Az MRSZ állásfoglalása leszögezi az egyesület teljes mértékű egyetértését azzal, hogy a városkép védelme, a közterületek rendezettebb használata, esztétikussá tétele, a jogszerű és átlátható működés közös érdek.

A szervezet szerint Budapest érdeke nem a működő, bevételt termelő, közérdekű kommunikációra is alkalmas és jogszerűen létrehozott közterületi médiafelületek általános felszámolása, hanem azok átlátható, arányos, szakmailag megalapozott, versenysemleges és városképi szempontból is vállalható szabályozása. A szakmai szervezet ezért azt kéri, hogy a Fővárosi Önkormányzat a rendelettervezetet jelenlegi formájában ne fogadja el, hanem a döntést megelőzően készíttessen részletes, számszerű és nyilvános hatástanulmányt, valamint folytasson érdemi szakmai egyeztetést az érintett piaci, kerületi és közlekedési szereplőkkel.

Az állásfoglalás kitér arra is, hogy a tervezet olyan mértékű változásokat eredményezhet a fővárosi közterületi reklámpiacon, a fővárosi és kerületi önkormányzati bevételekben, valamint a közlekedési vállalatok reklámhasznosítási lehetőségeiben, amelyek részletesebb szakmai, gazdasági, versenyjogi és alkotmányossági vizsgálatot indokolnak.

A Magyar Reklámszövetség felhívja a figyelmet arra, – tekintve, hogy Budapest Főváros Önkormányzata jelenleg jelentős, mintegy 110 milliárd forintos finanszírozási hiánnyal küzd,  – minden olyan szabályozási döntés, amely a főváros érdekkörébe tartozó közlekedési vállalatok, önkormányzati szereplők vagy kerületi partnerek éves bevételi lehetőségeit csökkentheti, ebben a helyzetben csak részletes gazdasági számítások alapján hozható meg felelősen.

Az OOH tagozat szakértői számításai szerint a reklámfelületekhez kapcsolódó árbevétel a közlekedési vállalatok, a közterület-hasznosítási rendszerek és a kerületi együttműködések esetében évente összességében sok száz millió forintos nagyságrendet is elérhet. A jelenlegi előterjesztésből ugyanakkor nem látható részletesen, hogy a javasolt tilalmak és korlátozások milyen bevételkiesést okozhatnak a fővárosnak, a BKV-nak, a BKK-nak, a kerületi önkormányzatoknak, illetve az érintett közszolgáltatási és piaci szereplőknek.

Az állásfoglalás kiemeli azt is, hogy az utcabútor nem azonos kizárólag az utasváróval. A jogszabályi fogalom az utasváró mellett a kioszkot, a közművelődési célú hirdetőoszlopot, valamint az információs vagy más célú berendezést is magában foglalja. Ezért az utcabútorok reklámelhelyezési és hasznosítási lehetőségeinek túl széles körű korlátozása nemcsak reklámpiaci kérdés, hanem a kerületi önkormányzatok fejlesztési, közterület-hasznosítási és lakossági tájékoztatási mozgásterét is érintheti.

A szakmai szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a rendelettervezet versenysemlegességi és piacra jutási szempontból is részletes vizsgálatot igényel. A tervezet jelenlegi formájában a közterületi reklámeszközök jelentős részének elhelyezését kizárhatja vagy érdemben korlátozhatja, miközben a megmaradó lehetőségek köre a gyakorlatban szűk felülettípusokra koncentrálódhat. Az MRSZ szerint ezért szükséges vizsgálni, hogy a szabályozás nem eredményez-e indokolatlan piaci koncentrációt, illetve nem korlátozza-e aránytalanul a piacra jutást.

A Magyar Reklámszövetség álláspontja szerint a fővárosnak nem általános tiltásokban, hanem differenciált, arányos, eszköz- és szolgáltatósemleges szabályozásban kellene gondolkodnia. Ilyen szabályozás különbséget tehetne az egyes reklámeszköz-típusok, a közterülethez vagy utcabútorhoz kapcsolódó felületek, a kizárólag reklámcélú és közérdekű funkciókat is ellátó eszközök, valamint az újonnan létesítendő és a már jogszerűen működő felületek között.

Az MRSZ és OOH Tagozata ezért a rendelet elfogadása előtt az alábbi cselekvési tervet javasolja a Fővárosi Önkormányzatnak:

– készüljön részletes, számszerű, nyilvános hatástanulmány a tervezet gazdasági, önkormányzati, közlekedési vállalati, kerületi, jogi, versenyjogi és piaci következményeiről;

– legyen bemutatva a várható bevételkiesés a főváros, a BKV, a BKK, a kerületek és az érintett közszolgáltatási szereplők szintjén;

– vizsgálják meg a kerületi önkormányzatok fejlesztési és közterület-hasznosítási mozgásterére gyakorolt hatásokat;

– készüljön jogi kockázati elemzés a tervezet versenysemlegességi, piacra jutási, alkotmányossági és uniós jogi veszélyeiről;

– induljon érdemi szakmai egyeztetés az érintett piaci szereplőkkel, kerületi önkormányzatokkal és közlekedési szereplőkkel;

– a főváros dolgozzon ki differenciált, arányos, eszköz- és szolgáltatósemleges szabályozási alternatívát az általános tiltások helyett.

Photo by Tingey Injury Law Firm on Unsplash, free license