A jelenlegi körülmények között megnőtt annak a kockázata, hogy a következő 12 hónapban pénzügypolitikai ballépésre kerül sor, mivel a jegybankoknak és kormányoknak különböző 22-es (vagy 2022-es) csapdák között kell lavírozniuk, hasonlóan a Joseph Heller 1961-es regényében szereplő repülőgép személyzetéhez, és közben vigyázniuk kell, hogy ne veszítsék el a piacok bizalmát.

„Az egyik dilemma, hogy hogyan szigoríthatnák a monetáris politikát és foghatnák vissza az inflációt anélkül, hogy közben akadályoznák a fellendülést. A másik, hogy hogyan kezeljék a magasabb energiaárakat, miközben a világban zajlik az alacsony szénkibocsátásra való áttérés. Ezeknek az egymásnak ellentmondó dinamikai trendeknek az összeegyeztetése bonyolult helyzet elé állítja a monetáris környezet finomhangolásáért felelős döntéshozókat” –mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója.

A makacs infláció

Bár a jegybankok arról beszélnek, hogy az inflációs nyomás csupán átmeneti jellegű, az ellátási láncokban tapasztalható fennakadások és a deglobalizáció, valamint hosszú távon a nettó zéró karbonkibocsátásra való áttérés költségei miatt egyes áremelkedések a jelek szerint tartósak lesznek. Ha hagynák, hogy az infláció ellenőrizetlenül felpörögjön, az később még nagyobb problémákat okozna, az agresszív begubózás viszont tovább gátolná a már amúgy is lassuló növekedést. Összességében „lower for longer” forgatókönyvre számítunk, vagyis hogy a kamatok még egy darabig alacsonyak maradnak, annak ellenére, hogy az árak magasak és a jegybankok viszonylag gyorsan szeretnék visszafogni az eszközvásárlási programjaikat. A rendszer működőképességének megőrzéséhez ultraalacsony kamatlábakra van szükség, mivel az adósságállományok szintje ma magasabb, mint a második világháború idején volt.

Kína a reálgazdaságra összpontosít

Eközben Kína elszántan törekszik egy a reálgazdaságot középpontba állító gazdasági modell megvalósítására, az adósságállomány csökkentésére és az egyenlőtlenségek megszüntetésére, és nem törődik a pénzügyi eszközöket érintő negatív következményekkel. Ez hosszú távon jót tehet a piacoknak, növelheti az erkölcsi kockázatot és lehetővé teszi a befektetőknek, hogy pontosabban árazzák be az eszközöket. Ettől függetlenül az ország pénzügypolitikai irányvonala 2022-ben visszafoghatja a globális növekedést, és a konszenzusos várakozások lefelé módosítását idézheti elő.

Az USA dollár alakulása

Az amerikai dollár körüli helyzet változóban van, mivel az ország jobban támaszkodik a kötvényeit felvásárló barátságos idegenekre. A devizának 2022-ben előnyére válhat a védekezőbb hozzáállás, ha a volatilitás emelkedik. Ha azonban Kína és Japán felgyorsítja kitettségének felszámolását és/vagy az adósságplafon-vita, az amerikai költségvetési hiány és a magas pénzkínálat miatti aggodalomtól vezérelve felfelé mozdul a hozamgörbén, akkor eljön a pillanat, amikor a Fednek magasabb hozamokat kell majd kínálnia, hogy a hazai befektetőket is magához édesgesse. Ugyanakkor 2022-ben csökkenni fog a fiskális támogatás, ami jövedelemfeszültséget és növekvő munkanélküliséget eredményezhet, különösen, ha az energiaárak magasak maradnak. A jegybankok hirtelen úgy érezhetik, hogy nincs más lehetőségük, mint hogy visszavegyenek a likviditásszűkítő retorikájukból. Ha nem fújnak visszavonulót, akkor rájuk záródhat a 22-es csapdája: a piacok elkezdhetik azt hinni, hogy az infláció még jóval tovább kitarthat, ami az év előrehaladtával a kockázatok további újraárazásához vezethet.

Az éghajlat hatása az eszközallokációra

2021-ben a korábbinál fontosabbá vált, hogy újragondoljuk az éghajlati tényezők eszközallokációra gyakorolt hatását, és 2022-ben ez fokozottan így lesz. A fosszilis tüzelőanyagok importőrei javítani kívánják az energiabiztonságot, míg a befektetők a gazdaság radikálisabb átrendeződésére készülve klímavédelmi megoldások és új technológiák után kutatnak. A nemzeti kormányok őszintén elismerik az éghajlatváltozást, a klímaváltozás kezelését célzó programok egyre szaporodnak, bár a globális együttműködés nem garantálható.

Mindez azonban nem csökkenti a fogyasztási szokások megváltoztatásához kapcsolódó kihívásokat, és a nettó nullához vezető úton rengeteg bukkanóra számítunk, amelyek egy részét még be kell árazni. „Tekintettel arra, hogy 2022-ben fennáll a nyilvánosan jegyzett értékpapírok közötti korreláció növekedésének lehetősége, véleményünk szerint a magánpiacok továbbra is alternatív növekedési profilokat kínálhatnak a hosszú távú befektetők számára, különösen a barna eszközök kizöldítése terén. Egyes ázsiai kötvények és részvények diverzifikátorként működhetnek, míg a fejlett részvénypiacok (értékorientált) részei és az ingatlanok fedezetet nyújthatnak a mérsékelt inflációval szemben”- tette hozzá Al Hilal István.