Szerző: Lakatos Zsófia | motivációs előadó, ügyvezető | Emerald PR

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Motivációs előadó. Elég fellengzősen hangzik, nem? Úgyhogy a vajon megőrültem-e kérdés után rögtön az következett a fejemben, honnan veszem a bátorságot, hogy osszam az észt másoknak. De hát végül is ezt csinálom 25 éve, így ezt gyorsan lerendeztem magamban.

Az egész úgy kezdődött, hogy véletlenül írtam egy könyvet. Az Éld az álmod! a tudatos teremtésről szól. Arról, hogyan befolyásolhatjuk a gondolataink segítségével az életünket, hogyan tudjuk bevonzani a boldogságot, és miképp szoktuk elszúrni az egészet. Mert az az igazság, hogy a jövő nincsen kőbe vésve, tényleg minden a fejünkben dől el, és a gondolataink hatalmas teremtőerővel bírnak. Elég spirituális könyv ez tehát, amiben benne van hét év tanulás és tapasztalás. Tudtam, hogy ki fogja verni a biztosítékot, mert tőlem, aki az üzleti világban mozog, és általában rendkívül határozott és akaratos vagyok, ezt nem várták. De hát azt se várták, hogy fogom magam, és 48 évesen gyermeket hozok a világra.

A könyvem sikeres lett – most készül a második, bővített kiadás –, és sok visszajelzést kaptam, hogy segített az embereknek elindulni az önismeret útján, feloldani régi sérelmeket, átlépni a saját árnyékukon. Mert az Éld az álmod! valójában egy kőkemény önismereti könyv, tele olyan feladatokkal, amelyeket ha megold valaki, komoly lépést tesz annak érdekében, hogy egészségesebb, sikeresebb és boldogabb legyen. A gondolatok általi teremtés csak hab a tortán.

A komfortzónám az üzleti világ, 17 éve vagyok cégvezető, 25 éve PR-szakember. Mélyen hiszek abban, hogy nem lehet szétválasztani a magán- és a szakmai életet, mert nem vagyunk robotok. Ha az ember nincs jól, ha elveszett az életéből az egyensúly, akkor hosszú távon nem fog tudni eredményesen működni. Ideig-óráig képesek vagyunk kihozni magunkból a maximumot, de aztán elkerülhetetlen a kiégés vagy az összeomlás. Ahhoz tehát, hogy sikeresek legyünk, szükséges, hogy mentálisan is jól legyünk, nem elég a napi 12 óra munka. És ez az, amit az X generációnak – akik most a vezetők – senki nem tanított meg.

Mi azt hallottunk gyerekként, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér”, és „mert a munka nemesít”. Elvárták, hogy tanuljunk és dolgozzunk „csak pontosan, szépen”, és ne panaszkodjunk, ha valami nem tetszik. A 1990-es és 2000-es években a multinacionális cégek hatalmas lehetőségeket adtak ennek a generációnak, de meg is kérték az árát. Sok mindent megtanultunk, de azt nem, hogyan vigyázzunk önmagunkra, hogyan legyünk fontosak magunk számára, hiszen „a lelkem a vállalatot illeti meg”.

Aztán jött a Z generáció – azok, akiket a munkamániás X generáció nevelt fel –, és berúgta az ajtót. Nem akar áldozat lenni a munka oltárán, nem hajlandó belesimulni a rendszerbe, és számára nem munka-magánélet egyensúly van, hanem magánélet-munka egyensúly. A szüleik és a főnökeik pedig zavartan pislognak, és fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek ezekkel a lázadókkal. A vállalati kultúra pedig lassan megváltozik. A mentális jóllét kérdése már nem ciki, a belső kommunikáció végre értékké válik, az emberek elkezdenek foglalkozni önmagukkal. Elindult egy folyamat, és nem lehet megállítani: az a vállalat, amelyik nem törődik a munkatársai testi-lelki jóllétével, elveszíti a legjobb dolgozóit és ezáltal a versenyelőnyét.

A motivációs előadói karrieremben összeér a negyedszázados tanácsadói múltam és a tudatos teremtésről írt könyvem. Úgy gondolom, az a küldetésem, hogy összekössem az üzleti szférát a tudatos gondolkodás, a harmóniára törekvés eszméjével. Abban hiszek ugyanis, hogy a siker és a sikertelenség mögött pontosan ugyanaz az ember áll, és ami megkülönbözteti őket, az a tudatos gondolkodás. A tudatos gondolkodás, avagy tudatosság pedig azt jelenti, hogy én döntök a saját életemről. Felismerem, hogy milyen mozgatórugók vannak a tetteim mögött, észreveszem, ha manipulálnak, és megszüntetem, felszámolom mindazt, ami a boldogságom útjában áll. Mert végeredményben a sok magamra pakolt pozíció, kapcsolat, tudás és tapasztalat mögött ott van egy ember, aki ha nincs egyensúlyban, akkor az olyan, mint amikor belülről rohad egy gyönyörű gyümölcs.

Az előadásaimon elsősorban arról beszélek, hogy a kívánt egyensúlyt, a magas energiaszintet hogyan lehet elérni. Mik azok a tényezők, amelyek lehúznak, gátolnak minket, hogyan járatjuk csúcsra az önsorsrontást, és válunk önmagunk legnagyobb gátjává, miért fontos az, hogy megszüntessük a fejünkben pörgetett mártírprogramokat, és persze hogyan lehet ezeket a gátakat feloldani. Ahogy én mondom: hogyan lehet egymásra pakolni a köveket, hogy rájuk állva végül fel tudjunk mászni a kőfalra, azaz elérjünk és fenntartsunk egy olyan energiaszintet, amelyről – Esterházy után szabadon – már nem süllyedünk bizonyos szint alá. Mindezt humorosan, a saját unortodox előadásmódomban, sok érdekes történettel és személyes példával kiegészítve.

Bízom abban, hogy hiánypótló inspirációt nyújthatok majd nagyon sok embernek. Ha egy-egy előadás vagy a könyvem elég motivációt ad valakinek, hogy felemelje a fejét a homokból, szembenézzen önmagával, újra megismerje és megszeresse azt az embert, akit ebben a nagy munkaversenyben elveszített, és esetleg segítséget kérjen a problémái kezeléséhez, akkor boldog leszek. Ha egyre több vállalat veszi a fáradtságot, hogy a munkatársak mentális egészségével is foglalkozzon, és a csapatépítőkön, belső képzéseken vagy konferenciákon divat lesz minderről beszélni, akkor idővel növekedni fog az eredményességük. És ha a vezetők felismerik, felelősek azért, hogy önmagukat és munkatársaikat is hozzásegítsék a boldogabb és eredményesebb élethez, akkor elértem a célom. A kommunikációs munkám mellett erről fog szólni a következő 50 évem.

Ahogy a sakkban a győzelem kulcsa a jól megtervezett lépések sorozata, úgy az üzleti világban is a stratégia, az összhang és az együttműködés vezet a csúcsra. Egyetlen bátor döntés vagy egy karizmatikus vezető önmagában nem elég – a valódi siker mögött egy erős, összetartó csapat áll. A MagyarBrands Program éppen erre a kooperációra és az összetartás fontosságára hívta fel a figyelmet idei díjátadó estéjén.

Kiváló márkák kategóriái

A MagyarBrands komplex, többlépcsős kiválasztási rendszere eredményeként – melyet szakmai bizottságok véleménye is kiegészít –, a 2024-ben díjat elnyert fogyasztói márkák átlagos ismertsége a vásárlók körében magasabb, mint 71 százalék volt, kedveltségük pedig 85% feletti. Ez egyértelműen tükrözi a hazai fogyasztók elköteleződését a magyar márkák iránt. A Kiváló Fogyasztói márka kategória díjait Lakatos Zsófia, a MagyarBrands Bizottság és a Magyar PR Szövetség tagja adta át az ünnepélyes díjátadón.

Kiemelkedő volt a B2B és B2C piacon mozgó magyar márkák teljesítménye is, hiszen a 2024-ben MagyarBrands díjas kiváló üzleti márkák megbízhatósági ratingje 94% feletti volt. Ez a mutató a pénzügyi stabilistást értékeli, 70% felett már kifejezetten stabil, megbízható vállalatról beszélünk. A MagyarBrands üzleti kategóriájának díjait Dr. Serényi János, a MagyarBrands Szakmai Bizottságának elnöke adta át a díjazottaknak.

A díjátadón Szabó Edit Ditte digitális marketingtanácsadó képviselte az Innovatív márka Szakmai Bizottságát és adta át a kategória díjait. Az Innovatív márkáknak járó elismerést azon márkák érdemelték ki, amelyeknek célja nem csupán a fogyasztói igények kielégítése, hanem alkalmazkodás a legújabb irányokhoz, és amelyek az elsők között vannak a technológiai fejlesztések terén is.

Ünnepi műsor

A MagyarBrands díjátadó est nyitányaként Virágh Miklósnak, a KantarMédia ügyvezetőjének médiapiaci elemzése hangzott el, ami arra hívta fel figyelmet, milyen nagy versenyelőnyt jelenthet a márkák számára, ha fenntarthatósági üzeneteket fogalmaznak meg a hirdetéseikben, mert ezt jelenleg csak a hirdetői piac 1százaléka teszi.

A díjátadót Munkácsy-vonatkozású műsorszám zárta, melyben a festőművész inspirálta vizuális látványvilág ritmikus dallamokkal ötvöződött. Mivel 2024-ben ünnepeltük Munkácsy Mihály (1844–1900) festőművész születésének 180., idén pedig halálának 125. évfordulóját, ezért a szervezők Szives Márton ütőhangszeres művészt, a Munkácsy Vizuál projekt megálmodóját kérték fel egy különleges interaktív marimbakoncertre.. „Ma már trend az interakció, az immerzivitás, így szerintem a koncertek sem maradhatnak passzívak. Főleg, hogyha ennyi új zenével találkozik az ember. Egy műtárgyhoz is sokkal közelebb érezzük magunkat, ha megfoghatjuk, ha megismerhetjük a történetét, részesei lehetünk” – vallja Márton.

Fotó: Tóth Balázs, TB Studio 

Nemzetközi kutatások – mint például a Deloitte 2024 Global Human Capital Trends felmérése –bizonyítják, hogy a vállalatok eredményességének egyik kulcseleme a munkatársak jólléte, és ez a terület az ESG-megfelelés szempontjából is kiemelt jelentőségű.

„Bár elvben tudjuk, mennyire fontos a mentális jóllét, a lelki egészség, ez a terület nem kap akkora figyelmet, mint kellene. A mai cégvezetők jórésze X-generációsként a rendszerváltás utáni érában szocializálódott, amikor nem volt divat azzal foglalkozni, hogy lelkileg jól vagyunk-e, és senki nem szólt ránk, hogy vigyázzunk magunkra.” – mondja Lakatos Zsófia.

Az X-generáció ugyanakkor kinevelt egy olyan új nemzedéket, amely teljesen felforgatta a munkaerőpiacot azzal, hogy ragaszkodik a magánélet-munka egyensúlyához és figyel a mentális egészségére. A Z-generáció rákényszeríti a vállalatokat arra, hogy tudatosan közelítsenek a munkatársak mentális jóllétéhez, és túllépjenek a babzsák-csocsóasztal-kávéautomata körön.

„Az eredményességre vonatkozó kutatások, az ESG-megfelelés, az X-generáció kiégése és a Z-generáció attitűdje miatt a cégvezetők felé egyre inkább elvárás lesz, hogy foglalkozzanak a saját és a munkatársaik lelki egészségével.” – mondja a szakember – „Motivációs előadásaimon és tréningjeimen konkrét, gyakorlati segítséget adok az embereknek ahhoz, hogy egyensúlyba hozzák az életüket; a vállalatvezetőknek pedig ahhoz, hogy önmagukat és munkatársaikat is hozzásegítsék a boldogabb és eredményesebb élethez.”

A kommunikációs tanácsadói karrier mellett most induló inspirációs előadói vonalhoz a szikrát Zsófia 2024 végén megjelent könyve adta, amely a manifesztációról szól, azaz arról, hogyan tudjuk befolyásolni az életünket a gondolataink segítségével. Az Éld az álmod! ugyanakkor egy komoly önismereti könyv, amely a mentális tudatosságon keresztül bontja le a siker útjában álló korlátokat.

„Negyedszázados tanácsadói múltam és a tudatos teremtésről írt könyvem érnek össze abban, hogy motivációs előadóként is megjelenek. Össze tudom kötni az üzleti világot a tudatos gondolkodás, a harmóniára törekvés eszméjével, és bízom benne, hogy hiánypótló inspirációt nyújthatok majd nagyon sok embernek. Mert a siker és a sikertelenség mögött ugyanaz az ember áll, csak a tudatosság különbözteti meg őket.” – zárta Zsófia.

„Amikor pont két hónapja elindítottam a Smaragd Akadémiát, nem gondoltam, hogy ekkora visszhangja lesz a tréning cégek körében. Magyarországon ezen a területen is számtalan szakértő dolgozik, akik komoly hozzáadott értéket képviselnek.  Így az elmúlt hetekben több érdekes szolgáltatással sikerült bővíteni a tréningek körét” – mondta a szakember.

A paletta széles, megtalálhatók benne az online és videós képzések, vidéki csapatépítők, a generációs konfliktus-kezelés vagy a digitális tudatosság. Vannak társasjáték, színház, humor és LEGO-alapú megoldások, de több klasszikus tréning is, mint az értékesítőknek vagy a vezetőknek szánt képzések. Több olyan tréning szerepel a portfólióban, amely kifejezetten a jelenlegi kihívásokra ad választ, mint a post-Covid időszak, a munkaerő- megtartás, a változás-menedzsment vagy a burn-out, és vannak olyan kuriózumok is, mint a légzéstechnika, az energetizálás vagy az önvédelem.

„Úgy gondolom, az elmúlt két évtizedben szereztem olyan nevet a kommunikációs szakmában és építettem ki olyan üzleti kapcsolatokat, amelyek megalapozták azt, hogy adnak a véleményemre. Ha ajánlok valakit, annak általában súlya van. Bízom benne, hogy kollégáimmal valós segítséget tudunk nyújtani egyrészt a vállalatok és a HR-szakemberek, másrészt a tréning cégek számára” – tette hozzá Lakatos Zsófia.

Szerző: Lakatos Zsófia, Emerald PR, zsofia.lakatos@emeraldpr.hu *

Minden értelmes ember arra vágyik, hogy vége legyen az őrületnek, de pillanatnyilag van rá esély, hogy hosszabb krízisre kell készülnünk. Legalábbis ezt mondta nekem az egyik segélyszervezet vezetője. Ha tényleg napjaink része marad a háború és a menekültek segítése, akkor a vállalatvezetőknek fel kell készülniük a permanens válságkezelésre. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk bárkinek is, először meg kell értenünk, hogy mi zajlik benne.

Bár ma bejelentették, hogy hétfőtől nem kell se maszk, se védettségi igazolvány, a Covid fenyegetettség még nem múlt el, ahogy nem tűnt el a félelem és az elmúlt két év nehézségeinek emléke sem. Ebben a megtépázott lelkiállapotban ért minket a háború a szomszédban és a milliónyi ember, akinek most segítségre van szüksége. Vészhelyzetben iszonyú gyorsan tudunk reagálni, hogy elhárítsuk a közvetlen veszélyt. Ez történik most: mindenki ott segít, ahol tud, nem kérdés, hogy meg kell tenni a bajbajutottakért, amit csak lehet.

De ez a lelkesedés egyszer törvényszerűen alábbhagy. Ahogy a Covid második évében drámaian megváltozott a közhangulat és az egymás segítését felváltotta az agresszió, úgy várható most is, hogy előbb-utóbb sok ember belefárad majd a felfokozott érzelmekbe és aktivitásba. És ekkor kell majd nagyon észnél lenni a vezetőknek, mert a frusztrált ember veszélyes. Most az egész világ az oroszokat gyűlöli. Ami önmagában egy tragédia – hiszen sem az orosz átlagember, sem az orosz átlagos vállalat nem felelős ezért a háborúért – de az ember így működik: a tehetetlenség és a gyász értelmetlen reakciókat szül. Messzi hasonlat, de például 16 évvel ezelőtt, amikor a közkedvelt krokodilvadász Steve Irwint megszúrta egy tüskés rája és az ausztrál nemzeti hős belehalt a balesetbe, a megvadult rajongók tömegével öltek és csonkítottak meg rájákat Ausztráliában.

Krízishelyzetben az emberek a vezetőikhez fordulnak, nekik kell válaszokat adni, irányt mutatni. A vállalatok esetében ez mindig az első számú vezető. Ő az, akinek most fel kell mérnie, hogy mit várnak el a munkatársak, az üzleti partnerek, a fogyasztók és az összes többi érintett csoport és képesnek kell lennie megfelelni az elvárásoknak. Mert ez a helyzet nem csak arról szól, hogy lőnek a határon túl, hogy egy politikus akár a biztonságunkat fenyegeti és hogy menekültek tömegei várnak fizikai, érzelmi és lelki támogatásra. Ez a helyzet arról is szól, hogy eltűnnek üzleti partnerek, nincs áruforgalom, nincs pénzmozgás, hiányoznak fontos termelési alapanyagok és nem tudni, hogy a háborúnak milyen hatása lesz a vállalatokra. Mindez a pandémia után, amelyet megszenvedett a legtöbb cég.

A munkatársak tehát iránymutatást várnak és növelni akarják a biztonságérzetüket. A vezetőnek ebben a helyzetben meg kell nyugtatnia a munkavállalókat – nem üres lózungokkal, hanem konkrétumokkal – hogy ura a helyzetnek és hogy a vállalat megbirkózik a nehézségekkel. Emellett szükség van arra is, hogy csökkenjen a feszültség az emberekben. Társadalmi szinten az egyházak, civil szervezetek, fejlesztő csoportok és szakemberek sokat segíthetnek ebben, de vállalati szinten is nagyon fontos az odafigyelés és a lelki segítség. Különösen akkor, ha a cég érintett a háborúban, akár testvér cége, akár üzleti partnere által.  Még súlyosabb a helyzet, ha a vállalatnál ukrán vagy orosz munkavállalók dolgoznak. Nyilván velük most külön törődni kell, de a legtöbben ezt már a háború kitörésekor elkezdték, azonnali támogatást nyújtva ezeknek az embereknek. Hosszú távon viszont majd arra is figyelni kell, hogy a különböző népek közti feszültség ne növekedjen tovább, a háború lehetőleg ne okozzon személyes konfliktusokat.

Az üzleti partnerek – a munkavállalókhoz hasonlóan – megnyugtatást és amennyire lehetséges, biztos jövőképet várnak el. De legalábbis valamilyen információt arról, hogyan érinti a helyzet az adott céget és mit tesz annak érdekében, hogy csökkentse a kockázatokat.

Az ügyfelek, vásárlók, fogyasztók kevésbé homogén csoport, de azért nagyjából fel lehet mérni az elvárásaikat és reakcióikat. Ahogy a cikk előző részében leírtam, a háború kitörésekor az emberek azt várták el a vállalatoktól, hogy kicsit hagyjanak fel a marketing üzenetekkel és fókuszáljanak a segítésre, a megoldásokra. A legtöbb cég meg is felelt ennek az elvárásnak. Hosszú távon azonban a segítségnyújtás fenntartása mellett a vállalatoknak muszáj részben visszatérniük a normális üzletmenetbe és ennek meg kell jelennie a kommunikációban is. Nem holnap és nem holnapután. De idővel újra kell indulnia az életnek, a cégeknek újra foglalkozniuk kell azokkal az ügyekkel, amelyek most háttérbe szorultak a vészhelyzet miatt – a környezetvédelemtől a családon belüli erőszakon át az egészség-megtartásig – és ez nemcsak azért fontos, mert ezek a problémák nem szűntek meg attól, hogy háború van, hanem azért is, mert az emberek vágynak arra, hogy újra valamennyire normális világban éljenek.

Kegyetlenül hangzik? Remélem, hogy nem.  A válságkommunikáció alapszabálya: békében készülj a háborúra! Most háború van. Helyzetek, amiket meg kell oldani, emberek, akiket meg kell menteni. De közben – legalább gondolatban – készülni kell a békére is.

*A szerző válságkommunikációs szakember, a Magyar PR Szövetség Örökös tagja és korábbi elnöke.

Szerző: Lakatos Zsófia, Emerald PR, zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Azt szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ez alól egy kivétel van, és az a háború. A háborúban emberek halnak meg és amikor emberek halnak, akkor nincs itt az ideje a nevetésnek és a szórakozásnak. Különösen akkor, ha nem valami távoli helyen zajlanak véres összecsapások, hanem egy szomszédos országban, így bőrünkön érezzük a rettenetet.

Három évtizede volt utoljára olyan katonai konfliktus, amely valamelyest érintette a magyarokat, a délszláv háború a 90-es években.  A mai magyar Y, Z és Alfa generációnak nyilván nincs erről semmilyen emléke, az idősebbeknek esetleg felrémlik, hogy mi történt Szarajevóban. De tanultunk a háborúról az iskolában, láttuk a híradásokat a tévében és mindenki tudja, hogy a háború rossz, amit minden áron el kell kerülni.

És akkor most itt van. A szomszédban, olyan embereket érintve, akikhez kötődünk, mert honfitársak, mert szomszédok, mert hasonló történelmi utat jártunk be és még ezer okból. Hogy mi fog történni, csak az Isten tudja. Hogy meddig tart és milyen hatással lesz Magyarországra, nincs ember, aki ezt ma megmondaná. Azt viszont nagyjából előre lehet látni, hogy hogyan csapódik majd le a szörnyűség az átlagemberben.

Ezt a háborút közelebb érezzük magunkhoz, mint bármit a korábbi években. Mélyebben megéljük, mint egy külföldi terrortámadást, jobban érdekel, mint egy távoli ország elnökválasztása vagy az azt követő események. Tele van vele a sajtó és az internet. Mert ez a háború közvetlen félelmet ébreszt bennünk és egy olyan bénultságot okoz, amelyet nehéz kezelni. Ha a harcok sokáig tartanak, ha a konfliktus növekszik, ha az országunk konkrétan belesodródik, akkor ez a bénultság még nagyobb lesz.

Pont úgy, mint a Covid idején, különösen tavaly tavasszal, amikor már felfogtuk, hogy nem kéthónapos nyári táborról van szó, a pandémia felforgatja az életünket. Akkor is arról írtam és beszéltem, amiről most is: nagyon óvatosan kell ilyenkor kommunikálni, mert amikor a frusztráció az egekben, akkor bármit is teszel, csak rosszul jöhetsz ki belőle. A jelenlegi helyzet épp olyan, mint amikor egy barátodnak meghal egy hozzátartozója. Hogyan viselkedsz ilyenkor? Ott vagy mellette, átöleled, meghallgatod, főzöl neki egy teát, átveszed a feladatait…de biztosan nem állítasz be rózsaszín lufikkal és hívod el táncolni. Mert abban a helyzetben nincs helye a vidámságnak.

Most egy egész nép érzi magát gyászban és erre jön még egy szörnyű érzés: a félelem. Szemben a Covid időszakkal, amikor a tehetetlenség frusztrációt szült és az agresszivitás a tetőfokára hágott, most várhatóan a szomorúság és a rettegés időszaka jön. És még a pandémia is a napjaink része, még az előző krízisből sem kászálódtunk ki.

A tanácsom az a vállalatoknak, hogy most halasszák el azokat a kampányokat, amelyeket lehet! Ami várhat, az várjon, legalább amíg látjuk, hogy merre mozdulnak a dolgok. Az is lehet, hogy az egésznek vége lesz néhány nap alatt és az is lehet, hogy még közvetlenebbül érintenek majd minket a harcok. Ma még nem látni, hogy indul-e menekültáradat Magyarországra, be kell-e fogadni sok százezer embert. Ha igen, akkor a vállalatoknak segíteniük kell, ahogy teszik ezt minden nagyobb krízishelyzetben a vörösiszap-katasztrófától az árvizeken keresztül a humanitárius válságokig. És amikor majd segítenek, akkor kommunikálhatnak róla és nyugodtan kérhetik a fogyasztóik, munkatársaik támogatását. Az emberek pedig – lehetőségeikhez mérten – segíteni fognak, mert az ember alapvetően jó és segíteni akar.

Addig azonban a cukiságoknak, a „jön a tavasz, Nektek melyik a kedvenc virágotok” típusú értelmetlen kommunikációnak nincs helye. Amikor baj van – és most baj van – akkor a vállalatoknak és a kommunikációs ügynökségeknek önmérsékletet kell tanúsítaniuk és azt kell vizsgálniuk, hol és miként tudnak hatékonyan segíteni és hogyan vonják be ebbe a közösségüket. 2021 trendi szava, a purpose így valódi értelmet nyer. A „vedd meg a piros tűsarkút” most kevésbé fog rezonálni.

Már a legelső híres – elsősorban amerikai – márkák történetében megjelenik „az ember”, aki kitalálta, megalkotta, megharcolta és sikerre vitte az álmot, s lett mindannyiunk hőse. Levi Strauss, William S. Harley, Arthur Davidson vagy Walt Disney követendő példa lett emberek milliói számára. Mondjuk könnyű úgy ismertté válni, ha az alapító magáról nevezi el a céget, de voltak azért sokan olyanok is, akik úgy váltak ikonná, hogy a nevük nem lett márkanév. Gondoljunk csak Anita Roddickra, a KFC-alapító Harland Sandersre vagy személyes örök idolomra, Sir Richard Bransonra!

Karizmatikus vezetők esetén teljesen természetes kommunikációs irány, hogy az alapító-tulajdonos-cégvezető váljon egy személyben a vállalat arcává, ő legyen a brand maga. Ezer ilyen céget tudunk felsorolni a Microsofttól az Apple-ön és a Facebookon át a Tesláig. A PR-szakemberek naponta hálát rebegnek, ha az alapító egy olyan erősember, akinek személyes márkája építésével letudják a vállalati márkaépítést is. Hiszen az emberek imádnak rajongani. Imádják a példaképeket, hősöket, influencereket. Ha ez a hős még ráadásul vonzó, okos és „kameraképes” is, akkor tényleg megfogtuk az Isten lábát.

Vagy nem.

Egy teljes vállalat hírnevét egyetlen emberre alapozni ugyanis iszonyúan veszélyes, hiszen az ember halandó, esendő és kiszámíthatatlan. Ha meghal, a cég egész léte kerülhet veszélybe, mint Steve Jobs esetében. Ha a magánéletében következnek be változások, az kihathat egy egész vállalatcsoport életére és megítélésére, mint történik mostanában Bill és Melinda Gates válásakor, hiszen ők együtt vezetik a világ legjelentősebb alapítványát.

Ha akarva-akaratlanul magára haragít pár millió embert, mint Schobert Norbi, ők akár az egész céget büntethetik ezért. Ha pedig tragédia történik, akkor sokkal keményebben ítélkeznek az emberek, mint egy ismeretlen cég esetében. Amikor Niki Lauda repülőgép-társasága, a Lauda Air egyik gépe 1991-ben lezuhant – a szerencsétlenség 223 áldozatot követelt –, sokan személyesen őt hibáztatták a balesetért, az áldozatok hozzátartozói közül többen gyilkosnak nevezték. A Lauda Air végül megszűnt.

A mai híres/hírhedt cégvezető hősök, akik egyszemélyes arcai vállalataiknak, azért vannak sokkal nehezebb helyzetben, mint elődeik, mert láthatóbbak, és mert megszoktuk, hogy azonnal véleményt nyilváníthatunk bármiről. Mark Zuckerberget például szeretjük utálni, és szívesen hibáztatjuk minden rosszért, ami velünk történik. Örömmel nézzük, ha megizzasztják egy szenátusi meghallgatáson, vagy gigabírságot szab ki rá a Gazdasági Versenyhivatal. Úgy kell neki, minek ugrál!

Elon Musk folyamatosan játszik a Tesla-részvények árfolyamával – ez egyébként illegális, és rá is hatósági vizsgálatok várnak –, hol azt jelenti be viccből, hogy csődbe megy a cége, hol a tőzsdei kivezetést lengeti be. Hol pedig beleszív egy marihuánás cigarettába élő YouTube-adásban (a következő napon felmondott két vezetőségi tag a cégében, és bár ennek valószínűleg nincs köze a füves cigihez, a média előszeretettel mossa össze a sztorit).

Egészen biztos vagyok abban, hogy a Tesla kommunikációs csapatának sok álmatlan éjszakát okoz, hogy egy öntörvényű zseni a főnökük. Ahogy a Facebooknak is könnyebb lenne kommunikálnia, ha az alapítót távolabb tudnák tolni a vállalati sztoritól. Mert ezekre a cégekre és az összes olyan vállalatra, ahol a vezető maga a márka, éppen az első számú ember jelenti a legnagyobb veszélyt.

Pedig valójában nem kell így lennie. Tudjátok például, hogy kicsoda Larry Page? Na és Sergey Brin?

Elárulom, ők a Google alapítói. Szinte semmit nem tudunk róluk, nem szerepelnek a bulvármédiában. Így ha haragudni akarunk a Google-re, akkor legfeljebb a színes betűk felé rázhatjuk az öklünk. Nekik meg mindegy.

Mi a konklúziója az eszmefuttatásomnak? Az, hogy ha van egy erős alapítód, cégvezetőd, aki a vállalat arca lehet, akkor ne hagyd ki ezt a lehetőséget! Mert legendát építeni emberekre lehet. De legyen egy bivalyerős krízisterved, mert amíg nem robotok irányítják a vállalatokat, addig a cégvezetők és márkaarcok hibázni fognak, elbuknak és meghalnak. A show-nak viszont akkor is folytatódnia kell. A vezérrel vagy nélküle…

Szerző: Lakatos Zsófia | ügyvezető | Emerald PR

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Lakatso Zsófia írása először a Márkamonitor 2021/4. számában jelent meg.

Lakatos Zsófia, a Magyar PR Szövetség korábbi elnöke több mint 20 éve dolgozik pr-szakemberként. A Külkereskedelmi Főiskolán és a California State University Northridge egyetemen folytatott pr-tanulmányai befejeztével 2000-től 2008-ig a Capital Communications pénzügyi kommunikációs ügynökségnél, 2008-ban a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium klímakampányának pr-vezetőjeként dolgozott. Közben MBA-t szerzett Menedzsment szakon a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 2008-tól 2015-ig a Hill+Knowlton pr-ügynökség ügyvezetője volt, 2015-ben megalapította saját ügynökségét, az Emerald PR-t. 2001-ben alapítója volt a PR Ügynökségek Szakmai Kollégiumának, 2005-től 15 éven át volt a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) elnökségének tagja.  Tavaly a Magyar PR Szövetség Örökös Tagjává választották, most pedig bekerült a WCFA Global Advisory Board-ba.

„Meglepetés volt, hogy felkértek és beválasztottak ebbe a testületbe, számítanak a munkámra. A magyar pr-szakma világszínvonalú, több neves szakemberünk képviselte már Magyarországot különböző nemzetközi kommunikációs szervezetekben. Megtiszteltetés, hogy mostantól én is közéjük tartozom.” – mondta el Lakatos Zsófia.

A szakember az MPRSZ mellett tagja a HBLF-nek, a Szóvivők Egyesületének, elnökségi tagja a Levegő Munkacsoportnak, alelnöke a Budapest Klub Global Executive Council-nak, bizottsági tagja a Superbrands-nek, Magyar Brands-nek és a Green Brands-nek. A Válság112, a Business Sustainability Program és a Smaragd Akadémia tulajdonosa, több egyetem vendégelőadója. Elismert fenntarthatósági szakértő is, 2013-ban Londonban jelent meg szakkönyve „Corporate Social Performance in Emerging Markets – Sustainable Leadership in an Interdependent World” címmel. Ugyanebben az évben az országban elsőként kapta meg a Fenntarthatóság Szakmai Követe díjat. 2021-ben Magyarországot képviselte a Davosi Világkommunikációs Fórumon.

„A saját, egyedi stratégiánkat képviseljük, és ezt értékelik a vásárlók”

A dm Magyarország 133 milliárd forintos forgalommal (bolti és online) zárta a gazdasági évet, ezzel 9,34 százalékos növekedést ért el az előző azonos időszakhoz képest. A hazai dm 259 üzletben 3155 munkatárssal szolgálja ki a vásárlókat. A dm-konszern 12 265 millió eurós forgalmat ért el (+6,5 százalék) összesen 3862 üzlettel, több mint 66 ezer munkavállalóval. A dm Magyarország eredményeiről és stratégiai céljairól Csoknyainé Horváth Gertrud ügyvezetővel beszélgettünk.

Sonia Dimogli: Jó ide visszatérni

Sonia Dimogli, aki szeptember óta vezeti a Coca-Cola hazai vállalatát, a Márkamonitornak adta első magyarországi interjúját. A szakember a Coca-Cola brand managereként kezdte otthoni pályafutását, majd számos vállalat vezető munkatársaként ért el sikereket Görögországban és külföldön. Most visszatért az „első szerelméhez”, szeptember óta a világcég magyarországi vállalatának az ügyvezetője. Az új vezetővel a világmárka globális és lokális céljairól, világpolgárként megszerezhető tapasztalatokról, a munkatársak és a márkák fejlesztéséről és még sok más dologról beszélgettünk.

„Szeretünk ügyfeleinkkel szabadon új, bátor dolgokat alkotni”

A Paprika Studios itthon eddig elsősorban Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb televíziós műsorgyártójaként volt ismert. A budapesti székhelyű vállalat azonban fő tevékenysége mellett új üzletágban is terjeszkedni kezdett. Kristóf Attila közel húsz évig tartó külföldi karrier után, 2017-ben csatlakozott a Paprika Studioshoz, hogy elindítsa a short form üzletágat.

„A televíziós reklám újra megmutatta az erejét”

Magára talált-e a televíziós reklámpiac 2021-ben? Bővülnek-e a bevételek a GDP-vel arányos mértékben? Mi történt a nonszpotpiacon a bezárások alatt? Mennyit fejlődött a streaming? Milyen mértékű áremelésre készül a TV2 Csoport? Évzáró beszélgetés Csikesz Erikával.

December 5-én indult a Bachelor – A Nagy Ő, és jövőre újra lesz Ázsia Expressz!

December 5-én elindult A Nagy Ő, és már lehet jelentkezni a Séfek Séfe 2022-es versenyébe. Fischer Gábor, a TV2 Csoport programigazgatója lerántotta a leplet a Big Picture konferencián arról is, milyen műsorokat készít jövőre a TV2. Újra képernyőre kerül a páros vetélkedő, a Drágám, add az életed!, ismét forog a Szerencsekerék Kasza Tibivel, tavasszal megint lesz Sztárban Sztár (képünkön), megújulva tér vissza a képernyőre az Exatlon Hungary, jól ismert sztárok utazós kalandjait követi az Ázsia Expressz, és egy vadonatúj, saját gyártású sorozat is debütál Mucsi Zoltán főszereplésével, Pepe címmel.

Van, amit csak a televízió tud nyújtani a márkáknak

Túlkereslet a televíziós piacon: elfogyott az inventory. Mit tesznek a csatornák, hogy teljesülhessenek a kampányok? Hogyan fogadják a változásokat a márkatulajdonosok? Tovább erősödik-e a nonszpotterület? Meghaladja-e a piac a 2019-es bevételeket? Dudás Gergely értékeli a kereskedelmi televíziós piac helyzetét.

Zámbó Jimmyről készül sorozat, és visszatér a Celeb vagyok, ments ki innen!

Kolosi Péter programigazgató a november 2-án megtartott Big Picture online konferencián jelentette be, hogy 2022-ben, amikor az RTL Klub a 25. születésnapját fogja ünnepelni, számos jól ismert közönségkedvenc mellett a legendás műsorvezető-párossal tér majd vissza a képernyőre a Celeb vagyok, ments ki innen!. Három új heti fikciós sorozatot láthatnak majd a nézők, melyek közül az egyik Zámbó Jimmy életét mutatja be, a Keresztanyu alkotóitól érkezik a Hotel Margaret napi széria, az RTL Most+-on pedig még idén látható lesz a Sisi életéről szóló történelmi sorozat (képünkön).

A márka kötelez

A digitális szolgáltatások már a nemzetközi mezőnnyel versenyeznek. Mennyit ér a helyi tartalom? Működik-e szinergia a lineáris televízió és a streaming között? Hol tart a piacunk nemzetközi összehasonlításban? Grósz Judittal, az RTL Magyarország digitális és fejlesztési igazgatójával beszélgettünk.

Az FMCG-kiskereskedelem és a médiatípusok

Az Atmedia multimédiás kereskedőház és a GfK Hungária a GfK-háztartáspanel főbevásárlói csoportjainak médiahasználati szokásait vizsgálta, majd ezeket összevetette az FMCG vásárlási volumenekkel. Az elemzésből kiderült, hogy minden médiatípushoz tartozik egy arra fókuszáló főbevásárlói tömeg, és még a számosságában legkisebb csoport is szignifikáns, több 100 milliárdos FMCG-költést realizál éves szinten. A kutatásról Karácsony László, az Atmedia stratégiai és marketingigazgatója beszélt.

Megvalósítható-e a védjegy tényleges használata egy filmsorozattal?

Az olvasók között valószínűleg kevesen vannak, akik legalább részleteket ne láttak volna a Squid Game (magyarul Nyerd meg az életed) című dél-koreai akciófilm-sorozatból, vagy ne hallottak volna róla. Éder Róbert, a Danubia Legal munkatársa a sorozattal összefüggő védjegyjogi kérdésekről ír.

Városdiplomáciai index

Az Egyensúly Intézet a budapesti Városdiplomáciai Csoporttal együttműködve egy hiánypótló metodológiát: városdiplomáciai indexet dolgozott ki. (Bartha Dániel)

Mitől jó egy szlogen? 2. rész

Az előző lapszámban megjelent első részből kiderült, egy szlogen esetében kiemelten fontos, hogy megjegyezhető legyen, ebben pedig a szavak jelentése mellett lényeges azok hangzása is. A hatásos szlogen megalkotásához öt módszert mutattunk be Laura Ries, a Battlecry szerzője nyomán: ezek voltak a rím, az alliteráció, az ismétlés, a megfordítás és a kétértelműség. Még egy fontos szempont azért maradt a cikk második részére: hogy a fogyasztók ne csak megjegyezzék a szlogent, hanem azt azonosítsák is a márkával. De mi a legegyszerűbb megoldás erre? És melyik az a szlogentípus, amit, ha lehet, mindenképp kerüljünk el? Végül, de nem utolsósorban: melyik a világ legjobb szlogenje? (Papp-Váry Árpád)

Zöldpénz, zöldfoci

Bambuszhulladékból és újrahasznosított műanyagból készült mezek, száz százalékban megújuló energiával működtetett stadion, organikus gyepszőnyeg, elektromosautó-töltőállomások, valamint kizárólag vegán ételek a szurkolóknak és a játékosoknak. Az angol negyedosztályban szereplő Forest Green Rovers tíz év alatt vált egy majdnem csődbe ment brit félamatőr csapatból a világ első karbonsemleges futballklubjává. Példájuk mintát jelent a nagy labdarúgó-egyesületeknek és más sportágak képviselőinek is a környezeti fenntarthatóság terén. (Papp-Váry Árpád, Farkas Máté)

Megint dühbe jönnek – és divatba is

Megint itt a karácsony, és ilyenkor a kereskedelmi adók ismét műsorra tűznek egy-egy Bud Spencer–Terence Hill-klasszikust, ami elé újra leül majd sok százezer ember. (Papp-Váry Árpád)

Tudunk-e a másképp élni? 

A Márkaépítés 2021 konferencia összefoglalójának 2. része.

Vezércsel

Mi, emberek imádunk rajongani. Piedesztálra emeljük a kedvelt zenészt, színészt, hírességet, a rajongásnál pedig csak egy dolgot szeretünk még jobban: ha az idolok elbuknak, és mi boldogan csámcsoghatunk az újabb pletykákon, vagy látványosan sajnálhatjuk azt, akit egykor szerettünk. Gond akkor van, ha az az ember, akit istenné tettünk, cégvezető. (Lakatos Zsófia)

Karácsonyi csokikosár 

A közelgő ünnepek szellemében most feltárjuk, hogyan alakultak a karácsonyi csokoládék trendjei a tavalyi, diszruptív év őszén–telén. A BMI-index-érzékenyek, fogyókúrázók most hunyjanak szemet: ez a realitás. (Czikora Csilla)

Hullán Bea: Portrék

Hullán Bea festőművész kiállításán jártunk. Lapunkban a művész képeiből adunk ízelítőt. A kiállítást Háver-Varga Mariann újságíró, rádiós műsorvezető nyitotta meg.

A Márkamonitor 2022-ben is 4 alkalommal jelenik meg, március, május, október, december hónapokban. Ha szereti a friss nyomdatermék illatát, szeretné átélni a magazinolvasás élményét, rendelje meg itt. 

Az írónő azon pöccent be – és nemcsak ő, hanem több tízezer követője is –, hogy az adott pizzéria egyébként vicces marketingese kitett olyan posztokat, amelyekben, hogy PC legyek, szexuális tárgyként azonosította a nőket. Mert viccesnek gondolta.

És még az is lehet, hogy tényleg vicces. Este 11-kor a sokadik kör pia fölött egy kocsmában, férfitársaságban. Ahogy a pasikat kifigurázó sztorik is lehetnek viccesek, ha nők kacsintanak össze egy buliban. De semmiképpen nem vicces és teljességgel elfogadhatatlan vállalati kommunikáció során.

Abból a szempontból, hogy milyen okból alakul ki a krízis, megkülönböztetünk külső okokat, például egy baleset, természeti katasztrófa, ellenséges felvásárlás, illetve azt, amikor a vállalat önmaga tehet arról, hogy válsághelyzetbe kerül. Például mert olyat tesz vagy mond, ami a társadalom nagyobb része számára elfogadhatatlan. Hogy mi az elfogadhatatlan, az pedig koronként és földrajzilag is változik.

Az 1980-as években, a szexi nős kártyanaptárak korában teljesen elfogadott volt, ha egy terméket – többnyire autókat és motorokat – vonzó és alulöltözött nőkkel reklámoztak. A Pirellinek még jól is állt. A 21. században azonban – különösen a #MeToo berobbanása után – értelmes vállalatnak eszébe sem jut, hogy szexualitással promózza a termékét. Vannak persze kevésbé értelmes cégek és olyanok is – legalábbis feltételezem –, amelyek valójában nem akarnak ártani, csak az adott döntéshozó érzelmi intelligenciája fejlesztésre szorul. Vagy a múltban ragadt.

Emlékezzünk vissza például a 2019-es CBA Piros-reklámra! Még az Önszabályozó Reklám Testület is megszólalt az ügyben, a reklám a szervezet vezetője szerint is öncélú szexualitást tartalmazott, sokakat megsértett, elsősorban a nőket. 2020-ban pedig a Csíki sör jött házhoz a pofonért, amikor a karantén alatt női kollégákat kért meg, hogy szexi videóban táncoljanak és mutassák be, hogy megvadulnak a sörtől. Ez a videó-összeállítás még egy bulin levetítve is túl erős lett volna, én éreztem magam rosszul a szereplők és az összes nő nevében, amikor megnéztem.

Volt egyszer egy olyan ügyfelem, aki hasonló szexista reklámot akart közzétenni. Szerencsére elkaptuk, mielőtt kitették volna. (Többek között ezért kell PR-ügynökség minden cég mellé.) Amikor megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolták, az volt a válasz, hogy a munkatársaik a gyárban (férfiak) és a közvetlen üzleti partnereik (szerelők) szeretik ezt a fajta kommunikációt. Értem én, de a kisebb jóért (néhány férfi jó érzete) nem szabad beáldozni a nagyobb jót (a vállalat kiváló hírneve). A reklám soha nem jelent meg.

Tudjuk, hogy gyerekkel és kisállattal bármit el lehet adni, és azt is, hogy sex sells. 2021-ben azonban meg kell érteniük a vállalatoknak, hogy semmilyen szín alatt nem szabad összekapcsolni az öncélú szexualitást a termékükkel vagy szolgáltatásukkal, és alulöltözött hölgyekkel promotálni egy terméket nem menő. És ez alól nincs kivétel. Nem érdekel, hogy neked tetszik, vagy a haverodnak tetszik, meg hogy a nagypapád szerint vicces, és hogy Annika a hatodikról vihogott, amikor megmutattad az ötleted. Nem érdekel, hogy ha azt is gondolod, hogy prűd az, aki elfordul egy csupasz popsi láttán, és nem élünk a középkorban. Mert szerintem ha te marketingesként úgy ítéled meg, hogy egy meztelen női test és a szexre utalás a legjobb módja annak, hogy eladd a terméked, akkor egyszerűen seggfej vagy.

De nem csupán a nők tárgyiasítása nem elfogadható, ugyanúgy kiveri a biztosítékot bármely embercsoport nyilvános megszégyenítése, kiröhögése. A body shaming (testszégyenítés) azt jelenti, amikor valakit/valakiket egy testi adottsága vagy hibája miatt állítanak pellengérre. Például amikor kövér embereket tesznek nevetségessé egy adott termék vagy szolgáltatás hirdetésében. Ide tartoznak továbbá a szőke nős viccek és az anyósviccek is. Otthon, baráti társaságban és ha hivatásos humorista az ember, lehet, hogy belefér, de vállalati kommunikációban semmi szín alatt.

Sokszor írtam már arról, hogy most sokkal nehezebb kommunikálni, mint általában, mert az emberek végtelenül frusztráltak, és azonnal agresszíven ugranak bármire, ami eléri az ingerküszöbüket. A negyedik hullámmal a nyakunkon – és kit tudja, mennyi lesz még – a helyzet nem javult. Ennek az a következménye, hogy az a kommunikáció, ami egyébként átcsúszott volna a szűrőn – mert nem nagyon szexista, tényleg inkább vicces –, az most nem fog átcsúszni. Egészen biztos, hogy valamelyik civil szervezet vagy közösségi médiás csoport felkapja, vagy egy influencernél veri ki a biztosítékot.

Az a tanácsom tehát neked, marketingesnek, aki nőkkel szeretnél hirdetni, hogy tedd fel magadnak a következő kérdéseket. Női fehérneműt árulok? Szexshopot üzemeltetek? Nőknek készült kozmetikumot vagy étrend-kiegészítőt árulok? Ha ezekre nem a válasz, és ráadásul nem is hölgyeknek szeretnél kommunikálni, akkor felejtsd el a női testek és a szex ábrázolását. Ha még mindig nem vagy biztos benne, hogy a tervezett hirdetés szexista-e, akkor mutasd meg az édesanyádnak!

S mit lehet tenni, ha már megtörtént a baj, a vállalat szexista kommunikációt folytatott, és ebből botrány lett? Ezt is százszor leírtam már: csodát tesz a bocsánatkérés. Az emberek ugyanis imádnak megbocsátani. Ha tehát seggfej voltál (el se hiszem, hogy másodjára írom le ezt a szót, de hát adekvát erre a viselkedésre), akkor térden csúszva kérj bocsánatot a nőktől, akiket megsértettél, és hozd helyre a hibát mondjuk egy érzékenyítő kampánnyal! Mert mi, nők egyébként szeretünk tetszeni, és örülünk a bóknak, de nem tűrjük, hogy tárgyként tekintsenek ránk.

Egyvalamiben viszont verhetetlenek vagyunk. Képesek vagyunk megbocsátani a tékozló férfiaknak. Ha megérdemlik.

Szerző: Lakatos Zsófia | ügyvezető | Emerald PR

E-mail: zsofia.lakatos@emeraldpr.hu

Lakatos Zsófia írása eredetileg a Márkamonitor 2021/2. számában jelent meg nyomtatásban.