Czilják Norbert 2013-ban csatlakozott a PwC Magyarország adótanácsadási üzletágához. Az elmúlt években számos adóátvilágítási, adóstrukturálási és IFRS áttérési projektet vezetett nagyvállalati ügyfelek számára különböző iparágakban. Jelenleg ő irányítja a PwC Magyarország tranzakciós adótanácsadási csapatát. Igazgatóként fő feladata az M&A tranzakciókhoz kapcsolódó komplex ügyféligények kiszolgálása és a kapcsolódó adótanácsadási szolgáltatások fejlesztése lesz. Regisztrált ACCA tag, emellett rendelkezik adótanácsadói és mérlegképes könyvelői képesítéssel is. Diplomáját 2013-ban a Budapesti Corvinus Egyetem számvitel mesterszakán szerezte.

Csiszár Andrea 2002-ben csatlakozott a PwC Magyarországhoz. Az elmúlt években elsősorban biztosítók és egyéb pénzügyi szektorba tartozó vállalatok könyvvizsgálatát vezette, emellett több nemzetközi könyvvizsgálati projektben is részt vett az angol és német PwC irodákkal együttműködve. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett számvitel szakirányú közgazdász diplomát. Emellett nemzetközi könyvvizsgálói (FCCA) és okleveles könyvvizsgálói képesítéssel is rendelkezik. Szabadidejében szívesen utazik, túrázik férjével és két lányával, sokat lovagol és a kutyájával aktívan agilityzik.

Kelemen Árpád 2015-ben csatlakozott a PwC Magyarország Technológia, Média és Telekommunikáció (TMT) csapatához. Jelenleg a vállalat sport, turisztikai és szerencsejáték tanácsadási csapatának vezetője. A Budapesti Gazdasági Egyetem Közgazdasági Karán gazdálkodási és menedzsment alapképzési szakon, majd Pénzügyi és Számviteli Karán pénzügy mesterszakon végzett. Sokat sportol, kedvence a szörfözés, illetve szívesen jár fiával Fradi meccsekre.

Liliya Meshcheryakova 2022-ben csatlakozott a PwC Magyarország Digitális Audit csapatához a szélesebb körű bizonyosságot nyújtó szolgáltatások üzletágon belül. Több mint tizenhét év nemzetközi projektmenedzsment tapasztalattal rendelkezik a digitális bizalom területén (ISAE 3000, ISAE 3402, SOC 2). Az ezzel kapcsolatos projekteket, szabályozási megfelelőségi felülvizsgálatokat, általános IT kontrollok tesztelését és automatizált kontroll értékeléseket vezet mind a PwC ügyfelei, mind a PwC közép- és kelet-európai tagvállalatai számára. Az Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát vezetői információs rendszerek szakon, valamint CISA (Certified Information Systems Auditor) minősítéssel rendelkezik. Hobbija az utazás és a fotózás.

Sótonyi Krisztina több mint tíz éve csatlakozott a PwC Magyarországhoz. Kezdetben könyvvizsgálaton, majd a számviteli tanácsadási csapatban dolgozott és IFRS-ek oktatásával foglalkozott. Jelenleg a Digital Learning terület vezetője. A budapesti székhelyű csapat a PwC hálózatának egyik globális kompetenciaközpontjaként működik. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karán végzett Nemzetközi Kapcsolatok szakon. Ezt követően a University of West London intézményében Európai Integráció mesterképzésen tanult és ACCA (FCCA) képesítéssel is rendelkezik. Három tinédzser gyermek édesanyja, szabadidejében botanikával foglalkozik és lovagol.

Szalay Rita 2023-ban csatlakozott a PwC-hez, ahol szakterülete a vállalati ESG-szolgáltatások szakmai irányítása (fenntarthatósági jelentéstétel, átvilágítás, értéklánc vizsgálatok, ESG-kockázatkezelés, vállalati belső szabályozás és compliance). Közel húsz éves tőkepiaci tapasztalattal rendelkezik, tizenhat évig dolgozott a Budapesti Értéktőzsdén, 2020-ig a Kibocsátói terület igazgatójaként, majd a BÉT tőkepiac-szabályozási tanácsadójaként. 2014-2016 között a KELER KSZF Zrt. felügyelő bizottságának tagja, 2020-ig elnöke volt. Csatlakozását megelőzően egy ideig az általa alapított ESG Capital Solutions Kft. ügyvezető igazgatójaként dolgozott, ahol elsődlegesen vállalati ESG fejlesztési projekteket vezetett. Munkája mellett számos szakmai bizottságban vállal szerepet, rendszeres oktató az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében és több más intézményben. Diplomáit az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, illetve a University of Cincinnati MBA programjában szerezte. Rita a természetben – vizek és hegyek között – érzi magát igazán otthon, lelkes túrázó és kulturális utazó.

Szabó András 2012-ben csatlakozott a PwC tanácsadói csapatához. Jelenleg a technológiai transzformációk támogatásáért felelős csapat vezetője. Igazgatóként a nagyvállalati átalakulásokkal, komplex informatikai és új technológiai megoldások bevezetésével foglalkozik, az operációs és informatikai vezetőknek szóló szolgáltatások fejlesztése a fő feladata. Kiemelt területei a beszerzés és a logisztikai működés modernizációja, fő iparágai a retail és az e-kereskedelem. A szakember a következő időszak jelentős kihívásának látja a zöld technológiák hazai elterjedését és az ellátási láncokban zajló átalakulásokat. Okleveles közgazdász, vezetés-szervezés szakirányon szerzett egyetemi végzettséget, emellett ITIL, PMP és CMC képesítésekkel is rendelkezik. Szabadidejében új városokat, tájakat fedez fel, legyen az belföldön vagy távoli országokban, illetve szívesen hódol a vitorlázás szenvedélyének.

Topánka Zsolt közgazdász végzettséggel rendelkezik, 2012-ben csatlakozott a PwC Magyarország jövedelemadó-tanácsadási csapatába. A szakember generalista adótanácsadóként dolgozik, fókuszterületei közé tartoznak az energiahatékonysági és a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó adókedvezmények. Emellett szerepet vállal a PwC sporttanácsadási csapatának adó- és jogi tanácsadási ágának munkájában, valamint 2024-től az állami támogatásokkal foglalkozó területen is vezető szerepet tölt be. PwC-s karrierje során a sok nemzetközi képzés mellett hosszabb időt töltött kiküldetésben a PwC New York-i irodájában, ahol a közép-kelet-európai tanácsadási szolgáltatásokért volt felelős. Első számú hobbija a túrázás (legyen az a Kéktúra vagy külföldi magashegyi túrák), valamint az utazás belföldön és külföldön egyaránt.

Viktor Trubnikov 2011-ben csatlakozott a PwC Pénzügyi szolgáltatások csapatához, ahol főként a bankszektort érintő bizonyosságot nyújtó és tanácsadási megbízásokban vett részt. Az elmúlt öt évben CRS tanácsadóként dolgozott, összetett számviteli és beszámolási kérdésekkel foglalkozott, az IFRS-re és a fenntarthatósággal kapcsolatos beszámolási szabványokra összpontosítva. A szakember a Szentpétervári Állami Egyetemen szerzett közgazdász és matematikus diplomát, valamint ACCA minősítéssel is rendelkezik. Szabadidejét kerékpározással, fotózással és olvasással tölti.

Zalai Péter szabályozott iparági és versenyjogi tanácsadást vezető ügyvéd a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal-nél. Karrierjét itt kezdte 2007-ben. Kiemelten foglalkozik energetikai és bányászati, gyógyszeripari és az élettudományokat érintő, valamint hulladékgazdálkodási és hadiipari ügyekkel, emellett sikerrel és hatékonyan látja el ügyfelek képviseletét jelentős felvásárlásokban és átszervezésekben. A PwC Magyarország igazgatójaként feladata lesz az energiahatékonysági és zöld átállást segítő beruházásokkal kapcsolatos komplex ügyek vezetése, valamint ezeknek a PwC egyes üzletágai közötti összefogása. Tapasztalatát az ügyfelek támogatása mellett egyetemi oktatóként hasznosítja.

Fotó: PwC Magyarország

A PwC szakértői többek között elemezték, hogy milyen tényezők vannak hatással a légiósok jelenlétére, vagyis mi lehet az oka a légiós szám növekedésének. A teljesítményüket is vizsgálták, összehasonlítva a magyar és a fiatal magyar játékosokéval, az utóbbiak esetében fókuszálva arra, hogyan hat a szerepeltetésükre az MLSZ által biztosított versenykörnyezet.

„Elemzésünk alapján azt látjuk, hogy azt a célt, hogy a 12 csapatos Liga erős versenyt biztosítson, csak korlátozott mértékben sikerült elérni, hiszen a mögöttünk hagyott bajnokság tabellájának tetején és alján kevés változás történt, ugyanakkor a középmezőnyben nagy versengés alakult ki. Mindemellett a legutóbbi idényben tovább nőtt az NB I-ben a légiósok száma, a fiatal magyar labdarúgók játékpercei tovább csökkentek, míg a légiósok egyre több időt töltöttek a pályán” – összegzi a tavalyi idény trendjeit Kelemen Árpád, a PwC Magyarország sport üzleti tanácsadó csapatának vezető menedzsere.

Van-e kapcsolat a 12 csapatos NB I és a légiósok számának emelkedése között?

A rövid válasz, hogy önmagában nem ez lehet a kiváltó ok, ugyanakkor, ha kiszélesítjük a vizsgálatot a magyar labdarúgás versenyrendszerének egy tágabb területére, és az NB II-ben érvényes légiós korlátozást is figyelembe vesszük, akkor érdemes mérlegelni, hogy mekkora kockázatot vállalnak ma az első osztályú klubjaink egy esetleges kieséssel. Az MLSZ egyedülálló módon a támogatási rendszert úgy alakította ki az alsóbb osztályú klubok számára, hogy ne tudjanak – vagy legalábbis ne érje meg – légiósokat alkalmazni. A másodosztályban akkora mértékű az elérhető támogatás összege arra az esetre, ha nincs légiós a csapatban, hogy a kieső klubok inkább felbontják a szerződéseiket és kifizetik a szerződésből hátralévő időre járó plusz béreket is a légiósoknak, csak hogy az MLSZ erre a célra szánt támogatásától ne essenek el.

Emelik-e a légiósok az OTP Bank Liga színvonalát? 

Amennyiben csak az előző szezon teljesítményalapú értékét vesszük figyelembe, akkor kijelenthető – még úgy is, hogy a gólkirály utcahosszal a magyar Ádám Martin lett –, hogy a légiósok átlagosan jobban teljesítettek, mint a magyar társaik, és a legtöbb pozícióban a legjobban teljesítő labdarúgók külföldiek.

Azonban, ha nem pusztán a teljesítményadatok alapján értékeljük a minőséget, hanem például a játékosokban rejlő potenciál alapján vagy aszerint, hogy Magyarországról milyen lehetősége van egy labdarúgónak erősebb ligába szerződni, akkor már árnyaltabb a kép. A nemzetközi kupaszereplés miatt a Ferencváros jelenthet ugródeszkát, az elmúlt években is láttuk, hogy innen akár a top ligákba is tovább tudnak lépni játékosok. A magyar csapatok, az ukrán légiósokat leszámítva, átlagosan 26-27 éves játékosokat igazolnak, akik mire bizonyíthatnának, már korukból fakadóan is túl lesznek a csúcson és nehezen értékesíthetők erősebb ligába. Ellenpéldáért nem kell messzire menni: a szomszédos Ausztriában több olyan csapat is van, amelyek rendszeresen jelentős pozitív egyenleggel zárják az átigazolási időszakot és nem csak a Salzburg, hanem akár a Rapid Wien is érdemi bevételre tesz szert saját maga által kinevelt vagy részben nevelt játékosokból.

Hogyan rúghatnak labdába a hazai fiatalok?

Kelemen Árpád szerint a korábbi évek intézkedéseiből is jól látszik, hogy az MLSZ számára fontos cél, hogy lehetőséget biztosítson a hazai versenyrendszerben a fiatal magyarok számára, holott már korábbi kezdeményezéseknél is megfigyelhető volt, hogy a rendszer komplex stratégiai kezelése nélkül, a szigetszerű szabályozások nem vezetnek eredményre.

Az MLSZ néhány éve már alkalmazott egy ajánlást a fiatal magyarok szerepeltetésére, ehhez a központi támogatások jelentős részét szétosztotta azok között a klubok között, amelyek az U20-as korosztályú labdarúgók szerepeltetésében élen jártak. Ugyanakkor hiába volt a szabály, a légiósok száma mára trendszerűen tovább nőtt és sok egykori, a szabály által érintett fiatal, amint „kiöregedett” az U20-ból, tehát gyakorlatilag 20 évesen hirtelen az NB I-es játékpercek helyett a harmadik vagy jó esetben a második csapatban találta magát. A tavalyi szezonra kiszámított pontok alapján látszik, hogy az új fiatal-szabály betartása a klubok többségénél csak jelentős változtatásokkal lehetséges. Egyelőre kérdés, hogy az újabb szabályozásnak lesz-e érdemi hatása vagy a klubok találnak olyan megoldást, amivel könnyen „letudható” a fiatal játékperc és így a szabálynak való megfelelés.[1]

A hazai és légiós játékosok NB I-es bajnoki játékperceinek és teljesítményének alakulása

Az elemzés rámutat: a teljes NB I-ben átlagosan játszott perceket alapul véve a hazai játékosok nagyjából 20%-kal kapnak kevesebb játéklehetőséget, mint külföldi társaik. Ugyanakkor a csapatokat részletesen vizsgálva kiderül, hogy többek esetében a hazai és légiós játszott percek aránya szinte teljesen megegyezik a kereten belüli magyar-légiós játékosszám megoszlásával. Jó példa erre a Ferencváros, amelynél a keret 71%-át kitevő légiósok a rendelkezésre álló percek 72%-át töltötték a pályán, vagy a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd, melyeknél a keretekben fele-fele arányban jelen lévő hazai és légiós játékosok mindössze négy, illetve 6% eltéréssel osztoztak a pályán töltött játékperceken.

Van azonban, ahol ez az arány eltolódik. A Fehérvár vagy a Honvéd esetében például mindössze 20%-kal több magyar játékos, nagyságrendileg 70%-kal több időt töltött a pályán, mint a légiósok. Ezzel szemben az MTK keretében hiába volt 20%-kal több magyar játékos, a pályán a légiósok átlagosan 40%-kal több játékpercet kaptak.

Bár a légiósok a szezon bajnoki mérkőzésein nem minden vizsgált mutatóban teljesítettek jobban a magyaroknál, fontos tényező, hogy sokan közülük nemzetközi porondon, neves ellenfelek ellen, akár több szezon óta nyújtanak az NB I-eshez hasonló vagy azt meghaladó teljesítményt, melyet a mesterséges intelligencia figyelembe vesz az értékek számításakor.

„A vizsgált adatokból arra a következtetésre jutottunk, hogy a 12 csapatos bajnokság nem hozott igazán kiélezett versenyt. Emellett az NB II-es légióskorlátozással járó magas kockázat több klubnál azt eredményezte, hogy a fiatal magyar tehetségek beépítése helyett inkább kipróbált légiósokat alkalmaztak. Megfordíthatná a fiatal magyar játékospercek szempontjából kedvezőtlen trendet, ha bővebb, például egy 16 csapatos bajnokság alsó és felső házában játszhatnának a csapatok kiélezett meccseket, illetve az NB II-es légiós korlátozás enyhítése jelentős nyomást vehetne le a kiesés elől menekülő csapatok válláról” – vonja le a következtetéseket a PwC szakértője.

[1] A következő szezontól a jelenlegi normatív szabályozás helyett az MLSZ egy új pontrendszert vezet be, amellyel a klubok anyagi ösztönzésén keresztül kívánják támogatni a hazai és kiemelten a fiatal magyar játékosok NB I-es szerepeltetését.