Az ipari és energetikai infrastruktúrák elleni kibertámadások száma tovább emelkedik világszerte. Az IBM X-Force 2025 Threat Intelligence Index jelentése szerint a gyártóipar immár negyedik éve a világ leginkább célzott iparága a kibertámadások szempontjából, miközben a kritikus infrastruktúrákat érintő zsarolóvírus-támadások volumene 2025-ben is tovább nőtt.

Mindez ráirányította a figyelmet az OT-rendszerekre (Operational Technology), vagyis az ipari működést irányító technológiákra. Miközben a kiberbiztonságot sokáig elsősorban az IT-feladatok közé sorolták, ma már az ipari vezérlőrendszerek is elsődleges célponttá váltak. A támadók számára különösen vonzóak az elavult vagy már nem támogatott rendszerek, amelyek sok esetben a termelés legkritikusabb pontjain működnek.

Az elavult rendszerek jelentik a legnagyobb kockázatot

A modern ipari működés elképzelhetetlen vezérlőrendszerek nélkül. Ezek szabályozzák az erőművek, vegyipari üzemek, olaj- és gázipari létesítmények vagy akár villamosenergia-hálózatok működését. Éppen ezért egy sikeres kibertámadás nemcsak termeléskiesést okozhat, hanem ellátási zavarokat, komoly gazdasági károkat és társadalmi problémákat is előidézhet.

A veszélyt tovább növeli, hogy sok vállalat még mindig régi, nem támogatott operációs rendszereken futtatja ipari irányítórendszereit. Jó példa erre a Windows 10 támogatásának megszűnése, amely számos régebbi DCS-rendszert tesz sérülékennyé. Ezzel szemben a korszerű vezérlőrendszerek már hosszú távú támogatással rendelkező vállalati operációs rendszereket használnak, amelyek rendszeres biztonsági frissítéseket kapnak.

A probléma nem csupán technológiai kérdés. Míg az IT-területen általában magas szintű kiberbiztonsági kompetencia áll rendelkezésre, az OT-környezetekben gyakran a vezérléstechnikai szakemberek felelőssége marad a rendszerek védelme. Az ő szakterületük azonban elsősorban nem a kibervédelem, így a régi rendszerek sokszor hosszú ideig változatlanul működnek tovább.

Az „air gap” már nem jelent valódi védelmet

Sok ipari szereplő továbbra is úgy gondolja, hogy rendszerei biztonságban vannak, mert fizikailag elszigetelt, külső hálózatoktól leválasztott hálózaton működnek. Az úgynevezett „air-gapped” környezetek korábban valóban erős védelmet jelentettek, ma azonban ez önmagában már nem elegendő. A támadók számos alternatív belépési pontot használnak: terepi eszközöket, nyomtatókat, karbantartási kapcsolódási pontokat vagy akár helyszíni hozzáféréseket. Az elmúlt években ráadásul a támadások jellege is megváltozott: a kizárólag távoli behatolások mellett egyre gyakoribbá váltak a helyszíni, nehezebben észlelhető támadási módszerek.

Egy sikeres fertőzés következménye sokszor nem áll meg egyetlen rendszer leállásánál. Egyes rosszindulatú kódok az egész hálózati infrastruktúrát érinthetik, ami teljes IT- és OT-környezetek újjáépítését teheti szükségessé.

A leállások ára messze túlmutat az IT-költségeken

Az ipari kibertámadások legnagyobb költsége gyakran nem maga a váltságdíj vagy az incidenskezelés, hanem a leállás következménye. Az ausztrál Ausgrid energiahálózati szolgáltató számításai szerint infrastruktúrájának teljes leállása akár napi 2,9 milliárd ausztrál dolláros gazdasági kárt is okozhatna. A vállalat több mint négymillió embert, 105 kórházat, három nagy kikötőt és az ország pénzügyi szolgáltatási szektorának jelentős részét látja el energiával.

Az offshore és vegyipari létesítmények esetében a helyzet még összetettebb. Az ilyen környezetekben a nem tervezett leállások költsége akár háromszorosa is lehet az átlagos ipari benchmarkoknak. A szélsőséges körülmények, a speciális anyagok és a bonyolult logisztika jelentősen megdrágítják a helyreállítást. Emellett az álló rendszerekben lévő agresszív vagy korrozív anyagok gyorsan károsíthatják a csővezetékeket és a berendezéseket is.

A Colonial Pipeline 2021-es incidense korán megmutatta, hogy egyetlen sikeres kibertámadás is képes kritikus infrastruktúrák működését és teljes ellátási láncokat megbénítani.

Az IBM 2025-ös Cost of a Data Breach jelentése szerint azok a szervezetek, amelyek széles körben alkalmaznak AI-alapú biztonsági automatizációt, átlagosan közel 2 millió dollárral alacsonyabb veszteséget szenvednek el egy incidens során, miközben a támadások azonosítási és elhárítási ideje is jelentősen csökken.

A modernizáció nem egyszeri projekt

A szakértők szerint az egyik legnagyobb hiba, amikor a vállalatok a modernizációra egyszeri beruházásként tekintenek. Az OT-környezetek védelme ma már folyamatos feladat: rendszeres frissítéseket, javítócsomagokat és naprakész szoftververziókat igényel. A teljes „rip-and-replace”, vagyis a teljes rendszer egyidejű lecserélése ráadásul sok esetben nem is reális vagy célszerű megoldás. Egy ilyen projekt jelentős leállási kockázatot és magas költségeket hordozhat, miközben az átállás idején újabb sérülékenységek jelenhetnek meg.

Ehelyett egyre több vállalat választja a fokozatos, rétegről rétegre történő modernizációt. Ez lehetővé teszi, hogy a meglévő infrastruktúrára építve, folyamatos működés mellett erősítsék a rendszerek védelmét és ellenálló képességét. Az ABB szakértői szerint ez a megközelítés különösen fontos az OT-környezetekben, ahol ritkán léteznek „dobozos”, minden helyzetre alkalmazható megoldások. Az egyes iparágak, létesítmények és fenyegetettségi szintek jelentősen eltérnek egymástól.

Hosszú távú partnerségre és folyamatos fejlesztésre van szükség

A modernizáció sikerének egyik kulcsa a tapasztalt technológiai partner és a hosszú távú együttműködés. Erre jó példa az ENGIE dél-ausztráliai Pelican Point erőműve, ahol az ABB már 2000-ben részt vett a vezérlőrendszer kialakításában.

A több évtizedes együttműködésre építve a vállalat később fokozatos modernizációs program keretében frissítette a DCS-rendszert a legújabb verziókra, valamint bevezette a Cyber Security Workplace megoldást is. A cél nemcsak a kibervédelmi szint növelése volt, hanem a működésbiztonság és a kritikus infrastruktúra hosszú távú védelme is.

Az ilyen projektek hátterében általában ugyanaz a felismerés áll: a kibertámadások költsége ma már nagyságrendekkel magasabb lehet, mint a megelőző modernizációé.

A kérdés már nem az, hogy lesz-e támadás

A szakértők hangsúlyozzák: százszázalékos védelem nem létezik. A korszerűsítés önmagában sem garantálja, hogy minden támadás meghiúsul. Ugyanakkor jelentősen csökkenti a sérülékenységet, növeli az üzembiztonságot és javítja a rendszerek ellenálló képességét.

A vállalatok számára ezért a legnagyobb kockázat ma már sokszor nem maga a technológia, hanem a halogatás. Azok a szervezetek, amelyek csak egy sikeres támadás után kezdenek el foglalkozni az OT-rendszerek korszerűsítésével, gyakran már jóval magasabb árat fizetnek érte – pénzügyi, működési és reputációs értelemben egyaránt.

A modernizáció így ma már nem pusztán technológiai fejlesztés, hanem az üzletmenet-folytonosság és a kritikus infrastruktúrák védelmének egyik alapfeltétele.

A magyar iparban is egyre sürgetőbb a modernizáció

A magyar ipari szereplők számára a kérdés különösen aktuális, hiszen az energetikai, vegyipari, gyógyszeripari és olajipari létesítményekben ma is nagy számban működnek 15-25 éve telepített irányítórendszerek. Ezeket a rendszereket eredetileg stabil és hosszú távú működésre tervezték, azonban a mai, erősen összekapcsolt digitális környezetben már egészen más kibervédelmi kihívásoknak kell megfelelniük. Közben a hazai vállalatokra egyre nagyobb nyomás nehezedik az energiahatékonyság javítása, az üzembiztonság növelése és a termeléskiesések minimalizálása terén is.

Az ABB tapasztalatai szerint Magyarországon ezért egyre inkább előtérbe kerülnek azok a fokozatos, úgynevezett brownfield modernizációs projektek, amelyek lehetővé teszik a vezérlőrendszerek korszerűsítését akár teljes üzemleállás nélkül. Ez különösen fontos olyan folyamatos működésű iparágakban, ahol néhány órás kiesés is jelentős termelési és ellátási kockázatot okozhat.

Illusztráció forrása: Momentumcomms

Ezek közé a kritikus ágazatok közé tartozik az energetika, a közlekedés, az egészségügy, az ivóvíz, a szennyvíz és a hírközlési szolgáltatás, a kihelyezett ICT szolgáltatások, az űrkutatás, valamint a digitális infrastruktúra is. Ugyancsak kiemelt tevékenységnek számít a postai és futárszolgálat, az élelmiszerelőállítás, feldolgozás és forgalmazás, a kutatás, a hulladékgazdálkodás, a vegyszerelőállítás és forgalmazás, valamint a digitális szolgáltatás.

Már az év elején elkezdték nyilvántartásba venni azokat a magyarországi vállalatokat, amelyekre kiterjed a NIS2. A szóban forgó vállalkozásoknak idén június 30-ig be kell jelentkezniük a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságánál, ahol október 18-án el is indul az ellenőrzési folyamat. A szabályozás feltételeinek 2024. december 31-ig kötelező megfelelniük a cégeknek, valamint ki kell jelölniük egy auditort, aki 2025 végéig lefolytatja az első, NIS2 szabályozásnak megfelelő kiberbiztonsági átvilágítást.

„A kibervédelmi irányelv élesedésével komoly feladat és felelősség hárul az érintett társaságokra, mivel átfogó szervezeti átvilágításra kell felkészülniük. Jelenleg közel 2600 vállalatra vonatkozhatnak a NIS2 szabályai idehaza, amik közvetve több százezer munkavállalót is érinthetnek” – hangsúlyozta Zala Mihály, az EY kibervédelmi szolgáltatásokkal foglalkozó vezetője.

A NIS2 követelmények teljesítéséhez többek között szükség van a kiberbiztonsági hiányosságokat feltáró GAP analízisre, információbiztonsági irányítási rendszer kiépítésére, beszállítói auditokra, adathalász-, illetve kibertámadás-szimulációra is, ami komplex megközelítést igényel. Az értintett cégeknek ki kell alakítaniuk az információbiztonsági irányítási rendszerhez kapcsolódó adminisztratív, logikai és fizikai védelmi intézkedéseket is, valamint egyértelműen meg kell határozniuk a biztonsági vezetők, valamint a felhasználók felelősségét. Az uniós szabályozás ugyancsak elvárja, hogy társaságok garantálják az üzletmenet folytonosságát, ellenőrizzék a beszállítókat, képzésekkel és szimulációs gyakorlatokkal javítsák a munkatársak tudatosságát, feltárják és kezeljék az IT biztonsági kockázatokat, bejelentsék az esetleges incidenseket és karbantartsák az informatikai rendszereket.

Photo by Philipp Katzenberger on Unsplash

Az elmúlt hónapokban számos világcég – köztük a Google és a Facebook – jelentette be, hogy hosszabb távon is a távmunka mellett teszi le a voksát a világjárványra reagálva. Úgy néz ki, a hazai cégek is ebbe az irányba mozdulnak: a Profession.hu friss kutatása szerint a magyar munkavállalók harmada heti 5 napot dolgozott otthonról a veszélyhelyzet idején, további 16 százalékuknál 3-4 napos távoli munkavégzést rendeltek el, a nagyobb vállalatoknál pedig még inkább hódított ez a trend. Ebből következően az IT-biztonsági kérdések mellett a munkaszervezés, a vállalatirányítás és a produktivitás is fókuszba került a hazai cégeknél, mely ismét rámutatott arra, hogy a 2020-as években már nem létezhet átfogó üzleti stratégia a digitális fejlesztések és az ezek alapjául szolgáló technológiai háttér nélkül. Mit tehet egy hazai vállalat, ha még az út elején jár, és nem tudja, merre induljon el?

A szándék megvan, a szaktudás hiányzik

A Stylers szoftverfejlesztő cég és a hozzá kapcsolódó IT oktatási centrum, a Braining Hub tavasszal publikált kutatása meglepően optimistának mutatta a magyar cégvezetőket, miközben az is kiderült, hogy bár a döntéshozók elkötelezettek a digitális transzformáció iránt, erre vonatkozó stratégiával csupán a vállalatok harmada rendelkezik. A fejlesztéseket leginkább akadályozó tényezők között szerepelt a naprakész szaktudás és a határozott vízió hiánya, a Braining Hub új üzleti tréningjei pedig pontosan ezekre a kihívásokra kínálnak megoldást: ősztől kibervédelem, data science és agilis transzformáció képzésekhez kapcsolódhatnak azok a cégek, melyek nem szeretnének lemaradni az innovációra alapuló piaci versenyben.

„A karanténidőszakban készített kutatás tanulságai mellett a Stylers nemzetközi projektjei is világosan rámutattak arra, hogy az alapvető technológiai szaktudás ma már nem garantálja egy vállalat versenyképességét. Igazi előnyt akkor tudunk kovácsolni a digitalizáció nyújtotta lehetőségekből, ha teljesen új alapokra helyezzük üzleti szemléletünket és proaktívan reagálunk a kihívásokra. Azt látjuk, hogy sok cégnél halogatják az innovációt, mert fel sem tudják mérni, hogy a tömeges home office-ból következő biztonsági rések mekkora kockázattal járnak, vagy hogy egy jó adatvezérelt szoftver mennyivel tudja emelni a hatékonyságot, így akár az üzleti eredményeket is – holott ezek óriási versenyelőnyt jelentenek”– mondja Laczkó Gábor, a Braining Hub IT oktatási centrum ügyvezetője.

Új világ nyílik meg a képzést választó cégek számára

Az ősszel induló képzéseket 2021-ben újabb területekkel tervezi bővíteni a Braining Hub, elsősorban a mesterséges intelligencia mindennapi üzletmenetbe történő beépítése kapcsán, melyhez a cégcsoport Szilícium-völgyben szerzett tapasztalatait és kompetenciáit is fel szeretnék majd használni. Ugyanilyen nagy lehetőség rejlik a blockchain technológiában, melyet egyelőre sokan a kriptovilággal társítanak, holott nagy jövő várhat ezekre a megoldásokra az energiaszektorban vagy éppen a fintech területén is. Az induló képzések mind az oktatás kereteit, mind a tematikát tekintve teljesen rugalmasak és vállalatra szabottak.

„Képzéseink célja az, hogy a vállalatok értékes, a saját gyakorlatukban alkalmazható, naprakész háttértudást kapjanak. Segítünk nekik megfogalmazni a főbb kérdéseket, feltérképezni a hiányzó kompetenciákat, illetve kitűzni az elérhető célokat. Olyan szemléletmódot és eszközöket adunk a kezükbe, melyekre korábban nem volt rálátásuk, mindezt igyekszünk a legújabb nemzetközi best pratice-ekkel megmutatni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem csupán az egyes cégek, de a magyar versenyképesség szempontjából is kulcsfontosságú az általános digitális fejlettség, ezen a területen pedig van hova kapaszkodnia Magyarországnak: az EU tagállamainak digitális teljesítményét rangsoroló lista 23. helyen állunk jelenleg” – teszi hozzá Laczkó Gábor.