Messze még a karbonsemlegesség

„A karbonkibocsátás csökkentése továbbra is gyenge pont a vállalatok fenntarthatósági törekvéseiben. A kibocsátás mérésének hiánya és a tervezett intézkedések elmaradása akadályozza a vállalatokat abban, hogy valós eredményeket érjenek el a karbonsemlegességi célokat illetően. Bár a cégek saját teljesítményüket optimistán ítélik meg, a mérhető adatok hiányában ezek a vélemények kevésbé megalapozottak. Az EU-s célok elérése érdekében elengedhetetlen lenne a karbonkibocsátás folyamatos mérése, valamint konkrét csökkentési tervek kidolgozása és végrehajtása a vállalati szférában” – bocsátotta előre a K&H fenntarthatósági index két alindexének részletesebb bemutatását Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője.

Nem érzik érintettnek magukat a vállalatok

A félévente végzett kutatás szerint tovább csökkent azon cégek aránya, amelyek érintettnek érzik magukat a karbonsemlegességi célok teljesítésében, gyakorlatilag a K&H fenntarthatósági index első mérésének szintjére esett vissza a vizsgált vállalatok karbonsemlegességi attitűdje. Csak 39 százalékuk érzi magát inkább érintettnek, míg ez az arány egy éve 55 százalék volt. Egyharmaduk inkább nem érzi érintettnek magát, míg 28 százalék teljesen kizárja ezt a kérdést a stratégiájából – ez megegyezik a 2022. első félévében mért aránnyal, ami a legmagasabb az elmúlt hat félév során.

Ezzel párhuzamosan az a mutató is stagnál, amely a vállalatok EU-s karbonkibocsátási célokkal kapcsolatos ismeretét méri: háromból csak két cég ismeri pontosan ezeket a célkitűzéseket, így elmondható, hogy nem ebben a félévben következett be áttörés a vállalkozások hozzáállásában a karbonsemlegességet illetően. A kutatás attitűd alindexe nem tud kitörni a 66-70 százalékos sávból.

Inkább nehézség, mint lehetőség a fenntarthatóság

Bár a cégek elsöprő többsége véli úgy, hogy a fenntarthatósági működést nem lehet csak költség szempontból vizsgálni, hanem érték alapon kell megítélni, ám azokkal az állításokkal az első félévihez képest kevesebb cégvezető értett egyet, hogy a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülése hosszútávon pozitívan befolyásolja a vállalat pénzügyi eredményességét, hogy a fenntarthatóság előtérbe kerülése javítja egy vállalat megítélést a fogyasztók/vevők körében. De legnagyobb zuhanás annál a kérdésnél következett be, hogy mennyire értettek egyet a vállalatok azzal, hogy a különböző pályázati források elosztásánál előnyt élvezzenek a fenntartható módon tevékenykedő vállalatok. Itt az elmúlt féléves 80-ról az index mérési mélypontjára, 69 százalékra esett a mutató.

Örvendetes viszont, hogy szignifikánsan emelkedett azon cégvezetők aránya (52-ről 58 százalékra), akik szerint már rövid távon is költséghatékonyabb a fenntartható energiaforrások használata.

Végeredményben a múlt féléves mélypontról visszakorrigált az attitűd alindex: ugyan még mindig inkább nehézségnek látják (54 százalékuk) a gazdasági tevékenységük átalakítását annak érdekében, hogy elérjék az EU-s fenntarthatósági célokat, de ez jelentős elmozdulás a fél évvel ezelőtti 65 százalékról. Ugyanakkor jól látható, hogy a korábbi optimizmus még nem tért vissza, amikor a cégek többsége inkább lehetőségként tekintett a fenntarthatósági célok elérésére.

Mérési és tervezési hiányosságok

A vállalatok 86 százaléka sem nem méri, sem nem tervezi mérni a saját kibocsátását. Ez az arány az elmúlt félévben nem változott, és kevesebb, mint a cégek tizede méri jelenleg a karbonkibocsátásukat – arányuk kis mértékben nőtt 2024 első félévéhez képest, ám az egy évvel korábbi 13 százalékos csúcsról ez még mindig visszaesés. Mindez rávilágít a vállalati környezet karbonsemlegességi célokkal szembeni motiválatlanságára.

Mindössze nyolcaduk (12 százalék) tervezi a karbonkibocsátás csökkentését jelenleg, míg további 4 százalék a következő egy évben kezdene foglalkozni ezzel. Ez a hozzáállás azzal magyarázható, hogy sok cég nem érzi magát közvetlenül érintettnek a karbonsemlegességi törekvések szempontjából.

Pozitív önértékelés – de hol a valóság?

Ismét szignifikánsan kevesebb – tízből négy cég – gondolja úgy, hogy érintettek a karbonsemlegességi törekvések szempontjából, ezzel ugyanarra szintre esett vissza a mutató, ahol a fenntarthatósági index mérése elkezdődött. Ezen túl, ha minimálisan is, de tovább csökkent azon vállalatok aránya, amelyek jelentősnek vélik az ágazatuk karbonkibocsátását. Bár a mérés és tervezés alacsony szinten áll, a vállalatok pozitívabban ítélik meg saját teljesítményüket a versenytársaikhoz képest: minden második cég úgy gondolja, hogy a saját karbonkibocsátása alacsonyabb, mint a versenytársaké. Ez az optimizmus azonban kevéssé megalapozott a mérési adatok hiányában.

A K&H ötödik féléve teszi közzé fenntarthatósági indexét és az azt megalapozó átfogó kutatást, amely a magyar cégek fenntarthatósággal kapcsolatos törekvéseinek pontos tükrét adja. Az index jelenleg 38 ponton áll, ami ugyan egypontos visszaesést jelent az előző időszakhoz képest, de azonos a 2022 első félévében mért értékkel. „Ezek a mutatók félévről félévre enyhén ingadoznak, talán nem túlzás azt feltételezni, hogy nagy mértékben függenek a cégek aktuális pénzügyi helyzetétől és üzleti kilátásaitól” – emeli ki Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője.

Beszédes a cégek stratégiája – főleg, ha nincs

A felmérésből kiderül, hogy nem változott azoknak a cégeknek az aránya, amelyek készítenek fenntarthatósági stratégiát: a vállalatoknak változatlanul csupán kis része (14 százaléka) foglalja írásba ezen a téren a terveit. Jellemző, hogy a vállalatoknál a fenntarthatósági törekvések menedzselésének feladata a korábbinál alacsonyabb szintre került.

Nincs érdemi változás a rendszeres fenntarthatósági jelentést készítő (12 százalék) vagy azt tervező (9 százalék) vállalatok arányában. Fél év alatt nem változott azoknak a vállalatoknak az aránya (89 százalék) sem, amelyek valamilyen szinten figyelembe vesznek fenntarthatósági szempontokat beruházási döntéseik során, viszont az előző félévi 38 százalékhoz képest már csak 29 százalék számára fontos vagy kiemelt kérdés ez. Hasonlóképpen fordult a trend a beszállítók kiválasztásánál: 37 százalék helyett most mindössze 31 százalék gondolja fontosnak a fenntarthatósági szempontokat beszállítói megválogatásánál.

Alkalmazkodás az EU-s szabályrendszerhez

Folyamatosan nő azoknak a cégvezetőknek az aránya (jelenleg 76 százalék), akik az EU-s karbonsemlegességi törekvéseiről tudnak és annak pontos célját is ismerik. Megugrott 6 százalékról 12-re az EU Taxonómia rendeletéről értesült vállalatvezetők aránya is, összességében pedig valamivel többen (2 százalék helyett immár 4) gondolják, hogy a cégüket érinti a szabályozás.

„Magyarországon az elmúlt félévben két új jogszabály is megjelent: az egyik az Európai Unió CSRD irányelvének nemzeti szabályozása, amely a fenntarthatósági jelentések formáját és tartalmát határozza meg, valamint a beszállítói láncok fenntarthatósági szempontú átvilágításáról szóló törvény. Ez előbb a nagyobb cégeket érinti, és csak utána a kisebbeket” – hangsúlyozza Suba Levente, aki hozzáteszi: a nagyobb cégek saját kötelezettségeik okán egyre inkább meg fogják követelni beszállítóiktól a fenntarthatósági jelentést, így felülről lefelé haladva az egész gazdaságot áthatja majd az új szabályrendszer”.

A kutatók első alkalommal vizsgálták a CSRD irányelv ismertségét, melyről egyelőre a vállalatvezetőknek mindössze 9 százaléka hallott. Többségük (59 százalék) viszont úgy véli, hogy érintett a vállalata a CSRD által. Az aránylag kis számú érintett (összesen 19 válaszadó) többsége úgy véli, hogy 2025-től kell CSRD jelentést készítenie, és érdekes, hogy inkább úgy érzik, vállalatuk felkészült erre.

A K&H fenntarthatósági index felméréséből az is kiderül, hogy egyre több cégvezető lát nehézségeket az EU által kijelölt karboncsökkentési irányzatban, különösen a dráguló vagy megnehezülő alapanyag-beszerzés terén. Csökken ugyanakkor az előnyöket érzékelők aránya, mely alól csak a hosszabb távú profitabilitás ígérete a kivétel.

Adatok híján nem lesz könnyű jelenteni

Környezetközpontú irányítási rendszerrel a cégek negyede (25 százaléka) rendelkezik, ami alacsonyabb a fél évvel ezelőtti értéknél. A cégek kétharmadánál ilyen irányítási rendszer kialakítása a jövőben sem cél.

A karbonkibocsátást jelenleg a vállalatok 7 százaléka méri, ami 2022 óta átlagos szintnek mondható, most éppen alacsonyabb, mint az előző félévben. További 7 százalék tervezi bevezetni, a többiek számára ez jelenleg nincs napirenden. A jelenleg mérők viszont nagyobb arányban (71 százalék) rendelkeznek célértékkel a kibocsátás csökkentésére, és 40 százalékban független szakértőkkel auditáltatják is a méréseket.

A karbonkibocsátást nem mérő cégek viszont a méréstől függetlenül lényegesen nagyobb arányban tervezik a kibocsátás csökkentését. Független fenntarthatósági tanúsítvánnyal rendelkező termékei vagy szolgáltatásai a vállalatok mindössze 9 százalékának van.

A K&H – a Euromoney által „Az év fenntarthatósági bankja Magyarország 2023” díjazottja – immár negyedik féléve közli a K&H fenntarthatósági indexet, amely ezúttal 39 pontot ért el. Ez az érték ugyan 1 pontos emelkedés az előző félévhez képest, de még mindig nem éri el az egy évvel ezelőtti 40 pontos szintet. Ha egy kicsit mélyebbre nézünk az adatokban, világos tendencia bontakozik ki: három területen egyaránt 3-3 ponttal növekedett az index. A cégek egyre inkább érzik érintettnek magukat a fenntarthatósági törekvésekben (69 pont), aktívan tesznek is érte (40 pont). A stratégiaalkotás ennél alacsonyabb szinten, 30-34 pontos sávban mozog (most éppen 34 pontot mértek), ennél még alacsonyabb szinten (12-16 pont között) mozog az indikátorok mérésének és auditálásának alindexe (most éppen 16 pont).

A különböző alindex eredőjeként a K&H fenntarthatósági index növekedhetett volna, de alaposan lehúzta a társadalmi felelősségvállalás (CSR) alindexe, ahol 6 pontos csökkenést rögzítettek a kutatók. A cégek – különösen a nagyok – jelentősen visszafogták társadalmi felelősségi aktivitásukat.

Az ördög ezúttal is a részletekben

A főindex és az alindexek átlagai és mozgása mögött meghúzódó kutatási adatok nagyon sok érdekes részletet rejtenek. Például egyre több cég látja az összefüggést a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülése és a pénzügyi eredményei között. A megkérdezett vállalatok 97 százaléka teljes mértékben vagy legalább részben egyetértett azzal, hogy „napjaink gazdasági nehézségei miatt még inkább szükséges lesz a fenntartható, megújuló, alternatív energiaforrások használata”. Mivel a kedvezőtlen gazdasági környezetben a cégek nehezen találnak saját forrást a szükséges beruházások elvégzésére, érthető, hogy kiugróan nőtt (70 százalékról 82 százalékra) azoknak a cégeknek az aránya, amelyek egyetértettek a felvetéssel, hogy „a különböző pályázati források elosztásánál élvezzenek előnyt a fenntartható módon működő vállalatok”.

Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője fontosnak tartja, hogy a vállalatok környezeti fenntarthatóság iránti attitűdje sokat javult, de megjegyezte, hogy a szándék és a tettek között egyelőre nagy a szakadék. „Zöld energiát például jelenleg a vállalatoknak csupán fél százaléka vásárol, pedig ez az egyik legkézenfekvőbb tevőleges hozzájárulás a karbonlábnyom csökkentéséhez”.

A probléma már tudatosult – a tettekre hiányzik a pénz

Nem csupán a megújuló energiaforrások felhasználása csökkent a megkérdezett vállalatok körében, de lényegében minden olyan tevékenység mérséklődött, amely valamilyen formában a környezetünk megóvását célozza. Kevesebb figyelem fordítódott az energiatakarékosságra, az ingatlanok hőszigetelésére, a veszélyes hulladékok kezelésére, környezettudatos termékek fejlesztésére, általában a környezetbarát tevékenységre. Egyedül a cégek papírfelhasználása terén mutatható ki folyamatos csökkenés, ami érzékelhetően enyhíti a környezetterhelést. „Mindez bizonyára a recesszió következménye, mindenesetre jelzi, hogy még bőven akad teendő a környezettudatos vállalati működés terén” – kommentálta a kutatási eredményeket Suba Levente. Szerinte bíztató jel, hogy a problémakörhöz való hozzáállás egyre javul: bár írott fenntarthatósági stratégiát egyelőre továbbra is csak 14 százalékuk készít, az első féléves átmeneti visszaesést követően egyre több vállalat építi be beruházási döntéseibe a fenntarthatóság szempontjait, vagy támaszt fenntarthatósági követelményeket beszállítóival szemben.

Erre utal, hogy a K&H fenntarthatósági indexe a 2,1 és 4 milliárd forint árbevételű, közepes cégeknél trendszerűen és dinamikusan növekszik, kezdenek felzárkózni a nagyvállalatokhoz. „Minden bizonnyal egyre több nagyvállalat várja el beszállítóitól, hogy minél kisebb karbonlábnyomú terméket vagy szolgáltatást szállítson, hiszen ezek környezetterhelési mutatói is beépülnek a fenntarthatósági jelentésekbe” – kommentálta Suba Levente.

A négy féléves adatokból látható, hogy a hazai közepes és nagyvállalatok mintegy 42 százaléka rendelkezik már vagy tervez bevezetni a közeljövőben környezetközpontú irányítási rendszert (2022 elején ez az arány még csak 24 százalék volt). Ugyanakkor a vállalatoknak csupán 16 százaléka méri vagy tervezi mérni saját karbonkibocsátását. A vállalatoknak mindössze tizede készít kimutatást arról, hogy árbevételének, illetve költségeinek mekkora hányada származik fenntarthatónak tekinthető tevékenységből.

„Szakadék húzódik a cégek fenntarthatósági problémákhoz való hozzáállás és tényleges tetteik között” – mondta a K&H innovációs vezetője, aki szerint aggasztó, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezetben egyre több cég inkább nehézséget, semmint lehetőséget lát a fenntarthatósági célok elérésében. „A fenntartható működésre való átállás legnagyobb kihívása a pénzügyi források előteremtése, legyen szó akár saját forrásról, külső finanszírozásról vagy éppen pályázati pénzekről” – tette hozzá Suba Levente.

A 2022-es évet a fenntarthatóság szempontjából nyugodtan nevezhetjük „annus horribilis”- nek, azaz „borzasztó évnek”. Az aszály és az egyre gyakoribb természeti katasztrófák világossá tették, hogy a klímaváltozás drámaian új élethelyzeteket teremt. Az energia és az élelmiszerek jelentősen drágultak. „Öröm az ürömben, hogy az egymásra halmozódó válságjelenségek ráirányították a figyelmet a fenntarthatósági célokra” – vallja Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője. Az egyszerű emberek, a vállalatok vezetői és a politikusok egyaránt kezdik komolyan venni a klímaválságot.

Novemberben az ENSZ Egyiptomban tartott klímacsúcsára a világ számos vezető politikusa elment, ezzel is jelezve a téma fontosságát. Itt felemás eredmény született: az éghajlati káralap létrehozása a fejlődő országok sikere, ugyanakkor háttérbe került a fosszilis energiahordozók kivezetése. Így alig maradt remény arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg a másfél Celsius-fokot.

Világszerte ígéretes folyamatok

Az Amerikai Egyesült Államokban a Biden-adminisztráció még nyáron átfogó intézkedési csomagot jelentett be: a vállalati szférát kívánják ösztönözni a fenntarthatósági szempontok figyelembevételére.

Kína egymaga több megújuló energia-termelő kapacitást telepített 2021-ben, mint együttvéve a világ többi része. A kínai vezetés azt is bejelentette, hogy csúcstechnológiai megoldásokat fog keresni összetett környezeti kihívásainak megoldására.

Brazíliában Luis Ignácio Lula da Silva váltotta az elnöki poszton a klímaszkeptikus Jair Bolsonarót. Lula a választási kampányában ígéretet tett arra, hogy leállítja az amazóniai esőerdők irtását.

Az Európai Unióban 2022-ben már életbe lépett a fenntarthatósági célkitűzések betartatását célzó úgynevezett taxonómia-rendelete, amely szigorú szabályokat fogalmaz a cégek számára. Az Európai Parlament határozata pedig a multinacionális vállalatok jelentéstételi kötelezettsége nem korlátozódhat az EU határain belülre: a 150 millió euró feletti forgalmat bonyolító nem uniós cégekre is vonatkozniuk kell.

Versenyben a világgal

Mindeközben a klímaváltozásra szakosodott kutatók is elkezdték mérni és rangsorolni az egyes országok éghajlatváltozással kapcsolatos teljesítményét: a Yale és a Columbia Egyetem közös projektje keretében kidolgozták a környezetvédelmi teljesítmény indexet (Environtmental Performance Index, EPI), amely 40 mutató összevetésével rangsorolja a világ 180 országát. Az egyetemi kutatók arra az eredményre jutottak, hogy világszinten Dánia, az Egyesült Királyság és Finnország élenjárnak a fenntarthatósági szempontok érvényesítésében. A legkevésbé Vietnam, Myanmar és India törődik a környezet terhelésével. A rangsorban Magyarország a 33. helyen szerepel. „Ez a helyezés elég pontosan tükrözi Magyarország környezeti helyzetét: globális léptékben a fejlett világ országaihoz ‒ vagyis a felső 20 százalékba ‒ tartozunk, de azon belül nem állunk valami fényesen. Van még bőven mit tenni azért, hogy megközelítsük a jeleskedő országok szintjét” – teszi hozzá Suba Levente. Ezt a képet megerősíti a K&H fenntarthatósági indexe is, amelyet a Bank immár második alkalommal publikált december elején.

Elvi nyitottság – késlekedő tettek

A 2022 második féléves felmérésből az derül ki, hogy a magyar vállalati szféra nyitott és érzékeny a fenntarthatóság témájára, de a valódi cselekvés gyakorta elmarad. A 360 hazai közepes és nagyvállalat körében végzett felmérés átfogó képet ad a hazai cégek vezetésének attitűdjéről, aktivitásáról, írott fenntarthatósági stratégia meglétéről, a környezeti lábnyom méréséről, illetve a cég társadalmi felelősségvállalásáról.

Jó hír, hogy a kedvezőtlen gazdasági klíma ellenére növekszik azoknak a cégeknek a száma, amelyek fenntarthatósági stratégiát készítenek, vagy terveznek ilyet. A cégek egyre többet mérik saját környezetszennyezésüket, de még kevesen készítenek független szakértő által auditált fenntarthatósági jelentést és karbonsemlegességi céldátumot is kevesen tűznek ki. A hazai vállalatok egyelőre elsősorban költségeiken próbálnak spórolni, ezért kevesebb papírt, energiát és vizet igyekeznek felhasználni. Mindez közvetve kedvezően hat környezeti lábnyomukra is. A takarékos megközelítést támasztja alá az az információ is, hogy csak nagyon kevés vállalat áldoz arra, hogy úgynevezett „zöld” energiát vásároljon, amely igazoltan megújuló forrásból származik ugyan, de természetesen drágább is egyben.

A K&H fenntarthatósági index módszertana

A K&H 2022. óta évente kétszer, tavasszal és ősszel készíttet átfogó felmérést a magyarországi cégek körében a fenntarthatóságról. 360 olyan közepes és nagyvállalat fenntarthatóságért felelős képviselőjét kérdezték meg telefonon, amelyek éves árbevétele meghaladja a 300 millió forintot. A 48 kérdésből álló kérdéssorból összesen 5 kompozit alindexet hoztak létre, amelyek a cégvezetés attitűdjéről, aktivitásáról, írott fenntarthatósági stratégia meglétéről, a környezeti lábnyom méréséről, illetve a cég társadalmi felelősségvállalásáról adnak képet. Ezeknek az alindexeknek a súlyozott számtani átlagából képezik az összesített K&H fenntarthatósági indexet. A legutóbbi adatgyűjtésre 2022. október 17-e és november 9-e között került sor. Készült a K&H Egészséges Társadalomért Alapítvány megrendelésére.

A fenntarthatóság korántsem egydimenziós fogalom: nem korlátozódik csupán a természeti környezet megóvására. Annak a vállalatnak a működése hosszú távon fenntarthatatlan, amely képtelen a társadalmi összetartás erősítésére. Éppen ezért a K&H fenntarthatósági indexe – amelyet 2022 decemberében második alkalommal közölt a Bank – nem kizárólag a környezeti fenntarthatóság kérdéskörével foglalkozik, hanem vizsgálja a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is.

Jól megfigyelhető, hogy a hazai közepes és nagyvállalatok körében az alkalmazottakkal szembeni méltányos bánásmód, illetve etikus üzleti viselkedés a legfontosabb. A kutatás keretében megkérdezett 360 vállalat 70 százaléka számára ezek a témakörök kiemelt jelentőséggel bírnak. A vállalatok valamivel több mint fele nagy figyelmet szentel az őszinte marketingkommunikációnak (59 százalék) és a munka-magánélet között megfelelő egyensúlynak (55 százalék).

Jól megfigyelhető, hogy azok a cégek, amelyek már kidolgoztak fenntarthatósági stratégiát maguk számára, minden témakör tekintetében jelentősen nagyobb, akár 10-20 százalékponttal magasabb arányban veszik ki részüket a társadalmi felelősségvállalásból, mint azok a cégek, amelyek nem állítottak még össze ilyen dokumentumot. Igaz, fenntarthatósági stratégiát egyelőre mindössze a cégek 14 százaléka készít (ez 3 százalékpontos növekedés a fél évvel korábban mért arányokhoz képest). Stratégiát jellemzően a 4 milliárdnál nagyobb árbevételű cégek írnak, de fél év alatt 15 százalékra nőtt a 300 millió és 1 milliárd forint árbevételű cégek stratégiaalkotási kedve is.

Az, hogy a társadalmi igazságosság, az oktatás, az egészségügy és a sport területen különféle kezdeményezéseket karoljanak fel, összességében a cégek 38 százalékára jellemző, de a fenntarthatósági stratégiával rendelkezők ennél jóval magasabb arányban, 59 százalékban veszik ki részüket ezeknek a projekteknek a támogatásából. Hasonló arányok figyelhetők meg a vállalati sokszínűség, a társadalmilag felelős befektetések, fenntartható üzleti megoldások tekintetében is – ahol 20 százalékponttal előbbre járnak a fenntarthatósági stratégiával bíró cégek.

Számottevően alacsonyabb figyelmet (20 százalék) kap a nők részvétele a menedzsmentben – és itt már koránt sincs akkora különbség a stratégiában gondolkodó és azt nélkülöző cégek között.

„A zökkenőmentes gazdasági fejlődés feltétele, hogy a cégek jól tudjanak alkalmazkodni a folyamatosan változó feltételekhez” – mondja Suba Levente, hozzátéve, hogy „hosszú távon azok a cégek lesznek versenyképesek, amelyek felelősséget viselnek természeti környezetükért, és erősítik a társadalmi összetartást”. 

Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus rávilágított arra, hogy Magyarország mennyire függ a fosszilis energiáktól. A vállalatvezetők szerint mindenképpen szükség lesz több alternatív energiaforrásra. Ugyanakkor attól is tartanak, hogy a fegyveres konfliktus következményeként ilyen irányú törekvéseik késést szenvedhetnek – derül ki a K&H fenntarthatósági index felméréséből, amelyet június végén mutattak be. A felmérésre most először került sor és a pénzintézet félévente fogja megismételni az adatfelvételt, hogy követni lehessen a változásokat is.

„Minél inkább úgy gondolja a cégvezető, hogy egyre fontosabbak lesznek a megújuló energiaforrások, annál inkább tart attól, hogy az orosz-ukrán fegyveres konfliktus hatására a fenntarthatósági törekvéseik késést szenvedhetnek” – mondta Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője.

Az Európai Unió karbonkibocsátással kapcsolatos célkitűzéséről a cégek háromnegyede hallott, 55 százalékuk azt is tudta, hogy a teljes karbonsemlegesség a cél. Tízből nyolc vállalatvezető osztja azt a véleményt, hogy a fenntarthatósági kérdések előtérbe kerülése javítja megítélésüket a fogyasztók, illetve vevők körében.

Mégis, a cégeknek csak kétötöde érzi úgy, hogy érintett a karbonsemlegességi törekvések szempontjából. Szinte alig van olyan cég, amely saját bevallása szerint a versenytársaihoz képest több üvegházhatású gázt bocsát ki. Így aztán céldátumot sem jelöltek ki, amikorra el kellene érniük a karbonsemlegességet. Megfigyelhető azonban, hogy minél nagyobb egy vállalat árbevétele – illetve minél jelentősebb annak az ágazatnak a karbonkibocsátása, amelyben a cég tevékenykedik –, annál valószínűbb, hogy már jelenleg is számszerűsítik az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Jelenleg alig van olyan vállalat, amely zöld energiát vásárolna (2 százalék említette). Az azonban elmondható, hogy minél inkább karbonkibocsátónak számít az az ágazat, ahol a cég tevékenykedik, annál valószínűbb, hogy vásárol a vállalat zöld energiát a szolgáltatójától. A jelentős kibocsátók között ráadásul számos olyan cég van, amely – ha jelenleg nem is, de a közeljövőben – tervez ilyen lépést a fenntarthatóság érdekében. Összességében jelenleg a vállalatok teljes fogyasztásának 1 százalékát sem teszi ki a zöld energia.

„Elgondolkodtató, egyben aggasztó eredmény, hogy a felmérésben résztvevő – főleg a kisebb cégek élén álló – cégvezetők ötöde úgy gondolja, hogy a klímaváltozás nem az emberi tevékenység eredménye, így aztán neki ezzel nincs is dolga…” – tette hozzá Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője.