Nyugaton általánosan elterjedt az a vélekedés, hogy egy átlagos képességű ember körülbelül 10 ezer órányi gyakorlással válhat szakemberré a saját szakterületén. Japánban viszont csak azt tekintik mesternek, aki legalább 60 ezer órát töltött a legmagasabb szintű mesterfogások elsajátításával. Ez azt jelenti, hogy 30 éven keresztül, évente 250 napon át, napi 8 órában tanul és gyakorol. Ezekből az emberekből lesznek Japán legképzettebb kézműves mesterei, a Takumik, akiket most egy érdekfeszítő dokumentumfilmben mutat be a világ legzöldebb luxusautó-márkájából az elmúlt években valódi zöldéletmód-márkává váló, a dizájn, a gasztronómia, a kultúra és így a filmvilág területén is aktív, az értékek közvetítésére is mind nagyobb hangsúlyt helyező Lexus.

Az alkotást a Chef’s Table című televíziós sorozat rendezője, Clay Jeter készítette a luxusautó-márka számára, és a filmet most mutatta be világszerte a Prime Video. A Takumi – A kézművesség fennmaradásának 60 ezer órányi története négy japán művészt mutat be, akik mesterségüknek szentelték az életüket: egy két Michelin-csillagos séfet, egy tradicionális papírmetsző művészt, egy autóipari kézműves mestert és egy asztalost a világ egyik legrégebbi építőipari vállalatától. A hosszát és üzenetét tekintve egyaránt egyedinek számító dokumentumfilm premierjét New Yorkban, a DOC NYC filmfesztiválon rendezték meg. A film egy rövidebb, lényegre törőbb változatban is elérhető, de létezik egy teljes, 60 ezer órát bemutató anyag is, ami bemutatja, amint benne szereplő Takumi mesterek újra meg újra megismétlik, gyakorolják és tökéletesítik mesterségük fogásait, és a film órákra, napokra és évekre visszamenőleg jelzi e tanulási folyamat állomásait.

A British Museum volt igazgatója, Neil MacGregor narrációjával elkészített és a kézművesség és a mesterséges intelligencia világhírű szakértőit egyaránt megszólaltató film azt a kérdést feszegeti, hogy képesek leszünk-e megbecsülni és megmenteni az emberi kéz által teremtett művészeti értékeket, miközben olyan gépeket tervezünk, amelyek olyan precízek és gyorsak, amilyen az ember sosem lehet. A film trailere az alábbi linken tekinthető meg.

„Olyan korban élünk, amit a figyelemhiány és az örök időzavar jellemez” – fogalmaz Nora Atkinson, a Smithsonian American Art Museum kézművességre szakosodott kurátora. „Ezért aztán egyre kevesebb művész képes több tízezer órát rászánni arra, hogy tökéletesre csiszolja a tudását.”

Az előrejelzések szerint 2050-re a gépek gyakorlatilag minden területen túlszárnyalják majd az emberi képességeket. „Egy exponenciálisan gyorsuló fejlődési folyamat kellős közepében vagyunk” – véli Martin Ford, a Robotok kora – Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül? című könyv szerzője. Hozzáteszi még: eddig sosem tapasztalhattunk ilyen szintű átalakulást. „A következő tíz év során 10 ezer évnyi fejlődésnek lehetünk majd tanúi.”

Vajon eltűnik-e kézművesség, amint a mesterséges intelligencia túllép az emberi határokon? Vagy éppen ez lesz kultúránk túlélésének alapköve, és minden eddiginél értékesebbé válik? A dokumentumfilm végigjárja a tökéletességhez vezető utat egy olyan világban, amely az állandó racionalizálás és a gyors megoldások lázában ég. „A Takumi lényege, hogy egy adott művészet legapróbb részleteit is teljes mélységében megértsük” – véli Nahoko Kojima, a dokumentumfilmben szereplő tradicionális papírmetsző művész. „Eltökélten kell koncentrálnunk egyetlen dologra, és számtalan órát kell rászánnunk a megismerésére – majd pedig tovább kell lépnünk a következő részlet elsajátításához. Ehhez teljesen meg kell tisztítani a tudatunkat, és olyan szinten kell összpontosítani, ami egyszerűen elképzelhetetlen, amikor még csak a szakma alapfogásait tanuljuk.”

„A Takumi koncepció mind fizikai, mind filozófiai értelemben a Lexus lényege – méghozzá a márka megalapításának kezdetétől fogva, azaz immár 30 éve” – avat be Spiros Fotinos, a Lexus globális márkaigazgatója. „Takumi mestereink több mint 60 ezer órát (vagyis több mint harminc évet) áldoztak tudásuk fejlesztésére. Szeretnénk azáltal emlékezetessé tenni Lexus alapításának kerek évfordulóját, hogy egy filmben örökítjük meg a Takumi lényegét, és a mesterré váláshoz vezető 60 ezer órás utat.”

A nézők megtekinthetik a film 54 perces változatát, de megnézhetik a 60 ezer órás változatot is ezen a honlapon, hogy átéljék és megértsék azt az elkötelezettséget, ami arra ösztönöz valakit, hogy ilyen magas szintet érjen el választott mesterségében. A The&Partnership London által készített dokumentumfilm elérhető az Amazon Prime Video, az Amazon Instant, a Google Play és az iTunes oldalain.

A FILM KÉSZÍTŐI

Clay Jeter – író/rendező

Az amerikai rendező, Clay Jeter olyan produkciókon dolgozott eddig, mint az Emmy-díjra jelölt Chef’s Table, az első eredeti Netflix dokumentumsorozat. Jeter hat epizódot készített el 2015 és 2018 között, kialakítva közben saját jellegzetes vizuális stílusát. Ugyancsak az ő munkája volt a Jess + Moss című film is, amit 2011-ben mutattak be a Sundance Festivalon.

Dave Bedwood – író

Dave Bedwood 1998-ban kezdett szövegírással foglalkozni. Miután több londoni reklámügynökségnél is dolgozott, 2004-ben három munkatársával megalakították saját ügynökségüket, aminek a Lean Mean Fighting Machine nevet adták. Alig négy év kellett ahhoz, hogy a Cannes International Advertising Awards zsűrije nekik ítélje az Év ügynöksége címet. Dave olyan ügyfelekkel dolgozott együtt (és nyert velük díjakat), mint az Emirates, a Virgin, a Samsung, a The Guardian és a Lexus.

Rupert Maconick – producer

Rupert rengeteg igazán fontos film- és dokumentumfilm-rendezőivel dolgozott már együtt. 1994-ben alapította meg a Saville Productions vállalatot, amely hatalmas nézőszámú, fontos díjakat nyerő produkciókat vezényelt le és neves filmkészítőket foglalkoztatott: Martin Campbell (Casino Royale), Fernando Meirelles (Isten városa), Stephen Daldry (A felolvasó), James McTeigue (V mint Vérbosszú), Gavin O’Connor (A végső menet), Barry Levinson (Esőember), Bryan Singer (Közönséges bűnözők), Spike Lee (A belső ember), vagy Paul Haggis (Ütközések), Wim Wenders (Paris Texas), Morgan Neville (20 Feet from Stardom), és Werner Herzog (Cave of Forgotten Dreams). A Saville volt a producere a Global World Cup című rövidfilmnek, amit Fernando Meirelles (Isten városa) rendezett az adidasnak. Ugyancsak ő volt a producer a Werner Herzog rendezésével készített 35 perces From One Second to the Next című rövidfilmnél is, ami az AT&T számára készült, és hatalmas web- és PR-sikernek bizonyult – olyannyira, hogy már több mint 40 ezer iskolában és főiskolán levetítették. További fontos projektjei közt szerepel még a Bending the Light, amit Michael Apted (Up sorozat) készített a fotózás művészetéről, méghozzá a fotósok lencséin keresztül jelenítve meg a történeteket.

A FILMBEN SZEREPLŐ MESTEREK

Shigeo Kiuchi

A dokumentumfilm első szereplője a 67 éves asztalos, Shigeo Kiuchi, akit még az apja tanított a régi japán asztalosmesterség, a Miyadaiku művészetére.

„Úgy tekintek magamra, mint akire rábíztak valamit” – magyarázza Kiuchi. „A tudást apámtól kaptam, aki már előttem is ezt a munkát végezte, most pedig én adom át a következő generációknak.”

Kiuchi már tizenéves kora óta egy oszakai templomépítő cégnél, a Kongō Gumi vállalatnál dolgozik, amit 578-ban alapítottak. Kiuchi úgy tervezi, hogy a lehető legtovább folytatja pályafutását, mert mint mondja, „az asztalosok nem mennek nyugdíjba”. Ám e hosszú idővel szembeállítva saját szerepét csupán „egy szempillantásként” jellemzi a vállalat másfél évezredes történetében. A Kongō Gumi a világ legrégebb óta működő cége, amit még Shotoku herceg alapított az első japán buddhista templom megépítéséhez. A vállalat tulajdonosa a kezdetek óta ugyanaz a család, amelynek immár a 41. generációja vezeti a Kongō Gumi igazgatótanácsát.

Hisato Nakahigashi

Hisato Nakahigashi vezeti a Kiotóban működő, két Michelin-csillagos Miyamasou éttermet. A helyet még nagyapja alapította, és eredetileg fogadóként működött a zarándokok számára, akik a XII. században épült templomot látogatták; ez az a szentély, ami jelenleg a Miyamasounak is helyet ad.

„Hisato életében akkor érkezett el a fordulópont, amikor Takumi-fejlődésének 20 ezredik órájánál tartott” – meséli Clay Jeter, a dokumentumfilm rendezője. „Ekkor történt, hogy 55 éves édesapja váratlanul elhunyt, miközben Hisato éppen külföldi fine dining éttermekben tökéletesítette a tudását. Ekkor döntött úgy, hogy hazatér, és folytatja a családi hagyományt, ám az éttermet valami igazán különleges hellyé változtatja át.”

A nagy tiszteletben tartott vendégek tökéletes kiszolgálására Hisato minden reggel a helyi folyóból fogja ki a halakat, és a környéken gyűjti össze a helyben termő fűszernövényeket és hegyvidéki zöldségeket – miközben „köszönetet mond” a természetnek, amiért ellátja a konyháját alapanyagokkal. Ez a szemlélet a tradicionális japán Kaiseki szerves része, ami egy hagyományos, több fogásos japán vacsora. A Miyamasou úgy alkotja meg ezt a vacsorát, hogy a vendégeknek nyújtott élmény túlmutasson a puszta étkezésen.

Nahoko Kojima

A film harmadik szereplője Nahoko Kojima, aki 37 éves kora ellenére már teljesítette a 60 ezer órás tanulási időt. Kojima már ötéves korában, magántanulóként kezdte elsajátítani a Kirie, azaz a japán papírmetszés művészetét, majd 18 évesen Tokióba költözött, és 2004-ben dizájneri diplomát szerzett a Kuwasawa-intézetben. Egy ideig még grafikai tervezőként dolgozott a városban, de végül Londonba költözött, hogy még inkább elmerülhessen művészeti tanulmányaiban, és néhány éven belül megnyitotta első önálló papírmetszés-kiállítását. 2012-ben a Saachi Galéria mutatta be a Cloud Leopard című művét, ami öt hónapon át készült egyetlen darab fekete papírból. Kojima mindig részletes vázlatokkal és az eredetinél jóval kisebb papírmodellekkel kezdi az alkotást. Módszere „végtelenül munkaigényes, és óriási koncentrációt igényel; ha valamit elront, már lehetetlen kijavítani a hibát. A metszéshez használt szikék fele olyan vékonyak, mint a szokványos pengék, és három percenként cseréli őket.” 2013-ban az úszkáló jegesmedvét ábrázoló, Byaku című műve elnyerte a Jerwood Makers Open díját. 2018-ban vágott bele eddigi legnagyobb művének megalkotásába, egy életnagyságú, 32 méter hosszú kékbálna megformálásába, aminek elkészítését a film nézői is láthatják. Bár Kojima főleg Londonban él, 2016-ban egy tokiói ünnepségen átvehette a neves Kuwasawa Díjat, amivel azokat tüntetik ki, akik sokat tettek a művészetért.

Katsuaki Suganuma

A dokumentumfilm a Lexus egyik Takumi mesterét, Katsuaki Suganumát is bemutatja, aki már 32 éve dolgozik a vállalatnál. Ez idő alatt a Lexus végső minőségi ellenőreként hatalmas technológiai változások szemtanúja volt, hiszen megélte a mesterséges intelligencia térhódítását és a robotok munkába állítását is. Mégis ő az élő bizonyíték arra, hogy az emberi tudás nélkülözhetetlen az autógyártásban. A film elkalauzol minket Japánba, a 4 millió négyzetméteres Tahara üzembe, a világ egyik legmodernebb technológiájú gyárába. Katsuaki egyike annak a maréknyi elkötelezett mesternek, akik negyed évszázadnyi tanulással és munkával Takumi mesterré váltak. 60 ezer órányi gyakorlás áll mögöttük. Ezt a rengeteg időt azzal töltötték, hogy tökélyre csiszolják tudásukat és pontosságukat; így született meg ez a szinte emberfeletti képességekkel bíró csoport, akiknek pengeélesek az érzékeik. A Lexus úgy tekint rájuk mint őrzőkre, akik a gyártás minden egyes fázisában biztosítják az autók hibátlan, tökéletes kidolgozását. Ez a szemlélet a Lexus minden tevékenységét áthatja, és a Takumik feladata, hogy e filozófiát nemzedékről nemzedékre átörökítsék. Minden Takumi kineveli tanítványait, továbbadva a tapasztalatot, a hagyományt és a Takumi szellemiséget. Ezért hisszük szilárdan, hogy a Lexusok kézműves kidolgozása egyedülálló.

TOVÁBBI SZAKÉRTŐK

Nora Atkinson

Nora Atkinson a kézművesség neves amerikai szakértője, különös tekintettel a kézművességnek a modern kultúrában betöltött szerepére és fontosságára. Jelenleg a washingtoni Smithsonian American Art Museum kurátoraként dolgozik, és számos nagy sikert aratott kiállítást szervezett már, amiért a Washingtonian Magazine 2018-ban neki ítélte a Legmerészebb és legjobb kurátor címet. Atkinson ez év elején tartotta meg a TED-en a Rácsodálkozás kora című előadását, aminek témája a jövő társadalmi szintű változásai mellett a mesterséges intelligencia új szerepe volt a kreativitásban. Atkinsonnal Washingtonban forgattunk, ahol nemcsak általában a kézművességről beszélt, hanem arról is, hogy hol a helye e művészetnek a digitális korban – felfedve a luxus és a kézi munka összefüggéseit, és ennek értékét a jövőben.

Martin Ford

Martin Ford jövőkutató szakterülete a mesterséges intelligencia és a robotika hatása a társadalomra és a gazdaságra. Eddig két könyvet írt a technológiáról; legutóbbi műve, a Robotok kora – Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül (2015) felkerült a New York Times bestseller-listájára, és elnyerte a Financial Times és a McKinsey A 2015-ös év legjobb üzleti könyve díját.

Martin TED-előadása, a Hogyan okozhatja az AI a munkahelyek eltűnését? azt az ellentmondást boncolgatja, hogy a mesterséges intelligencia kedvezőtlen jelenségeket szül az iparban, ugyanakkor vitathatatlanul haladást jelent, és új iparágakat teremt.

Jon Bruner

Jon Bruner újságíró és programozó vezeti a professzionális szintű 3D nyomatókat gyártó Formlabs vállalat Digital Factory programját. Ezt megelőzően számos publikációt írt az adatokról, a mesterséges intelligenciáról, a hardverekről, a Dolgok Internetéről, a gyártásról és az elektronikáról, és Joi Itóval közösen vezetett egy programot, aminek témája a szoftverek és a fizikai világ metszéspontja volt. Az interneten rengetegen olvasták cikkeit, például a Hogyan válhat átláthatóvá az AI és az Adat-integrálás AI-val című írásait, amelyekben az emberi szakértelem és az algoritmusok kapcsolatát fejtegeti. Jonnal a The Economist is készített már podcast-interjút a gépek azon képességéről, hogy az embert utánozzák. Jon felteszi a kérdést: ha a számítógépek gyönyörű zenéket tudnak írni, akkor vajon a 3D nyomtatók is el tudják sajátítani a hagyományos technikákat? Martin Forddal ellentétben Jon Bruner derűlátó. Ő az a fajta jövőkutató, akit lelkesedéssel töltenek el a lehetőségek, amelyek akkor nyílnak meg az emberek számára, amikor a mesterséges intelligencia végzi majd el bizonyos feladataikat és munkáikat. Arról beszél, milyen gyönyörű lesz, amikor az ember és a gép együtt, vállt vállnak vetve dolgoznak majd.

Neil MacGregor narrátor

Neil az emberiség történetének rendkívül elismert szakértője, aki éveken át dolgozott a National Gallery és a British Museum igazgatójaként, jelenleg pedig a berlini nyílt Humbolt Forum vezetője (ez Németország válasza a The Metre). Neil az ember alkotta tárgyakat elemezve mesél a világ történetéről. Bestsellerré vált könyve – és egyben kiállítása és podcastja –, A világ története 100 tárgyban igazi mérföldkőnek számít ezen a szakterületen, amelynek ő maga világhírű szaktekintélye, szerzője és előadója.

Prémium minőségű magyar sörökkel erősíti a hazai sörforradalmat a legfiatalabb magyar márka, a First Craft Beer. A sörmanufaktúra újhullámos látványfőzdével szeretné bemutatni a nagyközönségnek, hogy a jó sörök főzése hasonlóan magas felkészültséget, szakértelmet igényel, mint az elismert, minőségi boroké.

A sörüzem Taproom-jában egyenesen a tankokból érkező, főzdefriss söröket lehet megkóstolni, ezen kívül a kocsmák sörcsapjain, sőt üvegben és dobozban is kapható lesz. A készítők folyamatos minőséget ígérnek, és nemcsak hazai, hanem külföldi piacra is szánják a főzeteket.

A főzde tulajdonosai a Budavári és Belvárosi Sörfesztivál főszervezői, akik ezeken a rendezvényeken is a minőségi sörfogyasztást hangsúlyozták.

„A célunk, hogy Budapest is felkerüljön végre Európa sörtérképére, mindenhol legyen minőségi sörválaszték, és hogy itthon is felismerjék és keressék az emberek az újhullámos söröket. A Váci úti látványfőzdében főzdefriss, természetes eljárással készült, pasztörizálatlan, adalékanyagoktól mentes söröket lehet inni. Emellett a sörüzemben a főzés különböző lépéseit is megismerik a vendégek. Az üzem saját pub-ja, vagyis ún. Taproom-ja olyan a sörkedvelőknek, mint a borozóknak a pince: a főzetek a szemünk előtt készülnek, és egyenesen a tankokból kerülnek a poharukba. A márkával nemcsak a fogyasztóknak szeretnénk megmutatni a sör sokszínűségét. Folyamatosan készítünk extrém különlegességeket a sörrajongók, és a nemzetközi sörszakma számára” – mondta el Kurucz Dániel, a First tulajdonosa.

A márka pilseni, APA és IPA típusú sörei csapról és üvegben is kaphatók lesznek, emellett a First lesz az első olyan újhullámos sör, amit 0,5 literes dobozban is árulnak. A tulajdonosok hosszú távú tervei között szerepel, hogy főzetüket külföldön is értékesítsék, és nemzetközi elismerést szerezzenek a sörüknek.

„A Váci úti látványsörfőzde megépítéséhez a világ legjobb sörfőző mestereivel és főzdéivel konzultáltunk, így nemzetközi szinten is versenyképes, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt sörüzemet nyitunk meg. Minden sörfajtához más-más vizet használunk, és a ma kapható legjobb minőségű technológiákat használjuk. Tudomásom szerint a mi főzdénk az első az országban, ahol sterilizált levegőben zajlik a palackozás, a tartós minőség megőrzése miatt. Így minden, ami a palackba, dobozba és a hordóba kerül a főzőmesterek szándékos és tudatos művelete” – számolt be Kurucz Gergely, a First tulajdonosa.

(Fotók: Molnár Zsolt)

A változatosságot és a széles választékot igénylő fogyasztók folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogy új ízeket próbáljanak ki. A Soproni válaszul a fogyasztói igényekre a nagy sörgyártók között elsőként jelenik meg a magyar piacon egy felsőerjesztésű, ale típusú sörrel.

A Soproni Óvatos Duhaj IPA egy felsőerjesztésű, szűretlen sör. A jól ismert Soproni minőségben készül, íze azonban egyértelműen különbözik a megszokott lagertől, de nem túl vad, könnyen iható, kellemesen keserű. Illata az aromakomlónak köszönhetően egyedi és különleges. Alkoholtartalma 4.8 százalék és a klasszikus Soproni sörhöz hasonlóan 100 százalékban magyar árpából készül.

Az IPA felső erjesztésű élesztővel készül, amely életerős, gyorsan osztódik és virágosabb, gyümölcsösebb ízvilágot eredményez. Az erjedés végén az élesztő a sör tetején gyűlik össze, amelyet speciális technológiával távolítanak el. A szűretlen sör jellemzője, hogy az élesztőnek köszönhetően még több zamat marad a késztermékben.

Az úgynevezett India Pale Ale (IPA) söröket a XIX. században eredetileg azért készítették több komló felhasználásával és magasabb alkoholtartalommal a hajóra szálló britek, hogy megőrizzék minőségét a hosszú tengeri úton az indiai gyarmatokig. Napjainkban feléledt az igény a változatos ízvilágot biztosító felsőerjesztésű sörök iránt, amelynek hatására az IPA, mint az új irány zászlóshajója, szinte minden országban a sörforradalom legnépszerűbb típusa lett.

A Soproni Óvatos Duhaj IPA, bár nem tekinthető kézműves sörnek, olyan sörkülönlegesség, amely követi a kézműves sörpiac által diktált trendeket, de a Soproni Sörgyár tapasztalata garantálja, hogy nagyobb mennyiségben is mindig pontosan ugyanolyan minőségű legyen a végeredmény.

„Az egyik legjobb dolog, ami a magyar sörpiaccal történhetett, az a kézműves sörforradalom. A kis főzdék segítenek abban, hogy egy árvezérelt piacon igényt teremtsenek a változatos, új sörtípusok iránt. A nagy gyártóknak pedig az a feladata, hogy ezeket a trendeket követve, a választékot elérhetővé tegyék mindenki számára” – mondta Molnár Orsolya, a Soproni szenior márkamenedzsere.

A terméket azoknak ajánlják, akik kedvelik a klasszikus világos söröket, és kipróbálnának valami újat, de csak akkor, ha ez az ’új’ ránézésre nincs messze a megszokottól.

Bart Dániel bevezetésképp röviden összefoglalta az amerikai kézműves sör (craft beer) forradalom történetét. A Szesztilalom után a századelő 3000 sörfőzdéjéből csupán néhány maradt meg, és azok is szembesültek a gazdasági válság, valamint a megváltozott fogyasztói szokások hatásával. Néhány élelmes sörfőző olcsó tucatsörökkel, valamint az akkoriban erőre kapó tömegmédiumok (elsőként a plakátok, majd a rádió, később a televízió) felhasználásával évtizedes koncentrációs hullámot indított el az iparágban. Csupán a 80-as, 90-es években olcsóbbá váló európai utazások nyitották fel az amerikai fiatalok szemét a Münchenben, Londonban, Prágában található ízgazdagságra, és ennek kapcsán átverve is érezték magukat. Hazatérve sokan kisüzemi sörfőzésbe kezdtek, ami a helyi közösségek alapkövét is képezte. Mivel nem volt valódi hagyomány, amit követni lehetett volna, saját stílusok alakultak ki, mint az India Pale Ale vagy az Imperial Stout.

Ami az imázst illeti, a sörforradalomnak valóban volt egy dacos, baloldali, a nagyüzemekkel szembeforduló, kockásinges-szakállas ellenálló hangulata. Az individualitás és a személyiség a mai napig fontos tényező maradt ebben a szegmensben. Mivel a tételek általában kicsik, az sem baj, ha sokan nem kedvelik vagy nem értik az adott főzdét. Persze mára néhány craft beer főzde méretben kisebb országok kereskedelmi sörgyáraival vetekszik, de ezekben is megmaradt valami a személyességből, a mögöttes sztoriból. Erre az egyik legjobb példa a skót Brewdog, a „punkok söre”, amelynek termékeit ma már három brit és egy amerikai főzdében gyártják és globálisan forgalmazzák – az előadó szavaival „a craft beer Coca-Colája” lett -, mégis megmaradt az a lázadó hangulata, amit a 2007-es, közösségi finanszírozással támogatott indulásakor képviselt. Ők egyébként a PR-t is erősen használták a befutáshoz: a német Schorschbräu főzdével komoly küzdelmet vívtak a világ legerősebb söre címért – ennek eredményei a Tactical Nuclear Penguin és a Sink the Bismarck! nevű, brutális alkoholtartalmú főzetek, no meg a nem csekély felhördülés az „alkoholtudatos” média részéről.

Ami a magyar szcénát illeti, az egész a Folyékony Kenyér blogból indult. Ez kezdetben a Gösser által támogatott felületként működött, de valódi sörkultúra hiányában állandó kihívást jelentett a folyamatos, minőségi tartalom biztosítása. Dániel egy kommentelő javaslatára kóstolt először kézműves sört – Starit -, a reveláció pedig küldetéstudatot lobbantott benne. A blogfelület és az Index-címlapok, a Facebook no meg a provokatív szövegek kellően figyelemfelkeltőnek bizonyultak. A 2011-ben szervezett első Főzdefeszten még bizonytalanok voltak a várakozások, de a külön reklámok nélkül bevonzott tízezer látogató gyakorlatilag hetekre kézműves sör nélkül hagyta Pest megyét. A budapesti közönség az előadó szerint szokatlanul jól reagált tehát a felhívásra, ami részben blöff is volt: ezt követően kellett felépíteni a valódi, minőségi craft beer kínálatot az országban, de a főzdék idővel felnőttek a feladathoz.

A Főzdefeszttel viszont önmagában nem lehetett keresni, szükség volt tehát egy méretes kocsmára. Ez lett az egykori Tündérgyár helyén nyílt Élesztő, amely – részben kulturális, részben anyagi okokból – a romkocsmák és a multi-tap bárok koncepcióját házasította össze. A sörcsapoláson túl idővel igazi gasztroplázává változott: állandóan frissülő étkezési lehetőségek, sörkurzusok, rendezvények helyszíne is. Mindemellett pedig márkakeltető. Bart Dániel állt az első valódi magyar kézműves sörmárka, a Keserű Méz megszületése mögött is. Ez a tervek szerint hidat képez a tömegtermékek és az összetettebb craft beerek között, mára pedig országszerte ismertté vált. A legújabb projekt pedig a kávét tartalmazó Black Mamma Coffee Stout. Ennek megjelenése „a tudatmódosítás ősi művészetét” közvetítő, dél-amerikaias mintákra épít. A kézműves sörök esetében különösen fontos márkahordozó a palack és a címke, de a szükséges jelenlét és láthatóság megalapozása érdekében a Black Mammához póló is készült. Ennek hatása jól lemérhető volt a legutóbbi Főzdefeszten, ahol az Élesztő csaposai ilyen felsőben álltak a pult mögött.

A Média 2.0 blog itt érhető el.

A Lagunitas, melynek 50 százalékát a Heineken most megvásárolta, a kibocsátott mennyiség tekintetében az Egyesült Államok ötödik legnagyobb kézműves sörgyártója. Olyan márkákat gyárt, mint a Lagunitas IPA – az Államok legnagyobb India Pale Ale márkája -, vagy a hazai szektor játékos névadását idéző A Little Sumpin’ Sumpin’. A Heineken izgalmas nemzetközi növekedési lehetőséget lát a kézműves sörök piacán, és ehhez nyújt segítséget számára a Lagunitas-részesedés, míg a gyártó nemzetközileg is ismertté teheti termékeit.

A Lagunitast továbbra is önálló egységként vezeti majd alapítója, Tony Magee. Az eladás kapcsán azt nyilatkozta, hogy a Heinekennek készséggel biztosított tulajdonrészt, mert – szemben az iparág néhány nagyvállalatával – továbbra is az alapító leszármazottai vezetik. A megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra, de egy szaklap egymilliárd dollár körülire becsüli a cégértékelést, ami több mint húszszorosa az éves EBITDA-nak.

Az Egyesült Államokban gyorsan növekszik a kézműves sörök, különösen az IPÁ-k piaca, és volumenben már a teljes sörforgalom 11 százalékát adják. Más nagy gyártók is vásároltak már kézműves márkákat: például az Anheuser-Busch InBev 2011-ben a Goose Islandet, majd 2014-ben a Blue Point Brewing Co-t, nemrég pedig a 10 Barrel Brewing Companyt és az Elysian Brewing Co-t.

(Forrás: Advertising Age, kép: Lagunitas)

A pécsi kesztyű nem tűnik el sőt, az 1861 Kesztyűmanufaktúra hamarosan megnyitja látványműhelyét, ahol a látogatók bepillantást nyerhetnek a kézi munkával készülő kesztyűk gyártásába” – hívta fel a figyelmet Lancsák Ildilkó, a cég üzletfejlesztési és PR vezetője.

A pécsi manufaktúra termékeit elsősorban a kézi szabás teszi különlegessé, amit ma már a világon csak nagyon kevés helyen alkalmaznak. Ez a technológia sok éves tapasztalatot igényel és természetesen nem is olcsó, de a létrejövő végtermék kiemelkedő minősége megéri a fáradtságot. A cég több évtizedes tapasztalattal rendelkező kesztyűszabászai, úgy veszik ki a bőrből az alapanyagot, hogy az a feldolgozás során is megőrzi magas minőségét és ennek köszönhetően a létrejövő kesztyű tökéletesen illeszkedik a kézre. Ezzel szemben a tömeggyártás során elvesznek az alapanyagok természetes, előnyös tulajdonságai.

Az 1861 Kesztyűmanufaktúra elnevezésében szereplő évszám a pécsi kesztyűgyártás kezdetére utal. Hamerli János ugyanis 1861-ben alapította meg saját üzemét, ezzel letéve a pécsi kesztyűgyártás alapjait. A cég legexkluzívabb márkája a Hamerli, mely elsősorban a luxusra fogékony, illetve a kifejezetten a legmagasabb minőséget kedvelő vásárlókat célozza meg. A Hamerli kesztyűk többek között különleges, strucc-, francia bárány-, pekari- és kígyóbőrből készülnek. A közelmúltban több márkanév elindításáról is döntött a cég, melyekről később számolnak majd be.

A Hamerli márkájú termékeket már nemcsak hazánkban, hanem az Egyesült Királyságban, Kazahsztánban és Azerbajdzsánban is forgalmazzák. A Hamerli termékei olyan exkluzív üzletekben öregbítik a pécsi kesztyűgyártás hírnevét, mint a londoni Harrods és Harvey Nichols áruházak. Az 1861 Kesztyűmanufaktúra termékei rövid időn belül az interneten is megrendelhetők lesznek, valamint a Hamerli kesztyűk külpiaci jelenléte is folyamatosan bővül a jövőben.

A pécsi manufaktúra ugyanakkor a hazai piacon is szeretne előtérbe kerülni. A Hamerli kesztyűkkel Budapesten, a Fashion Streeten található Le Meridien szállodában nemrég megnyílt pop-up store-ban ismerkedhetnek meg a vásárlók. „Az üzletben nem csupán a pécsi kesztyűk, hanem híres magyar tervezők munkái – Vágó Réka által tervezett cipők és több magyar tervező ruhakollekciói – is megvásárolhatók december 31-ig. Emellett az 1861 Kesztyűmanufaktúra termékei a karácsonyi időszakban több helyen elérhetőek lesznek Budapesten” – tette hozzá Lancsák Ildikó.