A cél az lenne, hogy rájöjjenek, a saját életük gazdái – írja a Hírklikk.

Iványi Gábora közösség vezető lelkésze a lapnak elmondta, hogy idővel szeretnék, ha minden nagyobb településen kialakulna egy-egy Oltalom-sziget, ahol helyi kisközösségek találkozhatnak és beszélgethetnek.

Oltalom Rádió néven az interneten már elérhető, azonban egyelőre még nem sugároz élő, tervezett adást. „Semmiképpen nem akarunk, nem is tudunk, és szeretnénk konkurálni a Klubrádióval vagy a Civil Rádióval és a legkevésbé sem szeretnénk olyasmibe belecsúszni, mint amit a Hit Gyülekezete művelt. Ők ugye ránehezedtek a Klubrádió hullámhosszára, amint az ATV is a kormánypropaganda része lett” – mondta Iványi, aki azt is elárulta, hogy a rádió a nap 24 órájában sugározna, és már májusban beindulhat az előkészített adásmenet – írja a 24.hu.

A rádióhoz Molnár Áron színész, aktivista is az arcát adta, a kis stábbal dolgozó médium egyik motorja pedig Herényi Károly egykori MDF szóvivő, aki jelenleg kommunikáció szakon tanít.

Fotó: Oltalom Karitatív Egyesület

Iványi Gábor lelkész évtizedek óta ott segít, ahol kevesen, és évtizedek óta akkor is megszólal, amikor már kevesen. Az általa alapított Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség tevékenységeit felsorolni is nehéz. Óvodáikban, iskoláikban, hajléktalanszállóikon jelenleg körülbelül 30-40 ezer ember életét segítik.

Az Év Embere listán 2021-ben 11 jelölt szerepelt, akikre január 2-ig szavazhattak a nézők. A listán szereplő személyek mellett civil szervezetek és egy oknyomozó portál szerkesztősége is szerepelt.

Az RTL Magyarország Hírigazgatósága 2012 óta hirdeti meg „Az Év Embere” díjat. A jelöltek között minden évben olyan emberek szerepelnek, akik az RTL Híradó szerkesztősége szerint kitartásukkal, emberségükkel vagy teljesítményükkel példát mutatnak.

Videó a díj átadásáról:

Iványi Gábor lett Az év embere

Egy portré lehet attributált vagy nem attributált. Nem attributált portréról akkor beszélünk, ha az ábrázolt személy közismertségére bízzuk képünk felismerhetőségét. Amennyiben az ismert személyről kialakult képet meg akarjuk másítani, vagy ki akarjuk egészíteni, attribútumot alkalmazunk. Mint Féner Tamás meséli, például Királyhegyi Pál humorista elképzelhetetlen volt az egyik rajongójától kapott pepita kalapja nélkül, amelyet pénzszűke miatt később el kívánt adni, azonban a kalapban az alábbi szöveg volt olvasható: Királyhegyi Pál elidegeníthetetlen tulajdona. A kalapot csak bérbe adhatta, így amikor valahol feltűnt a pepita kalap, lehetett tudni, hogy vagy a humorista, vagy a kalap bérlője van jelen. A Pa-dö-dő zenekar tagjait, Falusi Mariannt és Lang Györgyit is nehéz lenne nem rózsaszín és lila hajszínnel elképzelni. Jancsó Miklóst szinte látjuk magunk előtt a szivarjával a kezében. Columbo nyomozót a ballonkabátjában. Aztán ott vannak azok a személyek, akiket szinte csak a velük együtt ábrázolt tárgyak alapján tudunk beazonosítani: a kulcsot lengető Szent Péter, a nyilakkal összelövöldözött Szent Sebestyén vagy a bőrvödrös Flórián.

Féner Tamás számára, amikor fényképezőgépet vett a kezébe, nem a látvány az elsődleges, hanem az, amit az adott látnivalóról gondol. Ha pedig a fotográfia valamely területén úgy érezte, az már nem képes számára újat, valami mást nyújtani, tovább lépett. Így lett a Film Színház Muzsika színházi fotográfusából szociofotós, hogy emlékezetes alkotásain mutassa meg a cigányok, bányászok, vagy a magyar zsidóság életét, később a városkép sorozatait. És így fordult idővel a formák felé is.

Hosszú pályafutása során többféle megközelítésben foglalkozott portré fotografálással. Legújabb, Attributált portrék című sorozatára kísérletként tekint, amelyben az általa szeretett és becsült személyek portréit tárgyakkal találkoztatja. Elsősorban azt szerette volna megmutatni a tárgyak, anyagok segítségével az érdeklődőknek, hogy mit gondol azokról az emberekről, akiket fényképezett, illetve azt, hogy merre változott idővel a véleménye.

Róna Viktor acélbörtönben, Iványi Gábor mint Isten embere

Féner Tamás a koronavírus-világjárvány alatt, 2020 tavaszán kezdte el, mint eddig mindig, az analóg technikát használó munkát, amelyről azt mondja, inkább a barátságok szólnak, mint a művészetről. „Elővettem az olykor több tíz évvel ezelőtt készített, számomra kedves embereket ábrázoló portréfelvételimet, és elkezdtem őket gyötörni, jelenleg érvényes mondanivalóval megtölteni, azaz az elsődleges jelentéssel bíró fotográfiákat másodlagos jelentéssel felruházni.” Így került a fegyelem acélrácsai mögé a fotográfus barátja, fiának keresztapja, Róna Viktor, akire a tánc, a balett, a család és mindenekelőtt a kötelességtudat fegyelmet kényszerített, és aki emiatt nem tudott igazán szabadon lélegezni.

Féner Tamás Jancsó Miklós portréját is acélrácsokkal komponálta. Úgy gondolta, hogy a rendező először talán a Szegénylegényekben talált rá a rendezőre oly jellemző formavilágra, a hosszú snittekre, idővel azonban ez a forma túl bonyolult lett, a feszítő erő elszállt az alkotásokból. Ferge Zsuzsa, akinek fotója került a kiállítás meghívójára is, évekkel ezelőtt volt Féner Tamás portréalanya, aki a szociológus önéletrajzát olvasva ébredt rá, hogy mennyire szoros a kötődése a zsidó származáshoz, mennyire része az emberi felelősségvállalásának. Féner saját nagyapjának imasálját, taleszét hajtogatta a képre. „Iványi Gábor Isten embere. Semmilyen negatívum nem kapcsolódik össze a nevével, így a róla készült portréra a tetragrammoton, négybetűs szó, Isten neve került, héberül” – teszi hozzá Féner Tamás. Aztán máskor alkotásokat láthatunk, a megszólítottak – így például Schaár Erzsébet legismertebb szobor-sorozatából egyet, vagy Bálint Endre fontos szentendrei motívumát. Róluk úgy gondolta a szerző, semmi sem pontosabb, mint egy-egy művük részlete, kommentálva.

„Az azért nem véletlen, hogy színész nem szerepel ebben a történetben. Nem szívesen vállalják magukat: inkább látják személyüket koronával, vagy tógában, mindenképp három ujjnyival a föld felett. A Kézdyről, ennek ellenére, van portré, de az más. A Kézdy a barátom. Volt. Meg igen tiszteltem: kettővel felettem járt a Madáchba.”

Portrék és történetek

Egy fotográfustól, aki előszeretettel beszél a fotógráfiáin keresztül, talán szokatlan, hogy a műalkotások mellé történetekkel is szolgál. Azonban Féner Tamás ezt teszi. Bepillantást nyerhetünk az alkotó pályafutásába, a Kézdy Györggyel és Róna Viktorral kötött barátságába, de megtudhatjuk azt is, miért kellett leengedni a függönyt 1965-ben annak Koldusopera-előadásnak az esetében, amelyben Psota Irén játszotta Polly Peachum-ot, Gábor Miklós pedig Bicska Maxit. Féner Tamás sok szerkesztőségben dolgozott, újságíró kollégái, szerkesztői inkább nem vették jó néven, mint igen, ha írt, hát talán most vett elégtételt.

Féner Tamás Attributált portrék című kiállítását a 2B Galériában október 13-án, 18 óra órakor Parti Nagy Lajos nyitja meg. A tárlat 2021. november 12-ig tekinthető meg a Ráday utca 47. szám alatt.

Féner Tamásról:

1957-86 a Film, Színház, Muzsika fotóriporter-gyakornoka, végül művészeti szerkesztője, 1986-90 a Képes 7 főszerkesztő-helyettese, 1991-93 a Népszava, 1993-94 a Griff, illetve a Vasárnap képszerkesztője,1994- szabadfoglalkozású, 1997-2002 a Népszabadság Magazin képszerkesztője, 2003-2011 az MTI munkatársa. 1992- az ELTE megbízott előadója, 25 évig a Fotóművészet című elméleti-kritikai folyóirat szerkesztője. 1978-86 a Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkára, 1986-89 a Titkárság tagja.

Balázs Béla díj (1973) SZOT-díj (1977), érdemes művész (1984), Budapestért díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1998) Magyar Zsidó Kultúráért (2004), kiváló művész (2005), Príma (2007), Scheiber Sándor díj (2008), Hazám díj (2008), Kossuth díj (2010) Aranytoll (2016)

Az Oltalom Karitatív Egyesületet a lelkileg és szociálisan elhagyott, kiszolgáltatott vagy veszélyeztetett élethelyzetben levő különféle társadalmi rétegek, csoportok, és egyének (hátrányos helyzetű gyermekek, hajléktalanok, katasztrófa által sújtottak, szegények, betegek és magányosok) együttérző, segítőkész támogatására hozták létre 1989-ben. Az egyesület célja a rászoruló, a társadalom perifériájára jutott embereknek anyagi, természetbeni és lelki támogatása, valamint a közvélemény figyelmének és szolidaritásának felkeltése.

Tevékenységük – többek között, a teljesség igénye nélkül – felöleli a szociális és utcai szociális munkát, a családgondozást, az élelmezést, a természetbeni és anyagi segélyezést és az egészségügyi ellátást; a lelki gondozást és a jogi segítségnyújtást, valamint a munka-terápiát, a magyarországi etnikai kisebbségek és a határon túli magyarság segítségével kapcsolatos tevékenységeket és a gyermekvédelmet.

Az Oltalom Karitatív Egyesületet MOLNÁR Csaba európai parlamenti képviselő (DK, S&D) terjesztette fel a díjra.

Baritz Laura nővér a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) posztgraduális esti gazdasági képzés egyik alapítója és szakfelelőse a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Emberközpontú gazdaságot tanít a Budapesti Corvinus Egyetemen tárgyfelelősként és szervezőként. Alapítója a Keteg Oikonomia Intézet Alapítványnak.

A Domonkos-rendi szerzetesnővér széles közönséghez juttatja el az etikus gazdaság és a fenntartható fejlődés témáját, képviselve az EU Alapjogi Chartájában foglalt értékeket. A nővér sokrétű és szerteágazó tudományos munkája mellett saját műsorral rendelkezik a Mária rádióban, tagja volt a magyar Fenntartható Fejlődés Tanácsának, és számos tudományos publikáció gazdája. Integráló személyisége által olyan találkozások és párbeszédek jönnek létre, amelyek nélküle nem valósulnának meg.

Baritz Laura nővért HÖLVÉNYI György európai parlamenti képviselő (Fidesz-KDNP, EPP) terjesztette fel a díjra.

A tagállami díjazottakat február 9-én választotta ki az Európai Polgár díj Kuratóriuma.

További információk itt olvashatóak az Európai Polgár díjról.