Megyesi Balázs Niszkács Anna ügyvezető-tulajdonossal beszélgetett a cukrászda egyik eredeti márvány asztalánál, amelyet még az 1900-as Párizsi Világkiállításról hozott Budapestre Gerbeaud Emil, aki zsűritagként volt jelen a világeseményen. Gerbeaud az 1880-as években vette át a cukrászda vezetését Kugler Henrik cukrásztól, aki az eredeti üzletet nyitotta a Vörösmarty téren. Kugler a városi legenda szerint egy derékfájós cukrász volt, és három dologgal lett korának egyik legismertebb, újító sztár cukrásza:

• a Kugler mignonnal, amely tipikus francia mignon, és akkoriban mindenki Kuglernek hívott a városban,
• ő volt az első, aki az utca kövezetére állított asztaloknál fogadta a vendégeket, illetve ott fagylaltot is árult,
• és ő volt az első, aki papírtálcára csomagolta a süteményeket, amiket így elvitelre is tudott kínálni a vendégeknek, ami 150 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jellemző.

Kugler Henrik nem véletlenül invitálta Budapestre üzleti partnerének Gerbeaud-t – mindketten hívei voltak az újításoknak. Gerbeaud hozta be például a macskanyelvet és a konyakmeggyet is, amelyek a mai nap is közkedvelt édességek, és utóbbit a Vörösmarty téri cukrászdában ma is ugyanúgy készítik, ahogy anno Gerbeaud Emil.

A cukrászda további történetét is övezik még városi legendák. „Az idős Kugler Henriknek nem volt leszármazottja, a testvérével viszont jó kapcsolatot ápolt. A testvérének a fia, akit szintén Kugler Henriknek hívtak, úgyszintén cukrász volt, és azt gondolta, hogy majd ő fogja átvenni a neves cukrászda vezetését az idős Kuglertől. Ez azonban nem így lett. A fiú ezért elkezdett egy új Kugler Henrik cukrászdát létrehozni, ám bírósági perben elvették tőle a Henrik nevet, így Kugler Ede név alatt futhatott csak a cukrászdája” – emelt ki egy izgalmas darabkát Megyesi Balázs a cukrászda történelméből.

A műtárgyszakértő egy olyan levéllel készült a cukrászda számára, amely az 1910-es években íródott a Gerbeaud teraszán. Írója valószínűleg a felszolgálóktól kapott ceruzával vetette papírra sorait:

Szép reményű Emília kisasszonynak!

Kérem ne haragudjon förmedvényes viselkedésemért, de mint ígértem, megteszem. Elválok Önért, és bár most nem gondolja, én valóban megteszem. Elmenetele után csak tudja, szégyenemtől még a Gerbeud ablakai is megremegtek.

Kérem engedje, hogy tovább csodáljam Önt, Emília. Kérem ne dobja el e levelem és édességem, mert benne van alázatom.

Kezét csókoltatik,

Aladár”

A levél ráadásul eddig egy nem mindennapi dobozkában lapult: egy tiszta fából, kézzel készült Gerbeaud süteményes dobozban, amelyre nyomástechnikával került rá a cukrászda Gerbeaud és Kugler nevét is tartalmazó logója.

Megyesi Balázs műtárgyszakértő Keressük a helyét című videósorozat projektjében különleges utazásra invitálja a nézőket.

„Higgyük el, hogy a kincs ott van a szemünk előtt, csak meg kell találnunk a helyét. Ez egy szemlélet kérdése, hogy hogyan értékeljük a tárgyi örökségünket, a múltunkat” – mondja Megyesi Balázs, aki hisz abban, hogy ezek a tárgyak a megfelelő kontextusban felértékelődhetnek, új életet nyerhetnek. A sorozat különlegessége, hogy olyan hétköznapi kincsekre fókuszál, mint a családi újságokba csomagolt régi cikkek, mesterségeket őrző szerszámok vagy épp a nagyi porcelánfigurái. A videók egyik legfontosabb üzenete az, hogy örökségünk gondozása ne korlátozódjon csupán a nagy múltú műtárgyakra. Az érték karnyújtásnyira, a szemünk előtt van.

Megyesi Balázs szerint hazánkban rengeteg felfedezésre váró tárgy található, és fontos, hogy az emberek nyitottak legyenek ezekre az értékekre. „Sokszor nem is az a bizonyos műtárgy az, ami megtalálja a helyét, hanem egyszerűen csak a befogadó válik nyitottabbá. Nem titkolt célom, hogy én ezt szeretném elérni. Az emberek alapvető tulajdonsága a kíváncsiság és a nyitottság, ezt kell még jobban felébreszteni azzal, hogy segítsünk nekik meglátni a felszín felett rejlő kincseket. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bárhol lapulhat olyan érték, ami másnak igazi kincs lehet, ahol jobban értékelik azt.”

Betekintés a kulisszák mögé

Megyesi Balázs szívesen megy el terepre is, válaszol a hozzá érkező kérdésekre is, hogy ha kell, segítsen megtalálni azokat a magángyűjtőket, múzeumokat, akiknél igazán jó helyre kerülhet az adott tárgy, vagy éppen, aki a legtöbbet kínálja érte. Sokan állnak tanácstalanul hagyaték, örökség sorsával kapcsolatban is, ezzel kapcsolatban is érdemes érdeklődni. Vannak tárgyak, amelyeknek restaurálásra lehet szüksége, és valóban van, amelyik csak egyszerűen egy új tulajdonosra vár.

A Keressük a helyét videósorozatnak már több tucat epizódja elkészült. Ellátogatunk együtt a zsámbéki Lámpamúzeumba, ahol megismerhetjük az alapítót, a 90 éves Borus Ferencet, aki 1979 óta őriz több ezer lámpát. Megyesi Balázsnak sikerült egy olyan lámpával meglepnie az idős gyűjtőt, amelyet még ő sem látott sosem. De szerepel majd a videókban egy 1848-ban kiadott ritka Petőfi-kötet, a Gerbaud Kávéház teraszán írt régi szerelmeslevél, találkozhatunk reneszánsz velencei riasztóval, százéves vitrinekkel, tanulunk képet keretezni, ellátogatunk az ország egyetlen vízi vágóhídjára és nagyon sok érdekes ember sorsával, munkájával is megismerkedhetünk.

A fő videósorozat mellett két kiegészítő műsor is indul: a „Keressük a helyét Plusz” kimaradt jeleneteket, vágatlan riportokat és további érdekességeket mutat be, míg a „Keressük a helyét -Portré” riportokban mutatja be a műtárgyak világának szereplőit, például restaurátorokat, kortárs művészeket és gyűjtőket.

Október 7-től hetente több résszel jelentkezik majd Megyesi Balázs hivatalos felületein.