Keresztury Dezső iskolai tanulmányait szülővárosában, Zalaegerszegen kezdte meg, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti, a berlini és a bécsi egyetemen fejezte be. Huszonöt évesen a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa, közben a Pester Lloyd irodalmi, később kulturális rovatvezetője volt. Írói és tanári pályája mellett kultúrpolitikusként is számon tartjuk; 1945 és 1947 között a Nemzeti Parasztpárt színeiben vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Ezt követően az Eötvös József Collegiumot igazgatta, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, végül 1950-től 1971-es nyugdíjba vonulásáig az OSZK különböző részlegeinek vezetőjeként dolgozott. Bár 1982-ben akadémikussá választották, a XX. századi magyar kultúra meghatározó alakja szerényen csak „polikíváncsinak” tartotta magát.

A szeptember 6-i születési évfordulókon Zalaegerszeg megyei jogú város a Keresztury nevét viselő szervezetekkel, egykori iskolájával és a helyi kulturális intézményekkel közösen minden évben felidézi alakját, írói és kulturális tevékenységét. Idén kibővített ünnepségen emlékeztek meg az íróról, amelyen a nemzeti könyvtár is képviseltette magát. Keresztury Dezső szoborportréjának megkoszorúzása után a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban Balaicz Zoltán polgármester, Rózsa Dávid főigazgató, Buzási Ádám jogörökös és Gyimesi Endre, a Keresztury Emlékbizottság elnöke mondott köszöntőt.

Rózsa Dávid felidézte: „Keresztury életműve a nemzeti könyvtár legnagyobb XX. századi irodalmi hagyatékává szervesült, és ez kijelöli a hozzá fűződő könyvtári munka módját és irányát. A mintegy háromszáz doboznyi örökség feldolgozása a nemzeti könyvtár és az irodalomtörténet-írás közös feladata.” A most közzétett harminckilenc mű (többek között az Arany Jánosról és Batsányi Jánosról írt monográfia, a verseskötetek, a visszaemlékezések, az esszé- és tanulmánygyűjtemények) közzététele „a rendkívüli életmű digitalizálásának, feldolgozásának és publikálásának jogait ritka gesztussal a nemzeti könyvtárral megosztó jogörökösnek, Buzási Ádámnak köszönhetően” valósulhatott meg. „Minden túlzás nélkül művelődéstörténeti jelentőségű pillanat ez; példa a nemzeti kultúra örökségét ápoló intézmények és magánszemélyek számára egyaránt.”