A francia eset

A francia adatvédelmi hatóság 2023 augusztusában végzett ellenőrzést a kínai internetes kereskedő, a Shein sütikezelési gyakorlatával kapcsolatosan. Ennek eredményeként, 2025. szeptember 1-jén a vállalkozásra egy jelentős, 150 millió eurós bírságot szabott ki. A vizsgálat több jogsértést is feltárt a Shein sütihasználatával és a felhasználók hozzájárulásának megszerzésével (vagy inkább meg nem szerzésével) összefüggésben. Egyes sütik – köztük hirdetési és nyomkövető sütik – már a weboldal megnyitásának pillanatában a felhasználók eszközeire kerültek, még mielőtt bárki interakcióba léphetett volna a sütikre vonatkozó hozzájárulás rögzítésére szolgáló ún. süti-panellel. Bizonyos sütik akkor is beolvasásra kerültek, ha a látogatók kifejezetten elutasították a sütiket az „Összes elutasítása” opcióval, vagy később visszavonták hozzájárulásukat, sőt, egyes esetekben új sütik is települtek. Maga a süti-panel sem adott elegendő tájékoztatást a sütik céljairól, különösen a hirdetési célúakról, és nem azonosította világosan az érintett harmadik feleket sem.

A bírság megállapításakor a hatóság hangsúlyozta, hogy a Shein rendelkezett a megfelelés biztosításához szükséges technikai és emberi erőforrásokkal, mégis gondatlanul járt el. A jogsértés mértéke is nagy súllyal esett latba: a Shein webhelye havonta körülbelül 12 millió független látogatót vonzott Franciaországban. A 150 millió eurós büntetés a cégcsoport 2023-as európai bevételeinek körülbelül 2%-át teszi ki, ami világosan jelzi, hogy a hasonló méretű és hasonló mennyiségű fogyasztót elérő vállalatok számára a nem megfelelés komoly pénzügyi kockázattal jár.

Itthon is számíthatunk rá?

A döntéssel a francia hatóság egyértelmű üzenetet küldött: a sütiszabályok betartása nem mellékes kérdés, hanem alapfeltétele a digitális térben való működésnek. A döntés rávilágít arra, hogy nem elegendő egyszerűen csak egy „Összes elutasítása” gombot vagy beállítási panelt biztosítani – ezeknek a lehetőségeknek a gyakorlatban is működniük kell. Egyúttal azt is jelzi, hogy a hatóság túlmegy a látszólag rendben lévő sütibeállítások kipipálásán, és benéz a felszín alá: a beállítások mögöttes működését is vizsgálja.

„A döntés már csak azért is releváns az itthoni piacra, mert a sütik tárolására és felhasználására vonatkozó magyar szabályok teljes mértékig megfelelnek azon EU-s szabályoknak (ePrivacy Irányelv, GDPR), amely alapján a francia hatóság is eljárt. Azaz a Shein által alkalmazott gyakorlat szinte bizonyosan nem felelt volna meg a magyar szabályozásnak sem. Ez pedig azt vetíti előre, hogy hasonló ellenőrzések a magyar hatóságok gyakorlatában is előkerülhetnek és nem elképzelhetetlen a Shein-re kiszabott bírsággal összemérhető mértékű szankció alkalmazása sem” – mondja Sill Abigél, a Jalsovszky csoportvezető ügyvédje.

Merre tovább sütiszabályok?

Az utóbbi években számos kritika és támadás érte a sütikre vonatkozó európai uniós szabályrendszert. A Bizottság ezért jelezte, hogy fontolóra veszi a vállalatok sütihasználattal kapcsolatos terheinek csökkentését, és hogy a jövőben a vonatkozó uniós jogszabályok az egyszerűbb, azonnali megoldások felé fordulhatnak – például a hozzájárulás megjelenítésének javítása és a webhelyenkénti panelek helyett a böngészőszintű süti-hozzájárulási beállításokra való áttérés útján. Ez a jövőben olyan letisztultabb mechanizmusokhoz vezethet, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználók egyszer adják meg preferenciáikat, ahelyett, hogy minden látogatott oldalon újra és újra felugró panelekkel találkozzanak.

Noha ezek a reformok idővel átformálhatják a megfelelési környezetet és csökkenthetik a vállalatok adminisztratív terheit, jelenleg továbbra is az ePrivacy Irányelv és a GDPR alkotják az irányadó jogi keretet, és a nemzeti hatóságok teljes hatáskörrel rendelkeznek a szabályok betartatására. Amíg tehát új jogalkotási megoldások nem születnek, addig a Shein-ügy figyelmeztetésül szolgál minden digitális szolgáltatónak: az érvényes hozzájárulás, az érdemi átláthatóság és a felhasználói választás tiszteletben tartása nem opcionális extrák, hanem az uniós jog által előírt alapvető kötelezettségek. „Aki ezeket nem tartja tiszteletben, olyan hatósági fellépésre számíthat, amely a cég bevételéből komoly darabot haraphat ki” – figyelmeztet a Jalsovszky szakértője.

Amikor számokkal bizonyítható

Ha egy vállalat azt mondja, hogy az övé a „legolcsóbb” termék vagy a „legjobb ár”, az objektív állításnak számít. Ilyenkor a GVH elvárja, hogy tényleg legyenek összehasonlító, valós adatok, amelyek ezt igazolják. Például, ha egy áruházlánc a „legkedvezőbb árakat” hirdeti, akkor ezt ár-összehasonlításokkal kell igazolnia.

Hasonlóan, konkrét adatokkal kell igazolni a termékek jellemző tulajdonságaihoz kötött állításokkal is. E körben a marketinges szakemberek kifejezetten kreatívak: vizsgálta már a GVH a „legmagasabb hatóanyag-tartalom” kommunikációt, az „egyedülállóan magas felszívódás” állítást, a „legmagasabb zálogkölcsön” üzenetet, de rendszeresen használnak a mobilszolgáltatók is piacelsőségi állításokat: ilyen reklámkampány volt a Vodafone 2013-as „Legek Hálózata”, majd később az „Európa legnagyobb 4G hálózata” kampánya, vagy a Telekom 2014-es „legnagyobb 4G hálózat” kampánya.

„Azaz, ha egy marketingkommunikáció az egy adott termék, szolgáltatás (pl. ár, összetétel, sebesség) összehasonlítható tulajdonságára vonatkozik, akkor a vállalkozásnak tudnia kell igazolnia az állítások valóságtartalmát” – mondja Fodor Eszter, a Jalsovszky szenior ügyvédje.

Amikor inkább véleménynek hangzik

Más a helyzet, ha valaki azt állítja: „mi vagyunk a legjobbak” vagy „ez a legfinomabb termék”. Ezek az állítások már kevésbé megfoghatóak, kevésbé objektívek, hiszen mindenkinek más a „legjobb” vagy a „legfinomabb”. A GVH bár számos döntésében vizsgált szubjektív jellegű állításokat, azonban továbbra is vannak bizonytalanságok a joggyakorlatban.

A legjobb példa a szubjektív állítások bemutatására éppen a „legjobb” jelző. A GVH korábban rögzítette, hogy önmagában a „legjobb” jelző nem minősül a fogyasztói döntést befolyásoló állításnak, hiszen nagyon szubjektív, hogy egy fogyasztónak mi a legjobb. A GVH értelmezését szó szerint véve tehát szabad út nyílik (nyílhatna) a marketingesek kreativitása előtt. Érdemes azonban ebben az esetben is körültekintéssel eljárni, hiszen a GVH a Katedra Nyelviskola azon kommunikációját, amelyben a „legjobb nyelviskolának” nevezte magát, és ezt piackutatási adatokkal is megtámogatta, megtévesztőként értékelte, kiemelve, hogy azzal, hogy független piackutatásra hivatkozott a vállalkozás, az állítás már nem maradt szubjektív, hanem ellenőrizhetővé vált, és így a vállalkozásnak fennáll a bizonyítási kötelezettsége. A Katedra után újra nyelvtanulási szolgáltatást vizsgál a GVH, amikor a Duolingo – a korábban vizsgálthoz kifejezetten hasonló – „A nyelvtanulás legjobb módja a világon” szlogenjét veszi górcső alá.

Érdekesség, hogy a „kedvenc” jelzőt a GVH nem puszta véleményként kezeli: ha például valami „a 40 feletti nők kedvence”, az azt jelenti, hogy ténylegesen a legtöbben azt választják – tehát annak valóságtartalmát bizonyítani kell. Hasonlóan problémás volt a „legmegbízhatóbb” vagy „legfinomabb” jelző is: ezekhez a vállalkozásoknak – a GVH szerint – olyan bizonyítékokat kellene benyújtaniuk, amelyek objektíven mutatják, miért jobbak a versenytársaiknál. Nem csoda, hogy az ilyen reklámok rendszeresen akadnak fent a GVH szűrőjén.

A fentiekkel szemben egy nemrégi döntésében a GVH nem találta jogsértőnek „legélethűbb, a legjobb minőségű pázsit”, valamint „a műfű piacon elérhető legrealisztikusabb” állításokat. A határozatban a Versenytanács rögzítette, hogy a vállalkozás nem részletezte, mely szempontok alapján minősíti termékeit kiemelkedő minőségűnek, önmagában pedig a “legjobb” jelző nem minősül a fogyasztói döntést befolyásoló állításnak.

Az elvárt bizonyítási mérce

„A GVH a piacelsőségi állítások bizonyítása kapcsán is nagyon magasra teszi a lécet. A vállalkozásoknak már a reklám közzététele előtt rendelkezniük kell minden olyan adattal, bizonyítékkal, ami hitelesen igazolja a piacelsőségi állítást. Ráadásul az sem mindegy, honnan származnak ezek a bizonyítékok– a GVH kifejezetten előnyben részesíti a független, harmadik fél által készített kutatásokat” – hívja fel a figyelmet Fodor Eszter.

Mit tanulhatunk ebből?

A fent bemutatott döntések alapján is látható, hogy bizonytalan a joggyakorlat: a GVH hasonló marketingkommunikációkat az egyes eljárásokban máshogy értékel, illetve újra elővesz korábban már vizsgált állításokat (ilyen például a legjobb nyelviskola kérdésköre).

A fentiek alapján – bár a „műpázsitos” határozat után felcsillanhatott a marketingesek szeme – érdemes körültekintően eljárni: a GVH-nak számos olyan döntése van, amelyben szubjektív jellegű állítást (pl. legfinomabb) kellett volna objektív módon igazolnia az eljárás alá vont vállalkozásnak. A piacelsőségi állítások kétségkívül vonzóak, de komoly kockázatot hordoznak. Ha egy vállalkozás ilyen állítást szeretne használni, kiemelt körültekintéssel érdemes eljárni mind a fogyasztói üzenet megfogalmazásakor, mind a szükséges bizonyítékok összegyűjtésekor.

“A lépés szervesen illeszkedik azon stratégiánkba, amellyel ügyfeleinknek nyújtott szolgáltatásaink körét folyamatosan bővítjük: az elmúlt egy évben indított munkajogi, szerzői jogi és gazdasági büntetőjogi praxisunk mellett immár gyógyszerjogi és adatvédelmi kérdésekben is el tudunk járni. Az integráció során ráadásul olyan kiváló kollegákkal bővülünk, akik mind szakmailag, mind emberileg komoly értéket képviselnek számunkra.“- nyilatkozta Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezetője.

„A két iroda között eddig is szoros kapcsolat volt, ez most egy új fejezetet nyit működésünkben” – tette hozzá Nagy-Koppány Kornélia, a KNP LAW vezető ügyvédje. „Külön öröm számomra, hogy a Jalsovszky tovább viszi a KNP LAW szakmai örökségét, hiszen közös értékeket és jövőképet osztunk meg.”

„Izgalmas kihívás a nemzetközi irodák viszonylagos védettségéből kilépni és az egyik legnagyobb magyar irodában folytatni a karrieremet. Úgy érzem a Jalsovszkynál minden adott – ideértve a stratégiai gondolkodást, a dinamikus és fiatalos látásmódot és a kiváló szakmai közeget – hogy egy sikertörténetet tudjunk együtt építeni” – nyilatkozta Boross Ádám a váltásról.

Ádám munkáját két tapasztalt és a banki és finanszírozási piacon jól ismert szenior ügyvéd, Gere István és Zsibrita Boglárka fogja segíteni. „Úgy érzem, egy nagyon ütőképes banki és finanszírozási csapatot sikerült összehoznunk. Ez lehetőséget ad számunkra, hogy – a korábbiaktól eltérően – ne csupán szűken véve, a hazai finanszírozási piacra koncentráljunk, hanem szerepet vállaljunk pénzügyi szabályozási kérdésekben, valamint bekapcsolódjunk a nemzetközi finanszírozási ügyletek körforgásába is.” – értékelte a lépést Jalsovszky Pál, az iroda vezetője.

Az ügy háttere, hogy a Krakvet honlapján állateledelt és egyéb kisállatokkal kapcsolatos termékeket kínált eladásra. A vevői számos különböző országból érkeztek, így Magyarországról is kapott megrendeléseket.

A Krakvet a tevékenységét megelőzően egy feltételes adómegállapítási kérelemmel fordult a lengyel hatóságokhoz, akik megerősítették azt, hogy a Krakvet értékesítései után Lengyelországban kell az áfát megfizetni. Ezzel szemben a magyar adóhatóság úgy értékelte, hogy a Krakvet olyan távolsági értékesítést folytat, amelynek a teljesítési helye áfa szempontból Magyarországon van, és ezért itt kell az áfát megfizetni.

A magyar adóhatóság nemcsak, hogy nem értett egyet a lengyel hatóságok álláspontjával, de kifejezetten figyelmen kívül hagyta azt, és a társaságot adókijátszással vádolva, tetemes, 200%-os adóbírságot szabott ki. A Krakvet ezért a magyar bíróságok előtt támadta az adóhatóság határozatát, amely úgy döntött, hogy előzetes döntéshozatali kérelemmel fordul az Európai Unió Bíróságához.

Nem lehet szó adókijátszásról

Az Unió bírósága több mint két év után hozta meg ítéletét, amelynek legfontosabb megállapítása, hogy az adott körülmények között nem lehet szó adókijátszásról.

„Az EUB újfent megerősítette, hogy nem valósít meg adókijátszást önmagában az, ha valaki úgy alakítja a tevékenységét, hogy azzal a javára fordítja a különböző tagállamok adómértékei közötti különbségeket” – mondta el Fehér Tamás, a Jalsovszky partnere. „A magyar adóhatóság még mindig túlzottan könnyen minősít valamit visszaélésszerű magatartásnak. Az EUB egyértelművé tette, hogy ez lényegében csak teljesen mesterséges konstrukciók esetén lehetséges” – tette hozzá.

Figyeljenek a webshop-üzemeltetők

A döntést egyéb okokból is Unió-szerte kiemelt várakozás előzte meg, mivel abban az EUB először fejtette ki a fogyasztókat célzó távolsági értékesítésre vonatkozó szempontokat. E szempontok határozzák meg, hogy az eladó milyen mértékben működik közre a fuvarozásban, és így ezek döntik el azt, hogy az áfát az értékesítő vagy a vevő országában kell-e megfizetni.

Mivel az EUB előtt – kis túlzással – sorban állnak a hasonló ügyek, ezért a mai ítélet ezekre az ügyekre is kihatással lesz. A döntést továbbá mindenkinek érdemes tanulmányoznia, aki webshopokon keresztül folytat kiskereskedelmi tevékenységet. „Az EUB lényegében összefoglalta, hogy milyen esetben kell az értékesítő és milyen esetben a vevő tagállamában megfizetni az áfát. Ez különösen azoknak hasznos, akik jelenleg egy alacsonyabb adómértékű országból folytatnak ilyen tevékenységet” – mondta el Fehér Tamás.

Az Európai Unió Bíróságának az ítéletét követően a per tovább folytatódik a magyar bíróság előtt, amely érdemben is eldönti az ügyet.