A 2022-es népszámlálás szerint a foglalkoztatottak és az iskolások 41 százaléka autóval, 21 százaléka közösségi közlekedéssel, 10–10 százalékuk gyalog vagy kerékpárral jár munkába vagy iskolába. Bár az autó a leggyakoribb közlekedési mód, erős regionális mintázatok rajzolódnak ki: az Alföld városaiban, például Hódmezővásárhelyen, Makón és Karcagon a bicikli, Budapesten pedig a közösségi közlekedés a meghatározó, míg számos dunántúli és észak-magyarországi kistelepülésen szintén a tömegközlekedés, illetve a gyaloglás dominál.

A diákok közlekedése külön világ: míg a felnőttek közel fele autóval jár dolgozni, az iskolások csupán ötödének útja telik kocsiban. Számukra a gyaloglás és a közösségi közlekedés sokkal inkább mindennapos. Az adatok azt mutatják, hogy a közlekedési módválasztást jelentősen befolyásolja az is, hogy valaki településen belül vagy más településre ingázik, hiszen a nagyobb távolságok eltérő közlekedési lehetőségekkel járnak.

Egy évtized alatt az autózás lett az egyeduralkodó

A 2011-es és a 2022-es adatok összevetése látványos eltolódást mutat: tíz év alatt a munkába járók körében az autóhasználat aránya 35-ről 46 százalékra nőtt. Minden más közlekedési forma háttérbe szorult, a kombinált – vagyis többféle eszközt összekapcsoló – utazások aránya viszont stabil maradt. „A kombinált utazások arányának stabilitása – elsősorban a budapesti agglomerációban – arra utal, hogy a nagyvárosi térségekben, ahol a zsúfolt központban korlátozott a hely és az autóforgalom növekedése már fizikai határokba ütközik, a sűrű és jól szervezett elővárosi vasúti szolgáltatás versenyképes alternatívát kínálhat” – írja Gertheis Antal.

A szakértő szerint a jövedelmek növekedése és az úthálózat fejlesztése ösztönzi a gépjárműhasználatot, ami egyéni szinten segítheti a mobilitást, de ha a közlekedéspolitika nem tart lépést, a torlódások és a parkolási gondok elkerülhetetlenné válnak.

A kerékpár és a vasút együtt lehet a jövő nyertese

A Mobilissimus szakértője szerint a nagyvárosokban a közösségi közlekedés fejlesztése mellett a parkoláspolitika és a forgalomszabályozás segíthet visszafogni az autóhasználat növekedését, míg a kisebb településeken az igényvezérelt, rugalmas közlekedési rendszerek biztosíthatják az alapvető elérhetőséget.

Különösen ígéretes a vasút és a kerékpár kombinálása: Albertirsán például naponta mintegy négyszázan váltanak bicikliről vonatra. Sokaknak talán meglepő, mégis igaz, hogy az Alföldön a kerékpárhasználat európai szinten is kiemelkedő: itt a legfontosabb feladat annak elérése, hogy a kerékpározás megtartsa vonzerejét. „Könnyebb megőrizni a meglévő szokásokat, mint később újra felépíteni őket” – hangsúlyozza Gertheis Antal.

A munkába és iskolába járás kérdésében nem hagyható figyelmen kívül a foglalkoztatók és az oktatási intézmények – illetve fenntartóik – szerepe. A telephelyek elhelyezkedése, környezetük kialakítása, valamint a pénzügyi és egyéb ösztönzők egyaránt befolyásolják, hogy ki milyen közlekedési módot választ. Ezeket a tényezőket munkahelyi és intézményi mobilitástervezés keretében lehet feltárni és tudatosan fejleszteni. Gyakorlatba ültetésükre jó példák az egyre terjedő iskolautca-, bicibusz- vagy lábbusz-kezdeményezések.

A népszámlálás adatai szerint Magyarországon az autózás terjedése töretlen, de a mobilitási kép sokszínű maradt. Az Alföld kerékpáros kultúrája, a Budapest környéki kombinált közlekedés és a vidéki kísérletek mind azt mutatják: a közlekedés jövője azon múlik, mennyire tudjuk tudatosan és rugalmasan alakítani a szokásainkat.

Forrás: Másfélfok, Mobilissimus 2025

Sztojka Norbertnek keményen kezdődött az élet, de ő maga is kemény ember. Börtönben született, családját soha nem ismerte, állami gondozásban nőtt fel. Az enyhén szellemi fogyatékos férfi azonban soha nem adta fel. Két szakmát is kitanult, asztalosként és hegesztőként dolgozott, mellette pedig egész életében folyamatosan sportolt.

„A Balaton átúszást ötször teljesítettem, úszóversenyeken négy aranyat nyertem és lefutottam a félmaratont is” – mesélte Sztojka, akinek a legnagyobb szerelme a kerékpározás. „Előfordult, hogy egyetlen nap alatt 360 kilométert tettem meg, Soltvadkertről indulva még a Kékestetőre is feltekertem” – mondta a fiatalember. Előfordult, hogy egyetlen baráti látogatásért 115 kilométert biciklizett.

„Bejárhatom az országot és ez az, ami a legjobban kikapcsol, pihentet” – magyarázta. Az első biciklijét egy korábbi főnökétől kapta, akinél hosszú éveken át dolgozott. „Párizsban még nem jártam soha. Az az álmom, hogy egyszer eljutok oda, méghozzá biciklivel. Tavasszal ezt meg is teszem, tudom, hogy képes vagyok rá” – tette hozzá a fiatalember.

Sztojka Norbert a megnyitása óta az IRMÁK Nonprofit Kft. esztergomi otthonában él és itt is dolgozik kertrendezőként. Füvet nyír, kerítést javít, locsol, ás, karbantartja a környezetét. A támogatott lakhatás ezen formájának lényege, hogy az enyhe- és középsúlyos szellemi fogyatékos emberek nagy intézmények helyett családias kis közösségekben éljenek (ahol a nap 24 órájában szakemberek figyelnek rájuk), segítséggel, némi iránymutatással, ám mégis önállóan dolgozhatnak, gondoskodhatnak magukról.

„Büszkék vagyunk Norbi kitartására és szenvedélyére, mindannyian példát vehetünk az elszántságáról. Amikor elmondta nekünk az álmát, azt éreztük, hogy kötelességünk segíteni őt” – nyilatkozta Juhász Erika, az IRMÁK ügyfélszolgálati referense. „Egy ilyen út komoly tervezést és logisztikát igényel, nem akarunk felelőtlen módon belevágni. Norbi edz, mi pedig útitársat találtunk neki Maradi István személyében, aki már most nagy segítség a felkészülésben. Ezen kívül autó kíséri majd őket, pontos menetrend szerint haladnak majd” – mondta Juhász Erika. Az álom megvalósításához a csapat támogatókat keres: fontos, hogy nem pénzbeli felajánlásokat várnak, hanem olyanok jelentkezését, akik biciklivel, sportruházattal, szállással és egyéb szükséges eszközökkel tudják segíteni az álom beteljesülését.

Sztojka Norbert várhatóan májusban indul és a tervek szerint film is készül majd a nagy utazásról.

Az elmúlt években végleg megdőlt az a tévhit, amely szerint a kerékpározás csak szezonális közlekedési mód.

A MOL Bubit használó budapestiek ugyanis az év utolsó hónapjaiban is előszeretettel ültek kerékpárra: novemberben az átlagos napi utazásszám a 7 ezret is túllépte, és decemberben – a hideg idő ellenére – is több napon keresztül 5 és 6 ezer feletti volt a napi csúcs. Bár az átlagmutatón ekkor már érződött a tél érkezése, de még ennek ellenére is decemberben napi 4 ezres utazásszámot mért a MOL Bubin a Budapesti Közlekedési Központ.

A társaság szerint ez növekvő tendencia, hiszen 2021-ben 2-4 ezer, 2022-ben 4-7 ezer volt az év utolsó hónapjainak átlagos utasszáma. Látható tehát, hogy a fővárosban közlekedők ma már télen is versenyképes közlekedési módként tekintenek a MOL Bubira.

Munkába tekernek a legtöbben

A BKK egy korábbi felmérése szerint a többség munkába járásra, illetve a munkából hazajutásra (57%) használja a zöld kerékpárokat, emellett sokan intézik ügyeiket, kisebb vásárlásaikat (49%) is a MOL Bubival, illetve szórakozni is közbringával járnak (40%).

A fővárosban utazók jelenleg 201 helyszínen, többek között fontos közlekedési csomópontokban (például a Szentlélek téren vagy Zugló vasútállomáson) és közösségi közlekedési megállók közelében vehetik fel és adhatják le a MOL Bubi bicikliket. A flottában már összesen 2460 kerékpár szolgálja a budapestiek kényelmét, amelyekkel legfeljebb 10-15 perc alatt bárhová gyorsan el lehet jutni a város belső részein, hosszabb távolságokra pedig a szolgáltatás rugalmasan kombinálható a közösségi közlekedés egyéb eszközeivel.

A környezetnek is jót tesz

A MOL Bubit használók havonta több mint 90 ezer kg CO2-kibocsátást spórolnak meg, 2023-ban pedig összesen több mint ezer tonna károsanyagtól mentették meg Budapestet – írják.

Minden lehetőséget meg kell ragadni a személy- és áruszállítás CO₂-kibocsátása növekedésének megállítására.  A nulla kibocsátású személygépkocsikra és teherautókra való átállás ugyanis évtizedekig tartana, és nem old meg olyan problémákat, mint a gyors ütemben növekedő nyersanyag-felhasználás, a közlekedési torlódások és a mozgásszegény életmód. Ennek ellenére a COP26 november 10-i Közlekedési Napja kizárólag a közúti járművek villamosítására összpontosított.

A levél aláírói úgy vélik, hogy a kerékpározás az emberiség egyik nagy reménye a széndioxid-kibocsátástól mentes jövőre. A széles körben elérhető kerékpár használata nulla kibocsátással jár, miközben világszerte a közlekedés felelős az üzemanyagok elégetéséből származó közvetlen széndioxid-kibocsátás 24 százalékáért. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként akár 150 gramm szén-dioxid kibocsátását is megtakaríthatja. A villanyhajtású áruszállítóhoz és triciklikhez köthető kibocsátás a tizede a dízelüzemű furgonokénak. Ha akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra váltunk az autóról, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat.

Pogátsa Zoltán, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja kijelentette: „A környezetvédelmi előnyök mellett a kerékpározás óriási gazdasági hasznot hajt az egész társadalom számára. Az autózás viszont nemzetgazdaságilag rendkívül veszteséges: az Európai Bizottság számításai szerint Magyarországon a személy- és tehergépkocsik használata háromszor akkora költséget okoz a társadalomnak, mint amennyit az üzemeltetőik az adókon, díjakon keresztül megfizetnek.”

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A Levegő Munkacsoport több munkatársa, köztük jómagam is, rendszeresen kerékpárral járunk be az otthonunktól 11-15 kilométerre lévő munkahelyünkre. Ezt sokan megtehetnék, csak elhatározás kérdése.”

Az alábbiakban olvasható a nyílt levél nyersfordítása.

Levél a COP26-on részt vevő kormányoknak

COP26: A kormányoknak el kell kötelezniük magukat a kerékpározás fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.

A világ vezetőinek el kell kötelezniük magukat a kerékpározók számának fokozása mellett a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és a globális éghajlati célok gyors és hatékony elérése érdekében.

A világnak sokkal több kerékpározásra van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzon a klímaválság kihívásaival. Ha a kormányok nem tesznek gyorsabb és határozottabb lépéseket világszerte a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a jelenlegi és a jövő nemzedékeket egy sokkal ellenségesebb és kevésbé lakható világra ítélik.

Ezért mi, az alulírott 251 szervezet, nyomatékosan kérjük az ENSZ 26. Éghajlatváltozási Konferenciáján (COP26) Glasgow-ban részt vevő valamennyi kormányt, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy jelentősen növelik a kerékpárosok számát országukban. A kormányok ezt úgy érhetik el, hogy több jó minőségű kerékpáros infrastruktúrát építenek, a kerékpározást integrálják a tömegközlekedésbe, javítják a közlekedésbiztonságot, és olyan politikákat hajtanak végre, amelyek arra ösztönzik az embereket és a vállalkozásokat, hogy az autóval megtett utakat kerékpárral és más közlekedési módokkal, például gyaloglással és tömegközlekedéssel váltsák fel. Az aktív mobilitás előmozdításának és lehetővé tételének a globális, nemzeti és helyi stratégiák egyik sarokkövének kell lennie a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez.

Világszerte a közlekedés felelős az üzemanyag elégetéséből származó közvetlen CO₂-kibocsátás 24%-áért. A közúti járművek a közlekedés CO₂-kibocsátásának közel háromnegyedéért felelősek, és ezek a számok nem csökkennek. A Föld éghajlatát tönkretevő, fenntarthatatlan mértékű CO₂-kibocsátás mellett a közúti járművek soha nem látott mértékben szennyezik a levegőt, és becslések szerint évente hétmillió ember halálát okozzák világszerte.

Az Éghajlatváltozással Kormányközi Testület (IPCC) „1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentése a kerékpározást a biztonságos és fenntartható világ mindenki számára történő biztosításának egyik útjaként jelölte meg, most és a jövőben egyaránt. A kerékpár használata nulla kibocsátást eredményez, és a kerékpározás a szennyezés csökkentése mellett messzemenő pozitív társadalmi-gazdasági hatásokkal is jár.

A kerékpározás az emberiség egyik legnagyobb reménye a szén-dioxid-kibocsátásmentes jövő felé való elmozdulásban. Az új kutatások azt mutatják, hogy a CO₂-kibocsátás az életciklus során 14%-kal csökken minden egyes további kerékpáros útra, és 62%-kal minden egyes elkerülhető autóútra. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként 150 gramm CO₂ kibocsátását takarítja meg. Az elektromos áruszállító kerékpárok 90%-kal csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást a dízelüzemű furgonokhoz képest. Ha a városokban akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra cseréljük az autót, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat. A más utazási módokkal, például a tömegközlekedéssel való szinergiák kiépítése jelentősen növelheti ezt a potenciált.

A világunk lángokban áll. Sürgősen ki kell használnunk a kerékpározás által kínált megoldásokat, és radikálisan növelnünk kell a használatát. Most arra van szükségünk, hogy a kormányok politikailag és pénzügyileg elkötelezzék magukat a több, biztonságosabb és integrált kerékpározás mellett, amely az országainkban, városainkban és régióinkban élők számára méltányos. Sürgetjük a COP26-on részt vevő valamennyi kormányt és vezetőt, hogy vállaljanak kötelezettséget a kerékpáros közlekedés jelentős növelésére. Ezt a következőkkel tehetik meg:

A kerékpározás minden formájának előmozdítása, beleértve a kerékpáros turizmust, a sportkerékpározást, a kerékpármegosztást, a munkába vagy iskolába járást és a testmozgást.

A kerékpározás, mint klímavédelmi megoldás elismerése, egyértelmű kapcsolatot teremtve aközött, hogy a kerékpáros utazások számának növekedése és a személygépkocsival megtett utak számának csökkenése hogyan csökkenti a CO₂-kibocsátást.

Nemzeti kerékpáros stratégiák kidolgozása és finanszírozása, valamint a kerékpározásra vonatkozó adatok gyűjtése annak érdekében, hogy tudjuk, hol lehet javítani az infrastruktúrát és a használatot.

Beruházások a biztonságos és jó minőségű kerékpáros infrastruktúra kiépítésére és a kerékpározásból hagyományosan kiszorult közösségek ösztönzése a kerékpár használatára.

Közvetlen ösztönzők biztosítása az emberek és a vállalkozások számára, hogy mindennapi útjaik nagyobb részében térjenek át az autóról a kerékpárra.

Szinergiák kiépítése a tömegközlekedéssel és a kombinált mobilitási megoldások támogatása egy olyan multimodális ökoszisztéma kialakítása érdekében, amely képes minden felhasználói igényt kielégíteni anélkül, hogy személygépkocsira támaszkodna.

Közös elköteleződés a magasabb kerékpározási arány globális céljának elérése mellett. A több kerékpározás néhány országban nem lesz elegendő a globális CO₂-kibocsátás csökkentéséhez. Minden országnak hozzá kell járulnia, és ezeket az erőfeszítéseket az ENSZ szintjén nyomon kell követni.

A kerékpározás széles körű elterjesztése nélkül a kormányok nem tudják csökkenteni a CO₂-kibocsátást elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék az éghajlati válság legsúlyosabb következményeit. A kerékpározás az egyik legjobb megoldás, amellyel már most is biztosíthatjuk, hogy bolygónk az elkövetkező nemzedékek számára is lakható maradjon.