A két csoport kapcsolódása folyamatos téma a környéken. Déri Miklós fotóművész sorozataiban sokszor kisközösségek és valamilyen módon összefüggő csoportok tagjait fényképezi, leggyakrabban a saját környezetükben. A salföldi Kultháló bázis, a Bánya Kert felkérésre 2022-ben kezdett el foglalkozni a Káli-medencében élőkkel. Tavalyi Bebírók sorozata idén továbblépett egy másik formátumba, folytatva azt a szálat, ami az akkori kérdésfeltevéssel elindult.

Ezt a folyamatot örökítette meg Mohai Balázs, egy nem a tervek szerint alakult napon. “Fotósként nagyon szeretem a koncept fotózásokat, tetszett az ötlet, hogy Miki a semmi közepére, egy mezőre hívja az alanyokat. Technikailag is izgalmas volt, hogy a körpanorámát miként osztják fel 12 cikkelyre. Nem véletlenül komponáltam bele néhány fotóba az ezt jelző madzagokat. Ami pedig a nyár egyik legjobban várt eseményévé tette számomra a dolgot az az, hogy úgy volt, egy nagy dzsemborit is terveztek a fotózás köré. Lett volna közös eszegetés, iszogatás, ami talán még jobban összehozta volna a helyieket és a bebírókat. Azonban végül ezt az időjárás keresztülhúzta. Ugyanis a nyár elejének egyik legviharosabb napja volt, hatalmas széllel és esővel. Miki mégis úgy döntött, az eredeti időpontban megvalósítja a projektet. Már alapból hősnek tartottam, hogy vállalja a megszakítás nélküli 24 órás fotózást, így pedig méginkább. Érdekelt milyen állapotban lesz, ez miként tükröződik az arcán, ezért is készítettem róla az előtte-utána portrékat. Miki türelmes volt még az utolsó fotózásnál is, mindenkivel hosszan beszélgetett. Egyébként alapvetően a fotózás hangulatát próbáltam visszaadni. Az expedíciókon készülő  természetfotók érzetét próbáltam megidézni a fényképeken, mint amikor egy orrszarvú keresésére indulnak. Ez a projekt ugyanis az én szememben egy expedícióval vetekedő fotós teljesítmény” – meséli Mohai Balázs.

Déri Miklós Bebírók körkép kiállítása augusztus 27-ig látogatható a Bánya Kert fás ligetében, a tanösvényen haladva. Emellett a jazz kedvelőinek is érdemes ellátogatni Salföldre. A fotó- és képzőművészet mellett ugyanis a Bányában még ez a műfaj van még fókuszban. Vázsonyi János beavató sorozatának segítségével a műfaj számos rétegének értő hallgatóivá válhatunk. Ezen a héten pedig a MINE X INTERURBAN X Bánya Jazz programsorozatában többek között a Bence Kalandjai és Sena koncertjét hallgathatjuk meg, míg Sárkány Berci ritmuslaborjában, Paizs Miklós dorombműhelyén valamint Vázsonyi János és Erik Truffaz workshopján a zenei nevelés kerül fókuszba.

Nem véletlen, hogy az online platformon bemutatott tárlat Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versfüzérének 116. darabjával kezdődik: „Csak játék, mondja dalomra a kortárs, / s a jövő mit se szól rá, elfeled. Verseimet ajánlom a falaknak, / úgy írtam ahogy nekem jólesett.”

Ugyanis Féner Tamás napi munkaköri elfoglaltságaitól függetlenül kereste feladatait. Ha fényképezett, nem a látvány volt az első, hanem az, amit gondolt a látnivalóról. Ha pedig a fotográfia valamely területén úgy gondolta, az már nem képes számára újat, mást megmutatni, tovább lépett. Így lett színházi fotósból szociofotós, így mutatta be emlékezetes alkotásain a bányászok, a magyar zsidóság életét, vagy később a városkép sorozatait. Ezt követően kezdett el a formák felé fordulni.

Jelen projektjében elsősorban azt szerette volna megmutatni – korábban is használt tárgyak csoportosításával – az érdeklődőknek, hogy mit gondol azokról az emberekről, akiket egykor fényképezett, illetve azt, hogyan változott idővel a róluk alkotott véleménye.

Jancsó Miklós acélbörtönben, Barcsay Jenő vaskarikában

Féner Tamás az alkotómunkát a koronavírus-világjárvány alatt, 2020 tavaszán kezdte el vidéken. Kizárólag analóg technikával dolgozott.

„A képek inkább a barátságaimról szólnak, mint a művészetről. Elővettem az olykor több tíz évvel ezelőtt készített, számomra kedves embereket ábrázoló portréfelvételimet, és elkezdtem őket gyötörni, jelenleg érvényes mondanivalóval megtölteni, azaz az elsődleges jelentéssel bíró fotográfiákat másodlagos jelentéssel felruházni” – mondja Féner Tamás.

Így került az önfegyelem acélrácsa mögé Jancsó Miklós, akiről Féner azt gondolja, hogy először talán az a Szegénylegényekben talált ki egy tökéletes formát, idővel azonban csak ez a forma volt, a feszítő erő elszállt az alkotásokból. Hasonlóan látja barátjának, Róna Viktornak az életét is, akire a tánc, a balett, a család fegyelmet kényszerített, nem tudott igazán szabadon létezni. Féner Tamás az ő portréját is acélrácsok mögé komponálta. A Barcsay Jenőről készült felvételen a festőművész egy emelkedő acélspirálon át látja a világot. Csók István festőművész portréjára mézeskalács-sütő érzékelteti talán Csók, talán sokak által vitatott művészetének lírai nyitottságát. Aztán máskor alkotásokat láthatunk, a megszólítottak – így például Schaár Erzsébet és Segesdi György – műveit. Róluk úgy gondolta a szerző, semmi sem pontosabb, mint egy-egy művük részlete, kommentálva.

34 portré, 34 történet

Talán szokatlan egy fotóstól, aki előszeretettel beszél a fotógráfiáin keresztül, hogy a műalkotások mellé történetekkel is szolgál. Azonban Féner Tamás ezt teszi, a portrék melletti szövegekből többek között bepillantást nyerhetünk az alkotó pályafutásába, a Kézdy Györggyel és Róna Viktorral kötött barátságába, de megtudhatjuk azt is, miért kellett leengedni a függönyt 1965-ben annak a Koldusopera-előadásnak az esetében, amelyben Psota Irén játszotta Polly Peachum-ot, Gábor Miklós pedig Bicska Maxit. Féner Tamás sok szerkesztőségben dolgozott, újságíró kollégái, szerkesztői inkább nem vették jó néven, mint igen, ha írt, hát talán most vett elégtételt.

34 személy. Új portré. Lelkész, szerzetes és rabbi, szociológus és történész, író, költő, zeneszerző, bíró:

Ádám Ottó, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Beke László, Csók István, Donáth László, El Kazovszkij, Ferge Zsuzsa, Gyarmathy Tihamér, Győry Edit, Haász István, Heller Ágnes, Hetey Katalin, Iványi Gábor, Jancsó Miklós, Jerger Krisztina, Jovanovics György, Juhász Ferenc, Kassák Lajos, Kézdy György, Komoróczy Géza, Konrád György, Kovács Péter, Láng István, Nádler István, Parti Nagy Lajos, Róna Viktor, Schaár Erzsébet, Schweitzer József, Segesdi György, Torda István, Vásárhelyi Anzelm, Vigh Tamás, Voigth Vilmos

„Az azért nem véletlen, hogy színész nem szerepel ebben a történetben. Nem szívesen vállalják magukat: inkább látják személyüket koronával, vagy tógában, mindenképp három ujjnyival a föld felett. A Kézdyről, ennek ellenére, van portré, de az más. A Kézdy a barátom. Volt. Meg igen tiszteltem: kettővel felettem járt a Madáchba.”

A tárlat itt érhető el.