született. „Nem feltétlenül a Leonce és Lénával szerettünk volna foglalkozni, hanem egy témával, ami a mostani fiatalokat érinti. Ehhez kerestünk alapanyagot. Az alaptörténet és néhány fontos motívum, mint például a fiatalok melankóliája, apátiája kézenfekvő analógiát adott a Z vagy az alfa generáció általunk is észlelt problémáira. Fontosnak éreztük, hogy kibontsuk ezeket, és olyan előadást hozzunk létre, ami a tizenévesek nyelvén beszél. Róluk, de nem csak nekik, hiszen igyekeztünk a többi generációnak is érthetővé és élvezhetővé tenni az előadást” – emeli ki ifj. Vidnyánszky Attila rendező.

@LL3t4rgIA az érettségi előtt álló fiatalokat megszólító témákat és problémákat dramatizálja, ennek megfelelően alakították ki a formanyelvét és kommunikációját is. A Z generáció számára természetes szlenget és az online kommunikációban használt digitális nyelvet is használja, emellett klasszikusabb formájú jelenetek is vannak az előadásban, amelyek teljesen más figyelmet igényelnek. Schnábel Zita díszlettervező egy olyan emblematikus környezetbe – egy tornaterembe – helyezte a történetet, amely nemcsak a fiataloknak, hanem valószínűleg a felnőtteknek is jóval többet jelent, mint a tornaórákhoz kapcsolódó élmények.

A darab középpontjában két olyan fiatal áll, akik nem akarják a társadalmi normák és a közösségi média által diktált életet élni. „Két olyan fiatalt látunk, akik elvágyódnak abból a közegből, amelyben működniük kellene. Egyértelműen nem találják benne a helyüket. Látjuk a magányukat, a küzdelmeiket. Talán az a legszebb benne, hogy ez a két ember úgy talál egymásra, hogy ismerős lesz számukra a másik magányérzete. Egyszer csak felismerik, ugyanazt érzik. Rájönnek, a másik valami olyasmit fogalmaz meg, amit magukban már fogalmaznak egy ideje” – meséli a Lénát alakító Márkus Luca. „Éreztem, hogy speciálisabb jelenlétet vár el ez a szerep tőlem a többi próbafolyamathoz képest. Egyfajta outsiderség lett úrrá rajtam. Szerep még sosem volt annyira közel ahhoz, mint amilyen én vagyok. Én is szeretek kicsekkolni a világból, nagy szabadság ez. Legalább annyira jó szabadság ez, mint amennyire nagy bizalmat kaptam Attilától. Azt is szeretem ebben az anyagban, hogy egyik generáció sincs véleményezve. A meg nem hallások, a meg nem értések vannak felmutatva” – teszi hozzá Medveczky Balázs, akit Leonce szerepében láthatunk.

Az előadásban a zenének is kiemelt szerepe van. Urbán Kristóf zeneszerző az eklektika jegyében állította össze a különböző stílusú elemeket: techno, klasszikus, népzene, vagy a fiatalok számára jól ismert TikTok trendzenék is hallhatók lesznek. A darab Spotify lejátszási listájára fokozatosan kerülnek fel a dalok. @LL3t4rgIA partnerként, sőt, a témában kompetensebb félként kezeli a fiatal nézőket, akiktől nem a tanult, fegyelmezett viselkedést várják, hanem őszinte, zsigeri reakciót.  Az előadásokra, melyek 800 Ft-os diákjeggyel is látogathatók, diákcsoportok és érettségi előtt álló, ballagó osztályok jelentkezését várja a teátrum szervezési irodája.

Georg Büchner

@LL3t4rgIA

Leonce                           Medveczky Balázs
Léna                                Márkus Luca
Iskolaigazgató               Ötvös András
Iskolapszichológus       Kovács Patrícia
Leonce barátja               Gyöngyösi Zoltán
Léna barátnője               Waskovics Andrea
Irodalomtanár                Zoltán Áron
Tornatanár                      Borbiczki Ferenc
Iskolaőr                            Karácsonyi Zoltán
Kémiatanár                      Csapó Attila
Vizsgaelnök                      Igó Éva
Rosita-ki                           Szász Júlia
Idegen 1                            Szabó Sebestyén László m.v.
Idegen 2                            Böröndi Bence m.v.
Diáklányok: László Rebeka e.h., Rigó Mária e.h., Szász Júlia, Bálint Bernadett, Harangozó Boglárka, Mozga Anna, Reider-Misik Renáta, Szabó Martina Dalma

Diákok: Bálint Barna, Böröndi Bence m.v., Kovács Tamás, Laczkó Bálint e.h., Steenhuis Raul e.h., Szabó Sebestyén László m.v., Mezei Ábel

Dramaturg: NÉMETH NIKOLETT

Díszlettervező: SCHNÁBEL ZITA

Jelmeztervező: PETŐ KATA

Koreográfus: KONDÁKOR AJSA PANKA

Koreográfus asszisztens: BARI ISTVÁN

Zene: URBÁN KRISTÓF

Világítástervező: CSONTOS BALÁZS

Ügyelő: WIESMEYER ERIK, VARGA MIKLÓS

Súgó: SZARVAS ÉVA

Rendezőasszisztens: PATKÓS GERGŐ

Rendező: ifj. VIDNYÁNSZKY ATTILA

Fotó: Vígszínház – Dömölky Dániel