A tabusítás gyerekkorban elkezdődik, és súlyos következményei is lehetnek

A válaszadók 34,7 százaléka a húszas korosztályból került ki, 36,3 százalék tartozott a harmincasba, a negyvenesbe 20,6, míg az ötvenesbe 4,9 százalék. Ami pedig a nemi arányokat illeti: a kitöltők bő 90 százaléka nő.

Amint a válaszaikból kiderült, a szex tabusítása már a gyerekkorban elkezdődik: 29,78 százalék emlékezik rá vissza úgy, hogy a szex, illetve a szexualitás teljesen kerülendő téma volt a családjában, 22,59 százalék szerint ezeket az ember nem a szüleivel beszéli meg, 29,46 százalék pedig nem is mert volna ilyesmivel előhozakodni otthon.

Ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szexualitást érintő gondokról felnőttként sem merünk nyíltan beszélni: míg tíz válaszadóból hat tapasztalt valamilyen elakadást vagy problémát a szexuális életében, csak 14 százalékuk fordult vele szakemberhez. 71,3 százalékuk életében van olyan ember, a partnerükön kívül, akivel őszintén beszélgethet a szexről, 24,7 százaléknak azonban nincs kivel megosztania az érzéseit. Ugyanez a tabusítás a jellemző akkor is, ha a szexuális vágyainkról van szó.

Amiről nem „illik” beszélni…

Mint a kutatásból kiderül, a szégyenérzet az a kollektív alapélmény, ami sokakat gátol a vágyaikról való kommunikációban, és így azok megélésében is. 28,11 százalék úgy érzi, nem tudja megfogalmazni a partnerének, mire vágyik, 22,43 százalékuknak pedig olyan vágyai vannak, amik szégyenérzettel töltik el – ilyen, saját bevallásuk szerint, az anális szex, a BDSM (Bondage & discipline, Domination & submission, Sadism & masochism; magyarul kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus), a több partnerrel való együttlét, vagy nők esetében egy másik nővel való szeretkezés. De segédeszközt is sokan a szégyenérzet miatt nem mernek bevetni szex közben.

A pornófilm kapcsán viszont megoszlanak a vélemények: a válaszadók partnerének 38,3 százaléka szokott pornófilmet nézni (37,7 százalékuk közösen teszi a társával), és közel felük ebben támogatásra is lel otthon. De olyan is akad, aki kéri a párját, hogy ne tegye, illetve olyan is, aki kifejezetten idegenkedik a műfajtól: „Gyűlölöm a pornót és azt, aki pornószerű szexbe kényszerít. Számomra ez traumatikus élményeket idéz fel” – magyarázta egyik válaszadónk. Traumatikus élményekből pedig, úgy tűnik, sajnos sokaknak kijutott: a válaszadók majdnem fele (!) számolt be például arról, hogy átélt már szexuális zaklatást, bántalmazást, 19 százalékuk pedig a mai napig nem tudta ezt feldolgozni…

Alig van olyan, aki ne színlelt volna már az ágyban

Nagyon változó adatok születtek arról, mennyi ideig tart egy együttlét: öt perctől három óráig bezárólag sokféle időintervallumot megadtak a válaszadók, de általánosságban elmondható, hogy a feleletek kiugró többségében (20,68 százalék) a 30 perc szerepelt átlagidőként. Egyéjszakás kalandja a válaszadók 65,4 százalékának volt, de „rendszert” viszonylag kevesen csinálnak belőle, harmincnál több ilyen liezonja csak 7,2 százaléknak volt.

Az alkohol minden negyedik embernél szerepel mint szex előtti lazító, vágyfokozót, potencianövelőt azonban saját bevallása szerint szinte senki nem használ.

Ami pedig az orgazmust illeti: a kitöltők 68 százaléka állította, játszotta már meg, hogy eljutott a csúcsra. Az okok között pedig változatos indokok szerepeltek: volt, aki így akarta jutalmazni a javuló technikát, de olyan is, aki úgy gondolta, ez a férfinak fontos, csak így érzi értékesnek, teljesnek az együttlétet. Más azt írta, két valódi orgazmus után egy aktuson belül már nem érzett magában erőt a harmadikhoz, vagy úgy hitte, nem normális, ha ő csak csiklóizgatással tud eljutni a csúcsra.

A kutatás első eredményeiről bővebben itt olvashatsz.

A kutatást összeállította: Fiala Borcsa
Infografikák: Kerepeczki Anna
Szakértő: Csörgits Kinga