A szürrealista mozgalom 1924-ben indult André Breton A szürrealizmus kiáltványa című írásával, amelyben a mozgalom lényegi vonásait és módszereit határozta meg, és olyan művészek csatlakoztak hozzá, mint Max Ernst, Salvador Dali vagy René Magritte.

A szabadságra vágyó művészek elhagyva szülőhazájukat, a művészet Mekkájában, Párizsban vagy Franciaország más területein közvetlen szellemi és materiális hatások által kapcsolódtak a szürrealista mozgalomhoz és hozták létre egyedi értelmezésükben életművük egy részét.

A KMFA Galéria kiállításán bemutatásra kerülnek olyan meghatározó főművek, amelyek párdarabjai a Pompidou központ gyűjteményét gazdagítják és jelenleg a múzeum szeptember 4-én nyílt nagyszabású tárlatán szerepelnek. Reigl Judit, Hantai Simon, Csernus Tibor, Sándorfi István, Klausz Ernst, Dengyel Tibor, Peterdi Gábor, Kallos Pál, Szóbel Géza, Anton Prinner, Méhes László, Böhm Lipót Poldi, Henri Nouveau, Beöthy István, Hajdú István, Barta Lajos, Vajtó Ágota, Szabó László, Sylveszter Katalin festményeik, grafikáik, szobraik bebocsájtást kínálnak a képzelettel teli, valóságon túli saját maguk álmodta világba.

A tárlatot Dr. Antal Péter műgyűjtő nyitja meg, aki maga is nagy rajongója ennek a művészettörténeti korszaknak.

A kiállítás szeptember 13-tól október 31-ig hétköznapokon 10:00 és 18:00 óra között ingyenesen látogatható.

Fotó: Dengyel Tibor: Pár, 1970, olaj,vászon, 49 x 39 cm (részlet)

Az 1997-ben elhunyt Topor András színekkel teli és szürreális képeit ritkán látni a művészeti piacon, a munkái tárlatokon is elvétve bukkannak fel, noha művei megtalálhatók magyar közgyűjteményekben, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Miskolci Képtár, a Damjanich János Múzeum és a Déry Múzeum kollekcióiban.

A Kálmán Makláry Fine Arts Galéria mostani kiállításán az 1944-ben született alkotónak ezúttal közel harminc művét nézhetjük meg, melyek többségét eddig nem vagy alig láthatta a nagyközönség, hisz azok magángyűjtők birtokában vannak. Ez a hiánypótló tárlat bevezet minket Topor érzékfeletti világába, mely tematikai és stiláris sokszínűséget is mutat.

A művész ráadásul a galéria tulajdonosára, Makláry Kálmánra is nagy hatással volt, mivel Topor művei mutatták meg neki először a képzőművészet erejét: „Anyai nagynéném férjét, a kiváló festőművész Topor Andrást kis koromban rendszeresen látogattuk a debreceni művésztelepen, azóta is ha belépek egy műterembe, és megérzem a terpentin és az olajfesték illatát, boldog gyermekkori érzések töltenek el.”

A Topor András – Magasabb szférák felé című tárlatot Dr. P. Szabó Dénes művészeti újságíró nyitja meg.

A kiállítás június 21.től július 31-ig hétköznapokon 10:00 és 18:00 óra között látogatható.

Fotó: KMFA Archívum

Reigl Judit a magyar kortárs festészet nemzetközi szinten is hihetetlen népszerűségnek örvendő alakja. Az Art and Antique kiállításon és vásáron az érdeklődők a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria jóvoltából a 2020-ban elhunyt művésznő 1955-ben készült Fekete Robbanás című alkotását (a nyitóképen) tekinthetik – és vásárolhatják meg -, amely művészettörténeti és műgyűjtői szempontból is kiemelkedően érdekes. A Robbanás éra darabjaira várólista van, a szerencsés magángyűjtők féltve őrzik ezeket az alkotásokat. Ez az egyik legfontosabb korszak az életműben, melynek párdarabjai a New York-i MET, MOMA, Guggenheim vagy éppen a párizsi Pompidou központ gyűjteményét gazdagítják.

Az eseményen az érdeklődők nemcsak festményeket láthatnak, hanem minőségi bútorokat, szobrokat, antik könyveket, ékszereket és szőnyegeket is. A kiállítás egyik legkülönlegesebb tétele a Nudelman Numismatica standján megtekinthető 12 személyes étkészlet, amely a Kossuth-család címerével van ellátva. Az eredeti, szarvasbőrrel bevont, négy fiókos fa dobozban őrzött 230 darabos ezüst étkészlet Kossuth Ferenc (1841-1914) egykori kereskedelemügyi miniszter tulajdonában lehetett. A hihetetlenül látványos műkincs értéke 16,5 millió forint. 

A Nemes Galéria többek között Batthyány Gyula életművének egyik legjelentősebb alkotását hozza el a vásárra. A Vihar a lóversenyen című festmény közel 100 évig lappangott, és egyike Batthyány legmodernebb, a kortárs művészethez ezer szállal kötődő műveinek. Az art deco jegyeket magán viselő alkotás korábban egy amerikai olajmágnás tulajdonában volt, aki személyesen a művésztől kaphatta a képet.

Az Initio Arts & Design Hantaï Simon egyik festményével érkezik a magyar műkincspiac éves seregszemléjére. Az 1971-es festmény a vásár egyik legdrágább alkotása a maga 260 ezer eurós, vagyis nagyjából 100 millió forintos árával. Hantaï Simon az egyik legdrágábban eladható művész az egész világon, eddigi rekordja 1,4 milliárd forint volt, amit egy külföldi aukción fizettek ki a művéért. Festményeivel többek között a párizsi Louis Vuitton alapítvány kiállításán találkozhattak legutóbb a műkedvelők, illetve nemrég a világhírű Gagosian galériában Rómában, Budapesten pedig a Műcsarnok Reigl Judit kiállításán, valamint a HAB csoportos kiállításán.

A Nudelman Numismatica standján napjaink ünnepelt képzőművészeti sztárja, Keserü Ilona két szőttese is kiemelt figyelemre tarthat számot. A művész a korábban, 1979-ben készült, Megyünk Szentendrére című alkotását álmodta újra: a kép hátterét leszövette, majd színes textilákból erre helyezte el a kép ismert motívumait. 

Negyven galéria több ezer értékes és nívós alkotása várja a laikusokat és műgyűjtőket egyaránt 2024. február 29. és március 3. között a Bálnában.

„Ismeretes, hogy Major a párizsi École des Arts Décoratifsban olyan szinten sajátította el a szitanyomás technikáját a 70-es években, hogy nemcsak taníthatta ott, de a legjelentősebb kortársai is őt kérték fel terveik kivitelezésére. A Hortus meus új sorozata vászonra nyomott/szitázott, szabálytalan, tépettnek látszó, színes „formák” sokféleképp el- vagy összerendezett együtteseiből áll. Kiindulópontjuk egyetlen „megkötözött”/átlókkal osztott, piros „motívum”, melynek 5 darabja, de maguk az átlók is részt vesznek a szét- vagy összerendeződés, különféle alakzatokká válás folyamatában, a kétféle – pozitív és negatív: fekete és fehér alapra nyomott – „motívum” és színei kibontásában, életre keltésében. Változatos mozgásokba, táncra perdülnek, lazán összetartozó struktúrákká is válnak, újabb színeket is vesznek maguk közé – a sorozat így befejezhetetlen.

Mint Major munkásságában máskor is, talán most is elgondolkozhatunk költészet és kép termékeny kapcsolatain művészetének (és a művészet) történetében. Gyerekkorában jelent meg Weöres Sándor Bóbita című kötete, melyben A Tündér röpködése, a vers ritmusa: daktilusainak könnyed lendülete és sorvégi spondeusainak szabályos visszatérései a „csomagból” kibontott elemek szabad röptének, majd visszavonulásának példája lehetett. Ami röviden: az élet maga” – írja Prof. Dr. Keserü Katalin.

Major Kamill a Pécsi Művészeti Gimnáziumban érettségizett. Mesterének Lantos Ferencet, Simon Bélát, Bálint Endrét, és Gyarmathy Tihamért tekinti.

1972-ben érkezett Párizsba, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzte/fűzi a legjelentősebb franciaországi magyar képzőművészekhez, mint például Hantaï Simonhoz, Székely Verához, Anna Márkhoz. A KMFA Galéria közel húsz éve mutatta hazai és nemzetközi szinten Major Kamill alkotásait. A Falk Miksa utcai galériás tárlatok mellett rendeztek számára többek között Brüsszelben és Párizsba is kiállításokat. Legutóbb Budapesten a Műcsarnokban 2020-ban láthattunk válogatást a műveiből.

A tárlatot június 15-én este 18.00 órai kezdettel Prof. Dr. Keserü Katalin nyitja meg és július 14-ig látogatható hétköznapokon 10:00 és 18:00 között.

A rövid ideig tartó időszak először adott alkalmat a fiatal művészek számára a nyugat-európai mellett a reneszánsz és a bizánci művészet tanulmányozására, amely mélyen megérintette őket és megtermékenyítette gondolkodásukat. Ha szegényesen és sok nélkülözés árán is, de boldogan tapasztalták meg azt a szabadságot, amely Reigl Judit számára, művészete mellett, mindig is a legfontosabb maradt. A „Négy Apostol” történetével egyetlenegy magyar művészettörténeti könyv sem foglalkozott, hiszen az Aczéli három T-s kultúrpolitikában míg Poldi  – ő volt az egyetlen, aki itthon maradt – a tűrt kategóriát kapta, addig három társa a tiltott kategóriába tartozott. Bíró és Reigl Franciaországba emigrált, Zugor 1956 után az Egyesült Államokban találta meg azt a szabadságot, amely a művészetük kiteljesedését biztosította.

Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. 1950-ben hagyta el Magyarországot és Párizst választotta második otthonául. A szélesebb körű siker nyolcvan éves kora után köszöntött be, miután megismerkedett Makláry Kálmánnal. A galériás 2004 óta képviseli hazai és nemzetközi szinten egyaránt, műveit rendszeresen állítja ki a Falk Miksa utcai galériában és Európa meghatározó
művészeti vásárain. Három nyelven több katalógust és albumot kiadott Reigl munkásságáról, többek között egy 680 oldalas dupla kötetes életműkatalógust is, amelyben olyan nemzetközi szaktekintélyek írták a tanulmányokat, mint Germain Viatte, Berecz Ágnes, Marcelin Pleynet. Magyarországon eddig három múzeumi életműkiállításon láthatták a páratlan életművet.

Mára Reigl Judit a világon a legjobban prezentált magyar származású absztrakt női alkotó, életműve a háború utáni absztrakt festészet mainstreamjének része. Alkotásai, több mint harminc múzeum gyűjteményeit gazdagítják világszerte. A New York-i MoMa, a Metropolitan, a párizsi Centre Georges Pompidou, vagy a londoni Tate Modern – csak néhányat említve. A New York-i Guggenheim Múzeumba és a budapesti Nemzeti Galériába Makláry Kálmán közreműködésével került Reigl Judit egy-egy alkotása.

A kiállítás május 26-ig hétköznapokon 10:00 és 18:00 óra között ingyenesen látogatható.

A művészek különböző korosztályokat képviselnek, de közösek törekvéseik abban, hogy művészetükkel tudatosan utalnak koreai örökségükre: a kézműves hagyományokra és a kelet-ázsiai filozófiai gondolkodásmódra egyaránt.

A hat kortárs művész mindegyikének fontos a koreai identitás, miközben mégis korszerűek és modernek maradnak. A koreai kézműves hagyományok újrafelfedezésével találták meg mindenki mástól jól megkülönböztethető saját hangjukat, koreai önazonosságukat, mintegy harmóniát teremtve, és ezáltal reflektálva a felgyorsult nyugati világra.

Kwang Young Chun egyenesen a koreai szellemiség megnyilvánulásának tartja a hanji papírt. Ő a hagyományos keleti orvosi szobák gyerekkori emlékeiből nyerte inspirációját, ahol a mennyezetre függesztett, kínai feliratos orvosságos zacskókon függtek a gyógyszerek. Művészetében kis háromszögformákat csomagol feliratos hanji papírba, és ezeket tekinti képei építő elemeinek. Így hoz létre változatos és izgalmas, térbe kinyúló felületeket. Alkotásait a tárlattal egy időben az 59. Velencei Biennálé alkalmából, a velencei Palazzo Contarini Polignac-ban lehet megtekinteni.

Suh Jeong Min számára a mások által kézzel teleírt papírok személyes érintése és azok „bedolgozása” a lényeg. A közös örökség ugyan már elvesztette jelentését (hiszen nem tudjuk elolvasni a feltekert papírhengerekbe ragasztott szövegeket), de esztétikai síkon még látjuk jelenlétüket.

Ilhwa Kim a hanji papírt szintén feltekeri, de már nem olyan precízen, mint Suh Jeong Min. A nála megjelenő tekercsek a képekre applikálva sokkal organikusabbak: egy szilárd négyzetes tartóegységre lazán vannak feltekerve
a művésznő által organikus festékekkel készített további hanji rétegek. Ezeket az egységeket „magoknak” nevezi, és ezekből építi fel kavargó, hullámzó, színes képeit.

Hur Kyung-Ae, a Párizsban élő fiatal festőművész a festéket kaparja vissza képein, bontja le és építi újra, ezáltal megjelenítve a rejtett rétegeket.

Chae Sung-Pil festményei olyan témákat hordoznak, mint például visszatérés a természethez, és olyan világot jelenítenek meg, amely a történelemben horgonyoz, de egyidejűleg időtlen és univerzális is.

Lim Dong-Lak szobrászművész már a számítógépes technikát is felhasználja hagyományos keleti gondolkodásra utaló fémszobrait készítve. Tudatosan utal a „jin-jang” és a „középső út” kelet-ázsiai gondolataira. Monumentális
kültéri szobrai többek között Párizsban, a Défense-ban, Európa egyik legmodernebb és  legnagyobb üzleti- és lakónegyedében láthatóak.

Ilhwa Kim, Kwang Young Chun, Sung Pil-Chae, Suh Jeong-Min, Hur Kyung-Ae és Lim Dong-Lak munkáit a Falk Miksa 10. sz. alatti galériában hétköznapokon 10:00 és 18:00 óra között, november 25-ig lehet megtekinteni. A belépés díjtalan.

Az október 27-én 17:00 órai kezdettel megrendezésre kerülő eseményen jelen lesznek a kiadvány szereplői: Miklós von Bartha, Molnos Péter, Pákh Imre, Várkonyi György, a kérdező Bánó András és Makláry Kálmán, a kiadványok ötletgazdája és kiadója. A beszélgetést a kiadvány előszavának írója Martos Gábor moderálja.

Az októberi eladásból befolyt teljes összeget a Májbeteg Gyermekekért Alapítvány részére ajánlják fel.

A Svájcban élő Miklós von Bartha egyike a világ legjelentősebb galeristáinak. Elmeséli, hogy az ’50-es években a László Károllyal közösen rendezett bázeli Magritte-kiállításon 3000 frankért adtak el egy képet, amely ma többmillió dollárt érhet. Kifejti azt is, mi a műkereskedelmi hasonlóság a híres Mauritius-bélyeg, és Anton Prinner szobrai között.

Molnos Péter művészettörténész beszél a legendás Saphier Dezső sokzsebes mellényéről is, amely nagy szerephez jutott az Ecserin. Elmondja, hogy miért egy Vörösmarty téri üzletet tekintenek sokan a mai magyar műkereskedelem „bölcsőjének”.

Pákh Imre, a legnagyobb Munkácsy-kollekció tulajdonosa elárulja, hogyan tárgyalt a Nemzeti Galéria igazgatójával Munkácsy-képek cseréjéről, és kiderül, mit keresett a New York-i lakásában rendezett bulijain Donald Trump.

Várkonyi György művészettörténész elmeséli, miként vehetett volna meg egy festményt a múzeumnak néhány rúd téliszalámiért, és hogyan bukkantak fel a Seuso-kincs darabjai a pécsi vásárban.