Megjelent a Krasznahorkai – út a Nobel-díjig könyv, amely az író életművét járja körül, és fél év kutatómunkájának eredményét mutatja be eddig soha nem látott fotókon, esszéken, interjúkon, háttértörténeteken és friss nézőpontokon keresztül.

A 200 oldalas kiadványban írók, irodalomtörténészek, kritikusok, Krasznahorkai László barátai, fordítói vezetik be az olvasót az író univerzumába. Nyáry Krisztián, Szegő János, Fiala Borcsa, Bakó Sára, Balajthy Ágnes, Szabó Gábor, Vágvölgyi B. András és még számos szerző szegődik mellénk útitársnak, hogy Gyuláról indulva Berlinen és New Yorkon át egészen Tokióig bejárjuk Krasznahorkai László életének és regényeinek legfontosabb állomásait.

Ismerjük őt annyira, mint Szoboszlait?

Mióta 2025-ben Krasznahorkai László átvette az irodalmi Nobel-díjat, rá irányul a nemzetközi figyelem, ahogy a kiadványban írják: „A fél világ Krasznahorkai nevének kiejtését tanulta – a New York Times fonetikusan le is írta, hogy CRAS-now-hoar-kay – és ismerkedett az író hosszú mondataival, különös, apokaliptikus világával.” Kertész Imre után ő a második magyar író, aki elnyerte az elismerést, de vajon ismerjük-e az irodalmi “világválogatottunkat” annyira, mint Szoboszlai Dominikot?

“A Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig nem irodalomtörténeti összefoglaló, hanem egy intenzív, többdimenziós kulturális és irodalmi felfedezőmunka. Az író Nobel-díja nem nemzeti, hanem egyéni teljesítmény, közös, nemzeti üggyé az olvasó teheti. A Könyves Magazin ezzel a kiadvánnyal ehhez a közös munkához szeretne hozzájárulni” – mondta Valuska László, a Könyves Magazin lapigazgatója.

A Nobel-díj a lehető legszélesebb közönség számára nyitotta meg az életművet, amely évtizedek óta meghatározó része a magyar és a nemzetközi irodalomnak. A kiadvány célja, hogy közelebb hozza az író életművét a magyar olvasókhoz, függetlenül attól, hogy régi Krasznahorkai-rajongókról vagy a művekkel most ismerkedőkről van szó.

Krasznahorkai és a Nobel-díj

„A Nobel-díj nem úgy működik, hogy a svédek körbenéznek és kiválasztják a >>világ legjobb íróját<<” – jelenti ki Nyáry Krisztián a kiadványban. „A Nobel nem egy világverseny döntője, inkább egy zárt körű klub döntése arról, hogy az adott évben kit érdemes a világ figyelmébe ajánlani. Nem az számít kit tartunk mi nagynak, hanem hogy kit olvasnak ott, ahol dönteni kell.”

Arról, hogy szerinte miért Krasznahorkainak ítélték tavaly a Nobel-díjat, azt mondja: „Kertész Imre esetében a holokauszt tapasztalatának egyetemes nyelve, a már létező fordítások és a történelmi kontextus találkozott. Krasznahorkai László esetében pedig egy markáns, világszerte olvasható prózanyelv, az erős nemzetközi jelenlét és egy hosszabb ideje érlelődő szakmai konszenzus.”

Krasznahorkai egy univerzális, kultúraformáló alkotó: „Nem csupán arról van szó, hogy a témák nagy része egyetemes érvényű; a széttöredező közegben élő, kirekesztett emberek valósága manapság sajnos inkább elkerülhetetlen, mint ritka jelenség” – nyilatkozza Ottilie Mulzet a kiadványban, aki évek óta fordítja Krasznahorkai műveit angolra.

Eredeti Sátántangó-kézirat, exkluzív fotók, titkos levelek – irodalmi nyomozás az osztrákoknál

„1985-ben, több mint negyven évvel ezelőtt jelent meg Krasznahorkai László első és egyben legmeghatározóbb műve, a Sátántangó. Már megjelenésekor is nagy port kavart a debütregény, de az évek alatt szinte kultikus státuszba emelkedett, amelyet a szerző 2025-ös irodalmi Nobel-díja csak megkoronázott” – olvasható a most megjelenő kötetben. “A szerző úgy nyilatkozott erről később a Guardian podcastjében, hogy a kommunista rendszer egyik hibája volt, hogy napvilágot láthatott a Sátántangó. Ez a kis »hiba« pedig eljutatta a szerzőt egészen az irodalmi Nobel-díjig. Az elkövetkező években több híres íróval is felvette a kapcsolatot, a hagyatékban több levelet és képeslapot is találni a nyolcvanas évek elejéről, amelyekben Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter és Spiró György is kifejezi elismerését a készülő regénnyel kapcsolatban.”

Az író hagyatéka még 2024-ben került Ausztriába, és ezzel együtt nemcsak a Sátántangó eredeti kézirata, korabeli szerződések és feljegyzések, hanem az író összes fényképe, több évtizeden át írt naplói, kiadatlan szövegei és az összes, a nyolcvanas évektől 23 nemzet több mint 700 partnerével folytatott levelezése is. Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kutatható hagyaték rengeteg titkot rejt, amelyekből jópárat ez a kiadvány is láthatóvá tesz.

A könyv megtanít úszni Krasznahorkai hosszúmondat-tengerében

A kiadvány nemcsak Krasznahorkai életművével ismerteti meg az olvasót, hanem fontos kapaszkodót is ad ahhoz, hogyan érdemes a regényeit olvasni. Az író híres végtelennek tűnő mondatairól, sűrű szövegvilágáról és apokaliptikus vízióiról, amelyek elsőre akár ijesztőnek is tűnhetnek. Ebben talán éppen Krasznahorkai műfordítói tudják a leginkább támogatni az olvasót: George Szirtes, Ottilie Mulzet, Cristina Viragh és Heike Flemming műfordítók mesélnek arról, hogyan működnek a magyar mondatok több mint 30 nyelven.

„Kinyitunk egy Krasznahorkai-könyvet, első pillantásra tényleg ijesztőnek tűnik” – ismeri el George Szirtes angol költő és műfordító, aki 2012-ben fordította le a Sátántangót. „Fárasztja a szemet, és könnyű elveszíteni a fonalat. De miután belekezdünk, rájövünk, hogy egy különleges világba léptünk be, és ez a világ él.”

„Én az olvasást mindig az úszáshoz szoktam hasonlítani. Nem tudunk úszni, ha félünk, ha kontrollálni szeretnénk a folyamatot. Csak akkor sikerül, ha a lábunkkal elrúgjuk magunkat, és bízunk a vízben – a szövegben –, hogy elvisz minket valahova. Nem fontos az irány vagy a cél” – adott tanácsot Heike Flemming az olvasóknak.

„A régi angyalok már nincsenek meg, csak az újak, akik szárnyaikat vesztve, egyszerű utcai ruhában járkálnak köztünk. Nem lehetünk biztosak abban, hogy odaföntről érkeztek, nem úgy tűnik, mintha egyáltalán lenne odafönt, mintha az is átadta volna a helyét az „örök valaholnak”. Az új angyaloknak üzenetük sincs, szemükben kérlelés van, hogy adjunk nekik mi át egy üzenetet. De nekünk sajnos semmink nincsen – miféle találkozás ez?” – mondta több mint 30 perces beszédében Krasznahorkai László.

Előadását azzal a gondolatmenettel keretezte, hogy dolgozószobájában járkál, amely egy lejtőre épült faházban van, és ott elmélkedik. Mint felidézte, a régi angyalok az angyali üdvözletről készült középkori és reneszánsz festményeken üzenetet hoztak arról, hogy a megszületendő megszületik. „De az angyalok egyéb küldetésük során is fénybe burkolt vagy fülbe súgott szóval kézbesítették, amit a feljebbvaló üzen a kiválasztottnak. A régi angyalok maguk az üzenet, mely mindig a megfellebbezhetetlentől érkezik, ő indítja le az angyalait hozzánk, kik a porban küzdünk, bolyongunk az előreláthatatlanul bekövetkezendőkre ítélve” – fűzte hozzá.

Krasznahorkai szerint az odaföntet felváltó „örök valaholban” már csupán Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret és az időt, miközben az író gondolatai az új angyalokról másféle léptéket és sebességet kívánnak meg attól, aki róluk gondolkodik. Az író szerint az embernek az általa uralt világban hatalma van, felrepült a levegőbe, olyan fegyvereket talált fel, amellyel fel lehet robbantani a Földet, ugyanakkor művészetet is teremtett. „Végül történelmi lépték szerint, egészen hirtelen, elkezdtél nem hinni semmiben, már csak rövid távú memóriád maradt, így elhagytad a tudás, a szép és az erkölcsi jó nemes és közös birtokát” – mondta.

„És készülsz kiköltözni egy lápvidékre, ahol süllyed a láp, mozog, de szép volt: utad az evolúcióban lélegzetelállító. Csak sajnos megismételhetetlen” – fogalmazott Krasznahorkai László.

Az alkotó beszédében hosszan mesélt egy, a kilencvenes évek elején megesett történetről, amikor ez egyik S-Bahn állomás alsó szintjén várt a beérkező vonatra. Ott látta azt, hogy néhány méterre tőle egy hajléktalan (ahogy ő fogalmazott: clochard) az állomás egy sárga vonallal elzárt területén vizelni készül, amit a szemben lévő peronon álló rendőr azonnal meg akart állítani. A rettegő hajléktalan ezt észlelve lassan a menekülés lehetőségeit mérte fel, a rendőrnek a feljárón át kerülve kellett megtennie a két peron közötti tíz méter széles sávot.

„A rendőr szemszögéből nézve a dolgot, ő a törvényt, a mindenki által jóváhagyott, és ezért kötelező jót képviselte, szemben a mindenki által elítélt, és az ésszerűre nemet mondó szabályszegővel, más szóval, a rosszal. A köteles jót képviselte, de az adott pillanatban tehetetlenül, bennem pedig, ahogy megalázottan az embertelen versenyt figyeltem, kés élessé vált a figyelmem, ott állította meg a pillanatot, ahol észrevették egymást. És ez így maradt máig” – mondta.

Krasznahorkai László hozzátette: az ő szemében a kettejük közötti tíz méter áthidalhatatlan, örök és legyőzhetetlen, hiába fogja el a rendőr ezt a clochard-t. „Az én figyelmem azt érzékeli csak, hogy a jó soha nem éri el a csápoló gonoszt, mert a jó és a gonosz között nincsen semmiféle remény. Az a lázadás, amire én gondolok, az egészre vonatkozik. Minden lázadás az egészre vonatkozik.”

A Svéd Királyi Tudományos Akadémián tartott ünnepségen Mats Malm, az intézmény titkára köszöntötte az irodalmi Nobel-díjast; ünnepségen Kurtág György Játékok, valamint Johann Sebestian Bach Francia szvitek című művéből hangzottak el részletek zongorán. Az eseményen részletet olvastak fel Krasznahorkai Seiobo járt odalent című művéből.

A Svéd Akadémia október 9-én jelentette be Stockholmban, hogy a 71 éves Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét. Krasznahorkai László fontosabb művei: Sátántangó (1985); Az ellenállás melankóliája (1989); Háború és háború (1999); Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003); Seiobo járt odalent (2008); Báró Wenckheim hazatér (2016); Aprómunka egy palotáért – Bejárás mások őrületébe (2018), Herscht 07769 (2021).

A 2002-ben Nobellel elismert Kertész Imre után ő a második magyar nyelven publikáló író, aki megkapta a legrangosabb nemzetközi irodalmi elismerést.

Krasznahorkai László stockholmi beszéde hétfőn könyv alakban is megjelenik a Magvető Kiadó gondozásában.

„Nincsenek tervek az életemben, kifejezetten nem kedvelem őket. Ifjúkorom egy adott napjától úgy élek, hogy az általunk érzékelt térben még nem létező alakok hangját hallom, akik állandóan be akarnak lépni az észlelt valóságba. Nincs más dolgom, mint lejegyezni ezeket a hangokat. Egyáltalán nem megyek sehova azzal a szándékkal, hogy könyvet írjak. Inkább azért megyek valahova, nehogy eszembe jusson könyvet írni. De a száz vagy ezer még nem létező alak egyike jelenlétével, egyetlen mozdulatával, gesztusával bárhol képes megérinteni. Abban a pillanatban, ahogy elkapott, hallom a szavait, a történetét, a sorsát, irtózatos erővel, indulatosan jelzi, hogy neki helye van itt” – mondta a HVG-nek eddigi utolsó regénye, a Herscht 07769 apropóján készült interjúban.

A Libri Könyvkereskedelmi Kft. a kultúra elhivatott pártolójaként legfontosabb feladatának az olvasás népszerűsítését tartja, ezért hozta létre 2016-ban a Libri irodalmi díjat és az ehhez kapcsolódó Libri irodalmi közönségdíjat. A Libri idén hetedik alkalommal jutalmazza az előző év legjobb szépirodalmi könyveit.

A döntőbe került tíz művet 189 neves közéleti személyiség választotta ki, közülük nevezi meg a zsűri (Bálint András színész; Beck Zoltán, a 30Y énekes-gitárosa, egyetemi adjunktus; Fullajtár Andrea színész; Károlyi Csaba irodalomkritikus, az ÉS főszerkesztő-helyettese; és Szilágyi Zsófia irodalomtörténész) a szakmai díj nyertesét, a legtöbb olvasói szavazatot begyűjtő könyv pedig a közönségdíjat kapja. A nyertes művek szerzői 2-2 millió forintot és 30-30 millió forint értékű médiatámogatást kapnak.

A 2022-es Libri irodalmi díjak koncepciója, hogy rámutasson a kortárs magyar irodalmi élet sokszínűségére, és hogy érzékeltesse: a köztünk élő írók annyifélék, ahányan olvassuk őket. Ezért a látványvilágban fontos szerepet kap a színek játéka, kiemelve a magyar irodalom legjobbjainak egyedi vonásait, a döntős művek stílusát, jellegét.

A 10 döntős könyv:

Bartók Imre Lovak a folyóban című regénye, Bödőcs Tibor Mulat a Manézs című szatírája, Danyi Zoltán A rózsákról című regénye, Gerlóczy Márton Fikció 1. – A katlan című önéletrajzi regénye, Keresztury Tibor Hűlt helyem című regénye, Krasznahorkai László Herscht 07769 című regénye, Szvoren Edina Mondatok a csodálkozásról című novelláskötete, Tóth Krisztina Bálnadal című verseskötete, Vonnák Diána Látlak című novelláskötete, valamint Závada Péter Gondoskodás című verseskötete.

Annak érdekében, hogy a kampány és annak üzenete minél több emberhez eljusson, a Libri több eszközzel és felületen kommunikál. A döntősöket és a kampány szlogenjét – Szavazzon a kortárs irodalomra! – szerepeltető kreatívok jelennek meg kulturális, szakmai, üzleti, valamint életmódmagazinokban, az outdoor megjelenést egy országos CLP-kampány biztosítja, ezt egészíti ki a Károly körúton elhelyezett épületháló, valamint a Nyugati téri full-branding villamosmegálló. Az újsághirdetések és a CLP-kampány mellett a kampány kiterjed rádió- és Youtube-hirdetésekre, továbbá a streamingfelületekre is.

A hirdetésekkel összhangban sajtóközlemények segítségével hívják fel az olvasóközönség figyelmét a díjakra, a Libri Magazin oldalán pedig interjúk készülnek a döntős szerzőkkel, valamint a magyar művészeti szcéna jeles képviselőivel. A Libri weboldalán a Libri irodalmi díjaknak dedikált aloldal szolgáltatja az információkat a döntős szerzőkről és műveikről, a könyvkereskedő közösségimédia-felületein pedig a kampány elemeinek felhasználásával buzdítja szavazásra a követőket.

A Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat egy színes gálaműsor keretében adják át májusban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Az eseményről készült gálavideót az olvasóközönség élőben a Libri Facebook oldalán követheti, illetve az esemény után az RTL Most! felületén nézheti vissza.

AZ ALKOTÓK LISTÁJA:

Megbízó: Libri Könyvkereskedelmi Kft.

Marketingigazgató: Sándor Gabriella

Márkamenedzser: Tömör Annamária

PR-menedzser: Jávor Zsófia

PR-koordinátor: Bistey Attila

Art director: Kozlovsky Kata

Szövegíró: Paál János

Marketingkoordinátor: Göcsei Georgina, Juhász Fruzsina

Közösségi média: Juhász Fruzsina, Zsoldi Gabriella

Médiakoordinátor: Ilcsik Tünde

UX- és webdesign: Sárosi Tamás, Kozlovsky Kata, Földesy Fanni

Fotó: Wertán Botond

Videók: Wertán Botond, Vadas Géza

Illusztrátor: Simon József

Gálaműsor: Színház TV, rendező: Radnai Márk