A regény a Jókai által elképzelt huszadik századot mutatja be 1952-től egészen 2000-ig. Az író nem jósként, hanem széles körű ismereteire támaszkodva kísérelte meg felvázolni a jövő társadalmi problémáit és lehetséges megoldásait. Gondolkodásának egyik kiindulópontját Immanuel Kant Az örök béke című műve adta, amely alapján Jókai saját utópiáját alkotta meg: egy olyan világot, ahol a filozófus által megfogalmazott feltételek megvalósulásával létrejöhet az egyetemes béke. A regény központi találmánya a repülőgép, amely a történet szerint kulcsszerepet játszik a világbéke megteremtésében.

A jövő század regénye 1872 és 1874 között, folytatásokban jelent meg a Jókai által szerkesztett Hon hasábjain. A mű szokatlan témaválasztása és hangneme megjelenésekor vegyes fogadtatásra talált, nem került be az író legismertebb alkotásai közé. A regény kézirata teljes terjedelmében nem maradt fenn: egyes fejezetek csak töredékesen ismertek, más részek kéziratai pedig elvesztek.

A fennmaradt anyag jelentős részét az OSZK Kézirattára őrzi, több különböző jelzet alatt, mivel a dokumentumok eltérő időpontokban és különböző forrásokból kerültek be a gyűjteménybe. A kézirat másik egysége pedig a PIM gondozásában áll. A két intézmény együttműködése nyomán létrejöhetett a kézirat virtuális egyesítése, így a mű széttöredezett kézirata most először vált teljes egészében megtekinthetővé.

A Copia új, Jókaihoz kapcsolódó tartalomszolgáltatása nemcsak a kéziratokat egyesítette, hanem a regény folyóiratbeli közlését és első kiadásának szövegét is elérhetővé tette, lehetőséget adva az összehasonlító elemzésre. A regény Jókai Mór születésnapjától, február 18-tól elérhető a nemzeti könyvtár Copia oldalán.

Jó hír a Jókai különleges műve iránt érdeklődőknek, hogy március 31-én nyílik meg az OSZK-ban A jövő század regényéhez készült kiállítás, amely június 30-ig lesz látogatható. A tárlat Jókai fiktív világának bemutatása mellett modern műalkotásokat és tágabb képzettársításokat is felvonultat. A kiállítás célja, hogy rámutasson: Jókai elfeledett regényének létezhet modern, izgalmas olvasata, amely a mai ember mindennapjaira is reflektál.

A rendezvény első napján ünnepi megemlékezést tartanak a Jókai Mór emlékház kertjében, valamint bemutatják a Séd című folyóiratot, Hansági Ágnes könyvét, a Móric, Mór, Maurus: Jókai címűt, valamint a 25 író 25 receptjét és történetét tartalmazó, Bozsik Péter szerkesztette Fortyogó fazék című könyvet.

Szombaton a programot Jókai-bableves főzőverseny színesíti a Koloska-völgyben, vasárnap pedig májusfát állítanak a Vaszary kertben. Emellett grafikai nyomatokat lehet készíteni a Rippl Rónai Józseftől Maurer Dóráig – válogatás a Fővárosi Képtár modern gyűjteményéből című kiállításhoz kapcsolódva, a tárlatban Aknai Katalin  művészettörténész tart vezetést.

A Jókai napokon koncertet ad a Rokkka zenekar, elhangzik Gosztola Kitti Gyenes Gitta festőművész Melltű című alkotásához íródott hangjátéka, valamint fellép a Simple Blues Band.

A programot vitorlástörténeti interaktív kiállítás színesíti a balatoni vitorlázás első klubházának emeletén – írja az MTI.

Fotó: Tamara Bitter/unsplash.com

Ha valaki nem ismerné a sztorit, vagy már nem emlékszik arra, hol is kezdődött, elmondom. Tóth Krisztinával a Könyves magazin készített kisinterjút. Igazán ártatlan, mondhatnám banális kérdéseket tettek fel neki az olvasmányélményeivel kapcsolatban: mit olvasol most, milyen olvasó voltál gyerekként, melyik gyermekkori olvasmányod volt nagy hatással rád, melyik könyvre mondanád azt, hogy bárcsak te írtad volna? Azt is megkérdezték tőle, melyik könyvet venné le a kötelező olvasmányok listájáról. Ő pedig válaszolt.

És a vész kitört. (Mondhatni, vérfagylaló keze emberfejekkel lapdázott az égre, emberszivekben dúltak lábai.)

Az interjút először a hvg.hu szemlézte, aztán a téma végigsöpört az online világon. A markánsabb megfogalmazások közül olvasásra javaslom ezt, meg ezt, meg ezt. Az újságírók után csapatostól jöttek a net (többnyire névtelen, arctalan) kommenthuszárjai, többségük láthatóan nem is olvasta az eredeti interjút. Meg se próbálom összefoglalni, hányan hányféleképpen támadták a költőnőt, maradjunk annyiban, talán még az volt a legfinomabb felvetés, hogy versírás helyett menjen inkább kapálni.

Aztán ahogy jött a vihar, ugyanolyan gyorsan le is csengett. (Kit érdekel valójában Jókai?) Legalább egy hónap telt el az utolsó gyalázkodó komment óta, internetes viszonylatban ez már régmúlt, szóval történelmi távlatból gondolhatunk vissza az ügyre.

Most próbáljuk meg elképzelni, hogyan zajlott volna a fent említett vita egy másik, egyelőre képzeletbeli Magyarországon. Valaki kifejti, hogy számára nem szimpatikus az, ahogyan Jókai a nőalakokat ábrázolja. Mire mások ezt mondják, ne várjuk Jókaitól, hogy úgy gondolkozzon a nemi szerepekről, mint a 21. századi mainstream. Mire az első megszólaló elmondhatja, nem is várja ezt Jókaitól, csupán arra célzott, hogy a gyerekeink a kötelező olvasmányokból (is) építik a világra vonatkozó tudásukat. Mire azt válaszolják neki, hogy a kötelező olvasmányok azt is megmutatják, hogyan gondolkodtak eleink évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt, így a társadalom és a benne élő emberek változásáról is képet kaphatnak. Nem folytatom.

Ha az előbbi beszélgetést elképzeltük, most próbáljuk meg elképzelni, hogy más beszélgetések is hasonló mederben folynak. Egyikünk gondol valamit, elmondja, mire a másik reagál rá, egyetért vagy ellentmond, továbbgondol, kiegészít, érvel, új szempontokat keres.

Lehetne ilyen is a világ. Egyrészt, másrészt.

Akinek meg habzik a szája, szerintem törölje meg. Neki is jobb lesz úgy.