A svájci Alpok legmagasabb csúcsai között látható két gyermek portréja, és úgy tűnik, mintha a hideg, olvadó Rhône-gleccser elől keresnének menedéket egy geotextil takaró alatt.

Eközben Kenyában a Gazi-öbölben lebegő tutajra szerelt nagy vásznon mangrove fák és egy jégmadár köszön vissza, eggyé válva a víz élővilágával és a tavat körülvevő erdei lombokkal.

Kolumbiában egy kislány, Maria Paula 8 ezer négyzetméteres portréja fekszik a fűben. Kezével óvja a kávécserjéket, saját környezetének és jövőjének védelmét szimbolizálva.

A thai erdőbe bepillantva egy plexi táblán megjelenített büszke nőt láthatunk, aki eggyé válik a fákkal és a lombokkal.

A belgiumi Genk impozáns falfestménnyel ünnepli a korábbi ipari és szénbányászati területének újjászületését, amely a fenntartható fejlődésnek köszönhetően újra megtelik élettel.

Végül Marokkóban két hatalmas, egyenként 37 ezer négyzetméteres, 36 tonna kavicsból készült kéz öntözi szimbolikusan a sivatagot.

Hat művészeti installáció, amely erdőket, sivatagokat, gleccsereket és városokat mutat be a Lavazza 2019-es „Good to Earth” naptárában, amely az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjával (UNEP) együttműködve jött létre. Ami Vitale fotóművész fényképei sajátos módon mutatják be Hula (Svájc), Mantra (Kenya), Saype (Kolumbia), Gomez (Thaiföld), Millo (Belgium) és Gerada (Marokkó) természetben alkotott installációkat, amelyek középpontjában az erdők újratelepítése, a biológiai sokféleség védelme és az ipari területek zöld területekké történő átalakítása áll.

„A Good to Earth projektben a természet úgy válik művészetté, hogy közben ösztönzi a környezetet tiszteletben tartó viselkedést. Mindez egy olyan kortárs képzőművészeti forma révén valósul meg, amely teljesen elmerül a természetben Ami Vitale képeinek és a nemzetközileg ismert városi művészek munkáinak egyedi keverékeként” – mondta Francesca Lavazza, a Lavazza naptár kurátora és a társaság igazgatóságának tagja. „Manapság nagy szükségünk van az olyan pozitív művészeti megnyilvánulásokra, amelyek figyelemfelkeltők, inspirálják az embereket, és mindemellett igyekeznek a lelkiismeretükre is hatni. Éppen ezért a Good to Earth pozitív üzeneteként, a betegeskedő Föld egyirányú narratívája helyett inkább az erényes magatartásról, a környezet átformálásáról mesél. Az üzenet remélhetőleg eljut az emberekhez és hatással lesz különösen a fiatalokra, hogy még jobban figyeljenek oda bolygónk védelmére.”

A fotós

Tíz évvel a legendás Annie Leibovitz munkája után, újra egy remek női fotós, Ami Vitale – a National Geographic magazin amerikai fotósa, a World Press Photo hatszoros díjazottja – készítette a Lavazza-naptár képeit.

„Miután több mint száz országban számos történetet meséltem el az emberekről, a háborúkról, a szegénységről és az egészségről, rájöttem, hogy ezek a történetek mind nagyban függenek a természettől is. A természet egy részének elvesztése mindannyiunkra hatással van. Minél többet dokumentálom az embereket és a problémáikat, egyre inkább a természetet mutatom be, és minél inkább a természetet dokumentálom, rá kell jönnöm, hogy az emberek életét fényképezem. Ez mind egy és ugyanaz. Egy faj kihalása dominóhatást indít el, amely más állatfajokra és az emberiségre is hatással lehet” – mondta Ami Vitale. „Ezért találtam izgalmasnak a Good to Earth projektben azt, ahogy a művészet a természet szerves részévé válik, és elmeséli számunkra a környezet jövőjét, amely mindannyiunk jövője. A sorsunk alakulása szorosan kapcsolódik a természet világának sorsához.”

A Good to Earth projekt

A hat természeti installációt olyan technikákkal alkották meg a művészek, amelyek semmilyen hatással nincsenek a tájra és az ökoszisztémára. Az alkotásokat négy kontinens hat projektje ihlette, amelyeket a Lavazza az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjával együttműködve választott ki. A Svájcban található fehér geotextil takaróktól, amelyek a gleccserek olvadása ellen küzdenek, a Kenyában évente ültetett mangrove fákig, amelyek segítenek a széd-dioxid elnyelésében és védenek az árvizektől, szökőártól. A kávécserjéktől, amelyek újra termővé tették a földeket, és felvirágoztatták a fenntartható farmokat Kolumbiában, a vadvilág regenerációját szolgáló thaiföldi erdők újratelepítéséig. A belgiumi Genkben található méhhoteleken át a marokkói zöldövezetig, amelyek innovatív rendszereit tiszta energiával táplálják, hogy védelmet nyújtsanak a homokviharok ellen.

A jó hír gyorsan terjed

A Lavazza 2019-es naptára – amely megtekinthető a Lavazza.com oldalon – arra ösztönzi a fotózás szerelmeseit, hogy vegyenek ők is részt a Good to Earth küldetésének terjesztésében. A cél, hogy létrejöjjön egy olyan virtuális fotóarchívum, amely bemutatja a természet tiszteletét. A felhasználóknak csupán posztolniuk kell egy fotót az Instagrammon a #goodtoearth hastaget használva – 2019. január 31-ig.

A Még egy nap élet című alkotás nyerte az idei Anilogue-on az egész estés animációk versenyét. A zsűri indoklása szerint „a dokumentarista jellegű, hiteles ábrázolásmód és a drámai kifejező erejű, fikciós elemek magas szintű ötvözéséért, valamint a kiemelkedő vizuális és filmnyelvi megoldások alkalmazásáért”. A film az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháború borzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében.

Idén öt egész estés animáció volt versenyben: a nyertes alkotás mellett Santiago Caicedo Tropical Virus című kolumbiai–ecuadori filmje, Denis Do Funan című külön díjjal jutalmazott munkája, mely 1975-ben, a vörös khmer forradalom idején játszódik, Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című családi animációja és az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus, mely az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan Egyetem animációs tanszékének vezetője, Drasko Ivezic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntöttek a fődíj odaítélésről.

Idén 30 rövidfilm versenyzett. A rövidfilmek versenyében az Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Veljko Popovic horvát rendező alkotta zsűri döntötte el, hogy a dán Martina Scarpelli Egg című filmje kapta a Best of Anilogue-Cartoon Network Díját, mely 2000 euróval jár. A zsűri kiemelte, hogy ez a film megtalálta azt a módot, hogy egy személyes témát olyan vizuális élményként ábrázoljon, amely az érzelmeket egy teljesen eredeti és jelentésteli történetmesélésbe ágyazza. Hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát a rendezőnő, amivel egészen új élményt nyújt, és teszi mindezt egy olyan témával, amihez az ember korábban nem is gondolta volna, hogy tud kapcsolódni.

Ambrus Ferenc Hegyi Olivér Take Me Please című alkotását részesítette külön elismerésben, Pedro Rivero David Doutel és Vasco Sá Agouro című rövidfilmjét méltatta, Veljko Popovic különdiját pedig Igor Grubic How Steel was Tempered című alkotása érdemelte ki, míg a közönségdíjat Lucréce Andreae Grandpa Walrus című munkája kapta.

Az ötnapos fesztiválon 14 egész estés filmet és 300 új rövid animációt láthatott a közönség. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia álltak. A fesztivál vendége volt az animációs világ egyik legnagyobb mestere, a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot és a Candide című magyar alkotás francia zeneszerzője, Benjamin Efrati is.