Kiemelte, hogy a természetvédelem az államigazgatás olyan „speciális műfaja”, amelyben szükség van az önkormányzatok, polgármesterek, országgyűlési képviselők, egyházak összefogásra.

A nemzeti parkok az ökoturizmus legnagyobb letéteményesei lettek Magyarországon: a mintegy 700 ökoturisztikai létesítmény felét működtetik, a bemutatóhelyeken évi 1,6 millió látogatót fogadnak, a vendégek harmada-negyede a Balaton-felvidéki Nemzeti Park bemutatóhelyeire érkezik – mondta.

Rácz András emlékeztetett rá, Tihanyba 1924-ben Bittera Gyula telepített levendulát az apátságtól bérelt 20 hektáros területen, amely idővel „100 hektárossá nőtte ki magát”, és sokkal jobb minőségű olajat adott, mint a francia ültetvények, így ezt a terméket a második világháború előtt a New York-i árutőzsdén is jegyezték. „A háború utáni évtizedekben mindez háttérbe szorult, elfelejtődött, de most, ha nyaranta szétnézünk Tihanyban, minden a levenduláról szól” – fogalmazott.

Kitért rá, hogy a természetvédőknek különleges helyszín Tihany: 1952-ben itt alakult meg Magyarország első tájvédelmi körzete, e térségben jött létre az ország első geoparkja Bakony-Balaton Geopark néven.
Tihany 2003 óta Európa-diplomás, a településen nyílt meg 2011-ben a Levendula Ház Látogatóközpont – tette hozzá.

Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele azt mondta, hogy a bencés szerzetesek hisznek a tradícióban és az innovációban. A tradíció számukra a kultúrtörténeti értékek, nemzeti kincsek, a természet ajándékainak, a szépségnek, a harmóniának, az egységnek a megőrzését jelenti, és e mellé mindig hozzátettek egy kis innovációt, a középkorban a mezőgazdaság megújításával, az 1900-as években a földek bérbeadásával – mutatott rá.

Mihályi Jeromos úgy vélte: a tradícióból fakadó innováció „mindig egy új gondolat, a régi népszerűvé tétele”, ez célt ad a bencéseknek, s kapcsolatot teremt a nemzeti park, az önkormányzat, az állam, az Agrárminisztérium között.

Fotó: MTI/Vasvári Tamás